Magyar Nemzet, 1991. december (54. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-05 / 285. szám
8 Ma®arNemzel Gazdaság CSÜTÖRTÖK, 1991. december 5. Vállalkozói hétköznapok Bihari pólók az olasz hadseregnek Farkas Lászlónak ugyancsak beütött az a rendszerváltás, amelynek még a meglétét is kétlik némelyek. Ha nincs ez az új rendszer, hősünk indonéziai vállalkozásából származó dollárjait fel kellett volna ajánlania megvételre a Magyar Nemzeti Banknak. Forintjait legfeljebb elkölthette volna, de nem fektethette volna be a gazdaságba. De ha mégis csinál egy vállalkozást, ha nem is olyan meredeket, mint mondjuk a meggymagos ember, nem lett volna telephelye - gondoljunk csak az ingatlanszerzés korlátozásaira! Végül nemzetközi színvonalú technikához sem jutott volna egykönnyen. Mindezzel szemben az 1989-ben Indonéziából hazatért üzletember céget alapíthatott konfekcióipari termékek gyártására, dollárjai még dollárok maradtak az ő tulajdonában is, megüresedett vidéki pártházakban jutányos bérért helyiséghez juthatott, a felbomló NDK konfekciós üzemeitől egészen olcsó áron nemzetközi minőségi színvonalon gyártó gépeket is vásárolhatott. Nem csoda, hogy e vállalkozóknak igen kellemes gazdasági változás politikai rögzítésében is szeretett volna segíteni. Elindult az első szabad választásokon mint független képviselőjelölt. Az első varroda után a második Honatya mégsem lett belőle, pedig 100 ezer forintjába került a kampány, ellenben teljes erővel vethette magát gazdasági vállalkozásába. Hogy ne szaladjunk előre, hősünk úgy került ki Indonéziába, mint kártevőírtó szakember, hogy ennek előtte állami gazdasági, üzemigazgatói állásából igazságtalanul elbocsátották. Első kinti bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy megvásárolták eljárását, megkérték, tanítson be indonéz szakembereket a kártevőirtásra. A patkányok által látogatott hatalmasrizstárolókat kellett mentesíteniük, s e munka révén jelentékeny tőkét hozott magával, s olyan mellékes eredményeket is, mint hogy kisebbik fia angol gimnáziumban érettségizett Dzsakartában. Ahogyan már említettük, éppen a nagy politikai és gazdasági nyitásra érkezett haza. Mibe fektesse a pénzét? - merült fel benne a kérdés, s a véletlen adta rá a választ. Még régebben alapíttatott nagyobbik fiával egy kártevő írtó céget, amely szívességből a debreceni ruhagyár telexét használta. Az akkori igazgató véleménye szerint a tőkés piacra végzett konfekciógyártó bérmunka a legjobb befektetés, így jött létre a fiaival együtt birtokolt Indokontex, amely a már szintén említett pártházakat keltette újra életre. Földesen alakult az első varroda, Zsákán a másik. Meglátogatni a kisebbik fiú safíroz oda, aki nemrég jött haza olaszországi textilipari tanulmányútáról. Az egykori zsákai pártház a polgármesteri hivatallal van szemben. Ennek előző lakója, a községi tanácselnök nézett vigyázó szemekkel a hajdani párttitkár hivatalára. Most Duró János részlegvezető kalauzol a kétszintes épületben. Egy nagy teremben fiatal lányok, asszonyok csoportja kezeslábast varr. - Mi volt ez a nagy helyiség? - kérdezem, noha sejtem a választ. - Ez volt a tanácsterem - hangzik a válasz, itt voltak a pártbizottsági és végrehajtó bizottsági ülések, a november hetediki és április negyediki ünnepségek. - Na hiszen, ezek a falak sem gondolták, hogy közöttük fogják nap mint nap újraszülni a kapitalizmust! - De még azt sem, hogy fiatal betanított munkáslányok olyan minőségben, pontossággal és gyorsasággal varrnak, mint Nyugaton, s a piac erre tart igényt. Most például egy amerikai megrendelőnek készítünk kezeslábast. Ha egy napot késnénk a szállítással, visszaküldené, és soha többet nem rendelne tőlünk. Igaz, most éppen ennek a veszélye merült fel. Ha nem kapjuk meg nagyon gyorsan a szabványt, nem tudom, mi lesz. Pártház-bejárás Erről meg azt kell tudni, hogy a konfekcióiparban szabványnak hívják a kiszabott munkadarabokat. S a Debrecenből érkező szabvány sokféle ok miatt késhet. - Mitől is? - Például valamelyik szállító nem küldi határidőre az anyagot. De a szabványon túl... Képzelje csak el, hogy cérnát Magyarországon csak egyetlen vállalat gyárt! Nem utánozhatjuk a külföldieket, hogy nem rendelünk attól, aki nem megbízható, így aztán gyakran kerülhetünk kutyaszorítóba. Az elmondottakról még eszembe jut Farkas László véleménye is, amit zsákai kirándulásunk előtt mondott. - Ha megbízható partnereket akarunk, legjobb, ha külföldről hozzuk be a hozzávalókat is. Például a címkéhez olcsóbban és biztosabban juthatunk imortból. Papírdobozhoz is, csak a szállítás ennek túl nagyra emeli a költségeit. Ha magyar partnerre fanyalodunk, jó előre meg kell vennünk az anyagokat, ehhez több pénz kell, ami - ha kölcsönvesszük - nagyon drága a kamatok miatt. Ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy az alacsony bérköltségeink ellenére sokszor nagyobb önköltséggel termelünk, mint Nyugaton. Azt mondanom sem kell, hogy az árak viszont a nyomott világpiaci árak. Az üzleti partnert nem hatná meg, ha elsírnám neki, amit most elmodtam. Közben folytatjuk a kiérdemesült pártház bejárását. A felső szinten voltak az irodák. Egyikből raktár lett, a másikból vasalóhelyiség, a harmadikban az egy szem könyvelő, aki a kis egység gazdasági ügyeit intézi. A negyedik szoba is iroda maradt, itt van az egység vezetőjének szobája. A sarokban fogas, még rá van festve pirossal a leltári szám, s a betűszó: MSZMP... A következő úti cél a vállalkozás továbbfejlesztését jelentő most épülő telep. Róla meg így beszélt Farkas úr, s nemrég felvett igazgatója, Dede László. (Ismerős név a textiliparban. A debreceni kötöttárugyár vezetője volt, de a személycserék őt sem kímélték. Mégiscsak vannak menedzseri erényei, ha a magáncég tulajdonosa is alkalmazza.) - Ha már Biharban, ebben az elmaradt régióban folytatunk beruházási tevékenységet, körülnéztem Komádiban is. Itt nem pártházat találtam, hanem egy hatalmas, kihasználhatatlan kultúrházat. Éppen jó hely egy kft. számára, amelyet olasz partnerünkkel együtt alapítottunk. Közismert textilkonfekciós 6, 70 százalékig benne van a Benettonban. Pólókat és pulóvereket fogunk kötni nyugati, főleg olasz piacra. Elsőként át kellett alakítanunk az épületet, hamar jöttek a kőművesek, épületszerelők. De evés közben jön meg az étvágy, s kicsi lesz még ez az 1200 négyzetméteres területű üzem is. Hozzákezdtünk egy teljesen új, könnyűszerkezetes csarnok építéséhez, amely csatlakozik a régi épülethez. A helyiek nagyon rugalmasak voltak, na meg örültek is az új munkalehetőségnek. Nem altatták a papírokat az íróasztalban, napok alatt szerezhettük be az engedélyeket. Komádi egy ugrás Zsákától, máris ott vagyunk a régi kultúrház előtt. Kívülről még semmit sem mutat, de belül folyik a lázas munka. Családtag fogad, az idősebb Farkas fiú, a családfő után szintén László. Róla azt kell tudni, hogy apja s a két fiú kezdetben csak résztulajdonosként akart közreműködni az Eurotex olasz-magyar kft-ben, de az olasz fél ragaszkodott hozzá, ő legyen az ügyvezető igazgató. Divatos zakóján vattakabát van a harmincas fiatalembernek. Evés közben... - Most éppen nincs fűtés, mert szerelik - magyarázza öltözékét. - Folyik a munka, de nemcsak az építkezés. Egy szalagunk már el is kezdte a gyártást. Az olasz hadseregnek varrunk pólókat. Valóban, a zsákai üzem korosztályának megfelelő hölgykoszorú khakiszínű, rövid ujjú pólókat varr, szédületes sebességgel. Látszik rajtam a csodálkozás, így a büszkélkedés sem maradhat el. - Éppen az elmúlt héten értük el az olasz üzem dolgozóinak a teljesítményét. Ők valamivel lassabban vannak meg egy pólót, mint két perc. Most meg már jobbak is vagyunk. A legutóbbi mérések szerint a komádi lányok teljesítménye átlagosan egy perc 48 másodperc! Becsületbeli Ügyet csináltak abból, hogy megmutassák: a magyar munkásnő is ér annyit, mint az olasz. Keményen dolgoznak, de ennek megfelelő a fizetésük is. Van, aki 12 ezer forintot visz haza. El lehet képzelni, mit jelent ez itt Komódiban, ahol mondjuk, ugyanennek a lánynak az apja mint állatgondozó dolgozik, hat-hétezer forintért! Meg is becsülik munkahelyüket. Száztízen állnak sorba, ha üresedés lenne... - És lesz? - Talán. Egyik dolgozónk nem tudja felvenni a többiek ütemét, akadályozza a termelékeny munkát. Egyelőre három hét próbaidőt adtunk neki. Ha nem tudja teljesíteni a követelményeket, meg fogunk válni tőle... Közben látogatást teszünk a nagy csarnokban. A fűtést és a világítást szerelik. Itt vannak viszont a kötőgépek is, amelyek Olaszországból jöttek. A szabászati vonalon az utolsó simításokat végzik. Hamarosan itt is megindulhat a munka. Fokozatosan, két év alatt futunk fel a termeléssel a megcélzott szintre. Mostantól számított három év múlva szeretnénk, hogy megtérüljön az ötvenegymillió forintos befektetés. Ez feszített, de reális terv, sem rajtunk, sem partnereinken nem múlik a teljesítése. Többet nem is időzünk a ma még barátságtalan épületben, s Debrecen felé vesszük az irányt. Még beszélgetnénk egyet a tulajdonossal, de nem lehet. Két leendő üzleti partnerrel van még találkozója. Egy francia és egy amerikai vállalkozóval. Milyen igaz is, hogy evés közben jön meg az étvágy! Gőz József Műszaki fejlesztés, innováció, technológiai transzfer Élénkülő nemzetközi kapcsolatok A műszaki fejlesztés, az innováció és a technológiai transzfer szerepéről, a tudományos kutatással való kapcsolatáról s az e téren végzett egyéves kormányzati munkáról tartottak beszámolót a sajtó képviselőinek szerdán az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság vezetői. Botka Sándor, az OMFB alelnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a fejlett világban meghatározó szerep jut a társadalomba számtalan gyökérrel (korszerű képzéssel, megfelelő bankrendszerrel, a humán erőforrások jobb hasznosításával) kapcsolódó tudásnak és technikának, de ezen a területen hazánk még nem tudott igazából reagálni az új kihívásokra. Az OMFB az innovációs törvény előkészítésével a megfelelő keretek kialakítását célozta meg, amely tekintetbe veszi az örökséget és a hagyományokat, de megfelelően igazodik a feltételrendszer megváltozásához. A magyar műszaki fejlesztés és innováció fő problémája napjainkban, hogy a közép-kelet-európai régió átalakulása miatt összeomlott a piac, s az eddigi teljesítmény nem elegendő a modernizáláshoz. Rendkívül nagy ellentmondás tapasztalható: jelenleg a társadalmi igény és megbecsülés nem túl nagy a tudás iránt. Ezt jelzi, hogy az egyetemen tanulók száma hazánkban nagyon alacsony, e tekintetben az európai országok között az utolsók között vagyunk, a kutatók száma az utóbbi három évben radikálisan csökkent, és a kutatási támogatás a nemzeti jövedelem százalékában kifejezve mintegy felére esett vissza ( a GDP 3,5 százalékáról 1,65 százalékra), a gyarapodó számú kisvállalkozások pedig nem tudják átvenni a sorra megszüntetett kutatóintézetek szerepét. Mégis be kell látni, hogy a fejlett világhoz csak a tudás útján csatlakozhattunk. Az elmtúlt évben a műszaki fejlesztés és az innováció területén jelentősen felélénkült a nemzetközi tevékenységünk - mondta Nyirő József, az OMFB nemzetközi főosztályának vezetője. Megkezdődött a kétoldalú kormányközi kapcsolatok minőségi átértékelése és a többoldalú kapcsolatok kiteljesítése. Ma már olyan témákban is megnyíltak az együttműködési lehetőségek, mint a korábban tilalmas informatika és űrkutatás. Az Európai Közösséghez való társulási szerződés aláírása után lehetővé vált a tudományos-technikai albizottság munkájába való bekapcsolódás, és három fontos keretprogramban való részvétel (nem nukleáris energetika, környezetvédelem, egészségügyi kutatások). Több más, nemzetközi kutatási szervezethez és bizottsághoz való csatlakozásunk is napirenden van, mint például az Európai Részecskefizikai Kutatási Központhoz (CERN), az Európai Molekulárbiológiai Szervezethez (EMBO) vagy például az európai szabványosítási bizottságokhoz (CEN/CENELEC). Több európai, illetve regionális kutatási programban is részt veszünk, például az EUREKA-ban öt témapályázatunkat fogadták el. (montskó) Fényképezőgépek, televíziók, rádiók, videomagnók, kamerák és távcsövek 10 000 Ft fölött - 40% előleggel, kamatmentesen 6 A R A N Cl A V At Hitelek, befektetések Kelet-Európában Magyarország továbbra is az élen Az Osztrák Gazdaságkutató Intézet (WIFO) adatai szerint a 24 legfejlettebb ország vezetői az elmúlt 2 esztendőben 31 milliárd dollárt ígértek a kelet-európai kormányoknak, amit az IMF és a Világbank 9,4 milliárd dollárnyi hitellel fejelt meg. Ezt egészíti ki a nyugati kormánykövetelések egy részének elengedése, ami 18,3 milliárdos plusz támogatást jelent. Ez a csaknem 60 milliárd dolláros segítség talán még többnek is tűnik a szükségesnél, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az öszegben a szovjetuniónak ígért támogatások nincsenek benne. A tényleges átutalások azonban egészen más képet mutatnak. A segítséget ígérő országoknak csak egy részénél vannak megbízható adatok, melyek szerint a juttatásoknak alig egy hat adát, a hiteleknek pedig csak egytizedét kapták meg a címzettek. Sőt, G-24 által beígért hitelek és garanciák mintegy fele - 10,8 milliárd dollár - olyan exportkölcsönökhöz kapcsolódik, melyek a Kelet-Európának nyújtott segítség és hitelnyújtók kivitelének támogatása közötti szürke övezetben helyezkedik el. Ausztria például a juttatás címén elszámolt összeg 70 százalékát saját infrastruktúrájának fejlesztésére használja (keleti autópálya, új vámhivatalok). A támogatások megoszlása alapján első helyen Lengyelország áll az összes felajánlott segítség 26,1 százalékával, majd hazánk következik kerek 20 százalékkal. Nagyobb mértékűnek mondható még Jugoszlávia 14,5 százalékos részesedése, a többiek azonban szinte jelentéktelennek mondható segítség ígéretével rendelkeznek. Érdekesség, s a korábbiakban kifejtetteket látszik igazolni, hogy a G- 24 összes támogatásának 23,3 százaléka nem osztható fel az érintett országok között. Egészen más a kép a juttatások megoszlásánál. Ennek csaknem fele (48 százaléka) nem osztható fel az országok között, 30,4 százalékot kapott Lengyelország, majd Románia és Magyarország következik, de részesedésük jócskán 10 százalék alatt marad. Egészen más szemüvegen keresztül nézik ugyanezt a térséget az üzletemberek. Gondolkodásukat politikai megfontolások csak annyiban befolyásolják, amennyiben befektetett tőkéjüket, illetve annak megtérülését veszélyezteti az adott politikai szituáció. Osztrák vélemények szerint a nyugati befektetők még mindig vonakodnak Kelet-Európában befektetni. Egyes bécsi szakértők úgy gondolják, hogy a Kelet-Európába és a Szovjetunióba irányuló befektetések ugyan ugrásszerűen megemelkedtek ebben az évben - 4,6-4,7 milliárd dollárra a tavalyi 2,7-2,8 milliárddal szemben -, nagyságuk azonban még így is messze elmarad a kívánatostól, illetve a világ egyéb régióitól. Kínába például idén mintegy 7 milliárd dollárnyi tőkét fektettek be nyugati beruházók. Peter Havlik a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlítások Intézetének (WIIW) Kelet-Európaszakértője szerint e mérsékelt befektetési kedv azzal magyarázható, hogy a nyugati beruházók csalódottak a piacgazdaságba való átmenet lassúsága, illetve a gazdasági vezetők nem megfelelő hozzáállása miatt. Igaz ugyan, hogy a vegyes vállalatok száma 1991 szeptemberére csaknem elérte a 28 500-at, ezeknek azonban csak mintegy fele működik valójában, s azok is elsősorban a szolgáltatások területén, illetve egy ideje, az építőiparban. Az osztrák ipari és kereskedelmi kamara becslése szerint a vegyes vállalatok harmada létesült Magyarországon, ötöde pedig Romániában. A sort Bulgária zárja, ahol mindössze 80 közös érdekeltségű céget jegyeztek be. A sort vezető Magyarország sikerét az osztrák elemzők abban látják, hogy ez az ország nyújtja a legjobb garanciákat politikai és gazdasági téren egyaránt. Jó példája ennek, hogy a két legjelentősebb kelet-európai befektető, Németország és az Egyesült Államok kiemelt érdeklődést tanúsít országunk iránt. A középmezőnyben helyet foglaló Lengyelország, Csehszlovákia és Szovjetunió iránti mérsékelt érdeklődés a politikai, illetve gazdasági stabilitás hiányával magyarázható, akárcsak a balkáni országok esetében. A 4350 vegyes vállalattal és 500 millió dolláros idei befektetéssel rendelkező lengyel gazdaság még keresi a kiutat a válságból, s jelentősnek mondható a politikai bizonytalanság is. Csehszlovákiában mintegy 3500 vegyes vállalatot tartanak nyilván, s 1991 első felében a 350 milliós Volkswagen-beruházásal együtt, mindössze 370 milliónyi külföldi tőkét fektettek be annak ellenére, hogy viszonylag stabil a gazdaság. A Balkánon és a Szovjetunióban egyaránt a növekvő politikai instabilitás és a katasztrofális gazdasági eredmények riasztják el a nyugati pénztulajdonosokat. Ez alól csak Románia kivétel, ahol a kedvezőtlen gazdasági kilátások ellenére robbanásszerűen megnőtt a vegyes vállalatok száma az utóbbi időben. Arról, hogy valójában mekkora külföldi segítségre van szüksége a térségnek az átállás finanszírozására, igen eltérőek a vélemények. Vannak, akik az egykori Marshall-segély 12,4 milliárd dollárjához viszonyítva 50-80 milliárd dollárt emlegetnek, vannak, akik ennél kevesebbet is elégnek tartanak. A Világbank például a magánberuházásokat figyelmen kívül hagyva, 10 milliárd dollár nyugati segítséget tart feltétlenül szükségesnek. A vélemények tehát igen különbözőek, abban azonban egységesek, hogy az idáig rendelkezésre bocsátott 31 milliárd dollárnál többre van szükség. Hajdú Péter