Magyar Nemzet, 1991. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01 / 127. szám

2 Magyar Nemzet SPD-kongresszus Brémában Vita a német kéksisakosok bevetéséről Bonn, május 31. ■Nem sok meglepetéssel szolgált eddig a Német Szociáldemokrata Párt kedden kezdődött brémai kongresszusa. A megnyitó napon Hans-Jochen Vogel távozó párt­elnök vont mérleget a párt hely­zetéről, s elemzése ,bizony, diadal­­jelentések sorává kerekedet. Vo­gel, aki­ Willy Brandt négy évvel ezelőtti visszavonulása óta állott az SPD élén, s a Bundestag-frak­­ciónak továbbra is elnöke maradt, az össznémet SPD létrejöttét, az 1989. decemberi — igaz, azóta né­mileg feledésbe merült — elvi pártprogramot, s a nyugatnémet tartományi választási sikereket sorolta föl a pártvívmányok kö­zött. Persze, e mérlegelés másik serpenyőjébe a tavaly decemberi országos és­­kelet-németországi választások igen szerény eredmé­nyei állnak, ám Vogel e kudarcot azzal magyarázta, hogy most a CDU aratta le Willy Brandt és Helmut Schmidt hajdani keleti politikájának termését. A búcsúzó pártelnök beszámo­lója így azonban kissé rózsaszí­nűvé sikeredett. Szó nem esik benne arról a politikai fiaskóról amely a keletnémet fordulattal érte az SPD-t. Ez a párt teljesség­gel felkészületlenül, valóságos bé­nultságban fogadta az eseménye­ket. A nyugatnémet szociálde­mokrácia az elmúlt évtizedekben ugyanis még az ünnepi szónokla­tok retorikájából is száműzte a német egyesítés gondolatát. Nem­csak kényszerűen megbékélt a jal­tai viszonyokkal az enyhülés éveiben, hanem az ideológiai el­határolódást is jórészt föladta, s még 1989 forró őszén is az NSZEP-vel flörtölt. Ennek tulaj­donítható, hogy az SPD mindmá­­igen csupán a kormánypolitika kritikájára szorítkozik, s — nem­egyszer kissé demagóg — jelsza­vakat pufogtat A legjobb szociál­demokrata politikát ma paradox módon a CDU csinálja, keserve­sen küszködve a volt NDK-val Németország nyakába szakadt gazdasági és szociális csődtömeg­gel, míg az SPD csak bírál és vi­tázik, olykor mindenáron. Egy önálló, markáns, s a CDU-étől különböző profil kialakítása a né­met szociáldemokraták egyik leg­sürgősebb feladata, főleg nyugatnémet párt ez az SPD ma is. Ez mind világosabban látszik a kongresszus vitáit fi­gyelve. Magyarázható e tény a ke­letnémet pártszervezetek egyelő­re igen szerény erejével, s azzal, hogy a párt meghatározó egyéni­ségei mind-mind a régi tartomá­nyokból kerültek ki­. Hogy meny­nyire süket a­­volt NDK problé­máira egy Oscar Lafontaine, az tavaly igencsak szemléletesen ki­derült, de a szerdán közfelkiáltás­sal pajzsra emelt új elnök, Björn Engholm is az elmúlt évtizedek nyugatnémet problémáinak bűv­körében, és Súlyponti céljai között a következetes békepolit­ika, az atomenergia elvetése és az autó­mentes város eszménye áll. Kér­dés azonban, hogy a Trabantjából Opelbe, Golfba, Fordba átült ke­letnémet munkanélkülit épp ezek a célkitűzések lelkesítik-e legin­kább. A brémai pártkongressszust szemlélve, mind szembeszökőbb, hogy az SPD szinte belefullad sa­ját jelszavaiba. Mert flózungokban aztán nincsen hiány. „Nem nagy­­szájúság kell, hanem beleérző ké­pesség. Nem kolonialista menta­litás, hanem segítőkészség", han­goztatta Engholm is. Mindazok, akik az új tartományok igazán égető konkrét problémáira utal­nak, legfeljebb udvarias tapsot kapnak, amelyből kiérződik az a lesajnáló szemlélet is, amellyel a nyugatnémet hivatásos SPD pártfurtkolonáriusok a keletnémet újoncokat kezelik. Márpedig az olyan általánosságban maradó, s megintcsak jelszó szintű követe­lések, mint „munkát és szociális igazságosságot", keveset ígérnek. Aligha véletlen, hogy a kongresz­­szus — úgymond — „nem apróz­za el magát” olyan részletkérdé­sek megvitatásával, mint a kelet­német gazdaság, vagy az állami szubvenciók problematikája. A várakozásoknak megfelelően a legnagyobb vita a német kék­sisakosok esetleges bevetési lehe­tősége körül folyik. E kérdés mintegy a párt egész külpolitikai koncepciójának újragondolását helyettesíti. Mindazonáltal egy olyan pártnak, amelynek vezér­kara elintézett dologként beszél a legközelebbi, 1994-es választások megnyeréséről, sürgősen ki kell, vagy ki kellene dolgoznia azokat a nemzetközi politikai alapelve­ket, amelyeket a megnövekedett jelentőségű egyesült Németország reménybeli kormánypártjaként követni szeretne. E téren azonban éppúgy a legélesebb ellentétek fi­gyelhetők meg a pártszervezet minden szintjén, miként a leg­több vitás kérdésben. Nincs ez másként a Bonn vagy Berlin dilemmával sem. Egyelő­re úgy tetszik, hogy kompromisz­­szumosnak szánt javaslat szüle­tik erről pénteken: a küldöttek nem szavaznak a székesfőváros hollétéről­, hanem népszavazást javasolnak. Döntsön a nép, akkor senkinek sem kell­­vállalnia a fe­lelősséget. Csak az a félő, hogy a német szociáldemokrácia nem utoljára keres ilyen döntés előli kibúvókat. Józsa György Gábor Eredménytelen koalíciós tárgyalások Bukarestben Bukarestből jelenti az MTI. Nem közeledtek az álláspontok egy esetleges nemzeti egységkor­mány megalakításáról a­­Nemzeti Megmentési Front és az ötpárti Konvenció a Demokrácia Meg­teremtéséért e heti — elnökhe­lyettesi szintű — tárgyalási for­dulóján sem. A kormányzó Front változatlanul elfogadhatatlannak tartja a Nemzeti Liberális Párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Kereszténydemokra­ta Nemzeti Parasztpárt, a Román Ökologista Párt és a Román Szo­ciáldemokrata Párt feltételeit. A politikai egyeztetés céljából létre­hozott konvenció a miniszteri posztok 50 százalékára tart igényt, s álláspontja szerint a miniszter­­elnök független személy legyen.­­ A kormánypárt viszont ragasz­kodik ahhoz, hogy a miniszterel­nöki bársonyszéket a tavalyi vá­lasztásokat megnyerő front veze­tője, vagyis Petre Roman tartsa meg, a miniszteri tárcáknak pe­dig csak a 40 százalékát hajlandó átengedni, de azt sem a konvenció tagjának, hanem az egész ellen­zéknek. JÓL VÁLASZT, ■■ HA MOST VÁLASZT! A MERKUR Vállalat 1991. évi szállításra megrendeléseket vesz fel - 1991. június 5-től - az alábbi típusú személygépko­csikra: LADA SAMARA (VÁZ 2109) (5 ajtós, 4 sebességes, 1300 ccm-es motor) irányár: 531.000,- Ft. LADA SAMARA (VÁZ 21093) (5 ajtós, 5 sebességes, 1500 ccm-es motor) irányár: 567.000,- Ft MARUTI 800 DX (5 ajtós, 4 sebességes, 800 ccm-es motor) irányár: 456.000,- Ft A gépkocsikat az Országos Takarékpénztár fiókjainál lehet megrendelni, ahol 200.000,- Ft előleg befizetése mellett a gépkocsi szállítására Kedves Vásár­lóinkkal előszerződést kötünk. A gépkocsik átadása a befizetések idejének sorrendjében történik. Várjuk Kedves Vásárlóink megrendeléseit nem­ Műszaki hiba okozta a katasztrófát? Bangkokból jelenti az AP. A múlt hét végén szerencsétlenül járt Lauda-Air gép egyik hajtó­művén nagy égési nyomokat ta­láltak, s ez a tény azt a feltétele­zést támasztja alá, hogy nem po­kolgép okozta a Boeing 767—300- as katasztrófáját és 223 ember halálát — jelentette pénteken egy thaiföldi napilap. Az angol nyelvű Bangkok Post a vizsgálóbizott­ság helyettes vezetőjét idézve azt írta, hogy a gép egyik hajtóműve kiégett, mielőtt a repülőgép lezu­hant volna. — Azt láttuk, hogy az egyik hajtómű viszonylag épen maradt, míg a másik olyan mértékben ki­égett, hogy mindenféleképpen tü­zet kellett hogy fogjon a gép szét­esése előtt — mondta a vizsgáló­­bizottság helyettes vezetője.­­Ed­dig nem találtuk nyomát pokolgép robbanásának. Mindamellett hangsúlyozta, hogy az okokkal kapcsolatban még nem alakítottak ki egyértelmű állás­pontot, és az úgynevezett fekete dobozok adatait még értékelni kell. Kár talan áfás német módra Berlinből jelenti az MTI­ A né­met kormány kártalanítani akar­ja az NSZEP-rezsim idején jog­ellenesen bebörtönzött személye­ket, ám az intézkedés hatálya csak azokra terjedne ki, akik leg­alább 1990. július 1-jéig az NDK- ban éltek — írja pénteki számá­ban a Berliner Morgenpost. A lap az igazságügyi minisztérium par­lamenti államtitkárára hivatko­zik, aki szerint a kormányra al­kalmasint több százmillió márka kártérítés kifizetése vár. A sztáli­nizmus áldozatainak rehabilitá­ciójáról szóló törvény még a nyá­ri­­szünet előtt a szövetségi gyűlés elé kerül. Jelenleg máris 60 000 kártalanítási kérelem fekszik a hatóságok asztalán, s az államtit­kár becslése szerint végleges szá­muk könnyen elérheti a százezret. Csapa­tcsökkentés a szigeteken Tokióból jelenti az MTI. Az idén egyharmadával csökkentük a Japán által visszakövetelt „észa­ki területeken” állomásozó szov­jet csapatok létszámát — közölte a Jomiuri Sim­bún című lapnak adott nyilatkozatában a Szovjet­unió távol-keleti körzetének pa­rancsnoka. Viktor Novozsilov el­mondta, hogy a három szigeten, Efoformn, Kunasirin és Sikotanon egy hadosztály gyalogság tartóz­kodik, mintegy hétezer katonával és negyven harckocsival, ezenkí­vül egy légvédelmi egység és a ra­daregység is, de ezek létszáma „jelentéktelen”. Német—csehszlovák katonai együttműködés Prágából jelenti­­az MTI. Az Észak-atlanti Szövetség tagálla­mai a következő három-négy év­ben összesen mintegy ötven szá­zalékkal csökkentik saját had­erőik létszámát — közölte pénteki prágai sajtóértekezletén Henning von Ondarza altábornagy, a Bun­deswehr szárazföldi erőinek fel­ügyelője. Ami Németország és Csehszlovákia katonai együttmű­ködési lehetősé­git illeti, az altá­bornagy prágai megbeszélései so­rán elsősorban az egymás orszá­gában történő kölcsönös tisztkép­zés került szóba. Júliusban Cseh­szlovákiába látogat Gerhard Stol­tenberg német védelmi miniszter. Közlekedési sztrájk Párizsban Párizsból jelenti az MTI. Sú­lyos zavarokkal kezdődött pénte­ken reggel a francia fővárosban a tömegközlekedés: a metró, az au­tóbuszok és egyes helyiérdekű já­ratok vonalain ugyanis sztrájkba lépett a személyzet jelentős része. A járatok alaposan megritkultak, a menetrendhez képest csak min­den második-harmadik metrósze­relvény futott be reggel az állo­másokra, néhány vonalon még en­nél is ritkábbak voltak a járatok. Hasonló volt a helyzet az autó­buszvonalakon is, és a­­közlekedési vállalat igazgatósága szerint egész napon át erre kell számítaniuk az utasoknak. Baszk gerillákat tettek ártalmatlanná Barcelonából jelenti a Reuter. A spanyol rendőrök egy Barcelo­na közelében végrehajtott rajta­ütés során agyonlőttek két feltéte­lezett­­baszk gerillát, öt másikat pedig letartóztattak. A belügymi­nisztérium szerint az illetők kö­vették el azt a csendőrlaktanya el­leni pokolgépes robbantást, amely kilenc ember életét követelte, öt­ven embert pedig megsebesített. A rendőrség ilyen nagy sikernek tartja az úgynevezett „Barcelona­­kommandó” felszámolását. SZOMBAT, 1991. június 1. ­Brüsszeli belépő az EFTÁ-nak Bővülő tizenkettek Új rövidítést kell megtanul­niuk azoknak, akik az európai integrációs folyamatot­­nyomon kísérik. Ha minden a tervek szerint halad, június 24-én és 25-én Salzburgban az Európai Közösség tizenkét tagállama és az Európai Szabadkereskedel­mi Társulásban tömörült hét ország ünnepélyesen aláírhat­ja azt a megállapodást, amely egy Európai Gazdasági Tér­séget (EWR, Europäischer Wirtschaftsraum) hoz létre. A több mint másfél esztendeje folyó tanácskozások az elmúlt hetekben gyorsultak föl, s a szabadkereskedelmi társulás elnöke a kemény brüsszeli al­kudozások után lelkesen úgy nyilatkozott, „végre megvaló­sul a nagy politikai és gazda­sági álom, létrejön az Európai Gazdasági Térség az Északi­­tengertől a Földközi-tengerig, az Atlanti-óceántól egészen Közép-Európáig”. Való igaz, hogy a szabadkereskedelmi tár­sulásban részt vevő országok — Ausztria, Svájc, Svédország, Finnország, Norvégia, Izland és­ Liechtenstein — az EWR- szerződés aláírásával egy lé­péssel közelebb kerülnek a brüsszeli integrációs szerveze­tekhez. Mintegy belépnek a ti­zenkettek előszobájába.T Epekedés nélkül Hosszú út vezetett el idáig, s még jó néhány részletkér­dést tisztázni kell a megálla­podás aláírása előtt. Az EWR- rövidítés jó másfél éve akkor tűnt föl, amidőn Jacques De­­lors, a brüsszeli Főbizottság el­nöke azt javasolta, hogy a piacgazdaság intézményrend­szerét szerteágazóan kiépítő és a gazdaságban kimagasló tel­jesítményeket fölmutató orszá­gok valamilyen módon csat­lakozzanak a tizenkettek integ­rációjának gazdasági vonula­tához. Ennek lényege pedig az emberek, az áruk, a szolgál­tatások és a tőke szabad áram­lása a tagországok között. De­­lors, a meggyőződés­es föde­­ralista tehát a szoros értelem­ben vett közös piacot kívánta megnagyobbítani a jobbára semleges és a világban tekin­télyes EFTA-országokkal. Ak­kor a teljes belépés a jelenle­gitől eltérő európai és világpo­litikai közegben vetődött föl, ezért mindkét oldalon jócskán akadtak olyanok, akik ódzkod­tak a tagságtól. Az európai szocializmus(ok) összeomlása e téren is új hely­zetet teremtett, mert például a semlegességet manapság más­ként kell értelmezni, mint esz­tendőkkel, vagy évtizedekkel korábban. A tizenkettektől ko­rábban — különféle okokból — idegenkedő svájciak, osztrá­kok vagy éppen svédek mind világosabban látták, hogy az út előbb-utóbb Brüsszelbe ve­zet, noha göröngyös, sőt ka­nyargós lesz. A külpolitikai, biztonságpolitikai ügyek össze­hangolása, a nemzetek feletti intézményrendszerbe történő beilleszkedés hosszabb időt vesz igénybe, de a folyamat immár visszafordíthatatlan: amint a The Economist írta, „oldódik az északiak ellensé­gessége”, s hozzátehetjük, a svájciak idegenkedése is: pil­lantásukat most már Brüsszel­re vetik,­­persze nem az egy­oldalú szerelmes epekedésé­vel, inkább egyfajta józan mérlegelés jegyében. Az oszt­rákok után hamarosan a své­dek is előterjesztik hivatalos csatlakozási kérelmüket, s Finnországban is mind­­többen javasolják, itt az ideje annak, hogy Helsinki is tagsági belé­pőért folyamodjék. Nagyjából a kilencvenes év­tized közepén bővül majd a brüsszeli „klub" az EFTÁ-sok­kal, de a politikát ezúttal is megelőzi a gazdaság: volta­képpen ez történik a „gazda­sági térség" megteremtésével. A 19 ország már­­megállapo­dott abban, hogy azonos ver­senyfeltételeket teremtenek a gazdasági élet szereplőinek, a két szervezet intézményei foly­tatják az együttműködést, megszervezik a független EWR- bíróságot, amelyben öt közös piaci és három EFTA-tagor­­szágbeli bíró vesz részt, s a tizenkettek teljesítették a „he­tek” azon követelését, hogy kiválhassanak a brüsszeli jog­rendből, ha ,,komoly gazdasá­gi, társadalmi vagy ökológiai nehézségek merülnek fel”. Nyitott kérdések Mindazonáltal sok nyitott kérdés maradt, amelyekről a múlt heti EFTA-csúcson Vra­nitzky kancellár is szólt. Bár az EWR-szerződés fő vonalai már jól kivehetők, mégis tisz­tázni kell, milyen mértékben vegyenek részt az „új” euró­paiak a régi tagállamok el­maradott körzeteinek pénz­ügyi támogatásában; hogyan­ ál­lapítsák meg az átmenet üte­mezését a szabad­­tőkeáramlás és a teljes kötöttségektől tel­jesen mentes utazás megvaló­sításában. Norvégia és Izland ragaszkodik ahhoz, hogy ha­lászai ugyanolyan jogokat él­vezzenek a parti vizeken, mint a tizenkettek polgárai. A hiva­talos svájci álláspont még min­dig meglehetősen visszafogott, mert azt helyezi előtérbe, hogy a majdani szerződés kiegyen­súlyozott legyen, s jogokat és kötelezettségeket egyaránt tar­talmazzon. A­­tekintélyes Neue Zürcher Zeitung nehezménye­zi a ködös megfogalmazást, általában támogatja a gazda­sági térség megvalósítását, de nem minden áron. Közép-Európának jó oka van rá, hogy feszült figyelem­mel kövesse ezt a folyamatot, amely a vitás részletek elle­nére is feltartóztathatatlan; amint Amerika északi felében — Kanada,­­az Egyesült Álla­mok és Mexikó részvételével — nagy gazdasági övezet kör­vonalazódik, úgy Európa irány­tűje is egy hatalmas fogyasz­tási és termelési blokk felé mutat. A volt szocialista or­szágok most mintegy saját jö­vőjüket tanulmányozhatják: nem tanulság nélkül való, hogy a tizenkettek együttesen tár­gyalnak az EFTA-val, s a be­lépési folyamatnak semmi kö­ze az illúziókat kergető­­öröm­mámorhoz, hanem sokkal in­kább a tárgyszerű, az érdeke­ket megfontoltan érvényesítő tanácskozásokhoz. Jelzőlámpák A helyzet, persze, a másik térfélen is módosul. De Mi­­chelis olasz külügyminiszter joggal mondta, hogy a semle­gesek belépése az évtized kö­zepén és Kelet-Európa csatla­kozása néhány esztendővel utóbb gyengítheti a brüsszeli „klub” föderációs vonalát. An­nál is inkább, mivel a kül- és biztonsági politikában a je­lenlegi tagállamokat nem ke­vés nézeteltérés osztja meg. Az észak- és közép-európai csat­lakozási kérelmek teljesítése minden valószínűség szerint ismét módosítja a közös piaci szerelvény sebességét — több­ször előfordult ez az alapítás óta —, de a vonat a jövőben is a nemzeti (konföderációs) és a nemzetek feletti (föderációs) jelzőlámpák között halad elő­re. Martin József

Next