Magyar Nemzet, 1991. szeptember (54. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-02 / 205. szám

KÜLFÖLD Göncz Árpád köztársasági elnök szombaton villámlátogatást tett Velencében, ahol találkozott Gianni de Michelis olasz külügy­miniszterrel. A négyszemközti eszmecserén mindenekelőtt Jugoszláviával és a közép-euró­pai térség helyzetével foglalkoz­tak. Göncz Árpád a többi között szólt arról, hogy Magyarország támogatja a jugoszláv helyzet rendezésére tett nemzetközi erő­feszítéseket, így az Európai Kö­zösség kezdeményezését, s külö­nösen fontosnak tartotta, hogy az ott élő magyar kisebbség helyze­tét mielőbb megnyugtató módon rendezni tudják. Jeszenszky Géza a jugoszláv ren­dezésről és a magyar-albán kap­csolatok fejlesztéséről folytatott tárgyalást szombaton Tiranában al­bán kollégájával, Muhamet Kaplla­­nival. A magyar külügyminiszter is­mertette a Jugoszláviával kapcsola­tos magyar álláspontot, amely az emberi és a nemzeti kisebbségi jo­gok tiszteletben tartása mellett szor­galmazza a határok sérthetetlensé­gét és a békés rendezést is. Albán részről hangsúlyozták, hogy azo­nosulnak ezzel a véleménnyel és örömmel fogadják, hogy Görögor­szág, az EK egyik tagállama is ha­sonlóképpen vélekedik. Helyén marad a lengyel kor­mány, mivel a Szejm szombati ülésén név szerinti szavazással, 211 szavazattal 114 ellenében, 28 tartózkodás és hét érvénytelen szavazat mellett elutasította Jan Krzysztof Bielecki miniszterelnök kérését kormánya felmentésére. A szavazás után a lemondott, de mégis helyén maradt miniszterel­nök újságírókkal beszélgetve meglepőnek mondotta az ered­ményt, s úgy értékelte, hogy „tel­jesen új helyzet állt elő... A prob­lémák azonban megmaradtak, s mélyen el kell gondolkozni azon, hogyan lehet biztosítani a kor­mány tényleges kormányzóképes­ségét. Ebben az ügyben a minisz­tertanács javaslatot fog a parla­ment elé terjeszteni" - közölte. Katonai együttműködési egyez­ményt írt alá vasárnap Szíria és Libanon - jelentették a hírügynökségek. Ez a megállapo­dás az első konkrét eredménye a május végén a két állam között létrejött testvériségi és együttmű­ködési szerződésnek. Az egyez­mény szövegét nem hozták nyil­vánosságra, de annyit közöltek, hogy a két ország védelmi, illetve belügyminisztereiből külbiztonsá­­gi és védelmi bizottságot alakíta­nak, amely veszély esetén javas­latokat tesz a közös akciókra. Kuvait védelmi szerződést akar köt­ni az Egyesült Államokkal, mivel tart az iraki agressziós törekvések megújulásától. Ali Szabah asz- Szalem asz-Szabah­ sejk azt nyilat­kozta egy hétfőn megjelenő helyi újságnak, hogy rövidesen Wa­shingtonba látogat és megállapo­dást ír alá, amelynek értelmében az amerikaiak fegyvereket fognak fel­halmozni Kuvaitban és közös had­gyakorlatokat is tartanak majd ott. Irakba érkezett az ENSZ újabb, immár harmadik szakértői küldött­sége. A delegáció a Biztonsági Tanács 687-es számú határozatá­nak megfelelően az iraki vegyi fegyverek megsemmisítéséről tár­gyal a bagdadi kormány képvise­lőivel, folytatja a közel-keleti or­szág hadipotenciáljártak ellenőr­zését és előkészíti a tömegpusztí­tó fegyverek megsemmisítését. Gyászszertartáson emlékeztek meg vasárnap a nyolc évvel ezelőtt szovjet vadászgépek által lelőtt dél­koreai utasszállító gép néhai utasai­ról. A szertartáson - amelyet a Sza­­halin közelében történt tragédia helyszínén, egy szovjet hajó fedél­zetén rendeztek meg - a szovjet hatóságok képviselőin kívül megje­lentek a gép egykori dél-koreai uta­sainak rokonai is. A KAI dél-koreai légitársaság Boeing-747-es típusú gépét 1983. szeptember 1-jén lőt­ték le, miután megsértette a Szovjet­unió légterét. A New Yorkból Szö­ulba tartó gépen 269 ember vesz­tette életét. Gorbacsov közvetve elismerte a Baltikum önrendelkezési jogát (Tudósítónktól) MOSZKVA - A szövetség meg­reformálásáról kialakított elképzelé­seknek része, hogy minden népnek és köztársaságnak az alkotmányos joga, hogy önmaga rendelkezzen sa­ját sorsával - mondotta Mihail Gor­bacsov vasárnapi interjújában, ame­lyet a szovjet televíziónak és a CNN amerikai televíziós társaságnak kö­zösen adott. A szovjet elnököt az amerikai riporter visszatérését kér­dezte arról, hogy mi a véleménye a baltikumi köztársaságok önállóságá­ról, s végül Gorbacsov kijelentette: ha az ottani népeknek ez a végleges akaratuk, szándékuk, „akkor gondo­lom, nekünk ezzel egyet kell érte­nünk". Edgar Savisaar észt kormányfő a Magyar Nemzet, valamint a HVG tudósítóinak pénteken még óvato­sabban nyilatkozott a balti köztársa­ságok tényleges szuverenitásának kilátásairól. Mint kifejtette, elsősor­ban Moszkvával kell tisztázni a kap­csolatokat, s tudatában annak, hogy hétfőn a szovjet népi küldöttek kongresszusán milyen erők is képvi­seltetik magukat, Tallinn nem lehet biztos a támogatásban. Sok függ at­tól is - fejtegette az észt miniszterel­nök -, hogy az Egyesült Államok miként és mikor reagál a balti álla­mok függetlenségének kinyilvánítá­sára. Az amerikai elnök nyilatkozatát követően azonban a jelek szerint mozgásba lendültek az események. Erre vall az is, hogy a népi kü­l­­döttkongresszusra a szovjet parla­ment külön napirendi pontként java­solta felvenni a balti deklarációk el­ismerésének a megvitatását. Mihail Gorbacsov is erre hivatkozott televí­ziós­ interjújában (a szovjet elnököt az amerikai tudósító mellett egyéb­ként Jegor Jakovlev, a szovjet televí­zió újonnan kinevezett elnöke, a Moszkovszkije Novosztyi volt főszer­kesztője faggatta, s a képernyő előtt ülőknek talán először lehetett olyan érzésük, hogy a szovjet riporter va­lóban iinterjút készít, nem pedig a végszót adja fel a magasrangú ál­lamférfiúnak­. Gorbacsov közölte, hogy a hét­főn kezdődő kongresszuson a köz­­társasági vezetők egyeztetett nyilat­kozatát terjeszti elő. Mint megemlí­tette, vasárnap erről külön tanácsko­zást folytatott 11 köztársaság veze­tőjével. Nem részletezte külön, hogy a „9 + 1” találkozó résztvevői mellett kik voltak még jelen - felte­hetőleg Örményország és Moldávia képviseltette magát Gorbacsov ezúttal is határozott formában szólt arról, hogy meg kell őrizni a szövet­séget a köztársaságok között, s állí­tása szerint ebben a vasárnapi egyeztetésen is hasonló álláspontot foglaltak el. Kifejtette továbbá, hogy mind e 15 köztársaság részese lehet egy gazdasági megállapodás­nak, amelyet haladéktalanul meg is kell kötni az országos termelés za­vartalan biztosítása érdekében. Mint kijelentette, valóban új szövetség születik, szuverén államok társulása - s érzékeltette azt is, hogy az együttműködés több lépcsőfoka képzelhető el, kezdve a szövetségi szerződés feltételezte szorosabb együttműködéstől a konföderációig, a szövetséggel társult tagságig, va­lamint a gazdasági kapcsolatok fenntartásáig. A szovjet elnök érzékeltette, hogy nem kíván meghátrálni a kong­resszuson várható támadások elől. Önként nem mond le, mivel ez a je­lenlegi helyzetben „erkölcstelen” lenne. Ezúttal is megerősítette, hogy át kell gondolni a viszonyt a demok­ratikus erőkön belül, mivel ezek szervezetlensége és belső ellentmon­dásai tették lehetővé a konzervatí­vok hatalomátvételi kísérletét. Gor­bacsov ugyan nem válaszolt egyér­telműen Jakovlevnek arra a kérdésé­re, hogy milyen szerepet szán Edu­ard Sevardnadzénak, mindössze annyit mondott, hogy az új struktú­rák keretében a külügyi és külgazda­sági pozíciókat felügyelheti majd el­képzelése szerint a volt külügymi­niszter. A két héttel korábbi puccs óta az első magasrangú nyugat-európai lá­togató érkezett Moszkvába John Major angol miniszterelnök szemé­lyében. Rövid látogatása során talál­kozott Gorbacsovval, Borisz Jelcin­nel, a Baltikum és más köztársasá­gok vezetőivel is. A tanácskozások a késő éjszakába nyúltak, s az első másfél órás találkozón- szóvivő tájé­koztatás szerint- Gorbacsov megerő­sítette: a Szovjetunió tartja magát nemzetközi kötelezettségeihez. Szük­ségesnek nevezte az egységes gaz­dasági térség megőrzését, a közös fi­zetőeszköz, a rubel megtartásával egyetemben. Major aggodalmának adott hangot a szovjet atomfegyve­rek ellenőrzése miatt, egyúttal meg­erősítette, hogy a Hetek továbbra is fenntartják a szovjet gazdaság meg­segítésére vonatkozó hat pontos ja­vaslatukat Lambert Gábor Washington vonakodik leírni Gorbacsovot Mára jelezte Bush a baltiak elismerését (Tudósítónktól) WASHINGTON - Nem halo­gathatja tovább a Bush-kormány a balti államok önállóságának elis­merését, amit az elnök hétfőre jel­zett, noha a Fehér Ház remélte, hogy a szovjet parlament jóváha­gyó döntését kell követnie, s így a Washington számára „atomokok­­ból” oly fontos „szabályozott átme­net” keretébe illeszthető. „Történelmi lábjegyzet lesz csu­pán, hogy pár nappal előbb vagy ké­sőbb ismertük el a baltiak önállóságát” - védte a republikánus kormány óva­tosságát a demokrata királycsinálóból vedlett új moszkvai nagykövet, Robert Strauss az ABC tévé vitaműsorában, s percekkel később az ellenzék egyik fő stratégája (és netán elnökjelöltje), Sam Nunn szenátor is tudatta a CBS-ben, hogy Amerika fontolva haladása lé­nyegében véve kétpárti politika: „az Egyesült Államoknak értésre kell ad­nia, hogy mi számítunk valamilyen központi ellenőrzésre az atomfegyve­rek fölött” - közölte a szovjet főváros­ból meginterjúvolt (és oda a budapesti Aspen-tanácskozásról repült), a had­sereg új irányítóival tanácskozó politi­kus. Bush elnök azonban már nem vár­hatott tovább, s szombaton a szokásos kennenbankporti golfozás közben kö­zölte a tudósítókkal, hogy „valószínű­leg olyasmit jelentünk be hétfőn, ami az ottaniak nagy érdeklődésére tarthat számot”: nem sokkal korábban az amerikai államfő litvániai kollégáját hívta fel telefonon, s Landsbergis ugyancsak az ABC műsorában megjó­solta az „örömteli bejelentést”. A Fe­hér Ház napok óta várta, hogy - az Egyesült Államok által soha el nem is­mert - balti bekebelezést előbb a szov­jet Legfelső Tanács nyilvánítsa sem­misnek, s így kerüljön sor a diplomáci­ai viszony újrafelvételének megerősí­tésére (Washingtonban ugyanis mind­végig folyamatosan működnek a balti külképviseletek). A Bush-kormány - kormánytisztviselők által magánbe­szélgetésekben - bevallottan szerette volna elkerülni, hogy „precedenst” te­remtsen, s a „külön esetként” kezelt balti ügyből egyenesen következzen a többi köztársaság függetlenségének elismerése is. Várva a moszkvai parla­menti döntésre, Bush szombati szavai­val mintegy éppen azt kívánhatta meggyorsítani. Maga Landsbergis is megállapította, hogy „minket az Egye­sült Államok mindig elismert”, és „ez komoly támogatás volt a keletről fe­nyegető veszéllyel szemben”. Rákérdeztek a litván elnök megin­­terjúvolói, lát-e még szerepet Gorba­­csovnak, s Landsbergis úgy vélte, „most helyesen cselekedhet”, hiszen „még mindig befolyásos”. Strauss nagykövet persze diplomatikusan ki­tért minden idevágó kérdés elől, s véd­te elnökét, kinek „bonyolult kártya­partija” van. Mert bár Nunn szenátor szerint „a világ jóval biztonságosabb, mint akár két hete is volt”, és Strauss sem aggódik az atomfegyverek okán, „valamit” tenni kellene elsősorban a taktikai nukleáris rakéták kézben tartá­sára, avagy­­ kölcsönös megsemmisí­tésére, hiszen a katonai bizottság elnö­ke szerint már aligha van szükség rá­juk. A hét végi vitaműsorokban rendre felvetődött, hogy ezek a fegyverek - ellentétben a stratégiaiakkal - könnyen kicsúszhatnak az ellenőrzés alól, s ne­tán még külső (akár terrorista) kezek­be is kerülhetnek. Nunn pontosan erről tárgyal a moszkvai védelmi vezetők­kel, és sürgette e taktikai eszközök „visszavonását Oroszországba".­­ Megjegyezte a demokrata szená­tor is, hogy Gorbacsovot Jut nem is irányító, ám igazi partnernek" tartja, s a hét végén a kennenbankporti Fe­hér Házból is hasonló véleményeket lehetett hallani. A vasárnapi The Wa­shington Post csokorba is gyűjtötte a névtelenül elemezgető magasrangúak nézeteit és megerősítésüket olvasta ki Scowcroft nemzetbiztonsági tanács­adó szombati tévéinterjújából. Szá­mára ugyanis „nem világos”, mit fog kezdeni Jelcin megnövekedett hatal­mával, s hogyan értelmezi - netán az amerikai felfogástól eltérően - a de­mokráciát amely őt a hatalomba emelte. Miként Gorbacsovot „sem ír­ná le” Scowcroft, kinek környezete (avagy anonymusi önmaga) olyasmi­ket is kijelent az újságíróknak, hogy az orosz elnöknek „hajlama van a de­magógiára”, valamint „túlzottan ego­ista”, kivel szemben továbbra sem ha­boznak dicsérni Gorbacsov „érettsé­gét” és­­komolyságát". Mi több, né­mely amerikai tisztviselők egyenesen tartanak egy „új Napóleon” feltűnésé­től, aki majd a Nyugatból való kiáb­rándulásra építi stratégiáját. Más kér­dés, hogy értesülések szerint sem Scowcroft, sem Baker külügyminisz­ter, vagy akár a partnereihez híresen lojális Bush elnök sem merné biztosra venni a politikai bázis nélkülinek lá­tott Gorbacsov túlélését Avar János ✓ A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a BÁZELI EGYEZMÉNY IDEIGLENES TITKÁRSÁGÁVAL (ISBC/UNEP) közösen 1991. október 7-11-ig Budapesten, a TIT-stí­dióban (Budapest XI., Zsombolya u. 6.) .»A bázeli egyezmény, a veszélyes hulladékok kivitele és behozatala, valamint ártalmatlanítása” címen konferenciát rendez. Egyidejűleg ugyanott környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási kiállítás! A munkaillés-sorozat keretében rendezett plenáris előadásokra, valamint a három szekcióban szervezeti további szakmai előadásokra várja­­ a környezetvédelemmel foglalkozó felsőoktatási intézmények szakembereit,­­ az államigazgatás, a környezetvédelmi hatóságok szakembereit,­­ a termelővállalatok szakembereit, a hulladékgazdálkodással foglalkozó vállalkozókat. Előadások bejelentése: KTM környezettechnológiai főosztály „BÁZELI EGYEZMÉNY* szervezőbizottság 1011 Budapest, Fő utca 44-50., telefon: (1)201-2607 v Részvételi, kiállítási, reklámcélú jelentkezés:­ Tájékoztatás, program és meghívó (+ellátás) igénylése: ANALÍZIS Kft. (Környezetvédelmi Információs Klub) 1148 Budapest, Örs vezér tere 20., Vm/35. Tel.:184-7881 \ \ A A finn gazdaság gondjai Túl a csodás válságról valahogy más kép él az emberben. Hel­sinki nyugodt, békés és tiszta, semmi kérkedő kivagyiság, ellenszenves rongyrázás nem ér­ződik a félmilliós fővároson, az északi visszafogott jellemből adó­dóan egyszerűen és csendesen lé­tezik a jólét. A kirakatokban lévő árak láttán talán még a nálunk nyugatabbról érkezettek is össze­húzzák szemöldöküket, ám az északi országban úgy jó tíz éve a bérek nemcsak lépést tartanak az árcédulákon lévő számokkal, ha­nem az utóbbiak növekedése min­dig magasabb volt. A mai Helsinki látszólag sem­miben sem különbözik a három évvel ezelőttitől, amikor a világon sok helyütt irigyelték a finn gaz­dasági csodát s keresték titkait. Most azonban a politikai és gaz­dasági vezetőket szinte kérdezni sem kell, maguktól kezdenek a gondok sorolásába. Nincs persze pánikhangulat, hiszen jól tudják: aki gyakran rémisztget a válság­gal, már ezzel is növeli a nehézsé­geket. A kérdés csak az, hogy a finn gazdasági fejlődés tavalyi megtorpanása és az idei vissza­esés csak egy múló nátha, vagy egy súlyos tüdőgyulladás előjele. „Már három esztendővel ez­előtt figyelmeztettünk a kedvezőt­len folyamatokra - mondja Erik Forsman, a finn iparszövetség egyik igazgatója. - De ki figyelt ekkor ránk, a gazdasági virágzás a tetőpontján volt, 4-5 százalékos évi gyarapodásunk jóval megha­ladta az átlagot Európában.” Mint a szakértők emlékeztetnek, már ekkor érezni lehetett azonban, hogy a nemzetközi piacon csök­ken a finn áruk versenyképessége, s az export nyeresége is mind ke­vesebb volt Ez egyértelműen je­lezte, hogy a finn vállalatok nagy ráfordítással dolgoznak, s ez igaz volt a nyersanyagárakra és a mun­kabérre egyaránt Tavaly már világossá vált: a gazdasági fejlődés megrekedt, de az igazi trauma az idén kövekezett be a szovjet piac összeomlásával, a megváltozott kereskedelmi le­hetőségekkel. „Bár mondogatták, hogy 1991-től a klíringelszámo­lásról áttérnek a dollárelszámolás­ra, ám bíztunk valamilyen átme­neti időszakban, amely alatt meg­találjuk a megfelelő megoldáso­kat” - fejtette ki az iparszövetségi vezető. Nem ez történt. Tavaly december 27-én a szovjet fél kö­zölte, nincs átmeneti időszak, ma már a Szovjetunióban nem létezik olyan központi szerv, amely en­nek érvényt tudna szerezni. A­z elmúlt évben a finn export 15 százaléka irányult a Szovjetunióba, Helsinki cserébe főként olajat és más nyers­anyagokat kapott, az idén azonban a kivitel csak 5 százalék körül lesz. A gondok nagyon is ismerő­sek számunkra: ugyan lenne mit eladni a szovjeteknek, vásárolná­nak is szívesen, csak épp kemény valutájuk nincs, amivel fizetni kel­lene. Bár a barterkereskedelem is tiltottá vált, azért bizonyos lehető­ségek nyílnának az árut áruért üz­­­letekre, a probléma azonban az, hogy ilyen viszonylatban sem tud­nak most a szovjetek sokat nyújta­ni. Reményt adhatnak az elmúlt év fejleményei, hiszen az idei fél év törekvései azt mutatták: a kereske­delmi hangsúly mindinkább átte­vődik a köztársasági kapcsolatok­ra. Az óriási exportkiesés érthető­en eltörte a finn gazdasági csoda egyik tartópillérét, amellyel eddig két olajválságot sikerült rezzenés­telenül átvészelnie, s amely termé­keinek biztos és nem is túl igényes piacot nyújtott. A mostani eszmé­­lés azonban sokak szerint épp jó­kor jött. S a megrázkódtatásnak kedvező hatásai is lehetnek. A kulcsszó a versenyképesség növe­lése, azaz a termelési költségek le­faragása a finn iparban. Ehhez azonban óhatatlanul hozzá kell nyúlni a bérekhez, és egy ilyenfaj­ta intézkedés sehol sem vált ki örömujjongást, különösen ott, ahol a társadalom túlnyomó több­sége ennek az ellenkezőjéhez, a biztos gyarapodáshoz szokott. Nem árt azonban arra elilté-­­keztetni, hogy a finn fellendülés alapját egy társadalmi egyezség teremtette meg a 70-es években. A munkaadók, a szakszervezetek s a kormány olyan egyezséget kö­töttek, amely a lehető legkisebb megrázkódtatással jár, védőintéz­kedésekkel ,s hosszabb idő alatt irányozta elő az áldozatokat köve­telő szerkezet-átalakítás megvaló­sítását. Tehát a munkaadók garan­tálták a fokozatos életszínvonal­emelkedést, a nagyarányú foglal­koztatottságot, s ennek fejében a dolgozók is elálltak a „lehetetlen” követelésétől. Ez a kompro­misszum és a finnek tehetsége, munkaszeretete volt a „csoda” alapja. Egy finn vállalatvezető a közelmúltban már ettől eltérő helyzetről beszélt: „Újra át kell gondolnunk, mit is jelent a mun­ka. Az emberek az utóbbi évek­ben jobban éltek annál, mint amit ezért az életszínvonalért tettek. " Sokaknak fejükbe szállt a gyors siker, s elfelejtettük a munka igazi értékét”. A­z intések azonban jó ideig elszálltak a farn fülek mellett „Úgy érzem, az emberek mindinkább tisztában vannak a válsággal. Havi húsz­ezerrel nő a munkanélküliek szá­ma, s ha ez így folytatódi, akkor év végére 350 ezren lesznek állás nélkül, ami meghaladná a tíz szá­zalékos munkanélküliséget, mi­közben ez az arány nem volt több 3-4 százaléknál” - mondja Erik Forsman. Különösen megrázó ez a szám egy olyan ,szociálisan érzé­keny országban, mint a finn. A kiútkeresés azonban már megkezdődött Az érintettek is­mét asztalnál ülnek, s kemény tárgyalássorozat folyik egy új tár­sadalmi egyezségről. A kilábalás árát valakinek meg kell fizetni, ám ezt Finnországban igyekeznek minnél igazságosabban elosztani. Elkerülhetetlennek látszik a bérek időleges csökkentése, ám ennek fejében a munkaadók is vissza­fognák magukat a drasztikus el­bocsátások terén. Az álláspontok ma még messze vannak egymás­tól, de a nehézségek ellenére szin­te általános a bizakodás, hogy az ősz folyamán megszületik az új finn társadalmi szerződés. Nincs fejvesztett bűnbakkere­sés, bénultsághoz vezető önsa­nyargatás, Finnországban hisznek abban, hogy ha ez a kompro­,­misszum megszületik, ha a válság megállítható, egy-két éven belül megindul a lassú növekedés. A jóslatok szerint mire­­ a finnek 1993 elején kopogtatni akarnak az Európai Közösség ajtaján a teljes bebocsátásért, a gazdaságuk „eu­ -­rópaibb” lesz, mint valaha. A kér­vényt a belépőhöz azonban egy éven belül be kellene nyújtani, ha a finnek egyszerre akarnak majd taggá válni az osztrákokkal és a svédekkel. Az üzleti gazdasági körök elkerülhetetlennek tekintik ezt a lépést, a politikusok részéről azonban a hagyományos semle­gességet védelmezve fenntartások is elhangzanak, s a lakosság véle­ménye sem jósolható meg bizto­san. Mindenesetre az EK és az EFTA, az Európai Szabadkeres­kedelmi Társulás közt - az utóbbi tagja Finnország - véget érni nem akaró egyezkedések jelzik, hogy a bejutás nem lesz könnyű Brüsszelbe. Helsinkiben azonban tántorít­­hatatlanul bíznak abban, hogy az utóbbi megbeszélések sikerrel végződnek az Európai Kereske­delmi Térség létrehozásáról. Tu­datában vannak annak is, amit már elértek a gazdasági fejlett­­■λ légben, hiszen finn cégek a csúcstechnológia több területén a világ élvonalában vannak. Ha az új társadalmi egyezség létrejön az áldozatok terheinek megosztásá­ról, könnyen lehet, hogy pár éven belül újabb finn csodát lát majd a világ. Pósa Tibor HÉTFŐ, 1991. szeptember 2.

Next