Magyar Nemzet, 1992. július (55. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-01 / 154. szám
2 Magyar Nemzet Nemzetközi élet SZERDA, 1992. július 1. Az ellenzéki elnökjelölt sajtóértekezlete Felülemelkedni az érzelmeken BUKAREST Hiába sikerült a romániai Demokratikus Konvenció egyetlen elnökjelöltjének, Emil Constantinescu jogász-geológusnak hétfő délelőtti sajtóértekezletén nagyjából meghódítania a jelen lévő tudósítókat, az ellenzéken belüli közvélemény csak nem tud beletörődni a számára „nem papírformájú” eredménybe. Különösen a temesvári hangulat ellenséges a bukaresti rektorral szemben, akiben nem a még kevéssé ismert demokratát látják, hanem azt a politizálni vágyó értelmiségit, aki pimaszul kiütötte a nyeregből Nicolae Manolescut, a félig már esélyesnek tartott jelöltet. A sajtóértekezlet maga, amelynek főbb vonulatát a független bukaresti tévé éjfél előtt egy fél órával közvetítette, derűs, kiegyensúlyozott gondolkodású, megfontolt embert mutatott be, aki nem olcsó fordulatokkal kívánja megnyerni a népszerűséget, hanem azzal, hogy mindenekelőtt a törvényesség szempontjából vizsgál meg bármilyen jelenséget így viszonyul a monarchia kérdéséhez (nem királypárti propagandára van szerinte szüksége az ellenzéknek, hanem igazságpárti propagandára a királyságról, a történelemről, az alkotmányhoz, a Román Hírszerző Irodához, az elnöki intézményhez, a parlamenthez. A külpolitikával kapcsolatban az a véleménye, hogy a Demokratikus Konvenciónak ki kellene dolgoznia egy összefüggő, korszerű külpolitikai elképzelésrendszert, amely felülemelkedik az érzelmeken és a jelszavakon és modern, európai szemléletbe ágyazódva az ország és a térség javát szolgálni Cseke Gábor Lelőtték a Fatah parancsnokát Ismeretlen fegyveresek kedden a dél-libanoni Szidonban meggyilkolták a legnagyobb PFSZ-frakció, a Fatah libanoni milíciájának parancsnokát A 43 éves Anvar Mardi ezredes testőreivel együtt éppen Szidon egyik főutcáján hajtott át BMW-jével, amikor a támadók géppisztolyokkal tüzet nyitottak rájuk. Mardi a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe, s három testőre is megsebesült. A támadók egy gépkocsival elmenekültek, de a libanoni hadsereg nagyszabású kutatásba kezdett kézrekerítésükre. A Reuter jelentése szerint ebben az évben már több támadást hajtottak végre Dél-Libanonban palesztin vezetők ellen. Libanoni illetékesek a palesztinok közötti hatalmi harcokkal magyarázzák a merényletet, míg palesztin tisztségviselők Izraelt okolják az akcióért A KÜLPOLITIKAI HELYZET ■ MA HELYEZIK ÖRÖK NYUGALOMRA a hétfőn meggyilkolt algériai elnököt. Az észak-afrikai arab országban egyhetes nemzeti gyászt rendeltek el, s elmaradnak a Függetlenség kikiáltásának 30. évfordulója alkalmából tervezett ünnepségek. A gyilkost egyébként a helyszínen elfogták, s a folyamatosan ülésező államtanács még nem jelölte ki az elnök utódát. A teremben egyébként két kisebb bomba is robbant, s a sérültek között van az ország ipari minisztere. Algéria fővárosát továbbra is katonai kordon veszi körül, és sok hírmagyarázó azt jósolja, hogy az ország polgárháború előtt áll. Világszerte sok államban ítélték el a gyilkosságot, de Teheránban találtak mentséget a merénylő számára, s figyelemre méltó az is, hogy - amint a londoni The Times jelentette - Egyiptomban vagy ötszáz szélsőséges fundamentalistát vettek őrizetbe. Az egyik párizsi lap úgy látja, hogy Algériában vagy a katonák, vagy az iszlám fanatikusok diktatúrája következhet el. A Corriere della Sera viszont azt panaszolja fel, hogy a Földközi-tenger keleti felében a volt Jugoszlávia lángol, a másik oldalon pedig Algériát fenyegeti háború. Tragédiák veszik körbe az Európai Közösséget, fejtegeti a lap. ■ ENSZ-ZÁSZLÓ LOBOG a szarajevói repülőtéren, jeléül annak, hogy a Mitterrand-misszió végül is sikerrel zárult. A hétfő esti első gép után kedden délelőtt újabb négy francia segélyszállítmány landolt a bosnyák fővárosban, s ezzel Párizs szinte „lekörözte" társait az Európai Közösségben. A State Department szóvivője elégedetten nyugtázta a repülőtér megnyitását, s az eddig kudarcot vallott Lord Carrington szeretne mielőbb visszatérni Szarajevóba. „Rendkívül bátor tettnek" nevezte a francia elnök villámlátogatását, de továbbra is kétséges, találnak-e „valamilyen Föderatív megoldást" a boszniai problémára, mert a három etnikumot nem lehet meggyőzni arról, hogy közös végrehajtó hatalom irányítsa őket, s nem tudják háromfelé vágni a köztársaságot, mondta a diplomata. ■ A DÉLSZLÁV HÁBORÚVAL világszerte sokat foglalkoznak: külügyminiszteri minőségében először látogatott Washingtonban Kinkel, a német diplomácia vezetője, aki megismételte kormányának azt az álláspontját, hogy kész a humanitárius segítség fokozására. Budapesten az Európa Tanács főtitkára közölte, hogy táviratot kapott az ENSZ-ből, amely szerint a világszervezet főtitkára felhatalmazta a kéksisakosokat, katonailag biztosítsák a segélyszállítmányokat a város repülőterén. Miközben a világ a harcok elcsitulásában és a szankciók erejében bízik, a török külügyminiszter Bécsben azt mondotta, hogy „csakis nemzetközi katonai akció" vethet véget a bosznia-hercegovinai vérontásnak. Ankara kész részt venni az ENSZ égisze alatt egy ilyen hadműveletben. ■ MÉRLEGELŐ HANGVÉTELŰ, józanul elemző cikket közölt a bősi vitáról a pozsonyi Národna Obroda. A lap szerint a végső megoldást nem erőfitogtató nyilatkozatoktól, hanem a megfontolt tárgyalásoktól lehet remélni, s a cikkíró fölveti az építkezés leállításának a lehetőségét is, miközben elismeri, hogy a magyarok szempontjából igen fontosak az árvízvédelmi megfontolások. A cseh és szlovák viszonyt elemzi legfrissebb számában az amerikai Time magazin Megmenthető ez a házasság? címmel. A lapnak nyilatkozó Vladimír Meciar kifejtette, hogy a válás gyorsabban halad, mint gondolták volna és sebesebben annál, hogy ellenőrizni tudnák. A még egyben lévő ország másik erős embere, a prágai Václav Klaus óva intette a cseh és a nyugati sajtót attól, hogy „démonizálja” a pozsonyi vezetőt. Klaus egyébként úgy véli, hogy egy önállósodó Csehország „kevésbé lesz érdekelt a visegrádi és más hasonló kezdeményezésekben". (M. J.) Andreotti nem kapott tárcát, a volt belügyminiszter a külügyek élén Sürgős gazdasági teendők várják az Amato-kormányt HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A hét végén megalakított ötvennegyedik olasz kormány kedden esett át tűzkeresztségén, amidőn Giuliano Amato ismertette a kormány programját a gazdasági helyzet stabilizálásáról és a maffia ellen szervezendő harcról. A Corriere della Sera szerint az új miniszterelnök versenyfutását az idővel nem nézi majd lelkes taps közepette, a parlament. A lap arra célzott, hogy Itáliára súlyos gazdasági kötelezettségeket ró az Európai Unió megteremtése, a maastrichti szerződés, amelyet még ratifikálni kell. „Ez a kormány sem számíthat hosszú és békés életre” - írta kedden az Nl Sole 24 Ore. Ám e kabinetnek s Amatónak most nincs igazi alternatívája sem, az áprilisi választásokon leszerepelt a politikai elit, s három hónapig, egy elnökválasztás közbeiktatásával, tartott, amíg végre sikerült újra összehozni a korábbi négypárti - kereszténydemokrata, liberális, szocialista és szociáldemokrata - koalíciót, amelynek mindössze tizenöt fős többsége van a képviselőházban. A szocialista Amato igyekezett új arcokat bevonni a kormányba, s a miniszteri posztok számát harminckettőről huszonnégyre csökkentette. Az nem meglepetés, hogy Craxi szocialista pártvezér, aki a kormányfői hivatalra vágyott, személyes választási veresége miatt nem kapott tárcát, de az már igen, hogy az olasz közélet nagy öregje, túlélője, Giulio Andreotti sem, pedig sokan őt várták a külügyek élére. A diplomáciát az új felállás miatt a kereszténydemokrata Vincenzo Scotti volt belügyminiszter irányítja, akinek helyére Nicola Mancino, a DC parlamenti csoportjának vezére kerül. A pénzügyi tárcát a kereszténydemokrata Giovanni Goria kapja meg, aki 1987-88-ban kormányfő is volt. A keddi Financial Times úgy látja, hogy a legsürgetőbb feladat gazdasági jellegű, csökkenteni kell a csaknem nyolcvanmilliárd fontra rúgó költségvetési deficitet. Amato kifejtette, hogy a kiadásokat is meg kell nyirbálni, elsősorban a nyugdíjakat és a társadalmi juttatásokat. A szakszervezetek még nem zárták le a bértárgyalásokat, ezért forró politikai nyár és ősz várható. Ugyanakkor a pártok meggyöngülése miatt a határozott Amato sikeresen léphet fel, s egyelőre számíthat az új elnök, Oscar Luigi Scalfaro támogatására is. Sürgős intézkedésekre lesz azonban szükség, a lírára nagy nyomás nehezedik az európai monetáris rendszerben, csak akkor szilárdulhat meg az árfolyama, ha a piac értelmes olasz gazdasági reformokra válaszolhat. A kamatok is magasak, tizenöt százalékos szinten állnak, vagyis tíz százalékkal az inflációs ráta felett, s ilyen körülmények között nehéz a fellendülést serkenteni. (k.m.) Csehszlovák elnökjelöltek Kárpáti János, az MTI tudósítója jelenti: Csupán két hivatalos jelölt indul a csehszlovák köztársasági elnök megválasztásának július 3-i, első fordulóján. Václav Havel jelenlegi államfőt a Csehországban parlamenti választási győzelmet aratott Polgári Demokrata Párt (ODS) javasolta a Kereszténydemokrata Párttal (KDS) együttesen. A másik jelölt a szélsőjobboldali Republikánus Párt embere, Juraj Cop. Havel ellenfele teljesen esélytelen, de - a vezető pártok eddigi nyilatkozatainak tanúsága szerint - maga Havel sem remélheti, hogy megkapja a szükséges többséget. Ellene van a Szlovákiában győztes, Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS), valamint a Szlovák Nemzeti Párt (SNS). Ezenkívül számos baloldali képviselőről feltételezhető, hogy nem fogja támogatni a jelenlegi elnök megbízatásának megújítását. Az elnökválasztás akkor sikeres, ha valamelyik jelölt elnyeri a Szövetségi Gyűlés (parlament) mindkét házában, s azon belül a Nemzetek Kamarájának mind a cseh, mind a szlovák részében a képviselők háromötödének a szavazatát. Ha az első forduló nem hoz eredményt, akkor két héten belül új fordulót tartanak, amelyben elég az egyszerű többség is. Mivel azonban nem a jelenlévők, hanem az összes képviselő többsége igényeltetik, könnyen előfordulhat, hogy ekkor sem választanak elnököt. Ez azzal a következménnyel jár, hogy újabb két héten belül új jelöltekkel rendeznek szavazást a parlamentben. Ingatlant szerzett magának Leotard vád alatt Kis Csaba, az MTI párizsi tudósítója jelenti: Újabb vezető francia politikus ellen emeltek vádat. Egy lyoni bíróság hivatali hatalommal történt visszaéléssel és korrupcióval vádolja Francois Leotard képviselőt, a Republikánus Párt díszelnökét. A politikus haladéktalanul lemondott minden választott tisztségéről, képviselői mandátumáról, továbbá Frejus város polgármesteri tisztéről, de ha ugye tisztázódik, ismét a választók elé lép majd. Mint ismeretes, néhány hete pénzügyi visszaélésekért egy párizsi bíróság vádat emelt Bernard Tapie képviselő ellen, aki akkor a szocialista kormány városügyi minisztere volt, ő csak miniszteri posztját adta fel. Leotard a francia mérsékelt jobboldal egyik vezető egyénisége, az UDF pártszövetséghez tartozó Republikánus Pártnak korábban elnöke volt, most díszelnöke. A mindössze ötvenéves politikus a jobboldal „megújítását”, az idősebb vezetők - Valéry Giscard d’Estaing, illetve az RPR vezetője, Jacques Chirac - ellenében fiatalítást hirdetett, de ez nem sikerült neki és szövetségeseinek. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a jobboldal politikusai között a harmadik helyre került már a népszerűségi listán. A politikus ellen az a vád, hogy befolyásával visszaélve nagyértékű ingatlant szerzett magának. Hová tűntek a pilóták? γ-kerültek-e amerikai katonák a Szovjetunióba a vietnami háború alatt? A kérdés Jelcin washingtoni P A. útja óta megint foglalkoztatja a nemzetközi sajtót. Az ún. gázbombázási időszak alatt, 1972 nyarán a Központi Sajtószolgálat különtudósítója voltam Észak-Vietnamban. Csak érdekességkém: körülbelül egy hétig az éppen kis háborúellenes riportfilmet forgató Jane Fondával laktam egy szállodában, a Thong Nhatban. Majd a két országrész egyesülését követően, 1978 késő őszén riportúton jártam az északi határvidéken (nem sokkal a kínai-vietnami összecsapások előtt), illetve a vietnami segédlettel végrehajtott kambodzsai fordulat, a vörös khmerek megbuktatása előtti napokban délen. A háborús körülmények miatt 1972-ben Hanoiban elég kevés külföldi dolgozott: alacsonyabb beosztású diplomaták (a magyar nagykövet is itthon tartózkodott), néhány külföldi tudósító, gazdasági szakember. A meglehetősen zárt körben minden friss és régebbi keletű információ gyorsan körbejárt, így hallottam én is történeteket amerikai pilótákról. Közbevetően: mindenki tudta, hogy vidéki útjainkon azért kaptunk kísérőt, nehogy eldugott vidékeken netán azért kerüljünk veszélybe, mert amerikainak néznek bennünket. Az egyik, hosszabb ideje kin dolgozó tudósítótól hallottuk azt a történetet, hogy egy légi harc után, amiben amerikai Phamonnak és akkor már korszerűtlen vietnami MIG-17-esek vettek részt, az egyik katapultált pilótáról, miközben azt hitték, amerikait ejtettek foglyul, a földön derült ki, hogy vietnami. Nagy nemzetközi visszhangja volt a vietnami légvédelemtől sebezhetetlennek vélt B-52-es légierődök lelövésének. (A nemzetközi szakértők egy része kétségbe vonta ezt az eredményességet. Mindezt egyébként szovjet föld-levegő rakétákkal hajtották végre.) Ugyancsak az egyik tudósító mesélte: szovjet katonai szakértők az első ilyen lelövés után kérték, hadd vizsgálják meg a roncsokat, s hadd találkozzanak a netán életben maradt amerikai pilótákkal. A vietnamiak állítólag kivitték őket Hanoi közelébe egy rizsföldre, valamilyen távoli roncsok felé mutattak, „ott zuhant le", s ezzel lezártnak tekintették a kérést. A történet egy szempontból figyelemre méltó: jelzi azt, amit a külügyminisztériumban, de egyszerűbb körökben is éreztünk: a szovjet-kínai vitán kívül maradni kívánó Vietnam a szovjet kapcsolataiban is egyfajta tartózkodó udvariasságra törekedett. Bár a titkos kapcsolatok rejtelmeibe nehéz belelátni, de benyomásaim alapján a netán elfogott amerikai pilótákat a vietnamiak olyan fontosnak tartották, hogy nem szolgáltatták volna ki őket egy harmadik országnak. (marafkó) Kilépni vagy behódolni ? Dán esélylatolgatás OSLO - A júniusi dán népszavazás eredménye váratlanul komoly akadályt gördített az Európai Uniót rögzítő maastrichti egyezmény jövőjének útjába. A dán szavazók többsége nem az európai együttműködés szükségességét kérdőjelezte meg, hanem az együttműködési modell demokratizmusának hiányára emlékeztette Európát. A dán nép nemet mondott sokat. Ez a megoldás csak abban az esetben lehetséges, ha Dánia elismeri az unióról szóló egyezmény egyes részeit, például a környezetvédelemről, a szociális dimenzióról és a belső piacról rendelkező részt. Ebben az esetben a probléma a dán politikusok merészsége, az a kérdés, hogyan értelmezik a június 2-i népszavazás eredményét. arra a szerződésre, amire a parlament, a Folketing 130 tagja igennel szavazott. A történtek után sokan úgy vélik, hogy a dán politikusok most fizetik meg a tanulópénzt; az új Európa nem építhető fel a lakosságnak a döntési folyamatokba történő bevonása nélkül. A nemmel szavazó halászok és parasztok, a növekvő számú munkanélküliek már régóta elégedetlenek a brüsszeli központi irányítással és saját választott politikusaikkal. A dánok borúlátását legtöbben a szuverenitás feladásának várható következményeivel, a demokrácia további zsugorodásának perspektívájával magyarázták. Az Európai Uniót választóikra tukmáló dán politikusoknak nem sikerült meggyőző agitációt kifejteni az „Európai Egyesült Államok” rémképet propagáló szélsőjobboldali Haladás Párt ellenében. Sokkhullám A dán sokkhullám begyűrűzése az EK-tagországokba megkérdőjelezte a maastrichti egyezmény jelenlegi formáját. A dánok szerint az igazi probléma a szorosabb európai együttműködés olyan modelljének a kialakítása, mely eleget tesz az alapvető demokratikus követelményeknek. Dániának az EK-n belüli jövőjével kapcsolatosan öt változat képzelhető el a koppenhágai sajtókörökbe kiszivárgott kormányjegyzék szerint. A „szigorúan bizalmas” dokumentum egy újabb népszavazás lehetőségétől Dániának a közösségből történő kilépéséig terjedő skálát vázol fel. Ez a kormányjegyzék a Folketing EK-szakértőjének, Niels Hoffmeyernek a tollából származik és bevezető az Európai Uniót elutasító népszavazást követően keletkezett problémákat taglaló „fehér könyv”-höz. A kormány a válság kezelésére bizottságot alakított, amely a parlamenti pártok vezetőiből, a pénzügyminiszterből és a külügyminiszterből áll. Poul Schlüter kormányfő vezeti a csoportot, és a találkozók az ő irodájában zajlanak. A dokumentum öt elméleti és gyakorlati lehetőséget tárgyal Dánia EK-hoz fűződő viszonyát illetően: az EK 11 tagja ratifikálja a maastrichti egyezményt, míg Dánia csak a római szerződést tartja magára nézve kötelezőnek, és kizárólag a mezőgazdaságra, halászatra és költségvetésre vonatkozó megállapodás A második verzió szerint elképzelhető, hogy a maastrichti egyezmény az unióról egyáltalán nem lép hatályba. Ennek a lehetősége minimális, amennyiben a franciák igent mondanak az őszi népszavazáson. Várható, hogy Franciaország mint az uniós tervek egyik fő szorgalmazója keresztülviszi a maastrichti egyezmény elfogadását az EK egy kisebb csoportján belül. Újratárgyalás? A maastrichti egyezmény újratárgyalása nem látszik könnyen kivitelezhetőnek, mivel a dánok mind magát a szerződést, mind annak egyes alkotórészeit elutasították. Az újratárgyalás a legvalószínűbbnek a jelenlegi egyezmény teljes elvetése esetében tűnik, ha az EK-országok egy újabb kormányközi konferenciát tartanak új tárgyalási alapon. Niels Hoffmeyer szerint a maastrichti és a római egyezmény olyannyira kötődik egymáshoz, hogy lehetetlen egy új uniót létrehozni államközi szinten. Fennáll annak a lehetősége is, hogy a 11 EK-tag felszólítja Dániát mint „szalonképtelent” a„ jó társaság” elhagyására egy újabb népszavazást követően. Ezt Dánia megtagadhatja, azonban létezik egy elvi lehetőség arra nézve, hogy a többi EK-ország jelenti ki magát a közösségből. Kizárt dolog, hogy Dánia egy hosszabb időszakot tekintve megállíthat egy Európai Közösségen belüli folyamatot, amennyiben annak 335 milliós lakossága a dánoknál tovább akar lépni. A kormányjegyzék szerint ebben az esetben lehetőség nyílik arra, hogy a dánok jó feltételeket szabjanak. Aki időt nyer... A dán parlament EK-választmányának elnöke. Ivar Norgaard úgy véli, hogy a jegyzék jó, de nem hajlandó az egyes javaslatokról nyilatkozni. Nem tartja valószínűnek, hogy Dánia kilép az EK-ból. A dán kormány nem kívánta kommentálni a kiszivárgott hírt, mint ahogy Dániának az EK- val való viszonyára vonatkozó más eddigi politikai megnyilatkozásokat sem. Stratégiája szerint időt akar nyerni és lehetőleg hallgatásba burkolózik, míg a többi EK-tag nem ratifikálja a maastrichti egyezményt. J. Kies Judit