Magyar Nemzet, 1992. május (55. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

Nemzetközi élet SZOMBAT, 1992. május 2.­2 Nemzet ­ A KÜLPOLITIKAI HELYZET ■ VALÓSÁGOS HÁBORÚS ÁLLAPOT alakult ki csütörtö­kön és pénteken Los Angelesben azt követően, hogy a helyi esküdtszék felmentett négy rendőrt, akik tavaly bru­tálisan bántalmaztak egy fekete bőrűt. A kaliforniai metropolis fekete lakossága az igazságtalan ítéletet kö­vetően törni, zúzni, rombolni kezdett, fehéreket bán­talmaztak, s a rendkívüli állapot kihirdetése ellenére péntek estig a halálos áldozatok száma több tucatra nőtt, s ezernél is többen megsebesültek. Bush amerikai elnök az elmúlt napokat a válság megoldásával töltötte, s pénteken már a hadsereg bevetését is fontolgatta. A zavargások eközben több más amerikai városra is átter­jedtek. Az elnök végül is úgy döntött, hogy további rend­őrségi erősítést küld Los Angelesbe, s négyezer fős kato­nai egység készenlétben áll a bevetésre a zavargások megfékezésére. A The Washington Post villámfelmérése szerint az amerikaiak kétharmada és csaknem minden fekete úgy véli, hogy a fehér rendőrök felmentése igaz­ságtalan, s Bush elnököt is határozottabb állásfoglalásra szólította fel a lap. ■ A SZOCIÁLIS TÖRVÉNYKEZÉS hiányosságát a konzer­vatív politika következményének nevezte Mitterrand francia elnök, aki ebben vélte felfedezni a Los Angeles-i drámai események okait. Mitterrand 11 éves hivatali időszaka alatt először adott interjút május elsején. Az el­nök sürgette az európai szociális chartában elfogadott rendelkezések mielőbbi érvényesítését. Úgy vélte, Fran­ciaország vezető szerepet játszhat a szociális törvényke­zésben, ám az elnök nem feledkezett meg arról sem, hogy országában közel 3 millió a munkanélküliek szá­ma. Az Európai Szakszervezeti Szövetség az ünnepi fel­hívásában a munkanélküliség és az idegengyűlölet ellen emelt szót. A szervezet rámutatott, hogy a populista szó­nokok az Európai Közösségben is gyakran a külföldie­ket okolják a munkanélküliségért, s ezzel a megosztás­sal, kirekesztéssel szembe kell szállni. ■ AZ ELSŐ SZABAD MOSZKVAI május elseje egyálta­lán nem hasonlított a korábbi évek álünnepeihez. Többnyire vidám, főként gyermekeknek szánt progra­mok zajlottak városszerte. A Vörös téren sem volt ha­gyományos felvonulás, csupán egy kommunista tömö­rülés szervezett megmozdulást, amelyen aláírásgyűjté­si kampányt indítottak Borisz Jelcin elnök visszahívásá­ra. A hidegháborús hangulatot idéző eseményen a résztvevők kifejtették, hogy „az Egyesült Államok Oroszország leigázására törekszik". Eközben Baker amerikai külügyminiszter sürgette a washingtoni kép­viselőházat, hogy mielőbb hagyja jóvá az Orosz­ország támogatását szolgáló többmilliárdos segély­­programot. A Fehér Ház azt szeretné, ha a törvényeket a képviselőház még Jelcin júniusi washingtoni látoga­tása előtt elfogadná. Igaz, a támogatás javát még kedvező elbírálás esetén sem kaphatja meg az idén Oroszország. ■ AZ AMERIKAI SZŰKLÁTÓKÖRŰSÉGET ostorozta egy nyilatkozatában Mihail Gorbacsov. A volt szovjet elnök kifejtette: Washington dollármilliárdokat költött az Öböl-háborúra, és sokkal kevesebb jutott azoknak „a demokratikus reformoknak a támogatására, amelyek száz, kétszáz évre meghatározzák az új világot". A kelet-európai gazdasági nehézségek erősödése, a tömegek romló életkörülményei miatt érzett felháborodás kifejeződött a térségben rendezett némely május elsejei megmozduláson is. Szófiában a szocialista párt szervezte békés felvonuláson mintegy 25 ezren követeltek „munkát, kenyeret, demokráciát". Varsóban is több ezren vonultak fel, bírálva a kormán g­azdaságpolitikáját, a reformterheknek a dolgozókra árítását és a növekvő munkanélküliséget. Bár Német­országban a hosszú hét vége miatt enyhült a sztrájk­­hullám, a szakszervezeti vezetők „forró májust" ígér­nek a bonni kormánynak. A pénteki megmozdulásokon a kabinetet és a munkaadókat tették felelőssé a szociális feszült­ségek kiéleződéséért. Eközben Bonnban egyre többen arról beszélnek, hogy a koalíció „sárba ragadt", Kohl kancellár „kezéből kicsúszott a gyeplő, s nem képes irányítani a politi­kát". (P. T. R.)­­. Jelcin népszavazással akar szabadulni a népképviselők kongresszusától Már a párbeszéd ténye is siker a flottaegyezkedésen (­Tudósítónktól) MOSZKVA- A megegyezés szándékának kölcsönös megerősíté­sén kívül semmilyen kézzelfogható eredményt nem hoztak a csütörtökön véget ért ogyesszai orosz-ukrán tár­gyalások. A felek mindenesetre megállapodtak abban, hogy május közepén folytatják az alkudozást a fekete-tengeri­­flotta sorsáról. A két elnök által indítványozott megbeszé­lésekről mind Leonyid Kravcsuk, mind Borisz Jelcin távol tartotta ma­gát, utóbbi szintén csütörtökön fe­jezte be észak-oroszországi körútját. Egyelőre nem tudunk közös for­mulát találni, de elfogadtunk egy kommünikét, hogy kifejezzük az egyetértésre irányuló törekvésünket - Jurij Jarov orosz delegációvezető ogyesszai sajtókonferencián elhang­zott értékelése jellemzi talán a leghí­vebben mindazt, ami flottaügyben a kétnapos találkozó alatt a zárt ajtók mögött történt Az orosz legfelső ta­nács elnökhelyettese és ukrán partne­re, Vaszilij Durgyinyec egyaránt hangsúlyozta az eszmecsere jó és ba­ráti légkörét, azt hogy a felek türel­mesen meghallgatták egymás - egyébként szögesen ellentétes - állás­pontját, ami Jarov szerint már önma­gában is „igen fontos”. Durgyinyec a tárgyalások hasznosságát abban vélte felfedezni, hogy egyáltalán megkezd­­ődött a párbeszéd, s a rengeteg indu­latot kavart fekete-tengeri hajóhad bo­nyolultságára hivatkozva óvott a túl­zott sietségtől, az elhamarkodott dön­tésektől. Minden érdekeltet felhívtak az egyoldalú lépésektől való tartózko­dásra. A közleményből kiderül az is, hogy az ukrán küldöttség átadta Jaro­­véknak a kijevi legfelső tanács dekla­rációjának tervezetét, amely a Fereke­­tenger térségét atomfegyvermentes és békeövezetté nyilvánítaná, lényegé­ben kifogva ezzel a szelet a nemzetkö­zi stratégiai megfontolásokkal érvelő moszkvai hadvezetés vitorlájából. Az ogyesszai találkozó, amint sej­teni lehetett, semmiféle szenzációval nem vonta magára az évtizedeken át megszokotthoz képest igencsak sze­rény május 1-jei „tavaszünnepségre" készülő moszkvaiak figyelmét. Annál nagyobb feltűnést keltett Jelcin né­hány kijelentése, amely a cserepoveci fémkombinát hidegöntődéjének dol­gozóival folytatott beszélgetése során hangzott el. Az orosz elnök „üres szó­­cséplésnek’’ minősítette a népképvise­lők nemrég lezárult kongresszusát, de megjegyezte, hogy nem áll hatalmá­ban a döntésképtelen testület jövőjéről határozni. Felvetette viszont, hogy vá­lasztói kezdeményezzenek népszava­zást az új alkotmányról, amelynek el­nöki verziója természetesen nem fogja tartalmazni a kongresszus intézmé­nyét. Jelcin világosan értésre adta, hogy már „leírta” a „szuperparlamen­tet”, amelyhez hasonló­­ méltatlanko­dott - sehol a világon nincs, úgy lát­szik azonban, jobban szeretné, ha a ha­lálos ítéletet egy „spontán referen­dum” mondaná ki. (vnda) Kevés haladás a washingtoni Közel-Kelet-konferencián Washingtonból jelenti az MTI. A közel-keleti békekonferencia ötödik fordulójában sem sikerült lényeges haladást elérni Izrael és az arab álla­mok képviselőinek. A Reuter hírügy­nökség szerint a csütörtökön véget ért négynapos washingtoni tanácsko­záson csak néhány ügyrendi kérdés­ben jutottak egyezségre a résztvevők, azonban a lényegi kérdésekben nem sikerült közelíteni az álláspontokat. A tárgyalások utolsó napján a pa­lesztin küldöttség elutasította azt az izraeli kompromisszumos javaslatot, hogy a jövőben a diaszpórában élő pa­lesztinok is részt vehessenek a tárgya­lásokon, igaz, csak azon ország képvi­selőjeként, amelynek területén élnek. A tárgyalásokkal foglalkozó kommentárok szerint a tanácskozás légköre sokkal oldottabb volt, mint korábban, s Izrael is konkrétabb ja­vaslatokat terjesztett elő, mint az első négy tárgyalási fordulóban. A kommentárok szerint a palesztinok azért nem fogadták el az Izrael által felajánlott engedményeket, mert nem akartak„ jó pontokat szerezni” a választási küzdelmet vívó Jichak Samir izraeli miniszterelnöknek. A tárgyalások folytatásának idő­pontjában sem sikerült egyezségre jutni, bár valószínű, hogy az izraeli javaslatnak megfelelően még az iz­raeli választások előtt, májusban is­mét tárgyalóasztalhoz ülnek az izra­eli és az arab küldöttségek. A talál­kozóra a tervek szerint Rómában ke­rül majd sor. Dienstbier a magyar szerződés megkötését elsődlegesnek tartja Bűncselekményt követett el a hajdani csehszlovák pártelnökség Prágából jelenti az MTI. A csehszlovák legfőbb ügyészség, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének 1971. január 8-i üléséről készült jegyzőkönyv tanulmá­nyozása alapján arra a következtetésre jutott, hogy az ak­kori elnökségi tagok alapos gyanú szerint bűncselekményt követtek el. A szóban forgó ülésen irányelveket fogadtak el arról, hogy központi nyilvántartást kell vezetni a jobb­oldali opportunizmus képviselőiről, a pártellenes, szocia­listaellenes és szovjetellenes akciók szervezőiről. Mint Vladimir Nechanicky, a legfőbb ügyészség ille­tékese a csehszlovák televízióban elmondta, az elnökségi határozat elfogadói - megítélése szerint - kimerítették a büntető törvénykönyv 260. paragrafusának a tényállását, amely a polgári szabadságjogok elnyomását célzó moz­galmak támogatását és népszerűsítését minősíti bűncse­lekménynek. Jirí Dienstbier csehszlovák külügyminiszter kulcskér­désnek tekinti Csehszlovákia, Magyarország és Lengyel­­ország együttműködését a jelenlegi Európában. A brünni sajtóklubban elhangzott előadásában úgy vélekedett, hogy a hármak együttműködése arra az elvi szintre fejlődik majd, ami az Európai Közösségben érvényesül. A minisz­ter arra az álláspontra helyezkedett, hogy Csehszlovákiá­nak előbb meg kell kötnie Magyarországgal a már kidol­gozott jószomszédi és együttműködési szerződést, s ennek szellemében kell majd tárgyalni a bősi kérdésről. A szer­ződés aláírását az akadályozza, hogy a szlovák vezetés a sorrendiséget illetően ezzel ellentétes véleményen van. Kínai kiutasítások volt-e a magyar a tüntetők között? Pekingből jelenti az MTI. A kínai hatóságok pénteken kiutasították azokat az európai szakszervezeti akti­vistákat, akik a minap a pekingi Tie­­nanmen téren tüntettek a szakszerve­zeti mozgalom szabadságáért. A kínai külügyi szóvivő szerint a szóban forgó hét személy - köztük egy brit parlamenti képviselő - meg­sértették az érvényben lévő kínai jogszabályokat, ezért a pekingi biz­tonsági szervek - úgymond - felkér­ték őket a távozásra. A kiutasítottak pénteken megérkeztek Hongkongba. Az AP amerikai hírügynökség to­vábbra is úgy tudja, hogy az őrizetbe vettek között volt egy magyar állam­polgár is, jóllehet a pekingi magyar nagykövetség - a kínai rendőrség tájé­koztatására hivatkozva - ezt csütörtö­kön cáfolta. Ennek a magyar állampol­gárságú személynek a hollétéről azon­ban semmit se lehet tudni, feltételezé­sek szerint még mindig Kínában van. Különengedélyek líbiai leszállásokra New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Lí­bia elleni rendszabályokat ellenőrző bizottsága csütörtökön elfogadta munkájának végleges irányelveit. A testület, amelynek elnöke Erdős André magyar nagykövet, úgy dön­tött, hogy a Líbiában tartózkodó kül­földiek elszállítására, sürgős gyógy­szerszállításokra, illetve mekkai za­­rándokutakra adhatnak rövid úton kü­­lönengedélyt leszállásokra a légifor­galmi tilalommal sújtott országban. Oroszország engedélyt kért - és kapott - arra, hogy különjáratok elszál­lítsák a Líbiában dolgozó állampolgá­rait Rendeződött a litvániai orosz tá­maszponton javítás alatt álló líbiai ten­geralattjáró ügye: orosz részről biztosí­tották a bizottságot, hogy a munkálato­kat a Líbia elleni fegyverszállítási tila­lom elrendelése után abbahagyták, s a tengeralattjáró nem térhet vissza az af­rikai országba addig, amíg az ENSZ- rendszabályok érvényben vannak. Amerikai lista Terrorizmust pártoló országok Washingtonból jelenti az MTI. Washingtonban nyilvánosságra hoz­ták az Egyesült Államok által a terro­rizmus pártolásával vádolt országok listáját. Az évenként összeállított je­lentés Szíriát, Kubát, Iránt, Irakot, Líbiát és Észak-Koreát vádolja a ter­rorista szervezetek támogatásával. A Reuter jelentése szerint Szíria esetén nem volt egyértelmű a listát ké­szítő külügyminisztériumi szakértők állásfoglalása: míg Washington sze­rint Szíria még mindig menedéket ad több terorrista szervezetnek, a jelentés azt is megállapítja, hogy az Öböl-há­borúban az Egyesült Államok oldalá­ra álló Damaszkusz „visszafogta azo­kat a terrorista csoportokat, amelyekre hatni tudott A tanulmány azt is meg­említi, hogy Szíria jelentős szerepet vállalt a Libanonban fogvatartott nyu­gati túszok szabadon bocsátásban is. A jelentés szerint 1991-ben 557 terrorista akciót követtek el a világban, ami azt jelenti, hogy egy év alatt húsz százalékkal emelkedett a terrorista támadások száma. Rendkívüli állapot Sierra Leonéban Freetownból jelenti az MTI.­­ A nyugat-afrikai Sierra Leonéban vég­rehajtott katonai zendülés vezetői péntek reggel az egész ország terüle­tére szükségállapotot rendeltek el. A csütörtökön megalakított átme­neti Nemzeti Kormányzó Tanács a Reuter jelentése szóval felfüggesztette az alkotmányt, este 6-tól reggel 6-ig tartó kijárási tilalmat vezetett be, az­zal, hogy aki azt megszegi, a helyszí­nen kivégzik. Az öttagú katonai junta szóvivője szerint az országban tartóz­kodó külföldiek biztonságát szavatol­ják. Hozzáfűzte, hogy a hadsereg ura a helyzetnek, s a katonák visszatérnek laktanyáikba, mihelyt helyreállítják az országban a többpártrendszert. Az 1985 óta kormányzó Joseph Momoh elnök francia rádiójelentések szerint a szomszédos Guineába menekült. ­ Elmaradt a lengyel gazdasági csoda Kifulladó sokkterápia „Lengyelország számára 1992 vagy a recesszió utolsó vagy a pénz­ügyi csőd első éve lesz” - jelentette ki a közelmúltban washingtoni látogatá­sán az új pénzügyminiszter. Az első­sorban a nyugati segítség gyorsítását előmozdítani hivatott helyzetértéke­lés második fele azonban egyes sza­kértők szerint közelebb áll a valóság­hoz, mint azt maga Olechowski gon­dolta. Lengyelországban ugyanis ki­fulladni látszik a már tankönyvi pél­dává vált gazdasági elképzelés, a sokkterápia. Az eredmények ára Félő, állítják egyre többen, hogy végül e kelet-európai kísérlet is latin­amerikai elődeinek sorsára jut, s a hi­perinfláció megfékezését megtorpa­nás, majd az árak újabb drasztikus el­szabadulása követi. Egyre kevésbé hajlandó megfizetni a társadalom is az egyébként elvitathatatlan eredmé­nyek árát. A sokkterápia elleni tilta­kozás volt előbb Tyminski égbe eme­lése, majd a tavaly őszi választásokon az alacsony részvételi arány. Egy he­te pedig a Szolidaritás varsói tünteté­sén hetvenezren skandálták: „Éhség, nyomor, csőd - nem ilyen Lengyel­­országért harcoltunk!” Ettől ugyan még folytatódhatna is a program, hisz e kérdésben idáig sem nagyon vették figyelembe az utca véleményét, ám a jelenlegi kormány is a gazdaságpoli­tikai váltás jelszavát tűzte zászlajára a választásokon. Hogyan tovább? Csu­pán megtorpant, avagy végleg kiful­ladt a sokkterápia? - teszik fel egyre gyakrabban a kérdéseket az elemzők. A térség országai a piacgazda­ságra történő áttérés útján - külső- és belső egyensúlyi nehézségeik mérté­kének, illetve gazdaságpolitikai is­koláiknak megfelelően - vagy a sokkterápiát, vagy a fokozatosságot választották. Az 1989. őszi súlyos lengyel gondok - belső áruhiány, kettős valutarendszer, hiperinfláció, kezelhetetlen külső adósság - nyo­mós érvekkel szolgáltak egy draszti­kus sebészi beavatkozás mellett még akkor is, ha a hasonló nemzetközi kísérletek tapasztalatai inkább a fo­kozatosság mellett szóltak. Közis­mert, ugyanerre az útra kényszerült ekkor Jugoszláviában Markovics is. Sokan hitetlenkedve figyelték Balcerowicz csapatának kezdeti eredményeit A gyors stabilizációt szolgáló lépések, radikális liberali­zálással fonódtak össze. A terv sark­köve a zloty nagyarányú leértékelé­se volt Mindez kiegyensúlyozta a külföldi valuták keresletét és kínála­tát, és lehetővé tette az import teljes liberalizálását. Egy csapásra meg­szűnt az áruhiány is. Nem szabad el­felejteni azt sem, hogy a stabliziáci­­ós programot jutalmazva a nyugati kormányok elengedték az ország adósságainak jelentős részét. A pénzügyi szférában elért fi­gyelemre méltó eredmények reál­költségei azonban jóval magasab­bak voltak a vártnál, szól a terápia hatékonyságában kételkedők ellen­vetése. Az infláció kordában tartá­sának következménye a belföldi ke­reslet erőteljes összezsugorodása volt, amit az exportnövekedés sem ellensúlyozhatott. Meredeken esett vissza a termelés is. Az össznemzeti termék csupán az első évben tizen­két százalékkal kisebb volt az előző­nél, s 1990. évi szintje az 1984. évi­vel volt egyenlő. Ez a tendencia má­ig tart. Az ipari termelés még idén márciusban is 9 százalékkal maradt el a múlt év hasonló időszakától. Ezt a jelenséget többek között az adók elmaradása miatt a szakértők többen úgy érzékeltetik: a sokkterápia „sa­ját farkába harapott". Rohamosan nőtt ezzel együtt a munkanélküliek száma is. Arányuk ma a foglalkozta­tottak 12,2 százalékát teszik ki, szá­muk 2,23 millió fölött van. Furcsa liberalizálás Furcsa liberalizálásról beszél Lengyelország kapcsán a magát Ha­yek és Friedman tanítványának val­ló francia szakíró, Guy Sorman. Ta­gadhatatlan, írja, hogy a kormány a piaci mechanizmusok bevezetését választotta, de anélkül, hogy ezzel egy időben privatizálta volna a vál­lalatokat. A szocialista modell tar­talmát veszítette Lengyelországban, míg a liberálist még ki kell találni. S ebbe a köztes állapotba vetették be­le magukat a gazdaságtudomány gurui, folytatja gondolatmenetét Kiemeli, hogy Jeffrey Sachs itt is a bolíviai sémát alkalmazta, aivól évi 20 ezer százalékról tízre csökkentet­te az inflációt. Úgy, hogy a­z aljasság kilenctizedének felszámolták­ a vá­sárlóerejét, amely természetesen ki­küszöbölte az inflációt, Lengyelor­szágban is az állampolgári elszegé­nyedés és a pénzügyi korlátozások puszta ténye következtében stabili­zálódtak a fizetőeszközök. Azonban míg ezt kívülről az egyensúly hely­reállításának nevezik, belülről néz­ve inkább visszaesésről van szó. Ke­vesebbet termelnek a vállalatik, de drágábban, és elbocsátják dolgozói­kat. Ez a helyzet csak azoka­t nem érinti, akik megőrizték régi pozíció­ikat, valamint a kereskedőket, akik árut hoznak be a lengyel piacra. A kérdés egyik magyar szakér­tőjének, Köves Andrásnak egy­ érté­kelése még annyiban egészíti ki a fentieket, hogy szerinte a pro­gram legfontosabb céljai közül is­ ,több csak részlegesen s valószínűvég ide­iglenes jelleggel valósult meg. s Hoz­­záteszi még, hogy a sokkterápi­a- ha meg is oldotta a gazdaság­i "lány rendkívül súlyos problémáját­­"­nem mentesítheti a szakértőket a foncoza­­tos stabilizációval és liberalizálással együtt járó aprólékos, szakadatlan finom szabályozású munkától. Csalóka számon A sokkterápia hívei ezzel­ szem­ben arra hívják fel a figyelmet, hogy a számok csalókák. A vásárlóerő csökkenése statisztikai illúzió csu­pán, hiszen az immár reális méréket és árakat egy korábbi elmélet vásár­lóerőhöz viszonyítják. A negyará­­nyú visszaesésről szóló adatai is fél­­revezetőek - véli Sachs doktor, hisz a statisztikák csak az állam tevéé­kenységről adnak számot, a szektor fejlődését nem könyia^H. Szerinte a visszaesés legkont^^Bb oka a szovjet káosz, amely^^pg nemcsak Lengyelországot érti^B A közgazdászok valószereg sokáig vitatkozni fognak az­ed­­ményeken. Sachsnak elméidben még igazat is lehetne adni, állapít­ják meg szinte egyöntetűen a kriti­kusok, hozzátéve, hogy a Harvar­­don kitalált elmélet az Egyesült Ál­lamokban minden bizonnyal mű­ködne is. Jelen esetben az­onban Lengyelországról van szó, ahol a körülmények mások, s itt könnyen előfordulhat, hogy a műtét sikerül, csak a beteg nem éli túl. A lengyel emberek sem közgazdászként szemlélik Sachs sokkterápiáját, s nem akarják a végét megvárni. Az elégedetlenség egyre nő, a „harag napjai” mind gyakoribban kö­vetik egymást Megrendült a sokkte­rápia politikai háttere is. Az előző két kormány mögött még felsorakozott a rendszerváltás után a társadalom na­gyobb része. Azóta azonban a Szoli­daritás egyre több darabra tört, a mos­tani parlamentben már viszont 28 párt foglal helyet. Walesa hiába támogatja következetesen a Balcerowicz-tervet, a program a politikai csatározásokból egyre gyakrabban kerül ki vesztesen. Eme összetett hatásokat egyre kevés­bé tudja ellensúlyozni, hogy a gazda­ság külső finanszírozása elképzelhe­tetlen az IMF-terápiát támogató kö­veteléseinek teljesítése nélkül. A kényszerítő erő még mindig nagy, ám egyre gyengül, hisz a kormányoknak a hazai közvéleményre s az őket tám­adó többi pártra is figyelnie kell. A keskeny pallón egyensúlyozó Ol­szewski is olyan költségvetést terjesz­tett be legutóbb, amit már a választá­sok óta a kormányból kikerült Balce­­rowicz is előadhatott volna. Ez is iga­zodni próbál a Világbankhoz, csak­hogy szem előtt tartja a választók kö­veteléseit is. A több dologban még sokkterápiára emlékeztető gazdasági program a szociális kiadásokat csök­kenti ugyan, bevezeti az áfát, ám to­vábbra is támogatni kívánja az ipari termelés 76 százalékát kitevő állami vállalatokat, s fokozatosan meg akar­ja szünteti az átlagon felüli fizetése­melések után a vállalatok által fize­tendő büntetőadót Mindez tehát ugyancsak populista színezetű sokk­terápia, másképp, a kör négyszögesí­tése. A Balcerowicz-terv jövője bi­zonytalan, s csupán azt lehet nyugton állítani, Lengyelország számára ez­után sincs fájdalommentes megoldás, egy esetleges gazdasági irányváltás esetén is csak vért, verítéket és könnyeket remélhetnek az emberek. Stier Gábor

Next