Magyar Nemzet, 1992. május (55. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02 / 103. szám
Nemzetközi élet SZOMBAT, 1992. május 2.2 Nemzet A KÜLPOLITIKAI HELYZET ■ VALÓSÁGOS HÁBORÚS ÁLLAPOT alakult ki csütörtökön és pénteken Los Angelesben azt követően, hogy a helyi esküdtszék felmentett négy rendőrt, akik tavaly brutálisan bántalmaztak egy fekete bőrűt. A kaliforniai metropolis fekete lakossága az igazságtalan ítéletet követően törni, zúzni, rombolni kezdett, fehéreket bántalmaztak, s a rendkívüli állapot kihirdetése ellenére péntek estig a halálos áldozatok száma több tucatra nőtt, s ezernél is többen megsebesültek. Bush amerikai elnök az elmúlt napokat a válság megoldásával töltötte, s pénteken már a hadsereg bevetését is fontolgatta. A zavargások eközben több más amerikai városra is átterjedtek. Az elnök végül is úgy döntött, hogy további rendőrségi erősítést küld Los Angelesbe, s négyezer fős katonai egység készenlétben áll a bevetésre a zavargások megfékezésére. A The Washington Post villámfelmérése szerint az amerikaiak kétharmada és csaknem minden fekete úgy véli, hogy a fehér rendőrök felmentése igazságtalan, s Bush elnököt is határozottabb állásfoglalásra szólította fel a lap. ■ A SZOCIÁLIS TÖRVÉNYKEZÉS hiányosságát a konzervatív politika következményének nevezte Mitterrand francia elnök, aki ebben vélte felfedezni a Los Angeles-i drámai események okait. Mitterrand 11 éves hivatali időszaka alatt először adott interjút május elsején. Az elnök sürgette az európai szociális chartában elfogadott rendelkezések mielőbbi érvényesítését. Úgy vélte, Franciaország vezető szerepet játszhat a szociális törvénykezésben, ám az elnök nem feledkezett meg arról sem, hogy országában közel 3 millió a munkanélküliek száma. Az Európai Szakszervezeti Szövetség az ünnepi felhívásában a munkanélküliség és az idegengyűlölet ellen emelt szót. A szervezet rámutatott, hogy a populista szónokok az Európai Közösségben is gyakran a külföldieket okolják a munkanélküliségért, s ezzel a megosztással, kirekesztéssel szembe kell szállni. ■ AZ ELSŐ SZABAD MOSZKVAI május elseje egyáltalán nem hasonlított a korábbi évek álünnepeihez. Többnyire vidám, főként gyermekeknek szánt programok zajlottak városszerte. A Vörös téren sem volt hagyományos felvonulás, csupán egy kommunista tömörülés szervezett megmozdulást, amelyen aláírásgyűjtési kampányt indítottak Borisz Jelcin elnök visszahívására. A hidegháborús hangulatot idéző eseményen a résztvevők kifejtették, hogy „az Egyesült Államok Oroszország leigázására törekszik". Eközben Baker amerikai külügyminiszter sürgette a washingtoni képviselőházat, hogy mielőbb hagyja jóvá az Oroszország támogatását szolgáló többmilliárdos segélyprogramot. A Fehér Ház azt szeretné, ha a törvényeket a képviselőház még Jelcin júniusi washingtoni látogatása előtt elfogadná. Igaz, a támogatás javát még kedvező elbírálás esetén sem kaphatja meg az idén Oroszország. ■ AZ AMERIKAI SZŰKLÁTÓKÖRŰSÉGET ostorozta egy nyilatkozatában Mihail Gorbacsov. A volt szovjet elnök kifejtette: Washington dollármilliárdokat költött az Öböl-háborúra, és sokkal kevesebb jutott azoknak „a demokratikus reformoknak a támogatására, amelyek száz, kétszáz évre meghatározzák az új világot". A kelet-európai gazdasági nehézségek erősödése, a tömegek romló életkörülményei miatt érzett felháborodás kifejeződött a térségben rendezett némely május elsejei megmozduláson is. Szófiában a szocialista párt szervezte békés felvonuláson mintegy 25 ezren követeltek „munkát, kenyeret, demokráciát". Varsóban is több ezren vonultak fel, bírálva a kormán gazdaságpolitikáját, a reformterheknek a dolgozókra árítását és a növekvő munkanélküliséget. Bár Németországban a hosszú hét vége miatt enyhült a sztrájkhullám, a szakszervezeti vezetők „forró májust" ígérnek a bonni kormánynak. A pénteki megmozdulásokon a kabinetet és a munkaadókat tették felelőssé a szociális feszültségek kiéleződéséért. Eközben Bonnban egyre többen arról beszélnek, hogy a koalíció „sárba ragadt", Kohl kancellár „kezéből kicsúszott a gyeplő, s nem képes irányítani a politikát". (P. T. R.). Jelcin népszavazással akar szabadulni a népképviselők kongresszusától Már a párbeszéd ténye is siker a flottaegyezkedésen (Tudósítónktól) MOSZKVA- A megegyezés szándékának kölcsönös megerősítésén kívül semmilyen kézzelfogható eredményt nem hoztak a csütörtökön véget ért ogyesszai orosz-ukrán tárgyalások. A felek mindenesetre megállapodtak abban, hogy május közepén folytatják az alkudozást a fekete-tengeriflotta sorsáról. A két elnök által indítványozott megbeszélésekről mind Leonyid Kravcsuk, mind Borisz Jelcin távol tartotta magát, utóbbi szintén csütörtökön fejezte be észak-oroszországi körútját. Egyelőre nem tudunk közös formulát találni, de elfogadtunk egy kommünikét, hogy kifejezzük az egyetértésre irányuló törekvésünket - Jurij Jarov orosz delegációvezető ogyesszai sajtókonferencián elhangzott értékelése jellemzi talán a leghívebben mindazt, ami flottaügyben a kétnapos találkozó alatt a zárt ajtók mögött történt Az orosz legfelső tanács elnökhelyettese és ukrán partnere, Vaszilij Durgyinyec egyaránt hangsúlyozta az eszmecsere jó és baráti légkörét, azt hogy a felek türelmesen meghallgatták egymás - egyébként szögesen ellentétes - álláspontját, ami Jarov szerint már önmagában is „igen fontos”. Durgyinyec a tárgyalások hasznosságát abban vélte felfedezni, hogy egyáltalán megkezdődött a párbeszéd, s a rengeteg indulatot kavart fekete-tengeri hajóhad bonyolultságára hivatkozva óvott a túlzott sietségtől, az elhamarkodott döntésektől. Minden érdekeltet felhívtak az egyoldalú lépésektől való tartózkodásra. A közleményből kiderül az is, hogy az ukrán küldöttség átadta Jarovéknak a kijevi legfelső tanács deklarációjának tervezetét, amely a Fereketenger térségét atomfegyvermentes és békeövezetté nyilvánítaná, lényegében kifogva ezzel a szelet a nemzetközi stratégiai megfontolásokkal érvelő moszkvai hadvezetés vitorlájából. Az ogyesszai találkozó, amint sejteni lehetett, semmiféle szenzációval nem vonta magára az évtizedeken át megszokotthoz képest igencsak szerény május 1-jei „tavaszünnepségre" készülő moszkvaiak figyelmét. Annál nagyobb feltűnést keltett Jelcin néhány kijelentése, amely a cserepoveci fémkombinát hidegöntődéjének dolgozóival folytatott beszélgetése során hangzott el. Az orosz elnök „üres szócséplésnek’’ minősítette a népképviselők nemrég lezárult kongresszusát, de megjegyezte, hogy nem áll hatalmában a döntésképtelen testület jövőjéről határozni. Felvetette viszont, hogy választói kezdeményezzenek népszavazást az új alkotmányról, amelynek elnöki verziója természetesen nem fogja tartalmazni a kongresszus intézményét. Jelcin világosan értésre adta, hogy már „leírta” a „szuperparlamentet”, amelyhez hasonló méltatlankodott - sehol a világon nincs, úgy látszik azonban, jobban szeretné, ha a halálos ítéletet egy „spontán referendum” mondaná ki. (vnda) Kevés haladás a washingtoni Közel-Kelet-konferencián Washingtonból jelenti az MTI. A közel-keleti békekonferencia ötödik fordulójában sem sikerült lényeges haladást elérni Izrael és az arab államok képviselőinek. A Reuter hírügynökség szerint a csütörtökön véget ért négynapos washingtoni tanácskozáson csak néhány ügyrendi kérdésben jutottak egyezségre a résztvevők, azonban a lényegi kérdésekben nem sikerült közelíteni az álláspontokat. A tárgyalások utolsó napján a palesztin küldöttség elutasította azt az izraeli kompromisszumos javaslatot, hogy a jövőben a diaszpórában élő palesztinok is részt vehessenek a tárgyalásokon, igaz, csak azon ország képviselőjeként, amelynek területén élnek. A tárgyalásokkal foglalkozó kommentárok szerint a tanácskozás légköre sokkal oldottabb volt, mint korábban, s Izrael is konkrétabb javaslatokat terjesztett elő, mint az első négy tárgyalási fordulóban. A kommentárok szerint a palesztinok azért nem fogadták el az Izrael által felajánlott engedményeket, mert nem akartak„ jó pontokat szerezni” a választási küzdelmet vívó Jichak Samir izraeli miniszterelnöknek. A tárgyalások folytatásának időpontjában sem sikerült egyezségre jutni, bár valószínű, hogy az izraeli javaslatnak megfelelően még az izraeli választások előtt, májusban ismét tárgyalóasztalhoz ülnek az izraeli és az arab küldöttségek. A találkozóra a tervek szerint Rómában kerül majd sor. Dienstbier a magyar szerződés megkötését elsődlegesnek tartja Bűncselekményt követett el a hajdani csehszlovák pártelnökség Prágából jelenti az MTI. A csehszlovák legfőbb ügyészség, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének 1971. január 8-i üléséről készült jegyzőkönyv tanulmányozása alapján arra a következtetésre jutott, hogy az akkori elnökségi tagok alapos gyanú szerint bűncselekményt követtek el. A szóban forgó ülésen irányelveket fogadtak el arról, hogy központi nyilvántartást kell vezetni a jobboldali opportunizmus képviselőiről, a pártellenes, szocialistaellenes és szovjetellenes akciók szervezőiről. Mint Vladimir Nechanicky, a legfőbb ügyészség illetékese a csehszlovák televízióban elmondta, az elnökségi határozat elfogadói - megítélése szerint - kimerítették a büntető törvénykönyv 260. paragrafusának a tényállását, amely a polgári szabadságjogok elnyomását célzó mozgalmak támogatását és népszerűsítését minősíti bűncselekménynek. Jirí Dienstbier csehszlovák külügyminiszter kulcskérdésnek tekinti Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország együttműködését a jelenlegi Európában. A brünni sajtóklubban elhangzott előadásában úgy vélekedett, hogy a hármak együttműködése arra az elvi szintre fejlődik majd, ami az Európai Közösségben érvényesül. A miniszter arra az álláspontra helyezkedett, hogy Csehszlovákiának előbb meg kell kötnie Magyarországgal a már kidolgozott jószomszédi és együttműködési szerződést, s ennek szellemében kell majd tárgyalni a bősi kérdésről. A szerződés aláírását az akadályozza, hogy a szlovák vezetés a sorrendiséget illetően ezzel ellentétes véleményen van. Kínai kiutasítások volt-e a magyar a tüntetők között? Pekingből jelenti az MTI. A kínai hatóságok pénteken kiutasították azokat az európai szakszervezeti aktivistákat, akik a minap a pekingi Tienanmen téren tüntettek a szakszervezeti mozgalom szabadságáért. A kínai külügyi szóvivő szerint a szóban forgó hét személy - köztük egy brit parlamenti képviselő - megsértették az érvényben lévő kínai jogszabályokat, ezért a pekingi biztonsági szervek - úgymond - felkérték őket a távozásra. A kiutasítottak pénteken megérkeztek Hongkongba. Az AP amerikai hírügynökség továbbra is úgy tudja, hogy az őrizetbe vettek között volt egy magyar állampolgár is, jóllehet a pekingi magyar nagykövetség - a kínai rendőrség tájékoztatására hivatkozva - ezt csütörtökön cáfolta. Ennek a magyar állampolgárságú személynek a hollétéről azonban semmit se lehet tudni, feltételezések szerint még mindig Kínában van. Különengedélyek líbiai leszállásokra New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Líbia elleni rendszabályokat ellenőrző bizottsága csütörtökön elfogadta munkájának végleges irányelveit. A testület, amelynek elnöke Erdős André magyar nagykövet, úgy döntött, hogy a Líbiában tartózkodó külföldiek elszállítására, sürgős gyógyszerszállításokra, illetve mekkai zarándokutakra adhatnak rövid úton különengedélyt leszállásokra a légiforgalmi tilalommal sújtott országban. Oroszország engedélyt kért - és kapott - arra, hogy különjáratok elszállítsák a Líbiában dolgozó állampolgárait Rendeződött a litvániai orosz támaszponton javítás alatt álló líbiai tengeralattjáró ügye: orosz részről biztosították a bizottságot, hogy a munkálatokat a Líbia elleni fegyverszállítási tilalom elrendelése után abbahagyták, s a tengeralattjáró nem térhet vissza az afrikai országba addig, amíg az ENSZ- rendszabályok érvényben vannak. Amerikai lista Terrorizmust pártoló országok Washingtonból jelenti az MTI. Washingtonban nyilvánosságra hozták az Egyesült Államok által a terrorizmus pártolásával vádolt országok listáját. Az évenként összeállított jelentés Szíriát, Kubát, Iránt, Irakot, Líbiát és Észak-Koreát vádolja a terrorista szervezetek támogatásával. A Reuter jelentése szerint Szíria esetén nem volt egyértelmű a listát készítő külügyminisztériumi szakértők állásfoglalása: míg Washington szerint Szíria még mindig menedéket ad több terorrista szervezetnek, a jelentés azt is megállapítja, hogy az Öböl-háborúban az Egyesült Államok oldalára álló Damaszkusz „visszafogta azokat a terrorista csoportokat, amelyekre hatni tudott A tanulmány azt is megemlíti, hogy Szíria jelentős szerepet vállalt a Libanonban fogvatartott nyugati túszok szabadon bocsátásban is. A jelentés szerint 1991-ben 557 terrorista akciót követtek el a világban, ami azt jelenti, hogy egy év alatt húsz százalékkal emelkedett a terrorista támadások száma. Rendkívüli állapot Sierra Leonéban Freetownból jelenti az MTI. A nyugat-afrikai Sierra Leonéban végrehajtott katonai zendülés vezetői péntek reggel az egész ország területére szükségállapotot rendeltek el. A csütörtökön megalakított átmeneti Nemzeti Kormányzó Tanács a Reuter jelentése szóval felfüggesztette az alkotmányt, este 6-tól reggel 6-ig tartó kijárási tilalmat vezetett be, azzal, hogy aki azt megszegi, a helyszínen kivégzik. Az öttagú katonai junta szóvivője szerint az országban tartózkodó külföldiek biztonságát szavatolják. Hozzáfűzte, hogy a hadsereg ura a helyzetnek, s a katonák visszatérnek laktanyáikba, mihelyt helyreállítják az országban a többpártrendszert. Az 1985 óta kormányzó Joseph Momoh elnök francia rádiójelentések szerint a szomszédos Guineába menekült. Elmaradt a lengyel gazdasági csoda Kifulladó sokkterápia „Lengyelország számára 1992 vagy a recesszió utolsó vagy a pénzügyi csőd első éve lesz” - jelentette ki a közelmúltban washingtoni látogatásán az új pénzügyminiszter. Az elsősorban a nyugati segítség gyorsítását előmozdítani hivatott helyzetértékelés második fele azonban egyes szakértők szerint közelebb áll a valósághoz, mint azt maga Olechowski gondolta. Lengyelországban ugyanis kifulladni látszik a már tankönyvi példává vált gazdasági elképzelés, a sokkterápia. Az eredmények ára Félő, állítják egyre többen, hogy végül e kelet-európai kísérlet is latinamerikai elődeinek sorsára jut, s a hiperinfláció megfékezését megtorpanás, majd az árak újabb drasztikus elszabadulása követi. Egyre kevésbé hajlandó megfizetni a társadalom is az egyébként elvitathatatlan eredmények árát. A sokkterápia elleni tiltakozás volt előbb Tyminski égbe emelése, majd a tavaly őszi választásokon az alacsony részvételi arány. Egy hete pedig a Szolidaritás varsói tüntetésén hetvenezren skandálták: „Éhség, nyomor, csőd - nem ilyen Lengyelországért harcoltunk!” Ettől ugyan még folytatódhatna is a program, hisz e kérdésben idáig sem nagyon vették figyelembe az utca véleményét, ám a jelenlegi kormány is a gazdaságpolitikai váltás jelszavát tűzte zászlajára a választásokon. Hogyan tovább? Csupán megtorpant, avagy végleg kifulladt a sokkterápia? - teszik fel egyre gyakrabban a kérdéseket az elemzők. A térség országai a piacgazdaságra történő áttérés útján - külső- és belső egyensúlyi nehézségeik mértékének, illetve gazdaságpolitikai iskoláiknak megfelelően - vagy a sokkterápiát, vagy a fokozatosságot választották. Az 1989. őszi súlyos lengyel gondok - belső áruhiány, kettős valutarendszer, hiperinfláció, kezelhetetlen külső adósság - nyomós érvekkel szolgáltak egy drasztikus sebészi beavatkozás mellett még akkor is, ha a hasonló nemzetközi kísérletek tapasztalatai inkább a fokozatosság mellett szóltak. Közismert, ugyanerre az útra kényszerült ekkor Jugoszláviában Markovics is. Sokan hitetlenkedve figyelték Balcerowicz csapatának kezdeti eredményeit A gyors stabilizációt szolgáló lépések, radikális liberalizálással fonódtak össze. A terv sarkköve a zloty nagyarányú leértékelése volt Mindez kiegyensúlyozta a külföldi valuták keresletét és kínálatát, és lehetővé tette az import teljes liberalizálását. Egy csapásra megszűnt az áruhiány is. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a stabliziációs programot jutalmazva a nyugati kormányok elengedték az ország adósságainak jelentős részét. A pénzügyi szférában elért figyelemre méltó eredmények reálköltségei azonban jóval magasabbak voltak a vártnál, szól a terápia hatékonyságában kételkedők ellenvetése. Az infláció kordában tartásának következménye a belföldi kereslet erőteljes összezsugorodása volt, amit az exportnövekedés sem ellensúlyozhatott. Meredeken esett vissza a termelés is. Az össznemzeti termék csupán az első évben tizenkét százalékkal kisebb volt az előzőnél, s 1990. évi szintje az 1984. évivel volt egyenlő. Ez a tendencia máig tart. Az ipari termelés még idén márciusban is 9 százalékkal maradt el a múlt év hasonló időszakától. Ezt a jelenséget többek között az adók elmaradása miatt a szakértők többen úgy érzékeltetik: a sokkterápia „saját farkába harapott". Rohamosan nőtt ezzel együtt a munkanélküliek száma is. Arányuk ma a foglalkoztatottak 12,2 százalékát teszik ki, számuk 2,23 millió fölött van. Furcsa liberalizálás Furcsa liberalizálásról beszél Lengyelország kapcsán a magát Hayek és Friedman tanítványának valló francia szakíró, Guy Sorman. Tagadhatatlan, írja, hogy a kormány a piaci mechanizmusok bevezetését választotta, de anélkül, hogy ezzel egy időben privatizálta volna a vállalatokat. A szocialista modell tartalmát veszítette Lengyelországban, míg a liberálist még ki kell találni. S ebbe a köztes állapotba vetették bele magukat a gazdaságtudomány gurui, folytatja gondolatmenetét Kiemeli, hogy Jeffrey Sachs itt is a bolíviai sémát alkalmazta, aivól évi 20 ezer százalékról tízre csökkentette az inflációt. Úgy, hogy az aljasság kilenctizedének felszámolták a vásárlóerejét, amely természetesen kiküszöbölte az inflációt, Lengyelországban is az állampolgári elszegényedés és a pénzügyi korlátozások puszta ténye következtében stabilizálódtak a fizetőeszközök. Azonban míg ezt kívülről az egyensúly helyreállításának nevezik, belülről nézve inkább visszaesésről van szó. Kevesebbet termelnek a vállalatik, de drágábban, és elbocsátják dolgozóikat. Ez a helyzet csak azokat nem érinti, akik megőrizték régi pozícióikat, valamint a kereskedőket, akik árut hoznak be a lengyel piacra. A kérdés egyik magyar szakértőjének, Köves Andrásnak egy értékelése még annyiban egészíti ki a fentieket, hogy szerinte a program legfontosabb céljai közül is ,több csak részlegesen s valószínűvég ideiglenes jelleggel valósult meg. s Hozzáteszi még, hogy a sokkterápia- ha meg is oldotta a gazdasági "lány rendkívül súlyos problémáját"nem mentesítheti a szakértőket a foncozatos stabilizációval és liberalizálással együtt járó aprólékos, szakadatlan finom szabályozású munkától. Csalóka számon A sokkterápia hívei ezzel szemben arra hívják fel a figyelmet, hogy a számok csalókák. A vásárlóerő csökkenése statisztikai illúzió csupán, hiszen az immár reális méréket és árakat egy korábbi elmélet vásárlóerőhöz viszonyítják. A negyarányú visszaesésről szóló adatai is félrevezetőek - véli Sachs doktor, hisz a statisztikák csak az állam tevéékenységről adnak számot, a szektor fejlődését nem könyia^H. Szerinte a visszaesés legkont^^Bb oka a szovjet káosz, amely^^pg nemcsak Lengyelországot érti^B A közgazdászok valószereg sokáig vitatkozni fognak azedményeken. Sachsnak elméidben még igazat is lehetne adni, állapítják meg szinte egyöntetűen a kritikusok, hozzátéve, hogy a Harvardon kitalált elmélet az Egyesült Államokban minden bizonnyal működne is. Jelen esetben azonban Lengyelországról van szó, ahol a körülmények mások, s itt könnyen előfordulhat, hogy a műtét sikerül, csak a beteg nem éli túl. A lengyel emberek sem közgazdászként szemlélik Sachs sokkterápiáját, s nem akarják a végét megvárni. Az elégedetlenség egyre nő, a „harag napjai” mind gyakoribban követik egymást Megrendült a sokkterápia politikai háttere is. Az előző két kormány mögött még felsorakozott a rendszerváltás után a társadalom nagyobb része. Azóta azonban a Szolidaritás egyre több darabra tört, a mostani parlamentben már viszont 28 párt foglal helyet. Walesa hiába támogatja következetesen a Balcerowicz-tervet, a program a politikai csatározásokból egyre gyakrabban kerül ki vesztesen. Eme összetett hatásokat egyre kevésbé tudja ellensúlyozni, hogy a gazdaság külső finanszírozása elképzelhetetlen az IMF-terápiát támogató követeléseinek teljesítése nélkül. A kényszerítő erő még mindig nagy, ám egyre gyengül, hisz a kormányoknak a hazai közvéleményre s az őket támadó többi pártra is figyelnie kell. A keskeny pallón egyensúlyozó Olszewski is olyan költségvetést terjesztett be legutóbb, amit már a választások óta a kormányból kikerült Balcerowicz is előadhatott volna. Ez is igazodni próbál a Világbankhoz, csakhogy szem előtt tartja a választók követeléseit is. A több dologban még sokkterápiára emlékeztető gazdasági program a szociális kiadásokat csökkenti ugyan, bevezeti az áfát, ám továbbra is támogatni kívánja az ipari termelés 76 százalékát kitevő állami vállalatokat, s fokozatosan meg akarja szünteti az átlagon felüli fizetésemelések után a vállalatok által fizetendő büntetőadót Mindez tehát ugyancsak populista színezetű sokkterápia, másképp, a kör négyszögesítése. A Balcerowicz-terv jövője bizonytalan, s csupán azt lehet nyugton állítani, Lengyelország számára ezután sincs fájdalommentes megoldás, egy esetleges gazdasági irányváltás esetén is csak vért, verítéket és könnyeket remélhetnek az emberek. Stier Gábor