Magyar Nemzet, 1991. június (54. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
SZOMBAT, 1991. június 1. Tudósítónk ma amerikai alelnöknél Dán Quayle kedden érkezik hazánkba Washington, május 31. „Biztosítani kívánom a középeurópai országok népeit és vezetőit arról, hogy Amerika milyen fontosságot tulajdonít etérségnek" — mondta Dán Quayle a látogatásának fő céljáról feltett kérdésre azon a fehér házi sajtóértekezleten, amelyen öt ország amerikai tudósítói vettek részt. Az alelnök vasárnap indul egészhetes közép- és kelet-európai körútjának, amelynek állomásai Németország, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia és Bulgária. Hazánkban kedden érkezik egynapos látogatásra, amelynek során tárgyal a politikai vezetőkkel, és megkoszorúzza Nagy Imre sírját, valamint a Hősök terén az ismeretlen katona emlékművét Quayle a közép-európai tudósítóknak hangoztatta, hogy a Bush-kormány építeni óhajt 1989 nagy fordulatára, s maga az elnök „rendkívül meleg, pozitív érzelmeket táplál e térség népei iránt”. Rövid bevezető nyilatkozatában a sajtóértekezlet elején az alelnök hangoztatta, hogy ebben a minőségében először látogat ezekbe az országokba, amelyeknek nagy demokratikus fordulata mindenkit reménnyel tölt el és most a feladat az ott élő emberek jobb élet iránti vágyakozásának teljesítése. Ebben Amerika „aktív partner kíván letni” — hangoztatta Quayle többször is említve Washington „bekapcsolódási” szándékát, vagyis törődését a térséggel. Nem szabad azt hinni, hogy a figyelmet egy időre valóban elterelő öböl-válság sikeres lezárta után ,,ne fognánk fel Közép-Európa fontosságát, jelentőségét?’. Quayle megjegyezte, hogy maga is választott politikus lévén tisztában van az új demokráciák vezetőinek „eredményszállítási” gondjaival és ezért a térségben hangoztatni kívánja, hogy a változások „időigényesek". Azzal viszont mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a jobb jövőt egyedül a piacgazdaság és a demokrácia képes biztosítani. A kérdésre, hogy miért nem nyújt több gazdasági támogatást Amerika ezeknek az országoknak, az alelnök is utalt országa ismert költségvetési gondjaira, ám hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok igyekszik minden tőle telhetőt megtenni és a segítségnyújtás számos formáját kezdeményezte, önmagában a pénz nem old meg mindent — fejtegette Quayle, semmi sem helyettesítheti a gyökeres gazdasági reformokat. Elsősorban hazánkban, Csehszlovákiában és Lengyelországban meg kívánja vitatni tárgyalópartnereivel az „alulról felfelé építkezés” elvének megfelelően hogyan lehetne gyorsan és átfogóan kibontakoztatni a kis magánvállalkozást és ehhez Amerika mivel járulhat hozzá. Szóba került a térség biztonsági helyzete, s ezzel kapcsolatban Quayle megértéssel beszélt a közép-európai aggályokról, ám nem óhajt belemenni annak részleteibe, „ami nyilván majd felmerül”, hogyan alakíthatnák ezek az országok kapcsolataikat a NATO- val. Az alelnököt mindenesetre érdeklik a helyi elgondolások, hiszen a nyugati szövetségi rendszer éppen „a realitásokhoz való igazodás” szakaszában van. A lényeg azonban Quayle szerint, hogy „a NATO a biztonság forrása volt és marad és , védelmi küldetésének megfelelően biztosítja a békét”. Lapunk kérdésére, hogy mit tanácsolna Jugoszlávia mélyülő válsága láttán szomszédainak, az amerikai alelnök mosolyogva megjegyezte, hogy körútjáról viszszatérve „bizonyosan tájékozottabb” lesz, mert a környezetben feltehetőleg „jobban ismerik nálam ezt a bonyolult problémát”. Az alelnök egyébként a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kérdés kapcsán tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy Amerika az országok egységének megőrzését támogatja, viszont az államokonbelül mindent meg kell tenni az egyének jogainak biztosítására. Késve kezdődött a sajtóértekezlet, mert Dan Quayle is részt vett az ovális irodában tartott megbeszélésen a szovjet küldöttséggel (azt követően Bush elnök és Primakov egyaránt bizakodó hangnemben beszélt a nyugati támogatás és a szovjet reformok kibontakoztatásának „cserealkujáról”, noha ők ezt a szót persze nem használták. Az idevágó kérdéseket természetesen az alelnök is megkapta és ő közölte, hogy a segély, és Gorbacsov londoni meghívása „még vita tárgya”. Mindenesetre a heteknek a saját érdeküket kell előtérbe helyezniük és azt egyeztetni „Gorbacsovék érdekével”, ő „nem kétli” Gorbacsov elkötelezettségét a reformok iránt, ám nincs teljesen meggyőződve róla, mennyi „politikai kapacitás” van a Szovjetunióban az ígéretek megvalósítására. Azt látja, hogy a szovjet vezetés elszánta magát „ebbe az irányba” mozdulni. A Gorbacsov jövőjével kapcsolatos kérdés elől nevetve tért ki az amerikai alelnök, ki „nem óhajt spekulálni" hiszen a saját esetében is tudja, hogy az milyen kockázatos. Avar János Az albán külügyminiszterMagyarországon Jeszenszky Géza külügyminiszter meghívására pénteken hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett Muhamet Kapllani, az Albán Köztársaság külügyminisztere. Nemzetközi élet Etiópiában megadásra szólították fel a bukott rendszer vezetőit Addisz-Abebából jelenti a Reuter. Megadásra szólította fel az előző rendszer magas rangú vezetőit az Etiópiában a hét elején hatalomra került Etiópiai Népi Foraadalmi DemokratikusFront. A volt vezetőknek péntekig kell jelentkezniük a hatóságoknál. Közben közölték, hogy a szerdaival ellentétben csütörtökön nem jártak áldozatokkal a zavargások. Az Amnesty International az emberi jogok tiszteletben tartására szólította fel Etiópia új vezetőit. Az emberi jogok védelméért küzdő nemzetközi szervezet nyilatkozatában sürgette, hogy az ország új irányítói tagadják meg a Mengisztu-rendszer bukása által kínált lehetőséget, és biztosítsák az emberi jogokat Etiópia minden lakosa számára. Az Amnesty felszólítja az Etiópiai Népi Forradalmi Demokratikus Frontot, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogi normákat, vessen véget a politikai gyilkosságoknak, és tegye lehetővé tisztességes bírósági eljárások szavatolását. Az etiópiai császári család tizenkét tagja kért és kapott menedéket Nagy-Britannia addiszabebai nagykövetségén, jelentette Londonból az MTI. Köztük van az 1974-ig uralkodott utolsó császár, „a néhai Hailé Szelasszié menye is — jelentette a BBC brit államitévé csütörtök este. A jelentés "zerint brit kommandóegység megenekítette a családtagokat a külképviseletre hétfőn, még mielőtt a lázadók elfoglalták az etióp fővárost. Nagy-Britanniát ugyanis régi megállapodás kötelezi a néhai császár közeli rokonainak megvédelmezésére — jelentette ki James Glaze, addisz-abebai nagykövet. Etiópia új vezetői pénteken felkérték a nemzetközi segélyszervezetek képviselőit, hogy kezdjék újra a segélyakciókat az éhínség sújtotta országban. Addisz-Abebában, az Etiópiai Népi Forradalmi Demokratikus Front Végrehajtó Bizottságának alelnöke, Tamrat Lamne a nemzetközi segélyszervezetek több mint 300 képviselője előtt bejelentette, hogy megnyitották Asszád Vöröstengeri kikötőt — ahol jelentős élelmiszer-küldemények halmozódtak fel —, és megígérte, hogy mindent megtesz a segélyszállítmányok biztonságos eljuttatásáért az éhezőkhöz. A segélyakciók körülbelül egy hete szakadtak félbe a harcok megélénkülése miatt. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága pénteken Genfben arról számolt be, hogy az ország szárazság sújtotta területein mintegy hétmillió ember élelmezési helyzete reménytelen. A nemzetközi szervezet több raktárát kifosztották, járműveiket ellopták vagy elpusztították, az élelmiszerszállító teherautókra fegyveres bandák támadnak rá. A menekültügyi főbiztosság adatai szerint mintegy negyvenötezer etiópiai menekült Dzsibutiba, 80 000—100 000 Szudánba, 7000 pedig Kenyába. Az AFP francia hírügynökség pénteken jólértesült forrásokra hivatkozva viszont azt közölte, hogy 25 000 etiópiai katona és polgári személy — akik Asszád elfoglalását követően Dzsibutiba menekült — visszatért Etiópiába. Ogata Szadako asszony, az ENSZ menekültügyi főbiztosa szombaton a nigériai Abudzsába utazik, hogy afrikai vezetőkkel, az ENSZ főtitkárával és a nemzetközi segélyszervezetek képviselőivel az"etiópiai éhezők problémá" jának mielőbbi megoldásáról tárgyaljon. Jeruzsálemi telefonjelentésünk Szaúdi látogató Izraelben Jeruzsálem, május 31. Izraeli politikusok egyetértésüket fejezték ki Bush amerikai elnök e héten tett bejelentésével kapcsolatban, miszerint a Közel- Keleten le kell szerelni minden nem konvencionális és konvencionális fegyvert, beleértve a biológia, vegyi, és nukleáris töltetűeket is. Mose Arensz, izraeli védelmi miniszter egy csütörtöki nyilatkozatában azt javasolta, hogy a leszerelést terjesszék ki a Közép-Kelet országaira, Pakisztánra és Iránra, hiszen ezeknek az országoknak a fegyverarzenálja is fenyegeti a térség békéjét. Mose Arensz közölte, amennyiben ezek az országok hajlandóak lesznek a leszerelésre, akkor Izrael szintén hasonló lépésre szánhatja el magát. Egy péntek kora reggeli nyilatkozatban Ariel Saron, Izrael építésügyi minisztere is támogatta a Bush-bejelentést, hangsúlyozván, hogy első lépésként a Közép- és Közel-Keleten felhalmozott konvencionális fegyverek megsemmisítéséről kellene gondoskodni, mert ezek tömeges jelenléte állandó tűzfészkeket jelent, a békés lakosságot fenyegetve. A hét közepén Izraelbe látogatott Cheney amerikai hadügyminiszter tárgyalásairól csak csütörtökön késő este adták ki az első közleményeket. A Mose Arensszel, valamint az izraeli vezérkarral tárgyaló Cheney megegyezett abban, hogy a már korábban, 1990. nyarán, az Izraelnek nyújtott hadügyi támogatás keretében átadott 15 darab F—15-ös vadászbombázót Amerika most még 700 millió dollár értékben 10 ugyancsak F—15-össel egészíti ki. Az USA 72 százalékban beszáll az izraeli Hec-programba, hogy felgyorsítsák e rakétaelhárító rakéták előállítását. Az izraeli tömegkommunikáció kis hírben röpítette fel a szenzációt: csütörtökön Izraelben tartózkodott a szaúd-arábiai király testvérének személyes megbízottja, aki Mose Arensz védelmi mi miniszterrel és más politikusokkal folytatott tárgyalásokat. A megbeszélésekről nem adtak ki közleményt, de a pénteki napilapokban nyilatkozó arab politikus közölte, hogy a jövőben többször Izraelbe jön tárgyalásai folytatására. Beck Anna A „magyar vonal” Versenyfutás Közép-Európáért Bármennyire csodálkoznak is honfitársaim vagy éppen Közép- és Kelet-Európa lakói , megindult értünk a hosszú távú versenyfutás. Temérdek panaszunk, bajunk, ziláltságunk közepette nem is mernénk erre gondolni, pedig igaz: nemcsak mi házalunk a Nyugaton támogatásért — ők is, a gazdag, fejlett országok (külön-külön) is meg akarnak nyerni bennünket. Így gondolkoznak: a zűrzavar, a gazdasági kin múlandó, de ez a (Kínával együtt) másfél milliárdos piac, emberiszellemi tartalék itt van. S marad. A szónak legtágabb és legtörténelmibb értelmében érdemes ide befektetni, mármost jelen lenniük. Ilyenformán ez a verseny „értünk” (ha nem lép át valamilyen kritikus vonalat) igen jó dolog. E versenynek látványos jelei vannak: a hagyományos német érdeklődés mellett olasz aktivitás (Andreotti miniszterelnök nemrég járt Moszkvában), barátságos angol gesztusok Budapest címére (s Thatcher asszony rendkívüli erőfeszítéseket tesz, hogy a Szovjetuniót is bevonják az európai vérkeringésbe). Párizs újraéledő figyelme e térség, nem utolsósorban Magyarország iránt. (Antall József legutóbbi látogatása immár egy meglévő folyamat állomása volt.) Franciaország és hazánk kapcsolatainak említésekor mindig eszünkbe jut a nem gyógyuló magyar emlék: Trianon. Érthető. Valójában azonban éppen most, amikor Párizs és Budapest új kezdeteknél tart, igazságosabb lenne annak a kornak másik emlékét is felidézni, amely jobban is hasonlít a mára. Egy betű különbség: a „t” helyébe írjunk „l”-et. S már itt van a mai Mitterrand elnök politikai elődje Millerand , Franciaország miniszterelnöke 1920-ban. A néhány hónap alatt, amíg ő irányította politikájukat, megpróbáltak valamit jóvátenni a trianoni „több mint bűn, hibá”-ból. Természetesen sikertelenül. Történelmi hasonlatokkal óvatosan kell bánni, a ma gyökeresen különbözik a múlttól. Némi tanulsága azért van a párhuzamnak, az önkéntelen gondolattársításoknak. Az egyik erkölcsi: ne csak Trianonra emlékezzünk, hanem arra a szándékra, a gyors kijózanodást tükröző esztendőre is, s törüljük ki emlékezetünkből a tévedést, hogy a franciák szervezték a kisantantot. De mindez, stílszerűen szólva passé. Máig szóló tanulság viszont a Mitlerand rezsimhez fűződő felismerés, hogy Kelet-Közép-Európát kár volt szétforgácsolni, valami korszerű egységbe kellene foglalni, nem egymás ellen kijátszva a kis országokat, hanem összefogásukat elősegíteni. A mai két „t”-s, tehát a mitterrandi gondolkodásban is benne foglaltatik ez a megfontolás. Ne hulljon szét a földrész keleti fele, nem anarchiát kívánnak, hanem partnereket. Ez a gondolat egyébként Washingtonban, Bonnban, Londonban, Rómában, Brüsszelben, Stockholmban is uralkodik manapság. Ma másfajta Európában élünk, mint amilyenben a hetvenegy (a történelmi hasonlatban érintett) év előtti volt Példát említve: akkor Franciaország a németek leszerelését, gúzsba kötését szorgalmazta — ma azért aggódik, hogy a Bundeswehr csökkenti katonai erejét és „biztonsági vákuum" jöhet létre földrészünk közepén. A hajdani ellenségek szoros szövetségbe tömörültek, amely kiállta a német egyesítés próbáját is. Ha nem is problémamentesen, lényegében összehangolták katonai, politikai érdekeiket. Ama bizonyos hét évtizednek, főleg a második világháborúnak a tanulságait levonva új intézményrendszer jött létre Európában. Felváltották a régi fajta rivalizáló egyensúlypolitikát (az olyan alegységet, amelyet például Trianon tükrözött) valódival, a klasszikus hatalmi játékokat, amelyek voltaképpen helycserés politikai támadások sorozatából álltak, tényleges együttműködéssel. Csakhogy ezt az európai intézményrendszert, amely a második világháborút követő évtizedekben jónak bizonyult (NATO, Közös Piac, Európa Tanács) , nem a legújabb, tehát az 1989 utáni állapotokra szabták, hanem arra a kettéosztott Európára, amelynek másik fele a Varsói Szerződés, a KGST, a szovjet birodalom volt. Ezek a keleti intézmények viszont eltűntek vagy megszűnőben vannak. A térségben egyrészt az anarchia veszélye ütötte fel a fejét — pozitív értelemben viszont kitárult a társadalmi-gazdasági megújulás lehetősége. Minderre a nyugatiak sem voltak felkészülve, ezért az aggodalmak és a bizonytalanság, de íme a távlat is, a zárt birodalom helyén ígéretes nagy térség. Közép- és Kelet-Európából ugyan nem mondható el, hogy a régi feszültségeik feloldásában eljutott volna addig, ameddig például de Gaulle és Adenauer, de vannak kedvező jelek. A magyar külpolitika nem úgy szemléli a térséget, mint azt hajdanán tette, s fel-feltűnnek ehhez társaik is: Visegrád, a Pentagonále... Nem biztos, hogy a kis országoknak mindig egységesen kell fellépniük az európai porondon, de az mindenképpen elkerülendő, hogy egymás ellen áskálódjanak. Ez egyszer már (a két világháború között) katasztrófához vezetett. Problémáinkban és feladatainkban annyi a hasonlóság, hogy ez alapot adhat a tartós együttműködéshez. Igaz, a nyugati gazdaság és politika megjelenésével mi, „keletiek” is versenybe kerültünk egymással, elvégre a beruházások és a támogatások nem korlátlanok: fogadóképességünk határozza meg az ideszándékozó tőke mennyiségét, és általában az érdeklődés minőségét. Az a tény, hogy a nyugatiak szemében Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország az első helyen áll, mások hátrább, mutatja, Közép- és Kelet-Európa országai is versenyállapotban vannak. De ez sem olyan szembenállás, rivalizálás, mint amilyen a 20-as 30-as évekre volt jellemző. Jó, ha a nyugatiak gazdasági, kulturális politikai versenyt folytatnak értünk, nem is szólva arról, hogy az Egyesült Államok, Japán, és Dél-Korea is megjelent a színen, ellentétben a régmúltakkal. Egészséges jelenség, s olyan körülményeket teremt amelyek közepette Magyarország nem az Európa-ajtón kopogtató kérelmező, hanem partnerré válhat. Mindaddig jó ez a verseny, amíg az európai és az azon kívüli hatalmak nem esnek vissza a régifajta rivalizálásba, befolyási övezetek alakítgatásába, rossz értelmű egyensúlykeresésekbe. Az európai fejlődés fő vonala nem efelé mutat, bár vannak hangok a nyugati publicisztikában, amelyek a német egységről — tehát ennek az új erőnek a megjelenéséről — és a szovjet főellenség gyengüléséről, szerepváltásáról szólva a „nemzeti egoizmusok" felülkerekedésétől tartanak. Egyelőrebizton mondhatjuk, az összetartó erők az uralkodók. Németország mindent megtesz, hogy megnyugtassa szövetségeseit, külügyminiszterének szavaival „súlyuk nagyobb lett, de semmi esetre sem akarnak nagyobb hatalmat”. Bizonyos eltolódás azonban az egységes Németország megjelenésével mégiscsak bekövetkezett Európában. Ez — és Keleten a gazdasági és a politikai piac feltárulkozása — új helyzetet teremtett. A magyar külpolitika is meglehetős változatos feladatok előtt áll: „francia vonal”, „olasz vonal”, „német vonal” ... Amíg Európa az integráció útján halad, nem lesz túl nehéz valamennyit kezelni. Ennek az évszázadnak a tapasztalatait figyelembe véve azonban valószínűnek lehet tartani, hogy Németország — földrajzi helyzete, gazdasági ereje és jól bejárt történelmi kapcsolatai révén — az első helyen marad. Tatár Imre Magyar Nemzet 3 A csehszlovák külügyminiszter Közép-Európa biztonságáról Szorosabb együttműködés Prága, Varsó és Budapest között Washingtonból jelenti az MTI. Közép-Európa biztonságához nincs szükség új keretekre, a meglevőket, az EBEÉ-folyamatot, a NATO-t, a Nyugat-európai Uniót kell felhasználni. Biztonságuk szempontjából Prága, Budapest és Varsó számára alapvető együttműködésük, társulásuk az EK-shoz, valamint kiegyensúlyolyozott kapcsolatuk a Szovjetunióval is. Erről írt a Foreign Policy című amerikai külpolitikai folyóirat legújabb számában Jirí Dienstbier csehszlovák külügyminiszter. Dientsbier rámutatott, hogy immár a nyugati országok is kezdik megfogalmazni nézeteiket Közép-Európa biztonságáról. Nincs ok dramatizálni a helyzetet, de ha a Nyugat csak nagyobb helyi válságok idején fordul Kelet-Közép-Európa felé, ezért végül is valamennyi európai nagy árat fizet majd — írta. A történelmi tapasztalatok világosan mutatják: Közép-Európa biztonságát csak akkor lehet megvédeni, ha kormányaik baráti kapcsolatokat tartanak fenn mind a Kelettel, mind a Nyugattal. A szovjet befolyási övezetben való korábbi tagság felcserélése egy másik befolyási övezetben való tagságra aligha javítaná Közép- Európa biztonsági helyzetét. A befolyási övezetek hagyományos felfogása eltűnhet: európai és atlanti kapcsolatok hálózatát kell létrehozni, amelyből egy hatalom sem vonhatja ki magát. Az új hálózatnak elég szilárdnak kell lennie ahhoz, hogy egyetlen állam se merészeljen szembeszállni az új renddel, s egyik se legyen olyan erős, hogy azt uralhassa — hangzik a prágai vélemény. Dienstbier elutasította középeurópai gazdasági tömörülés vagy katonai-politikai tömb lehetőségét. Ehelyett Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország a lehető legszorosabb háromoldalú együttműködésére van szükség. E kooperációt oly módon kell fejleszteni, hogy beilleszthető legyen a széles körű, összeurópai együttműködésbe. Szükség lehet állandó vagy alkalmi munkacsoportok felállítására az idegenforgalom, az ifjúsági cserék, a környezetvédelem, az atomenergia kérdéseinek megtárgyalására, külpolitikai tanácskozásokra. A háromoldalú együttműködés megkönnyítheti a kisebbségi problémák megoldását... A magyar kormány külpolitikája fontos tényezőjének tekinti a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek támogatását, s ezt néha oly formákban fejezi ki, ami nyugtalanságot vált ki szomszédainál. Ennek ellenére nagyon valószínűtlen, hogy a magyar politika kapcsán kialakuló feszültség odáig fajulna, hogy fegyveres viszállyal fenyegessen. A kisebbségek ügye egyébként belátható időre központi kérdése marad az európai politikának — hangsúlyozta. Nő a KKP taglétszáma Pekingből jelenti az AFP Csaknem két és félmillióan csatlakoztak az utóbbi két évben a Kínai Kommunista Párthoz, amely így több mint ötvenmillió tagot számlál — jelentette a Zsenmin Zsipao pénteken, azaz négy nappal a Tienanmen-téri véres események második évfordulója előtt. A KKP lapja szerint összesen 2,441 millió jelölt tett eleget a követelményeknek, így a taglétszám elérte az 50,32 milliót, míg a felvételüket kérők száma 10,8 millió. Mindez azt bizonyítja, hogy a párt tekintélye egyre nagyobb a tömegek körében, és hogy a párt központosító ereje, vitalitása és hatalma jelentős mértékben nőtt — írta a Zsenmin Zsipao. Λζ EBRD Londonba hívta Gorbacsovot Londonból jelenti az MTI. Jacques Attali, a brit fővárosban székelő Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke pénteken meghívta Londonba Mihail Gorbacsov szovjet államfőt. A bankban elmondták, hogy a meghívás júliusra szól, és Jacques Attali a szovjet gazdaságátalakítás megsegítéséről szeretne tárgyalni Mihail Gorbacsoval. Bár nem derült ki, hogy júliuson belül pontosan mikorra szól a meghívás, de ha Mihail Gorbacsov elfogadja azt, és az időpont egybeesik a hét legfejlettebb ipari ország július 15-én Londonban kezdődő háromnapos szokásos évi csúcsértekezletével, akkor aligha lehet majd elkerülni a szovjet vezető meghívását a hetek értekezletére is. Londoni megfigyelők szerint nem lehet tudni, hogy a bankmeghívás Mihail Gorbacsov csúcsrészvételét hivatott-e kikényszeríteni — vagy ellenkezőleg, a „véletlenül” akkorra időzített londoni programja kompromisszumos megoldást kínál neki és mindazoknak, akik nem akarják megsérteni őt, de a csúcsra való egyenes meghívással sem akarják teljesen elkötelezni magukat mellette. Jacques Attali maga még csütörtökön azt mondta egy londoni konferencián, hogy a hetes csúcsnak témája lesz a szovjet gazdaság is, és ő maga azt reméli, hogy a találkozón elhatározzák a Szovjetuniónak nyújtandó segítség hatékony folytatását. A hét vezető ipari ország állam- és kormányfői közül már többen javasolták az utóbbi napokban Mihail Gorbacsov meghívását, ám a találkozó házigazdája, John Major brit kormányfő még habozik a színvallással, amíg ki nem puhatolja az összes, elsősorban amerikai véleményt Magyar—bolgár katonai megállapodás Szófiából jelenti az MTI. Magyarország kétoldalú katonai megállapodást kötött Bulgáriával. Az erről szóló szerződést Für Lajos és Jordan Mutafcsiev vezérezredes, a két ország honvédelmi minisztere írta alá. A két minisztérium közötti együttműködést szabályozó szerződés szorosan kapcsolódik ahhoz a politikai nyilatkozathoz, amelyet a két ország elnöke írt alá idén áprilisban Budapesten. Magyarország már hasonló kétoldalú katonai megállapodást kötött Romániával, Lengyelországgal és Csehszlovákiával. A Bulgáriával aláírt szerződés érvénye öt év, amely automatikusan újabb öt évvel meghosszabbodik, ha a felek egyike sem emel kifogást ellene. A magyar kormány tagját pénteken Szófiában fogadta Zselju Zselev elnök és Dimitar Popov kormányfő. Für Lajos háromnapos hivatalos bulgáriai látogatása után pénteken hazautazott Szófiából.