Magyar Nemzet, 1992. február (55. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

S A hit végvárain írta: Lőcsei Gabriella zületőfélben az egyezség: visszahelyezik régebbi he­lyükre, korábbi adásidejük­be a tévé és a rádió vallásos műso­rait. Tiltakozások, feliratok, nyilat­kozatok és heves megnyilvánulá­sok után áll vissza a „régi rend", amelyről mindnyájan tudjuk, nem is olyan régi. Szabadabb lehetősége­ket, egyházi fennhatóságot a tö­megtájékoztatásban a vallás, a hit csupán rövid ideje kapott, a rend­szerváltoztatást előkészítő, első órákban. Akkor, amidőn már min­denki számára nyilvánvalóvá vált, az emberi jogokat csak módjával, a hatalom különengedélyeivel érvé­nyesülni hagyó világnak vége. Ké­szülődik az új, amelyben minden polgár az lehet, aki valójában. Ha istenhívő, hát istenhívő, ha materia­lista, párthatározatok nélkül is az. A készülődő újnak egyik igen sajátságos jele éppen az volt, hogy irdatlanul nagy lett a „szocia­lista szektorban" a vallások iránt érdeklődő emberek száma. Fiata­lok - kik soha nem hallottak transz­cendens tanokról­­, kialakult egyé­niségű felnőttek - kik a marxizmus­­leninizmus elvei s útmutatásai sze­rint értek meglett emberré - elindul­tak keresni azt, aki vagy ami túlmu­tat az evilági célokon és lehetősé­geken, elindultak meglelni az Örökkévalót. Istenbe kapaszkod­nak - mondotta a kárpátaljai ma­gyar férfi, amikor azzal a tenger­nyi sokadalommal találkoztam, amely templomát kérte vissza a pe­resztrojka első óráiban, és nem a személyes vagyonát, polgári joga­it. Istenbe kapaszkodnak, kibe is kapaszkodhatnának másba, foly­tatta kárpátaljai kalauzom az „el­igazítást" néhány esztendeje, s e kifejezéssel szemléletesen fogal­mazta meg azt a lelki késztetést, amely akkoriban, de azóta is a ke­let- és közép-európai népeket jelle­mezte, jellemzi. A történelmi egy­házak, a szabadegyházak, az újabban formálódó vallási gyüle­kezetek mind-mind egyre több hí­vőt fedezhettek föl maguk körül, miközben nyugat-európai s tenge­rentúli testvéregyházaikban zen­gett a panasz: a modern ember el­fordul a vallásoktól, formálisan vagy sehogyan sem gyakorolja hi­tét, kritikusan szemléli a lelki veze­tőket, és mindennapi életvitelében , nyoma sincs vallása tanításainak, arancsolatainak. Kicsit irigyeltek ennünket lelki igyekezeteinkért a nyugatiak. Irigyelnek ma is. És mi­közben szeretetszolgálataikat ro­hamra indítják ezernyi bajunk, nin­­csünk legyőzésére, miközben anyagi s szellemi segítségüket ajánlják fel, csöppnyi - vagy na­gyobb? - „önzéssel" azt remény­ük, viszontszolgálatként tőlünk kapják meg a biztatást és a pél­dát: mit kezdhet hitével, vallásos lelkületével a modern kor embere? A­miért a külföldiek irigyked­tek, arra idehaza az or­szágnak új politikai arcula­tot szabó pártok számítottak. Volt, amelyikőjük társadalomformáló erőnek, volt, amelyik pártprogram­nak és volt, amelyik ken­esfogás­­nak tekintette a hívők megszólítá­sát: tartsatok velünk! Vagy: velünk tartsatok! Az eltelt másfél eszten­dőben csak fokozatosan vált nyil­vánvalóvá, hogy melyik politikai csoport mit tart a lelkiismereti és vallásszabadságról valójában, és miként segíti a demokráciában élő embernek azt az elemi jogát, hogy eszmei meggyőződése sze­rint éljen. E fokozatos és tempós felismerést alkalmanként felgyorsí­totta egy-egy nevezetes egyházi, egyházpolitikai esemény: Mind­­szenty József hamvainak hazaho­zatala, az egyházi ingatlanok visszaadásának ügye, II. János Pál magyarországi látogatása, az evangélikus egyház zsinata vagy a hetekkel ezelőtt Budapesten megrendezett ökumenikus ifjúsági találkozó. Ezekről kivétel nélkül mindegyik társadalmi, illetve politi­kai szféra véleményt nyilvánított. E tényleges véleményekből egyértel­műen kikövetkeztethette, aki akar­ta, kinek mennyit ér a hit, a vallás, mennyit az egyházak magyaror­szági jelenvalósága, szabadság­ban színesedő, erősödő, régi-új karakterük. A­mit ellenben igen kevesen is­mertek fel, és amiről - ép­pen ezért igen kevés szó esik - az az, hogy a hívő tömegek­nek milyen jelentős része volt a rendszerváltoztatás előkészítésé­ben és véghezvitelében. Éppen emiatt mint egykori ellenzéki erő­nek, nagyobb beleszólási jogot kel­lene kapniuk az ország sorsának további formálódásába is. Tomka Miklós valásszociológus nemrégi­ben több helyütt is elmondta, mi­lyen hátránya az köznapjainknak, hogy a szamizdatot gyártó, tünteté­seket szervező nyolcvanas évekbeli ellenzék és a budai hegyekbe, ré­tekre rendőri felügyelet kíséretében „vidám zarándoklatra" járó vallá­sos sokadalmak, Nagymaroson év­ről évre „lelki erőművet" építő hívők nem találtak, találnak egymásra. Sőt - szőhetjük tovább a vallásszo­ciológus gondolatait - míg a teg­nap egyik markáns ellenzéki cso­portja a politikai élet előterébe ke­rült, a másik megint a hit végvárai­­ba kényszerülni látszik. A vallásos­ság magánügy - hangzik innen is, onnan is az intelem, noha mind­nyájan emlékezhetünk rá, hogy az erkölcs (ellenzéki) erejével is képes a társadalomra, a politikára hatni a hívő emberek gyülekezete. A végvárakba szorult csapa­tok - a történelem, a régi magyar irodalom számos példával tanúsítja - bámulatra méltó hőstettekre képesek. És­­ er­ről azonban rendszerint nem pél­dálózik a história, legfeljebb a fá­ma suttog róla - csúnyácska csete-p­atékra is képesek. Ki hőstettnek,­­ csetepaténak ítéli meg a vallá­sos rádió- és televízióműsorok mél­tó sugárzási körülményeiért szót emelők küzdelmét. Ha jó egyez­ség születik a rádió és tévé vezető­sége, valamint az egyházak kép­viselői között a vallásos műsorok­ról, és ez az egyezség sértetlenül érvényesül a gyakorlatban is, elfv­­ultságok és előítéletességek nél­­ül lehet majd minősíteni az elmúlt napok felekezeti megmozdulásait. Ha a környező országok „hitbéli szolgáltatásaival" vetjük össze a ma­gyar közszolgálati rádió és televízió 92-re tervezett „adományait", azt kell mondani, jó és fontos küzdelem­be fogtak a történelmi egyházak ve­zetői, amikor a nyilvánosság előtt emeltek szót a vallásos programok védelmében. Azt azonban a média­összetűzésnek (félreértésnek?, ügyet­lenségnek?) a villámfényeinél is meg­láthatta bárki, hogy a hitet, a vallá­sos érzületet nem lehet megint (és nem lehet már) végvárakba, határte­rületeken álló, állandó erőpróbák­nak, védekezéseknek kitett falak kö­zé zárni. A hívő ember, tartozzék bármelyik egyházhoz, éppen úgy a nyitott, normális és békére berendez­kedő közélet részese, építője, mint a hitetlen. „Másodrendű állapolgár" voltából, mit az előző rendszer mért rá, előlépett az elsők és az egyenlők közé, s mint bárki más, megérdemli, hogy megkülönböztetések, előítéle­tek nélkül tekintsen rá mindenki. Még akkor is, ha ünnepnapi kedvtelése s igénye, hogy vallásos műsorokat hallgasson a rádióban, istentisztele­tek, igehirdetések közvetítését nézze a televízióban. MMI Nemzet Ára: 11,50 Ft ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZOMBAT, 1992. február 1., LV. évfolyam, 27. szám A Biztonsági Tanács történelmi csúcstalálkozója New Yorkban Az ENSZ békefenntartó szerepét erősítenék a világ vezetői . TÖRTÉNELMI CSÚCSTALÁL­KOZÓK napjaként rögzítik az elmúlt 24 órát a világpolitikai krónikák. Különösen érvényes ez az ENSZ Biztonsági Tanácsának első csúcsértekezle­tére, amelyre gyökeresen megváltozott nemzetközi hely­zetben, a hidegháború végeztével, történelmi változások közepette, John Major brit miniszterelnök kezdeményezé­sére került sor. A BT 15 tagállamának vezető politikusai erre az új helyzetre figyelve fejtették ki álláspontjukat az ENSZ szerepéről a nemzetközi béke és biztonság erősí­tésében. Miközben úgy értékelték, hogy remény van egy biztonságosabb és emberibb világra, egyetértettek ab­ban is, hogy a Biztonsági Tanácsnak központi szerepet kell játszania a kedvező változások elősegítésében és az új veszélyek elhárításában. A New Yorkban elfogadott dokumentum sürgeti a leszerelést, és aláhúzza a kollektív biztonság elvét, továbbá megbízza a főtitkárt, hogy ter­jesszen elő javaslatokat arra, miként erősíthető a világ­­szervezet szerepe a megelőző diplomáciában, a válsá­gok elhárításában, a béke fenntartásában. A nyilatkozat - mintegy jelezve a világszervezet újfajta szerepvállalási szándékát - arra is rámutat, hogy a stabilitáshiánynak a háborúkon kívül gazdasági, társadalmi és környezeti okai is vannak, s az ENSZ a jövőben e kérdések megol­dásának is kulcsfontosságot tulajdonít. ■ A VÁLSÁGMEGELŐZÉS és válságrendezés szerepelt egy másik nemzetközi fórum, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet prágai külügyminiszteri ta­nácskozásának napirendjén is. A résztvevők a nagyobb hatékonyság érdekében új rendezési elvet fogadtak el, mégpedig a „konszenzus mí­nusz egy" elvét, amelynek ér­telmében a külügyminszterek bizottsága akkor is hozhat konfliktusrendező határozatot, ha azzal nem ért egyet valamely tagállam, amely felelős a helsinki kötelezettsé­gek durva megsértéséért. A prágai dokumentum leszö­gezi, hogy javítani kell az EBEÉ konfliktusmegelőző ké­pességét, és megfontolásra ajánlja új ellenőrző eszkö­zök létrehozásának lehetőségét. A külügyminiszterek célul tűzték ki a helsinki folyamat állandó felügyeletét, és leszögezték, hogy a béke biztosítása érdekében joguk­ban áll megfelelő intézkedéseket hozni. ■ JELCIN SZEMÉLYÉBEN Oroszország az októberi forra­dalom óta első ízben lépett önálló alanyként a világpoli­tika színpadára, az orosz elnök ugyanis részt vett a Biz­tonsági Tanács csúcstalálkozóján, ahová Londonból ér­kezett. Mint a The Guardian pénteki számában írta: Jel­cin londoni szereplése a brit vezetésben végleg eloszla­tott minden kétséget az orosz elnök politikai ereje és egy esetleges katonai puccs veszélye felől. A brit fővárosban a tárgyalások után arra a következtetésre jutottak, hogy a hatalom szilárdan Jelciné, és államcsínytől nem kell tartani. Az orosz államfő újabb nemzetközi megmérette­tésére épp a mai nap kerül sor Camp Davidben, ahol Jelcin George Bush amerikai elnökkel folytat négyszem­közti megbeszéléseket. A találkozót hatalmas érdeklődés előzi meg, különös tekintettel arra, hogy a két vezető igencsak felkorbácsolta a várakozásokat, mi­dőn mindketten drasztikus csökkentéseket kezdeményez­tek a nukleáris fegyvertárakban. (P. L.) A KÜLPOLITIKAI HELYZET Jelcin nagypolitikai belépője (Tudósítónktól) New York - Erőt és eszközöket kell adni az ENSZ-nek, hogy betölthesse az alapításakor el­képzelt békefenntartó szere­pét - hangoztatták a történel­mi BT-csúcs szónokai. S meg­bízta a Biztonsági Tanács az ENSZ-főtitkárt, hogy július 1-ig tegyen javaslatot a világszer­vezet hatékonyabbá tételére. Megújítani kívánja magát az ENSZ, hogy megfeleljen azoknak a hidegháború utáni új kihívásoknak, amelyekre a fennállása óta első csúcs­szintű BT-ülés mindegyik szónoka utalt, de a világszervezet hű maradt önmagához, és a protokollnak azért el­sőbbséget biztosított a politika előtt, így az utolsó pillanatig tartó vita a fel­szólalási sorrendről nem a hatalmi, a hivatali logikát követte: előbb az elnö­kök, majd a kormányfők, végül a két külügyminiszter beszélhetett. Viszont az egész napos (az ENSZ-főtitkár adta ebéddel megszakított) tanácskozást megnyitó - és a csúcsot kezdeménye­ző - Major brit miniszterelnök ilyen utolsónak fejtette ki kormánya nézete­it. Persze, már a nyitánykor megadta az ülés alaphangját:, A világban kiala­kult új helyzetben új elképzelésekre és új ösztönzésre van szükség.” S aho­gyan utána sorra kollégái, Major is oly módon sürgette a - szinte minden be­szédben megemlített - ,Kollektív biztonsági feltételeinek létrehozását, hogy az ENSZ „eszközeinek megújítá­sát” szorgalmazta. Jelcin a maga ENSZ-belépőjét szintén „eredeti esz­méket” szorgalmazva adta elő, és ő a „gyors reagálás gépezetétől” képzeli el a Biztonsági Tanács békefenntartó te­vékenységét. Bush amerikai elnök „robosztus” ENSZ-et óhajt, noha értesülések szerint az egyedül maradt szuperhatalom nem rajong igazán egy állandó ENSZ-parancsnokság gon­dolatáért Az eltérő megfogalmazások azonban érezhetően arra a közös törek­vésre vallanak, amit Antall József „személyes képviselőjeként” szólva Jeszenszky Géza .Állandó” és­­rövid határidővel” mozgósítható fegyveres alakulatnak nevezett. A The New (Folytatás a 3. oldalon) Szabotázs egy litván atomerőműben? A lengyelországi Bialystok rádi­ójának litvániai tudósítója sze­rint néhány nappal ezelőtt csak­nem megismétlődött a csernobi­li katasztrófa Litvániában. Az ország északnyugati részén le­vő snieczkusi atomerőműben, ezúttal azonban nem baleset, hanem szabotázs­akció történhetett. A lengyel határtól 220 kilométerre levő erőmű egyik mű­szaki dolgozója szándékosan olyan ví­russal „fertőzte meg” a létesítményt irányító számítógépet, amely a kom­puter teljes programját megsemmisít­hette volna. A tettes hozzá nem értése miatt csupán a kisegítő berendezések irányítása ment tönkre. A PAP is beszámolt az esetről: köz­lése szerint a szabotázsakciót a bűnös - akit már őrizetbe is vettek, és vádat emeltek ellene - politikai okból követte el tettét A UPI szerint egy litván szóvivő cáfolta a lengyel értesüléseket MA BEHAJTHATATLAN MILLIÓK Bírósági végzésre most már válla­lati igazgatók irodáját is kipakol­hatjuk. Addig nem hiszik el, amíg meg nem tesszük. A tönkrement kisszövetkezetek teljes vagyonát azonban nagyon sokszor rövid idő alatt sikerül elárverezni. (Halász Miklós: Ma már az adófelügyelők is kettesben járnak... - 6. oldal) EPER ÉS ÉSZ A magyar egyetemeken az elmúlt évtizedekben főleg csak arra taní­tották meg a diákokat, hogyan le­het szép csendesen evezgetni az ál­lóvízben, ám ennek vége. Aki itt egyensúlyban akar maradni, fel kell készülnie az újabb és legújabb sodrásokra. (Szendrei Lőrinc írása a 7. oldalon) A DEMOKRÁCIA MINDIG, MINDENÜTT TÖRÉKENY Mindenkinek folyvást éberen kell figyelnie a hatalom önkényes al­kalmazását. Csak a szabad sajtó deríthet fényt a hazugságokra. A türelem a szabad piaccal és sajtóval együtt jelenti a demokráciát - mondja a Harvard Egyetem kor­mányzási iskolájának igazgatója. (Avar János: A sajtószabadság har­vardi maximalistája - 8. oldal) TUDTA-E ÖN? Vetélkedőnk helyes válaszai a 16. oldalon. Hétfői mellékletünkből G l murtaBett a z d a s a Ij Magyar Nemzet gazdasági melléklet Összeállítás a telefonhelyzetről Beszéljük meg... Bácskai Tamás rovata Egy önkínzó befektetés története Üzleti kalauz Kisbefektetőknek Amit az adózásról tudni kell Karrier Autó-ingatlanpiac Kaleidoszkóp Enyhült a konszenzuselv, EBEÉ-erők a horizonton? Új szakaszban az európai biztonsági fórum (Munkatársunktól) PRÁGA - Az úgynevezett prá­gai dokumentum, valamint a fegyverszállításokról és elterje­désük megakadályozásáról szóló nyilatkozat aláírásával ért véget a Európai, Biztonsági és Együttműködési Értekezlet prá­gai miniszteri konferenciája. A csehszlovák főváros az év vé­géig tölti be a helsinki folyamat házi­gazdája tisztét, amikor is majd Svéd­országnak adja át. Közben március végétől kezdetét veszi a Helsinki II. értekezlet, amely július 9-én a tagál­lamok legmagasabb szintű képvise­lőinek részvételével fejeződik be. Mint ez a napirend s a most elfo­gadott dokumentumok is bizonyít­ják, az európai biztonsági fórum munkája új szakaszához érkezett. A prágai dokumentum részletezi min­dazokat a javaslatokat, amelyek az EBEÉ teljes tevékenységi körében megnövelnék a szervezet aktivitását. A dokumentum célja, hogy a hideg­háború utáni Európában biztosítsa a demokrácia, az emberi jogok, a piac­­gazdaság és a leszerelés továbbfej­lesztését a politikai konzultációk esz­közével. A résztvevő tagállamok megnö­velik a bécsi konfliktusmegelőző központ jogköreit, a jövőben gyak­rabban szervez majd úgynevezett , jelentéstevő missziókat”. Ezek egyike lesz a közeljövőben két új tagállam, Örményország és Azerbaj­dzsán közötti konfliktus tanulmányo­zása, amelyről az Azerbajdzsánba küldött bizottság három héten belül tesz jelentést. A miniszterek kiszélesítették a Varsóban székelő Szabad Választá­sok Hivatala tevékenységét is, amely a jövőben Demokratikus Intézmé­nyek és Emberi Jogok Hivatala né­ven szerepel majd. Lényegi áttörést jelent, hogy a dokumentumban rög­zítették az eddigi teljes konszenzus­elv enyhítését: a politikai döntések meghozatalához nem szükséges a válságban érintett állam beleegyezé­se, sem azoknak a szavazata, akik bi­zonyíthatóan megsértik a helsinki alapelveket. (Ilyen esetben azonban csak politikai nyilatkozatok szület­nek, amelyek nem érinthetik az adott állam területét.) Mint a konferencia munkájáról Gyarmati István a ma­gyar tudósítóknak elmondta, Jugo­szláviával is érdemben foglalkozott a külügyminiszteri találkozó. Jelentős, hogy az elfogadott dokumentumok (Folytatás a 3. oldalon)

Next