Magyar Nemzet, 1991. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

2 Magyar Nemzet A szovjet vezetés támogatja a három hónapos moratórium kezdeményezését (Tudósítónktól) MOSZKVA . A szovjet kül­ügyminisztérium szombaton újabb nyilatkozatot adott ki a ju­goszláviai helyzettel kapcsolat­ban. Ez megállapítja, hogy a szov­jet fél üdvözli a jugoszláv végre­hajtószervek döntését, amellyel három hónapos moratóriumot kez­deményeznek minden elfogadott döntésre az országon belül. A helyzet normalizálásához az út kétségkívül a békés párbeszéden keresztül vezet, állapítja meg a dokumentum. Ez a külügyi nyi­latkozat is megerősíti, hogy a Szovjetunió Jugoszlávia egységé­nek a fennmaradásában érdekelt. „Az egységes, független Jugo­szlávia létezése az európai és a balkáni stabilitás fontos eleme.” A szovjet tömegtájékoztatás többnyire tartózkodik a kommen­tároktól. Ésszerűen számol be a jugoszláviai helyzetről. Kivételt képez a Komszomolkaja Pravda és a Független Újság. A Komszo­­molka helyi tudósítója megjegyzi: véleménye szerint most már a na­pa a hadsereg provokál éles hely­zetet a határon. Jugoszlávia szom­szédjainak reakcióját a lap telje­sen érthetőnek minősíti: készülni kell a lehető legrosszabbra. „A szomszédok nem is titkolják, hogy aggódnak a több ezer olasz, oszt­rák és magyar sorsa miatt, akik Szlovéniában és Horvátország­ban laknak. A Komszomolkaja Pravda kijelenti, hogy kevesen gondolták volna: Szlovéniában alakul ki a tragikus helyzet, hi­szen Horvátországból érkeztek hírek a feszültség éleződéséről. Szlovéniában etnikai téren ked­vezőbb állapotok uralkodtak. A problémák azonban gazdasági­­politikai természetűek voltak: Szlovénia önállóan, a saját törvé­nyei szerint akart élni. A köztár­saság valószínűleg túlzott lelkese­désében hibázott — jegyzi meg a tudósító —, mivel siettette az ese­ményeket, nem hitt a tartós pár­beszédben. A Független Újság pedig abból indul ki, hogy nem lehet népe­ket arra kényszeríteni: egy állam­ban éljenek, ha erre képtelenek .Lényegében a nyugati demok­ráciák ösztönözték a hadsereg kom­munista vezetőit és a szerb szocia­lista (kommunista) vezetőket a szakadárok fegyveres leverésére.” A Független Újság szerint Euró­pa közepén ugyanolyan helyzet alakulhat ki, mint Kurdisztán­­ban: kezdetben fegyveres össze­tűzések, azután menekültáradat a szomszédos országokba. A nyu­gati demokráciák, amelyek Ju­goszlávia területi egységének fel­tételmegőrzése mellett szállnak síkra, végül beavatkozni kénysze­rülnek — jósolja a lap —, de már túl későn. Az események kicsúsz­tak az ellenőrzés alól. A Független Újság összehason­lítja a jugoszláv eseményeket a szovjet helyzettel, s kitér arra, hogy „teljesen reális a perspek­tíva: a szovjet nukleáris nagy­hatalom szintén szétesik. És ez oly ijesztőnek tűnik, hogy a nyu­gati demokráciák láthatóan ké­szek bármely, még bűnös eszkö­zökkel is engedélyezni a­­területi egység­ fenntartását Európában”. A lap végül arra emlékeztet, hogy a Balkánon kezdődött háború, akárcsak 1914-ben, tovább gyű­rűzhet, különösen akkor, ha egyes erők a Szovjetunióban sikeres példát látnak a nemzetiségi-köz­társasági problémák erőszakos eszközökkel történő megoldására. Lambert Gábor Franz Vranitzky osztrák kor­mányfő véleménye szerint to­vábbi nemzetközi akciókra len­ne szükség a jugoszláviai konf­liktus résztvevőinek a tárgya­lásokhoz való visszatérítéséhez, mivel a közös piaci külügymi­niszterek küldetése a jelek sze­rint nem hozta meg a remélt sikert. A kancellár ezt vasár­nap délelőtt mondta, miután újabb ülést tartott kormánya tagjainak általa vezetett vál­ságcsoportja, amelyben részt vesz a védelmi, a külügy- és a belügyminiszter is. Mint közölte, Ausztria támo­gatja és szorgalmazza, hogy a helsinki folyamat mind a har­mincöt országának képviselői Ju­goszlávia ügyében sürgősen ta­nácskozásra üljenek össze válság­­kezelő mechanizmusuk közösen elfogadott szabályai alapján..Hoz­záfűzte: kormánya jelenleg nem lát lehetőséget a konfliktusterü­leten való önálló közvetítésre, s Jugoszláviával kapcsolatos politi­káját össze kívánja hangolni az államok nemzetközi közösségé­vel. Úgy vélekedett azonban, hogy egyes európai országok n­em lát­ják elég világosan a helyzetet, ha továbbra is ragaszkodnak Jugo­szlávia „területi azonosságának" megőrzéséhez. Vasárnapi ülésén az osztrák kormány válságcsoportja elhatá­rozta a jugoszláv határ térségé­ben tett biztonsági intézkedései­nek teljes fenntartását, továbbá azoknak az erőfeszítéseknek fo­kozását, amelyek a Jugoszláviá­ban tartózkodó osztrák állampol­gárok mielőbbi hazatérésére irá­nyulnak — jelentette be Vra­nitzky. Werner Fasslabend védelmi mi­niszter a tanácskozás után úgy nyilatkozott: jelenlegi ismeretei alapján a kormány nem tartja szükségesnek az osztrák hadsereg részleges mozgósítását, mert a határvidéken összevont haderő, amelynek létszáma elérte az öt­ezret, egyelőre elégségesnek lát­szik. A miniszter hangsúlyozta: Ausztria eddigi katonai lépéseit nemcsak a terület védelmének ér­dekei követelték meg, hanem eze­ket a jugoszláv határ mentén élő lakosság megnyugtatása céljából is meg kellett tenni. Ausztria egy­úttal — mondta Fasslabend­e— nemzetközileg is egyértelművé akarja tenni, hogy nem avatkozik be a jugoszáviai harcokba, s nem kedvez azok semelyik részt­vevőjének sem.­­Belgrádban bejelentették, hogy szombaton tiltakoztak amiatt, hogy az osztrák hadsereg komo­lyabb erőket vont össze közvet­lenül a két ország határánál. A Tanjug tudomása szerint a szlo­vén területvédelem állandó kap­csolatban áll az osztrák alaku­latokkal. Az olasz haderők „állandó ellen­őrzés” alatt tartják az olasz—ju­goszláv határvidéket, az ott állo­másozó egységeknél készültséget rendeltek el — közölte vasárnap Virginio Ropitoni, olasz védelmi miniszter. „A helyzet rendkívül súlyos és feszült. Aggodalommal telien figyeljük az eseményeket, amelyek a szomszédos Szlovéniá­ban és Horvátországban zajlanak. Szükségesnek ítéljük a készült­ség elrendelését, és ez meg is tör­tént” — jelentette ki a miniszter a rádióban. Vranitzky szerint egyes európai országok nem látják elég világosan a helyzetet Nemzetközi élet A „svájci Wallenberg” Carl Lutz emlékműve Budapesten A svájci városokban ritkán ta­lálni szobrokat­ a puritán nemzetnek­­ nemigen szokása nagyjai előtt így tisztelegni. Az pedig, hogy egy svájci diploma­tának külföldön szobrot emelje­nek, feltehetően még sohasem fordult elő. Erre kerül sor július 5-én Budapesten. A Dob utcában, a valahai, szomorú emlékű gettó közelében magyar és svájci sze­mélyiségek fogják leleplezni a második világháborúban Ma­gyarországon tevékenykedő sváj­ci konzul, Carl Lutz és munka­társai emlékművét. Ki volt Carl Lutz? Egy rövid válasz és egyben ma­gyarázat a budapesti szobor fel­állítására: Lutz azok közé a kül­földi diplomaták közé tartozott, akik 1944—45-ben makacs kitar­tással, sok találékonysággal, me­részséggel és főleg emberséggel igyekeztek megmenteni a magyar zsidóságot. Becslések szerint a svájci konzulnak mintegy hat­vanezer embert sikerült a deportá­lástól és haláltáboroktól megóv­nia, s ez (ha ez egyszer csak a puszta számokat vesszük figye­lembe) több, mint a svéd Wallen­berg munkájának eredménye. Lutz azonban elkerülte Wellen­berg tragikus sorsát, a hír nem vette őt szárnyára. Ehhez a to­vábbiakban nem kis mértékben hozzájárult az a körülmény, hogy a háború utolsó hónapjaiban ha­zájába kalandos utakon visszatért Lutzot a berni külügyminiszté­rium budapesti tevékenységéért nem részesítette dicséretben, ha­nem ellenkezőleg: megrótta. Ta­gadhatatlan, hogy a konzul szük­séghelyzetben — csak a lelkiis­meretére hallgatva — gyakran hivatalos instrukciók nélkül cse­lekedett. Ezért azután a budapesti emlékmű, amely magyar kezde­ményezésre, de részben svájci köz­adakozásból jött létre, most egy megkésett, önkritikus helvét gesz­tus is. Carl Lutz 1895-ben született Walzenhausenban, a kelet-svájci Appenzell kantonban. Fiatal ko­ra óta a svájci államszövetség konzuláris szolgálatában dolgozott, és 1942 elején helyezték Budapest­re. Mint ügyvivő azt az osztályt vezette, amelyik itt tizenkét, Ma­gyarországgal hadiállapotban álló ország érdekeit képviselte, köz­tük Nagy-Britanniáét és az Egye­sült Államokét. Erre a beosztás­ra, valamint Lutz korábban Pa­lesztinában, az akkori brit man­­datterületen eltöltött éveire ve­zethető vissza, hogy Magyaror­szág német megszállása után a konzul egy ötlettel némi gyenge jogi alapot tudott kovácsolni az első mentőakcióhoz: 7800 zsidó családot látott el okmányokkal, amelyek azt igazolták, hogy tu­lajdonosaik egy „svájci kollektív útlevélen” szerepelnek. A papí­rok birtokosaikat mint védelmet élvező kivándorlókat tüntették fel — későbbi brit állampolgá­rokként. Ugyanezek az okmányok 1944 őszén a védett „svájci há­zak”-ra való felvételt garantálták. L­utz (és az ekkor Budapestre megérkező Wallenberg) meg­kísérelték legalább a főváros zsi­dó lakosságát megmenteni, mi­után a vidék zsidóságáért im­már semmit sem tehettek. An­nak ellenére, hogy Horthy az an­golszász szövetségesek nyomásá­ra a deportálásokat leállította, Veesenmayer német követ és Eichmann, a magyarországi „Ju­­deneinsatzkommando” főnöke az akció folytatását készítette elő. Érdekes és érdemes megjegyezni, hogy Lutz, aki Veesenmayerrel és Eichmannal védenceinek érdeké­ben nemegyszer tárgyalt, ellen­feleinek kártyáiba — hála egy német diplomata vakmerőségé­nek — beleláthatott. Gerhardt Fe­­né, a budapesti német követ­ség tanácsosa Lutzot titokban több ízben tájékoztatta felettesé­nek Berlinnel folytatott levelezé­séről. Lutz em­bermentő találé­konyságára jellemző, hogy még német „partnereinek” náci nyel­vezetét is a maga céljaira tudta kihasználni. Amikor Berlin — Lutz meglepetésére — Magyaror­szágon a kivándorlóokmányok ki­osztását jóváhagyta, a hivatalos válasz „5000 egység”-ről szólt. S jóllehet, a svájci konzul ponto­san tudta, hogy ez a hitleri kife­jezés 5000 személyt jelent, ő az „egység”-et családiként, sőt nagy­családként értelmezte... Lutz már 1944 nyarán is túllép­te Bernben megszabott játékte­rét. A Szálasi-puccs után, 1944 októberétől kezdve azonban vég­képp önállóan kezdett politizál­ni, hogy emberek tízezreit a nyi­lasok terrorjától megmentse. Együttműködése Wallenberggel ebben az időben különösen szo­ros volt Védenceik érdekében til­takozásaikkal szinte naponta kö­zösen zaklatták a nyilas kor­mányt, amelynek Lutz — minden otthoni fedezet nélkül — a sváj­ci diplomáciai elismerést helyez­te kilátásba, ha Szálasiék a sváj­ci menleveleket és védett házakat tiszteletben tartják. Más szavak­kal: a konzul igyekezett időt nyerni. S amikor Lutz a német követségtől azt a jelzést kapta, saját személyes jelenléte Budapes­ten garancia lehet arra, hogy a svájci papírokkal rendelkező zsi­dóknak nem esik bántódásuk, a diplomata — és jó néhány mun­katársa — habozás nélkül úgy döntött: Budapesten marad, nem távozik, mielőtt a város körül a szovjet gyűrű bezárul; itt fogja a front elvonulását bevárni. Hogy ez 1944—45 telén a magyar főváros­ban mit jelentett, mindenki tud­ja. A kérdésre, hogy miért vállal­ta a munkát, megpróbálta­tást és veszélyt, Lutz később egy­szer úgy válaszolt, hogy keresz­tényként élt és tetteiben is min­dig méltó akart lenni erre a név­re. Nem kicsinyíti Lutz emberi nagyságát, hogy a konzul élete alkonyán — 1975-ben bekövetke­zett haláláig — keserűséget ér­zett azért, mert hazájában nem kapta meg azt az elismerést, amelyre rászolgált. Jóllehet, a hi­vatalos Svájc hamarosan korri­gálta a vele szemben 1945-ben tanúsított kicsinyes magatartást, Lutz neve és humanista helytál­lása a svájci közvéleményben mindmáig csak kevesek előtt ismert. A budapesti emlékmű ezen is változtathat. Opiszka András HÉTFŐ, 1991. július 1. Kis előrelépések a belső építés terén A tizenkettek nem javasolják a nagy pénzinjekciót Moszkvának Luxemburgból jelenti az MTI. Külpolitikai téren a jugoszláv válságban játszott látványos köz­vetítő szereppel váratlanul felér­tékelődve, belső építése terén kis előrelépéssel fejezte be szombaton a luxemburgi elnökséget záró Európa Tanácsot — csúcsértekez­letét — az Európai Közösség. A hétfőn kezdődő féléves holland elnökség feladata lesz dűlőre vin­ni azokat a kérdéseket, amelyek nyitottak maradtak Luxemburg­ban a közösség két nagy tervét, a politikai, illetve a gazdasági és pénzügyi uniót illetően. A luxemburgi elnökség elkészí­tette a politikai unióra vonatkozó tervezetét, ezt a résztvevők elfo­gadták a további munka alap­jául, és ennek alapján kívánják aláírni Maastrichtban a még füg­gőben levő pontok tisztázása után, decemberben a politikai unióról szóló szerződést — közölte a tá­vozó elnök, Jacques Sanier lu­xemburgi miniszterelnök. Viszont éppen a legkényesebb pontok ma­radtak függőben: a közösség közös külpolitikája és biztonságpolitiká­ja, védelmi (katonai) szerepe, a parlament szerepe, illetve a fö­derációs, államszövetségi jövő kérdése. A gazdasági és pénzügyi unió tervezetén már két és fél éve dol­goznak a tizenkettek, ezért előre­haladottabb állapotban van, mint az alig hat hónapja csiszolgatott politikai unió, de itt is megma­radtak Nagy-­Britannia fenntar­tásai. A tizenkét ország állam- és kor­mányfői péntek esti luxemburgi vacsorájukon — tájékozott forrá­sok szerint — egyetértettek ab­ban, hogy teljes mértékben támo­gatják Mihail Gorbacsov és a szovjet kormány erőfeszítéseit a reformok gyorsítására és orszá­guknak a világgazdaságba való jobb bekapcsolódására. Ugyanak­kor több forrás is beszámolt ar­ról, hogy az állam- és kormányfők nem tartják célravezetőnek a nagy összegű pénzügyi injekció módszerét, az amerikaiak által „sln­g hangnak” elkeresztelt pénz­­zuhatagot , és nem állnak majd elő ilyen javaslattal a két vezető tőkés ország július közepén eső-Brüsszelből jelenti az MTI. Bár a mostani tárgyalási fordulón is történt előrelépés, immár bizo­nyos, hogy a júliusi határidő a szerződés szövegének véglegesí­tésére nem tartható. Pillanatnyi­lag, a közösség képviselőivel egyetértésben úgy látjuk, hogy­ októberben válhat teljessé a megállapodás — nyilatkozta a hét végén dr. Juhász Endre, a nem­zetközi gazdasági kapcsolatok minisztériumának főosztályveze­tője az MTI tudósítójának. Az Európai Közösség és Magyaror­szág közötti társulási szerződésről folyó tárgyalások magyar delegá­ciójának vezetője az immár ha­­­­todik brüsszeli tárgyalási fordu­ló befejeztével értékelte a kiala­kult helyzetet.­­ Meg kell, hogy mondjam, hogy az Európai Közösség vezető politikusainak azon megnyilat­kozásai, amelyekben határozott támogatásukról biztosítják a tár­sulási szerződésben érdekelt kö­dékes londoni csúcstalálkozóján, amelynek résztvevői aztán Gorba­­csával találkoznak. Nem esett szó a közép-kelet­­európai országok, a Nyugat és a Szovjetunió úgynevezett ,­három­szögű műveleteinek” lehetőségé­ről, amelyek révén, elemzők sze­rint, el lehetne kerülni, hogy a kedvezőbb feltételekkel kínált nyugati élelmiszerek megfosszák a szovjet piacoktól a Nyugat által ugyancsak támogatott közép-ke­let-európai új demokráciáikat. Nép-európai országokat, kevétté érzékelhetőek a tárgyalások fo­lyamán — állapítja meg egyebek között. A közösség — a politikai támogatás hangoztatása mellett — gazdasági érdekeit láthatóan na­gyon is határozottan védelmezi. A megállapodás útjában álló akadályok közül változatlanul a mezőgazdasági, illetve a textilipa­ri cikkek áruforgalmával kapcso­latos érdekkülönbségek a legalap­vetőbbek. Ezek miatt a közösség nevében velünk tárgyaló bizott­ság felhatalmazása kibővítését és módosítását kérte az EK-minisz­­terek tanácsától Ez mellesleg már csak techni­kailag is lehetetlenné tenné a szövegtervezet júliusi véglegesí­tését, mivel a miniszteri tanács következő ülése július 29-én, az­az az újabb magyar KEK tárgyalá­si forduló után esedékes. Mindez azonban nem szükségszerűen zár­ja ki a szerződés jövő év január elsejei életbe lépését. Októberre várható hazánk és az EK megállapodása a társulásról A Barikádok Ljubljana utcáin Szlovénia demokratikus úton kívánja feloldani a válságot -­mondta Kucan elnök (Folytatás eg­y oldalról) parancsnokság vonja vissza moz­gósítási rendeletét. Mesic végül arról tájékoztatja a szövetségi szerveket és a nemzetközi köz­véleményt, hogy erre a lépésre azért kényszerült, mert az elnök­ség szerb­ Crna Gora-i tagjai meg­gátolják az államelnökség alkot­mány szerinti megalakulását. A rendeleteket Ljubljanában rög­tön közzétették, Belgrádban vi­szont úgy értékelték, hogy Mesic lépése tovább rontja a helyze­tet Zágrábban közzétették a hor­­vát legfelsőbb államtanács állás­foglalását is, amely leszögezi, hogy az államelnökség szerb és Crna Gora-i tagjai hibásan ér­telmezik az EK-val kötött meg­állapodást. A közlemény hang­súlyozza, hogy a Horvát Köztár­saság nem állt el a függetlenségi döntéstől, s ezt a Közös Piac kép­viselői nem is szorgalmazták. A tanács élesen elítélte Marko Negovanovics tábornok szomba­ti közleményét, ami a szlovéniai katonai intervenció meghosszab­bítása a horvát értékelés szerint. A tanács támogatásáról biztosí­totta azt a döntést, amelynek alap­ján a horvát kormány a továb­biakban nem küld újoncokat a jugoszláv hadseregbe. Az államelnökség tájékoztatási szolgálata alkotmányellenesnek minősítette Mesic rendeleteit, s arra emlékeztetett, hogy az el­nökség horvát tagját május 15-én nem választották meg. Szlobodan Milosevics szerb el­nök esti tv-nyilatkozatában meg­erősítette, hogy Szerbia elfogad­ta a Közös Piac javaslatait, s Szerbia teljesíteni is fogja ígére­tét, ám elvárja, hogy ugyanazt te­gye Szlovénia és Horvátország is. Hans-Dietrich Genscher is köz­vetítéssel próbálkozik a jugoszlá­viai belviszályban, jelentette az MTI. Mint vasárnap este a ZDF tévéállomásnak adott interjújá­ban a német külügyminiszter kö­zölte, hétfőn a jugoszláv kormány meghívására Belgrádba utazik, de ellátogat a szemben álló szlo­vén—horvát oldalra is. E pilla­natban a harci cselekmények be­szüntetése a legfontosabb — kö­zölte a miniszter, aki azt is meg­erősítette, hogy német javaslatra az Európai Közösségek befagyasz­totta a napokkal ezelőtt Belgrád­­nak odaígért milliárdos nagyság­rendű hitel folyósítását. „Helyte­len lenne a hitelekkel katonai ak­ciót pénzelni" — jegyezte meg Genscher. A bonni külügyminisztérium szóvivője mindehhez hozzátette, hogy Genscher útja az EBEÉ-or­­szágok külügyminisztériumainak politikai igazgatóiból álló válság­­kezelő testület prágai tanácsko­zásának előkészítését szolgálja. A testület elnöke jelenleg Német­ország. Milan Kucan elnök vasárnap délben megtartott sajtókonferen­ciáján megerősítette: a szlovén köztársaság, az elnökség és a kor­mány számára a legfontosabb az, hogy feltétel nélkül tiszteletben tartsák a fegyvernyugvást, s en­nek rendeljenek alá minden más tevékenységet — mondotta Ku­can, aki kifejezte készségét, hogy minden problémát der­okratikus és politikai úton oldjanak meg. Emlékeztetett arra, hogy Szlové­nia maga tett javaslatot: marad­jon változatlan a határvédelmi rend, s hogy a hadsereg őrizze a zöldhatárt. Utalt arra, hogy az ul­timátum hatodik pontja szerint a hadseregnek biztosítani kell a szabad mozgást a határ átvételé­hez. Belgrádban nem számoltak még be Kucan nyilatkozatának arról a részéről, amely a szlovén elnök az állítólagos boszniai pa­rancsmegtagadásról beszélt. Lojze Peterle szlovén kormányfő sajtó­­értekezletén azt hangsúlyozta, hogy nem arról van szó, amit a hadsereg állított, más célokat kö­vet a hadsereg, mert ha valóban csak a határ átvételéről gondos­kodnának, nem lőtték volna szombaton a parlament épületét, ahol ülést tartottak a képviselők, nem mozgósítottak volna Szerbiá­ban, s nem rendeltek volna el ki­egészítő mozgósítást Boszniában sem. Peterle elmondta, hogy Jure Pelivan boszniai kormányfőtől délelőtt kapott üzenetet a mozgó­sításról. Ezt megelőzően szombat este a belgrádi televízió híradójában Marko Negovanovics altábornagy, a főparancsnokság tagja, drámai hangú figyelmeztetést olvasott fel, követelve, hogy a szlovén köztár­saság vezetése biztosítsa a fegy­veres harc feltétel nélküli beszün­tetését, s teremtse meg a normá­lis körülményeket a hadsereg éle­téhez és tevékenységéhez. Ameny­­nyiben a követelést a szlovén kor­mány nem teljesíti — hangzik a tábornok által felolvasott szöveg — a főparancsnokság elrendeli az ország helyzetének megfelelő in­tézkedéseket, beleértve a teljes harckészültséget és a szükséges mozgósítási tevékenységet, vala­mint a határozott katonai lépése­ket. A ljubljanai televízió híradója szintén közzétette a tábornok ál­tal felolvasott közleményt. A szlo­vén főváros utcáin barikádokat építettek, mindenütt fegyveres járőrök cirkálnak. Torlaszokat emeltek a fontosabb keresztező­déseknél, a Ljubljanába vezető útvonalakon, a jelentősebb közin­tézményeknél. Jelko Kacin szlo­vén tájékoztatási miniszter közöl­te, hogy nem járt sikerrel a szlo­vén védelmi miniszter és belügy­miniszter, illetve az ötödik kato­nai körzet helyettes parancsnoká­nak szombat esti tárgyalása. Ilije Raseta tábornok azt indítványozta, hogy a határátkelőknél hozzanak létre szövetségi ellenőrzést, ami viszont Jelko Kacin közlése sze­rint „minden törvényes alapot nélkülöz". A miniszter arra a kér­désre, hogy várnak-e valami rendkívüli fejleményt, s ezért ál­lítottak nehézj­árművekből torla­szokat, így válaszolt: ezek meg­előző intézkedések, már senkiben sem bízunk. s Vannak adataink arról, hogy Ljubljanában megje­lentek a néphadsereg civil ruhás elhárító ügynökei. Belgrádi értesülés szerint Hor­vátországban is általános mozgó­sítást hajt végre a köztársasági vezetés. Franjo Tudjman horvát elnök James Baker amerikai kül­ügyminiszterhez küldött levelé­ben leszögezte: „A szövetségi kor­mány nyíltan katonai erővel fe­nyegetett meg minket, így akar­ja leállítani a nép akaratának megvalósítását. Kérjük a nyugati erőket, ismerjék el törekvésünket a békére, a szabadságra, a sza­bad piacgazdaság megteremtésé­re.” Vasárnap pontban kilenc óra­kor Szlovéniában mindenütt megszólaltak a légvédelmi sziré­nák, s a rádióban Jelko Jlacin tá­jékoztatási miniszter bejelentette, hogy 15 percen belül légitámadás várható, mivel a jugoszláv had­sereg harci repülőgépei Zadarból, Pulából és Zágrábból Szlovénia felé indultak. Kérték, hogy a la­kosság keressen menedéket az óvóhelyeken. A légiriadó után Szlovénia vá­rosaiban az utcák elnéptelened­tek. Nem sokkal tíz óra előtt Ma­riborban bejelentették, hogy meg­szűnt a légiveszély, Ljubljanában pedig azt közölték, hogy a légi­támadás veszélye csökkent, de még nem lehet teljesen kizárni a támadás lehetőségét. A repülőgé­pek visszatértek kiinduló bázisuk­ra. Egyelőre még csak szlovén rész­ről számoltak be arról, hogy a ljubljanai repülőtéren életét vesz­tette két osztrák újságíró, s hogy a néphadsereg állítólag véletlenül átlőtt Ausztriába, mert a katonák rosszul számították ki a lövedé­kek ívét. A harcokban Milan Ku­can ENSZ-hez küldött levele sze­rint mintegy százan haltak meg, illetve sebesültek meg. Korábbi bejelentés szerint több mint öt­száz katonát foglyul ejtettek a szlovén erők. A hadsereg egyelőre még csak annyit tett közzé, hogy öt sorkatona és öt tiszt halt meg, a szlovén veszteségekről pedig nem közöltek semmit sem. ­ Román intézkedés a magyar iskolákról Bukarestből jelenti az MTI. Az RMDSZ elnökének és egyik sze­nátorának Iliescu államfővel és az illetékes tárcánál folytatott meg­beszélései után a román oktatási miniszter azt az utasítást adta a megyei tanfelügyelőségeknek, hogy a meglevő (összesen 18) magyar tannyelvű iskoláknak ne változ­tassák meg a status quóját, azok­ban ne indítsanak román osztá­lyokat.

Next