Magyar Nemzet, 1991. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-01 / 152. szám
HÉTFŐ, 1991. július 1. MAGYARORSZÁG,JúIUS 30. , HARANGZÚGÁSSAL, ISTENTISZTELETTEL, dallal, tánccal, búcsúval, Ünnepi szónoklatokkal és számos egyéb rendezvénnyel ünnepelték az ország polgárai a szabadság napját, amikor elmondhatjuk: nem állomásoznak idegen csapatok hazánk területén."Az ünnepségek visszafogottak és méltóságteljesek voltak, a szónokok pátosza általában nem ragadt át az ünneplőkre. Sokak szerint azért, mert a tömegek nem érzik át, hogy igazán történelmi pillanatok tanúi voltak. Igazi lelkesedés valójában csak a szónokokat jellemezte. A méltóságteljes ünneplés jelzi egyben azt is, hogy a szabadság az ember természetes állapota.Ennek a napnak a jelentőségét alighanem majd a történészek tudják igazán megítélni, elemezve azt a folyamatot, amely a máltai csúcstól, a kivonulást rögzítő megállapodás aláírásán át, a mai napig vezetett — anélkül,hogy bárki is politikai tőkét kovácsolhatna elitből. Az ünnep pillanataiban is tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy a szabadság a korábbinál jóval nagyobb felelősséget ró majd mindazokra, akik részt kívánnak vállalni az ország jövőjének formálásából. Mert csak a szabad országokban képzelhető el olyan állapot, amikor nem dölyfös pártpolitikusokra és engedelmes polgárokra oszlik a társadalom, hanem a tömegek szolgálatára választódnak ki a felelős államférfiak. A jelek szerint azonban — a kontinens rokonszenve ellenére — talpraállásunkban legfőképpen magunkra számíthatunk. Tudjuk ezt már a rendszerváltás pillanata óta, csak olykor úgy látszott, nehéz elfogadni az ebből a tényből ránk szakadó felelősséget. De alighanem ebben a kérdésben is a történészek mondják ki a teljes igazságot. FÉLIGAZSÁGOKKAL nem sokra megyünk. Igazolják ezt a kisgazdák nagyválasztmányának történései is. Mára ugyanis kiderült: történelmi hiba volt teljesíteni a kisgazdák átvilágítási kérelmét. Az ügynöklistákkal kapcsolatban félig fellebbentett fátyol csak a kölcsönös vádaskodásra volt elég, nem nyújtott kellő alapot a radikálisok visszaszorításához, ahogy nem segítette a tisztánlátást sem. Ma mindenki mindenkire haragszik, a vádak olykor a vádlók ellen fordulnak, s fordíthatók, mert közéletünk csatazajában olykor még — sajnos — annak van igaza, aki hangosabban szónokol. Ez pedig tovább csökkenti a politika szereplői iránti bizalmat, nem csupán egy pártot szakíthat ketté, hanem tovább gyengítheti a még meglevő stabilitást. S még nem lehet látni ennek a folyamatnak a végét. A megoldást most alighanem csak az segíthetné — a tények alapján —, hogy kinek-kinek tisztázzák múltbeli szerepét, hogy aztán a szükséges konzekvenciákat levonhassák mindazok, akik érintettek. IGAZI PRÓBATÉTELNEK bizonyul a magyar külpolitika számára a jugoszláv helyzet. Az esti híradások szerint nehezen elviselhető állapotok uralkodnak a határátkelőhelyeknél. S miközben a nyugati világból mértéktartó nyilatkozatokra intik a magyar politikusokat, a Horvát Szövetség elnöke a bűvös mértéktartást veti a magyar vezetők szelzemére, mondván: a mi segítségnyújtásunk példaértékű lehetne mások számára is, a késlekedés és a tétlenség veszélybe sodorhatja a demokráciát. Tagadhatatlan, nehéz helyzetben vagyunk, abban reménykedhetünk, hogy a kormányfő telefonbeszélgetése Ante Markovics jugoszláv miniszterelnökkel, oldott valamit ezen a feszült helyzeten. (Cs. N. L.) Többórás a várakozás a határon A tétlenség megölheti a demokráciát (Hírügynökségi jelentésekből) A jugoszláviai harcokról érkező hírek hatásai Magyarországon is érzékelhetőek, elsősorban a határállomásokon. Az MTI jelentéseiből kiderül, hogy elsősorban azokon az átkelőhelyeken óriási a torlódás, amelyeket a Nyugat- Európából hazatérő török vendégmunkások vesznek igénybe. A Németországból és Ausztriából külföldi üdülésükre déli irányba tartó turisták is inkább Magyarországon keresztül utaznak. Hegyeshalomnál a szokásos napi ötven-hatvan vízummal szemben, szombaton csaknem hatezret adtak ki, éjfélig több mint 90 ezer utas lépte át a határt. A példátlan forgalom különösebb atrocitások nélkül zajlott, a bérelt autóbuszokkal érkező török tranzitutasok sorsukba beletörődve várták az átjutást. A megpróbáltatásoknak ezzel még nem volt vége, hiszen Románia felé is rengeteget kellett várni, Nagylaknál például, szombaton nyolc órát, vasárnap pedig már tízet, mert a román határőrizeti szervek felettébb lassan végezték a hozzájuk belépők vizsgálatát, a kocsisor tíz kilométer hosszan nyúlt el a magyar oldalon. Németországban becslések szerint kétmillió török él, sokuk nyári szabadságát otthon tölti. A magyar becslések szerint félmillió török állampolgár utazik a következő napokban Magyarországon keresztül. A török áradatnak persze előnye is akad a kétszeri átutazásra jogosító vízum 75, az egyszeri ötven márkába kerül. Szombatra valamelyest enyhült a Németország nyugati felében működő képviseletekre nehezedő nyomás, miután közhírré tették, hogy a határon is beszerezhető a 48 óráig érvényes tranzitvízum. A vízumkérők nagy számára jellemző, hogy a bonni magyar nagykövetség előtt a helyi rendőrség kénytelen volt terelőkorlátokat és mozgó WC-ket felállítani. A külföldre utazóknak, illetve a hazatérőknek érdemes érdeklődniük arról, melyik határállomást válasszák, ugyanis meglehetősen nagy különbségek vannak a várakozási időkben. Ausztriába vasárnap tizenöt perc alatt át lehetett jutni.* A magyarországi Horvát Szövetség elnöke Frankovics György, levelet intézett a Magyar Köztársaság elnökéhez, miniszterelnökéhez és az Országgyűlés elnökéhez. Arra kéri a közjogi méltóságokat, hogy ítéljék el azt a jugoszláv katonai agressziót, amely Szlovéniát és Horvátországot érte. „Önök, hazám vezetői hűvös mértéktartásukról tesznek tanúbizonyságot, megfeledkezvén a baráti jobb nyújtásáról, a közvetlen szomszéd megsegítéséről.” A levél elismeri, hogy a vajdasági magyar kisebbség érdekei sem hagyhatók figyelmen kívül. A levél arra hívja fel a figyelmet, hogy a késlekedés és a tétlenség megölheti a megszületett két demokráciát, ha azokat a világ demokratikus államai nem ismerik el, és nem támogatják. (d. j.)★ (MTI) Antall József miniszterelnök szombat délután 40 perces telefonbeszélgetést folytatott Ante Markovics jugoszláv miniszterelnökkel a kialakult jugoszláviai helyzetről. Antall József részletesen ismertette a magyar kormány álláspontját, amelyet más kormányokkal is egyeztettek, és koordináltak. Ante Markovics tájékoztatta Horvátország és Szlovénia, valamint más köztársaságok vezetőivel, illetve az Európai Közösség minisztereivel folytatott tárgyalásairól, az ezzel összefüggő megállapodásokról, és a tervezett, következő lépésekről, várható fejleményekről. Megyei vezetők találkoztak Lengyeltótiban A regionális szerepkör kiadó, a régi stílusú hatalmaskodó megye senkinek sem hiányzik — hangsúlyozta Szabó György, Borsod-Abaúj-Zemplén megye önkormányzatának elnöke tegnap délután, a Somogy megyei Lengyeltótiban, ahol szombaton és vasárnap a tizenkilenc megyei önkormányzat vezetője találkozott. A szövetség tagjai immár másodízben jöttek össze, s most is az volt a legégetőbb kérdés, hogy vajon milyen szerepkört találjon magának a megye, ugyanis az önkormányzatok magárahagyatottsága egyre nő. Már-már kritikus a helyzet. Ami a települések szuverenitásához tartozik, abba a megye semmiképpen sem szólhat bele. Szabó György szerint újraelosztó szerepet sem vállalhat magára a megyei önkormányzat, sokkal inkább gazdaságszervező központtá kellene válnia. Szóba került az is, hogy a jelenlegi köztársasági megbízotti hivatalok inkább minősítik, mintsem segítik a régiók településeit. A megyei önkormányzatok vezetőinek értekezletét vasárnap délután meglátogatta Göncz Árpád is. A köztársasági elnök azt javasolta, az önkormányzati vezetők a Lengyeltótiban elhangzottak alapján konkrét javaslatokat dolgozzanak ki, s ezeket mihamarabb tárják a minisztériumok elé. Az ezzel kapcsolatos találkozó létrehozásában Göncz Árpád is segít majd. (F. L.) Hazai tudósítások A magyar kormány nyilatkozata (MTI) A mai napon Magyarország visszanyert szuverenitását ünnepeljük. 1944. március 19-e óta most mondhatjuk el először, hogy nem állomásozik idegen katona magyar földön. Van okunk az ünneplésre, van okunk a büszkeségre mindazért, ami ebben a mi érdemünk. De van okunk arra is, hogy hálásak legyünk a történelmi szerencsének és mindazoknak az erőknek — határainkon kívül is —, amelyeknek részük volt a mai ünnep eljövetelében. Kelet-Közép-Európában négy évvel ezelőtt felgyorsultak az események, és régiónk ismét a történelem főszereplője lett. Magyarországon a demokrácia erői, amelyek hosszú éveken át várakoztak és készültek, a Szovjetunióban induló olvadásra a nyilvánosság elé léptek, és a reformok útjára kényszerítették a szakadék szélére került kommunista politikai rendszert. Ez az erő és ez a szellem — amely a mi 1956-unk, a cseh—szlovák 1968. és az 1980- as lengyel Szolidaritás erőforrásaiból merített — hamarosan elindította régiónk többi oszágában a diktatúrák felszámolását, melynek következtében leomlott a berlini fal, demokratikus választásokat harcoltak ki a nemzetek, és a Szovjetunió tárgyalásokat kezdett csapatai kivonásáról. Ennek a folyamatnak a csúcspontja a mi számunkra a mai nap, olyan ünnep, amely kiemelkedő eseményként íródik be történelemkönyveinkbe. Az ünneplés pillanata legyen felszabadult és boldog, de legyen emelkedett, nagylelkű és mértéktartó is. A magyar nép mutassa meg ma is azt a méltóságot és higgadtságot, amellyel kivívta magának az elmúlt években a világ becsülését. Ne tulajdonítsunk magunknak valótlan érdemeket, és kívánjuk tiszta szívvel az eltávozottaknak, hogy ez a nap őket is tovább segítse saját nemzeti megújulásuk útján. Ne feledjük, hogy aki tisztességgel vonul viszsza, az erkölcsi erőről és lelki rugalmasságról tanúskodik. Kívánjuk ezért, hogy a mai nap járuljon hozzá ahhoz, hogy a magyar nép és a Szovjetunió népei között valódi, nem hazudott barátság bontakozhasson ki. A mai napon ne csak visszafelé tekintsünk, hanem előre is. Szuverenitásunk csak olyan Európában maradhat tartós és gyümölcsöző, ahol kiteljesednek az újonnan kivívott demokrácia és szabadság alapjai. A magyar nép azt kívánja, hogy folytatódjék és terjedjen tovább keletre és délre az a Nyugat-Európában megindult integráció, mely során évszázados nemzeti ellentétek oldódtak fel, és megnyíltak a határok. Amit az európai szellem legjobbjai hirdettek, jöjjön el valóban a mindennapokban is: a nemzeti és helyi sajátságokból táplálkozó egység, a szuverenitás és a mindent átható együttműködés. Kívánjuk, hogy létrejöjjön az az új Európa, amelyben az önrendelkezés és a demokrácia érvényesül, ahol virágoznak az emberi és kisebbségi jogok, az egyéni szabadság és tehetség, és a szolidaritás érzése. Ahol a határok átjárhatók, a vitákat tárgyalások oldják meg, és a háború fenyegetése örökre megszűnik, mert senki sem próbálja másra erőltetni eszméit, véleményét és akaratát. Gondolnunk kell a holnapra. A szuverenitás nemcsak felszabadít, de ránk hárítja a felelősség teljes súlyát is sorsunkért. Magyarország arra vállalkozott, amire még nem volt példa: demokráciát és szociális piacgazdaságot teremteni egy kommunista rendszer után. Ennek jegyében alakítottuk át alkotmányunkat és egész jogrendszerünket az elmúlt év során, belefoglalva az európai demokratikus jogalkotás egész örökségét és legkorszerűbb gondolatait. Elsősorban elszántságunk és türelmünk biztosíthatja e vállalkozás sikerét. Anyagi örökségünk szűkös és nehéz, de ha tehetségünket kitartással és nemzeti összefogással párosítjuk, akkor megnyerjük és megtartjuk a világ rokonszenvét, és az új évezredbe egy szabad, demokratikus és megújhodott Magyarország léphet majd át. (Az ünnepségről szóló beszámolóink az 5. oldalon olvashatók.) Torgyán árnyékkormány felállítását javasolja Torgyán József elnökké választásában nem sokan kételkedtek a Független Kisgazdapárt szombatra összehívott nagyválasztmányi ülése előtt, talán csak az volt kérdés, hány jelölt közül voksolnak a legtöbben rá. A Déli pályaudvarnál osztogatott, fénymásolt, azonosítatlan eredetű szavazólappéldányokon még csak két név szerepelt, Nagy Ferenc Józsefé és Torgyáné. A zárt ülés, melyről az újságírók és fotósok hadát a rendezők szoros csatárláncban tartották távol, jó félórás késéssel kezdődött. A teremből nemsokára Nagy Ferenc József hangja hallatszott ki, aki Torgyán József állítólagos titkos ügynöki múltjáról és Tucsek bíró mellett betöltött szerepéről beszélt. Mondandóját a hallgatóság „tsz-elnök" kiáltásokkal fogadta, majd Torgyán lépett a mikrofon elé. Úgy vélte, aljas érdek állt az ő besározása mögött, és a miniszterelnöktől azok kapnak igazolást, akik valóban tagjai voltak a politikai rendőrségnek, hogy a kormány vezetője így tarthassa kezében a kisgazdapártot. Ezután a jelenlévők nyomására Nagy Ferenc József a jelöléstől is elállt, és távozott a teremből. Odakint újságíróknak elmondta, hogy nem hajlandó Torgyánnal együtt dolgozni, de a pártból nem lép ki, parlamenti mandátuma pedig, kikezdhetetlen, hisz egyéni képviselőként jutott be. A volt pártelnököt a frakció több tagja, köztük Pásztor Gyula, a képviselőcsoport vezetője követte. A nagyválasztmányon ekkor hosszú szünet következett. Összeállították a szavazólapot, majd megyénként, szigorú biztosítás mellett, lefolytatták a szavazást, ahol az elnöki és a főtitkári tisztségre is csak egy-egy embert jelöltek. Történhet-e szakadás a párton belül, illetve a frakció és a párt között? Felbomolhat-e a koalíció? Ez a kérdés foglalkoztatott mindenkit ezekben az órákban. Rajkai Zsolt államtitkár: — A párt nem fog szakadni, mivel nem szabad szakadnia. Lehet, hogy a frakció eltávolodik a párttól, de ez nagyon ellenemre lenne. Cseh Sándor, Hajdú-Bihar megyei elnök: — Nem tartok a pártszakadástól, és remélem, hogy a képviselők is alszanak egyet a mostani indulataikra. Zsíros Géza amerikai útjáról érkezett egyenesen a nagyválasztmányra. Elmondta, hogy nem jelöltette magát, hiszen mint egykori elnök, illetve miniszterjelölt, csak a nagyválasztmány közvetlen jelölését hajlandó elfogadni. — Remélem — mondta —, hogy a parlamenti képviselők elég érettek lesznek, és a párt érdekeit helyezik előtérbe. Úgy vélem, hogy ez a párt nem szakadhat érdemben. A koalícióval kapcsolatban csak azt mondhatom, hogy ezen belül a partnereknek is nagy a felelősségük. Miközben folyt a szavazatszámlálás, megkezdődött a kárpótlási törvényről szóló, még mindig zárt ülés. Oláh Sándor, a párt volt főtitkára kijelentette, hogy amíg a kisgazdapárt nem vívja ki az őt megillető helyet, nem szerezhet érvényt követeléseinek. A jelenlévők többsége inkább Borz Miklós álláspontját osztotta, elítélték a kárpótlási törvényt, és nem mondtak le a reprivatizációról. Az egymást követő, indulatos felszólalások között rendre megfogalmazódott az az igény, hogy Ómolnár Miklóst és a „párt más ellenségeit” zárják ki a kisgazdák soraiból, ám az ilyen indítványokat Bejczy Sándor levezető elnök visszautasította. Csaknem nyolc óra volt, amikor a szavazatszedő bizottság közölni tudta az első részeredményt. Torgyán József hetven százalék körüli eredményét hatalmas ováció fogadta. Az új elnök kijelentette, hogy a keddi ülés előtt nem tud nyilatkozni, de annyit elárult, hogy Nagy Ferenc József ellen büntetőpert kezdeményez. A végleges eredmény megszületése előtt még egy gyors alkotmánymódosításra is sor került, a jelen lévők többek között elfogadtak egy olyan pontot is, amelynek értelmében az országos vezetőség kizárhatja a pártfegyelmet megsértőket. Ezt követően kapott szót Torgyán József. Az új pártelnök nagy tetszéssel fogadott beszédében kijelentette, hogy a kisgazdapártnak szabályos árnyékkormányt kell felállítania, hogy bármikor átvehesse a koalíción belüli vezető szerepet. A párt függetlenségének záloga, hogy a kisgazdák elnöke ne legyen miniszter — mondta, és ünnepélyes ígéretet tett, hogy sosem fogadja el a bársonyszéket. — Szélesíteni kell a párt bázisát — fűzte hozzá —, tehát ki kell nyitni a kapukat a szakértő értelmiség előtt, de mint megtudtuk, az elnök eredményes előzetes tárgyalásokat folytatott a Vállalkozók Pártjával, a munkásságot képviselő Rácz Sándorral is. Torgyán József úgy vélte, hogy a valódi kereszténydemokrata érdekek képviselőjeként a pártnak minden egyházzal rendeznie kell kapcsolatait, különös tekintettel az ortodox egyházra. Ami a politikai életben elfoglalt helyet illeti, a pártelnök kijelentette, hogy a centrum gondolata lejáratódott, mivel a baloldal kisajátította, így nekik a konzervatív radikalizmussal átitatott jobboldal szerepét kell vállalniuk. A pártszervezés kérdésében egyetlen gondolatot emelt ki: a kisgazdapárt tagjai a jövőben nem gyalázhatják egymást, sem a nyilvánosság előtt, sem a párton belül A koalícióról kijelentette, hogy azt nem kívánja felrúgni, hanem el akarja kerülni a kisgazdapárt „partvonalra sodródását”. Ugyanakkor a frakciónak a kisgazdapárt érdekeit kell képviselnie, ezért az ellenkezőket kizárják a pártból. Torgyán József elmondta: neki személy szerint is fáj a kárpótlási törvény végleges tartalma, de ezzel meg kell békéln, a végrehajtási folyamatban kell érvényt szerezni a kisgazda érdekeknek. Beszédét a pártelnök ezekkel a szavakkal fejezte be: „mi majd végrehajtjuk azt a rendszerváltást, melyet a demokrata fórum elszabotált”. Este tíz órakor tudtuk meg a választás végleges eredményét: a párt főtitkára Németh Béla, alelnökei: Simon Tamásné, Cseh Sándor, Kávássy Sándor, Dragon Pál és Gerbovits Jenő lettek. (n. kosa) Pártvélemények a kisgazdáknál bekövetkezett változásokról Vasárnap délután több parlamenti párt képviselőit kérdeztük meg arról, hogyan vélekednek Torgyán József pártelnökké választásáról, a koalíció esélyeiről? Kulin Ferenc, az MDF képviselője még szombaton, a nagyválasztmány ideje alatt nyilatkozott a rádiónak, és kijelentette, hogy a Torgyán József vezette kisgazdapárttal nem tudnak együttműködni. Ez a megállapítás határozott riadalmat keltett az ülésteremben, ám Torgyán József megnyugtatta a kedélyeket: képtelenség, hogy az MDF szakítani akarjon koalíciós partnerével. Kulin Ferencet arról kérdeztük, mi a véleménye arról, hogy a kisgazdapárt erősíteni kívánja pozícióit. — Pártom és frakcióm véleménye ismeretében, ez csak Torgyán úr személye nélkül képzelhető el. Komoly esélyt látok arra, hogy a kisgazdapárton belül külön válik a párt és a frakció, ám ezt a feszültséget nekik maguknak kell feloldaniuk. Mi mindenképp idegennek érezzük a Torgyán József által képviselt filozófiát, és nem ítéljük őt olyan politikusnak, akivel hosszú távon érdemes öszszekötni a sorsunkat. — Antall József úgy nyilatkozott, hogy Torgyán úr esetleg változtat nézetein az új helyzetben. — Én lényegesen szkeptikusabban ítélem meg Torgyán József képességeit és szándékait. Nem tartom valószínűnek, hogy hajlandó hosszabb távú taktikai elképzeléseit feladni. Gál Zoltán, az MSZP frakcióvezetője: — Parlamenti tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy a kisgazda frakció jelentős része nem osztja Torgyán József nézeteit Ugyanakkor, az ő elnökké választása nem kell, hogy szükségszerűen megrendítse a koalíciót, ám egy párt és a képviselőcsoportja közti feszültség sokáig nem tartható fenn. A koalíció többi pártjának meg kell fontolnia, hogyan tud elhatárolódni ettől a vonaltól. Az ellenzéki pártok mindeddig nem vették komolyan Torgyán Józsefet, szélsőségesen demagóg, gyakran ostoba álláspontjával magányos farkasnak tartották. Most újra kell értékelnünk álláspontunkat, és olyan helyzetet kell teremtenünk a parlamentben, hogy az ő véleménye ne kerülhessen előtérbe. Hack Péter, az SZDSZ frakciójának tagja: — Biztos, hogy senkit sem ért meglepetésként Torgyán József győzelme. Ebben csúcsosodott ki az a tendencia, amely az elmúlt egy-másfél hónapban felerősödött. Biztos, hogy ez a döntés nem tett jót a koalíciónak, feladja a leckét a pártoknak, hogyan tudnak együttműködni az új elnökkel. Ami Torgyán József kijelentését illeti, arról, hogy pártjának ragaszkodnia kell jelenlegi partnereihez, hiszen az SZDSZ-szel nem tudna koalícióra lépni, ezzel csak egyet tudok érteni. (n. k. j.) Antall József levele (MTI) A Külügyminisztérium az alábbi közleményt juttatta el a Magyar Távirati Irodához: Antall Józsefminiszterelnök levelet intézett Jacques Santerhez, az Európai Közösség soros elnökéhez, luxemburgi miniszterelnökhöz, George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnökhöz, amelyben kifejtette a magyar álláspontot és törekvéseket a jugoszláviai helyzettel kapcsolatban. Gerhard Schröder elutazott (MTI) Gerhard Schröder, Alsó- Szászország német tartomány miniszterelnöke, aki Jeszenszky Géza külügyminiszter meghívására hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban, szombaton hazautazott. Gerhard Schrödert fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök. Henry Kissinger hazánkban (MTI) Henry Kissinger, az Egyesült Államok volt külügyminisztere, Kodolányi Gyulának, a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtitkárának meghívására vasárnap Budapestre érkezett. A neves külpolitikai szakértőt hétfőn fogadja Göncz Árpád köztársasági elnök magyarországi programja során találkozik majd az Országgyűlés külügyi bizottságának tagjaival. A szegedi és a temesvári sajtó együttműködése A romániai forradalom első órájában kezdődött a két testvérváros, Szeged és Temesvár újságíróinak igazi barátsága. A Délvilág és a temesvári Új Szó című napilap intézményes kapcsolata éppen egy esztendeje öltött testet abban a formában, hogy a Délvilág szombati számaiban a két lap közös fejlécével egy teljes oldal Temesvárról szól. Ezekből a lapszámokból 2000 példány minden héten megjelenik Erdély több városában. A gesztust ellenszolgáltatás nélkül végzi a szegedi napilapot kiadó Délvilág Részvénytársaság. Az együttműködés továbbfejlesztése érdekében találkozót rendezett Temesváron az Új Szó szerkesztőségében. Dacolva a jugoszláviai események miatt rendkívül mostoha határátkelési viszonyokkal, Temesvárra húsztagú küldöttség érkezett. A csongrád megyei sajtó képviselőit elkísérte dr. Dobozi Levente, a szegedi magyar—román baráti társaság elnöke. (h. m.) Új néppárti elnök (MTI) Nagyválasztmányi ülésén új elnököt választott a Magyar Néppárt — Nemzeti Parasztpárt. Fekete Gyula írót, a párt elnökét saját kérésére fölmentette tisztségéből, egyszersmind tiszteletbeli elnöknek választotta meg. A párt új elnökének a testület megválasztotta Márton János agrárközgazdászt, aki eddig is az elnökség tagja volt. Az elnökséget új tagokkal egészítették ki. Befejeződött a reformátusok I. világtalálkozója (MTI) Istentisztelettel zárult a magyar reformátusok II. világtalálkozója Zánkán, az egykori úttörővárosban, amely az I. magyar református ifjúsági világtalálkozónak is színtere volt A tíz napig tartó eseménysorozaton mintegy százezer református vett részt a világ negyven országából. A legrangosabb események Budapesten és Debrecenben zajlottak, de Kecskemét, Pápa, Cegléd és Sárospatak is otthont adott összejöveteleknek. A fővárosi megnyitón Göncz Árpád köztársasági elnök mondott beszédet, a debreceni ünnepi istentiszteleten pedig Antall József miniszterelnök és Tőkés László püspök köszöntötte a résztvevőket A híd összeköt (MTI) Esztergomban rendezték meg vasárnap az építészeti világnap magyarországi országos ünnepségét. Ebből az alkalomból kiállítást nyitottak utópisztikus építészeti tervrajzokból a Balassa Bálint Múzeumban. A program részeként Szentágothai János akadémikus emlékoszlopot avatott fel az Esztergom—Párkány közötti, a II. világháborúban felrobbantott dunai Idol csonka pillérjénél. Az embermagasságú oszlopra öt nyelven vésték rá „a híd összeköt" jelmondatot. Hazánk építészei ezzel is kifejezésre akarják juttatni azt az általános óhajt, hogy a szlovák és a magyar város között 45 éve felrobbantott hidat mielőbb újjáépítsék. Az emlékoszlop avatásán Párkány képviselői is részt vettek.