Magyar Nemzet, 1992. június (55. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

2 Magar Nemzet Nemzetközi élet HÉTFŐ, 1992. június 1. A KÜLPOLITIKAI HELYZET ' Bf ■?. ' \ '· ■■' aK. I' . ■ · ‘· ·_ .·■ ··.. HraB ■ KATASZTROFÁLIS HATÁSSAL járhat Kis-Jugoszláviá­ra, ha a világ országai betartják az ellene meghirdetett szigorú szankciókat. Belgrádból származó nyugati infor­mációk szerint a pánik első jelei máris mutatkoznak a la­kosságon, hosszú sorok keletkeztek a benzinkutak előtt, az állampolgárok megkezdték élelmiszer-tartalékaik fel­töltését. Az embargó ráadásul a legrosszabb időpont­ban köszöntött a zilált gazdaságra, amelyet rendkívül súlyos válságba taszított a közel egy éve folyó véres pol­gárháború is. Az MTI belgrádi jelentése szerint a jugo­szláv Gazdaságtudományi Intézet azzal számol, hogy az embargó hatására minimális szintre esik vissza az élelmiszer- és az ipari termelés, mindazonáltal egyelőre nem fenyeget éhezés a köztársaságban. Az ipari terme­lést különösen az olajimport hiánya súlyosbíthatja, Jugo­szlávia ugyanis olajszükségletének mindössze 25 szá­zalékát képes saját erőből fedezni, emiatt az olajembar­gó a leghatékonyabb fegyver lehet Szerbia térdre kény­szerítésére. Eközben Milosevics szerb elnök azt hangoz­tatta, hogy a Biztonsági Tanács szerinte hamis vádak alapján ítélte el az országot, és visszautasított minden olyan állítást, hogy a véres harcokért Kis-Jugoszlávia len­ne a felelős. Vitatta azokat az állításokat is, hogy az or­szágban a kommunista rendszert akarják véres eszkö­zökkel fenntartani. Szerinte Szerbia nem felelős a Bosz­niában folyó harcokért, a bosnyák köztársaságban pol­gárháború van, és Belgrádnak nincs közvetlen irányító szerepe, sőt befolyása sem az ottani szerb erőkre. ■ SZÁMOS ORSZÁG üdvözölte az ENSZ Biztonsági Taná­csa által hozott szankciókat. Major brit miniszterelnök azt hangsúlyozta: Belgráddal meg kell értetni, hogy mostani magatartása egyszerűen elfogadhatatlan. A Boszniában ki­alakult helyzet miatt a nemzetközösségnek határozottan kell fellépnie Szerbiával szemben. Svédország és Ausztria szin­tén megelégedéssel fogadta a szankciók életbeléptetését. A stockholmi kormány képviselője bejelentette, hogy Svédor­szág már a jövő héten alkalmazni fogja a Szerbia és Mon­tenegró elleni intézkedéseket. A francia kormány egyik ma­gas rangú képviselője pedig azt mondta, hogy az ENSZ- nek előbb-utóbb el kell fogadni „a megelőző beavatkozás" elvét is humanitárius célok érdekében. Úgy vélekedett, hogy a testület határozata nagy jelentőségű ugyan, és elősegíthe­ti a jelenlegi válság megoldását, azonban nem feltétlenül bi­zonyos, hogy rövid időn belül eredményes lesz, hiszen az előző próbálkozások is bebizonyították a nyugat tehetetlen­ségét. „El kell jönnie annak a napnak, amikor már nem elégszünk meg a háború humanizálásával, a humanitárius segítés elvének érvényesítésével, amely csupán arra ad le­hetőséget, hogy a kéksisakosokat a háború, a tömeghalál után küldik a helyszínre. Kialakulóban van az új, végső so­ron politikai jog, amely még az előtt nyújt védelmet a népek­nek, mielőtt késő lenne, amely megakadályozza a hatal­mas hadseregeket abban, hogy válogatás nélkül gyilkolják le az utcákon a túlélésre vágyakozó embereket. Mindez meghozhatja majd a beavatkozás jogát-vélekedett a fran­cia kormány képviselője. (P. L.) Delors elégedett moszkvai tárgyalásaival Az orosz kormány a kamattörlesztés felfüggesztését kérte (Tudósítónktól) MOSZKVA - Elégedetten nyi­latkozott az orosz fővárosban folyta­tott kétnapos tárgyalásairól szombat esti hazautazása előtt Jacques De­lors, az Európai Közösségek Bizott­ságának elnöke, aki Borisz Jelcinnel találkozván első kézből kapott tájé­koztatást arról, milyen megfontolá­sok alapján szavazott a Szerbia ellen foganatosítandó szankciók mellett Oroszország képviselője a Biztonsá­gi Tanácsban. A jugoszláviai helyzeten kívül természetesen a Közös Piac és Orosz­ország közötti kétoldalú együttműkö­dés, az orosz gazdasági reform mene­te állt Delors moszkvai megbeszélése­inek a középpontjában. A brüsszeli főtisztségviselőt fogadta Jegor Gaj­­dar és Alekszandr Sorin miniszterel­nök-helyettes, majd Delors felkereste Gennagyij Barbatisz államtitkárt és Andrej Kozirjev külügyminisztert is. Zárt ajtók mögött lezajlott beszélgeté­sük előtt ez utóbbi a tudósítók kérdé­seire válaszolva nem győzte hangsú­lyozni, hogy Moszkva ,ez legnagyobb jelentőséget­ tulajdonítja a Brüsszel­hez fűződő viszonyának. Delors ven­déglátói ennek megfelelően reményü­ket fejezték ki, hogy az EK és Orosz­ország őszre elkészülő egyezménye a közösségnek és a Szovjetunió még ér­vényben lévő 1989-es szerződésénél jóval szélesebbre tárja az együttmű­ködés kapuit Mint záró sajtóértekezletén Jacques Delors elárulta, tárgyalá­sukon Jegor Gajdar felvetette az Oroszországot érintő COCOM-korlá­­tozások eltörlésének és Moszkva COCOM-bizottsági csatlakozásának a lehetőségét. Az orosz kormányfő első helyettese szerint Oroszország COCOM-tagsága hozzájárulna az orosz gazdaság technológiai lemara­dásának felszámolásához. Delors kommentár nélkül hagyta Gajdar ama másik javaslatát is, amely szerint Moszkva öt évre felfüggesztené adós­ságainak kamattörlesztését. A felek ezzel kapcsolatban egyébként szót ej­tettek Moszkva Nemzetközi Valuta­alappal kötendő megállapodásairól is. Jacques Delors igen elégedetten értékelte a Közös Piac most befejező­dött segélyakcióját, melynek kereté­ben Szentpétervár és Moszkva jutott élelmiszerekhez. A kedvező tapaszta­latokból kiindulva az EK további há­rom orosz nagyvárosra kívánja kiter­jeszteni­ segélyprogramját - közölte a brüsszeli bizottság elnöke. Jelcinnel Delors megvitatta a he­tek müncheni tanácskozásával öSsze­­függő problémákat is. Mint az" orosz államfő kifejtette, a bajor fővárosban ki kell dolgozniuk a 24 milliárd dol­láros nyugati pénzügyi segítség meg­valósításának konkrét mechanizmu­sát, mert - jegyezte meg Jelcin - Moszkva eddig „egyetlen centet sem” látott a beígért összegből. Jel­cin és vendége nagy figyelmet szen­telt a kétoldalú egyezmény alapelve­inek is. A dokumentum a politikai, gazdasági és kulturális együttműkö­dés elmélyítésének a feltételeit is megteremti majd Oroszország és az EK között - mutatott rá Delors, aki megértéssel nyilatkozott Moszkva jugoszláviai eseményekre vonatkozó álláspontjáról s arról a törekvéséről, hogy az utolsó pillanatig esélyt igye­kezett adni Szerbiának. A válság ren­dezésének moszkvai megközelítésé­ben bekövetkezett fordulatról az orosz elnök részletesen tájékoztatta Delors-t, aki egyebek közt megtud­hatta, hogy Jelcin szombatra virra­dóra adta beleegyezését ahhoz, hogy Oroszország ENSZ-nagykövete - a nagyhatalmi felelősségre hivatkozva - a többi BT-taggal együtt Szerbia ellen voksoljon. Jóllehet Kozirjev jugoszláviai körútja nyomán a döntés már a leve­gőben lógott (a külügyminiszter már csütörtökön hazafelé tartva a repülő­gép fedélzetén utalt arra, hogy Moszkva kénytelen lesz „más nyel­ven” beszélni), az első kommentárok­ból kiérződik, mennyire súlyos dilem­ma elé került az orosz diplomácia, amikor hagyományos szövetségesé­nek megleckéztetéséhez kellett áldá­­sát adnia. Az, Izvesztyija ugyanakkor joggal emlékeztet arra, hogy egy eset­leges orosz ellenszavazat nemcsak Moszkva Nyugathoz fűződő viszo­nyát árnyékolta volna be (még mielőtt egyáltalán áramolni kezdtek volna a segélymilliárdok), hanem nehezen eloszlatható gyanút ébresztett volna Közép-Európa és főként a FÁK álla­maiban, ahol amúgy is sűrűn szoktak párhuzamot vonni Oroszország és Szerbia politikája között. Az erősza­kos megoldáshoz ragaszkodó Belgrád támogatását az Izvesztyija szerint Oroszország nemzetközösségi partne­rei intő jelként fogták volna fel. Annál megnyugtatóbb lehetett számukra, amit Jelcin - nyilván nem véletlenül - Delors-ral közölt: az orosz kormány­zat az utóbbi időben módosította a szovjet utódállamokkal kapcsolatos politikáját, amely immár sokkal ru­galmasabb s mentes a nyomásgyakor­lás szándékától. Vida László Az egyesített Jeruzsálem huszonöt éves Ünnepségek bombázások árnyékában JERUZSÁLEM - Szombat este óta ünnepel Izrael fővárosa, Jeruzsá­lem. A hatnapos háború huszonötö­dik évfordulóján a legnagyobb ün­nepségek Jeruzsálemhez kötődnek, hiszen ez az a dátum, amikor a mes­terségesen kettészakított város ismét Izrael fennhatósága alá került. A háromezer éves világváros több mint félmillió lakosával és nem utolsósorban a három világvallás szent helyeivel, különleges elbírálás­ban részesül a világ minden táján. Nem véletlen, hogy éppen e napok­ban fogadta Teddy Koleket, Jeruzsá­lem huszonöt éve egyfolytában kor­mányzó polgármesterét az Egyesült Államok elnöke, George Bush. A nyolcvanegy éves legendás hírű pol­gármester az ünnepségekre hazatérve elmondta az izraeli rádió tudósítójá­nak, hogy Bush elnök megkülönböz­tetett figyelemmel kíséri Jeruzsálem sorsát, és megérti, hogy Izrael Jeru­zsálem kérdését nem óhajtja a tár­gyalóasztalokhoz vinni. Az amerikai elnök ez ügyben támogatásáról biz­tosította Teddy Koleket. Az más kér­dés - mondotta a polgármester hogy rosszul megfontolt politikai cé­lokból néhány szélsőséges csoporto­sulás megkísérli feláldozni a nehezen fenntartott egyensúlyt, és beköltözik az arablakta falvakba, városrészekbe. Ez felelőtlenség, az viszont egyene­sen bűnözés - mondta Teddy Kolek -, hogy a Dávid városa néven ismert és jelenleg arablakta negyedben ugyanezek a szélsőségesek kisebb la­kótelepet akarnak építeni, nem törőd­ve a régészeti ásatásokkal sem, holott ezen a területen fölbecsülhetetlen ér­tékek vannak a földben, amelyeknek megsemmisítése a nemzetközi bűnö­zés kategóriájába tartozik. Geula Kohen, volt miniszterhe­lyettes asszony, a szélsőjobboldali Techia Párt egyik parlamenti képvi­selőnője Teddy Kolek ezen kijelenté­séért durva támadást intézett a pol­gármester ellen, és közölte, hogy ő legföljebb Nyugat-Jeruzsálem pol­gármestere, mert az arablakta terüle­tek lakói azt csinálhatnak, amit akar­nak, az engedély nélküli építkezések­től a terrorizmusig. Szombat reggel Eilatba, Izrael vö­rös-tengeri kikötő- és üdülővárosába a Jordán-partokról átúszott két, gépfegy­verekkel felfegyverzett terrorista. Az első, útjukba akadó embert, egy hat­vankét éves helyi lakost, az egyik üdü­lőtelep őrét agyonlőtték, majd a tenger­parton nyaralók közé kezdtek vaktá­ban lődözni, és csak a csodával hatá­ros, hogy nem voltak újabb áldozatok. Egy rendőrjárőr az egyik terroristát agyonlőtte, míg társát súlyosan megse­besítette. Az események hírére azonnal a dél-izraeli városba utazott a vezérka­ri főnök, Ehud Barak tábornok, és a helyszínen rögtönzött sajtóértekezle­ten kijelentette, hogy az eseménye­kért egyértelműen minden felelősség Jordániát terheli. A szombat reggeli eilati lövöldözés mintha elvonta volna a figyelmet az északi határon zajló helyi háborúról, amelynek vasárnapi hírei, hogy izraeli harci repülőgépek és helikopterek tá­madtak a szíriai határtól öt kilométerre Hezbollah-állásokat. Az izraeli jelenté­sek szerint a gépek sértetlenül tértek vissza, míg a libanoni jelentések arról számoltak be, hogy egy izraeli harci gé­pet találat ért a szíriai légelhárítás raké­táitól. Áldozatokról vasárnap délutánig még egyetlen helyszínről sem számol­tak be, de izraeli részről közölték, hogy újabb Hezbollah parancsnoki épületet bombáztak le, illetve lőttek ki rakéták­kal. A libanoni front tehát változatlanul nem csendesedett el, és a harcok továb­bi kiszélesedése várható. Beck Anna ENSZ-embargó és magyar dilemmák Szerbia szankciók szorításában HÍRELEMZÉSÜNK Az ENSZ Biztonsági Tanácsa végre rendkívül kemény szankciókat léptetett életbe Jugoszláviával szem­ben. Kísértetiesen ismétlődik a csaknem két évvel ezelőtti történet, amikor Irak ellen foganatosítottak hasonlóan szigorú büntetőintézkedé­seket. Ugyanakkor épp az iraki ha­sonlóság okán adódik a kérdés, mi lesz, ha Belgrádot - csakúgy, mint akkoriban Bagdadot - a szankciókkal sem lehet térdre kényszeríteni, és a szerb vezetés a hadsereg teljes támo­gatásával tovább folytatja népirtó há­borúját a „szerb Kuvaitban”, azaz Bosznia-Hercegovinában, s ki tudja, holnap talán Koszovóban vagy épp a Vajdaságban. Az ugyanis nyilvánva­ló, hogy Milosevicsék foggal­­körömmel ragaszkodnak mindkét au­tonóm tartományhoz. S nem engedik, hogy a csonka és torz Jugoszlávia még csonkább legyen. Az ENSZ szankcióinak jogossá­gában senki nem kételkedik. Jelezte ezt a Biztonsági Tanács szavazásá­nak kimenetele, amelynek egyhan­gúságából a két „taktikai" tartózko­dás semmit nem vont le. Végül a so­káig ellenkező Oroszország is meg­szavazta a szankciókat, amelyek a végsőkig elmennek az úgynevezett Kis-Jugoszlávia diplomáciai és gaz­dasági elszigetelésében. A szankciókra mindenképp szük­ség volt, hisz jelezni kell a világnak, hogy a XXI. század küszöbén nem lehet szó a nemzetközi jog lábbal tip­­rásáról, a legalapvetőbb emberi jo­gok és diplomáciai normák büntetlen megsértéséről, a hitleri bűncselek­mények következmény nélküli meg­ismétléséről. Szükség volt azért is, mert hovatovább az ENSZ és a többi nemzetközi - regionális és egyete­mes - szervezet békefenntartó és vál­ságkezelő tekintélye forgott kockán, és végső soron létjogosultsága kér­­dőjeleződött meg. Elég csupán arra emlékeztetni, hogy Izetbegovics boszniai elnök néhány nappal ezelőtt a szerb agresszió miatti végső elkese­redésében lemondott a mindeddig tehetetlen nemzetközi szervezetek, köztük az ENSZ támogatásáról is. A szankciók meghozatalával azonban a válság még távolról sem múlt el, és - legalábbis ami az első nyilatkozatokat illeti - Szerbia nem nyugszik bele a büntetésbe. Szaraje­vóban vasárnap is folytatódott az esztelen vérontás, és Belgrád máris a nemzetközi jogot sértő ellenintézke­désekkel, például a Duna „blokádjá­val” fenyeget. Amennyiben a most elhatározott szankcióknak nem lesz foganatja, nincs más alternatíva, mint a bagdadi példa, azaz a katonai beavatkozás. Ez viszont aligha je­lenthet igazi alternatívát Európa szívében. A jelenlegi válságos helyzet a szankciók elhatározása nyomán most újabb terheket ró a magyar diplomá­ciára. A magyar külpolitikai vezetés talán még soha nem állt olyan nehéz feladat előtt, mint most. Hazánknak, mint a nemzetközi közösség hiteles tagjának és a szankciók egyik kezde­ményezőjének, szolidaritást kell vál­lalnia a világközösséggel. Ugyanak­kor figyelemmel kell lennie a Szerbi­ához tartozó Vajdaságban élő csak­nem félmilliós magyar kisebbségre és általánosságban hazánk geopoliti­kai helyzetére. Ezt a dilemmát csakis rendkívül óvatos és körültekintő, mérsékelt és a nemzeti érdekek kon­szenzuson alapuló kifejeződésének elsőbbséget tulajdonító diplomácia oldhatja fel. (pietsch) Belgrád dacol az intézkedésekkel Elkeseredés a lakosság körében, ellenzéki bojkott a választásokon ÚJVIDÉK - A politikai ellenzék tiltakozása és bojkottja ellenére vasár­nap megtartották a választásokat Szerbiában és Crna Gorában. A har­madik Jugoszlávia mintegy hétmillió választópolgára azonban nem nagy lelkesedéssel vonult az urnák elé: az első adatok szerint a déli órákig mind­össze 30-35 százalékuk tett eleget ál­lampolgári kötelességének. Az ellen­zéki pártok nem áhítottak jelölteket. Csak az uralkodó szocialista párt, a szélsőséges radikális párt és a kisebb rezsimhű pártok indultak a szövetségi és a helyhatósági választásokon is, ki­vétel Csak a Vajdasági Magyarok De­­mokratiku­s Közössége,11 áhh­íst­ a Vaj­dasági magyarok érdekeinek védelme céljából döntött a bojkott ellen. A köztársasági választási bizottság kedvezően értékelte a szavazás mene­tét. Szóvivője kiemelte, hogy a megsza­vazott ENSZ-szankciók nem befolyá­solják kedvezőtlenül a szavazást. Az eredményeket hétfő este teszik közzé. Az ellenzék nem elégedett meg a választások bojkottálásával. Vasár­napi Belgrádban tömeges béketünte­tést szervezett a háborúellenes köz­pont, a Szerb Megújhodás Mozga­lom és a Demokrata Párt. A Tanjug hírügynökség szerint „nagyszámú belgrádi polgár” vonult végig Belg­rád főutcáján, élükön Vuk Drasko­­viccsal, Nikola Miloseviccsel és más ellenzéki vezetőkkel. Transzparen­sek helyett hatalmas fekete papírsza­lagot vittek magukkal, gyászszalagot viseltek, miközben a szervezők ál­landóan figyelmeztették a felvonuló­kat, hogy maradjanak némák. A hazai közvélemény rendkívül elkeseredett a világszervezet büntető­­intézkedései miatt. Az ENSZ Bizton­sági Tanácsa 13 szavazattal két tartóz­kodás (Kína és Zimbabwe) ellenében szigorú szankciókat rótt ki Szerbiára és Crna Gorára, azzal a céllal, hogy eltérítse az új Jugoszláviát a Bosznia- Hercegovina belügyeibe való beavat­kozástól. A szankciók megszüntetésé­nek az a feltétele, hogy Szerbia és Crna Gora adja fel területi igényeit, ismerje el a régi Jugoszlávia széthul­lásával létrejött új államokat és hagy­jon fel az ellenük irányuló fegyveres akciókkal és fenyegetésekkel. Egyes vélekedések szerint amennyiben ezek a szankciók sem hozzák meg a kívánt eredr­ényt, a fegyveres intervenció el­kerülhetetlen lesz. Slobodan Milosevics szerb köztár­sasági elnök szinte egy időben a BT- határozat megszületésével levelet inté­zett George Bush amerikai és Borisz Jelcin orosz elnökhöz. Üzenetében rá­mutat, hogy az önrendelkezési jog mindenkit megillet, és azt hangoztatja, hogy a boszniai összetűzésekben több fél is részt vesz. Milosevics szerint az Egyesült Államok és Oroszország csak együttesen képes arra, hogy el­lenőrizze a Bosznia-Hercegovinában háborúzó erőket. Evégett javasolja, hogy a két nagyhatalom segítsen a fegyveres alakulatok közös parancs­nokságának a létrehozásában. Szerbia kész együttműködni a békés megoldás felkutatásában - áll a levélben. A régi Jugoszláviától örökölt csonka összetételű államelnökség is sürgős levelet intézett Gáli főtitkár­hoz az ENSZ-szankciók kapcsán. Az elnökség szerint a válság megoldásá­hoz úgy lehet hozzájárulni, illetve Jugoszlávián úgy lehet segíteni, ha a szankciók helyett nemzetközi értekez­letet szerveznek Jugoszláviáról. Az értekezleten a BT állandó tagjai, az ENSZ-főtitkár mgbízottja, az EK és az EBEEZ elnöknője, valamint a jugo­szláv vezetője vennének részt" Széfe­s gazdasági * szakemberek egidőlé "ít száncciók kommentálásától, egy-két elejtett megjegyzés azonban arra utal, hogy a teljes gazdasági elszigeteltséget kevés vállalat éli túl, a lakosságra pedig éhínség vár. Az elsők között nyilatko­zott azonban Vojiszlav Seselj, a szél­sőséges radikális pártvezető, aki sze­rint a szankciók „az ENSZ és az ame­rikai impérium végét jelentik”. Jelcin orosz elnököt Seselj egyszerűen áru­lónak nevezte. Egyre aggasztóbb a boszniai helyzet, és Radovan Karadzsics szerb vezető nyilakozatából ítélve egyelőre nem is várható javulás. Ka­radzsics a szankciókra utalva kijelen­tette, a szerbek mindent megtesznek, hogy ennek a sorscsapásnak a követ­kezményeit enyhítsék. Minden szá­mításba jöhet - nyilatkozta -, a tár­gyalások, a politikai megoldás is, csak egy dolog nem: a szerb vereség. Hamarosan kiderül, mennyire komoly a szándék a tárgyalások és a békés megoldás további kutatása iránt. Szarajevóból azt jelentették, hogy este 6 órakor újabb tűzszünet lépett érvénybe. Már nem is számol­ják, hogy hányadik. Gyarmati József Slobodan Milosevics Ausztria lezárta légterét a jugoszláv gépek előtt Bécsből jelenti az MTI. Ausztria - azonnali intézkedésként - vasárnap lezárta légterét a jugoszláv gépek előtt és megszakította Belgráddal a légi összeköttetést - jelentette be Alois Mock külügyminiszter. Az em­bargó egészének ausztriai végrehaj­tásával ugyanakkor az osztrák kor­mány keddi ülésén foglalkozik. Mock üdvözölte a „Kis-Jugoszlá­via” elleni ENSZ-szankciókat, és han­goztatta, hogy a döntés meghozatalá­ban Ausztria lényeges szerepet játszott Aláhúzta azt is, hogy a mostani szank­ciók nagyon hasonlatosak azokhoz, amelyeket Irak ellen hoztak annak ide­jén, s jelzik a nemzetközi közösség azon eltökélt szándékát, hogy nem tö­rődik bele a Bosznia-Hercegovina el­leni agresszióba. Csak remélni lehet, hogy a Biztonsági Tanácsnak ez a ha­tározata jobb belátásra búja a belgrádi felelősöket - hangoztatta Mock. Ha a gazdasági, pénzügyi és kul­turális szankciók nem vezetnek ered­ményre, nem lehet kizárni a katonai akciókat sem - mondotta Vranitzky osztrák kancellár vasárnap a televí­zió egyik politikai műsorában. A kancellár üdvözölte az ENSZ szank­cióit, amelyeket Ausztria már régóta szorgalmaz. Az osztrák hadsereg egységeinek bevetését Vranitzky sok okból nem tudja elképzelni. Arra a kérdésre, va­jon Ausztria lehetne-e kiindulási tá­maszpont az ENSZ-csapatok számá­ra, Vranitzky korainak ítélte a választ. Ausztria csakúgy, mint Irak esetében, szolidáris lenne az ENSZ katonai be­avatkozása esetén, ám hogy ez milyen formában történne, arra nem lehet vá­laszolni, hiszen a dolog ez idő tájt nem konkrét - mondotta. Elképzelhe­tő azonban ismét az átrepülési jog megadása - fűzte hozzá. Háborúellenes tiltakozás Oromhegyesen Belgrádból jelenti az MTI. A vaj­dasági Oromhegyesen már harmadik hete tart a háborúellenes tiltakozás. A háborút elutasító sorkötelesek és hozzátartozóik békeligát szerveztek, s minden este összegyűlnek a helyi Zitzer-klubban, ahová ellátogatnak a vajdasági magyar politikai és kultu­rális élet képviselői. Vasárnapra egész napos békegyű­lést hirdettek meg „Mi a békét válasz­tottuk” jelszóval. Az oromhegyesiek további jelszava, hogy „Egyetlen fegyverünk a szó”. A kanizsai körzet­ben egyébként visszaléptek a Vajda­sági Magyarok Demokratikus Közös­ségének (VMDK) jelöltjei, hogy így tiltakozzanak a folytatódó sorozások és behívások ellen. Az oromhegyesi megmozdulást naponta különböző műsorok színe­sítik.

Next