Magyar Nemzet, 1991. augusztus (54. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. augusztus 1. Magyar Nemzet Az államelnökség tanácskozik... Tüzérségi, gyalogsági és légi bombázások Jugoszláviában Belgrádból jelenti az MTI. Szerdá­ra virradóra sem hallgattak a fegyve­rek Eszéken és környékén, de az összecsapások ezúttal nem követeltek halálos áldozatokat Horvát részről azt közölték, hogy az Eszék melletti Ténye (Tenja) falu egy részét ellenőr­zés alatt tartó szerb fegyveresek nyi­tottak tüzet Eszék külvárosára, míg a jugoszláv néphadsereg helyőrsége parancsnokságának közleménye sze­rint az eszéki felüljáróról nyitottak tü­zet aknavetőkből Tenyére. Mivel az ismételt tűzszüneti felhívások ered­ménytelenek maradtak, Zlatko Kra­­marics eszéki polgármestert kérték fel közbenjárásra. Hajnalban sikerült is elérni az ideiglenes fegyvernyugvást Szerdáig újabb hétszáz menekült ér­kezett Horvátországból a Vajdaság­ba. A Vöröskereszt adatai szerint a Vajdaságban már több mint 18 000 menekült tartózkodik, míg Szerbiában csaknem 12 000. A jugoszláv néphad­sereg sz­erdai tájékoztatója szerint kedd este a Kosztanicában állomáso­zó horvát rendőrök és gárdisták raké­tafegyverrel és légvédelmi géppuská­val tüzet nyitottak a légierő két harci repülőgépére. A pilóták viszonozták a tüzet, de nem tudni, hogy az összecsa­pásnak vannak-e áldozatai. Eközben Szarajevóban bejelentették, hogy ka­tonai baóság előtt vonják felelősség­re azt a négy személyt, akik még má­jusban Splitben megpróbálták megöl­ni a jugoszláv néphadsereg egyik ka­tonáját Emlékezetes filmfelvételek tanúskodnak arról, hogy a spliti hadi­tengerészeti parancsnokság épülete előtt május 6-án tüntetők egy csoport­ja rátámadt a néphadsereg páncélosá­ra, fojtogatni kezdte a lövegtoronyban ülő katonát, és megpróbálta kiránci­­gálni őt a harckocsiból. A támadókat augusztus 19-én katonai banság von­ja felelősségre szolgálatban lévő kato­nai személy elleni támadás vádjával. Az újvidéki Magyar Szó című napilap szerdai számában közölte, hogy július 27-én újabb holttestet fogtak ki a Du­nából a kamenicai gyermekfalunál. Vizsgálatot indítottak az áldozat kilé­tének és a halál okának a megállapítá­sára. A már megszokottnak számító hu­zavona jellemezte a jugoszláv szö­vetségi elnökség keddre összehívott ülését Belgrádban délben jelentették be, hogy a horvát köztársasági elnök távolmaradása miatt elnapolják a tes­tület délelőttre meghirdetett kibőví­tett ülését, de más napirendi pontok­kal foglalkozik az államelnökség. Franjo Tudjman horvát elnök az államelnökséget levélben értesítette arról, hogy nem vesz részt a tanács­kozáson. A Tanjug jugoszláv hírügy­nökség szerint Tudjman azzal indo­kolta távolmaradását, hogy köztár­saságában „szélesedik a csetnik terro­rizmus, amelyet a hivatalos Szerbia és a jugoszláv néphadsereg egységei is támogatnak”. A testület kedden csak arról tudott dönteni, hogy munkacsoportot hoz­nak létre a horvátországi tűzszünet­ről szóló megállapodás kidolgozásá­ra. Miután a munkacsoport vezetésé­vel Branko Koszticsot, az elnökség alelnökét bízták meg, Stipe Mesics szövetségi elnök tiltakozása jeleként elhagyta az üléstermet. Távozása után hosszabb szünet következett, majd meghallgatták Vasil Tupur­­kovszki elnökségi tagnak a horvátor­szági vezetőkkel folytatott tárgyalá­sairól szóló beszámolóját. Az állam­elnökség szerdán Belgrádban zárt ajtók mögött folytatta munkáját t Ú A szerb kormány Belgrádból jelenti az MTI. A szerb ellenzéki pártok elutasították, hogy részt vegyenek egy olyan köztársa­sági kormányban, amelynek élén szocialista párti elnök áll - jelentette be Zelenovics szerb kormányfő. A szerb parlament jóváhagyta az új kormány összetételét amelyben a 25 tagú testületből a Szocialista Párt 21 fővel képviselteti magát, míg négy kormánytag párton kívüli. Az új szerb kormányban a védelmi, a tájékoz­tatási, a környezetvédelmi, a külügyi, a munkaügyi tárcák élén történt sze­mélycsere. Gorbacsov ígéretet tett a litvániai összecsapás kivizsgálására (Folytatás az 1. oldalról­ 7 ezerre), az Egyesült Államoknak pe­dig 25 százalékkal (12 ezerről 9 ezerre) kell csökkentenie a robbanófejek szá­mát A két ország hat-hat ezerben ma­ximálja a stratégiai fegyverekre telepí­tett „megszámlálható” nukleáris tölte­teit A szerződés megszabja a Szovjet­unió számára, hogy mennyi robbanó­fejet helyezhet el interkontinentális ra­kétáin, s a felére kell leapasztania SS- 18-asait míg az Egyesült Államok arra vállalt kötelezettséget hogy a jövőben sem épít - mivel jelenleg sem rendel­kezik vele - ilyen eszközöket A szer­ződés kitér a tengeralattjárókon lévő hadászati fegyverekre és a nehézbom­bázókra is, ám ügyeimen idvn­l hagyja a robotrepülőgépeket Az egyezmény 15 évre szól és meghosszabbítható, s betartására igen bonyolult ellenőrzési mechanizmust rögzít A dokumentumot értékelve Gor­bacsov azt hangsúlyozta, hogy soké­ves akaratot bátorságot, valamint bi­zalmat igénylő erőfeszítéseket rögzít s nem titkolta azt sem: számít a bírá­latokra. A szerződést majd meg kell védeni azoktól is, akik túl kevésnek, és azoktól is, akik túl soknak tartják. Bush kifejtette: a fegyverzeteket csökkentve nemcsak a fél évszázada növekvő stratégiai arzenált korlátoz­zuk, de egyben jelentős lépést te­szünk a fél évszázados bizalmatlan­ság felszámolására. Szerdán a két elnök külügyminiszte­reik és tanácsadóik jelenlétében Novo- Ogarjovóban folytatott szűk körű meg­beszéléseket. A helyszín kiválasztása mögött meghúzódó szándék nyilván­való: Novo-Ogarjovo a „kilenc plusz egy" találkozók színhelye, a megtalált egység és a megújuló szövetség jelké­pe, amelynek jótékonyan kell hatnia a szovjet-amerikai partneri kapcsolatok megerősítésére is. Mindenekelőtt per­sze gazdasági oldalról Bush szerdán is jelezte, hogy az Egyesült Államok bi­zonyos mértékig kész segítséget nyúj­tani a szovjet gazdaságnak. Mintegy 150 szovjet vállalati vezetővel, gazda­ságirányítóval és vállalkozóval regge­lizve kifejtette : „Készek vagyunk to­vábbmenni a hitelek és kölcsönök nyújtásánál - legjobb szakértőink ta­pasztalatait ajánljuk fel önöknek”. A finom utalásnak persze a hallga­tók aligha örülhettek, hiszen ez a „to­vábblépés” egyelőre átugorja a köl­csönök nyújtásának a szakaszát, de Bush jelezte azt is, erről akkor lehet szó, amikor a Szovjetunióban végér­vényesen kiépül a jogállam, s az segí­teni fogja a külföldi technológia és tő­ke beáramlását is.A szovjet gazdaság­­irányításról . kialakult benyomásait egyébként alátámaszthatta az is, amit a nagyszabású reggeli egyik résztvevő­je, Szjatoszlav Fjodorov nyilatkozott a TASZSZ-nak. A világhírű szemsebész szerint az esemény csupán protokollá­ris jelentőségű volt, mivel szovjet rész­ről nem szabad vállalkozók voltak je­len, hanem­­gazdasági rabok”. Ma még nem vagyunk felkészülve arra, hogy Amerikával kereskedjünk, ez ma csak a miniszterek privilégiuma, akik készek kiárusítani az egész országot és akik nem felelnek semmiért. Ám ezzel együtt is a délutáni sajtóér­tekezletén az amerikai elnök úgy vélte, hogy a két fél „hatalmas lépéseket” tesz a gazdasági kapcsolatok normalizálásá­ra. A legnagyobb kereskedelmi kedvez­mény elvéről mint már megoldott prob­lémáról nyilatkozott, s azt is megemlítet­te, hogy a felek előbbre léptek az űrkuta­­tásban, s a környzetvédelem terén folyta­tott együttműködésben. Gorbacsov pe­dig úgy érz­elte, hogy évek óta először foglalkozott a két ország vezetője komo­lyan azzal, milyennek kell lenni a gazda­sági kapcsolatoknak. Gorbacsov nyug­tázta, hogy a szovjet reformok megvaló­sításakor Moszkvának kell vállalnia az alapvető felelősséget, „de ellenmozgásra is szükség van” a Nyugat részéről. Le kell bontani a hidegháború éveiben emelt akadályokat, fejtegette a szovjet elnök, konkrétan is utalván a COCOM- listára, amelyet a mostani csúcstalálko­zón is megvitatott Bushsa. Igazából nem derült ki, hogy a csúcstalálkozó menetére milyen ha­tást gyakorolt a litvániai tragédia, amelynek során hatan meghaltak a belorussziai határon felállított­ vám­posztnál. Gorbacsov megemlítette, hogy Novo-Ogarjovóban érte őket az incidens híre és folyik a nyomozás. Vlagyimir Krucskov, a KGB elnöke kapcsolatba lépett Vitautas Landsber­­gis litván elnökkel, felajánlva a közre­működést a nyomozásban. Gorbacsov közölte, hogy felügyelni fogja a körül­mények kiderítésének a menetét, s er­ről tájékoztatják a közvéleményt Tu­dom, hogy Gorbacsov haladéktalanul foglalkozni kezdett ezzel a kérdéssel, adta meg elnöktársának a szükséges támogatást Bush, kifejtvén ugyanak­kor a megbeszéléseken tolmácsolta az amerikai álláspontot a balti helyzet egészéről. ______________Lambert Gábor Göncz Árpád üdvözlő távirata Göncz Árpád, a Magyar Köztár­saság elnöke táviratban fejezte ki jó­kívánságait Flavio Cottinak, a Svájci Államszövetség elnökének Svájc nemzeti ünnepe, az államszövetség megalakulásának 700. évfordulója alkalmából. Iskolaszezon Augusztus 1-től szeptember 1-ig minden iskolaszezoni árucikk 20%-kal nl?félftig vásárolható meg az ÁPISZ boltokban. Ne halassza el a kedvezd alkalmat! Füzetek, táskák, tolltartók és minden más iskolai cikk augusztusban engedményes áron kapható. Kívasd fel idézeleket, hívja Vevőszolgálatunkaat a 117-9999 telet­orszáma ! Támadás egy litván vámposzt ellen Vilniusból jelenti az MTI. Ismeret­len fegyveresek szerdára virradóra géppisztollyal agyonlőttek hat litván határőrt, illetve vámtisztviselőt a lit­ván-belorusz határnál. A támadás­nak, amelynek nyomait odaérkező tu­risták fedezték fel, a Litván Rádió és Televízió jelentése szerint két sebe­sült áldozata is volt A TASZSZ hír­­ügynökség beszámolt arról is, hogy szerda hajnalban Vilniusban robba­nás volt a szovjet belügyi csapatok laktanyájánál. A szerda hajnali volt a legsúlyosabb támadás, amelyet litván vámposztok ellen az utóbbi időszak­ban végrehajtottak. Az utóbbi hóna­pokban a különleges szovjet belügyi csapatok többször rajtaütöttek az ille­gálisnak minősített balti vámposzton.­­ A szovjet belügyminisztérium Litvániában állomásozó különleges rendeltetésű rendőri egységeinek (OMON) vezetője szerdán Vilnius­ban kijelentette: az egységhez tarto­zó katonáknak semmi közük sincs ahhoz a támadáshoz, amelyet éjsza­ka követtek el a balti köztársaság mechanikai határőrposztja ellen. Az OMON vezetője kijelentette, hogy a kommandó tagjai az adott időpont­ban a laktanyában tartózkodtak. Adózási megállapodás Moszkvából jelenti az ΜΠ. Elhárult az utolsó akadály is az új szovjet szö­vetségi megállapodás aláírása elől: Mi­hail Gorbacsov szovjet és Borisz Jelcin oroszországi elnök megállapodott az adózás kérdéséről. Gorbacsov kedden elfogadta Jelcin javaslatát, aki olyan rendszer bevezetését szorgalmazta, mely szerint valamennyi tagköztársa­ság önállóan dönthessen adók kiveté­séről. Az így befolyt összegek egy ré­szét átutalják a központi kormánynak, amely ebből fogja finanszírozni egyes programjait, köztük a védelmit. Vasúti merénylet Dagesztánban Moszkvából jelenti az MTI. Tize­nöt személy életét vesztette és ugyanannyian megsebesültek szer­dán hajnalban, amikor pokolgép robbant egy személyszállító vonaton a Moszkvát Bakuval összekötő vo­nalon, Mahacskala dagesztáni város közelében - jelentették be hivatalos forrásokból. Az év eleje óta ezen a szakaszon ez az ötödik ilyen jellegű merényles A hatóságok szerint most is felforgató akció történt. Az ügy­ben a szovjet és az azerbajdzsán KGB megkezdte a nyomozást Kedvezmény Romániának Bukarestből jelenti az MTI­ Ro­mánia már a közeljövőben megkap­hatja az Egyesült Államok részéről a legnagyobb kereskedelmi kedvez­mény elve szerinti bánásmódot - je­lentette ki bukaresti sajtóértekezletén John Robson amerikai pénzügymi­niszter-helyettes. Robson a hét első felében háromnapos látogatást tett Romániában, hogy felmérje az or­szágban a demokrácia és a piacgaz­daság kialakítása felé tett lépéseket Samir a megszállt területekről Jeruzsálemből jelenti az MTI. Ji­­chak Samir izraeli miniszterelnök kedden ismét közölte, hogy Izrael so­hasem fog visszavonulni az ország ál­tal megszállt területekről, mivel azok a politikus szerint a zsidó nép „örök otthonának” részét képezik. Az AP amerikai hírügynökség szerint Samir, egy jeruzsálemi egyetemen elmondott beszédében külön hangsúlyozta, hogy Izrael semmiféle nemzetközi konfe­rencián sem hajlandó megvitatni Jeru­zsálem státusának kérdését. Az egyip­tomi Al Ahram című napilap szerdai számában a béke legnagyobb akadá­lyának nevezte Samirt, s azt vetette a politikus szemére, hogy képtelen megszabadulni azon elképzelésétől mely szerint a palesztin népnek sem­mire sincs joga, sem független állam­ra, sem pedig önrendelkezésre. Imelda Marcos hazatérhet Manilából jelenti az MTI. A Fülöp­­szigetek kormánya engedélyt adott Ferdinand Marcos egykori diktátor özvegyének és családjának hazatéré­sére. Imelda Marcos öt évet töltött száműzetésben. A kormány illetékese a hírhez hozzátette, hogy Imelda Mar­cos ellen adócsalás miatt vádat fognak emelni Manilában. Továbbra sem en­gedélyezik a diktátor hamvainak ha­zaszállítását Hawaiiból, ahol 1989 szeptemberében elhunyt. A Marcos családot 1986-ban népfelkelés űzte el a Fülöp-szigetekről. Hétszáz éves jubileum Helvét igazságok ZÜRICH Évfordulók öntöm­jénezésre, de önvizsgálatra is ad­hatnak alkalmat. A kis helvét kon­föderáció mai, 700. születésnap­ján ünnepel ugyan, de a jubileumi év Svájcban elsősorban a kritikus önelemzés jegyében áll. Svájc si­keres történelemre tekint vissza. Az 1291-ben három alpesi kanton által kötött szövetségből Európa egyik leggazdagabb, legjobban szervezett állama alakult ki, amely semlegesség­ politikájával e században mindkét világháború pusztításait el tudta kerülni. Egy állam, amelyben három nagy nyelvterület találkozik, s amely­nek lakói itt békésen egymás mel­lett élnek; ha valaki azt kérdezné, Svájc hogyan kerülte el a kisebb­ségi problémákat, a helyes válasz az volna: nem engedte, hogy föl­merüljenek. Jóléttel, szociális biz­tonsággal és nemzetközi gazdasá­gi jelentőséggel bír pedig Svájc mint olyan ország, amelynek - csak mintegy dunántúlnyi - terü­lete jórészben terméketlen, sőt lakhatatlan, s amely ásványi kin­csekben igen szegény. Amít a konföderáció elért, egyedül pol­gárai szorgalmának és politikai bölcsességének köszönheti. Ki ta­gadná: van ok az ünneplésre. Kisállami közérzet Sokan azonban Svájcban úgy érzik, a jubileum alkalmat ad arra, hogy megrendíthetetlennek hitt helvét igazságokat felülvizsgálja­nak. Ezt a követelményt a legtöb­ben elfogadják, de a vélemények és temperamentumok a vitában már nagyon különböznek. A spektrum a nyárspolgári megelé­gedettségtől a svájci hók deklará­ciójáig terjed, akik közölték: nem kívánnak vigadni, bojkottálni fog­ják a rendezvényeket. Ma lényegé­ben három tényezőre vezethető vissza az, amit a nagytekintélyű zürichi irodalomprofesszor Karl Schmid már több évvel ezelőtti így nevezett: „Das Unbehagen im Kle­instaat” (Rossz közérzet a kisál­lamban). Az első vitatott kérdés Svájc viszonya a szegény külvilág­hoz, nevezetesen a fejlődő orszá­gokhoz; a második a belső állapo­tokra vonatkozik, amelyeket a kö­zelmúltban szokatlan módon za­vart meg néhány politikai botrány; a harmadik időszerű és komoly ki­hívást az Európában végbemenő integrációs folyamat jelenti. A sommás vád, miszerint Svájc a harmadik világot kizsák­mányolja, az 1968-as diákforra­dalom idején fogalmazódott meg, s azóta több toldalékkal egészül ki: a konföderáció nem segíti kel­lőképpen a fejlődő országokat, kereskedelme kihasználja őket bankjai diszkréten őrzik diktáto­rok összeharácsolt és idemenekí­tett vágyánál s nem firtatják a ná­luk elhelyezett összegek eredetét, jóllehet azok gyakran a nemzet­közi alvilágból, főleg kábítószer­csempészetből származnak. Mások jónéhány szemrehányás erősen túlzón, de nem teljesen meg­alapozatlan. Megfelel a valóságnak, hogy az alpesi köztársaság nem se­gíti a harmadik világot olyan mér­tékben, mint például az észak-euró­pai országok. Igaz azonban az is, hogy a svájci szövetségi kormány a skandináv jóléti államokkal ellentét­ben viszonylag szegény. A közvet­len adóknak kétharmada a kantonok és községek kezében marad, így a kiadások polgári ellenőrzése rendkí­vül hatékony, bár hozzá kell tenni, hogy nem egy kanton és város vagy falu maga is részt vesz fejlődő or­szágok támogatásában, s ezek a szá­mok nem jelennek meg a kormány­szintű kimutatásokban. Hogy Svájc a harmadik világból hasznot húz, nem vád, hanem közhely, hiszen ke­reskedelem mindig csak kölcsönös előny alapján létezik. Ami pedig a bankokat illeti, ők maguk elismerik, hogy trezorjaik­ban „piszkos” pénzek meg-meg­­fordulnak. Hatalmas napi forgal­muknak ez azonban csak egy - nehezen ellenőrizhető­­ töredéke. A svájci banktitok ugyan szigorú, de példának okáért Ausztriában könnyebb bankokban névtelenül pénzt elhelyezni. Hogy a bizton­ságot kereső nemzetközi tőke nagyrészt mégis Svájcba áramlik, ez az ország politikai és szociális stabilitásával magyarázható. A Svájcban elhangzó önvádak a keresztény civilizáció értékei­vel átitatott nyugati ember kéte­lyeit tükrözik: erkölcsös-e egy nélkülöző világban akár szorga­lom eredményeként is gazdagnak lenni? Az állam maga azonban, amelynek célja és létjogosultsága abból áll, hogy polgárai számára a lehető legjobb életfeltételeket biztosítsa, e kérdésre elvben nem tud feleletet adni. Mivel Svájc igen gazdag, a dilemma itt külön­legesen nagy. A szomszédos or­szágokban, elsősorban Franciaor­szágban el-elhangzó tarán meg­jegyzések a „profitáló” Svájcról ugyanakkor a svájciak körében gyakran elkeseredést váltanak ki, pedig csak arról az alapigazságról van szó, hogy sikeresnek lenni és egyúttal közszeretetnek örvende­ni, lehetetlen. Joggal utasíthat a kis ország vissza minden ilyenfaj­ta morális kioktatást, mert Nyu­­gat-Európában azon kevesek kö­zé tartozik, akik soha nem birto­koltak gyarmatokat s akik már évszázadok­­óta a területi gyara­podásról is lemondtak. A kívülálló feltehetőleg inkább csak furcsaságként fogja elköny­velni, hogy Svájcban botrányos szenzáció erejével hatott a leleple­zés, miszerint az országban a hi­degháború évei alatt titkos katonai hálózatok léteztek hírszerzésre és ellenállásra abban az esetben, ha Svájc idegen megszállás alá kerül­ne. A nyílt demokrácia követelmé­nyei kerültek itt ellentétbe azzal a meglehetősen banális ténnyel, hogy katonai titkokról nem szokás parlamentekben vitatkozni. Hatal­mas port vert fel a hidegháború egy másik svájci vadhajtásának felfe­dése: a szövetségi rendőrség évti­zedekig emberek százezreit ügyel­te meg, és tartotta nyilván kartoté­kokban. Hogy államoknak elhárí­tószolgálatokra szükségük van, senki sem tagadja. Ez esetben azonban - mint a botrány kitörése után kiszolgáltatott kartotéklapok­ból kiderült — a bürokrácia kicsú­szott a politika ellenőrzése alól, ön­tevékennyé és öngerjesztővé vált tisztviselői antidemokratikus, de részben egyszerűen ostoba módon ellenséget gyanítottak példának okáért baloldali szociáldemokra­tákban,csak-úgy mint a Kelet-Eu­rópába gyakran ellátogató kereske­dőkben vagy újságírókban. Az igazi kihívás A komoly, Svájc igazi jellegét érintő kihívást azonban napjaink­ban az Európai Közösség jelenti. Egy-két évvel ezelőtt valószínű­leg még minden svájci politikus kizárta volna, hogy az ország az EK-ba felvételét kérje, ma már mindenki számol ezzel a lehető­séggel. Nem annyira gazdasági té­tek változtatták meg a véleménye­ket, mint inkább az a politikai ki­látás, hogy Svájc a felépülő euró­pai integráción kívül reked, s nem lesz lehetősége döntésekbe bel­szólni, amelyek jövőjét befolyá­solják. A hangulatváltozáshoz nagy mértékben hozzájárultak az 1989-es közép- és kelet-európai események, amelyek nyomán egy mindeddig utópiának tartott egy­séges Európa képe immár mint re­ális elképzelés kezd kibontakozni. Lenne-e azonban Svájc számára hely az EK-ban? Gazdaságilag két­ségtelenül. De politikailag? Igen, mondják a tagság hívei, hiszen Svájc már maga egy kis integrált Európa. Nem, felelik mások, mert Svájc lényege a konföderáció, a kantonok messzemenő önállósága, a referendumokban megnyilatkozó direkt demokrácia, s mindezt meg kellene nyirbálni, ha a döntési jogok Brüsszelbe helyeződnének át Ez utóbbiak hozzáfűzik: Svájc semle­gessége nem egyeztethető össze az EK szándékaival, hogy közös kül­politikát és idővel közös biztonság­­politikát is kialakítson. Mire az előbbiek így válaszolnak, vegyük tudomásul, hogy Európában a töm­bök eltűnése utánt a semlegesség felett eljárt az idő. Amire mások megint azzal replikáznak, hogy a semlegesség, amely az országnak történelme során felmérhetetlen előnyöket biztosítón, évszázadok­kal idősebb, mint a megboldogult vasfüggöny. De akárhogy is, a belé­pésről egyszer adott esetben az utol­só szót nem a kormány vagy a par­lament, hanem a lakosság fogja ki­mondani, mert a nemzetközi szer­vezetekhez való csatlakozás ratifi­kálására az alkotmány népszavazást ír elő. A jubileumi esztendő nem rossz alkalom a vitára; vajon mit je­lent ma Svájc polgárainak, mit nyerne az ország, és mit kellene fel­áldoznia az Európai Közösségen belül s vajon fenntartható lenne-e a szerencsés európai „külön eset’. Oplatka András

Next