Magyar Nemzet, 1992. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
Magyar Nemzet Nagy utat tettünk meg Göncz Árpád újévi köszöntője Honfitársaim! Barátaim! Boldog új esztendőt kívánok valamennyiőtöknek. Boldog új esztendőt hazánk polgárainak, a nálunk menedéket találóknak, a szomszédos államokban élő és a távoli országokba szétszóródott magyarságnak, köztársaságunk minden barátjának s a világ minden jóakaratú emberének. Békét kívánok az új esztendőben. Békét a világnak, Európának, legkivált szomszédainknak és önmagunknak. Békét és bizalmat népek, nemzetek, etnikumok között. Békét és bizalmat itthon, egymás között, mindazoknak, akiket a nézeteik, eltérő politikai szándékaik, vagy éppen az egyre növekvő társadalmi különbségek szembeállítanak egymással. Amikor immár több mint egy éve hozzákezdünk az új, demokratikus Magyarország építéséhez, egységesebben éreztünk és hittünk. Egységessé tett bennünket, amit elutasítottunk: a régi rendet, a nemzeti kiszolgáltatottságot, a szélmalomharcot, amellyel illúziókból próbáltunk valóságot teremteni. Hittünk egy Európához jobban illeszkedő Magyarországban, ahol a jogrend védőernyője alatt nemcsak a társadalom egésze, hanem az egyesember is könnyebbért boldogul. Ma, alig egy év múltán, szakadozik az egység és foszladozik a hit. Bundás indulatokkal támadnak egymásra a politikai erők, s olykor már a társadalmi indulatok is felparázslanak, mert a szokatlan lemondás és nélkülözés bizalmatlanságot csihol, békétlenséget szül. Pedig nagy utat tettünk meg 1991-ben nagy célunk, a független, demokratikus Magyarország felé, a sikeresebb gazdálkodást ígérő tulajdonviszonyok felé, s mindezt úgy, hogy hazánk a hétköznappok gondjai ellenére e sok miatt megélt térség legszilárdabb országa maradt. 1991 -ről följegyzi a történelem, hogy csaknem fél évszázad múltán ebben az esztendőben hagyta el hazánkat az utolsó -lelkünk legmélyén mindig is megszállónak tartott - idegen katona, ekkor szűnt meg a Varsói Szerződés és a KGST, térségünk e két sajátos intézménye, melyek oly sokat emlegetett proletár internacionalizmusa még leplezni is csak rosszul leplezte kiszolgáltatottságunkat. 1991-ről följegyzi a történelem, hogy csaknem fél évszázad múltán olyan törvényeket alkotott immár szabadon - és a szó valós értelmében - választott parlamentünk, amelyek révén a perifériáról közelebb kerültünk a középponthoz, a bennünk élő Európa-eszméhez. Arra azonban kevesen gondoltak, hogy eredményeinknek vagy sikereinknek ára van. Olykor nagyon is keserves ára. A társadalom legszélesebb rétegeit sújtó infláció és munkanélküliség, a szociális védettség csökkenése. És nyomukban olyan veszélyek járnak, mint a társadalmi ellentétek kiéleződése, a politikai indulatok elszabadulása, vagy éppenséggel a közbiztonság aggasztó romlása. Arra is talán csak kevesen gondoltak, hogy a meghatározó politikai erők sem képesek a jobb jövő érdekében türelemmel viszonyulni a társadalmi-politikai más véleményhez. Sőt, történelmi küldetésünk nem ritkán túlzott magabiztossággal vértezett tudatában maguk is hozzájárulnak az ellentétek éleződéséhez. Vagy éppenséggel nem figyelnek eléggé rá, hogy még a legígéretesebb távlatok reményében is összeroskadhatnak a jelen terhei alatt azok, akiknek a vállára mindig is a legnagyobb súlyt rakta a mindenkori történelem. Falun és városon egyaránt. A mindenkori milliókra, a bérből, fizetésből élőkre, nyugdíjasokra. Átalakulásunk legsúlyosabb terhét - s mind többet - ők cipelik. És ha a Magyar Köztársaság a térség legszilárdabb állama maradt, ha a reméltnél is biztatóbb eredményeink születtek, ha sikerült túljutnunk a legválságosabb helyzeteken, ha nem csapott jövőnket veszélyeztetően magasra a társadalmi elégedetlenség - márpedig nem csapott! -, akkor az egyedül az ország népe demokráciára érett felelősségtudatának, önfegyelmének köszönhető. A Magyar Köztársaság államfőjeként mindenekelőtt ezt az önfegyelmet és felelősségtudatot szeretném megköszönni hazánk valamennyi polgárának. Elsősorban azoknak, akiknek hétről hétre nagyobb gondot jelent a család kenyerének előteremtése, a meleg otthon biztosítása, gyermekeik nevelése. Elsősorban nektek köszönöm meg, barátaim, hogy Magyarország képes volt megőrizni hitét, hitelét és jó hírét szerte a világban. Az évváltás mindig a számvetés és előretekintés ideje. Ilyenkor szívesen hisszük, hogy a ránk váró hetek, hónapok jobbak, szebbek, eredményesebbek lesznek, mint a mögöttünk hagyottak. Ilyenkor teli vagyunk bizakodással és hittel, hogy terveinket valóra váltjuk. Kívánom magunknak, hogy 1992-ben ez így is legyen. Bár jól tudom, hogy ez az év sem osztja majd könnyen a sikereket. Körülöttünk forrong a világ. A dolgunk sem lesz kevesebb vagy könnyebb, mint tavaly volt. Mindenekelőtt magunkra kell támaszkodnunk. Egyénnek, családnak, közösségnek. A nemzet egészének. Meggyőződésem, hogy oly sok fogadkozás, oly sok kitérő után végre valóban a magyar gazdaság rendbetételére és megerősítésére kell fordítanunk minden erőnket. Mind a felelős politikai erőknek, mind az ország polgárainak nézetkülönbségeket félretéve azon kell munkálkodniok, hogy növekedjék az ország gazdasági ereje, és megszülessenek azok a szociális intézkedések, amelyek nagyobb létbiztonságot nyújthatnak mindenkinek. Ennek azonban a társadalmi megbékélés a feltétele, amely el- és leszámolások helyett, az ellenségeskedés és félelem szítása helyett közös cselekvésre ad lehetőséget. A magyarság és hazánk minden állampolgárának erkölcsi erejében, felelősségében bízva ehhez kérem Isten áldását az új esztendő minden napjára. ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK, 1992. január 2., LV. évfolyam, 1. szám Nance legújabb béketerve A horvát elnök elutasítja a hagyományos konföderáció gondolatát . AZ ELMÚLT ÉV ÉRTÉKELÉSE és az előretekintés határozta meg a vezető politikusok újévi nyilatkozatait. Mitterrand francia elnök soha nem látott megrázkódtatásokkal teli esztendőként minősítette a távozót. Az események közül kiemelte a szovjet birodalom megszűnését, és elismeréssel adózott Gorbacsovnak, aki tevékenységével hozzájárult a hidegháború lezárásához. Helmut Kohl német kancellár ugyanezt említve megállapította, az 1991-es év ugyan nehéz volt, a németeknek azonban kedvezően alakult, s ezért hálásnak kell lenniük. Megjegyezte, amíg a hidegháború éveiben a fegyverkezésre kellett milliárdokat költeni, a jövőben lehetőség nyílik rá, hogy a felszabaduló eszközöket a demokrácia és a szabadság megszilárdítására fordítsák. Mijazava Kiicsi japán miniszterelnök hangoztatta: országának és Oroszországnak a legrövidebb időn belül haladást kell elérnie az úgynevezett északi területek vitás kérdésében. Ennek érdekében orosz-japán csúcstalákozót sürgetett. A tokiói külügyminisztériumi nyilatkozat is összegezte az elmúlt esztendő változásait, leszögezve, hogy véget ért a hidegháború, ám a Szovjetunió területén létrejött Független Államok Közösségének tagjaira rövid távon további gazdasági romlás vár. A dokumentum szerint semmivel sem jobbak a kelet-európai országok kilátásai, nekik is nehézségekkel kell számolniuk politikai és gazdasági reformjaik végrehajtásakor. A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁNI HELYZETET elemezte a varsói Polityka című hetilap is, amely szerint különböző mértékben ugyan, de az általános vonás a térség valamennyi országában: a politikai stabilitás hiánya, az államvezetésre nem kellően fölkészült új politikai elitek gyengesége, a szaktudás és középosztály hiánya, a gazdasági visszaesés és az infláció, a növekvő társadalmi feszültség, a privatizáció gondjai, amelyet súlyosbítanak a nem megfelelően végiggondolt reprivatizációs koncepciók. A lap úgy véli, a gazdaság átalakításának alapvetően két modellje jelent meg Közép és Kelet Európában: a sokkterápiát alkalmazó lengyel és a fokozatos átmenetet megteremtő magyar példa. A rendszerváltozás óta eltelt két év nem elégséges annak eldöntéséhez, hogy melyik a kedvezőbb, annál inkább, mert egészen más alapról indultak ezek az országok . A Polityka úgy véli, a reform hiányosságai ellenére az 1968-ban elindított folyamatnak köszönhetően a magyarok lényegesen kedvezőbb helyzetből kezdhettek a piacgazdaság megteremtéséhez. Ennek tulajdonítható, hogy a nyugati szakértők véleménye szerint Magyarországnak sikerült a legjobban bekapcsolódnia a világpiacba. A lap végezetül azt a véleményét fejti ki, hogy legalább is a közeli években, Magyarország, Lengyelország, Cseh Szlovákia, valamint a térség többi országa között a szakadék nem csökken, hanem nőni fog, éppen a változások tempójának különbözősége miatt, s ezáltal fölgyorsul a térség gazdasági dezintegrációjának a folyamata is. [Zs. E.) A KÜLPOLITIKAI HELYZET Továbbra is bizonytalan a perucai víztározó sorsa Horvátország frontjain szilveszter éjszakáján sem szüneteltek a harcok, Kelet-Szlavónniától egészen Dalmáciáig mindenütt fegyverropogás hallatszott. Az új év első napján számos sebesültet szállítottak kórházba, a harcok több halálos áldozatot is követeltek. Mint az MTI jelenti, sok városban légiriadót rendeltek el. A legsúlyosabb helyzet ismét Károlyváros környékén alakult ki: minden jel szerint a vukovári ostrom megismétlését vették tervbe a támadók. Egyelőre nincs hír a perucai víztározó sorsáról. A Split környéki völgyzáró gátat a hadsereg ellenőrzi, ám a helyi katonai alakulatok állítólag a létesítmény felrobbantásával fenyegetőznek, annak bekövetkezte hatalmas környezeti katasztrófát idézne elő. A helyzetről Cyrus Vance ENSZ-megbízottnak kellene tájékozódnia, ám nem tudni, hogy kapott-e elégséges információt Belgrádban az ügyről. Az amerikai diplomatát az ENSZ Biztonsági Tanácsa kérte fel kedden arra, hogy konzultáljon a perucai katasztrófa elhárításának lehetőségéről, a körzet demilitarizálásáról. Az ENSZ szerint ebbe a körzetbe mindenképpen békeerőket kellene küldeni. A kedden előterjesztett és a szerb részről már elfogadott változatban Perucáról nincs szó. Borisav Jovic elnökségi tag, az ENSZ-szel való kapcsolattartásra hivatott belgrádi bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy a kéksisakosok Kelet-Szlavóniában, Baranyában, Krajinában, Nyugat-Szerémségben és Nyugat-Szlavóniában építenék ki állásaikat, tehát a jelenlegi frontvonalak mentén. Csak a béke fenntartása lenne a feladatuk; ezeket a körzeteket teljesen demilitarizálnák, kivonulna onnan minden katonai alakulat és horvát erő. Megmaradna viszont a jelenlegi szerb közigazgatás és rendőri erő (az utóbbi csak fegyvertelen szolgálat formájában). Slobodan Milosevic szerb elnök kedden úgy nyilatkozott, hogy „elhárult minden akadály a kéksisakosok állomásoztatásával kapcsolatban”. Zágrábban már kevésbé lelkesedtek, hiszen a jelenlegi terv nem veszi tekintetbe azt a horvát álláspontot, hogy a horvát-szerb határra is irányítsanak ENSZ-erőket. Boszniába is csak jelentéktelen és fegyvertelen ENSZ-erő érkezne megfigyelői feladatokkal, ráadásul hivatalukban tartaná a szerb erőket, amelyeket Zágrábban megszállóknak tekintenek. Franjo Tudjman horvát elnök Cyrus Vance legújabb béketervével kapcsolatban újságírók előtt kijelentette: szó sem lehet hagyományos konföderációról, hanem csak szuverén államok jószomszédi kapcsolatairól. Tudjman nem hajlandó tárgyalni az esetleges határmódosításokról sem. A megszállt területeket az ENSZ-szel együttműködve kívánja felszabadítani, „de ha ez nem megy, háborúval szerezzük azokat vissza” - mondta a horvát elnök. Szerbia után végül Horvátország is elfogadta a jugoszláviai konfliktus rendezését célzó ENSZ-béketervet. Ezt Vance közölte. A horvát állásfoglalást jelentős lépésnek mondta a békeerők jugoszláviai telepítése szempontjából, ugyanakkor megismételte: a kéksisakosok kiküldéséhez előfeltétel, hogy a szemben álló felek szigorúan tartsák be a már sokszor meghirdetett tűzszünetet. Erre egyelőre kevés jel utal: a horvát rádió szerint szerda hajnalban a jugoszláv légierő (Folytatás a 2. oldalon.) MA NEM A SZENTSZÉK TUDTA NÉLKÜL cselekedtek azok az egyházi vezetők, akik kompromisszumra léptek a helyi hatalommal - állítja vatikáni nagykövetünk. (Interjúnk a 3. oldalon) PÁRTPOLITIKAI MARAKODÁS HELYETT ebben az átmeneti helyzetben Jászi Oszkár, Illyés Gyula és Bibó István szellemében gondolkodó újságírókra lenne szükségünk - vallja a negyvenöt éve Londonban élő olvasó. (A magyar sajtó szabadsága - 6. oldal) JOGBIZTONSÁGOT A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁGNAK Parlamenti képviselőnk kérdésére a szövetségi kormány azt válaszolta, hogy nem tervezik a diszkrimináló törvényekkel sújtott nemzeti kisebbségek rehabilitálását, kárpótlását, sem a törvények utólagos hatálytalanítását - mondja Duray Miklós. (Borsik József interjúja a 7. oldalon) SZABADRABLÁS FOLYIK az állami vállalatoknál a privatizáció során - állítja az MDF Monopoly-csoportja. Ám hogyan lehetne szabályozni a folyamatokat? (Légrádi Tibor: Magánbűnök és közerkölcsök - 8. oldal) ■ NEMZETKÖZI ÉLET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 4-5. OLDAL ■ NÉZŐPONT 6. OLDAL ■ INTERJÚ 7. OLDAL ■ GAZDASÁG 8-9. OLDAL ■ KULTÚRA 10. OLDAL ■ TUDOMÁNY 11. OLDALI NAPI KRÓNIKA 12. OLDALI SPORT 13. OLDALI MŰSOROK 14. OLDAL IT.SZERK. 15. OLDALI INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK 16. OLDAL Diplomatáink a patkó alakú asztalnál ENSZ-képviseletünk telefonkészültségben (Tudósítónktól) NEW YORK - Újévtől öt új, nem állandó tagja van az ENSZ Biztonsági Tanácsának, s most két esztendőre Magyarország képviseli a testületben Kelet-Európát. Diplomáciánk körültekintően készült fel erre az új, lehetőségeinket is bővítő feladatra - mondta lapunknak Erdős André nagykövet, aki hazánk állandó MVSZ-képviselőjeként néhány munkatársával együtt az új év első percétől „telefonkészültségben" is van: a Biztonsági Tanács tagjainak mindenkor elérhetőnek kell lenniük. A testületet ugyanis bármikor, éjjel vagy nappal összehívhatják valaminek a megbeszélésére, s természetesen rendkívüli ülésre is. így szilveszter napjának délutánján is lezajlott egy CT-konzultáció, még magyar részvétel nélkül, ám mostantól már diplomatáink is hivatalosak a híres patkó alakú asztalhoz. Erdős el is mondta, hogy mindez szabályszerűen történt: Jeszenszky külügyminiszter megbízólevelében négy diplomatánkat jelölte ki, hogy a BT-ben hazánkat képviseljék, tehát Erdőst, helyettesének Budai Ivánt, és két „váltótagot”, ahogyan az ENSZ-ben ezt nevezik, Szpdlacskó Zoltánt és Molnár Lászlót. S a Bem rakpart kijelölt még két „tanácsadót” is, Molnár Györgyöt és Kós Andrást, akik szintén részt vehetnek a BT-üléseken, de nem szavazhatnak hazánk nevében. Ezt a megbízólevelet még az újévvel távozó Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár vette át, s ő értesítettejelentésben” a Biztonsági Tanácsot a magyar, valamint a szintén új tag japán, marokkói, venezuelai és zöld-foki-szigeteki diplomaták rendelkezésre állásáról, a világszervezeti zsargon szerint ,óta esik, hasitt. S persze nemcsak állandó megjelenési kötelezettségük van, hanem e két évre a magyar ENSZ-misszió is megkapja a BT belső anyagait, információit. Ez nyilvánvalóan még hatékonyabbá teheti diplomáciai munkánkat Az ENSZ-tagállamok persze eddig is rendre értesültek a BT-tevékenységről, ám amihez Erdős és társai eddig „aprómunkával”, személyes kapcsolatokkal jutottak hozzá, azt most az „első körben” közvetlenül megtudják. Tájékoztatása szerint a hónapok óta tartó felkészülés utolsó szakaszában a kijelölt magyar diplomaták két, minden részletre kiterjedő megbeszélést tartottak a brit, illetve az osztrá BT-s kollégáikkal. Januárban történetesen London képviselője a tanács soros elnöke, s a magyar csapat már csütörtökön hivatalos,kétoldalú megbeszélést is tart a britekkel. Ausztria diplomatái már egyéves tapasztalataikat oszthatták meg Erdősékkel, s nagykövetünk nevetve mesélte, ENSZ-körökben sikere van az „osztrák-magyar BT-tagság" emlegetésének, ami persze csak idén érvényes, jövőre Bécs átadja helyét. Pénteken pedig, ha előbb nem, szabályos ülést is tart a Biztonsági Tanács: ekkor mutatkozik be hivatalosan is azúj ENSZ-főtitkár, Butrosz Gháli. Kinek elődje, Pérez de Cuéllar az Utolsó utáni percig dolgozott, tehát szilveszter éjszakáján is. Miután annyi erőfeszítést tett a latin-amerikai diplomata a Salvadort békéért, kedd délután mégsem repült el, mint tervezte, New Yorkból, és újév hajnalára sikerült is a polgárháború lezárását ígérő (Folytatás a 2. oldalon.)