Magyar Nemzet, 1991. november (54. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-01 / 256. szám
KÜLFÖLD A BELGA EJTŐERNYŐSÖKET is visszavonják Zaire-ból, ahova a több mint egy hónappal ezelőtt kitört zavargások nyomán a tízezer fős belga kolónia hazatérésének biztosítása végett küldték őket. A belgák hazatelepítése pénteken véget ér. 24 MILLÓ DOLLÁRT kapott a Francia Kommunista Párt az utóbbi tíz esztendőben a Szovjetuniótól - derült ki az SZKP Politikai Bizottságának archívumában legutóbb fellelt dokumentumokból. A külföldi „testvérpártok" közül a második legnagyobb támogatást az Egyesült Államok Kommunista Pártja kapta, 21,5 millió dollárral, míg a harmadik helyet a Finn Kommunista Párt foglalja el 15,6 millió dollárral. AZ ELRABOLT ROMÁN DIPLOMATA biztonságban van. A politikust szikh szélsőségesek október 9-én rabolták el újdelhi otthona közelében. Adrian Nastase román külügyminiszter az indiai fővárosba érkezett, hogy előmozdítsa a diplomata keresésének ügyét. Göncz-Galvin találkozó A közép-európai térség, Európa biztonsága, Magyarország és a NATO kapcsolatairól, valamint együttműködésének lehetséges formáiról volt szó azon a megbeszélésen, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök folytatott csütörtökön John R. Galvin tábornokkal, a NATO európai szövetséges haderőinek főparancsnokával a Parlamentben - jelentette az MTI. A köztársaság elnöke emlékeztette beszélgetőpartnerét arra, hogy Magyarország nem válságövezet, hanem a válságövezet határán van, gondoskodni kell arról, hogy ne is váljék azzá. Éppen ezért szükség van olyan válságkezelő programok és mechanizmusok kialakítására, amelyek lehetőséget teremtenek a térségben bekövetkező bármilyen fejleményekre való rugalmas reagálásra. A különbségek számbavétele Pengeváltások a békeértekezleten (Folytatás az I. oldalról) meg, s voltaképpen sem el nem utasította, sem nem hagyta jóvá a vitát Gáza, Ciszjordánia és a Golan hovatartozásáról. Elismerte persze, hogy az álláspontokat elválasztó szakadék túlságosan széles és mély, ám ha az arabok csak a területeket követelik vissza, akkor a tárgyalások gyorsan holtpontra juthatnak. De megismételte, Izrael békében akar élni. Palesztin-jordán konföderáció Samir után nyomban Kamel Abu Jaber jordán külügyminiszter fejtette ki a véleményét, alátámasztva az előzetes várakozást, hogy a ceremoniális megnyitó csupán a különbségek számbavételét hozhatja magával, s az arab küldöttségek a területi ügyeket erőltetik majd. Az ammani diplomácia irányítója a nemzetközi jog, az ENSZ határozatának a végrehajtását sürgette, s azt mondta, hogy Izraelnek minden megszállt területről ki kell vonulnia. Területet békéért - hangsúlyozta végig a beszédében, s követelte az arab szuverenitás visszaállítását Kelet-Jeruzsálemben. Mindazonáltal ő is tartós békéért könyörgött, s felvetette: gazdasági egyensúlyt kellene teremteni közös tervek kidolgozásával, érzékeltetve, hogy az arab országok a békénél többet kívánnak, s részvételüket a madridi értekezleten, pénteken kifejezhetőnek értékelik. Beszédét követő sajtóértekezletén rögvest elutasította Samir „egyoldalú történelemértelmezését”, s azzal érvelt, hogy az araboknak is van véleményük, s nem kell az izraeli napirend szerint tárgyalniuk. Nekik is vannak biztonsági aggodalmaik, félnek az izraeli atomfegyverektől, s általában elárultnak és elhagyottnak érzik magukat. Az elismerés feszegetése is megtévesztő - mondta Jaber, hiszen Jordánia, sőt a PFSZ is megtette ezt, inkább ők várják azt, hogy Izrael elismerje őket. Az ammani politikus után Hanan Ashrawi, a palesztinok szóvivője vette át a szót, s kiábrándultan nyilatkozott Samir beszédéről, amely „nem tartalmaz újat”, s a megszálló hangját hallották ki belőle. De - jegyezte meg - a palesztin küldöttség beszéde egészen más hangnemű lesz, „nem ülnek fel a provokációnak”. A délutáni plenáris ülésen felszólaló Heidar Abdel-Safi a palesztin nép tragikus sorsát ecsetelte, az izraeli megszállás okozta körülményeket, a menekülttáborok megaláztatását mutatta be. Majd egyértelművé tette, hogy a PFSZ a palesztin nép törvényes képviselője, amely az ENSZ- határozatok nyomán követel önrendelkezést, s célja a palesztin-jordán konföderáció megteremtése. Utalt rá a palesztin tárgyalódelegáció vezetője, hogy elfogadják az átmeneti megoldást az önkormányzatról, de az nem akadályozhatja meg a szuverenitás kinyilvánítását. Jóakarat A palesztin politkus után Bouez libanoni külügyminiszter szavai arra utaltak, hogy a bejrúti kormányzat valamennyi külföldi erő kivonását követeli az országból a BT 242-es határozata alapján. Szíria libanoni jelenlétét nem érintette, de Izraelt gyarmatosítással vádolta Farouk al Shara, a damaszkuszi diplomácia vezetője, aki a várakozásnak megfelelően igen élesen fogalmazott, a közel-keleti válságért egyedül Izraelt tette felelőssé. „Szíria elutasítja az agressziót” - mondta, s hozzáette, „csak Izrael nem akar békét a térségben”. Al Shara felsorolta az összes BT-határozatot 1948 óta, amelyek Izraellel foglalkoznak, s követelte, hogy Izrael vonuljon ki minden megszállt területről, hagyjon fel a telepítésekkel, s hajtsa végre az ENSZ- határozatokat, amelyek - hangoztatta - az amerikai-szovjet meghívás alapját képezték. A „békés Indfádát” emlegetve önrendelkezést kért a palesztinoknak. E kemény hangú beszéd végén azonban történelmi alkalmat említett, s kijelentette, hogy Szíria tele jóakarattal érkezett Madridba, kész a kétoldalú, közvetlen tárgyalásokra, de mindaddig nem hajlandó a regionális eszmecserékre, amíg a tanácskozások második szakasza nem hoz megoldást magával a területi kérdésekben. Madridi folytatása Benjamin Netanyahu izraeli külügyminiszter-helyettest, aki néhány perccel a szétbeszéd után tartott tájékoztatót a sajtóközpontban, meglepték a damaszkuszi vádak, hiszen „Szíria támadott a Golánról". Netanyahu konfrontációs szándékot vélt kihallani az arab megnyilatkozásokból, a BT- határozatok és Arafat idézését pedig úgy fogta fel, hogy nemigen változott az arab cél Izraelt illetően. ,Más hangra lesz szükség holnap" - mondta, de Izrael vár és remél, tárgyalni akar, békeszerződéseket kíván. A szónoki fordulatokban és történelmi eszmefuttatásokban gazdag nap végén is folytatódtak a puhatolózások arról, hogyan és hol kezdődjenek meg a kétoldalú tárgyalások. Meg nem erősített fogások szerint a tanácskozást Madridban folytatják. Pénteken délelőtt még rövid beszédekben reagálnak az elhangzottakra a küldöttek, s aztán be is fejeződik a megnyitó. Blahó Miklós Moszkva és Kijev betartja a leszerelési egyezményeket (Hírösszefoglalónk) Oroszország és Ukrajna Kijevben megállapodott abban, hogy tiszteletben tartják a Szovjetuniónak a hadászati fegyverek és az európai hagyományos haderők csökkentéséről kötött szerződéseit. A küldöttségek megbeszélésén kifejezésre jutott az is, hogy a két köztársaság kapcsolatait a jószomszédság elveire kell alapozni, vagyis egymás kölcsönös elismerésére és szuverenitásának tiszteletben tartására. Gorbacsov szovjet elnök szerint mielőbb meg kell teremteni az új szövetséget, amely föderatív és konföderatív elemeket egyaránt ötvözhet. A politikus a Moszkovszkije Novosztyi című hetilapnak kijelentette: Oroszország mai állapotában nem képes egyedül leküzdeni a gazdasági válságot, és illuzórikusak azok a törekvések, hogy a legnagyobb köztársaság a többiektől különválva keresse boldogulását. A központ jövendőbeli szerepét Gorbacsov ezúttal is a köztársaságok közötti összhang megteremtésében, a civilizált együttműködés irányításában és a konszenzus kialakításában jelölte meg. Hangsúlyozta: a nagyhatalmiságot megtestesítő bürokratikus központ a Szovjetunióban gyakorlatilag szétesett. Gorbacsov határozottan cáfolta, hogy ő maga vagy a felálló új központi vezetés birodalmi, hatalmi ambíciókat táplálna. Oroszországban a Liberális Demokrata Párt elnöke bírálta Borisz Jelcin elképzeléseit az árak felszabadítására, mondván: ez nyomorba dönti a köztársaság népét. Vlagyimir Zsirinovszkij úgy vélekedett, hogy tavaszra a munkanélküliek és az éhezők száma - a más köztársaságból érkező menekülteket is beleértve - elérheti a 20-40 milliót is. A politikus egyetértett Jelcin előrejelzésével, miszerint, ha rövid időn belül nem történik lényeges javulás gazdasági téren, akkor jövő év őszére katasztrófa fenyeget Oroszországban. Grúzia nem csatlakozik a Szovjetunió volt szövetséges köztársaságainak gazdasági közösségéhez, így döntött az ellenzék és a kormányzó többség a grúz legfelsőbb tanács ülésén. A határozat szerint a szerződés aláírása Grúzia szuverenitásának csorbítását jelentené. (sz. b.) Samir-beszéd: felemás fogadtatás JERUZSÁLEM Az izraeli tömegkommunikáció egyenes adásban közvetíti a madridi békekonferencián elhangzó felszólalásokat. Jichak Samir miniszterelnök csütörtök délelőtti beszéde különösen nagy visszhangot váltott ki. A legtöbb egyetértő szóval Samir párttársain kívül éppen a Munkapárt képviselői fogadták a beszédet Peresz, az ellenzéki Munkapárt vezére egy mondatban foglalta össze véleményét Szerinte Samir olyan történelmi beszédet mondott amelyet korai lenne azonnal értékelni, mert előbb alaposan el kell gondolkodni rajta. Az egyes pártok képviselői kritikusabban vélekedtek. A szélsőjobboldali Thia párt ismert képviselője, Geula Kohen elmarasztalta Samirt Hiányolta, hogy nem hangsúlyozta jobban: amíg Madridban a békéről értekeznek, a terrorkomandók átkos tevékenysége nyomán Izraelnek naponta újabb áldozatai vannak. Figyelemre méltó, hogy a kormánykoalíció egyik erős pártja, az ellenőrzött területeket is benépesítő Nemzeti Vallásos Párt képviselője most első ízben közölte, amennyiben a telepítéseket napirendre tűzik a béketárgyaláson, ők többé nem támogatják a Madridban Izraelt képviselő, küldöttséget A kelet-jeruzsálemi napilap, az El Fadzsar munkatársa az mondta, noha hiányérzetükben az araboknak, hogy Samir semilyen kényes kérdést nem fejtett ki bővebben, de valójában nem érte őket meglepetés, és úgy értelmezik, hogy Samir ezzel a nyitást akarta elősegíteni, a további megbeszélésekhez szerette volna megteremteni a pozitívabb hangvételt És végül idézzük fel egy munkapárti képviselő véleményét, amely még a csütörtök délutáni palesztin beszéd előtt hangzott el: „Tudomásul kell vennünk, hogy ma még azok az ellenőrzött területeken élő palesztinok, akik nyíltan tárgyalnának Izraellel, éppúgy életveszélybe kerülnének, ahogy naponta veszélyeztetik az izraeli állampolgárokat a terroristák. Éppen ezért, no meg azért, mert a palesztinoknak is egyetlen lehetőségük a tárgyalásos rendezés, az izraeli küldöttségnek türelemmel kell viselnie, bármit is mondjanak Madridban a palesztin küldöttek”. A politikai hírmagyarázók egyetértettek abban, hogy a nyitókonferencia jellegéből eredően egyelőre nem is volt várható más, mint hogy mindenki visszatér eredeti álláspontjához, ahonnan remélhetően mégiscsak elkezdődhetnek majd a kétoldalú tárgyalások. Beck Anna „Jelcin komolyabb reformer Gorbacsovnál” A Nyugat naponta változó keleti dilemmái (Tudósítónktól) WASHINGTON - Elszórakozott az NBC tévé szerkesztője, s egymás után bevágta Bush elnök madridi sajtóértekezletének azokat a mondatait, amelyekben Gorbacsov fontosságát méltatta. Árulkodó montázs volt, jelezte a Fehér Ház erőlködését a központi (és atomellenőr) hatalom maradványainak és névleges birtokosának „fenntartására”. Hiszen amerikai értékelések szerint Moszkva valóban nélkülözhetetlen szerepet játszott a közel-keleti békekonferencia összetoborzásában, alibit biztosítva Damaszkusznak és másoknak, hogy „nem washingtoni nyomásnak engedve” ültek a tárgyalóastalhoz Közben az itteni lapok megírják, hogy Madidban hiába is fordultak tudósítóik eligazításért azovjet elnök munkatársaihoz, azok közölték, menjenek az amerikaiakhoz, ők tudják, mi lesz... Sokan felvetik, hogy szinte képtelenség immár a brúvást változó szovjetunióbeli fejleményekkel ármányként, vagyis nem elhamarkodottan lépést ártani. Ezt fejtegette lapunknak Michael Mandelbaim is, aki a tekintélyes hídkapcsolatok Tanácsa vezető keleti szakértője. Szerinte Bush Madridban is megnyilvánult taktikájának két fő motívuma közül az egyik ez a „lemaradás", míg a másik a továbbra is méltánylandó próbálkozás az atomarzenál fölötti központi ellenőrzés megőrzését elősegíteni. Mandelbaum azonban egyértelműen többre értékelte a Jelcin által előterjesztett reformterveket: „sokkal komolyabban és átfogóbban kíván változtatni, mint Gorbacsov valaha is”. Más kérdés, hogy az amerikai elemző szerint immár Jelcin is ,„kétségbeesetten” menetiül előre, minthogy ,nincs alternatívája”. Mandelbaum aggasztónak látja az orosz elnök népszerűsége „összeomlásának” veszélyét Mindenesetre e reformterv „nagy nyomást” jelent a Nyugatra: hagyhatja-e a támogatás elmulasztásával kudarcba fulladni ezt a kitörési próbálkozást hiszen Oroszország fejlődése alighanem meghatározza majd a többi köztársaságét is. „Nem fair - az elemző szerint - párhuzamot vonni tehát a Gorbacsovhoz való ragaszkodás és az amerikai diplomácia tavaszi erőfeszítése közt amikor Markovics támogatásával vélte megelőzni a jugoszláviai vérontást bár Mandelbaum elismeri, hogy „a hasonlatban van valami...” Szerinte a jugoszláv szakértőnek számító (szerbhorvátul beszélő) Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó épp a belgrádi kudarcból vonta le a következtetést hogy időben kell „megerősíteni” a moszkvai központot. S ami a reformokat netán lassító lengyel választási eredmények kelet-európai hullámverését illeti, Mandelbaum meglehetősen aggódik, mert Varsó a radikális változtatás „úttörője” volt A fékezésnek tehát hatása lehet főleg a szovjet köztársaságokra, „Csehszlovákiára biztosan”, és „kevésbé Magyarországra”, amelynek kormánya amúgy is a fokozatosabb megoldás mellett döntött Antallnak azonban csak politikailag lehet igaza, gazdaságilag nem, mert ami rövid távon igazolható, az hosszabb távon költségesebb lehet - véli az amerikai szakértő, ki vallja, hogy gazdaságilag a gyors váltás a legelőnyösebb megoldás, s felettébb sajnálná, ha - mint számít rá - a térség politikai vezetői a lassítás szükségességét olvassák id a lengyel voksokból. Avar János A csónak megtelik ? Német menekültvita Ennek az esztendőnek első kilenc hónapjában 169 785 személy kért menedéket Németországban a tavalyi 143 886-tal szemben. S a jövő további emelkedést ígér. Mintegy 120 ezer adta be az idén tartózkodási engedélykérelmét, vagyis azt, hogy ismerjék el menekült státusát Ebből mindössze 9081-et fogadtak el. A többi - elvileg - kiutasítandó. Szeptemberben 10 668 jugoszláviai, 4968 romániai, 2144 törökországi, 1831 bulgáriai, 728 vietnami, 644 nigériai, 623 szovjet és 591 iráni állampolgár tette meg ezt vagyis Kelet- és Dél- Európa válságzónává lett, menekültek és elmenekülők régiójává. Kődobálás Szeptember végén és októberben Németország-szerte erőszakos cselekmények lobbantak fel az idegenek, sőt az áttelepülő németek ellen is. Megtámadták őket az utcán, ablakaikat kövekkel, üvegekkel dobálták, gyújtogattak randalírozó csoportok, főleg fiatalok a volt NSZK-ban és a volt NDK-ban egyaránt. Igaz, ugyanakkor tüntetések is voltak a külföldiek mellett, a menekültek és a bevándorlók humanitárius fogadtatását követelve. De nem ez utóbbiak a hangosabbak. Valamennyi parlamenti párt elítélte az idegenek elleni támadásokat. Rita Süssmuth, a bonni parlament kereszténydemokrata elnöknője kijelentette: „Elítéljük az intoleranciát és az erőszakot a cselekményekkel szemben eltökélten fellépünk”. Weizsäcker államelnök tüntető szívélyességgel látogatott meg egy színes bőrű családot A probléma azonban mégiscsak az ajtón dörömböl: népvándorlás indult keletről és délről nyugat felé, és ennek egyik - ha nem „a” - célja Németország, amely eddig is nagyon sok külföldit illetve hazatelepülő német ajkút fogadott be. S e hullám még nem tetőzött A romló világgazdasági helyzet az európai válságok mind többeket késztetnek arra, hogy külföldön keressék boldogulásukat elsősorban a jólét európai fellegvárában, német földön. Ott, ahol valóban a világ talán legtoleránsabb befogadó szabályzata érvényesül. A befogadóképesség Úgy látszik azonban, hogy az NSZK befogadóképessége kezd közeledni határaihoz - az utóbbi esztendő meglehetősen próbára tette az országot és a közvéleményt Alkotmányuk határozottan előírja, hogy az üldözötteket be kell fogadni, s a múlt évtizedekben ennek vendégszeretően eleget is tettek. Az új nemzetközi helyzetben és a német egyesülést követő belső feszültségeket követően bonyolódott a helyzet , változó Európában jelentősen csökkent a politikai és alaposan nőtt a gazdasági menekültek száma. Márpedig ez utóbbiakra sokan azt mondják, hogy visszaélnek a menekültjoggal, hiszen hazájukban nem fenyegeti őket üldöztetés. Bár - a jugoszláviai katonai s a romániai politikai helyzetet szemlélve - nem könnyű a különbségtétel Ténynek tekinthető azonban, hogy a Németországba érkező többség jobb megélhetést vagy egyáltalán megélhetést keres. Valamennyi német parlamenti párt elismeri, hogy tenniük kell valamit. Nemrég egy asztalhoz ült kormány és ellenzék - a kereszténypártiak, a szabaddemokraták, a szociáldemokraták -, s leszögezték, hogy a cél: csak valódi menekülteket befogadni, tehát a beáramlók létszámát jelentősen csökkenteni - közös. Intézkedési tervet is elfogadtak, amelynek segítségével meg kívánják gyorsítani az eljárást - tehát a beutazástól a menekült státus megadásáig vagy az elutasításáig zajló jogi elbírálási folyamatot „Hat hét alatt el kell intézni!” - mondták ki arra a procedúrára, amely olykor évekig eltartott. Gyűjtőtáborokat kell létesíteni, több száz döntőbírót rendelkezésre bocsátani, s aki nem felel meg a menekült követelményeknek, azt hamarosan, egy héten belül kiutasítani. E pártközi megállapodás sajátossága, hogy kételkedés lengi körül. A szociáldemokraták és a szabaddemokraták némi önáltatással tapsolnak, a kereszténydemokraták a hathetes határidőt irreálisnak tartják, a jogi kereteket szűknek, egyetlen radikális megoldásban hisznek, a közelebbről egyelőre meg nem határozott alkotmánymódosításban. Tehát a szigorításban. Az ellenzékben lévő szociáldemokraták vezetősége és a kormánykoalícióban részt vevő liberálisok elutasítják az alkotmánymódosítást főleg elvi okokból, féltik magát a menedékjogot, mint humanitárius gesztust így vélik: „E módosítás igazolná a fajgyűlölők érvelését”. Mecset Pforzheimben A választóvonal a tapintatos és a radikális intézkedések között nem a párthatárok mentén húzódik. A szociáldemokrata elnökség enfant terrible tagja, Oscar Lafontaine maga is kijelentette, bizonyos feltételekkel az alaptörvény megváltoztatása mellé állna. Baum volt szabaddemokrata belügyminiszter hasonlóan nyilatkozott. De minél lejjebb megyünk a lakosság rétegei között, annál több szociáldemokrata funkcionárius is az erélyesség mellett foglal állást Ennek az a magyarázata, hogy a menekülteket elosztják a tartományok, ezen belül a városok és a községek között, és anyagi támogatással ugyan, de nekik kell gondoskodniuk e családok elhelyezéséről, beilleszkedéséről, a súrlódások lecsendesítéséről, így például Pforzheim és Mannheim szociáldemokrata polgármestere alkotmánymódosítást követel. Pforzheim 113 ezer lakosával eddig mintegy 10 ezer külföldit fogadott be, de az újabb 800, úgy látszik, már gondokat okoz: kevés a lakás, lakókonténereket kellett felállítaniuk. S a polgárok, akik korábban megértéssel fogadták, hogy a Török-Iszlám Unió mecsetet építtet a városban, most morgolódni kezdtek. Bírálják a bonni szociáldemokrata vezetőség „engedékenységét” a Ruhrvidék egyes szakszervezetei is, nyilván a munkahelyféltés okán. Egy minapi közvélemény-kutatás szerint a lakosság nagyobbik fele gyors intézkedéseket vár a bevándorlás korlátozására. „Aggodalom ez, és nem radikalizmus” - vonják le a kutatók a következtetést. A menekültjog rendszerének megváltoztatása mellett foglalt állást a megkérdezettek kétharmada. Hiba lenne azonban ezt - hangzik a kutatóintézet politikai mérlege - általános idegengyűlöletnek vagy éppen szélsőjobboldali megnyilatkozásnak minősíteni. „Minden ellenőrizetlen bevándorlás nyugtalanítja az embereket" Igasz, a szélsőjobboldali pártok meglovagolják e hangulatot A pártok közötti vita elhúzódása csak borzolja a kedélyeket Igaz, a probléma elbírálása igen nehéz. A menekült státusért folyamodóknak csak töredékét lehet a határnál ellenőrizni, s két - meglehetősen távlati - megoldás fölött töprengenek. Az egyik: segíteni a menekülteket kibocsátó államoknak, hogy maguk el tudják látni polgáraikat. A másik: a kérdést európai méretekében rendezni, hiszen ahogy mind átjárhatóbbá lesznek a határok, oly mértékben ellenőrizhetetlenné is válik a népvándorlás. Tatár Imre Befejeződött a migrációs konferencia Korlátozzák az illegális bevándorlást Berlinből jelenti az MTI. Az európai államok nagy csoportja első ízben állapodott meg abban, hogy együttes erőfeszítésekkel megpróbálják korlátok közé szorítani a szegények és a nincstelenek áramlását a kontinens keleti feléből Nyugat-Európába. Berlinben 28 ország képviselői megegyeztek abban, hogy egységesítik és szigorítják az ellenőrzést a határokon, javítják a belügyi, idegenrendészeti információcserét és közelítik egymáshoz a vízummegadási gyakorlatot. A kétnapos, migrációs problémákkal foglalkozó konferencia végén kiadott közleményben megállapítják: az utazási szabadságot nem kívánják ugyan csorbítani, ám e pillanatban Európában nem valósítható meg a szabad letelepedés gyakorlata. A konkrét intézkedések kidolgozásával munkacsoportot bíztak meg. Egységes szabvány szerint kívánnak fellépni az ellen, hogy turista- vagy üzleti látogatás címén illegálisan tartózkodjanak valamelyik országban. Szankciókat léptethetnek életbe azon légitársaságok ellen, amelyek beutazási papírok nélkül szállítanak utasokat