Magyar Nemzet, 1992. július (55. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-01 / 154. szám

2 Magyar Nemzet Nemzetközi élet SZERDA, 1992. július 1. Az ellenzéki elnökjelölt sajtóértekezlete Felülemelkedni az érzelmeken BUKAREST­­ Hiába sikerült a romániai Demokratikus Konvenció egyetlen elnökjelöltjének, Emil Constantinescu jogász-geológusnak hétfő délelőtti sajtóértekezletén nagyjából meghódítania a jelen lévő tudósítókat, az ellenzéken belüli köz­vélemény csak nem tud beletörődni a számára „nem papírformájú” ered­ménybe. Különösen a temesvári han­gulat ellenséges a bukaresti rektorral szemben, akiben nem a még kevéssé ismert demokratát látják, hanem azt a politizálni vágyó értelmiségit, aki pi­maszul kiütötte a nyeregből Nicolae Manolescut, a félig már esélyesnek tartott jelöltet. A sajtóértekezlet maga, amely­nek főbb vonulatát a független buka­resti tévé éjfél előtt egy fél órával közvetítette, derűs, kiegyensúlyozott gondolkodású, megfontolt embert mutatott be, aki nem olcsó fordula­tokkal kívánja megnyerni a népsze­rűséget, hanem azzal, hogy minde­nekelőtt a törvényesség szempontjá­ból vizsgál meg bármilyen jelensé­get így viszonyul a monarchia kér­déséhez (nem királypárti propagan­dára van szerinte szüksége az ellen­zéknek, hanem igazságpárti propa­gandára a királyságról, a történelem­ről­, az alkotmányhoz, a Román Hír­szerző Irodához, az elnöki intéz­ményhez, a parlamenthez. A külpolitikával kapcsolatban az a véleménye, hogy a Demokratikus Konvenciónak ki kellene dolgoznia egy összefüggő, korszerű külpoliti­kai elképzelésrendszert, amely felül­emelkedik az érzelmeken és a jelsza­vakon és modern, európai szemlélet­be ágyazódva az ország és a térség javát szolgálni Cseke Gábor Lelőtték a Fatah parancsnokát Ismeretlen fegyveresek kedden a dél-libanoni Szidonban meggyilkolták a legnagyobb PFSZ-f­rakció, a Fatah libanoni milíciájának parancsnokát A 43 éves Anvar Mardi ezredes testőreivel együtt éppen Szidon egyik főutcáján hajtott át BMW-jé­­vel, amikor a támadók géppiszto­lyokkal tüzet nyitottak rájuk. Mardi a kórházba szállítás után belehalt sérü­léseibe, s három testőre is megsebe­sült. A támadók egy gépkocsival el­menekültek, de a libanoni hadsereg nagyszabású kutatásba kezdett kéz­­rekerítésükre. A Reuter jelentése sze­rint ebben az évben már több táma­dást hajtottak végre Dél-Libanonban palesztin vezetők ellen. Libanoni il­letékesek a palesztinok közötti hatal­mi harcokkal magyarázzák a me­rényletet, míg palesztin tisztségvise­lők Izraelt okolják az akcióért A KÜLPOLITIKAI HELYZET ■ MA HELYEZIK ÖRÖK NYUGALOMRA a hétfőn meggyilkolt algériai elnököt. Az észak-afrikai arab or­szágban egyhetes nemzeti gyászt rendeltek el, s elma­radnak a Függetlenség kikiáltásának 30. évfordulója alkalmából tervezett ünnepségek. A gyilkost egyébként a helyszínen elfogták, s a folyamatosan ülésező állam­tanács még nem jelölte ki az elnök utódát. A teremben egyébként két kisebb bomba is robbant, s a sérültek között van az ország ipari minisztere. Algéria főváro­sát továbbra is katonai kordon veszi körül, és sok hír­­magyarázó azt jósolja, hogy az ország polgárháború előtt áll. Világszerte sok államban ítélték el a gyilkossá­got, de Teheránban találtak mentséget a merénylő szá­mára, s figyelemre méltó az is, hogy - amint a londoni The Times jelentette - Egyiptomban vagy ötszáz szélső­séges fundamentalistát vettek őrizetbe. Az egyik pári­zsi lap úgy látja, hogy Algériában vagy a katonák, vagy az iszlám fanatikusok diktatúrája következhet el. A Corriere della Ser­a viszont azt panaszolja fel, hogy a Földközi-tenger keleti felében a volt Jugoszlávia lán­gol, a másik oldalon pedig Algériát fenyegeti háború. Tragédiák veszik körbe az Európai Közösséget, fejte­geti a lap. ■ ENSZ-ZÁSZLÓ LOBOG a szarajevói repülőtéren, jelé­ül annak, hogy a Mitterrand-misszió végül is sikerrel zá­rult. A hétfő esti első gép után kedden délelőtt újabb négy francia segélyszállítmány landolt a bosnyák fővá­rosban, s ezzel Párizs szinte „lekörözte" társait az Euró­pai Közösségben. A State Department szóvivője elége­detten nyugtázta a repülőtér megnyitását, s az eddig ku­darcot vallott Lord Carrington szeretne mielőbb vissza­térni Szarajevóba. „Rendkívül bátor tettnek" nevezte a francia elnök villámlátogatását, de továbbra is kétséges, találnak-e „valamilyen Föderatív megoldást" a boszniai problémára, mert a három etnikumot nem lehet meggyőzni arról, hogy közös végrehajtó hatalom irá­nyítsa őket, s nem tudják háromfelé vágni a köztársa­ságot, mondta a diplomata. ■ A DÉLSZLÁV HÁBORÚVAL világszerte sokat foglalkoz­nak: külügyminiszteri minőségében először látogatott Washingtonban Kinkel, a német diplomácia vezetője, aki megismételte kormányának azt az álláspontját, hogy kész a humanitárius segítség fokozására. Budapesten az Európa Tanács főtitkára közölte, hogy táviratot ka­pott az ENSZ-ből, amely szerint a világszervezet főtitká­ra felhatalmazta a kéksisakosokat, katonailag biztosít­sák a segélyszállítmányokat a város repülőterén. Miköz­ben a világ a harcok elcsitulásában és a szankciók ere­jében bízik, a török külügyminiszter Bécsben azt mon­dotta, hogy „csakis nemzetközi katonai akció" vethet vé­get a bosznia-hercegovinai vérontásnak. Ankara kész részt venni az ENSZ égisze alatt egy ilyen hadművelet­ben. ■ MÉRLEGELŐ HANGVÉTELŰ, józanul elemző cikket kö­zölt a bősi vitáról a pozsonyi Národna Obroda. A lap szerint a végső megoldást nem erőfitogtató nyilatkoza­toktól, hanem a megfontolt tárgyalásoktól lehet remélni, s a cikkíró fölveti az építkezés leállításának a lehetősé­gét is, miközben elismeri, hogy a magyarok szempontjá­ból igen fontosak az árvízvédelmi megfontolások. A cseh és szlovák viszonyt elemzi legfrissebb számában az amerikai Time magazin Megmenthető ez a házas­ság?­­ címmel. A lapnak nyilatkozó Vladimír Meciar ki­fejtette, hogy a válás gyorsabban halad, mint gondolták volna és sebesebben annál, hogy ellenőrizni tudnák. A még egyben lévő ország másik erős embere, a prágai Václav Klaus óva intette a cseh és a nyugati sajtót attól, hogy „démonizálja” a pozsonyi vezetőt. Klaus egyéb­ként úgy véli, hogy egy önállósodó Csehország „kevés­bé lesz érdekelt a visegrádi és más hasonló kezdemé­nyezésekben". (M. J.) Andreotti nem kapott tárcát, a volt belügyminiszter a külügyek élén Sürgős gazdasági teendők várják az Amato-kormányt HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A hét végén megalakított ötvenn­egyedik olasz kormány kedden esett át tűzkeresztségén, amidőn Giuliano Amato ismertette a kormány prog­ramját a gazdasági helyzet stabilizá­lásáról és a maffia ellen szervezendő harcról. A Corriere della Sera sze­rint az új miniszterelnök versenyfu­tását az idővel nem nézi majd lelkes taps közepette, a parlament. A lap ar­ra célzott, hogy Itáliára súlyos gazda­sági kötelezettségeket ró az Európai Unió megteremtése, a maastrichti szerződés, amelyet még ratifikálni kell. „Ez a kormány sem számíthat hosszú és békés életre” - írta kedden az Nl Sole 24 Ore. Ám e kabinetnek s Amatónak most nincs igazi alternatí­vája sem, az áprilisi választásokon leszerepelt a politikai elit, s három hónapig, egy elnökválasztás közbe­iktatásával, tartott, amíg végre sike­rült újra összehozni a korábbi négy­párti - kereszténydemokrata, liberá­lis, szocialista és szociáldemokrata - koalíciót, amelynek mindössze tizen­öt fős többsége van a képviselőház­ban. A szocialista Amato igyekezett új arcokat bevonni a kormányba, s a miniszteri posztok számát harminc­­kettőről huszonnégyre csökkentet­te. Az nem meglepetés, hogy Craxi szocialista pártvezér, aki a kor­mányfői hivatalra vágyott, szemé­lyes választási veresége miatt nem kapott tárcát, de az már igen, hogy az olasz közélet nagy öregje, túlélő­je, Giulio Andreotti sem, pedig so­kan őt várták a külügyek élére. A diplomáciát az új felállás miatt a kereszténydemokrata Vincenzo Scotti volt belügyminiszter irányít­ja, akinek helyére Nicola Mancino, a DC parlamenti csoportjának vezé­re kerül. A pénzügyi tárcát a keresz­ténydemokrata Giovanni Goria kapja meg, aki 1987-88-ban kor­mányfő is volt. A keddi Financial Times úgy lát­ja, hogy a legsürgetőbb feladat gaz­dasági jellegű, csökkenteni kell a csaknem nyolcvanmilliárd fontra rú­gó költségvetési deficitet. Amato ki­fejtette, hogy a kiadásokat is meg kell nyirbálni, elsősorban a nyugdí­jakat és a társadalmi juttatásokat. A szakszervezetek még nem zárták le a bértárgyalásokat, ezért forró politi­kai nyár és ősz várható. Ugyanakkor a pártok meggyöngülése miatt a ha­tározott Amato sikeresen léphet fel, s egyelőre számíthat az új elnök, Os­car Luigi Scalfaro támogatására is. Sürgős intézkedésekre lesz azonban szükség, a lírára nagy nyomás nehezedik az európai mo­netáris rendszerben, csak akkor szilárdulhat meg az árfolyama, ha a piac értelmes olasz gazdasági re­formokra válaszolhat. A kamatok is magasak, tizenöt százalékos szinten állnak, vagyis tíz százalék­kal az inflációs ráta felett, s ilyen körülmények között nehéz a fel­lendülést serkenteni. (k.m.) Csehszlovák elnökjelöltek Kárpáti János, az MTI tudósítója jelenti: Csupán két hivatalos jelölt indul a csehszlovák köztársasági el­nök megválasztásának július 3-i, első fordulóján. Václav Havel jelenlegi államfőt a Csehországban parlamenti választási győzelmet aratott Polgári Demokrata Párt (ODS) javasolta a Kereszténydemokrata Párttal (KDS) együttesen. A másik jelölt a szélső­­jobboldali Republikánus Párt embe­re, Juraj Cop. Havel ellenfele teljesen esélytelen, de - a vezető pártok eddi­gi nyilatkozatainak tanúsága szerint - maga Havel sem remélheti, hogy megkapja a szükséges többséget. El­lene van a Szlovákiában győztes, Vladimír Meciar vezette Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS), valamint a Szlovák Nemze­ti Párt (SNS). Ezenkívül számos baloldali kép­viselőről feltételezhető, hogy nem fogja támogatni a jelenlegi elnök megbízatásának megújítását. Az el­nökválasztás akkor sikeres, ha vala­melyik jelölt elnyeri a Szövetségi Gyűlés (parlament) mindkét házában, s azon belül a Nemzetek Kamarájá­nak mind a cseh, mind a szlovák ré­szében a képviselők háromötödének a szavazatát. Ha az első forduló nem hoz eredményt, akkor két héten belül új fordulót tartanak, amelyben elég az egyszerű többség is. Mivel azonban nem a jelenlévők, hanem az összes képviselő többsége igényeltetik, könnyen előfordulhat, hogy ekkor sem választanak elnököt. Ez azzal a következménnyel jár, hogy újabb két héten belül új jelöltekkel rendeznek szavazást a parlamentben. Ingatlant szerzett magának Leotard vád alatt Kis Csaba, az MTI párizsi tudósí­tója jelenti: Újabb vezető francia po­litikus ellen emeltek vádat. Egy lyo­ni bíróság hivatali hatalommal tör­tént visszaéléssel és korrupcióval vádolja Francois Leotard képviselőt, a Republikánus Párt díszelnökét. A politikus haladéktalanul lemondott minden választott tisztségéről, kép­viselői mandátumáról, továbbá Fre­­jus város polgármesteri tisztéről, de ha ugye tisztázódik, ismét a válasz­tók elé lép majd. Mint ismeretes, né­hány hete pénzügyi visszaélésekért egy párizsi bíróság vádat emelt Ber­nard Tapie képviselő ellen, aki akkor a szocialista kormány városügyi mi­nisztere volt, ő csak miniszteri posztját adta fel. Leotard a francia mérsékelt jobboldal egyik vezető egyénisége, az UDF pártszövetség­hez tartozó Republikánus Pártnak korábban elnöke volt, most díszel­nöke. A mindössze ötvenéves politi­kus a jobboldal „megújítását”, az idősebb vezetők - Valéry Giscard d’Estaing, illetve az RPR vezetője, Jacques Chirac - ellenében fiatalí­tást hirdetett, de ez nem sikerült neki és szövetségeseinek. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a jobboldal politikusai között a harma­dik helyre került már a népszerűségi listán. A politikus ellen az a vád, hogy befolyásával visszaélve nagy­­értékű ingatlant szerzett magának. Hová tűntek a pilóták? γ-kerültek-e amerikai katonák a Szovjetunióba a viet­­nami háború alatt? A kérdés Jelcin washingtoni P­ A. útja óta megint foglalkoztatja a nemzetközi sajtót. Az ún. gázbombázási időszak alatt, 1972 nyarán a Köz­ponti Sajtószolgálat különtudósítója voltam Észak-Viet­­namban. Csak érdekességkém: körülbelül egy hétig az ép­pen kis háborúellenes riportfilmet forgató Jane Fondá­­val laktam egy szállodában, a Thong Nhatban. Majd a két országrész egyesülését követően, 1978 késő őszén riport­­úton jártam az északi határvidéken (nem sokkal a kí­nai-vietnami összecsapások előtt), illetve a vietnami se­gédlettel végrehajtott kambodzsai fordulat, a vörös khme­rek megbuktatása előtti napokban délen. A háborús körülmények miatt 1972-ben Hanoiban elég kevés külföldi dolgozott: alacsonyabb beosztású diplomaták (a magyar nagykövet is itthon tartózkodott), néhány külföldi tudósító, gazdasági szakember. A megle­hetősen zárt körben minden friss és régebbi keletű infor­máció gyorsan körbejárt, így hallottam én is történeteket amerikai pilótákról. Közbevetően: mindenki tudta, hogy vidéki útjainkon azért kaptunk kísérőt, nehogy eldugott vidékeken netán azért kerüljünk veszélybe, mert ameri­kainak néznek bennünket. Az egyik, hosszabb ideje kin dolgozó tudósítótól hallottuk azt a történetet, hogy egy légi harc után, amiben amerikai Phamonnak és akkor már korszerűtlen vietnami MIG-17-esek vettek részt, az egyik katapultált pilótáról, miközben azt hitték, amerika­it ejtettek foglyul, a földön derült ki, hogy vietnami. Nagy nemzetközi visszhangja volt a vietnami légvé­delemtől sebezhetetlennek vélt B-52-es légierődök lelö­­vésének. (A nemzetközi szakértők egy része kétségbe vonta ezt az eredményességet. Mindezt egyébként szov­jet föld-levegő rakétákkal hajtották végre.) Ugyancsak az egyik tudósító mesélte: szovjet katonai szakértők az első ilyen lelövés után kérték, hadd vizsgálják meg a roncsokat, s hadd találkozzanak a netán életben maradt amerikai pilótákkal. A vietnamiak állítólag kivitték őket Hanoi közelébe egy rizsföldre, valamilyen távoli ron­csok felé mutattak, „ott zuhant le", s ezzel lezártnak te­kintették a kérést. A történet egy szempontból figyelemre méltó: jelzi azt, amit a külügyminisztériumban, de egyszerűbb kö­rökben is éreztünk: a szovjet-kínai vitán kívül maradni kívánó Vietnam a szovjet kapcsolataiban is egyfajta tar­tózkodó udvariasságra törekedett. Bár a titkos kapcso­latok rejtelmeibe nehéz belelátni, de benyomásaim alap­ján a netán elfogott amerikai pilótákat a vietnamiak olyan fontosnak tartották, hogy nem szolgáltatták volna ki őket egy harmadik országnak. (marafkó) Kilépni vagy behódolni ? Dán esélylatolgatás OSLO - A júniusi dán népsza­vazás eredménye­ váratlanul­ ko­moly akadályt gördített az Európai Uniót rögzítő maastrichti egyez­mény jövőjének útjába. A dán sza­vazók többsége nem az európai együttműködés szükségességét kérdőjelezte meg, hanem az együttműködési modell demokra­tizmusának hiányára emlékeztette Európát. A dán nép nemet mondott sokat. Ez a megoldás csak abban az esetben lehetséges, ha Dánia elismeri az unióról szóló egyez­mény egyes részeit, például a kör­nyezetvédelemről, a szociális di­menzióról és a belső piacról ren­delkező részt. Ebben az esetben a probléma a dán politikusok me­részsége, az a kérdés, hogyan ér­telmezik a június 2-i népszavazás eredményét. arra a szerződésre, amire a parla­ment, a Folketing 130 tagja igen­nel szavazott. A történtek után sokan úgy vé­lik, hogy a dán politikusok most fi­zetik meg a tanulópénzt; az új Eu­rópa nem építhető fel a lakosság­nak a döntési folyamatokba törté­nő bevonása nélkül. A nemmel szavazó halászok és parasztok, a növekvő számú munkanélküliek már régóta elégedetlenek a brüsszeli központi irányítással és saját választott politikusaikkal. A dánok borúlátását legtöbben a szu­verenitás feladásának várható kö­vetkezményeivel, a demokrácia to­vábbi zsugorodásának perspektí­vájával magyarázták. Az Európai Uniót választóikra tukmáló dán politikusoknak nem sikerült meggyőző agitációt kifejteni az „Európai Egyesült Államok” rém­képet propagáló szélsőjobboldali Haladás Párt ellenében. Sokkhullám A dán sokkhullám begyűrűzé­se az EK-tagországokba megkér­dőjelezte a maastrichti egyezmény jelenlegi formáját. A dánok sze­rint az igazi probléma a szorosabb európai együttműködés olyan mo­delljének a kialakítása, mely ele­get tesz az alapvető demokratikus követelményeknek. Dániának az EK-n belüli jövőjével kapcsolato­san öt változat képzelhető el a koppenhágai sajtókörökbe kiszi­várgott kormányjegyzék szerint. A „szigorúan bizalmas” dokumen­tum egy újabb népszavazás lehe­tőségétől Dániának a közösségből történő kilépéséig terjedő skálát vázol fel. Ez a kormányjegyzék a Folke­ting EK-szakértőjének, Niels Hoffmeyernek a tollából szárma­zik és bevezető az Európai Uniót elutasító népszavazást követően keletkezett problémákat taglaló „fehér könyv”-höz. A kormány a válság kezelésére bizottságot ala­kított, amely a parlamenti pártok vezetőiből, a pénzügyminiszter­ből és a külügyminiszterből áll. Poul Schlüter kormányfő vezeti a csoportot, és a találkozók az ő iro­dájában zajlanak. A dokumentum öt elméleti és gyakorlati lehetősé­get tárgyal Dánia EK-hoz fűződő viszonyát illetően: az EK 11 tagja ratifikálja a maastrichti egyez­ményt, míg Dánia csak a római szerződést tartja magára nézve kötelezőnek, és kizárólag a mező­­gazdaságra, halászatra és költség­­vetésre vonatkozó megállapodás A második verzió szerint el­képzelhető, hogy a maastrichti egyezmény az unióról egyáltalán nem lép hatályba. Ennek a lehető­sége minimális, amennyiben a franciák igent mondanak az őszi népszavazáson. Várható, hogy Franciaország mint az uniós tervek egyik fő szorgalmazója keresztül­viszi a maastrichti egyezmény el­fogadását az EK egy kisebb cso­portján belül. Újratárgyalás? A maastrichti egyezmény új­ratárgyalása nem látszik könnyen kivitelezhetőnek, mivel a dánok mind magát a szerződést, mind annak egyes alkotórészeit elutasí­tották. Az újratárgyalás a legvaló­színűbbnek a jelenlegi egyez­mény teljes elvetése esetében tű­nik, ha az EK-országok egy újabb kormányközi konferenciát tarta­nak új tárgyalási alapon. Niels Hoffmeyer szerint a maastrichti és a római egyezmény olyannyira kötődik egymáshoz, hogy lehetet­len egy új uniót létrehozni állam­közi szinten. Fennáll annak a lehetősége is, hogy a 11 EK-tag felszólítja Dáni­át mint „szalonképtelent” a„ jó tár­saság” elhagyására egy újabb nép­szavazást követően. Ezt Dánia megtagadhatja, azonban létezik egy elvi lehetőség arra nézve, hogy a többi EK-ország jelenti ki magát a közösségből. Kizárt dolog, hogy Dánia egy hosszabb időszakot te­kintve megállíthat egy Európai Közösségen belüli folyamatot, amennyiben annak 335 milliós la­kossága a dánoknál tovább akar lépni. A kormányjegyzék szerint ebben az esetben lehetőség nyílik arra, hogy a dánok jó feltételeket szabjanak. Aki időt nyer... A dán parlament EK-választ­­mányának elnöke. Ivar Norgaard úgy véli, hogy a jegyzék jó, de nem hajlandó az egyes javaslatok­ról nyilatkozni. Nem tartja való­színűnek, hogy Dánia kilép az EK-ból. A dán kormány nem kí­vánta kommentálni a kiszivárgott hírt, mint ahogy Dániának az EK- val való viszonyára vonatkozó más eddigi politikai megnyilatko­zásokat sem. Stratégiája szerint időt akar nyerni és lehetőleg hall­gatásba burkolózik, míg a többi EK-tag nem ratifikálja a maast­richti egyezményt. J. Kies Judit

Next