Magyar Nemzet, 1991. október (54. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

k Burlakov SPD-szóvivőt cáfol Németország keleti felében nincsenek atomfegyverek Kelet-Németország területén nin­csenek szovjet atomfegyverek - kö­zölte hétfőn Matvej Burlakov, a szov­jet nyugati hadseregcsoport főpa­rancsnoka a Berlin melletti Wüns­­dorfban, cáfolva egy német szociál­demokrata politikus ellentétes tartal­mú kijelentését. Norbert Gansel, az SPD kü­l- és biztonságpolitikai szóvi­vője pénteken ugyanis azt mondta Bonnban, hogy a volt NDK-ban még mindig vannak - vagy féltucat helyen - szovjet harcászati atomeszközök. A Matvej Burlakov nevében kia­dott sajtóközlemény - mint az MTI jelentette - hangsúlyozta, hogy a né­met politikus „olyan információkkal rendelkezik, amelyek nem felelnek meg a valóságnak”. A szovjet főpa­rancsnok egyben felajánlotta Norbert Ganselnek vagy megbízottjának, hogy körülnézhet bármelyik szovjet támaszponton, és megvizsgálhatja, hogy rejtegetnek-e ott atomfegyvert, vagy sem. A „van-e még atomfegyver Ke­­let-Németországban, vagy nincs“ kezdetű kérdezz-felelek június köze­pén vett váratlan fordulatot azzal, hogy az akkor még külügyminiszter Alekszandr Besszmertnih Bonnban közölte: bizonyos számú atomfegy­ver még mindig van Kelet-Németor­­szágban, ám a terv kivonásukra elké­szült, és nagyon gyorsan végre is fogják azt hajtani. Az utóbbi hetekben a németek magas rangú szovjet tárgyalópartne­rei már jelezték, hogy „bizonyos szá­mú atomfegyvert” visszavontak. Nemzetközi élet KEDD, 1991. október 1. Magyar Nek­cet KÜLFÖLD A FELLÁZADT KATONÁK tüzet nyitot­tak a haiti elnök házára. A lázadást követő heves tiltakozó megmozdulá­sokban legalább 26-an vesztették éle­tüket és több mint 200-an sebesültek meg. Kormányzati tisztségviselők el­mondták, az elnök tanácsadói és az egyik testőre társaságában éppen ott­hon volt, amikor a lázadók kora reg­gel rálőttek a házra, ám az államfő­nek nem esett semmi baja, s már biz­tonságban van - jelentette az AP amerikai hírügynökség. Az egyik füg­getlen helyi rádió úgy értesült, egy páncélos csapatszállító járművet irá­nyítottak Jean-Bertrand Aristide ottho­nához, hogy a parlamenthez vigyék az elnököt. Fegyverropogás hallat­szott Haiti fővárosában mindenfelé hétfőn, barikádok gyúltak lángra a szegények lakta negyedekben, miköz­ben politikusok népi ellenállásra ju­tottak fel a rendkívül népszerű államfő elmozdítására irányuló mindenféle kí­sérlet ellen Az amerikai nagykövet­ség nyilatkozatban ítélte el az elnök elleni támadást GORBACSOV ROSSZ HÍRE PEKING­BEN: a szovjet elnököt, mint „a szocia­lizmus ügyének árulóját" igyekeznek „leleplezni" a kínai fővárosban. Az el­tévedt hírek szerint a dolgozóknak az utóbbi három héten számos munkahe­lyen szerveztek politikai oktatásokat, s az előadók arra hegyezték ki monda­nivalójukat az említett fejtágítókon, hogy „a Szovjetunióban uralkodó ká­osz világosan megmutatja, hová vezet az, ha túl messze mennek a politikai liberalizációban, és aláássák a kom­munista párt tekintélyét, megkérdőjele­zik vezető szerepét". JOHANNESBURG FEKETE ELŐVÁRO­SÁBAN, Thokozában ismeretlen tette­sek vasárnap meggyilkolták Sam Ntuli jeles dél-afrikai polgárjogi har­cost, az Afrikai Nemzeti Kong­resszus tagját, aki a 25. áldozat a békemegállapodás két héttel ezelőtt történt aláírása óta. Nelson Mande­la, az ANC elnöke kijelentette, hogy a merénylet a bizonyság rá, még mindig működnek halálbrigádok az országban. EURÓPAI KÖRÚTRA indult Violeta Bar­rios de Chamorro nicaraguai elnök­asszony. Látogatásának célja tárgyalá­sok folytatása a középamerikai ország államadósságairól. Managua bruttó adóssága 9 milliárd dollár, melynek egyharmadával a Szovjetuniónak tarto­zik. Chamorro asszony látogatást tesz Franciaországban és Olaszországban, ahol találkozik a legfelső állami és poli­­tikai vezetőkkel, a Vatikánban fogadja őt II. János Pál pápa. KÍNA HÁROM KATONAI REPÜLŐGÉ­PET vásárolt a Szovjetuniótól. Az Új Kína hírügynökség mindössze három mondatban tudósított az üzletről, s nem tárta fel, hogy mennyiért vették az IL-70 TD típusú szállító gépeket, amelyek Kína első harckocsikat is szállítani képes sugárhajtású repülő­gépei. AZ ALGÉRIAI ELNÖK feloldotta az iszlám fundamentalisták véres za­vargásai miatt június elején négy hónpra elrendelt szükségállapotot. Az intézkedést megelőzően pénte­ken letartóztatták Abdelkader Hasa­­nit, az Iszlám Üdvfront egyik vezető­jét, miután a pénteki imán egy me­csetben bírálta a kormány politiká­ját az ellenzékkel szemben. Jelenté­sek szerint a szükségállapot feloldá­sa - amely október 5-én amúgy is lejárt volna - nem okozott semmi­lyen változást az ország és a fővá­ros életében. Legkésőbb az évtized közepére? Az ENSZ-megfigyelők a vártnál több bizonyítékot találtak az iraki atomprogramról Bagdadból jelenti az MTI. Hét­főn reggel elutazott Bagdadból az ENSZ megfigyelőcsoportja, amely­nek tagjai bizonyítékokat kerestek az iraki nukleáris programról. A Reuter brit hírügynökség je­lentése szerint David Kay, a csoport vezetője elmondta, hogy a szakértők távozásáról az ENSZ és a bécsi szék­helyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) közösen döntött. Közölte azt is, hogy az elutazást elsősorban a bagdadi munkafeltéte­lek hiányosságai - köztük az akado­zó utánpótlás - indokolták, de az is, hogy a csoport négynapos fogva tar­tása elmaradást okozott az elvégzen­dő munka terén. Arra a kérdésre, találtak-e bizo­nyítékokat a titkos iraki fegyverkezé­si programmal kapcsolatban, Kay egyértelműen igennel válaszolt. Két meglátogatón helyszínen azt talál­tuk, amire számítanunk, sőt egyes te­rületeken még a vártnál is többet - mondta. A 44 tagú csoport a tervezett nyolc helyszín közül hatot megvizs­gált, és megfelelő bizonyítékokat ta­lált arra nézve, hogy Irak titokban atomfegyver előállítását célzó prog­ramot valósított meg. A nukleáris fegyverellenőrző cso­port kézzelfogható bizonyítékokat ta­lált arra vonatkozóan, hogy Bagdad érdeklődést mutatott egy nukleáris szerkezet felrobbantása iránt - erősítette meg David Kydd, a Nem­zetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) szóvivője is a BBC-nek adott­­ bécsi nyilatkozatában. Vannak olyan jelek is, amelyek azt mutatják, hogy Bagdad számos megállapodást írt alá külföldi cégekkel a nukleáris prog­ramjához szükséges cikkek megvéte­lére. A cégek neveit eljuttatják az ille­tő kormányokhoz, és az már politikai döntés kérdése, hogy nyilvánosságra hozzák-e őket vagy sem - jelentette ki a szóvivő. A szállító vállalatok pontos felderítését egyébként jelentő­sen nehezíti, hogy az irakiak sokszor nem közvetlenül, hanem közvetítő­kön keresztül jutottak alkatrészekhez. Arra a kérdésre, hogy Irak mikor lett volna képes nukleáris fegyverek előállítására, David Kudd úgy vála­szolt: legkésőbb az évtized közepére, 1995-96-ra Bagdad abban a helyzet­ben lehetett volna, hogy évente 2-3 nukleáris fegyvert állítson elő. Bent Scowcroft, Bush amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója szerint az iraki nukleáris program előrehaladottabb állapotban van, mint korábban Washington gondolta. Scowcroft egy amerikai tévéadónak adott, s a Reuter által ismertetett va­sárnapi tévényilatkozatában elmond­ta: az ENSZ-szakértők által talált do­kumentumok arról tanúskodnak, hogy az iraki nukleáris fegyverek ki­­fejlesztésére irányuló program lénye­gesen jelentősebb és előrehaladot­tabb állapotban van annál, mint ami­ről a korábbi hírszerzési értesülések szóltak. Irak továbbra is bírálja az ENSZ határozatát, miszerint nem férhet majd hozzá szabadon az olajeladásai­ból származó pénzhez, jóllehet kiter­melését már 1992 második felére napi 3,2 millió hordónyira tudja felfuttatni. Az iraki olajipari miniszter ismét megerősítette, hogy Irak kész újból olajat exportálni, rendezni kereske­delmi kapcsolatait korábbi partnerei­vel és ismét elfoglalni helyét a nem­zetközi olajpiacon, ám nem adta jelét annak, hogy Bagdad elfogadná az ENSZ feltételeit. Hozzátette, hogy az év végére országa várhatóan naponta már 1,5 millió hordónyi olajat tudna exportálni, s ez a törökországi veze­téken kerülne a világpiacra. Irak az Öböl-válság és a háború előtt napi 3,2 millió hordós szintre - az iraki olajipari miniszter becslése szerint - 1992 második felére tudja feltornász­ni kitermelését. Egyórás Antall-Kissinger eszmecsere (Folytatás az 1. oldalról.) gekkel kapcsolatos aggodalmainkra, vasárnap esete a Vaj­daságban lévő „négyszázezer túszt” említett Ugyanakkor mindig határozottan hangsúlyozta, hogy keressük a szót értést szomszédainkkal, aminek feltétele e kisebbségek jo­gainak biztosítása. A nyugati, így amerikai magyarságtól pedig az óhaza támogatását, mintegy külföldi képviseletét kérte. Valamint megértésüket a hosszú betegségből „lába­dozó” ország iránt Ahol is olykor „kötéltáncot" kell járni, indulatokat csillapítani, szélsőségeket csendesíteni. De azt Antall nagy meggyőződéssel jelenette ki, hogy ,ii magyarságnak nincs erkölcsi tartozása, évszázadokon át megtartottuk az emberi alapelveket”. A helyi MDF- eseknek (az itt, New Yorkban hozzá csatlakozott Je­szenszky külügyminiszterrel az oldalán­ - fejlődésünk mérlegét megvonva - lényegében azt fejtette ki, hogy enn­él többet és gyorsabban aligha lehetett volna tenni, hiszen a kormánynak mindig számításba kell vennie az előzmé­nyeket, s tisztában van vele: olykor bizony­ít társadalmi tűrőképesség határán" kell egyensúlyoznia. Antall azon­ban kérte a magyarokat, terjesszék azt a nézetet, hogy ha­zánk - éppen stabilitása, az etnikai konfliktusok hiánya folytán - „bázisország” lehet a nyugati befektetőknek, to­vábbá „ugródeszka” a keleti piacokra áhítozóknak. Megemlítve, hogy az amerikaiak kelet-európai beru­­házásainak felét nálunk eszközük, Antall nagy hangsúlyt adott annak, hogy az Egyesült Államoknak Európa és tér­ségünk számára oly nélkülözhetetlen ,jelenlétét” gazda­sági érdekeltséggel is megalapozzák. Kissingernek is elmondta aztán, amire Busht is szeret­né biztatni: Amerika semmiképpen se maradjon távol tér­ségünk és most Jugoszlávia stab­itásának biztosításától. Hiszen ebben az értelemben hazánkra is károsan hat min­den szomszédsági válság: „nincs belügy”, a tőkét tájaink­ról riasztják el a válságok, a „kommunizmus utódállama­inak felelőssége közös” - mondta Antall, ki az „MDF-fó­­rumról” pár kérdés megválaszolása után sietett a rá már váró Kissingerhez (és rábízta a többi feleletet Jeszenszky­re, Tar Pál kijelölt washingtoni nagykövetre, mivel sok potenciális kisvállalkozói kérdés hangzott el, a bankár Tár mindjárt mély vízbe került). Az egyórás Antall-Kissinger eszmecsere értesülések szerint főleg a szovjet és jugoszláv helyzetről folyt, az utóbbival kapcsolatban a volt külügyminiszter inkább az érdeklődő szerepét töltötte be. Nagyjából egyeznek érté­keléseink, mint történészek, jól szót értettünk e válságokat az európai múltba, távlatokba helyezve - mondta utána Antall, méltatva vendége és a másik európai származású­­érdeklődésű „ex”. Brzezinski véleményének fontosságát, annak, „közvetítői” hatását a mai politikai csinálók felé. S ezt mintegy bizonyítva, Kissinger a közös interjú közben kért elnézést, mert­­ Pankinhoz, az új szovjet külügymi­niszterhez kellett sietnie. Értesülések szerint a magyar mi­niszterelnök igyekezett meggyőzni a nyugat jugoszláviai rendezői-közvetítői lehetőségeire - a washingtoni véleke­déshez hasonlóan - kétkedve tekintő Kissingert, hogy a magyar nézet szerint az egységes amerikai-európai fellé­pés, annak teljes gazdasági nyomatékával igenis hatásos lehetne. Míg a szovjet segélyeket Antall kettéválasztaná a „gyors” (élelem, gyógyszer) támogatásra, és a „nagyon alaposan végiggondolandó” hosszú távú segítségre; az előbbihez hazánk is kapcsolható, a most kidolgozandó for­mula szerint, de attól tartózkodnánk, hogy mintegy vissza­csináljuk sikeresen végrehajtott orientációváltásunkat Ezután a magyar kormányfőnek a világváros csücské­be, a Wall Sheetre kellett hajtania, ahol Schroeder bank­ház ebédjén a legnagyobb amerikai pénzintézetek és be­ruházási ügynökségek vezetőivel találkozott Kiket is ösztönözni próbált arra, hogy az amerikaiak ne csak a ma­gyarországi beruházásokba, hanem hitelállományunk fi­­nanszírozsában is játszanak nagyobb szerepet. Innen me­gint a város „túlvégére” sietett, megkoszorúzni Kossuth Lajos New York-i szobrát, ahonnan Antall József a szom­szédos államba, Conneticutba ment, itt a székváros Hart­­fordban lapzártánk után avatták díszdoktorrá. Avar János i ■­­ Ötven év után Bevetetlen atomok Az első amerikai döntést az atomfegyverről Roosevelt elnök hozta meg ötven évvel ezelőtt, egészen pontosan 1941. október kilencedikén. Nem kötelezte el magát a bomba megépítése mel­lett, hiszen nem is tudhatta, mi­lyen hatalmas erőfeszítésekre és anyagi áldozatokra lesz szükség a maghasadásban rejlő pokoli ener­giák felszabadításra. Csupán arra adta áldását azon a nevezetes na­pon, hogy folytassák nagyobb len­dületei a kutatásokat. S fél évszázaddal később George Bush egészen másfajta döntéssel avatkozott bele az atom karrierjébe. Rendkívüli politikai körülmények között, bőséges tör­ténelmi tapasztalattal a háta mö­gött úgy határozott, hogy akár egyoldalúan is megcsapolja az Egyesült Államok túlfejlett és túl­méretezett nukleáris arzenálját Felszólította a Szovjetuniót is, hogy csatlakozzék ehhez a kezde­ményezéshez. E korszakos beje­lentésnek az okai is hasonló jel­zőkkel illethettük, s ezt voltakép­pen a Fehér Ház sem cáfolta. Egyoldalú csapolás Két tényezőt említenek a hír­­magyarázók is, nem véletlenül. A Szovjetnió gazdaságilag és politi­kailag összeomlott, de semmikép­pen sem szűnt meg létezni mint atomhatalom. S az elmúlt ötven esztendőben Washingtonnak való­jában most először kell szembe­néznie azzal a kihívással, hogy akár illetéktelen kezekbe is kerül­hetnek az interkontinentális raké­ták a széteső keleti birodalomban. Biztos helyen kellene tehát tudni a tölteteket, az indítókulcsokat A puccs utáni hangulat pedig külö­nösen kedvezett Bush javaslatá­nak, sőt voltaképpen sürgette an­nak elhangzását Felgyorsult a de­centralizációs folyamat, közben pedig a reformerők jutottak meg­kérdőjelezhetetlen előnyökhöz a konzervatívok veresége után. A Szovjetuniónak elemi gazdasági érdeke a leszerelés. Ekként önnön erőforrásait is megóvja, másrészt a nyugati befektetők bizalmát is könnyebben elnyerheti. Bush persze azt ajánlotta fel megsemmisítésre, ami már el­avult, s értelmetlen rendszerben tartani. A taktikai, hadszíntéri esz­közök (bombák, aknák, kishatótá­­volságú rakéták) nem találhatnak célpontot ma Európában, hacsak a földrész keleti fele nem tekinthető továbbra is ellenfélnek. Erről azonban szó sincs, s ha szovjet részről is megteszik e lépéseket, akkor valóban biztonságosabb lesz az öreg kontinens. Persze Gorbacsov joggal vetheti fel az angol és francia ütőerő kérdését. A németek viszont boldogan söprik ki a nukleáris szemetet az orszá­guk területéről. A riadókészültség lefújása is új idők új szellőinek simogatásáról tanúskodik, a B-52-esek és a B-1 - esek nem állnak majd bevetésre készen az Egyesült Államok tizen­két támaszpontján. A Minuteman silók is elcsöndesednek, s nem költenek a mozgatható kilövőállá­sú, több robbanófejes MX-ekre sem, ebben az értelemben a wa­shingtoni stratégiai és kongresszu­si vita is eldőlt. A világban, s nem­csak a Szovjetunióban zajló válto­zások már régen érlelték amúgy is az amerikai katonai gondolkodás­nak a módosulását. A figyelem a legnagyobb veszélyről, a szovjet atomfegyverkezésről persze nem terelődött el, de nyilvánvalóvá vált az elmúlt évtizedben, hogy igazi kihívások a harmadik világ­ból érhetik az Egyesült Államo­kat, s válaszolni a helyi válságok­ra nem interkontinentális,balliszti­­kus rakétákkal, hanem az Öböl­háborúban bevetett fegyverekkel lehet, hagyományos, de az elekt­ronika minden vívmányát felmu­tató, halálosan pontos eszközök­kel. A szovjet-amerikai versen­gést pedig újabb egyezményekkel (lásd a nyári START-megállapo­­dást) kell fékezni, s a biztonságot növelni, például a több robbanófe­jes rakéták kiiktatásával. Moszkvai kérdések Bush javaslata ebben az érte­lemben is rendkívül átgondolt, az amerikai hosszú távú stratégiába illeszkedő, még ha Moszkvát kér­désekre ingerli is: mi lesz például a légierő és a haditengerészet ra­kétáival, vajon az egyensúly meg­őrizhető-e, ha a csökkenést csupán a szárazföldi egységeknél hajtják végre, ahol a szovjet fölény egyér­telmű. Az amerikai indítványok meg­valósítása nyilván nem mehet vég­be akár hosszadalmas alkudozá­sok nélkül, ám egyes elemei kira­­gadhatóak (a harcászati leszerelés vagy a riadó lefújása) és a gyakor­latba átültethetőek. Bush ötlete e tekintetben is fordulatot sejtet az atomversengésben. „Kezdetben volt ugyanis az igény a bomba puszta birtoklására, s megszerzése után még több kellett belőle. A két szuperhatalom eleget akart belő­­le­“ - írja McGeorge Bundy, Kennedy elnök nemzetbiztonsági tanácsadója 1988-ban megjelent könyvében, A veszély és túlélés­ben. De egészen rövid időszakot kivéve egyik fél sem érezte úgy, hogy nukleáris helyzete kielégítő. Az amerikaiak elégedettek voltak Hirosima után egészen az első szovjet kísérletig. Az ötvenes években a hidrogénbombáért és a ballisztikus rakétákért versengtek. A hatvanas években az amerikaiak lefektették stratégiai hármasuk alapjait (légi, szárazföldi, tengeri), s vagy tíz évig viszonylagos biz­tonságban érezték magukat. De egészen 1975-ig a Szovjetunió minden áron fegyverkezett, s en­nek következtében kiújult az ame­rikai félelem. A nyolcvanas évek­ben a technológiai rivalizálás nyo­mán megsokszorozódott a robba­nófejek száma. Mindkét fél abból indult ki, hogy nem tűrheti el a másik fölényét Bomba nélkül Mégis, a két bomba leejtése után, vagyis 1945 óta egyetlen atomhatalom sem vetett be nuklá­­ris eszközt s Bundy szerint még a gondolatához sem jutott közel. A két nagy igyekezett kerülni a köz­vetlen konfrontációt, a kivétel leg­feljebb Kuba és Berlin, ám ekkor sem merült fel atomcsapás eshető­sége. Más kérdés, hogy egyik sem tudta, a küszöb alatt tartható-e az esetleges összeütközés. S az óva­­kodás igazi oka valójában az volt, hogy mindkét fővárosban tudták: a visszavágást nem élhetik túl. Az Egyesült Államok és a Szovjet­unió - különféle doktrínák kísére­tében - a kölcsönös elrettentés ál­lapotában vészelte át az elmúlt szűk fél évszázadot. A háború el­kerülése pedig szükségképpen vonta maga után az egymás mel­lett élés tényének az elismerését, s ezt követte óhatatlanul a tárgya­lássorozat, amely SALT és START néven vonult be a történe­lembe. Olyan tudósok, mint Bohr és Oppenheimer kezdettől fogva meg­értették, hogy a maghasadás bor­zasztó ereje egyszerre reménytkeltő és pusztító. Bundy úgy véli zársza­vában, s jóslatában, ha a két világ­hatalom nem keveredik háborúba egymással, s folytatja a nukleáris veszély csökkentését, akkor eljöhet az az idő, amikor túljutnak a túlél­hető túlélés korszakán. Csak a biza­lomra épülő politika teremthet ilyen helyzetet a fegyverzetkorlátozás önmagában nem. S bármennyire mai érdekek is vezették Busht, a ja­vaslat és a rá adott szovjet válasz in­kább ezt a reményt élteti, s a legke­vésbé sem vetíti előre a pusztítás sötét árnyékát Blahó Miklós JLI A menekültkérdés a brémai viták középpontjában Katasztrofális SPD-vereség, szélsőjobboldali előretörés A szociáldemokraták (SPD), a liberálisok (FDP) és a zöldek k­üttes kormányalakítása is kpzelhető a brémai parla­­menti választások után a leg­kisebb német tartományban. Vasárnap Brémában a szociálde­mokraták győztek ugyan, de az 1987- es eredményükhöz képest mintegy 12 százalékot vesztettek Miután húsz évig abszolút többséggel a háta mö­gött a párt egyedül kormányzott a Hanza-városban, most partnereket kénytelen keresni. A száztagú helyi parlamentben 41 mandátumot mond­hat magáénak, csak a zöldekkel vagy a liberálisokkal összeállva kerülhet - igen ingatag - többségbe. A brémai­ polgármester elismerte, hogy az ered­mény a győzelem ellenére is „kataszt­rofális” az SPD számára. Mint az MTI jelentette, a szociál­demokraták saját visszaesésük mellett a szélsőjobboldali Német Népi Unió előretörését sajnálják amely a másik szélsőjobboldali párttal, a republiká­nusokkal együtt körülbelül nyolc szá­zalékot szerzett Brémában és Bremer­­havenben, s a rájuk szavazók 15 szá­zaléka a munkások közül került ki. Volker Rühe, a Kereszténydemokrata Unió országos főtitkára azzal vádolta az SPD-t, hogy a bevándorlási kérdés­ben „lagymatag” álláspontot vall. Az SPD szerint a jövőben is mindenkit be kell engedni, legfeljebb a letelepedési, menedékjogi kérelem elbírálásának procedúráját kell majd gyorsítani, vég­ső soron a nem jogosultat kiutasítani.

Next