Magyar Nemzet, 1992. április (55. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
2 Magyar Vtos Nemzetközi élet SZERDA, 1992. április 1. KÜLFÖLD BULGÁRIA ÖSSZES ÉRCBÁNYÁJÁBAN sztrájkot hirdetett a Podkrepa bányászszakszervezet, a Podkrepa szakszervezeti szövetség pedig felfüggesztett mindenféle tárgyalást a kormánnyal. Az antikommunista szakszervezeti szövetség bányásztagozatának sztrájkbizottsága hétfőn döntött arról, hogy Bulgária urán-, ólom- és cinkbányáiban mindaddig folytatódik a sztrájk, amíg Filip Dimitrov kormányfő le nem váltja Ivan Puskarov ipari és kereskedelmi minisztert, felelősségre nem vonják mindazokat, akik felelősek a bolgár ércbányászatban kialakult helyzetért. ERICH HONECKER sorsára, úgy gondolom, rövid időn belül megtaláljuk a megoldást - jelentette ki Enrique Silva Cimma chilei külügyminiszter újságírók előtt. A 79 éves egykori keletnémet főtitkár már december óta Chile moszkvai nagykövetségén tartózkodik, hogy elkerülje a kiadatást a német hatóságoknak. A Reuter értesülése szerint a chilei külügyminisztérium egyik szóvivőnője azt mondta, hogy a probléma 15 napon belül megoldható, de nem bocsátkozott részletekbe, egyúttal elzárkózott annak az egyik helyi rádióban elhangzott hírnek a kommentálásáról is, amely szerint Honecker egy héten belül elhagyhatja a chilei követséget. JAMAICÁBAN beiktatták hivatalába Percival James Pattersont, a karib-terigeri szigetország új miniszterelnökét. Patterson Michael N. Manleyt váltotta fel a kormányfői székben, aki március közepén jelentette be, hogy megromlott egészségi állapota miatt visszavonul a politikai életből. Az új miniszterelnök 57 éves, a kormányzó Népi Nemzeti Párt tapasztalt politikusa, több előző kormányban viselt miniszteri tisztséget. Az 1989-ben hosszabb megszakítás után ismét hatalomra került Manley kabinetjében a tervezési miniszteri és a miniszterelnök-helyettesi posztot töltötte be tavaly decemberig, amikor egy, a Shell olajvállalatnak nyújtandó koncesszió körül kirobbant korrupciós botrány miatt lemondott. KÉT TÖRÖK KATONA MEGHALT, három megsebesült, amikor ismeretlen fegyveresek Isztambulban tüzet nyitottak a hadsereg egyik autóbuszára. A támadás nyomán kitört tűzpárbajban két támadó megsebesült. Őket azonnal elfogták, a harmadik később önként megadta magát. Eddig egyetlen szervezet sem jelentkezett a terrorakció elkövetőjeként. Rövid idő leforgása alatt ez volt a második ilyen jellegű merénylet: múlt kedden a Dev-Sol nevű szélsőbal szervezet terroristái hajtottak végre Isztambulban hasonló támadást egy katonai busz ellen. A MAGYARORSZÁGI PUBLIKÁCIÓK UTÁN Kárpátalján is a sajtó hasábjaira került a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége vezetésében (KMKSZ) történt szakadás. Előbb Tóth Mihály alelnök fejtette ki az egyik ukrán nyelvű lapnak adott interjújában, hogy a legutóbbi küldöttgyűlésen azért mondott le, mert nem ért egyet a KMKSZ irányításának nem demokratikus módszereivel, most pedig a kárpáti Igaz Szóban jelent meg Dutka György volt felelős titkárnak, a Fodó Sándor elnököt támadó nyílt levele. MAGYARORSZÁGNAK és más középeurópai országoknak az a szándékuk, hogy közelebb kerüljenek a Nyugat-Európai Unióhoz (WEU), kezdetben megfigyelőkként, később pedig társult tagokként - közölte a Nyugat-Európai Unió közgyűlésének kedden kezdődött berlini biztonságpolitikai kollokviumán Joó Rudolf, a honvédelmi minisztérium helyettes államtitkára, aki parlamenti képviselőkből álló küldöttség élén tartózkodik a német fővárosban. A BRAZIL KORMÁNYT korrupciós botrányok sorozata késztette hétfőn testületi lemondásra. A 13 miniszter, 6 államtitkár, valamint Fernando Collor elnök három közeli tanácsadója látványos lépésével nyilvánvalóan lehetőséget akart adni az államfőnek, hogy teljesen átalakítsa a kormányát, javítandó az ország politikai vezetékről kialakult kedvezőtlen képet. Az utóbbi napokban egyre több szóbeszéd és konkrét hír kapott szárnyra a kormány megvesztegetési botrányairól. Minisztereket és államtitkárokat vádoltak meg nyilvánosan korrupcióval. A Front vesztesei új pártot alapítanak BUKAREST A Petre Roman exminiszterelnök mellett álló Fronttöbbség vasárnap, a győztes konvent után örömünnepet ült, de az öröm csak másnapig tartott. A bukaresti parlament mindkét házában ugyanis heves kifakadásokra, lemondásra, pártcserére adták a fejüket egyes kiábrándult kormánypárti képviselők, így lemondott a szenátusi Front-frakció vezetője, különben Iliescu-pia Vasile Vacaru, de lemondott képviselőházi társa is, Marian Enache, aki a pártvezérségért vívott vasárnapi küzdelemben alulmaradt Petre Románnal szemben. A lemondott Front-képviselők némelyike függetlenként kíván tovább dolgozni a parlamentben, többjük viszont olyan pártok színeiben készül tovább tevékenykedni, mint a kommunista párt utódjának számító Verder-párt, a Szocialista Munkapárt vagy az ultranacionalista Romania Mare Párt. Különösen a képviselőházban váltott ki komoly aggodalmat a pártcserék e furcsa divatja. A már hónapokkal korábban elkezdődött, de kezdetben könnyelműen elnézett pártelhagyások olyan politikai spektrum megjelenését teszik lehetővé a parlamentben, amire az 1990. májusi választások nem jogosították fel. Sokakat a kommunista veszély terjedése zavar, mások a „nagyromániai” fasiszta eszmék parlamenti képviseletét tartják politikai aberrációnak. A parlamenti csoportok mindenesetre azt akarják, hogy törvényjavaslattal vessenek gátat bizonyos pártok működésének. A parlamentben kicsapódott Front-vihar hétfő este azzal folytatódott, hogy a Petre Románban csalódott kormánypártiak egy csoportjának kezdeményezésére megalakították - egyelőre ideiglenes elnevezéssel - a ,,December 22” Nemzeti Megmentési Frontot, amely úgymond a román forradalomban született mozgalom eredeti célkitűzéseit viszi tovább. Ugyanakkor szabályos háború indult a két Front-tábor között a pártvagyon, magyarán: a székházak birtoklásáért. Cseke Gábor A csehszlovák környezetvédelmi miniszter szerint Pozsony kész helyzet elé állította Prágát Bős ügyében HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Jozef Vavrousek, a csehszlovák szövetségi környezetvédelmi bizottság vezetője elismerte, hogy a prágai szövetségi kormányt kész helyzet elé állította a szlovák kormány, amikor - két héttel a legutóbbi budapesti kormányközi tárgyalások előtt - megkezdte a C-változat kivitelezését. Eközben a pozsonyi vízgazdálkodási vállalat igazgatója hangsúlyozta: a szlovák fél mindent elkövet annak érdekében, hogy a bősi erőmű még az 1992-es év vége előtt üzemelni kezdjen. Vavrousek a Cesky Denik című prágai lap keddi számában azt hangsúlyozta, hogy a szlovák lépést negatívan értékeli. A csehszlovák szövetségi kormány utólag támogatást nyújtott ugyan a szlovák félnek, de továbbra is „egyértelműen a kétoldalú megoldást részesíti előnyben". A szövetségi környezetvédelmi bizottság miniszteri rangú vezetője megjegyezte azt is, hogy az egyoldalú szlovák lépést szerinte egy másik egyoldalú lépés előzte meg, nevezetesen az, hogy a magyarok leállították az építkezést A jövőt illetően Vavrousek semmit nem mondott arról, hajlandó-e Csehszlovákia legkésőbb április 30- án a munkák leállítására. Kijelentette ugyanakkor, hogy nézete szerint az 1977-es szerződés felmondása semmit nem oldana meg. A tervbe vett háromoldalú (csehszlovák-magyar közös piaci szakértői bizottság vizsgálatával kapcsolatban azt mondta, hogy az ilyen vegyesbizottság kialakítását a két országnak közösen kellene kérnie az Európai Közösségtől, de ez mindeddig nem történt meg. Julius Binder a pozsonyi vízgazdálkodási vállalat igazgatója ugyancsak egy keddi sajtónyilatkozatban hangsúlyozta, hogy szlovák részről a bősi vízerőmű mielőbbi befejezését óhajtják. Megállapítása szerint a magyar fél mindmáig sem tudományos, sem műszaki megalapozottságú érvekkel nem tudta bizonyítani a környezeti katasztrófáról hangoztatott aggodalmait. Csehszlovákia viszont ilyen vizsgálatok sorát végezte el, de semmilyen fenyegető veszély nem igazolódott. A magyar fél tárgyalási szándékának hangoztatását Julius Binder üres gesztusnak, halogatási taktikának nevezte, s úgy vélekedett, hogy a magyar diplomácia Bőssel kapcsolatos kezdeményezései ugyanúgy nem hozták meg a várt eredményt, mint a csehszlovákiai tiltakozó megnyilvánulások. (p.L) A francia és a spanyol rendőrség akciója az ETA ellen Kis Csaba, az MTI párizsi tudósítója jelenti: Mind a francia, mind a spanyol rendőrség nagyszabású akciót kezdett a határ két oldalán levő baszk terroristák felkutatására és letartóztatására azt követően, hogy a francia rendőröknek sikerült elfogniuk az ETA katonai szárnyának vezetőjét, Francisco Mugica Garmendiát, valamint a szervezet több más irányítóját. A rendőrök az ETA-vezetők tanácskozásának színhelyén számos fontos dokumentumot találtak, s lefoglaltak egy hordozható számítógépet is, amelyben ugyancsak értékes, a nyomozás folytatását elősegítő adatokat tároltak az ETA katonai szárnyáról. Mugica Garmendiát és vezető társait jelenleg a bordeaux-i börtönben őrzik, a többi letartóztatott, köztük az ETA-vezetők több testőre egyelőre a helyi rendőri szervek őrizetében van. Spanyolország kérte a három terrorista vezető kiadatását, de mivel Francaiország területén is körözték őket, sőt egyikük ellen tiltott fegyverek és robbanóanyagok beszerzéséért és szállításáért - távollétében hozott - több éves börtönbüntetésre szóló ítélet is érvényben van, erre legfeljebb a francia eljárás lefolytatása után kerülhet sor. Mugica Garmendia az első helyen szerepel a spanyol hatóságok terrorista-listáján is. A most 39 éves baszk terrorista 1973 óta vesz részt a baszkok titkos szervezetében és a Franco-kormány idején egyik végrehajtója volt a falangista miniszterelnök, Carrero Blanco meggyilkolásának. Azóta számos merénylet tervezője, végrehajtója volt, bár közben egy ideig politikai menedékjogot kért Franciaországban. Gyakorlatilag 1987 óta volt vezetője a terrorista akciókért felelős „katonai szárnynak”. José Luis Corcuera spanyol belügyminiszter figyelmeztetett arra, hogy a vezérek kiiktatása nem jelenti a terrorista csoport működésének végét, sőt az is megtörténhet, hogy az ETA katonai szárnya „bosszút akar állni” a letartóztatások miatt. Tekintse meg a BÁV Rt. tavaszi művészeti aukcióját a „Vénusz" Lakberendezési Áruházunk kiállítási termében. A kiállítás nyitva: III. 28-án 12-18 óráig III. 29.-IV. 5-ig 10-18 óráig. Árverés: az Intercontinentál Szálló báltermében, 1992. április 6-án 17 órától. A Bizományiban bízhat! Bizományi Kkreskedolaár .___ és Záloghitel Rt. Mitterrand kormányalakítási tárgyalásai Párizsból jelenti az MTI. Több potenciális miniszterlenök-jelölttel is tárgyalt hétfőn Francois Mitterrand köztársasági elnök Párizsban. A francia kormány várható átalakítása előtt az elnök találkozott Pierre Bérégovoy gazdasági és pénzügyi államminiszterrel, Jack Lang kulturális miniszterrel és Robert Badinterrel, az államtanács elnökével is, miután két megbeszélést folytatott Edith Cresson jelenlegi kormányfővel. Az Elysée-palota egyetlen tárgyalásról sem adott ki közlést, de az elnök munkatársai jelezték: a helyhatósági választások befejeztével Mitterrand elkerülhetetlennek tartja a kormány alapos átalakítását. Lemondott az indiai külügyminiszter HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Torsten Jonsson, a svéd állami főügyész kedden kijelentette, hogy az indiai külügyminiszter lemondása kapcsán nem lehet újraindítani a már lezárt vizsgálati eljárást a Bofors-féle fegyvereladási ügyben. Madhavsinh Solanki indiai külügyminiszter ugyanis aznap benyújtotta lemondását, mert azzal vádolták, hogy el akarta titkolni az ügy még kiderítetlen részleteit Mint a Reuter emlékeztet rá, a Bofors-botrány 1987-ben robbant ki, amikor az említett cég francia és osztrák vállalatokkal versengett a fegyvereladási szerződés megkötéséért, és Radzsiv Gandhi akkori indiai miniszterelnök kormányának néhány tisztviselőjét megvesztegetve sikerült megszereznie az elsőbbséget. (Annak idején ezt az ügyet kapcsolatba hozták Palme svéd miniszterelnök titokzatos halálával.) A Bofors cég képviselői beismerték ugyan, hogy 319 millió svéd koronát (a mostani árfolyam szerint 53 millió dollárt) fizettek az ügynökök költségeinek fejében, de azt tagadták, hogy hivatalnokokat vagy bizottságokat fizettek volna. Mennyit ér a bojkott? Líbiai csapda Amikor 1988 decemberében a skóciai Lockerbie falucska fölött darabjaira hullott a PanAm 103-as járatának Boeing 747-es óriásgépe, kétszázhetven emberéletet követelve, senki sem gondolhatta, hogy milyen politikai bonyodalmak támadnak évek múlva a szerencsétlenségből. Azt ugyan rövid és rutinszerű vizsgálódással megállapították, hogy nem véletlenségből, műszaki hibából következett be a katasztrófa, hanem valamiféle bosszú motiválta, de az indítékokat éppolyan nehéz volt megtalálni, mint a vétkeseket. A három évig tartó nyomozás azonban - nem kevés szerencsével párosulva - eredményre vezetett, vagyis a két érintett, a repülőjáratért felelős Egyesült Államok és a területének a megsértéséért háborgó Nagy-Britannia megnevezte azt a két terroristát, akinek a segítségével a robbanószerkezetet följuttatták a Boeingre. Fenyítés Líbiai titkosügynökök voltak, akik felsőbb utasításra pusztították el a PanAm gépet - mint ahogy egy évvel később a francia UTA légitársaság utasszállítójának a végzetét is Tripoliból szervezték meg. Összesen négyszáznegyven életet oltottak ki a két merénylettel, amellyel Kadhafi ezredes válaszolt az őt ért nyugati támadásokra. Elszámolnivalója neki valójában főleg Washingtonnal adódott azt követően, hogy még a Reagan-kormányzat 1986-ban föl akarta számolni a terrorizmus tűzfészkét. Netán magát Kadhafit is szívesen látták volna holtan, az ellene megindított villámszerű katonai akció mindenesetre részben a feltételezett tartózkodási helyét vette célba. Az amerikai türelem az akkoriban sorozatosan elkövetett gyilkosságokkal fogyott el, s akárhányszor fölvetették a nemzetközi fórumokon, hogy ennek az értelmetlen öldöklésnek, amelynek rengeteg vétlen áldozata is volt, elejét kell venni, a szó hatástalan maradt. Elfogadták ugyan az úgynevezett montreali konvenciót, amely tiltja a légi kalózkodást, a két gép mégis elpusztult. Az amerikai, brit és francia panasz, amellyel a Biztonsági Tanácsban éltek, szintén ezen alapult, s a tizenöt állandó tag többsége némi késlekedéssel, visszarettentő szándékkal hozta meg döntését Líbiával szemben. A patkó alakú padsorokban nem könnyen szánták rá magukat a büntetésre, s hagytak esélyt Kadhafinak a belátásra, mint ahogy a határozatukban április tizenötödikéig még időt is adtak, hogy Líbia erős embere meggondolja magát, és kiadja a gyanúsítottakat Vétó a terrorizmusra Ez nem a világszervezet egyik legfontosabb bizottságának a tétovaságát bizonyítja, hanem a megfontoltságát, hiszen a helyzet gondos mérlegelést kívánt. A Biztonsági Tanács abban egységes, hogy a terrorizmust meg kell fékezni, s az az állam, amely leplezetlenül támogatja e gyilkosságokat, büntetést érdemel. Ám Kadhafi esetében, egy évvel az Öböl-háború után, sok egyéb szempont is közrejátszik, s azok közül a legfontosabb a megkezdett közel-keleti rendezés. Ezen belül természetesen az az irányváltás, amely az egyes államokat jellemzi, s őket az egyezkedésektől visszarettenteni Washingtonnak sem áll szándékában. A londoni The Economist a Lockerbie-ügy kapcsán máris megemlít néhány tanulságos mozzanatot. Az egyik, hogy Kadhafi megítélésében Egyiptom és Szíria akkora egyetértést mutatott, amilyenre az 1973-as arab-izraeli háború óta nem volt példa. Hoszni Mubarak és Háfez Asszad március közepén Kairóban tartott sajtóértekezletükön egyöntetűen ellenezték, hogy Líbiát szankciókkal sújtsák, s azt még inkább, hogy esetleg katonai támadást indítsanak ellene. Ők ketten nem voltak ilyen elnézőek Irak esetében, sőt Egyiptom egységeket is küldött a közös hadtestbe. A Kuvaitot lerohanó Szaddám Huszein azonban az ő megítélésük szerint is túllőtt a célon, s mint terjeszkedő hatalom, már az ő közvetlen érdekeiket is veszélyeztette. Az Öböl-háború idején ugyan Kadhafi megvádolta Kairót és Damaszkuszt is az összarab érdekek elárulásával, ám ez nem volt akkora sértés, hogy el ne felejthessék mára. Különösen, hogy Líbia az olajdolláraival fokozatosan betelepül e két szegény ország gazdaságába. A másik meglepő tapasztalat, amelyre az angol hetilap utalt, hogy fehéren, feketén kiviláglott az Arab Liga szerepvesztése. A szervezet, amely 1990-ben költözött vissza Tuniszból eredeti székhelyére, Kairóba, ebben az ügyben is igyekezett közbenjárni. A Biztonsági Tanácstól ők is időt kértek a közvetítésre, a hét nemzetből összeálló delegációja azonban hiábavalóan fáradozott Kadhafinál. Az elgondolásuk az volt, hogy ha rávehetik Líbia diktátorát az engedményre, akkor csökkenthetik azt a megosztottságot, amely az Öböl-háború után még kivehetőbb a térségben. A kuvaiti inváziót követően ugyanis nem beszélhettek többé arab szolidaritásról, egységbe szerveződésről. Amint Szaud Arábia és öt kis olajállam, plusz Egyiptom és Szíria elfogadta az Irakkal szembeni ENSZ- határozatot, s alávetette magát az amerikai katonai elképzeléseknek, a térség megoszlott. Bűnpártoló A háborús sokk hatására a hat nagyon gazdag és a két katonailag erős állam mint lehetséges közel-keleti húzóerő amolyan fogadalmat is tett, hogy legalább ők őrzik majd az egységet, az 1991 márciusában Damaszkuszban elfogadott deklarációból azonban semmi sem valósult meg. Az olajsejkségek inkább húznak az Egyesült Államokhoz, mint Egyiptomhoz vagy Szíriához, amelyek kezdenek visszatérni az általános arab érdekek hangoztatásához. Mubarak és Asszad már ennek szellemében erősítgette az idézett kairói találkozójukon, hogy egy esetleges szankció ,Líbia szuverenitását sértené”, amit Kadhafi is kedvvel terjeszt a hozzá közelálló arab fővárosokban. Hozzátéve, hogy a Nyugat most őt vette célba, de „bármelyikük hasonló sorsra juthat, ha engednek a nyomásnak”. A bűnpártolóból így, meglehet, „az elvei mellett szilárdan kitartó iszlám hős” is válhat az arab világban, s Kadhafinak nincs is hőbb vágya, mint ezt a szerepet elnyerni. Eddig is erre törekedett, ezért nem sajnálta a pénzt mindenfajta, egyes megítélések szerint általa föl sem ismert, mozgalmak támogatására, legyen szó palesztinokról vagy csádi gerillákról. Izrael sakkbantartása pedig egyenesen jelige volt a kincsestárához. A terroristák is így jutottak líbiai háttérhez és munícióhoz. A Biztonsági Tanács szankciója tehát kétélű fegyver, mert bár visszatartó szándékú, a Közel-Keleten akkumulálhatja az indulatokat. Megfigyelők már azt is kétségbe vonják, hogy a fegyverszállítási tilalomnak és a légi zárlatnak bármi hatása lehetne egy olyan országban, amelynek jól fejlett hajóforgalma van, s abban a közegben, amelyben a legális és az illegális hadifelszerelésből annyi van mint a pelyva. A szankciókat Kadhafi előreláthatóan játszva megkerüli majd, a kirekesztés viszont a nyugatiak fejére hullhat vissza. Azaz megfelelő propagandával annyira fokozhatja ez az ügy a kedélyeket, fölszítva a pánarab szellemet és az Amerika-ellenességet, hogy megtorpanhat az az átrendeződési folyamat, amely a kelet-európai változásokkal is abba az irányba hatott, hogy az Egyesült Államok „rendteremtő elve” érvényesülhessen a térségben. A kételkedők emlékezetbe idézik egyébként a Szaddám Huszeinnel szemben életbe léptetett szankciók részleges kudarcát is, hiszen az iraki diktátor cinikus módon annak súlyát saját népére hárította. Amire megmozdult a világ lelkiismerete, s az élelmiszer és gyógyszerek mégis szabad utat kaptak. Líbiát, vélik a szakértők, valójában csak egy teljes körű olajembargóval lehetne sarokba szorítani. Eddig azonban, talán éppen a testületen belüli nézetkülönbségek miatt, nem ment el a Biztonsági Tanács Zsigovits Edit