Magyar Nemzet, 1992. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. január 2. Nemzetközi élet Magar Nemzet­e Jakovlev is sötéten látja az államszövetség jövőjét „Oroszország éppúgy összeomolhat, mint a Szovjetunió ” - figyelmeztetett Ruckoj a Sternnek adott interjújában „Oroszország éppen úgy összeomolhat, mint a Szovjet­unió figyelmeztetett Alek­­szandr Ruckoj orosz alelnök a hamburgi Stern magazin ked­di számában megjelent inter­j­­iban, amelyben ismét heves írálattal illette Borisz Jelcin orosz elnököt. Ugyanígy két­ségeinek adott hangot Kohl volt külpolitikai tanácsadója, valamint a peresztrojka egyik szülőatyja, Alekszanar Jakov­lev is a Független Államok Kö­zösségének jövőjét illetően. A DP­A idézi Ruckoj megdöbben­tő kijelentéseit, aki többek között azt állítja, hogy a Független Államok Közösségében „a diktatúrák legun­­doktóbb válfaja, az utca diktatúrája uralkodik”, amellyel szemben Jelcin teljesen tehetetlen. Hiába hozza egy­más, után rendeleteit, azokat senki sem hajtja végre. Az országban kia­lakult káoszért nem vállal senki fele­lősséget, Jelcin sem. Ruckoj kifogá­solta azt is, hogy akárcsak a korábbi rendszer idején, most sem vonnak fe­lelősségre senkit a nyomorúságos helyzet miatt.­­ Ha egy munkás elemei pár deszkát, hat év börtönt sóznak a nya­kába. Ám egy miniszter milliókat lophat, legrosszabb esetben kereske­delmi tanácsos lesz valamelyik nagy­követségen. Ilyen körülmények kö­zött a társadalmi robbanás, fenyeget: a lakosság bizalma napról napra fogy. Ez nem mehet így tovább sokáig - kongatta meg a vészharangot Borisz Jelcin alelnöke. Horst Teltschik, Kohl kancellár volt külpolitikai tanácsadója az ARD televízióban azt mondta, hogy közép­távon nincs esély a Független Államok Közösségének fennmaradására. Miha­il Gorbacsov azért bukott meg, mert a köztársaságokat egy új unióban akarta tömöríteni. Borisz Jelcin most a maga szintjén ugyanezt akarja, s ugyanúgy vereséget fog szenvedni. Az éppen­­hogy csak önállóvá vált köztársaságok nem lesznek hajlandók jogokat átruházni Oroszországra, mert attól félnek, hogy Oroszország uralkodni fog fölöttük - közölte Teltschik, az 1990-es kaukázusi szovjet-német egyezség egyik kidolgozója, közvetle­nül a minszki tanácskozás után. Karsten Voigt, a német szociálde­mokraták külügyi szakértője a Berli­ner Morgenpost keddi kiadásában úgy vélekedett, hogy „Lengyelor­szág, Magyarország és Csehszlová­kia felvétele a NATO-ba Oroszor­szágban valószínűleg új biztonság­­politikai félelmeket ébresztene”, ezért belátható ideig nem szabad új tagokat felvenni az észak-atlanti szö­vetségbe. Oroszország, Belorusszia és Ukrajna NATO-tagságát azért nem akarják a szövetségben, mert ez teljesen megváltoztatná a NATO jel­legét - vélte Voigt. „Nincs olyan mechanizmus, amely egyben tarthatná a jelenlegi ál­lamközösséget” - vélekedett Alek­­szandr Jakovlev, a peresztrojka politi­kájának egyik szülőatyja a The Los Angeles Times című amerikai lapnak adott interjúban. „Ha a gazdasági szö­vetség vagy közösség a piacgazdaság talaján működne, fennmaradhatna az új­ alakulat. Gazdaságunk­ azonban egyelőre nem piacgazdaság. A füg­getlen államok éppen azok szabadul­tak meg a központtól, hogy létrehoz­zák saját gazdasági központjaikat. A Szovjetunió felbomlásával egyidejű­leg - hamvaiból újjászülető főnixma­dárként - új életre keltek a régi, nem­zeti kommunista, bolsevik rezsimek. Fennáll a diktatúrák kialakulásának veszélye is. Mindez mélységesen nyugtalanít engem. A Nyugatnak na­gyon oda kell figyelnie ezekre a jelen­ségekre” - hangoztatta Jakovlev. Gorbacsov, egykori tanácsadója Grúziát, egyes közép-ázsiai köztár­saságokat és a Kaukázus bizonyos területeit hozta fel példaként, sőt a független balti államokat is. Jakov­lev, mint említette, levelet intézett Anatolijs Gorbunovs lett elnökhöz az új lett állampolgársági törvény kap­csán, amely véleménye szerint az ál­lampolgárokat két csoportra, első- és másodrendűekre osztja. Az oroszországi helyzetet Jakov­lev rendkívül nehéznek ítélte. Kijelen­tette, hogy egészében támogatja Jel­cin gazdasági reformjait, de úgy véli, hogy azoknak nem minden elemét gondolták át, különösen a szabadárak bevezetését. Ezek érvényesítéséhez szükség lenne a demonopolizált gaz­daságra, a kis- és nagykereskedelem privatizációjára. Emellett a piacokat nemcsak termelt árukkal, hanem a ter­melés eszközeivel is meg kellene töl­teni, vagyis az árak felszabadításának ki kellene terjednie minden piacra, így a földre és a termelési eszközökre is. Jakovlev megemlítette, hogy pár nappal ezelőtt beszélt Jelcinnel erről, aki egyetértett vele, ezt azonban nem követte semmilyen konkrét intézke­dés. Sőt, az orosz Legfelsőbb Tanács elutasította a föld magántulajdonára vonatkozó kormányjavaslatot. Saját jövőjéről Jakovlev egyébként elmondta, hogy egy társadalmi-gazda­sági és politológiai kutatási alap - az úgynevezett Gorbacsov-alap - szerve­zésével foglalkozik. „Úgy gondolom, ennek elnöke Gorbacsov, alelnöke pe­dig én leszek” - mondotta befejezésül. A SZOVJETUNIÓ HAGYOMÁNYOS FEGYVERES ERŐINEK MEGOSZLÁSA, 1991. szept. hu Cartopri­ss'Pelican'Buda­pest 0- GYALOGOS HADOSZTÁLY. SZOVJET TCRHIHOLOGIA SZITU NT :J.OVISZH­A­DOSZT­ALT X. ÖNÁLLÓ TÜZCOSOGI HASASABB EGYSEG J .LOGIBAZIS FLOTTABAZIS • PÁNCÉLOS MAD OSZT­A­LY •szovjetunió Államhatára 1997. szept 7. A Kereszténydemokrata Néppárt és a Márton Áron Társaság tiszteletbeli el­nöke több mint egy éve Rómában tel­jesít szolgálatot. B­ár ez alatt a rövid idő alatt nagyon sok katolikus egyhá­zi és magyar diplomáciai eseményre került sor­­ a pápa látogatására, An­­gelo Sodano bíboros, vatikáni állam­titkárnak és Roger Etsegaray érsek­nek, a pápai „Béke és Igazság" bizott­ság elnökének a magyar kitüntetésére -, ennek ellenére van aki mégis meg­kérdi, mi szükség van a vatikáni nagykövetségre? - A megbízásomat koalíciós megállapo­dás szerint töltöm be - mondja dr. Keresztes Sándor vatikáni követ­­, a Külügyminisztéri­um keretében, csak a munkánk sajátos jellege eltér a többi nagykövetségekétől. A Szent­szék nem egy egyszerű állam, és nem a Vati­kán a területe, hanem olyan szellemi nagyha­talom, amelynek a kisugárzása az egész vi­lágra kiterjed, és független az olasz államtól. Azt hiszem a legnagyobb diplomáciai kap­csolata a földön a Vatikánnak van. Még az olasz államnak is van külön, vatikáni nagy­követe. A szentszéki követek többsége nem is érintkezik az ottani állami hatóságokkal, hanem csakis az ő közvetítésével. Nem egy­szerűen egy egyházzal való kapcsolatterem­tésről van szó, hanem egy olyan, több évszá­zados, önálló jogi struktúrával és diplomáciai testülettel rendelkező intézményről, amely az egész földkerekségen jelen van. A Pápai Kú­ria különböző államokkal és a legváltozato­sabb hatalmi tényezőkkel tart kapcsolatot. Ezen belül a kongregációk - mint aféle mi­nisztériumok - biztosítják, hogy a különböző berendezkedésű államokban az egyház egy­ségesen működhessen. A meghirdetett alap­elveken belül, a diplomácia a lehetőségek és a kompromisszumok művészete. A Vatikán­nal tartott diplomáciai kapcsolat az egész vi­lágra kihat, hiszen a kúria évszázadokon ke­resztül olyan diplomáciai és információs kap­csolatot épített ki, amely egyedülállóan isme­ri a különböző népek, országok, rendszerek lényegét . A nyugati keresztény egyházak, egyete­mes jellegüknek megfelelően megőrizték füg­getlenségüket az államtól, nem úgy, mint szá­mos ortodox egyház, amely államvallásra tö­rekedett. Ennek ellenére a korábbi diktatú­rákban kapcsolatot kellett tartaniuk a hata­lommal. Mi a Szentszék álláspontja ebben a kérdésben: leváltják-e azokat az egyházi ve­zetőket, akik kompromisszumra léptek a ko­rábbi hatalommal? - A katolikus egyház hierarchikus, nem demokratikus, mint a protestáns egyházak, ezért a püspökök kinevezése Rómából törté­nik. Régebben a kinevezéshez állami hozzá­járulás kellett, most már nem. Az egyház hie­rarchikus felépítéséből­ következik, hogy amikor a Szentszék kiválasztotta egyháza élére a püspököket, akkor figyelembe kellett vennie, hogy az adott helyen, az adott körül­mények között szükségképpen a kompro­misszumok útján járnak. Mostanában olva­som a sajtóban, hogy meg akarják vizsgálni, ki, hogyan kollaborált, és egyes egyházi tiszt­ségek viselőit le akarják váltani... Ezzel szemben a katolikus egyháznak sajátos véle­ménye van. Azok az egyházi vezetők, akik kompromisszumra léptek a helyi hatalmak­kal, nem a Szentszék tudta nélkül cseleked­tek. Tehát a felelősségvállalás is közös. Ró­ma másként ítéli meg az embereket.­­Az utóbbi időben éles hangú elítélő cik­keket olvashattunk a bukaresti, nagy pél­dányszámú Európa című lapban. Azzal vá­dolják a Szentszéket és a pápát, hogy beavat­kozik Románia belügyeibe, mert Gyulafehér­váron a püspökséget érseki rangra emelte. Értesültünk Ion Iliescu államelnök és a pápai nuncius vitájáról is. Az is közismert, hogy az Európai Szinódus ökumenikus tanácskozásán az ortodox egyházak a konstantinápolyi ki­vételével -, valamint az orosz pravoszláv egyházak nem jelentek meg, mert a katolikus egyházat azzal vádolták, hogy el akarja tőlük hódítani a görög katolikusokat. Ennek a szi­­nódusnak a témája éppen a békés együttélés és az egységesülő Európa új lehetőségeinek az elemzése volt. Megváltozott a katolikus egyház álláspontja a kisebbségek és a nem­zetállamok kérdésében? - Romániában a katolikus egyháznak két nagy ágát különböztethetjük meg. Van az úgynevezett latin rítusú és a görög katolikus egyház. Amíg a görög katolikusok egyrészt helyileg Erdélyhez kötöttek, és azok kizáró­lag szinte mind románok, addig a latin szer­­tartású katolikus híveknek több mint nyolc­van százaléka magyar anyanyelvű. A Gyula­­fehérvári Egyházat Szent István korában, 1009-ben alapították. Szent László idején a nagyváradit, később a szatmárit, majd a te­mesvárit, amelyik német nyelven hirdeti az evangéliumot. Amikor Róma a gyulafehérvá­rit érseki rangra emelte és kilátásba helyezte, hogy ez az első lépése a hierarchikus szerve­zetnek, ezt nem a magyarok előnyeinek biz­tosítására tette, ha­nem az anyanyelvű ige­hirdetésért. Jelenleg nincs érvényes megálla­podás a Szentszék és Románia között. Most, amikor újjászervezi az egyházi területet, Ró­ma figyelembe veszi, hogy ez a négy püspök­ség magyar jellegű és a másik kettő, Buka­restben és Tasiban román, noha eredetileg a híveik magyarok - gondoljunk a csángókra. - Nem indokolt, hogy egész Romániában olyan érsekség vezessen, amelyiknek össze­sen huszonnyolc plébániája van. Nem Róma magyarosít, hanem az egyház hangsúlyozot­tabban figyelembe veszi híveinek az anya­nyelvét. Ezt Todea, a balázsfalvi román bíbo­ros érsek is természeesnek tartja. Az erdélyi püspökök nem kívánnak a bukaresti érsekség jogfennhatósága alá tartozni, ezért szeretnék, hogy Gyulafehérváron legyen érseki tartomá­nyi székhely. Még annak idején a monarchiá­ban, amikor Balázsfalvát román görög katoli­kus érseki rangra emelték, akkor a görög ka­tolikus püspökségeket mind Balázsfalva jog­hatósági körébe helyezték és kivették az esz­tergomi prímás hatásköréből, közvetlenül Róma fennhatósága alá került. Semmi más nem történik Gyulafehérvárral, mint annak idején Balázsfalva esetében, amelyet a romá­nok kértek. Romániában és az egykori Szov­jetunióban betiltották a görög katolikus egy­házat, templomaikat elvették, és odaadták az ortodoxoknak. Most, amikor ezek kérik vissza, egységbontásnak minősítik és sértő­nek találják, hogy szabadon gyakorolhassák vallásukat.­­ A katolikus egyház világegyház. Kül­detése, a világ egészéhez szól. Minden nép­pel olyan kapcsolatot akar létesíteni, hogy az evangelizációt, az evangélium hirdetését szabadon végezhesse. Ezért őrizkedik attól, hogy döntőbíróként lépjen fel államok vagy nemzetek közötti vitában. Ebben a Szent­szék nem kíván állást foglalni, mert ez akar­­va-akaratlanul a pasztorális küldetését nehe­zítené, függetlenül attól, hogy melyik félnek van igaza. A magyar külpolitika sem akar ri­valizálni a szomszéd népekkel, hanem kor­rekt partneri viszonyra törekedik velük. Egymás érdekeinek, kultúrájának, vallásá­nak, nemzeti azonosságának tiszteletben tar­tása az a cél, amelyet követünk. A kizáróla­gosságra törekvő nacionalista államoknak nincs távlata az egységesülő új Európában, de az egyetemes keresztény vallás szem­pontjából sem helyeselhető a nemzeti önzés, más nemzetek elnyomása. Sajnos az emberi jogok semmibe vevése veszélyhelyzeteket teremt, de ennek a kérdésnek a megoldása nem az egyházra tartozik. Tekintettel arra, hoy a Π. vatikáni zsinat bevezette az anya­nyelv használatát mind a liturgiába, mind az egyházi közösségi életbe, ezért maga az egy­ház is kötelességének érzi, hogy biztosítva legyen az anyanyelv használatának joga az egyházi keretek között is, mert ez az egyház igehirdetésének a feltétele. A mi nemzeti tö­rekvésünk, hogy a magyar kisebbségek sza­badon használhassák anyanyelvüket, talál­kozik a Szentszékével, de ennek az érvényre juttatása a jövő feladata. Ágoston Vilmos Róma másként ítél Interjú dr. Keresztes Sándor vatikáni nagykövettel A grúz ellenzéki vezetők véleménye:­­ Elkerülhetetlen a parlament újabb ostroma A grúz fővárosból az új év első napján is heves harcokról szá­moltak be a hírügynökségek. A Reuter szerint Tbiliszi központ­jában a szilveszteréjszakai vi­szonylagos nyugalom után kiújultak az összecsapások az ellenzék és a Zviad Gamsza­­hurdia elnökhöz hű erők között. A harcokban nehézfegyvereket is bevetettek; a városban gépfegy­ver- és géppuskatűz hallatszott. A TASZSZ egy Tbilisziből sugárzó amatőr rádióadóra hivatkozva közöl­te, hogy a grúz fővárosban pokolgép robbant egy villamosban, két ember meghalt és nyolc megsebesült. Ten­giz Kitovani, az elnök ellen fellázadt Nemzeti Gárda parancsnoka, a par­lament elleni december 22-i támadás megindítója szerdán újságírók előtt kijelentette, hogy a parlament újbóli ostroma elkerülhette. Hasonlóan nyilatkozott Gela Lancsava, a Nem­zeti Gárda őrnagya is. Beszik Kuta­­teladze, a grúz hadsereg főparancs­noka, volt védelmi miniszterhelyet­tes, aki hat nappal ezelőtt pártolt el Zviad Gamszahurdia elnöktől, tűz­szünetre és tárgyalásokra szólított fel. Közötte, hogy a hadsereg csak akkor avatkozik be, ha megtámadják a katonákat. A grúziai egészségügyi minisz­térium adatai szerint a harcoknak eddig legkevesebb 13 halálos áldo­zata van és mintegy háromszázan sebesültek meg. A UPI amerikai hírügynökség viszont úgy értesült, hogy nem hivatalos adatok szerint a halálos áldozatok száma eléri a het­venötöt.­­ Kedden 17 holttestet szállítottak a városi hullaházba - je­lentette a UPI és a TASZSZ. A TASZSZ szerint a grúz parlament 46 képviselőt megfosztott manndá­­tumával járó jogaitól „az állam­csínyben való részvétel és a Tbili­sziben történt tömeges gyilkossá­gokban való bűnösség miatt. Kínai reaktor Pakisztánnak Pekingből jelenti az MTI­ Egy háromszáz megawattos atomreaktor Pakisztánnak történő eladásáról ír­tak alá Pekingben megállapodást. Hírügynökségek jelentései - ame­lyek az Új Kína közleményét ismer­tetik - idézik Li Peng kínai minisz­terelnök kijelentését, mely szerint a berendezést békés célokra fogják felhasználni Pakisztánban.Az eddigi kínai titkolózást felváltó nyílt beje­lentés nyugati elemzők szerint Pe­king azon törekvésének része, hogy megnyugtassa a kínai atomtechnoló­gia elterjedése miatt aggodalmasko­dó nyugati köröket. Aggódnak a CIA szakértői az atomtitkok miatt , New Yorkból jelenti az MTI. Amerikai szakemberek, köztük a CIA vezetői amiatt aggódnak, hogy a fel­bomlón Szovjetunióból esetleg kül­földre menekülnek a korszerű hadi­technológiák, illetve a technológiák kidolgozói - jelentette szerdai számá­ban a The New York Times című napi­lap. A TASZSZ és az AP által idézet jelentés szerint a technológiák áruba bocsátásának jóval veszélyesebb kö­vetkezményei lehetnek, mint azok­nak az atomfegyvereknek az eseté­ben, amelyek már „amúgy is rossz kezekben vannak”. A menekülés okai közön a CIA a szovjet gazdaság le­romlását, a katonai morál gyöngesé­­gét és a várhatóan felszökő munka­­nélküliséget említi. Egyes szakembe­rek mindamellett megjegyzik, hogy a szovjet agyelszívásnak a nukleáris hadieszközök tekintetében valószínű­leg a kelleténél nagyobb jelenőséget tulajdonítanak. Az amerikai hírszerző szolgálat becslése szerint a volt Szov­jetunióban 900 000 ember dolgozik a nukleáris hadiiparban, közülük leg­alább kétezren igen komoly tudással és titkos információkkal rendelkez­nek a hazai atomtechnológiákról. A német hírügynökség szerint mélyponton a magyar gazdaság A magyar gazdaság elérte mély­pontját a felleridülés azonban egyelőre várat magára, nemcsak belső okok. Hanem a­ nemzetközi konjunktúra lanyhatása­ miatt­ is. A magyar lakos­ságnak, amelynek már az utóbbi években is ígéretekkel kellett beérnie, még várnia kell arra, hogy elérhető közelségbe kerüljön számára a nyugat­európai életszínvonal - állapította meg a magyar gazdasági helyzet alakulásá­ról újév napján közölt jelentésében Gerd Kriwanek, a DP­A német hírügy­nökség Budapestre küldött tudósítója. A hírügynökség munkatársa idé­zi az 1992 második felére enyhe nö­vekedést prognosztizáló Kádár Bé­lát, a nemzetközi gazdasági kapcso­latok miniszterét, de a „kevésbé opti­mista” Tardos Mártont, a vezető el­lenzéki párt gazdasági szakértőjét is, aki a vállalatok lassú privatizálásá­ban látja a gazdasági fellendülés útjá­­ba szálló fő akadályt. A tudósítás sze­rint csekély a magyar vállalatok iránti külföldi érdeklődés. Lényeges akadálya a bankszektor 1992 végéig tervezett privatizálásának a nagy ke­reskedelmi bankok 60 milliárd fo­rintnyi behajthatatlan adóssága is. A magyar gazdaság kiugróan negatív jelenségének nevezi a DPA az 1991 eleje óta megháromszorozódott és előrejelzések szerint, 1992. végéig félmilliót elérő munkanélküliséget. Magyarországon kedvező jel­nek tartják, hogy a gazdaságnak si­került leküzdenie a kelet-európai piacok összeomlását - írta a tudósí­tó, emlékeztetve arra, hogy az egy­kori KGST-országokkal folytatott kereskedelem aránya a ’80-as évek közepének 70 százalékáról 20 szá­zalékra zuhant.

Next