Magyar Nemzet, 1992. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

Magyar Nemzet Nagy utat tettünk meg Göncz Árpád újévi köszöntője H­onfitársaim! Barátaim! Boldog új esztendőt kí­vánok valamenny­iőtök­nek. Boldog új esztendőt ha­zánk polgárainak, a nálunk menedéket találóknak, a szomszédos államokban élő és a távoli országokba szét­szóródott magyarságnak, köz­társaságunk minden barátjá­nak s a világ minden jóakara­­tú emberének. Békét kívánok az új esztendőben. Békét a vi­lágnak, Európának, legkivált szomszédainknak és önma­gunknak. Békét és bizalmat népek, nemzetek, etnikumok között. Békét és bizalmat itt­hon, egymás között, mind­azoknak, akiket a nézeteik, el­térő politikai szándékaik, vagy éppen az egyre növekvő társadalmi különbségek szem­beállítanak egymással. Amikor immár több mint egy éve hozzákezdünk az új, de­mokratikus Magyarország épí­téséhez, egységesebben érez­tünk és hittünk. Egységessé tett bennünket, amit elutasítottunk: a régi rendet, a nemzeti kiszolgál­tatottságot, a szélmalomharcot, amellyel illúziókból próbáltunk valóságot teremteni. Hittünk egy Európához jobban illeszkedő Magyarországban, ahol a jog­rend védőernyője alatt nemcsak a társadalom egésze, hanem az egyes­­ember is könnyebbért boldogul. Ma, alig egy év múltán, sza­kadozik az egység és foszlado­zik a hit. Bundás indulatokkal támadnak egymásra a politikai erők, s olykor már a társadalmi indulatok is felparázslanak, mert a szokatlan lemondás és nélkülözés bizalmatlanságot csi­hol, békétlenséget szül. P­edig nagy utat tettünk meg 1991-ben nagy célunk, a független, demokratikus Magyarország felé, a sikere­sebb gazdálkodást ígérő tulaj­donviszonyok felé, s mindezt úgy, hogy hazánk a hétköznapp­ok gondjai ellenére e sok mi­­att megélt térség legszilár­dabb országa maradt. 1991 -ről följegyzi a történe­lem, hogy csaknem fél évszá­zad múltán ebben az esztendő­ben hagyta el hazánkat az utolsó -lelkünk legmélyén min­dig is megszállónak tartott - idegen katona, ekkor szűnt meg a Varsói Szerződés és a KGST, térségünk e két sajátos intézménye, melyek oly sokat emlegetett proletár internacio­nalizmusa még leplezni is csak rosszul leplezte kiszolgáltatott­ságunkat. 1991-ről följegyzi a történelem, hogy csaknem fél évszázad múltán olyan törvé­nyeket alkotott immár szaba­don - és a szó valós értelmé­ben - választott parlamentünk, amelyek révén a perifériáról közelebb kerültünk a közép­ponthoz, a bennünk élő Euró­­pa-eszméhez. Arra azonban kevesen gon­doltak, hogy eredményeinknek vagy sikereinknek ára van. Olykor nagyon is keserves ára. A társadalom legszélesebb ré­tegeit sújtó infláció és munka­­nélküliség, a szociális védett­ség csökkenése. És nyomukban olyan veszélyek járnak, mint a társadalmi ellentétek kiélező­dése, a politikai indulatok el­szabadulása, vagy éppenség­gel a közbiztonság aggasztó romlása. Arra is talán csak ke­vesen gondoltak, hogy a meg­határozó politikai erők sem ké­pesek a jobb jövő érdekében türelemmel viszonyulni a társa­dalmi-politikai más vélemény­hez. Sőt, történelmi küldeté­sünk nem ritkán túlzott maga­­biztossággal vértezett tudatá­ban maguk is hozzájárulnak az ellentétek éleződéséhez. Vagy éppenséggel nem figyel­nek eléggé rá, hogy még a leg­ígéretesebb távlatok reményé­ben is összeroskadhatnak a je­len terhei alatt azok, akiknek a vállára mindig is a legna­gyobb súlyt rakta a mindenkori történelem. Falun és városon egyaránt. A mindenkori milli­ókra, a bérből, fizetésből élők­re, nyugdíjasokra. Átalakulásunk legsúlyosabb terhét - s mind többet - ők cipe­lik. És ha a Magyar Köztársa­ság a térség legszilárdabb álla­ma maradt, ha a reméltnél is biztatóbb eredményeink szület­tek, ha sikerült túljutnunk a leg­válságosabb helyzeteken, ha nem csapott jövőnket veszélyez­tetően magasra a társadalmi elégedetlenség - márpedig nem csapott! -, akkor az egyedül az ország népe demokráciára érett felelősségtudatának, önfegyel­mének köszönhető. A Magyar Köztársaság ál­lamfőjeként mindenek­előtt ezt az önfegyelmet és felelősségtudatot szeretném megköszönni hazánk vala­mennyi polgárának. Elsősorban azoknak, akiknek hétről hétre nagyobb gondot jelent a család kenyerének előteremtése, a me­leg otthon biztosítása, gyerme­keik nevelése. Elsősorban nek­tek köszönöm meg, barátaim, hogy Magyarország képes volt megőrizni hitét, hitelét és jó hí­rét szerte a világban. Az évváltás mindig a szám­vetés és előretekintés ideje. Ilyenkor szívesen hisszük, hogy a ránk váró hetek, hóna­pok jobbak, szebbek, eredmé­nyesebbek lesznek, mint a mö­göttünk hagyottak. Ilyenkor teli vagyunk bizakodással és hit­tel, hogy terveinket valóra vált­juk. Kívánom magunknak, hogy 1992-ben ez így is le­gyen. Bár jól tudom, hogy ez az év sem osztja majd könnyen a sikereket. Körülöt­tünk forrong­ a világ. A dol­gunk sem lesz kevesebb vagy könnyebb, mint tavaly volt. Mindenekelőtt magunkra kell támaszkodnunk. Egyénnek, családnak, közösségnek. A nemzet egészének. M­eggyőződésem, hogy oly sok fogadkozás, oly sok kitérő után végre valóban a magyar gaz­daság rendbetételére és meg­erősítésére kell fordítanunk minden erőnket. Mind a felelős politikai erőknek, mind az or­szág polgárainak nézetkülönb­ségeket félretéve azon kell munkálkodniok, hogy növeked­jék az ország gazdasági ere­je, és megszülessenek azok a szociális intézkedések, ame­lyek nagyobb létbiztonságot nyújthatnak mindenkinek. En­nek azonban a társadalmi megbékélés a feltétele, amely el- és leszámolások helyett, az ellenségeskedés és félelem szí­tása helyett közös cselekvésre ad lehetőséget. A magyarság és hazánk minden állampolgárának erköl­csi erejében, felelősségében bízva ehhez kérem Isten áldását az új esztendő minden napjára. ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK, 1992. január 2., LV. évfolyam, 1. szám Nance legújabb béketerve A horvát elnök elutasítja a hagyományos konföderáció gondolatát . AZ ELMÚLT ÉV ÉRTÉKELÉSE és az előretekintés határozta meg a vezető politikusok újévi nyilat­kozatait. Mitterrand francia el­nök soha nem látott megrázkódtatásokkal teli esztendő­ként minősítette a távozót. Az események közül kiemelte a szovjet birodalom megszűnését, és elismeréssel adó­zott Gorbacsovnak, aki tevékenységével hozzájárult a hidegháború lezárásához. Helmut Kohl német kancellár ugyanezt említve megállapította, az 1991-es év ugyan nehéz volt, a németeknek azonban kedvezően alakult, s ezért hálásnak kell lenniük. Megjegyezte, amíg a hideg­háború éveiben a fegyverkezésre kellett milliárdokat költeni, a jövőben lehetőség nyílik rá, hogy a felszaba­duló eszközöket a demokrácia és a szabadság megszi­lárdítására fordítsák. Mijazava Kiicsi japán miniszterel­nök hangoztatta: országának és Oroszországnak a leg­rövidebb időn belül haladást kell elérnie az úgynevezett északi területek vitás kérdésében. Ennek érdekében orosz-japán csúcstalákozót sürgetett. A tokiói külügymi­­nisztériumi nyilatkozat is összegezte az elmúlt esztendő változásait, leszögezve, hogy véget ért a hidegháború, ám a Szovjetunió területén létrejött Független Államok Közösségének tagjaira rövid távon további gazdasági romlás vár. A dokumentum szerint semmivel sem jobbak a kelet-európai országok kilátásai, nekik is nehézségek­kel kell számolniuk politikai és gazdasági reformjaik végrehajtásakor.­­ A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁ­NI HELYZETET elemezte a varsói Polityka című hetilap is, amely szerint különböző mértékben ugyan, de az általános vonás a térség valamennyi országá­ban: a politikai­ stabilitás hiánya, az államvezetésre nem kellően fölkészült új politikai elitek gyengesége, a szaktudás és középosztály hiánya, a gazdasági visszaesés és az inflá­ció, a növekvő társadalmi feszültség, a privatizáció gondjai, amelyet súlyosbítanak a nem megfelelően végiggondolt repri­vatizációs koncepciók. A lap úgy véli, a gazdaság átalakítá­sának alapvetően két modellje jelent meg Közép és Kelet Eu­­rópában: a sokkterápiát alkalmazó lengyel és a fokozatos át­menetet megteremtő magyar példa. A rendszerváltozás óta eltelt két év nem elégséges annak eldöntéséhez, hogy melyik a kedvezőbb, annál inkább, mert egészen más alapról in­dultak ezek az országok . A Polityka úgy véli, a reform hiá­nyosságai ellenére az 1968-ban elindított folyamatnak kö­szönhetően a magyarok lényegesen kedvezőbb helyzetből kezdhettek a piacgazdaság megteremtéséhez. Ennek tulajdo­nítható, hogy a nyugati szakértők véleménye szerint Magyar­­országnak sikerült a legjobban bekapcsolódnia a világpiac­ba. A lap végezetül azt a véleményét fejti ki, hogy legalább is a közeli években, Magyarország, Lengyelország, Cseh Szlovákia, valamint a térség többi országa között a szakadék nem csökken, hanem nőni fog, éppen a változások tempójá­­nak különbözősége miatt, s ezáltal fölgyorsul a térség gazda­sági dezintegrációjának a folyamata is. [Zs. E.) A KÜLPOLITIKAI HELYZET Továbbra is bizonytalan a perucai víztározó sorsa Horvátország frontjain szil­veszter éjszakáján sem szüne­teltek a harcok, Kelet-Szlavónni­­ától egészen Dalmáciáig min­denütt fegyverropogás hallat­szott. Az új év első napján szá­mos sebesültet szállítottak kór­házba, a harcok több halálos áldozatot is követeltek. Mint az MTI jelenti, sok város­ban légiriadót rendeltek el. A legsú­lyosabb helyzet ismét Károlyváros környékén alakult ki: minden jel sze­rint a vukovári ostrom megismétlését vették tervbe a támadók. Egyelőre nincs hír a perucai víztározó sorsáról. A Split környéki völgyzáró gátat a hadsereg ellenőrzi, ám a helyi kato­nai alakulatok állítólag a létesítmény felrobbantásával fenyegetőznek, an­nak bekövetkezte hatalmas környe­zeti katasztrófát idézne elő. A hely­zetről Cyrus Vance ENSZ-megbí­­zottnak kellene tájékozódnia, ám nem tudni, hogy kapott-e elégséges információt Belgrádban az ügyről. Az amerikai diplomatát az ENSZ Biztonsági Tanácsa kérte fel kedden arra, hogy konzultáljon a perucai ka­tasztrófa elhárításának lehetőségéről, a körzet demilitarizálásáról. Az ENSZ szerint ebbe a körzetbe mindenképpen békeerőket kellene küldeni. A kedden előterjesztett és a szerb részről már el­fogadott változatban Perucáról nincs szó. Borisav Jovic elnökségi tag, az ENSZ-szel való kapcsolattartásra hi­vatott belgrádi bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy a kéksisakosok Ke­let-Szlavóniában, Baranyában, Kraji­­nában, Nyugat-Szerémségben és Nyu­­gat-Szlavóniában építenék ki állásai­kat, tehát a jelenlegi frontvonalak mentén. Csak a béke fenntartása lenne a feladatuk; ezeket a körzeteket telje­sen demilitarizálnák, kivonulna onnan minden katonai alakulat és horvát erő. Megmaradna viszont a jelenlegi szerb közigazgatás és rendőri erő (az utóbbi csak fegyvertelen szolgálat formájá­ban). Slobodan Milosevic szerb elnök kedden úgy nyilatkozott, hogy „elhá­rult minden akadály a kéksisakosok állomásoztatásával kapcsolatban”. Zágrábban már kevésbé lelke­sedtek, hiszen a jelenlegi terv nem veszi tekintetbe azt a horvát álláspon­tot, hogy a horvát-szerb határra is irá­nyítsanak ENSZ-erőket. Boszniába is csak jelentéktelen és fegyvertelen ENSZ-erő érkezne megfigyelői fel­adatokkal, ráadásul hivatalukban tar­taná a szerb erőket, amelyeket Zág­rábban megszállóknak tekintenek. Franjo Tudjman horvát elnök Cyrus Vance legújabb béketervével kapcsolatban újságírók előtt kijelen­tette: szó sem lehet hagyományos konföderációról, hanem csak szuve­rén államok jószomszédi kapcsolata­iról. Tudjman nem hajlandó tárgyal­ni az esetleges határmódosításokról sem. A megszállt területeket az ENSZ-szel együttműködve kívánja felszabadítani, „de ha ez nem megy, háborúval szerezzük azokat vissza” - mondta a horvát elnök. Szerbia után végül Horvátország is elfogadta a jugoszláviai konfliktus rendezését célzó ENSZ-béketervet. Ezt Vance közölte. A horvát állásfog­lalást jelentős lépésnek mondta a bé­keerők jugoszláviai telepítése szem­pontjából, ugyanakkor megismételte: a kéksisakosok kiküldéséhez előfelté­tel, hogy a szemben álló felek szigo­rúan tartsák be a már sokszor meghir­detett tűzszünetet. Erre egyelőre ke­vés jel utal: a horvát rádió szerint szerda hajnalban a jugoszláv légierő (Folytatás a 2. oldalon.) MA NEM A SZENTSZÉK TUDTA NÉLKÜL cselekedtek azok az egyházi veze­tők, akik kompromisszumra léptek a helyi hatalommal - állítja vatiká­ni nagykövetünk. (Interjúnk a 3. oldalon) PÁRTPOLITIKAI MARAKODÁS HELYETT ebben az átmeneti helyzetben Jászi Oszkár, Illyés Gyula és Bibó Ist­ván szellemében gondolkodó új­ságírókra lenne szükségünk - vall­ja a negyvenöt éve Londonban élő olvasó. (A magyar sajtó szabadsá­ga - 6. oldal) JOGBIZTONSÁGOT A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁGNAK Parlamenti képviselőnk kérdésére a szövetségi kormány azt válaszol­ta, hogy nem tervezik a diszkrimi­­náló törvényekkel sújtott nemzeti kisebbségek rehabilitálását, kár­pótlását, sem­ a törvények utólagos hatálytalanítását - mondja Duray Miklós. (Borsik József interjúja a 7. oldalon) SZABADRABLÁS FOLYIK az állami vállalatoknál a privatizá­ció során - állítja az MDF Mono­­poly-csoportja. Ám hogyan lehet­ne szabályozni a folyamatokat? (Légrádi Tibor: Magánbűnök és közerkölcsök - 8. oldal) ■ NEMZETKÖZI ÉLET 2-3. OL­DAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 4-5. OLDAL ■ NÉZŐPONT 6. OLDAL ■ INTERJÚ 7. OLDAL ■ GAZDASÁG 8-9. OLDAL ■ KULTÚRA 10. OLDAL ■ TUDOMÁNY 11. OLDALI NAPI KRÓNIKA 12. OLDALI SPORT 13. OLDAL­I MŰSOROK 14. OLDAL IT.SZERK. 15. OLDALI INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK 16. OLDAL Diplomatáink a patkó alakú asztalnál ENSZ-képviseletünk telefonkészültségben (Tudósítónktól) NEW YORK - Újévtől öt új, nem állandó tagja van az ENSZ Biztonsági Tanácsának, s most két esztendőre Magyarország kép­viseli a testületben Kelet-Európát. Diplomáciánk körültekintően készült fel erre az új, lehetőségeinket is bővítő feladatra - mondta lapunknak Erdős André nagykövet, aki hazánk ál­landó MVSZ-képviselőjeként néhány munkatársá­val együtt az új év első percétől „telefonkészült­ségben" is van: a Biztonsági Tanács tagjainak mindenkor elérhetőnek kell lenniük. A testületet ugyanis bármikor, éjjel vagy nappal összehívhat­ják valaminek a megbeszélésére, s természetesen rendkívüli ülésre is. így szilveszter napjának dél­utánján is lezajlott egy CT-konzultáció, még ma­gyar részvétel nélkül, ám mostantól már diploma­táink is hivatalosak a híres patkó alakú asztalhoz. Erdős el is mondta, hogy mindez szabályszerű­en történt: Jeszenszky külügyminiszter megbízóle­velében négy diplomatánkat jelölte ki, hogy a BT-ben hazánkat képviseljék, tehát Erdőst, helyettesé­nek Budai Ivánt, és két „váltótagot”, ahogyan az ENSZ-ben ezt nevezik, Szpdlacskó Zoltánt és Mol­nár Lászlót. S a Bem rakpart kijelölt még két „ta­nácsadót” is, Molnár Györgyöt és Kós Andrást, akik szintén részt vehetnek a BT-üléseken, de nem szavazhatnak hazánk nevében. Ezt a megbízólevelet még az újévvel távozó Ja­vier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár vette át, s ő ér­tesítette­­jelentésben” a Biztonsági Tanácsot a ma­gyar, valamint a szintén új tag japán, marokkói, ve­nezuelai és zöld-foki-szigeteki diplomaták rendelke­zésre állásáról, a világszervezeti zsargon szerint ,óta esik, hasitt. S persze nemcsak állandó megjelenési kötelezettségük van, hanem e két évre a magyar ENSZ-misszió is megkapja a BT belső anyagait, in­formációit. Ez nyilvánvalóan még hatékonyabbá te­heti diplomáciai munkánkat Az ENSZ-tagállamok persze eddig is rendre értesültek a­ BT-tevékenység­­ről, ám amihez Erdős és társai eddig „aprómunká­val”, személyes kapcsolatokkal jutottak hozzá, azt most az „első körben” közvetlenül megtudják. Tájékoztatása szerint a hónapok óta tartó fel­készülés utolsó szakaszában a kijelölt magyar dip­lomaták két, minden részletre kiterjedő megbeszé­lést tartottak a brit, illetve az osztrá BT-s kollégá­ikkal. Januárban történetesen London képviselője a tanács soros elnöke, s a magyar csapat már csü­törtökön hivatalos,kétoldalú megbeszélést is tart a britekkel. Ausztria diplomatái már egyéves tapasz­talataikat oszthatták meg Erdősékkel, s nagyköve­tünk nevetve mesélte, ENSZ-körökben sikere van az „osztrák-magyar BT-tagság" emlegetésének, ami persze csak idén érvényes, jövőre Bécs átadja helyét. Pénteken pedig, ha előbb nem, szabályos ülést is tart­ a Biztonsági Tanács: ekkor mutatkozik be hivatalosan is az­­új ENSZ-főtitkár, Butrosz Gháli. Kinek elődje, Pérez de Cuéllar az Utolsó utáni percig dolgozott, tehát szilveszter éjszakáján is. Miután anny­i erőfeszítést tett a latin-amerikai diplomata a Salvadort békéért, kedd délután még­sem repült el, mint tervezte, New Yorkból, és újév hajnalára sikerült is a polgárháború lezárását ígérő (Folytatás a 2. oldalon.)

Next