Magyar Nemzet, 1992. augusztus (55. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

M­indinkább nyilvánva­ló, hogy a jelenlegi közép- és keleteuró­pai nemzetiségi villongások­iéért a felelősség voltaképpen az első világháború után összeült békekonferencia résztvevőit terheli. A trianoni döntések igazságtalansága nem csupán a magyar népet sújtotta, de több mint hét évti­zeddel később a térségben valamennyi új vagy régi or­szág lakosait szintén közelről érinti. Georges Clemenceau és kollégái 1919-ben azt hit­ték, hogy az utódállamok lét­rehozásával, három és fél mil­lió magyar elcsatolásával megoldják a térség nemzetisé­gi problémáit. Ennek éppen az ellenkezője következett be. Sokak számára váratlan módon a kommunizmus buká­sa óta a helyzet egyre súlyos­bodik. Annál is inkább­, mivel az utóbbi időben fokozódik a magyarellenes hangulatkeltés mind a környező államok­ban, mind a többi nyugati or­szágban. Úgy tűnik, mintha egyesek szinte irigykednének, amiért a közismert gazdasági ne­­hézségek vagy külföldről néz­ve bosszantó jelenségek el­lenére Magyarország a „bé­ke szigete" maradt, nemzet­közi tekintélye van és jövője biztosítottnak látszik. Ez vi­szont nem mondható el a töb­bi környező államról. A valódi helyzet azon­ban sokkal bonyolul­tabb. Sokasodnak a jelei, hogy a nemzetet - ép­pen Trianon késői következ­ményeként - komoly veszély fenyegeti. A nyugati közvéle­mény nincs kellőképpen tájé­koztatva arról, hogy az or­szág területére áramló mene­kültek nem „klasszikus" mene­külők. 1988 után Erdélyből, jelenleg a Vajdaságból és ta­lán nagyon rövid idő múlva a Felvidékről jönnek tízezrével, akik kénytelenek otthagyni az ősi földet, mivel a szó szoros értelmében elüldözik őket. Voltaképpen bekövetkezhet, ami 1919 után a győztesek­nek nem sikerült­ a trianoni határ túloldalán lévő terület fokozatos magyartalanítása. Kötelességünk tehát min­den lehetséges módon felhív­ni erre a világ figyelmét. Tájé­koztatni a külföldi diplomatá­kat, üzletembereket, turistákat arról, ami a menekültek körül történik. Ugyanakkor utalni arra, hogy a jelenlegi esemé­nyekért végső soron a törté­nelmi Magyarország szétda­­rabolóit terheli a felelősség. Nem kell többé semmiféle kisebbrendűségi komple­xumban szenvedni, amikor Trianonról esik szó. A jelen­legi közép- és kelet-európai események megértése és megértetése miatt szükséges hivatkozni a múltra. De ez egy pillanatig sem jelentheti azt, mintha a trianoni dönté­sek bármiféle revíziója érde­kében kezdeményeznénk akciót. Amilyen indokolatlan a to­vábbi hallgatás, annyira hely­telen a magyarkodás. A „Mindent visszal" követelők, a Nagy-Magyarország áb­rándban élők csupán a ro­mán, szerb vagy szlovák szél­sőséges nacionalista szerve­zetek malmára hajtják a vi­zet, akik a legkisebb alkalmat is kihasználják, hogy befeke­títsék a magyarokat. Ebben segítségükre vannak nyugati híveik, akik itt-ott eredménye­sen tevékenykednek. H­ivatalos és nem hivata­los formában ismét­­lendő a trianoni dön­tés igazságtalansága, de re­vízióról szó sincs. Az országhatárokat kell le­bontani, és nem megváltoztat­ni. Egyes városok „visszacsa­tolása" csupán újabb problé­mákat okozna, hiszen az el­múlt években a lakosság összetétele többségében megváltozott. De ettől még el­mondhatjuk, hogy Kassa, Ko­lozsvár vagy Újvidék ősi ma­gyar települések voltak, még ha jelenleg olyan államok te­rületén is vannak, amelyek hosszú évszázadokon elfelej­tettek l­éefezni. Gondolunk itt az 1918 után alakult Cseh­szlovákiára, Jugoszláviára vagy a 19. század második felében létrejött Romániára... Trianonra az egyedüli vá­lasz csakis „Európa" lehet. Igen elszomorító, hogy három esztendővel a diktatúrák ösz­­szeomlása után a legtöbb „fel­szabadult" országban lábbal tiporják az emberi jogokat. Ennek áldozata valameny­­nyi nemzetiség, amennyiben „többségi" ország területén él. Vonatkozik ez elsősorban a környező államok magyar­ságára, amelyet a felszámo­lás veszélye fenyeget. Nem fi­zikai értelemben, noha elő­fordulhat, elsősorban a hábo­rús Vajdaságban, hogy éle­tükre törnek. Problémáik megoldása jó­részt attól függ, milyen mér­tékben sikerül éppen a nem­zetközi közvélemény támoga­tásával valamennyiük számá­ra biztosítani, hogy ne kény­szerüljenek lakóterületük el­hagyására. Ahol már őseik is éltek és ott, az 1919 után odatelepedett új honfitársaik­hoz és általában valamennyi európai állampolgárhoz ha­sonló jogokkal rendelkezze­nek. Ami többek között az anyanyelv korlátlan haszná­latát is jelenti. T­rianon óta szerencsére sok minden megválto­zott, így a versailles-i békeszerződést aláírók utó­dai is másképpen gondokoz­nak és méltányolják azt a sze­repet, amelyet jelenleg Ma­gyarország Közép-Európá­­ban betölt. De ennek puszta elismerése még nem elegen­dő, ezért elengedhetetlen, hogy a francia politika hatá­rozottan támogassa a környe­ző államok magyar kisebbsé­gének ügyét. (Párizs) Trianon 1992-ben írta: Thomas Schreiber Olimpiai melléklettel Munkatársaink tudósításai Barcelonából MMBMMM­MHNMMMMMMMMN Ára: 14,50 FtMagn Nemzet Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás újabb am Karadzsics nagylelkű Szerb-horvát-muzulmán egyezkedés Bosznia felosztásáról ÚJVIDÉK - Karadzsics nagylel­kű. A boszniai szerb vezető belgrádi sajtóértekezletén kijelentette: a szerb fél kész területi engedményeket tenni a muzulmánoknak, hogy „nekik is le­gyen kantonuk” Bosznia-Hercegovi­nában. Európában mind többet be­szélnek Bosznia felosztásáról a szerbek és a horvátok között, mondta Kradzsics, mivel a mu­zulmánok nem nemzet, hanem csak egy vallási közösség. Hoz­zátette, hogy a muzulmánok­nak éppen azért kellene mie­lőbb tárgyalniuk. A volt Bosz­nia-Hercegovina területén már megalakult a szerb és horvát ál­lam, az ellenségeskedés tehát a két népközösség között igen gyorsan megszűnhet, véli Ka­radzsics. A sajtóértekezleten kiemelte, hogy a Bosznia-her­cegovinai Szerb Köztársaság kijáratot követel a tengerre. Megelégedne egy kis partsza­kasszal a montenegrói határ közelében, cserébe pedig lemondana Neumró. Engedékenysége, hogy területet ad a legnépesebb boszniai közös­ségnek, a muzulmánoknak saját ha­zájukban, egy cseppet sem hatotta meg Szarajevót. Valószínűleg hitelt kell adni a szerb forrásoknak, ame­lyek a muzulmán egységek elkese­redett támadásairól adnak hírt. A szerajevói rádió azonban arról is be­számol, hogy a szerbek a mohame­dánok állásait ágyúzták a bosnyák fővárosban. A hercegovinai-dub­­rovniki hadszíntéren péntekre virra­dóra ismét többször megszegték a tűzszünetet. A leghevesebb harcok Trebinjénél voltak, ahol a horvátok jelentős erőket vontak össze, s to­vább nyomulnak előre, amit egyéb­ként a szerb források is megerősítet­tek. A muzulmánok támadásait Foca térségében visszaverték. Közben MacKenzie ENSZ-tábornok nyug­tatja a szerbeket: úgy véli ugyanis, hogy az intervenció a végsőkig összetett művelet lenne a terep kon­figurációja és a háború miatt. A kék­sisakosok pedig nin­csenek beavat­kozásra felszerelve. A beavatkozás elmaradásának természetesen egé­szen más okai vannak, s a világnak még Panics is jól jött, hogy ürügyet találjon arra, ne kelljen a radikáli­sabb fellépés kockázatát vállalnia, pedig tudván tudja, Panics egyelőre alig tehet valamit. Koszovó is készül a nemzetközi Jugoszlávia-értekezletre. Ha meghívást kapnak az albánok képviselői, ott is követelni fogják, hogy Koszovó köztár­saság legyen. Ez az alapvető követelésünk, s ez nem szen­vedhet semmiféle korrekciót, jelentette ki a Fehmi Agani, a Koszovói Demokratikus Szö­vetség alelnöke a pénteki saj­tóértekezleten. Szerinte a ko­szovói kérdés és az albánok kérdése az egyik legfontosabb probléma, amelyet a nemzet­közi Jugoszlávia-konferenciá­­nak meg kell oldani. Ezért várják a meghívót koszovói albánok, s van is ki nevükben beszéljen, mert megvannak a legálisan és demokratikusan megvá­lasztott képviselőik, hanggúlyozta Agani. Kis-Jugoszlávia kormányában lassanként betöltik a hiányzó helye­ket Pénteken Momcsilo Grubacs új­vidéki jogászprofesszort kinevezték az emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó új tárca élére. Sebestyén Imre (A horvát választások esélyeit elemző írásunk a 2. oldalon) EURÓPA ELEMZI A BOSZNIAI HELYZETET (Le Canard Enchainé) A katonaszökevények csak hozzájuk fordulhatnak Egyházi segítség a menekülteknek „Az egyház levágott szárnyú madár volt az elmúlt negyven évben Magyarországon, mert tilossá tették a nevelést és a szeretetszolgálatot. Ha pedig ezek hiányoznak, az egyház nem tudja betölteni felada­tát" - mondotta Angelo Acerbi pápai nuncius a ka­tolikus püspöki kar pénteki sajtótájékoztatóján. Éppen ezért örömmel üdvözölte a magyar lakosság odaadását és elkötelezettségét, amellyel a menekültek fe­lé fodul. A pápa közelmúltbeli adományáról az érsek el­mondta: annak összege csupán jelképes volt, az egyházfő bátorítani kívánta híveit az emberi szolidaritásra azokkal szemben, akik önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerül­tek. Takács Nándor székesfehérvári megyés püspök, a Magyar Karitász elnöke hangsúlyozta: a katolikus egyház hivatalos segélyszervezete az elsők között kapcsolódott be a menekültek ellátására irányuló mozgalomba, és a há­rom érdekelt egyházmegyébe (Pécs, Szeged, Kalocsa) 180 és 200 millió forint közötti adomány érkezett. Kap­csolatba léptek a nemzetközi Karitásszal is. Ausztriából például már az ezredik teherautót indítja útnak (egyen­ként háromszázezer schilling értékű adománnyal) a szer­vezet. A Magyar Karitász elsősorban azokon segíthet, akik félnek jelentkezni az állami szerveknél. A több mint tízezer, Magyarországon tartózkodó katonaszökevény nem juthat regisztrált segélyhez, az egyház adományai így nekik még jelentősebb segítséget jelentenek - mon­dotta a székesfehérvári megyés püspök. Mindezt megerősítette a Belügyminisztérium Mene­kültügyi Hivatalának képviselője, Hrivnák Andrea is, hozzátéve: a jugoszláviai menekültek legnagyobb része nem a táborokban, hanem családoknál lakik. A befogadók támogatását elsőként az egyházak kezdeményezték. Hriv­nák Andrea kiemelte: a nemzetközi szolidaritás ébren tar­tásában kulcsszerepe van az egyházaknak. A pápai nunci­us kijelentette, hogy a katolikus egyház diplomáciai lépé­seket tett annak érdekében, hogy a menekütek segélyezé­sében minden európai ország részt vállaljon. Az eddigi igyekezet azonban nem járt sikénél. (é. n.) XXV. nyári olimpiai játékok Aranyözön az uszodában A Picorell uszoda lett az a kata­lán épület, ahol a magyarokat ezen az olimpián nem érhette csalódás. Két szupersztárunk, Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás ahol csak elindult, győzött. Az úszóversenyek zárónap­ján teljesítették be produkciójukat. Előbb Darnyi - ugyan kis különbség­gel, de bizonytalanság nélkül - nyert a 200 méteres vegyes úszásban, majd Egerszegi tette ugyanezt csodálatra méltó magabiztossággal. Ezzel ket­ten együtt öt aranyérmet nyertek. Folytatódott a kínai lányok dia­dalmenete is az uszodában, ezúttal az 50 méteres gyorson nemcsak az első, hanem mindjárt a második helyet is megszerezték Yang Wenyi és Zhu­­ang Yong révén. Azért az amerikai­aknak is sikerült vigasztalódniuk, ahol a sajtóban egyébként félreérthe­tetlenül utalnak arra, hogy a kínaiak hirtelen felgyorsulásának az NDK- sok egykori módszereinek - jelesül a doppingolásnak - az alkalmazása is okozója lehet. A vigaszt a csütörtöki váltóvilágcsúcs után a lassan örök másodiknak kikiáltott Summer San­ders nagyszerű győzelme jelezte a 200 méteres pillangóban. A magyar szemek az uszoda mellett ismét a cselgáncsteremre fi­gyeltek, ahol most a közvélemény előtt is jól ismert bajnokunk, Hajtás Bertalan lépett a tatamira. Kirobba­nó erőben fogadta ellenfeleit, s há­rom alkalommal is ipponnal verte őket az éjszakába nyúló versenyen. Nem volt ilyen sikeres Bátorfi Csil­la, aki hiába verte meg korábban két ellenfelét a négyes csoportban, vé­gül kikapott a brit Lomastól, s egy körbeverés következtében szeren­csétlenül kiesett. Férfi tőrözőink sajnos megismé­telték kolléganőik teljesítményét, s egyikük sem jutott be a döntőbe, így - immár hagyományosan - mindenki a kardozók felé figyel kíváncsian. Sportlövőink ismét mérsékelt telje­sítményt nyújtottak. A kisöbű sport­puska összetett versenyében ugyan Vári Zsoltnak sikerült bejutnia a döntőbe, de ott csak a nyolcadik he­lyet sikerült megszereznie. Az olimpiai program jellegében mától alapvető változás áll be, az eddig meghatározó úszóversenyek véget ér­tek, s megkezdődik a sportok királynő­jének, az atlétikának az uralkodása. Lassan túljutnak a csoportmérkőzése­ken a labdajátékok is, s a második hét ezekben is jelentősebb izgalmakat ígér. Szombati mellékletünkben: A kiskert, a rejtvény, a divat, a naptár ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZOMBAT, 1992. augusztus 1., LV. évfolyam, 181. szám MA BELFÖLDÖN Nemzetiségi alapítvány cigányoknak 4. oldal MAGYARSÁG AZ EZREDFORDULÓN Makovecz Imre: Magyarok 1992-ben 5. oldal AZ ORSZÁG HELYZETE összeállításunkban Turistaként Magyarországon 6. oldal Szép Új Világ? 8. oldal A háború utolsó törvényes magyar királyi miniszterelnöke 9. oldal KÜLFÖLDÖN Kokainháború kezdetén? 2. oldal Az államjogi viták árnyékában Bős lassan tovább épül 3. oldal HÉTFŐN Négyoldalas olimpiai melléklet Hétfői mellékletünk, a G­­­HoHuil Gazdasasi tartalmából: Összeállítás a sokat vitatott vízlépcsőről: Variációk C-re Bőssel kapcsolatosan Trójai fa lóláb Interjú Vargha Jánossal Beszéljük meg az OTP kamatcsökkentését Az Alitalia a Malévra kacsint Mi lesz veled, rubel? Menedzserek a nemesi lakban Volt egyszer egy Nemzeti Szalon

Next