Magyar Nemzet, 1992. június (55. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

Tulajdoncsapdák Pest-Buda össszeállításunk az 5. oldalon A „kisebbség” rossz ómen 6. oldalMagyar Nemzet HNMMI Gazdasági mellékletünkben: Összeállítás a riói környezetvédelmi csúcsról -Ára: 11,50 Ft ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR HÉTFŐ, 1992. június 1., LV. évfolyam, 128. szám Sajtó és szabadság írta: Krasznai Zoltán E­zen a héten valószínűleg eléri csúcspontját az elektronikus médiumok - a televízió és a rádió - körüli politikai összeütkö­zés. Ma a parlamentben megkez­dődik a vita a koalíciós pártok azon nyilatkozatáról, amelyet a köztársasági elnök hatáskörének alkotmányos gyakorlása tárgyá­ban terjesztettek elő. Ma és holnap tárgyal az Alkotmánybíróság a mi­niszterelnök és az SZDSZ ország­­gyűlési képviselője, Dornbach Ala­jos médiaügyi indítványáról. Isme­retes, hogy az ügy - legalábbis a nyilvánosság számára - szakmai kérdésként lett beállítva: alkalma­sak-e a televízió és a rádió elnökei pozíciójuk betöltésére. Az pedig már csak a Magyar Fórum szorgal­mas olvasói előtt ismeretes, hogy az MDF első számú teoretikusa, Csurka István már hetekkel ezelőtt beharangozta lapjában az elektro­nikus média elleni politikai tá­madás szükséges voltát. Az indok tehát politikai, a módszer szakmai, s csupán a körítésként hozzáfűzött magyarázat közjogi. Mindez csupán a jéghegy csúcsa. A történetnek van egy másik, kellően nem dokumentált fejezete is. Ez pedig a frekvenciamoratórium fenntartása. Ennek feloldása azon­ban csak a médiatörvény elfogadá­sa esetén lehetséges, amihez kéthar­mados parlamenti többség szüksé­geltetik. A tv és a rádió elnöki pozíci­ója ezen törvény hiányában értéke­lődik fel. Ha nálunk is, mint másutt a nyugati országokban tucatnyi tv- és rádiócsatorna működne, akkor ki­zárólag a tulajdonosokat érdekelné az egyes csatornák elnökeinek alkalmassága. Ebben a feltételezett esetben nem a parlament kulturális bizottsága, hanem az egyes csator­nák nézettsége, illetve hallgatottsága szolgálna zsinórmértékül az őket irá­nyító elnökök alkalmasságának el­bírálására. A médiumokon belüli ver­seny- ha szabadságát nem gátolják - alkalmas arra, hogy kirostálja a gyengéket és az alkalmatlanokat, s megerősítse a versenyképeseket és az alkalmasakat. Az állampolgár pedig tv-nézői és rádióhallgatói mi­voltában szabadon dönthetne arról, hogy mit néz vagy hallgat, azaz: mit kedvel és mit nem. A­z egész ügy politikai jelentő­sége ezen a ponton ragad­ható meg. Mivel az MDF mérvadó politikacsinálói úgy ítélik meg, hogy az általuk szorgalmazott médiatörvény-tervezetnek nincs esé­lye arra, hogy a parlament kéthar­mados többséggel elfogadja, ezért igyekeznek ezen törvénytervezetről lemesélni a leglényegesebbet, azaz az elektronikus közszolgálati média feletti ellenőrzést, s ennek kérdésé­ben külön­­ kétharmados döntést nem igénylő - döntést kierőszakolni. Ha ez sikerülne, az a koalíció szá­mára egyidejűleg több eredménnyel is járna. Sikerülne hatályon kívül he­lyezni a médiaelnökök kinevezése ügyében eredetileg elfogadott kon­szenzuselvet. Ezen elv hiányában új médiaelnököket ugyan nem lehetne kinevezni, de a lemondatott elnökök helyébe automatikusan lépnének a kormány javaslatára kinevezett médiaalelnökök. Könnyen belátha­tó: ettől kezdve a kormánypártoknak nem lenne sürgős a médiatörvény el­fogadása, hiszen népszerűségük hanyatlását látva, az információs monopólium fenntartásában, nem pedig annak valódi versenyhelyzet­té oldásában érdekeltek. A köztár­sasági elnök, amikor nem hagyta jó­vá aláírásával a hatpárti konszen­zus alapján kijelölt médiaelnökök le­váltását, a konszenzuselv életben tartása mellett s a demokratikus elve­ket sértő elektronikus médiamonopó­lium ellen döntött. Tisztének megfele­lően tette a dolgát, védte a zsenge magyar demokrácia alkotmányos­ságát. Ezért tisztelet és nem alpári gyalázkodás illeti. Az események ilyen alakulásá­nak csak egyik magyarázata az MDF-en belüli erőviszonyok radikális - és nem tegnap óta megfigyelhető - átalakulása. A liberális áramlat de facto kiszorítása a legnagyobb kor­mánypártból a párt szélsőséges, po­pulista szárnyának térnyerését szol­gálta. (A kinevezett MDF-„liberáli­­sok" ténykedése ezen mit sem változ­tat: a magyar demokrácia alapjait érintő kérdésekben vagy hallgatnak, vagy antiliberális módon foglalnak állást.) Az az érthető és tisztességgel indokolható politikai logika, hogy célszerűbb a szélsőségeseket a pár­ton belül tartani, mert tevékenységük így ellenőrizhető, e ponton fordul sa­ját ellentétébe: a „veszettek" politikai argumentációjától és stílusától ide­genkedő párttagok és szavazók el­fordulnak a párttól, s ennek következ­tében a kezdetben féken tartani kí­vánt szélsőségesek a párt politikáját meghatározó erővé lépnek elő. Ez a fejlemény nem lenne veszélyes, ha egy ellenzéki pártról lenne szó, mert ez esetben a kormányzati döntéseket nem befolyásolná. A­ggasztó viszont a jelen helyzet­ben, mert a legnagyobb kor­­­­mányzópárton belüli erővi­szonyátrendeződés alkalmas arra, hogy az új magyar demokrácia alkot­mányos rendjét a Nyugat Európában kialakulttól távolra sodorja. Ez az át­rendeződés megtorpedózta azt a konszenzuskeresésre irányuló politi­kai akaratot, amely a - sokszor és sokfelől, még az ellenzék köreiből is - elmarasztalt MDF-SZDSZ-paktum­­ban öltött testet, s amelynek lényege az volt, hogy a kialakulófélben levő magyar demokrácia bizonyos alap­kérdéseiben (pl. a köztársasági elnök megválasztásának módja, a közszol­gálati média vezetése stb.) a kor­mányzótöbbséghez tartozó pártok az ellenzékkel olyan konszenzusra tö­rekednek, amely a parlamentben két­harmados támogatást nyerhet. Az egyetértésre törekvő politika zátonyra futása azzal a kevéssé von­zó perspektívával kecsegtet, hogy fennmarad a magyar társadalom éles kettéosztottsága a liberális,anti­liberális törésvonal mentén. S noha ma még igaz az az állítás, mely sze­rint hazánk a stabilitás szigete ebben a felfordult kelet-középeurópai tér­ségben, a ma kormányon lévő politi­kusok közül senki sem tudja becsület­tel garantálni azt, hogy a környező országok válságainak mellékhatásai nem söpörnek át az országon. Ha ez így van, akkor nem az lenn­­ a kormányzati bölcsesség, hogy az or­szág és a nemzet üdve érdekében, a megosztó ellentéteket ne növeljük, hanem csillapítsuk? A szabadság nagy körei itt ér­nek egymásba. A politiku­soknak legyen szabad az Országgyűlés napirendjére tűzni mindazon kérdések megvitatását, amelyeket fontosnak gondolják. A sajtónak legyen szabadságában er­ről lehetőleg elfogulatlanul, de min­denképpen az információk lehetsé­ges maximumának ismeretében in­formálni és az eseményeket kom­mentálni. A televíziót néző, rádiót hallgató, újságot olvasó állampol­gárnak pedig álljon szabadságá­ban eldönteni, mely információs csatornára hagyatkozik. A lényeg, hogy az információs szabadver­senyben olyan ismeretek birtokába jusson, amelyek révén a négyéven­ként következő választásokon fele­lősséggel dönthet arról, mely pártok­nak s mely politikusoknak szavaz újabb négy évre bizalmat. Akinek a magyar demokrácia s az ettől elválaszthatatlan magyar jö­vő szívügye, az szívén kell viselje azt is, hogy az elektronikus sajtóban minél előbb létrejöjjön az írott sajtó­ban már létező pluralitás. Két tartózkodással döntött a Biztonsági Tanács Szigorú szankciók Szerbia megtörésére (Tudósítónktól) NEW YORK - Fennállása óta először büntetve európai álla­mot, az ENSZ Biztonsági Taná­csa szombaton két tartózko­dással szigorú szankciókat lép­tetett életbe a szerbiai rezsim ellen, elvetve Belgrád utolsó halasztási próbálkozásait. Felbőszítette az amerikai nagykö­vet által ismételten csak „szerbiai re­zsim­ként” emlegetett belgrádi vezetés a világot, s ezt a Biztonsági Tanács szombati vitája híven tükrözte. A fel­szólaló ENSZ-képviselők sorra hasz­nálták a legkeményebb megfogalma­zásokat, s ekként nemcsak a - lapunk­ban már vázolt - BT-határozat idézi fel a Bagdaddal szembeni nemzetközi haragot, hanem a kormányok szava­zatát indokló diplomaták felszólalása is. Egyikőjük a szerdai szörnyű Szara­jevói- látványt egybevetette Goya hí­res festményével a háború borzalmai­ról. A Los Angeles Times moszkvai jelentése szerint Jelcin „alig tudta tür­tőztetni haragját”, amikor a tévében megtekintette a szarajevói riportot, s így nem csoda, ha - mint a lap címol­dalán kiemeli - „Belgrád elvesztette utolsó barátját". Hiába is próbált tehát Milosevic az utolsó, a BT-szavazás előtti órákban kétszer is halasztást el­érni, s Bush és Jelcin közbelépését kér­ve kerülni el a szankciókat. A magyar felszólalásban ENSZ- képviselőnk helyettese, Budai Iván hangsúlyozta, hogy el kell utasítani az egy etnikumhoz tartozókat tömöríteni próbáló nemzetállamok megteremté­sére irányuló erőszakot. Viszont végül kimaradt a szövegből az amerikaiak szorgalmazta paragrafus, hogy az „új Jugoszlávia ” (Szerbia és Montenegro) ne lehessen automatikusan, „örökös­ként” az ENSZ tagja, hanem kötelez­zék a felvételi eljárásra; a párbeszéd érdekét hangoztató BT-többség végül csak utalást hagyott arra, hogy a tag­államok zöme nem tekinti az ügyet le­zártnak. Megmaradt viszont a sport­bojkott a szankciók sorában, amit állí­tólag Párizs Mitterrand személyes kérésére szeretett volna töröltetni, ám végül elállt tőle. Moszkva felzárkózásával a belg­rádi vezetés már legfeljebb Peking vétójogában reménykedhetett, ám a kínaiak - miként Bagdad és Tripoli megleckéztetésekor - ezúttal sem kí­vántak szembekerülni a nemzetközi közharaggal (benne a háborgó isz­lám világ által ösztökélt el nem köte­lezettekével), így most is tartózkod­tak, Zimbabwéval együtt, s ekként a BT-döntést tizenhárman szavazták meg a tizenöt tagállamból. S hírére a szombat délután Kaliforniából Te­xasba repülő Bush elnök már gépe fedélzetén aláírta a szerb és monte­negrói (valamint még a volt szövet­ségi) kormány Amerikában lévő kö­veteléseinek a BT-határozatban ki­mondott befagyasztását. A Bush-kormány immár a „Belgrád-szorongatás” élére állt, s ENSZ képviselője, Perkins úgy vél­te, a BT szankcióhatározata egyér­telmű üzenet a szerbiai rezsimnek és az általa fenntartott erőknek, hogy a nemzetközi közösség nem tűri a vi­ták elnyomással és terrorral történő megoldását”. Más kérdés, hogy az amerikai belpolitikában milyen ha­tást vált ki a korábbi tétovázás. A keddi kaliforniai előválasztásra ké­szülő elnökjelöltek egyike, Clinton megmaradt - és lemaradt - vetélytár­­sa Gerry Brown ex-kormányzó be­szélgetett a külföldi tudósítók egy csoportjával, s lapunknak kijelentet­te:­­fiókkal korábban kellett volna Bushnak ilyen erélyesen fellépnie, hi­szen mennyi élet ment veszendőbe. Avar János A magyar kormány üdvözölte a BT határozatát A magyar kormány álláspont­járól az ENSZ-embargó ügyé­ben Herman János, a Külügy­minisztérium szóvivője vasár­nap a nyilatkozatot juttatott el a Magyar Távirati Irodához. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a magyar kormány üdvözli a jelenleg osztrák elnökség alatt álló ENSZ Biz­tonsági Tanácsának a Szerbia és Mon­tenegró elleni szankciókat elrendelő határozatát, melynek - egyetlen tér­ségbeli országként - maga is társszer­zőjévé vált. A határozatot Magyaror­szág olyan, nagy horderejű lépésnek tartja, amely a kibontakozást segíti elő, sőt annak az adott helyzetben el­kerülhetetlen, elengedhetetlen eszkö­ze. A kormány a Biztonsági Tanács határozatának megfelelően jár el, tel­jes körben érvényesíti a testület által elfogadott szankciókat. Számít arra, hogy a nemzetközi közösség minden tagja ennek megfelelően cselekszik. A délszláv válság - mutat rá a nyilatkozat - hosszú hónapok óta veszélyezteti térségünk és egész Eu­rópa biztonságát és stabilitását. Egy közjogi és politikai ellenőrzés nélküli hadsereg, a vele együttműködő irre­­guláris katonaság, valamint az azt tá­mogató politikai erők nyílt agressziót követnek el szuverén, nemzetközi el­ismerést élvező államok ellen. Embe­rek százezrei kényszerültek lakhelyük elhagyására, váltak menekültté. Az agresszió áldozatainak száma napról napra nő. Senki nem maradhat kö­zömbös e veszélyek, a vérontás, az emberi jogok tömeges megsértése, emberek százezreinek szenvedése iránt - hangzik az állásfoglalás. A Magyar Köztársaság kormánya a délszláv válság kialakulása óta mind­végig következetesen, az általánosan elfogadott normákkal összhangban foglalt állást, szem előtt tartotta a térség minden népének érdekeit. Kitartóan tö­rekedett arra, hogy felhívja a figyelmet a veszélyekre, sürgette a vérontás mi­előbbi befejezését, a válság igazságos, demokratikus rendezését. Eközben nagy önmérsékletet tanúsított, figye­lembe vette a jószomszédság iránti el­kötelezettségét, a közös történelem ta­nulságait, a vajdasági, illetőleg az egy­kori Jugoszlávia területén élő magyar­ság sajátos helyezetét, sorsa iránti ag­godalmait. Fő kiindulópontja az volt és csak az lehetett, hogy a vérontás befeje­zése a térség minden népének alapvető érdeke. Csak az igazságos rendezés ala­pozhatja meg az e népek közötti jó vi­szonyt és együttműködést Mindezek a kormány politikájának állandó elemei, ma is érvényesek. A helyzet súlyosbodásával párhu­zamosan az országok mind szélesebb körében nyert teret fokozatosan az a meggyőződés, hogy a nemzetközi kö­zösség határozott, egyértelmű és egy­séges fellépésére van szükség. Növelni kell a nyomást azokra, akik azt hiszik, hogy politikai céljaikat az erőszak ki­terjesztésével érhetik el. Félreértietet­lenül jelezni kell, hogy ezt a nemzetkö­zi közösség nem fogadja el. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szombati határozatának megfelelően a kormány a lehető legrövidebb időn belül konkrét utasítást ad minden érintett magyar intézménynek a szankciók végrehajtására vonatkozó­an. A gyakorlati lépésekről az érintett kormányzati intézmények folyamatos tájékoztatást adnak. Az intézkedések összehangolására, azok következmé­nyeinek felmérésére, az ebből fakadó teendők kidolgozására tárcaközi bi­zottság alakult. A bizottság munkájá­ban a Külügyminisztérium, a Belügy­minisztérium, a Pénzügyminisztéri­um, a Nemzetközi Gazdasági Kapcso­latok Minisztériuma, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, az Ipari és Kereskedelmi Minisztéri­um vesz részt, valamint szükség sze­rint további szakértők, beleértve a Magyar Nemzeti Bankot is. Magyarország kész a Biztonsági Tanács határozata által megengedett gyógyszer- és élelmiszer-szállításokra, tranzitszállításokra, az ENSZ-véderő (UNPROFOR) támogatására. A ma­gyar kormány elvárja, hogy a szankci­ók okozta nehézségeket ne használják fel hátrányos megkülönböztetésre vagy annak fokozására a szerbiai la­kosság egyetlen csoportjával szemben sem. A Biztonsági Tanács szankciói­nak szigorú betartásával egyidejűleg Magyarország változatlan szándéka, hogy kihasználjon minden lehetősé­get, amellyel hozzájárulhat a megértés előmozdításához a térségben—szögezi le a nyilatkozat A MÁV és a Malév forgalma zavartalan Jugoszláviába A MÁV nemzetközi személyfor­galmában egyelőre nem érezhető az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfo­gadott, Szerbia és Montenegró elleni átfogó embargó hatása. Mint Beznosz­­ka László, a MÁV főmenetirányítója az MTI ügyeletesének vasárnap el­mondta: A Budapest-Kelebia nemzet­közi expressz közlekedésében nincs fennakadás, és a Meridián expressz is menetrend szerint megérkezett a ma­gyar fővárosba. Egyelőre a teherforga­lomban sem érezhető változás. A Malévnál Nazimecki László forgalmi felügyelő arról tájékozta­tott, hogy a Repülőtéri és Légiforgal­mi Főigazgatóságtól (LRI) egyelőre még nem kaptak semmilyen, a Belg­­ráddal való légiforgalom befagyasz­tására vonatkozó utasítást. Informá­ciójuk szerint a német légügyi ható­ság nem fogad és nem indít Kis-Ju­goszlávia területére gépeket. A Malévnak heti egyszeri járata van Belgrádba, ez legközelebb csütörtö­kön lenne aktuális. Amennyiben az LRI légügyi főigazgatósága a járat ideiglenes megszüntetéséről dönte­ne, az utazóközönséget időben tájé­koztatni fogják. Drágább a benzin és a gázolaj Mától, hétfőtől drágább a benzin és a gázolaj az Áfor-kutaknál. A 92- es oktánszámú üzemanyagé literen­ként 64,60 Ft-ról 66 forintra, a 98-as oktánszámúé 67,60-ról 69 forintra, a 95-ös oktánszámú ólmozatlan motor­benziné pedig 65,40-ről 67 forintra emelkedik. Növekedik a gázolaj árá­ban levő útalap is, az eddigi 220 Ft helyett 5 forintot kell literenként be­fizetni e címen a költségvetés javára. A motorikus gázolaj ára tehát hétfő­től 40 forint helyett 43 forint, az ipa­ri tüzelőolaj pedig 39 Ft helyett 42 forint lesz. A háztartási tüzelőolaj változatlanul 18 forintba kerül majd. MA BELFÖLDÖN Zwack a vállalkozók élén 3. oldal A T. Ház nem a legfontosabb gondokkal foglalkozik 4. oldal A hegemóniára törés visszaüthet 8. oldal A XXII. magyar reklámfilmszemle elé 9. oldal Számítógépes agyelemzés 10. oldal Volt egyszer egy BNV 11. oldal Lélekbúvárlás Ribli Zoltánnal a sakkolimpia előtt 12. oldal Ismét kiszáradhat a Velencei-tó 16. oldal KÜLFÖLDÖN Delors elégedett moszkvai tárgyalásaival 2. oldal Szerbia szankciók szorításában 2. oldal Székelyföldi színpadokon 7. oldal HOLNAP Mit remélhet Riótól a világ? 6. oldal Állatkert a poggyászban 7. oldal

Next