Magyar Nemzet, 1991. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-15 / 139. szám

SZOMBAT, 1991. június 15. Kárpótlás vagy földrendezés Utánunk az özönvíz? Alkotmányellenesnek bizonyult a kárpótlási törvény, elsősorban azért, mert a földeket teljes mér­tékben vissza kívánta juttatni, a többi államosított vagyonárgyért (lakás, üzlet, műhely, üzem) pe­dig csupán a mai értékük töredé­két ajánlotta fel egykori tulajdo­nosaiknak. A különbséget az Al­kotmánybíróság önkényesnek mi­nősítette. Ugyanakkor azt is ki­mondta, hogy az államosítások során törvénybe foglalt, de nem teljesített kártalanításokat az ál­lamnak rendeznie kell. Lehetősé­ge van azonban a kötelezettségek „megújítására”, magyarán, a régi jogcímeket megszüntetheti, és a kártérítést hozzáigazíthatja a mai gazdasági és jogi forrásokhoz, az­az csökkentheti a mértékét. Az indoklás szerint ez azért enged­hető meg, mert itt nem „szokvá­nyos” államosítások történtek, hanem a magántulajdon módsze­res felszámolása ment végbe. Nem biztos, hogy a kívülről ránk erő­szakolt rendszer hagyott nekünk akkora­ vagyont, amiből gazdasági egyensúlyunk megbomlásának a veszélye nélkül kártalaníthatnánk magunkat — fűzhetjük tovább a gondolatot. Konfliktusok forrása A kárpótlás tehát kötelező. Az alkotmányossági problémát ezek után kétféle törvénykezési formá­val oldhatnánk fel. Egyfelől mód nyílik arra, hogy a kormány újra­gondolja és gazdaságpolitikai programjához illessze a kárpótlás ügyét. A földek jórészt „megvál­tással” kerültek oszthatatlan szö­vetkezeti tulajdonba. A megvál­tást nem terheli kártérítési köte­lezettség. Az új szövetkezeti tör­vényjavaslat a téesztulajdon ne­vesítését írja elő, a mezőgazda­­sági tulajdonviszonyokat ennek során lehetne rendezni. A föld­kérdés leválasztása után új kár­pótlási törvényt tudna alkotni a kormány, amely kiterjedne az ösz­­szes államosítások után elmaradt kártalanításra, beleértve a 45-ös földosztást terhelő kötelezettsé­geket is. Külön fejezet (esetleg kü­lön törvény) foglalkozhatna a kár­talanítással nem ellentételezett vagyoni sérelmekkel, amilyenek például a nemzeti kisebbségeket ért jogfosztások voltak. A kárpót­lás méltányos és elviselhető mér­tékének megállapításához a kor­mány előzetesen vagyon- és igényfelméréseket tudna végezni. Kapkodás nélkül átgondolhatná a kárrendezési folyamat ütemét és technikáit, s ha szükséges, a tör­vény életbeléptetését a privatizá­ciós folyamat végére halaszthatná. Emiatt nem érnék jelentős politi­kai támadások, s nem nehezedne rá társadalmi nyomás. Minden korábbi konfliktus a föld miatt volt. Az eddigi reakciók azonban ar­ra mutatnak, hogy a kormány és a mögötte álló parlamenti többség merő presztízsszempontok miatt a csupán látszólag gyorsabb és egy­szerűbb megoldást kívánja válasz­tani : az elmarasztalt törvény kár­pótlási mértékeinek kiigazítását és mielőbbi életbeléptetését. A ki­igazítás háromféleképpen történ­het. A földre vonatkozó kárpótlási szabályokat a többi jószágéhoz közelíthetjük. Erre senkiben nincs hajlandóság. Kiterjeszthetjük a reprivatizációnak megfelelő kár­pótlási értéket az összes vagyon­­sérelemre. A Kisgazdapárt máris meghirdette ezt a variációt. S vé­gül közelíthetjük egymáshoz a földre és az egyéb vagyonra vo­natkozó kárpótlás arányát. A tör­vénybe épített földreprivatizáció miatt azonban a kárpótlás össz­értékét ez a megoldás is jelentő­sen növelné. Az Alkotmánybíróság megálla­pítása szerint a kárpótlási jegy forintértékénél az eredeti földnek körülbelül egynegyede-egyharma­­da, az egyéb vagyonnak mintegy tizedrésze szerezhető meg. A ha­tározat szövege úgy értelmezhető, hogy ekkora eltérést a bíróság el­fogadhatónak tart. Aligha fogad­ják azonban el az egyharmados arányt a földben érdekeltek. A földkárpótlás mértékének növelé­se pedig maga után vonja a 3870 darab száz főnél kevesebbet fog­lalkoztató vállalatra és műhelyre, valamint a 400 ezerre becsült la­kásra és üzlethelyiségre eső kár­pótlás összegének növekedését is! A törvény alapján a kárpótlási igény összértékét kormányzati kö­rökben előzőleg 100 milliárd fo­rintra tették. Az Alkotmánybíró­ság döntése után Kupa Mihály pénzügyminiszter figyelmeztette a parlamentet, hogy a 100 milliár­dos határt ne lépjék túl, a priva­tizációra kijelölt állami vagyon­ból ennél több nem jut kárpótlás­ra. A kárpótlási jegyek ugyanis a föltehetően nem nagyarányú * la­kásvásárlásra fordított összegen kívül a privatizációs keresletet növelik. Nem jut több, adódik a 100 milliárdos értékhatár? Ezt kérdeztük Dicz­­"f2* Bertalan kormányfőtanácsos­­tól, aki tagja az Állami Vagyon­ügynökség igazgatótanácsának és a privatizációs stratégiát kidolgo­zó kormánybizottság titkára. . A privatizációs szakértő szerint 1990. december 31-én 2197 állami vállalat volt Magyarországon. Könyv szerinti saját vagyonuk 1888 milliárd forint. (Csak viszo­nyításként: hazánk külső állam­­adóssága 1500 milliárd forint kö­rül van.) Az állami vállalatok köre a magántulajdonba adás szempontjából négy csoportba rendezhető. Az elsőbe 105 cég tar­tozik, mintegy 530 milliárd forint saját vagyonnal. Ezeket a minisz­tériumok tartósan állami tulaj­donban szeretnék tartani, így ke­rültek be a kormány privatizáció stratégiájába. Ebből a körből kár- :­pótlási jegy ellenében megszerez­hető vagyonrészre nem lehet szá­mítani. Tavaly 400 vállalat volt veszte­séges. A vagyonuk könyv szerint 350 milliárd forint. Kétszázat kö­zülük minden­ bizonnyal fel kell majd számolni, a másik felét pri­vatizáció előtt át kell alakítani, szanálni kell. A tartozásaik össze­ge nagyobb, mint a vagyonuk, a szanálás pedig plusz ráfordításo­kat igényel. Az államnak ezekből a cégekből nem lesz bevétele, s a privatizálásukra egyelőre nem számíthatunk. A harmadik csoportba mintegy 800 tanácsi alapítású kis vállalat sorolható, körülbelül 300 milliárd forint saját vagyonnal. A jövede­lemtermelő képességük rendkívül alacsony, átlagosan 2 százalékos. Diczházi Bertalan szerint emiatt a magántulajdonba adás során aligha értékelődik többre a vagyo­nuk, 50-60 milliárd forintnál. Marad mintegy 900 vállalat,­700 milliárd körüli saját vagyonnal. Ebben a körben lehet majd a kár­pótlási jegyeket vagyonra váltani — jelentős korlátok között. Első kérdés: mekkora a vállalatok üz­leti értéke? Tavaly óta a privati­záció 140 vállalatot érintett, s ösz­­szesen 120 milliárd forintnyi könyv szerinti saját vagyonra ter­jedt ki. Az Állami Vagyonügy­nökség tapasztalatai szerint az át­lagos eladási ár a vállalatok mér­leg szerinti nyereségének a hét­szerese körül alakult. A negyedik csoport vállalatainak nyeresége tavaly 90 milliárd forintra rúgott. A korábbi tapasztalatokat rájuk is kivetítve, mai árakon 030 mil­liárd forint az üzleti értékük, ami 10 százalékkal kevesebb a könyv szerint nyilvántartottnál! (A tar­tósan állami tulajdonban maradó vállalatok jövedelmezősége tavaly majdnem kétszerese volt a töb­­­­biek átlagának.) Hol a határ Tehát az 1700 privatizálható ál­lami vállalat üzleti értékét a kor­­mányfőtanácsos az IAvA megfi­gyelései alapján 680-690 milliárd forintra becsüli. A kárpótlási je­gyek felhasználásának azonban további korlátai is vannak. Az átalakulás során a belterületi föld értékének megfelelő üzletrészeket önkormányzati tulajdonba kell adni. A föld utáni részesedés ará­nyát az ÁVÜ 8-12 százalékra teszi. Ez az érték azonban egyre nő, mert a vállalatok jövedelmezősé­ge romlik, ebből következően az üzleti értékük csökken, miközben az ingatlanok reálértéke nő. A vállalati tanács által irányított cé­gek értékének 20 százalékát az át­alakulási törvény szerint vissza kell hagyni a vállalatoknál. Ide tartozik az összvagyon 60 száza­léka, tehát a privatizálásra kerülő vagyonrész újabb 12 százalékkal csökken. A munkavállalók számá­ra több formában is nyújtott ked­vezmények aránya pedig becslé­sek szerint eléri az összvagyon 10 százalékát. Az államnak mint tulajdonos­nak olyan állandó költségei is vannak, amelyeket a bevételből kell­ fedezni, tehát a rájuk eső üz­letrészeket nem lehet ingyen szét­osztani. A privatizáció önköltsége eléri az üzleti érték 6-8 százalé­kát, s minél alacsonyabb áron tudjuk értékesíteni a vállalatokat, annál nagyobb lesz. Ifjabban a privatizáció során jelentős kör­nyezeti károkra derült fény, és a helyreállítás költségeit ugyancsak a bevételekből kell állni. A Lehel Hűtőgépgyár esetében például a vételár 30-35 százalékát is eléri a kár nagysága. Mértéktartó becs­lés szerint a környezetvédelmi ki­adások túlléphetik átlagosan a va­gyonérték 5 százalékát is. Ha mindezeket levonjuk a kal­kulált üzleti értékből, körülbelül 380-390 milliárd forintnyi szét­osztható állami tulajdonhoz ju­tunk. Ebből azonban 150 milliár­­dot a társadalombiztosításnak szán a kormányzat. A maradék, mai üzleti értéken 230-240­ mil­liárd forintra becsült állami va­gyonhányad fordítható mindösz­­sze az államadósság csökkentésé­re, vállalkozásélénkítésre, infra­struktúra-fejlesztésre, vagy más, a parlament által meghatározott célokra, illetve kárpótlásra. Az Alkotmánybíróság határoza­ta alapján az állami tulajdonnak a már tárgyalt törvényen felül is jelentős kárpótlásra kell fedezetet nyújania. Minél nagyobbra állítja be most a parlament a kárpótlás mértékét, annál több lesz az ösz­­szes kötelezettség, hiszen a kár­rendezés az önkényesség elkerü­lése érdekében arányosítani kell. Légrádi Tibor Gazdaság Kényszerszabadság a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben (MTI) Pénteken kényszersza­badságolás kezdődött a Salgótar­jáni Kohászati Üzemekben: csak­nem 600 dolgozót, a létszám mint­egy negyed rész­ét küldik haza szakaszosan hosszabb-rövidebb időre. A kényszerpihenőjüket töl­tő munkások első negyedévi át­lagkeresetük 75 százalékát kap­ják bérként. A termelés szünetel­tetésének oka a rendeléshiány, az alapanyagban való szűkölködés és a terméket egyébként igénylő ve­vők fizetésképtelensége. A három műszakos hazalműben megszüntették az éjszakás szak­­mányt, s pénteken két hétre leál­lították a horganyzót. A henger­mű egy része június végén szüne­telteti egy héten át a termelést, a kovácsológyár pedig hétfőtől kezdve csaknem egy hónapra be­zár. Számítva a piaci pangásra, a ta­valyi 131 ezer tonnás termeléssel szemben az idei évre csak 119 ezer tonnát tervezett a vállalat, a nyomott világpiaci árak azonban mind a külpiaci értékesítést, mind a hazai eladást a számítottnál job­ban visszavetették. Az itthoni ve­vők is jobban járnak, ha külföld­ről vásárolnak, mint ahogyan az SKV is — versenyképességét erő­sítendő — most már importálja a huzalt. A kényszerszabadság nem oldja meg a vállalat minden gondját, elbocsátásokra is sor kerül. A terv szerint év végéig 580 fővel apad a létszám, bár a karcsúsítás nagy részét korengedményes, illetve előnyugdíjazással, valamint a ter­mészetes „fogyással” oldják meg. Eladó a Balatontól 3 km-re, Ordacsehi községben 13 db kb. 300 n-eles közművesített lakótelek 1400,- Ft/n-es, kedvező fizetési feltételekkel A terület falusi turizmus céljára is alkalmas. Érdeklődni munkaidőben a 85/51-050 telefonszámon, vagy személyesen a­­Balatoni Mg. Tsz. Ordacsehi Fő u. 150. szám alatti irodájában. Amerikai kormánytámogatás magyar vállalkozóknak Budapesten immáron egy éve működik a SUNY — New York állam egyeteme — által létreho­zott, Magánvállalkozásokat Fej­lesztő Központ. Ennek az intéz­ménynek ítélték az Egyesült Álla­mok Nemzetközi Fejlesztési Ügy­nöksége (USAID) folyósította tá­mogatást, mely a legnagyobb kor­mányzati segélynyújtás, amit Ma­gyarországgal kapcsolatban álló amerikai egyetem valaha is el­nyert. A különböző magánalapít­ványoktól kapott pénzekkel együtt ez az összeg 2,3 millió dollárt tesz ki. A budapesti központ a most ka­pott támogatásból segíti a jelen és a közeljövő magyar kisvállal­kozásait, részt vesz a közép- és nagyvállalatok menedzsereinek képzésében, a honi egyetemi ok­tatás, kutatás fejlesztésében, vala­mint üzleti vállalkozások közti kooperációs kapcsolatok előmoz­dításában. (In) * Hírek a vlággazdaságrr­ól (Reuter) Több más nyugati ve­­télytársát megelőzve, az Amoco­­ Corp. amerikai olajtársaság nyert jogot arra, hogy kiaknázzon egy mindeddig feltáratlan, hatalmas kőol­ajimezőt a Kaszpi-tengeren — jelentette a TASZSZ szovjet hír­­ügynökség. A hírügynökség sze­rint az Azeri-mező szovjet part­nerekkel közös hasznosítására ki­írt versenytárgyalást az azerbaj­dzsán hatóságok bírálták el. A 120—130 méter mély víz alatt rejlő szénhidrogénmező, becslések szerint jóval több, mint 100 mil­lió tonna kőolajat tartalmazhat. (Reuter) Mérföldkő lehet a disznótrágya hasznosításában az, amivel egy holland biotechnoló­giai cég rukkolt elő. A laborató­riumi tesztek alapján kimutatták, hogy egy különleges baktérium­mal, a sertésürülés ammóniáját fehérjében gazdag takarmánytáp­­adalékká lehet átalakítani. A Gist Brocade vállalat szerint 2000-re eljárásuk révén tíz száza­lékkal kevesebb szóját és más, fe­hérjében gazdag takarmányt kell hollandiának importálni. Az or­szágban a nagyarányú állattartás miatt évente 80 millió tonna trá­gya halmozódik fel, így bőven van mivel kísérletezni. A cég egyéb­ként a múlt hónapban olyan en­zimet jelentett be, amely 30 szá­zalékkal mérsékli a sertés- és ba­romfitrágya környezetbontó fosz­­fáttartalmát.­­ (MTI) Japánban a hosszú távú energetikai célok megvalósítása érdekében az árak drasztikus, a mostani díjszabások öt-tízszere­sére történő emelését tartják szükségesnek. A szigetország táv­lati energiahelyzetét elemezte a japán ipari és külkereskedelmi minisztérium (MITI) tanácsadó testülete, és állapította meg: a vil­lamos áram, a földgáz és a petrol­kémiai termékek árának emelésé­re van szükség, hogy az emberek rákényszerüljenek a takarékosko­dásra. Az öbölbeli háború elle­nére tavaly 4,8 százalékkal bővült az energiafogyasztás, gyorsabban, mint azt a 2000-ig szóló hosszú távú elképzelésekben körvonalaz­ták. Már csak azért is az energia­takarékosság fontosságára kell felhívni a lakosság figyelmét — közölték —, mert a nukleáris erő­művekben bekövetkezett üzemza­varok kérdésessé tehetik új atom­erőművek üzembehelyezését, aho­gyan az a hosszú távú tervekben­­szerepel. Magyar Német 9 670 millió dolláros exportkeret Magyar—orosz árucsere-megállapodás (MTI) Budapesten pénteken Be­­restyi Lajos, az NGKM helyettes államtitkára és J. Olhovikov, az Orosz Állami Gazdasági Bizottság elnökhelyettese aláírta az 1991. évre szóló magyar—orosz árucse­re-forgalmi Jegyzőkönyvet, amely oldalanként 670-670 millió dollá­ros szállítást tesz lehetővé. Tímár László, az NGKM főosz­tályvezetője az MTI kérdésére el­mondta, hogy a minisztériumnak ez az első megállapodása egy szov­jetunióbeli köztársasággal, s elő­készületben van a magyar—uk­rán szerződés megkötése is. A most aláírt magyar—orosz megállapodás alapján Magyaror­szág többek között mintegy 3000 Ikarust, 500 ezer tonna gabonát, 100 ezer tonna húst, 30 ezer tonna vajat, valamint gyógyszereket, könnyűipari termékeket szállíthat az Orosz Föderációnak. A magyar vállalatok pedig színesfémeket, kőolajszármazékokat, szenet, kok­szot, faféléket, építőanyagokat, traktorokat, műtrágyát vásárol­hatnak. A kölcsönös szállítások elszá­molásának megkönnyítésére a Ke­reskedelmi Bank Rt. és az Orosz Külkereskedelmi Bank előrehala­dott tárgyalásokat folytat. MNB-kötvénykibocsátás a brit tőkepiacon (MTI) A Magyar Nemzeti Bank az idén először megjelenik kibo­csátóként a sterling kötvénypia­con — jelentette pénteken a Fi­nancial Times, a brit üzleti körök lapja Sándor Bélára, az­­MNB ve­zérigazgatójára hivatkozva. A kibocsátást az év későbbi ré­szére tervezi a bank. Az MNB 20-25 éves lejáratra akar kibo­csátani kötvényt körülbelül 50 millió font értékben — írta a brit lap. Az MNB hamarosan 100 mil­lió dollár értékben eurodollár­­kötvényt is kibocsát, a­­Bankers Trust International szervezésé­ben, ötéves lejáratra. (Az euro­­dollár-kötvények a Nyugat-Euró­pába kihelyezett amerikai több­­lettőkét szívják fel.) Az MNB még az idén egy 100 millió ECU-kötvényt is kibocsát, és további 100 millió dollárt össze akar gyűjteni az amerikai magán­­befektetői piacon is. Német már­ka-, osztrák schilling- és japán szamurájkötvények után ezzel a négy tervezett akcióval gyakorla­tilag teljesül a­­magyar kormány idei 1 milliárd dolláros külső fi­nanszírozási programja — írta a Financial Times, hozzátéve, hogy Magyarország még sohasem kés­lekedett adósságai törlesztésével, és nem kért átütemezést sem. Erősödő lobbyzás az Európai Közösségben (MTI) Három év alatt három­százról háromezerre nőtt azoknak a kijáróknak, lobbyzó csoportok­nak a száma, amelyek a külön­böző gazdasági csoportok, rétegek képviseletét látják el Brüsszelben és Strasbourgban , az Európai Közösség Bizottságának, illetve az Európai Parlamentnek a városá­ban — állapította meg az Európa Parlament. A közösség parlamenti testülete számára Alman Metten holland EP-képviselő készített jelentést a témáról. Metten bírálja a lobbyk tevékenységét, mert az kívül esik a demokratikus ellenőrzésen. Ja­vaslata szerint hivatalosan be kellene jegyezni az érdekképvise­leteket, és etikai kódexeket kelle­ne kidolgozni számukra, így pél­dául vállalniuk kellene, hogy kö­zösségi partnereikkel csak infor­mációkat és érveket közölnek, és tartózkodnak minden olyan aján­lattól, amely anyagi haszonnal is járna az utóbbiak számára. Egy másik javaslat szerint az európai képviselők nem tölthetnének be olyan fizetett állást, amely kap­csolatban van európai funkció­jukkal. ΒΑΒΕΠΑ MOPED Csöndes, kis fogyasztású Π,81/100 km 27km/óra sebességnél m­égvéltója automata,­­ Árét: 38990 Ft , VAGY EGYÉB FIZETÉSI KEDVEZMÉNNYEL IS KAPHATÓ Felvilágosítást ad és megrendelést is felvesz a „Forró drót” a 111-06-01-es számon.

Next