Magyar Nemzet, 1992. március (55. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

2 Magyar Nemzet Pool-kártya Hogyan nem kell a sajtót tájékoz­tatni, erről szerzett újabb tapasztala­tokat pénteken a Magyar Nemzet tu­dósítója, aki parlamenti belépőjével a zsebében és neve előzetes bejelenté­sének a tudatában igyekezett a kor­mányszóvivőhöz, hogy beszámol­hasson lapjában a portugál miniszter­­elnök budapesti tárgyalásairól. De a gyönyörű épületbe nem engedték be az őrök, mert nem volt nála pool-kár­tya, amelyet az igénylés ellenére sem kapott meg a szerkesztőség. Sebaj, gondolhatta a nemzetközi pool­­szokások alapján, nem is akar a kivá­lasztottak között lenni, akik a tárgya­lások első perceiben jelen lehetnek a vezetők kézfogásánál, ő csak a szóvi­vői tájékoztatóra igyekszik. Oda sem mehet, hangzott a zord válasz a portán, ha telefonálni akar a sajtóiro­dába, megteheti az utcáról. Maradt hát az MTI-anyag, amely késő este meg is érkezett. Poolokat (fotósokból, tévések­ből, újságírókból álló kisebb csopor­tokat) nagy nemzetközi eseményeken szerveznek, hiszen többezer újságíró nem férhet a politikusok közelébe. Ám tájékoztatni mindenkit szoktak, pool-kártya nélkül is, mert a szóvivő­nek az a feladata, hogy a nemzeti saj­tónak, a diszkriminációt szigorúan mellőzve, részletesen beszámoljon a tárgyalásokról és válaszoljon a kér­désekre. Pénteken sikerült túlszer­veznie a miniszterelnöki sajtóirodá­nak, összekevernie a magyar sajtót a poollal, s megzavarnia a parlamenti beléptetés eddigi módszerét is. Vajon hány külön engedély kell majd a jö­vőben, hogy az újságíró eljusson a szóvivőhöz, akinek alapvető dolga a legszélesebb körű tájékoztatás? (k.m.) KÜLFÖLD JESZENSZKY GÉZA külügyminiszter szombaton Bolognában rövid, kötet­len megbeszélést folytatott Gianni de Michelis olasz külügyminiszterrel egy Közép-Európáról tartott tanácskozás szünetében. Az eszmecserén általá­ban a térség időszerű problémái ke­rültek szóba, elsősörön a jugoszlávi­ai helyzet, amelyet egybehangzóan úgy ítéltek meg, hogy az ENSZ-csapa­­tok megjelenése pozitív irányba fordít­hatja az események menetét, elősegít­heti a politikai rendezést célzó tárgya­lások folytatását a Lord Carrington el­nökletével folyó értekezleten. Kitértek a kétoldalú, magyar-olasz kapcsola­tok kérdésére is. A két külügyminiszter közösen elnökölt a Közép-Európáról tartott tanácskozáson, amelyet az As­pen Institute nevű külpolitikai társaság rendezett politikusok, gazdasági ve­zetők és politikatudósok részvételével. CSEHSZLOVÁKIÁNAK NEM ÉRDEKE, hogy a dunai erőmű körül kialakult körzet bármilyen formában is eszkalá­­­­lódjon, mivel ez a kölcsönösen elfo­gadható megoldás esélyeit rontaná - jelentette ki a pozsonyi Prácának adott interjújában Rudolf Camel, Csehszlová­kia budapesti nagykövete. Marian Cal­­fa levelének budapesti fogadtatásával kapcsolatban úgy látja, hogy a levél legfontosabb része elkerülte a magyar fél figyelmét. Szerinte ugyanis a csehszlovák miniszterelnök levele iga­zolja: Prága méltányolná a közös szak­­bizottság vizsgálatainak eredményeit. BOMBA ROBBANT szombaton este London központjában, valóra váltva ezzel a rendőrség aggodalmát, amely korábban már elővigyázatosan kiürítet­te az érintett lakónegyedet, merénylet­től tartva. Az egyik Burger King étte­remben felrobbant bombának mégis van egy könnyebb sérültje. A robba­nás alig egy nappal az IRA terrorszer­vezet merénylete után következett be, amelyet a brit főváros egyik pályaud­varán követtek el, s amelynek közel 30 sérültje volt. Vasárnap a Tottenham-pá­­lya melletti metróállomáson találtak bombát. A pokolgépek telepítését az IRA vállalta magára. IRÁNBARÁT SÍITA GERILLÁK vasárnap reggel támadást intéztek izraeli kato­nái­ ellen a dél-libanoni biztonsági övezetben. A Hezbollah közlése sze­rint az akcióban három izraeli katona meghalt, néhányan megsebesültek. Je­ruzsálemben az izraeli hadsereg szó­vivője határozottan cáfolta ezt. Elis­merte ugyan, hogy a térségben tűzpár­­baj zajlott le, de tájékoztatása alapján az nem járt áldozatokkal. Hírügynök­ségi jelentések szerint izraeli katonák a Gáza-övezetben szombat este meggyilkoltak egy pisztollyal felfegy­verzett álarcos palesztint. Vasárnapra a Gáza-övezetben általános sztrájk kezdődött és zavargások robbantak ki, amelyeknek legkevesebb egy to­vábbi áldozatuk van. Göncz Árpád interjúja a román­ rádiónak Bukarestből jelenti az MTI.­­ Göncz Árpád köztársasági elnök február 27-én interjút adott Eugen Predának, a román rádió vezér­­igazgatójának, aki a múlt héten Gombár Csaba meghívására tartóz­kodott Budapesten. A román rádió az interjú egy részét a hét végén előzetesen lejátszotta, az interjút teljes terjedelmében hétfőn délután sugározza. Göncz Árpád a két or­szág kapcsolatainak jövőbeni ala­kulásáról szólva hangsúlyozta: - A magyar külpolitika elsődleges cél­jai közé tartozik, hogy szomszédai­val békességben kell együtt élnie, mert más út nincs. A szomszédos országokkal való együttélés évszá­zadokon keresztül kialakított egy kulturális és gondolkodásbeli ha­sonlóságot és megteremtette a ba­rátságnak, a kölcsönös megértés­nek az alapfeltételeit. Magyaror­szágon élnek románok, Romániá­ban élnek magyarok. Mi a magyar­­országi románokat annak rendje és módja szerint a román nemzet ré­szének tekintjük kulturálisan és nyelvileg, akiket megillet a nyelv­­használat joga, a szervezkedés jo­ga, a nemzeti identitás joga és a kapcsolatok joga az anyaországgal. Göncz Árpád hozzátette: megilleti őket a pozitív diszkrimináció joga is. - Ugyanezt természetesnek tart­juk a szomszédos országokban, vagy másutt élő magyarok esetében is, mert az az emberi jogok elidege­níthetetlen része - hangoztatta. A baj mindig akkor kezdődik, ha a másságot nem értéknek, hanem ve­szélyforrásnak tekintik - húzta alá a köztásasági elnök, hozzáfűzve: a ma­gyarok bíznak bennne, hogy az új Európában - ahol szívből reméli, hogy egyaránt integrálódni fog nem­csak Magyarország, hanem Románia is - az, átjárható határok meg fogják teremteni a gyakorlati lehetőségét annak, hogy a nemzeti kisebbségek megőrizzék identitásukat és összekö­tő láncszemet jelentsenek. Göncz Árpád ugyanakkor emlékeztetett ar­ra, hogy az évszázados gyanakvások és beidegződések miatt mindig fenn­áll a veszélye annak, hogy a nemzeti kisebbség az egyik vagy a másik or­szágban, vagy mind a kettőben a pa­raszt szerepét játssza a belpolitikai sakktáblán. - Ennek a kísértésnek el­len kell állni - mondotta. A magyar köztársasági elnök az államközi kap­csolatok szintjének emeléséről szólva első teendőként említette a nemzetiségi törvény szellemének és betűjének átültetését a gyakorlatba. A másik folyamatos teendőnek ne­vezte, hogy nem szabad elszakadni a társadalmi valóságtól. Crna Gora Szerbiával, Bosznia egyedül? Két választás a volt Jugoszláviában ÚJVIDÉK - Két referendum kö­ti le az itteni közvélemény figyelmét: Crna Gorában (Montenegro) és Bosznia-Hercegovinában, az egykori Jugoszlávia tagköztársaságaiban ál­talános népszavazáson dönt a lakos­ság arról, hogy milyen államban akar élni. Több mint 400 ezer Crna Goria- i választópolgár járul az urnák elé. Ha többségük igennel szavaz, akkor hazájuk közös szövetségi államot al­kot majd „Szerbiával és mindazok­kal, akik együtt akarnak maradni Ju­goszláviában”. A szavazás szombat este hét órakor fejeződött be, az ered­ményeket pedig hétfőn teszik közzé. Incidens eddig nem történt, csupán annyi, hogy az egyik szavazókörzet­ben egyszerűen eltűnt 5 ezer szava­zócédula. A szervezők azonban nem estek kétségbe, nyomtattak újabba­kat. A politikai ellenzék (amely in­kább a független, szuverén Crna Go­ráért száll síkra), bojkottra szólított fel, ettől függetlenül az ottani állapo­tok ismerői szerint n­em kell meglepe­téstől tartani, a montenegróiak meg­szavazzák a közös államot. Boszniában ennél sokkal bonyo­lultabb a helyzet A Radovan Kara­­gyity vezette szerb demokrata párt bojkottra szólította fel tagságát. En­nek az lett az eredménye, hogy a szerbek (Boszniában a muzulmánok után a legnagyobb lélekszámú nép­csoport, a lakosság 31 százalékát al­kotják) nem adták le szavazataikat sőt egy-két szerblakta városban, pél­dául Drvaron és Bosanski Grahovó­­ban meg sem nyitották a szavazóhe­lyeket. A helybeli politikusok azzal érvelnek, hogy a szerbek már tavaly november 9-én és 10-én „fdfejezeték óhajukat” (mint ismeretes, Karagyi­­tyék akkoriban kikiáltották a bosz­­nia-hercegovinai szerb köztársasá­got.) Tegnap délig egyébként a há­rom milliónyi választópolgár 51 szá­zaléka adta le szavazatát Minthogy túlnyomórészt a muzulmánokról és a horvátokról van szó, kétségkívül többségük a függetlenségre szava­zott. Ahhoz azonban, hogy Bosznia önálló állam legyen, a bejegyzett vá­lasztópolgárok 51 százalékának sza­vazata szükséges. Amennyiben meg­lesz ez az eredmény, külföldi megfi­gyelők szerint az európai közösség már e hónapban elismerheti Bosznia függetlenségét. A szavazás az EK megfigyelőinek ellenőrzése alatt zajlik. Ettől függetle­nül a húrok pattanásig feszültek, a refe­rendum előtti napokban egyre gyak­rabban robbantak ki incidensek. Szom­baton Travnik és Dunyi Vakuf városok között a szerb lakosság eltorlaszolta az utat A zűrzavarban lövöldözésre ke­rült sor, ketten meghaltak, egy személy pedig súlyosan megsérült A forrongó Bosznia mindjobban emlékeztet a háború előtti H­orvát­or­szagra, mintha­­ egyazon forgatti könyv alapján zajlanánnak az esemé­nyek. Talán az ENSZ-csapatok érke­zése elejét veszi az újabb vérontás­nak. A békemisszió vezérkara holnap gyülekezik az ENSZ székházában, a főparancsnokkal, Satish Nambiar in­diai tábornokkal az élen. Pénteken várják érkezésüket Szarajevóba, a fő­hadiszállásra, innen rögtön a válság­zónába utaznak terepszemlét tartani. A békeerők érkezése sürgető. Ke­let-Szlavóniában már alig tartja ma­gát a január 3-i tűzszünet. Naponta ki­újulnak a provokációk, lövöldözések, időnként hevesebben, mint a hivatalos hírforrások állítják. Vinkovci környé­kén tegnap is megszólaltak az aknave­tők. A háború még szedi áldozatait. Mára ismét összehívták a négy tagú ál­lamelnökség kibővített ülését, a napi­rend szerint még egyszer megvitatják a béketerv végrehajtását. Gyarmati József : - A nemzetközi közösségnek - megfigyelők vagy békefenntartók küldésével - segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy a Vajdaságba visszatér­hessenek mindazok, akik megtagad­ták a katonai szolgálatot egy olyan há­borúban, amelyhez semmi közük sincs - jelentette ki Nenad Canak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga el­nöke a Le Monde című francia napilap tudósítójának. Hangoztatta: - Meg kell akadályozni, hogy erőszakos úton változtassák meg a Vajdaság lakossá­gának nemzetiségi összetételét és biz­tosítani kell a véleménynyilvánítás szabadságát... A belgrádi nemzeti szocialista rendszer a háborút a Vaj­daság ellenzéki és kozmopolita szelle­mének felszámolására akarta kihasz­nálni. A Vajdaságban az országos át­lagnál jóval magasabb számban hív­tak be tartalékosokat, a mozgósított tartalékosok száma 83 000 volt Ne­nad Canak arra is figyelmeztetett hogy a menekültek vagyonát „a rend­szer kiszolgálóinak, vagy a Horvátor­szágból elmenekült szerbeknek,, akarják átadni.­­ A Vajdaság, amely korábban sohasem tartozott Szerbiá­hoz, ütköző övezet volt Magyaror­szág, Horvátország és Szerbia között, de egyúttal stabilizáló tényező is Eu­rópa e térségében. Most Szerbia és Horvátország között tölthetne be ha­sonló funkciót, mert így megszűnne a közös határ a két ország között - kö­zölte. Szerinte népszavazást kellene tartani a Vajdaság jövendő státusá­ról, amelyet „a demokratizált Szerbia föderációs alapon történő átszervezé­se” keretében lát megvalósíthatónak. ­écs - „Önszántamból nem jön­nék el, mert ez a bál már nem az a bál. E derűlátónak sem­miképpen nem nevezhető véleményt nem illetéktelen kívülálló, hanem ép­pen Lotte Tobisch-Labotyn, a bécsi operabálok immár tizenkét éve állan­dó háziasszonya nyilatkozta lesújtóan csütörtökön röviddel azután, hogy pontban 22 órakor, a köztársasági el­nöki pár megérkezése után felcsen­dült a bálnyitány és 41. alkalommal kezdetét vette a híres bécsi operabál. Az esemény nem mindennapi fé­nyűzését már a sajtó részére tartott előzetes tájékoztató is sugallta: soha egyetlen bécsi leszerelési vagy fegy­verzetellenőrzési rendezvényen nem képviseltette magát ilyen nagy szám­ban az újságírótársadalom, mint a SAS Palais Hotel ajándékokkal és a konyhaművészet remekeivel fűszere­zett bálelőzetesén. Hosszú sorokban álltak a „kollégák" a bejárat előtt, ahol jó tizenöt perces kitartó lökdö­sődés után jutottak az áhított infor­mációhoz: a bélszín és a kaviáros szendvics kitűnő volt. Hasonló kitar­tást követelt a nagy napon a bécsi Operaháznak a megközelítése is: a főbejárat elé guruló bér-Mercede­­sekből kiszállva a februárban kímé­letes nulla fokban álldogáltak a bá­lázók - a hölgyek közül sokan egy­­szál vállpántban kezdődő estélyiben, kabát nélkül - hosszú percekig, mire bevehették a feldíszített opera mele­gebb helyiségeit. A fotósok gyűrűjé­ben (ők éjjel egy órakor már árulták Operabál ’92 is a megérkezés költséges dokumen­tumait) nyomulhattak aztán tovább a színházterem vagy a páholyok felé. Sokukat meg a lépcsőn ért a nyitány, az ünnepi beszéd, az operaház tánc­­karának bemutatója, és a Kék-Duna­­keringő, de némi kitartással bevere­­kedhették magukat a bálterembe. Ott aztán - ha nem volt bérelt páholyuk - kis kézitáskával, retiküllel a kézben lejthették a táncot. A látogatók több­ségét ugyanis a „ belépőjegyesek" tették ki, akik személyenként 2500 schillingért élvezhették ezt a nem mindennapi gyűrődést. S előkelőség ide vagy oda, itt sem ajánlatos őri­zetlenül hagyni a személyes holmit. A páholyok ára ugyanis - szerényen szólva - borsos volt. 95.000 és 160.000 schilling között mozgott. Akinek nem futotta színházi páholyra (a becslések többsége ilyen), de még­sem a folyosói tévén akarta nézni a műsort, vehetett erkélyt lelátójegyet 200-700 schilling közötti áron. A táncterem fényűző, csodálatos élő virágköltemények díszítették az opera páholyait s erre az estére az egész intézményt átépítették. A költ­ségek tíz millió schillinget tesznek ki, mégis ez a császárváros színházának egyik egyértelműen nyereséges ren­dezvénye, pedig a belépőjegyek egy részét nem sikerült eladni. Ötszázan vettek részt a színházterem gyors át­építésében, a színpad megerősítésé­ben, a széksorok eltávolításában, s mindezt erre az estére, hiszen pénte­ken már ismét előadás volt a híres operaházban. A színház helyiségei­ben otthonos, hangulatos vendéglő­ket rendeztek be: egy deci pezsgőt 180 schillingért mérnek, egy báli szendvics 150-be kerül. A folyosók patinásan kopottak, meszeltek és do­hányfüsttől homályosak: ebben bo­torkál a tarka forgatag. A híres vendégek a magasból szemlélik az eseményeket: mondják, itt volt Harry Belgfonte, Caroline mo­nacói hercegnő, s az osztrák high-so­­ciety, de őket elrejtették a páholyok. Csak a kormány tagjait ismerni fel­­ ők ülnek a díszhelyen. Igaz, úgy hír­lik, azoknak a listája a hosszabb, akik lemondták az idei részvételt. Talán nem csak ezért lengte körül a rendez­vényt az unalom - mint ahogyan az opera előtti hagyományos tüntetés sem a régi már. Alig voltak keveseb­ben, mint az ellenük kivezényelt ro­hamsisakos rendőrök. Incidens nem történt, bár egyes kollégák hallották, hogy az összegyűltek közül pontban tízkor valaki fasisztát kiáltott - de er­re kifigyelt oda. Bár a bécsi belvárost már este hat órakor részben lezárták, éjfélkor­ alig két órával a „vigalom" kezdete után,­­ már igazából senkit sem érdekelt, miként tölti idejét a te­hetősebb réteg. Pedig még jótékony célokra is jutott energiájukból: mint kiderült, itt a „háborús területeken élő gyerekeket­ is vigadtak". Kaszab Zsuzsa Nemzetközi élet HÉTFŐ, 1992. március 2. Calfa támadások kereszttüzében A „gumibotos” törvény alkotóit kutatják Csehszlovákiában Több mint két hónapja tart éh­ségsztrájkot Kyjovban, egy csehországi településen egy bizonyos Miloslav Marecek nevű polgár, így tiltakozva az ellen, hogy az 1989 tavaszán meghozott, úgynevezett „gu­mibotos" törvény alkotói kö­zül a demokratikus Csehszlo­vákiában néhányan még min­dig komoly beosztásban van­nak. Miloslav Marecek már többször fordult a csehszlovák főügyészhez azzal a kérelmé­vel,h hogy derítsék ki, kik is al­kották azt a törvényt, amely már akkor is szöges ellentét­ben állt az alkotmánnyal. A két hónappal ezelőtt elkezdett éhségsztrájk természetesen a sajtó élénk érdeklődése mellett kezdődött, s mára komoly politikai kérdéssé nőtte ki magát. Az emberjogi kérdé­seket felvállaló polgári mozgalmak mind Marecek mellé álltak, de szólt érdekében Václav Havel elnök is. Egyelőre minden eredménytelen. A Charta 77 máig működő csoportja a múlt héten drámai hangon szólalt meg újra, leszögezve, hogy abban az országban, amelyben egy volt eltar­tás - Marecek - éhségsztájkot tart, s egy másik chartás,­­ Havel - aki ép­pen köztársasági elnök, nem tud neki segíteni, holott csak tisztességes vizsgálat lefolyásáról van szó, - baj van a demokráciával, az emberi jo­gokkal, s félteni kell az országot saját jövőjétől. A Charta 77 képviselői a levelet azért fogalmazták meg, mert a Szö­vetségi Gyűlés még arra sem volt ké­pes, hogy különbizottságot hozzon létre az ügy kivizsgálására, egysze­rűen megbízta az emberjogi és ki­sebbségi bizottságot a vizsgálat be­fejezésére. Az említett bizottság azonban komolyan vette a megbízatást, utána járt egy s másnak, s pénteken a késő esti órákban a Csehszlovák Televízi­óban Marie Kaplanová képviselő, e bizottság tagja nyilvánosan megvá­dolta Marián Calfa miniszterelnököt az említett „gumibotos törvény” megalkotásával. Ahogy elmondta, eleve kizárt, hogy Marián Calfának ne lett volna köze a törvényhez, hi­szen akkoriban a csehszlovák kor­mány minisztereként éppen a jogal­kotás volt az ő feladata, de azt is el­mondta, hogy a vizsgálat során 4-5 olyan személlyel is beszéltek, akik egyértelműen igazolják, hogy Calfa részt vett a törvény kidolgozásában. Természetesen a kormányfő rög­tön válaszolt, és visszautasította a vádakat. Elmondta, hogy a törvényt a Szövetségi Gyűlés akkori elnöksé­ge hagyta jóvá, ő addig a törvénnyel nem találkozott. Azt is elmondta, hogy e vád a régi világra emlékezte­ti, amikor is a büntetlenséget kellett mindig igazolni, ma viszont már de­mokrácia van, így a bűnösséget kell bebizonyítani. A bizottság munkája során vi­szont azt volt kénytelen konstatálni, hogy a kérdéses „törvény” megalko­tásával kapcsolatban hiányoznak a dokumentumok, de még csak egy jegyzőkönyv sincs arról, ki dolgozta ki, vagy éppen terjesztette be elfoga­dását. A parlament állandó bizottsá­ga tehát csak a szemtanúk nyilatko­zataira támaszkodhat. (neszméri) Az államközösség hadereje Karabah elhagyására készül­ ­ Ajaz Mutalibov­ azerbajdzsáni elnök sajtótitkára vasárnap Moszk­vában arról adott hírt, hogy örmény fegyveresek aznap reggel háromó­rás tüzérségi támadást intéztek a he­gyi Karabah három, azeriek lakta te­lepülése ellen. Az AP beszámolója szerint a támadásban legkevesebb hatan meghaltak, tizenketten meg­sebesültek és harminc ház romba­­dőlt. Az Interfax hírügynökség azt közölte, hogy az elnöki sajtótitkár és az azeri belügyminiszter is meg­erősítette azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Hodzsali város el­foglalásakor több mint ezer ember - zömmel asszony és gyermek - esett az örmény támadás áldozatául. Az idézett források ugyanakkor ismét azt állították, hogy a Független Államok Közösségének hadserege az örmények oldalán beavatkozott a harcokba. Az örmény parlament saj­tószolgálata határozottan cáfolta, hogy azeriek tömegei haltak volna meg a Karabahban levő város elfog­lalásakor. Az AFP helyszínen tar­tózkodó tudósítója - hat nyugati új­ságíró kollegája társaságában - va­sárnap részt vett egy olyan akció­ban, amelynek keretében az azeriek polgári és katonai helikopterekkel akarták kihozni az áldozatok földi maradványait Hodz­sali körzetéből. A francia újságíró­­ mindössze öt asszonyt holttestét látta. Közben a helikoptereket tűz alá vették, így azok kénytelenek voltak visszafor­dulni. A Reuter egyébként beszá­molt arról, hogy Törökországban, ahol több mint félmillió azeri él, va­sárnap Isztambulban több százan tüntettek a karabahi események mi­att az örmények ellen. Az­ államközösségi haderő Ka­rabah közponjában állomásozó lö­vészezredét nem Oroszországba vonják ki, hanem egy másik, Azer­bajdzsán területén lévő katonai kör­zetbe telepítik át - közölte az orosz tévészek adott nyilatkozatában Vale­­rij Manyilov, az államközösségi ha­derő szóvivője. A karabahi hatósá­gok a hétvégén a 366. gépesített lö­vészezred kivonása ellen foglaltak állást. A szóvivő a BBC jelentése szerint nyilatkozatában elmondta, hogy a lehető legrövidebb időn be­lül kivonják az érintett katonai egy­séget Hankendiből (Sztyepanakert), azonban nem közölte a csapatkivo­nás határidejét. A karabahi hatósá­gok szerint félő, hogy a harci cse­lekmények kiszélesedését vonja maga­­után az államközösségi erő kivonása Karabahból. BENEDEK ÉS TÁRSAI KÖZGAZDASÁGI SZOLGÁLTATÓKÉT. Budapest III., Szentendrei út 101. Ön bizonyára megismerkedett már az új számviteli törvénnyel, de mindenáron számlarendgyártással akarja tölteni a márciust!? Munkatársaink reális áron, gyorsan és szakszerűen végzik el Önök helyett ezt a feladatot: a. ) Vállaljuk a számviteli törvény szerint kötelező­­ számviteli politika kialakítását,­­ számlarend (számlatükör és szöveges magyarázat) elkészítését a megbízó egyedi igényei alapján. b. ) Elvégezzük a mérleg- és eredménykimutatás 1992. január 1-i átrendezését a megbízóval folyamatosan együttműködve. c. ) Elkészítjük az új számviteli rendbe illő önköltségszámítási, leltározási és bizonylati szabályzatot. BENEDEK ÉS TÁRSA KFT. 1033 Budapest, Szentendrei út 101. Tel.: 18­89-930-tól 940-ig, Tel/fax: 16­88-266.

Next