Magyar Nemzet, 1991. november (54. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám

KÜLFÖLD A BELGA EJTŐERNYŐSÖKET is vissza­vonják Zaire-ból, ahova a több mint egy hónappal ezelőtt kitört zavargá­sok nyomán a tízezer fős belga koló­nia hazatérésének biztosítása végett küldték őket. A belgák hazatelepítése pénteken véget ér. 24 MILLÓ DOLLÁRT kapott a Francia Kommunista Párt az utóbbi tíz eszten­dőben a Szovjetuniótól - derült ki az SZKP Politikai Bizottságának archívumá­­ban legutóbb fellelt dokumentumokból. A külföldi „testvérpártok" közül a második legnagyobb támogatást az Egyesült Államok Kommunista Pártja kapta, 21,5 millió dollárral, míg a har­madik helyet a Finn Kommunista Párt foglalja el 15,6 millió dollárral. AZ ELRABOLT ROMÁN DIPLOMATA biztonságban van. A politikust szikh szélsőségesek október 9-én rabolták el újdelhi otthona közelében. Adrian Nastase román külügyminiszter az in­diai fővárosba érkezett, hogy elő­mozdítsa a diplomata keresésének ügyét. Göncz-Galvin találkozó A közép-európai térség, Európa biztonsága, Magyarország és a NA­TO kapcsolatairól, valamint együtt­működésének lehetséges formáiról volt szó azon a megbeszélésen, ame­lyet Göncz Árpád köztársasági elnök folytatott csütörtökön John R. Galvin tábornokkal, a NATO európai szövet­séges haderőinek főparancsnokával a Parlamentben - jelentette az MTI. A köztársaság elnöke emlékeztette be­szélgetőpartnerét arra, hogy Magyar­­ország nem válságövezet, hanem a válságövezet határán van, gondos­kodni kell arról, hogy ne is váljék az­zá. Éppen ezért szükség van olyan válságkezelő programok és mecha­nizmusok kialakítására, amelyek le­hetőséget teremtenek a térségben be­következő bármilyen fejleményekre való rugalmas reagálásra. ­ A különbségek számbavétele Pengeváltások a békeértekezleten (Folytatás az I. oldalról) meg, s voltaképpen sem el nem utasí­totta, sem nem hagyta jóvá a vitát Gá­za, Ciszjordánia és a Golan hovatarto­zásáról. Elismerte persze, hogy az ál­láspontokat elválasztó szakadék túlsá­gosan széles és mély, ám ha az ara­bok csak a területeket követelik vissza, akkor a tárgyalások gyorsan holt­pontra juthatnak. De megismételte, Izrael békében akar élni. Palesztin-jordán konföderáció Samir után nyomban Kamel Abu Jaber jordán külügyminiszter fejtette ki a véleményét, alátámasztva az elő­zetes várakozást, hogy a ceremoniá­­lis megnyitó csupán a különbségek számbavételét hozhatja magával, s az arab küldöttségek a területi ügyeket erőltetik majd. Az ammani diplomá­cia irányítója a nemzetközi jog, az ENSZ határozatának a végrehajtását sürgette, s azt mondta, hogy Izrael­nek minden megszállt területről ki kell vonulnia. Területet békéért - hangsúlyozta végig a beszédében, s követelte az arab szuverenitás visszaállítását Kelet-Jeruzsálemben. Mindazonáltal ő is tartós békéért kö­­nyörgött, s felvetette: gazdasági egyensúlyt kellene teremteni közös tervek kidolgozásával, érzékeltetve, hogy az arab országok a békénél töb­bet kívánnak, s részvételüket a mad­ridi értekezleten, pénteken kifejezhe­­tőnek értékelik. Beszédét követő sajtóértekezle­tén rögvest elutasította Samir „egyol­dalú történelemértelmezését”, s azzal érvelt, hogy az araboknak is van vé­leményük, s nem kell az izraeli napi­rend szerint tárgyalniuk. Nekik is vannak biztonsági aggodalmaik, fél­nek az izraeli atomfegyverektől, s ál­talában elárultnak és elhagyottnak érzik magukat. Az elismerés feszege­­tése is megtévesztő - mondta Jaber, hiszen Jordánia, sőt a PFSZ is meg­tette ezt, inkább ők várják azt, hogy Izrael elismerje őket. Az ammani politikus után Hanan Ashrawi, a palesztinok szóvivője vette át a szót, s kiábrándultan nyilatkozott Samir beszédéről, amely „nem tartal­maz újat”, s a megszálló hangját hal­lották ki belőle. De - jegyezte meg - a palesztin küldöttség beszéde egészen más hangnemű lesz, „nem ülnek fel a provokációnak”. A délutáni plenáris ülésen felszólaló Heidar Abdel-Safi a palesztin nép tragikus sorsát ecsetelte, az izraeli megszállás okozta körülmé­nyeket, a menekülttáborok megalázta­tását mutatta be. Majd egyértelművé tette, hogy a PFSZ a palesztin nép tör­vényes képviselője, amely az ENSZ- határozatok nyomán követel önrendel­kezést, s célja a palesztin-jordán kon­föderáció megteremtése. Utalt rá a pa­lesztin tárgyalódelegáció vezetője, hogy elfogadják az átmeneti megol­dást az önkormányzatról, de az nem akadályozhatja meg a szuverenitás ki­nyilvánítását. Jóakarat A palesztin politkus után Bouez li­banoni külügyminiszter szavai arra utaltak, hogy a bejrúti kormányzat va­lamennyi külföldi erő kivonását köve­teli az országból a BT 242-es határoza­ta alapján. Szíria libanoni jelenlétét nem érintette, de Izraelt gyar­matosítással vádolta Farouk al Shara, a damaszkuszi diplomácia vezetője, aki a várakozásnak megfelelően igen éle­sen fogalmazott, a közel-keleti válsá­gért egyedül Izraelt tette felelőssé. „Szíria elutasítja az agressziót” - mondta, s hozzáette, „csak Izrael nem akar békét a térségben”. Al Shara fel­sorolta az összes BT-határozatot 1948 óta, amelyek Izraellel foglalkoznak, s követelte, hogy Izrael vonuljon ki min­den megszállt területről, hagyjon fel a telepítésekkel, s hajtsa végre az ENSZ- határozatokat, amelyek - hangoztatta - az amerikai-szovjet meghívás alapját képezték. A „békés Indfádát” emleget­ve önrendelkezést kért a palesztinok­nak. E kemény hangú beszéd végén azonban történelmi alkalmat említett, s kijelentette, hogy Szíria tele jóakarat­tal érkezett Madridba, kész a kétoldalú, közvetlen tárgyalásokra, de mindaddig nem hajlandó a regionális eszmecse­rékre, amíg a tanácskozások második szakasza nem hoz megoldást magával a területi kérdésekben. Madridi folytatás­a Benjamin Netanyahu izraeli kül­ügyminiszter-helyettest, aki néhány perccel a szét­beszéd után tartott tájé­koztatót a sajtóközpontban, meglep­ték a damaszkuszi vádak, hiszen „Szí­ria támadott a Golánról". Netanyahu konfrontációs szándékot vélt kihallani az arab megnyilatkozásokból, a BT- határozatok és Arafat idézését pedig úgy fogta fel, hogy nemigen változott az arab cél Izraelt illetően. ,Más hangra lesz szükség holnap" - mond­ta, de Izrael vár és remél, tárgyalni akar, békeszerződéseket kíván. A szónoki fordulatokban és törté­nelmi eszmefuttatásokban gazdag nap végén is folytatódtak a puhatoló­zások arról, hogyan és hol kezdődje­nek meg a kétoldalú tárgyalások. Meg nem erősített fogások szerint a tanácskozást Madridban folytatják. Pénteken délelőtt még rövid beszé­dekben reagálnak az elhangzottakra a küldöttek, s aztán be is fejeződik a megnyitó. Blahó Miklós Moszkva és Kijev betartja a leszerelési egyezményeket (Hírösszefoglalónk) Oroszország és Ukrajna Kijev­­ben megállapodott abban, hogy tiszteletben tartják a Szovjetunió­nak a hadászati fegyverek és az eu­rópai hagyományos haderők csök­kentéséről kötött szerződéseit. A küldöttségek megbeszélésén kife­jezésre jutott az is, hogy a két köz­társaság kapcsolatait a jószom­szédság elveire kell alapozni, vagyis egymás kölcsönös elisme­résére és szuverenitásának tiszte­letben tartására. Gorbacsov szovjet elnök sze­rint mielőbb meg kell teremteni az új szövetséget, amely föderatív és konföderatív elemeket egyaránt öt­vözhet. A politikus a Moszkovszki­­je Novosztyi című hetilapnak kije­lentette: Oroszország mai állapotá­ban nem képes egyedül leküzdeni a gazdasági válságot, és illuzóriku­sak azok a törekvések, hogy a leg­nagyobb köztársaság a többiektől különválva keresse boldogulását. A központ jövendőbeli szerepét Gorbacsov ezúttal is a köztársasá­gok közötti összhang megteremté­sében, a civilizált együttműködés irányításában és a konszenzus kia­lakításában jelölte meg. Hangsú­lyozta: a nagyhatalmiságot meg­testesítő bürokratikus központ a Szovjetunióban gyakorlatilag szét­esett. Gorbacsov határozottan cá­folta, hogy ő maga vagy a felálló új központi vezetés birodalmi, hatal­mi ambíciókat táplálna. Oroszországban a Liberális De­mokrata Párt elnöke bírálta Borisz Jelcin elképzeléseit az árak felsza­badítására, mondván: ez nyomorba dönti a köztársaság népét. Vlagyi­mir Zsirinovszkij úgy vélekedett, hogy tavaszra a munkanélküliek és az éhezők száma - a más köztársa­ságból érkező menekülteket is be­leértve - elérheti a 20-40 milliót is. A politikus egyetértett Jelcin előrejelzésével, miszerint, ha rövid időn belül nem történik lényeges javulás gazdasági téren, akkor jövő év őszére katasztrófa fenyeget Oroszországban. Grúzia nem csatlakozik a Szov­jetunió volt szövetséges köztársa­ságainak gazdasági közösségéhez, így döntött az ellenzék és a kor­mányzó többség a grúz legfelsőbb tanács ülésén. A határozat szerint a szerződés aláírása Grúzia szuvere­nitásának csorbítását jelentené. (sz. b.) Samir-beszéd: felemás fogadtatás JERUZSÁLEM­­ Az izraeli tö­megkommunikáció egyenes adásban közvetíti a madridi békekonferencián elhangzó felszólalásokat. Jichak Sa­mir miniszterelnök csütörtök délelőt­ti beszéde különösen nagy visszhan­got váltott ki. A legtöbb egyetértő szóval Samir párttársain kívül éppen a Munkapárt képviselői fogadták a beszédet Peresz, az ellenzéki Munkapárt vezére egy mondatban foglalta össze véleményét Szerinte Samir olyan történelmi beszédet mondott ame­lyet korai lenne azonnal értékelni, mert előbb alaposan el kell gondol­kodni rajta. Az egyes pártok képviselői kriti­kusabban vélekedtek. A szélsőjobbol­dali Thia párt ismert képviselője, Geu­­la Kohen elmarasztalta Samirt Hiá­nyolta, hogy nem hangsúlyozta job­ban: amíg Madridban a békéről érte­keznek, a terrorkomandók átkos tevé­kenysége nyomán Izraelnek naponta újabb áldozatai vannak. Figyelemre méltó, hogy a kormánykoalíció egyik erős pártja, az ellenőrzött területeket is benépesítő Nemzeti Vallásos Párt kép­viselője most első ízben közölte, amennyiben a telepítéseket napirendre tűzik a béketárgy­aláson, ők többé nem támogatják a Madridban Izraelt képvi­selő, küldöttséget A kelet-jeruzsálemi napilap, az El Fadzsar munkatársa az mondta, noha hiányérzetükben az ara­boknak, hogy Samir semilyen­ kényes kérdést nem fejtett ki bővebben, de va­lójában nem érte őket meglepetés, és úgy értelmezik, hogy Samir ezzel a nyitást akarta elősegíteni, a további megbeszélésekhez szerette volna megteremteni a pozitívabb hangvételt És végül idézzük fel egy munka­párti kép­­viselő véleményét, amely még a csütörtök délutáni palesztin beszéd előtt hangzott el: „Tudomásul kell vennünk, hogy ma még azok az ellenőrzött területeken élő paleszti­nok, akik nyíltan tárgyalnának Izra­ellel, éppúgy életveszélybe kerülné­nek, ahogy naponta veszélyeztetik az izraeli állampolgárokat a terroristák. Éppen ezért, no meg azért, mert a pa­lesztinoknak is egyetlen lehetőségük a tárgyalásos rendezés, az izraeli kül­döttségnek türelemmel kell viselnie, bármit is mondjanak Madridban a palesztin küldöttek”. A politikai hírmagyarázók egyet­értettek abban, hogy a nyitókonfe­rencia jellegéből eredően egyelőre nem is volt várható más, mint hogy mindenki visszatér eredeti álláspont­jához, ahonnan remélhetően mégis­csak elkezdődhetnek majd a kétolda­lú tárgyalások. Beck Anna „Jelcin komolyabb reformer Gorbacsovnál” A Nyugat naponta változó keleti dilemmái (Tudósítónktól) WASHINGTON - Elszórakozott az NBC tévé szerkesztője, s egymás után bevágta Bush elnök madridi sajtóértekezletének azokat a mondatait, amelyekben Gorbacsov fontosságát méltatta. Árul­kodó montázs volt, jelezte a Fehér Ház erőlködését a központi (és atomellenőr) hatalom maradványai­nak és névleges birtokosának „fenntartására”. Hi­szen amerikai értékelések szerint Moszkva valóban nélkülözhetetlen szerepet játszott a közel-keleti bé­kekonferencia összeto­borzásában, alibit biztosítva Damaszkusznak és másoknak, hogy „nem was­­hingtoni nyomásnak engedve” ültek a tárgyalóast­­alhoz Közben az itteni lapok megírják, hogy Mad­­idban hiába is fordultak tudósítóik eligazításért a­zovjet elnök munkatársaihoz, azok közölték, menjenek az amerikaiakhoz, ők tudják, mi lesz... Sokan felvetik, hogy szinte képtelenség immár a brúvást változó szovjetunióbeli fejleményekkel ármányként, vagyis nem elhamarkodottan lépést ártani. Ezt fejtegette lapunknak Michael Mandelba­­im is, aki a tekintélyes hídkapcsolatok Tanácsa ve­zető keleti szakértője. Szerinte Bush Madridban is megnyilvánult taktikájának két fő motívuma közül az egyik ez a „lemaradás", míg a másik a továbbra is méltánylandó próbálkozás az atomarzenál fölötti központi ellenőrzés megőrzését elősegíteni. Mandelbaum azonban egyértelműen többre ér­tékelte a Jelcin által előterjesztett reformterveket: „sokkal komolyabban és átfogóbban kíván változ­tatni, mint Gorbacsov valaha is”. Más kérdés, hogy az amerikai elemző szerint immár Jelcin is ,„két­­ségbeesetten” menetiül előre, minthogy ,nincs al­ternatívája”. Mandelbaum aggasztónak látja az orosz elnök népszerűsége „összeomlásának” ve­szélyét Mindenesetre e reformterv „nagy nyo­mást” jelent a Nyugatra: hagyhatja-e a támogatás elmulasztásával kudarcba fulladni ezt a kitörési próbálkozást hiszen Oroszország fejlődése aligha­nem meghatározza majd a többi köztársaságét is. „Nem fair - az elemző szerint - párhuzamot vonni tehát a Gorbacsovhoz való ragaszkodás és az amerikai diplomácia tavaszi erőfeszítése közt ami­kor Markovics támogatásával vélte megelőzni a ju­goszláviai vérontást bár Mandelbaum elismeri, hogy „a hasonlatban van valami...” Szerinte a jugo­szláv szakértőnek számító (szerbhorvátul beszélő) Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó épp a belg­rádi kudarcból vonta le a következtetést hogy idő­ben kell „megerősíteni” a moszkvai központot. S ami a reformokat netán lassító lengyel vá­lasztási eredmények kelet-európai hullámverését il­leti, Mandelbaum meglehetősen aggódik, mert Varsó a radikális változtatás „úttörője” volt A fé­kezésnek tehát hatása lehet főleg a szovjet köztársa­ságokra, „Csehszlovákiára biztosan”, és „kevésbé Magyarországra”, amelynek kormánya amúgy is a fokozatosabb megoldás mellett döntött Antallnak azonban csak politikailag lehet igaza, gazdaságilag nem, mert ami rövid távon igazolható, az hosszabb távon költségesebb lehet - véli az amerikai szakér­tő, ki vallja, hogy gazdaságilag a gyors váltás a leg­előnyösebb megoldás, s felettébb sajnálná, ha - mint számít rá - a térség politikai vezetői a lassítás szükségességét olvassák id a lengyel voksokból. Avar János A csónak megtelik ? Német menekültvita Ennek az esztendőnek első kilenc hónapjában 169 785 személy kért menedéket Németországban­­ a tava­lyi 143 886-tal szemben. S a jövő to­vábbi emelkedést ígér. Mintegy 120 ezer adta be az idén tartózkodási en­gedélykérelmét, vagyis azt, hogy is­merjék el menekült státusát Ebből mindössze 9081-et fogadtak el. A többi - elvileg - kiutasítandó. Szep­temberben 10 668 jugoszláviai, 4968 romániai, 2144 törökországi, 1831 bulgáriai, 728 vietnami, 644 nigériai, 623 szovjet és 591 iráni állampolgár tette meg ezt vagyis Kelet- és Dél- Európa válságzónává lett, menekül­tek és elmenekülők régiójává. Kődobálás Szeptember végén és októberben Németország-szerte erőszakos cselek­mények lobbantak fel az idegenek, sőt az áttelepülő németek ellen is. Megtá­madták őket az utcán, ablakaikat kö­vekkel, üvegekkel dobálták, gyújto­gattak randalírozó csoportok, főleg fi­atalok a volt NSZK-ban és a volt NDK-ban egyaránt. Igaz, ugyanakkor tüntetések is voltak a külföldiek mel­lett, a menekültek és a bevándorlók humanitárius fogadtatását követelve. De nem ez utóbbiak a hangosabbak. Valamennyi parlamenti párt elítélte az idegenek elleni támadásokat. Rita Süssmuth, a bonni parlament keresz­ténydemokrata elnöknője kijelentette: „Elítéljük az intoleranciát és az erő­szakot a cselekményekkel szemben eltökélten fellépünk”. Weizsäcker ál­lamelnök tüntető szívélyességgel láto­gatott meg egy színes bőrű családot A probléma azonban mégiscsak az ajtón dörömböl: népvándorlás in­dult keletről és délről nyugat felé, és ennek egyik - ha nem „a” - célja Né­metország, amely eddig is nagyon sok külföldit illetve hazatelepülő né­met ajkút fogadott be. S e hullám még nem tetőzött A romló világgaz­dasági helyzet az európai válságok mind többeket késztetnek arra, hogy külföldön keressék boldogulásukat elsősorban a jólét európai fellegvárá­ban, német földön. Ott, ahol valóban a világ talán legtoleránsabb befo­gadó szabályzata érvényesül. A befogadóképesség Úgy látszik azonban, hogy az NSZK befogadóképessége kezd köze­ledni határaihoz - az utóbbi esztendő meglehetősen próbára tette az orszá­got és a közvéleményt Alkotmányuk határozottan előírja, hogy az üldözöt­teket be kell fogadni, s a múlt évtize­dekben ennek vendégszeretően eleget is tettek. Az új nemzetközi helyzetben és a német egyesülést követő belső fe­szültségeket­ követően bonyolódott a helyzet , változó Európában jelentő­sen csökkent a politikai és alaposan nőtt a gazdasági menekültek száma. Márpedig ez utóbbiakra sokan azt mondják, hogy visszaélnek a mene­kültjoggal, hiszen hazájukban nem fe­nyegeti őket üldöztetés. Bár - a jugo­szláviai katonai s a romániai politikai helyzetet szemlélve - nem könnyű a különbségtétel Ténynek tekinthető azonban, hogy a Németországba érke­ző többség jobb megélhetést vagy egyáltalán megélhetést keres. Valamennyi német parlamenti párt elismeri, hogy tenniük kell vala­mit. Nemrég egy asztalhoz ült kor­mány és ellenzék - a kereszténypárti­ak, a szabaddemokraták, a szociálde­mokraták -, s leszögezték, hogy a cél: csak valódi menekülteket befogadni, tehát a beáramlók létszámát jelentő­sen csökkenteni - közös. Intézkedési tervet is elfogadtak, amelynek segít­ségével meg kívánják gyorsítani az eljárást - tehát a beutazástól a mene­kült státus megadásáig vagy az eluta­sításáig zajló jogi elbírálási folyama­tot „Hat hét alatt el kell intézni!” - mondták ki arra a procedúrára, amely olykor évekig eltartott. Gyűjtőtáboro­kat kell létesíteni, több száz döntőbí­rót rendelkezésre bocsátani, s aki nem felel meg a menekült követel­ményeknek, azt hamarosan, egy hé­ten belül kiutasítani. E pártközi megállapodás sajátos­sága, hogy kételkedés lengi körül. A szociáldemokraták és a szabadde­mokraták némi önáltatással tapsol­nak, a kereszténydemokraták a hat­hetes határidőt irreálisnak tartják, a jogi kereteket szűknek, egyetlen radi­kális megoldásban hisznek, a köze­lebbről egyelőre meg nem határozott alkotmánymódosításban. Tehát a szi­gorításban. Az ellenzékben lévő szo­ciáldemokraták vezetősége és a kor­mánykoalícióban részt vevő liberáli­sok elutasítják az alkotmánymódosí­tást főleg elvi okokból, féltik magát a menedékjogot, mint humanitárius gesztust így vélik: „E módosítás iga­zolná a fajgyűlölők érvelését”. Mecset Pforzheimben A választóvonal a tapintatos és a radikális intézkedések között nem a párthatárok mentén húzódik. A szoci­áldemokrata elnökség enfant terrible tagja, Oscar Lafontaine maga is kije­lentette, bizonyos feltételekkel az alaptörvény megváltoztatása mellé állna. Baum volt szabaddemokrata belügyminiszter hasonlóan nyilatko­zott. De minél lejjebb megyünk a la­kosság rétegei között, annál több szo­ciáldemokrata funkcionárius is az erélyesség mellett foglal állást Ennek az a magyarázata, hogy a menekülte­ket elosztják a tartományok, ezen be­lül a városok és a községek között, és anyagi támogatással ugyan, de nekik kell gondoskodniuk e családok elhe­lyezéséről, beilleszkedéséről, a súrló­dások lecsendesítéséről, így például Pforzheim és Mannheim szociálde­mokrata polgármestere alkotmány­módosítást követel. Pforzheim 113 ezer lakosával eddig mintegy 10 ezer külföldit fogadott be, de az újabb 800, úgy látszik, már gondokat okoz: ke­vés a lakás, lakókonténereket kellett felállítaniuk. S a polgárok, akik ko­rábban megértéssel fogadták, hogy a Török-Iszlám Unió mecsetet építtet a városban, most morgolódni kezdtek. Bírálják a bonni szociáldemokrata ve­zetőség „engedékenységét” a Ruhr­­vidék egyes szakszervezetei is, nyil­ván a munkahelyféltés okán. Egy minapi közvélemény-kutatás szerint a lakosság nagyobbik fele gyors intézkedéseket vár a bevándor­lás korlátozására. „Aggodalom ez, és nem radikalizmus” - vonják le a kuta­tók a következtetést. A menekültjog rendszerének megváltoztatása mellett foglalt állást a megkérdezettek kéthar­mada. Hiba lenne azonban ezt - hang­zik a kutatóintézet politikai mérlege - általános idegengyűlöletnek vagy ép­pen szélsőjobboldali megnyilatkozás­nak minősíteni. „Minden ellenőrizet­len bevándorlás nyugtalanítja az em­bereket" Igasz, a szélsőjobboldali pártok meglovagolják e hangulatot A pártok közötti vita elhúzódása csak borzolja a kedélyeket Igaz, a probléma elbírálása igen nehéz. A me­nekült státusért folyamodóknak csak töredékét lehet a határnál ellenőrizni, s két - meglehetősen távlati - megoldás fölött töprengenek. Az egyik: segíteni a menekülteket kibocsátó államoknak, hogy maguk el tudják látni polgárai­kat. A másik: a kérdést európai mére­tekében rendezni, hiszen ahogy mind átjárhatóbbá lesznek a határok, oly mértékben ellenőrizhetetlenné is válik a népvándorlás. Tatár Imre Befejeződött a migrációs konferencia Korlátozzák az illegális bevándorlást Berlinből jelenti az MTI. Az eu­rópai államok nagy csoportja első íz­ben állapodott meg abban, hogy együttes erőfeszítésekkel megpróbál­ják korlátok közé szorítani a szegé­nyek és a nincstelenek áramlását a kontinens keleti feléből Nyugat-Eu­­rópába. Berlinben 28 ország képvi­selői megegyeztek abban, hogy egy­ségesítik és szigorítják az ellenőrzést a határokon, javítják a belügyi, ide­genrendészeti információcserét és közelítik egymáshoz a vízummeg­adási gyakorlatot. A kétnapos, mig­rációs problémákkal foglalkozó kon­ferencia végén kiadott közlemény­ben megállapítják: az utazási szabad­ságot nem kívánják ugyan csorbítani, ám e pillanatban Európában nem va­lósítható meg a szabad letelepedés gyakorlata. A konkrét intézkedések kidolgozásával munkacsoportot bíz­tak meg. Egységes szabvány szerint kívánnak fellépni az ellen, hogy tu­rista- vagy üzleti látogatás címén il­legálisan tartózkodjanak valamelyik országban. Szankciókat léptethetnek életbe azon légitársaságok ellen, amelyek beutazási papírok nélkül szállítanak utasokat

Next