Magyar Nemzet, 1991. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

HÉTFŐ, 1991. július 1. MAGYARORSZÁG,Jú­IUS 30. , HARANGZÚGÁSSAL, ISTENTISZTELETTEL, dallal, tánccal, bú­csúval, Ünnepi szónoklatokkal és számos egyéb rendezvénnyel ünne­pelték az ország polgárai a szabadság napját, amikor elmondhatjuk: nem állomásoznak idegen csapatok hazánk területén."Az ünnepségek visszafogottak és méltóságteljesek voltak, a szónokok pátosza általá­ban nem ragadt át az ünneplőkre. Sokak szerint azért, mert a töme­gek nem érzik át, hogy igazán történelmi pillanatok tanúi voltak. Iga­zi lelkesedés valójában csak a szónokokat jellemezte. A méltóságteljes ünneplés jelzi egyben azt is, hogy a szabadság az ember természetes állapota.­­Ennek a napnak a jelentőségét alighanem majd a történészek tudják igazán megítélni, elemezve azt a folyamatot, amely a máltai csúcstól, a kivonulást rögzítő megállapodás aláírásán át, a mai napig vezetett — anélkül,­­hogy bárki is politikai tőkét kovácsolhatna elitből. Az ünnep pillanataiban is tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy a szabadság a korábbinál jóval nagyobb felelősséget ró majd mind­azokra, akik részt kívánnak vállalni az ország jövőjének formálásá­ból. Mert csak a szabad országokban képzelhető el olyan állapot, ami­kor nem dölyfös pártpolitikusokra és engedelmes polgárokra oszlik a társadalom, hanem a tömegek szolgálatára választódnak ki a felelős államférf­iak. A jelek szerint azonban — a kontinens rokonszenve elle­nére — talpraállásunkban legfőképpen magunkra számíthatunk. Tud­juk ezt már a rendszerváltás pillanata óta, csak olykor úgy látszott, nehéz elfogadni az ebből a tényből ránk szakadó felelősséget. De alig­hanem ebben a kérdésben is a történészek mondják ki a teljes igaz­ságot. FÉLIGAZSÁGOKKAL nem sokra megyünk. Igazolják ezt a kisgaz­dák nagyválasztmányának történései is. Mára ugyanis kiderült: törté­nelmi hiba volt teljesíteni a kisgazdák átvilágítási kérelmét. Az ügy­nöklistákkal kapcsolatban félig fellebbentett fátyol csak a kölcsönös vádaskodásra volt elég, nem nyújtott kellő alapot a radikálisok vissza­szorításához, ahogy nem segítette a tisztánlátást sem. Ma mindenki mindenkire haragszik, a vádak olykor a vádlók ellen fordulnak, s for­díthatók, mert közéletünk csatazajában olykor még — sajnos — annak van igaza, aki hangosabban szónokol. Ez pedig tovább csökkenti a po­litika szereplői iránti bizalmat, nem csupán egy pártot szakíthat ketté, hanem tovább gyengítheti a még meglevő stabilitást. S még nem lehet látni ennek a folyamatnak a végét. A megoldást most alighanem csak az segíthetné — a tények alapján —, hogy kinek-kinek tisztázzák múlt­beli szerepét, hogy aztán a szükséges konzekvenciákat levonhassák mindazok, akik érintettek. IGAZI PRÓBATÉTELNEK bizonyul a magyar külpolitika számára a jugoszláv helyzet. Az esti híradások szerint nehezen elviselhető álla­potok uralkodnak a határátkelőhelyeknél. S miközben a nyugati világ­ból mértéktartó nyilatkozatokra intik a magyar politikusokat, a Hor­­vát Szövetség elnöke a bűvös mértéktartást veti a magyar vezetők sze­lzemére, mondván: a mi segítségnyújtásunk példaértékű lehetne mások számára is, a késlekedés és a tétlenség veszélybe sodorhatja a demok­ráciát. Tagadhatatlan, nehéz helyzetben vagyunk, abban reményked­hetünk, hogy a kormányfő telefonbeszélgetése Ante Markov­ics jugo­szláv miniszterelnökkel, oldott valamit ezen a feszült helyzeten. (Cs. N. L.) Többórás a várakozás a ha­táron A tétlenség megölheti a demokráciát (Hírügynökségi jelentésekből) A jugoszláviai harcokról érkező hírek hatásai Magyarországon is érzékelhetőek, elsősorban a ha­tárállomásokon. Az MTI jelenté­seiből kiderül, hogy elsősorban azokon az átkelőhelyeken óriási a torlódás, amelyeket a Nyugat- Európából hazatérő török vendég­­munkások vesznek igénybe. A Németországból és Ausztriából külföldi üdülésükre déli irányba tartó turisták is inkább Magyar­­országon keresztül utaznak. Hegyeshalomnál a szokásos na­pi ötven-hatvan vízummal szem­ben, szombaton csaknem hatezret adtak ki, éjfélig több mint 90 ezer utas lépte át a határt. A példát­lan forgalom különösebb atroci­tások nélkül zajlott, a bérelt autó­buszokkal érkező török tranzit­utasok sorsukba beletörődve vár­ták az átjutást. A megpróbálta­tásoknak ezzel még nem volt vé­ge, hiszen Románia felé is renge­teget kellett várni, Nagylaknál például, szombaton nyolc órát, vasárnap pedig már tízet, mert a román határőrizeti szervek fe­lettébb lassan végezték a hozzá­juk belépők vizsgálatát, a kocsi­sor tíz kilométer hosszan nyúlt el a magyar oldalon. Németországban becslések sze­rint kétmillió török él, sokuk nyá­ri szabadságát otthon tölti. A ma­gyar becslések szerint félmillió török állampolgár utazik a követ­kező napokban Magyarországon keresztül. A török áradatnak per­sze előnye is akad a kétszeri át­utazásra jogosító vízum 75, az egyszeri ötven márkába kerül. Szombatra valamelyest enyhült a Németország nyugati felében működő képviseletekre nehezedő nyomás, miután közhírré tették, hogy a határon is beszerezhető a 48 óráig érvényes tranzitvízum. A vízumkérők nagy számára jel­lemző, hogy a bonni magyar nagykövetség előtt a helyi rend­őrség kénytelen volt terelőkorlá­tokat és mozgó­ WC-ket felállítani. A külföldre utazóknak, illetve a hazatérőknek érdemes érdek­lődniük arról, melyik határállo­mást válasszák, ugyanis meglehe­tősen nagy különbségek vannak a várakozási időkben. Ausztriába vasárnap tizenöt perc alatt át lehetett jutni.* A magyarországi Horvát Szö­vetség elnöke Frankovics György, levelet intézett a Magyar Köztár­saság elnökéhez, miniszterelnöké­hez és az Országgyűlés elnökéhez. Arra kéri a közjogi méltóságokat, hogy ítéljék el azt a jugoszláv katonai agressziót, amely Szlové­niát és Horvátországot érte. „Önök, hazám vezetői hűvös mértéktartá­sukról tesznek tanúbizonyságot, megfeledkezvén a baráti jobb nyújtásáról, a közvetlen szomszéd megsegítéséről.” A levél elismeri, hogy a vajdasági magyar kisebb­ség érdekei sem hagyhatók fi­gyelmen kívül. A levél arra hívja fel a figyelmet, hogy a késlekedés és a tétlenség megölheti a meg­született két demokráciát, ha azo­kat a világ demokratikus államai nem ismerik el, és nem támogat­ják. (d. j.)★ (MTI) Antall József miniszter­­elnök szombat délután 40 perces telefonbeszélgetést folytatott Ante Markovics jugoszláv miniszterel­nökkel a kialakult jugoszláviai helyzetről. Antall József részlete­sen ismertette a magyar kormány álláspontját, amelyet más kormá­nyokkal is egyeztettek, és koordi­náltak. Ante Markovics tájékoz­tatta Horvátország és Szlovénia, valamint más köztársaságok ve­zetőivel, illetve az Európai Kö­zösség minisztereivel folytatott tárgyalásairól, az ezzel összefüggő megállapodásokról, és a tervezett, következő lépésekről, várható fej­leményekről. Megyei vezetők találkoztak Lengyeltótiban A regionális szerepkör kiadó, a régi stílusú hatalmaskodó me­gye senkinek sem hiányzik — hangsúlyozta Szabó György, Bor­sod-Abaúj-Zemplén megye ön­­kormányzatának elnöke tegnap délután, a Somogy megyei Len­gyeltótiban, ahol szombaton és vasárnap a tizenkilenc megyei ön­­kormányzat vezetője találkozott. A szövetség tagjai immár má­sodízben jöttek össze, s most is az volt a legégetőbb kérdés, hogy vajon milyen szerepkört találjon magának a megye, ugyanis az ön­­kormányzatok magárahagyatott­­sága egyre nő. Már-már kritikus a helyzet. Ami a települések szuverenitá­sához tartozik, abba a megye sem­miképpen sem szólhat bele. Sza­bó György szerint újraelosztó sze­repet sem vállalhat magára a megyei önkormányzat, sokkal in­kább gazdaságszervező központ­tá kellene válnia. Szóba került az is, hogy a je­lenlegi köztársasági megbízotti hivatalok inkább minősítik, mint­sem segítik a régiók településeit. A megyei önkormányzatok ve­zetőinek értekezletét vasárnap délután meglátogatta Göncz Ár­pád is. A köztársasági elnök azt javasolta, az önkormányzati ve­zetők a Lengyeltótiban elhang­zottak alapján konkrét javasla­tokat dolgozzanak ki, s ezeket mihamarabb tárják a miniszté­riumok elé. Az ezzel kapcsolatos találkozó létrehozásában Göncz Árpád is segít majd. (F. L.) Hazai tudósítások A magyar kormány nyilatkozata (MTI) A mai napon Magyaror­szág visszanyert szuverenitását ünnepeljük. 1944. március 19-e óta most mondhatjuk el először, hogy nem állomásozik idegen ka­tona magyar földön. Van okunk az ünneplésre, van okunk a büsz­keségre mindazért, ami ebben a mi érdemünk. De van okunk ar­ra is, hogy hálásak legyünk a tör­ténelmi szerencsének és mind­azoknak az erőknek — határain­kon kívül is —, amelyeknek ré­szük volt a mai ünnep eljövetelé­ben. Kelet-Közép-Európában négy évvel ezelőtt felgyorsultak az ese­mények, és régiónk ismét a törté­nelem főszereplője lett. Magyar­­országon a demokrácia erői, ame­lyek hosszú éveken át várakoz­tak és készültek, a Szovjetunió­ban induló olvadásra a nyilvá­nosság elé léptek, és a reformok útjára kényszerítették a szakadék szélére került kommunista politi­kai rendszert. Ez az erő és ez a szellem — amely a mi 1956-unk, a cseh—szlovák 1968. és az 1980- as lengyel Szolidaritás erőforrá­saiból merített — hamarosan el­indította régiónk többi oszágában a diktatúrák felszámolását, mely­nek következtében leomlott a ber­lini fal, demokratikus választá­sokat harcoltak ki a nemzetek, és a Szovjetunió tárgyalásokat kez­dett csapatai kivonásáról. Ennek a folyamatnak a csúcspontja a mi számunkra a mai nap, olyan ünnep, amely kiemelkedő ese­ményként íródik be történelem­­könyveinkbe. Az ünneplés pillanata legyen felszabadult és boldog, de legyen emelkedett, nagylelkű és mérték­tartó is. A magyar nép mutassa meg ma is azt a méltóságot és higgadtságot, amellyel kivívta magának az elmúlt években a vi­lág becsülését. Ne tulajdonítsunk magunknak valótlan érdemeket, és kívánjuk tiszta szívvel az eltá­vozottaknak, hogy ez a nap őket is tovább segítse saját nemzeti megújulásuk útján. Ne feledjük, hogy aki tisztességgel vonul visz­­sza, az erkölcsi erőről és lelki rugalmasságról tanúskodik. Kí­vánjuk ezért, hogy a mai nap já­ruljon hozzá ahhoz, hogy a ma­gyar nép és a Szovjetunió népei között valódi, nem hazudott ba­rátság bontakozhasson ki. A mai napon ne csak vissza­felé tekintsünk, hanem előre is. Szuverenitásunk csak olyan Európában maradhat tartós és gyümölcsöző, ahol kiteljesednek az újonnan kivívott demokrácia és szabadság alapjai. A magyar nép azt kívánja, hogy folytatód­jék és terjedjen tovább keletre és délre az a Nyugat-Európában megindult integráció, mely során évszázados nemzeti ellentétek ol­dódtak fel, és megnyíltak a hatá­rok. Amit az európai szellem leg­jobbjai hirdettek, jöjjön el való­ban a mindennapokban is: a nemzeti és helyi sajátságokból táplálkozó egység, a szuverenitás és a mindent átható együttműkö­dés. Kívánjuk, hogy létrejöjjön az az új Európa, amelyben az ön­­rendelkezés és a demokrácia ér­vényesül, ahol virágoznak az em­beri és kisebbségi jogok, az egyé­ni szabadság és tehetség, és a szo­lidaritás érzése. Ahol a határok átjárhatók, a vitákat tárgyalások oldják meg, és a háború fenyege­tése örökre megszűnik, mert sen­ki sem próbálja másra erőltetni eszméit, véleményét és akaratát. Gondolnunk kell a holnapra. A szuverenitás nemcsak felszabadít, de ránk hárítja a felelősség tel­jes súlyát is sorsunkért. Magyar­­ország arra vállalkozott, amire még nem volt példa: demokráciát és szociális piacgazdaságot terem­teni egy kommunista rendszer után. Ennek jegyében alakítottuk át alkotmányunkat és egész jog­rendszerünket az elmúlt év során, belefoglalva az európai demokra­tikus jogalkotás egész örökségét és legkorszerűbb gondolatait. Elsősorban elszántságunk és tü­relmünk biztosíthatja e vállalko­zás­­ sikerét. Anyagi örökségünk szűkös és nehéz, de ha tehetsé­günket kitartással és nemzeti összefogással párosítjuk, akkor megnyerjük és megtartjuk a világ rokonszenvét, és az új évezredbe egy szabad, demokratikus és meg­­újhodott Magyarország léphet majd át. (Az ünnepségről szóló beszámo­lóink az 5. oldalon olvashatók.) Torgyán árnyékkormány felállítását javasolja Torgyán József elnökké vá­lasztásában nem sokan kétel­kedtek a Független Kisgazda­­párt szombatra összehívott nagyválasztmányi ülése előtt, talán csak az volt kérdés, hány jelölt közül voksolnak a leg­többen rá. A Déli pályaudvarnál osztogatott, fénymásolt, azono­­sítatlan eredetű szavazólap­példányokon még csak két név szerepelt, Nagy Ferenc Józsefé és Torgyáné. A zárt ülés, melyről az újság­írók és fotósok hadát a rendezők szoros csatárláncban tartották tá­vol, jó félórás késéssel kezdődött. A teremből nemsokára Nagy Fe­renc József hangja hallatszott ki, aki Torgyán József állítólagos tit­kos ügynöki múltjáról és Tu­csek bíró mellett betöltött szerepéről beszélt. Mondandóját a hallgató­ság „tsz-elnök" kiáltásokkal fo­gadta, majd Torgyán lépett a mikrofon elé. Úgy vélte, aljas ér­dek állt az ő besározása mögött, és a miniszterelnöktől azok kap­nak igazolást, akik valóban tagjai voltak a politikai rendőrségnek, hogy a kormány vezetője így tart­hassa kezében a kisgazdapártot. Ezután a jelenlévők nyomásá­ra Nagy Ferenc József a jelölés­től is elállt, és távozott a terem­ből. Odakint újságíróknak el­mondta, hogy nem hajlandó Tor­­gyánnal együtt dolgozni, de a pártból nem lép ki, parlamenti mandátuma pedig, kikezdhetetlen, hisz egyéni képviselőként jutott be. A volt pártelnököt a frakció több tagja, köztük Pásztor Gyula, a képviselőcsoport vezetője kö­vette. A nagyválasztmányon ekkor hosszú szünet következett. Össze­állították a szavazólapot, majd megyénként, szigorú biztosítás mellett, lefolytatták a szavazást, ahol az elnöki és a főtitkári tiszt­ségre is csak egy-egy embert je­löltek. Történhet-e szakadás a párton belül, illetve a frakció és a párt között? Felbomolhat-e a­ koalíció? Ez a kérdés foglalkoztatott min­denkit ezekben az órákban. Rajkai Zsolt államtitkár: — A párt nem fog szakadni, mivel nem szabad szakadnia. Lehet, hogy a frakció eltávolodik a párttól, de ez nagyon ellenemre lenne. Cseh Sándor, Hajdú-Bihar me­gyei elnök: — Nem tartok a párt­szakadástól, és remélem, hogy a képviselők is alszanak egyet a mostani indulataikra. Zsíros Géza amerikai útjáról érkezett egyenesen a nagyválaszt­mányra. Elmondta, hogy nem je­löltette magát, hiszen mint egyko­ri elnök, illetve miniszterjelölt, csak a nagyválasztmány közvet­len jelölését hajlandó elfogadni. — Remélem — mondta —, hogy a parlamenti képviselők elég érettek lesznek, és a párt érdekeit helyezik előtérbe. Úgy vélem, hogy ez a párt nem sza­kadhat érdemben. A koalícióval kapcsolatban csak azt mondha­tom, hogy ezen belül a partnerek­nek is nagy a felelősségük. Miközben folyt a szavazatszám­lálás, megkezdődött a kárpótlási törvényről szóló, még mindig zárt ülés. Oláh Sándor, a párt volt fő­titkára kijelentette, hogy amíg a kisgazdapárt nem vívja ki az őt megillető helyet, nem szerezhet érvényt követeléseinek. A jelen­lévők többsége inkább Borz Mik­lós álláspontját osztotta, elítélték a kárpótlási törvényt, és nem mondtak le a reprivatizációról. Az egymást követő, indulatos fel­szólalások között rendre megfo­galmazódott az az igény, hogy Ómolnár Miklóst és a „párt más ellenségeit” zárják ki a kisgazdák soraiból, ám az ilyen indítványo­kat Bejczy Sándor levezető elnök visszautasította. Csaknem nyolc óra volt, amikor a szavazatszedő bizottság közölni tudta az első részeredményt. Tor­gyán József hetven százalék kö­rüli eredményét hatalmas ováció fogadta. Az új elnök kijelentette, hogy a keddi ülés előtt nem tud nyilatkozni, de annyit elárult, hogy Nagy Ferenc József ellen büntetőpert kezdeményez. A végleges eredmény megszü­letése előtt még egy gyors alkot­mánymódosításra is sor került, a jelen lévők többek között elfogad­tak egy olyan pontot is, amelynek értelmében az országos vezető­ség kizárhatja a pártfegyelmet megsértőket. Ezt követően kapott szót Tor­gyán József. Az új pártelnök nagy tetszéssel fogadott beszédében ki­jelentette, hogy a kisgazdapárt­nak szabályos árnyékkormányt kell felállítania, hogy bármikor átvehesse a koalíción belüli veze­tő szerepet. A párt függetlensé­gének záloga, hogy a kisgazdák elnöke ne legyen miniszter — mondta, és ünnepélyes ígéretet tett, hogy sosem fogadja el a bár­sonyszéket. — Szélesíteni kell a párt bázisát — fűzte hozzá —, te­hát ki kell nyitni a kapukat a szakértő értelmiség előtt, de mint megtudtuk, az elnök eredményes előzetes tárgyalásokat folytatott a Vállalkozók Pártjával, a munkás­ságot képviselő Rácz Sándorral is. Torgyán József úgy vélte, hogy a valódi kereszténydemokrata ér­dekek képviselőjeként a pártnak minden egyházzal rendeznie kell kapcsolatait, különös tekintettel az ortodox egyházra. Ami a po­litikai életben elfoglalt helyet il­leti, a pártelnök kijelentette, hogy a centrum gondolata lejáratódott, mivel a baloldal kisajátította, így nekik a konzervatív radika­lizmussal átitatott jobboldal sze­repét kell vállalniuk. A pártszer­vezés kérdésében egyetlen gon­dolatot emelt ki: a kisgazdapárt tagjai a jövőben nem gyalázhat­­ják egymást, sem a nyilvánosság előtt, sem a párton belül A koalí­cióról kijelentette, hogy azt nem kívánja felrúgni, hanem el akar­ja kerülni a kisgazdapárt „part­vonalra sodródását”. Ugyanakkor a frakciónak a kisgazdapárt érde­keit kell képviselnie, ezért az el­lenkezőket kizárják a pártból. Torgyán József elmondta: neki személy szerint is fáj a kárpót­lási törvény végleges tartalma, de ezzel meg kell békéln­, a végre­hajtási folyamatban kell érvényt szerezni a kisgazda érdekeknek. Beszédét a pártelnök ezekkel a szavakkal fejezte be: „mi majd végrehajtjuk azt a rendszervál­tást, melyet a demokrata fórum elszabotált”. Este tíz órakor tudtuk meg a választás végleges eredményét: a párt főtitkára Németh Béla, al­­elnökei: Simon Tamásné, Cseh Sándor, Kávássy Sándor, Dragon Pál és Gerbovits Jenő lettek. (n. kosa) Pártvélemények a kisgazdáknál bekövetkezett változásokról Vasárnap délután több parla­menti párt képviselőit kérdeztük meg arról, hogyan vélekednek Torgyán József pártelnökké vá­lasztásáról, a koalíció esélyeiről? Kulin Ferenc, az MDF képvise­lője még szombaton, a nagyvá­lasztmány ideje alatt nyilatkozott a rádiónak, és kijelentette, hogy a Torgyán József vezette kisgaz­dapárttal nem tudnak együttmű­ködni. Ez a megállapítás határo­zott riadalmat keltett az üléste­remben, ám Torgyán József meg­nyugtatta a kedélyeket: képte­lenség, hogy az MDF szakítani akarjon koalíciós partnerével. Kulin Ferencet arról kérdeztük, mi a véleménye arról, hogy a kis­gazdapárt erősíteni kívánja pozí­cióit. — Pártom és frakcióm vélemé­nye ismeretében, ez csak Torgyán úr személye nélkül képzelhető el. Komoly esélyt látok arra, hogy a kisgazdapárton belül külön vá­lik a párt és a frakció, ám ezt a feszültséget nekik maguknak kell feloldaniuk. Mi mindenképp ide­gennek érezzük a Torgyán József által képviselt filozófiát, és nem ítéljük őt olyan politikusnak, aki­vel hosszú távon érdemes ösz­­szekötni a sorsunkat. — Antall József úgy nyilatko­zott, hogy Torgyán úr esetleg vál­toztat nézetein az új helyzetben. — Én lényegesen szkeptikusab­­ban ítélem meg Torgyán József képességeit és szándékait. Nem tartom valószínűnek, hogy haj­landó hosszabb távú taktikai el­képzeléseit feladni. Gál Zoltán, az MSZP frakció­vezetője: — Parlamenti tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy a kisgaz­da frakció jelentős része nem osztja Torgyán József nézeteit Ugyanakkor, az ő elnökké válasz­tása nem kell, hogy szükségsze­rűen megrendítse a koalíciót, ám egy párt és a képviselőcsoportja közti feszültség sokáig nem tart­ható fenn. A koalíció többi párt­­jának meg kell fontolnia, hogyan tud elhatárolódni ettől a vonal­tól. Az ellenzéki pártok minded­dig nem vették komolyan Tor­gyán Józsefet, szélsőségesen de­magóg, gyakran ostoba álláspont­jával magányos farkasnak tartot­ták. Most újra kell értékelnünk álláspontunkat, és olyan helyze­tet kell teremtenünk a parlament­ben, hogy az ő véleménye ne ke­rülhessen előtérbe. Hack Péter, az SZDSZ frakció­jának tagja: — Biztos, hogy senkit sem ért meglepetésként Torgyán József győzelme. Ebben csúcsosodott ki az a tendencia, amely az elmúlt egy-másfél hónapban felerősö­dött. Biztos, hogy ez a döntés nem tett jót a koalíciónak, feladja a leckét a pártoknak, hogyan tud­nak együttműködni az új elnök­kel. Ami Torgyán József kijelen­tését illeti, arról, hogy pártjának ragaszkodnia kell jelenlegi part­nereihez, hiszen az SZDSZ-szel nem tudna koalícióra lépni, ezzel csak egyet tudok érteni. (n. k. j.) Antall József levele (MTI) A­ Külügyminisztérium az alábbi közleményt juttatta el a Magyar Távirati Irodához: Antall József­­miniszterelnök levelet intézett Jacques Santer­­hez, az Európai Közösség soros elnökéhez, luxemburgi miniszter­­elnökhöz, George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet el­nökhöz, amelyben kifejtette a magyar álláspontot és törekvése­ket a jugoszláviai helyzettel kap­csolatban. Gerhard Schröder elutazott (MTI) Gerhard Schröder, Alsó- Szászország német tartomány mi­niszterelnöke, aki Jeszenszky Gé­za külügyminiszter meghívására hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban, szombaton hazauta­zott. Gerhard Schrödert fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök. Henry Kissinger hazánkban (MTI) Henry Kissinger, az Egyesült Államok volt külügymi­nisztere, Kodolányi Gyulának, a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtitkárának meghívására va­sárnap Budapestre érkezett. A ne­ves külpolitikai szakértőt hétfőn fogadja Göncz Árpád köztársasági elnök­ magyarországi programja során találkozik majd az Ország­­gyűlés külügyi bizottságának tag­jaival. ­ A szegedi és a temesvári sajtó együttműködése A romániai forradalom első órájában kezdődött a két testvér­város, Szeged és Temesvár újság­íróinak igazi barátsága. A Délvi­lág és a temesvári Új Szó című napilap intézményes kapcsolata éppen egy esztendeje öltött testet abban a formában, hogy a Dél­világ szombati számaiban a két lap közös fejlécével egy teljes­ ol­dal Temesvárról szól. Ezekből a lapszámokból 2000 példány min­den héten megjelenik Erdély több városában. A gesztust ellenszol­gáltatás nélkül végzi a szegedi napilapot kiadó Délvilág Rész­vénytársaság. Az együttműködés továbbfejlesztése érdekében ta­lálkozót rendezett Temesváron az Új Szó szerkesztőségében. Da­colva a jugoszláviai események miatt rendkívül mostoha határát­kelési viszonyokkal, Temesvárra húsztagú küldöttség érkezett. A csongrád megyei sajtó képvise­lőit elkísérte dr. Dobozi Levente, a szegedi magyar—román baráti társaság elnöke. (h. m.) Új néppárti elnök (MTI) Nagyválasztmányi ülésén új elnököt választott a Magyar Néppárt — Nemzeti Parasztpárt. Fekete Gyula írót, a párt elnökét saját kérésére fölmentette tiszt­ségéből, egyszersmind tiszteletbeli elnöknek választotta meg. A párt új elnökének a testület megvá­lasztotta Márton János agrárköz­gazdászt, aki eddig is az elnök­ség tagja volt. Az elnökséget új tagokkal egészítették ki. Befejeződött a reformátusok I. világtalálkozója (MTI) Istentisztelettel zárult a magyar reformátusok II. világ­­találkozója Zánkán, az egykori úttörővárosban, amely az I. ma­gyar református ifjúsági világ­­találkozónak is színtere volt A tíz napig tartó eseménysoro­zaton mintegy százezer reformá­tus vett részt a világ negyven or­szágából. A legrangosabb esemé­nyek Budapesten és Debrecenben zajlottak, de Kecskemét, Pápa, Cegléd és Sárospatak is otthont adott összejöveteleknek. A fővá­rosi megnyitón Göncz Árpád köz­­társasági elnök mondott beszé­det, a debreceni ünnepi istentisz­teleten pedig Antall József mi­niszterelnök és Tőkés László püs­pök köszöntötte a résztvevőket ­ A híd összeköt (MTI) Esztergomban rendezték meg vasárnap az építészeti vi­lágnap magyarországi országos ünnepségét. Ebből az alkalomból kiállítást nyitottak utópisztikus építészeti tervrajzokból a Balas­sa Bálint Múzeumban. A prog­ram részeként Szentágothai Já­nos akadémikus emlékoszlopot avatott fel az Esztergom—Pár­kány közötti, a II. világháborúban felrobbantott dunai Idol csonka pillérjénél. Az embermagasságú oszlopra öt nyelven vésték rá „a híd összeköt" jelmondatot. Ha­zánk építészei ezzel is kifejezésre akarják juttatni azt az általános óhajt, hogy a szlovák és a magyar város között 45 éve felrobbantott hidat mielőbb újjáépítsék. Az emlékoszlop avatásán Párkány képviselői is részt vettek.

Next