Magyar Nemzet, 1992. augusztus (55. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
Mindinkább nyilvánvaló, hogy a jelenlegi közép- és keleteurópai nemzetiségi villongásokiéért a felelősség voltaképpen az első világháború után összeült békekonferencia résztvevőit terheli. A trianoni döntések igazságtalansága nem csupán a magyar népet sújtotta, de több mint hét évtizeddel később a térségben valamennyi új vagy régi ország lakosait szintén közelről érinti. Georges Clemenceau és kollégái 1919-ben azt hitték, hogy az utódállamok létrehozásával, három és fél millió magyar elcsatolásával megoldják a térség nemzetiségi problémáit. Ennek éppen az ellenkezője következett be. Sokak számára váratlan módon a kommunizmus bukása óta a helyzet egyre súlyosbodik. Annál is inkább, mivel az utóbbi időben fokozódik a magyarellenes hangulatkeltés mind a környező államokban, mind a többi nyugati országban. Úgy tűnik, mintha egyesek szinte irigykednének, amiért a közismert gazdasági nehézségek vagy külföldről nézve bosszantó jelenségek ellenére Magyarország a „béke szigete" maradt, nemzetközi tekintélye van és jövője biztosítottnak látszik. Ez viszont nem mondható el a többi környező államról. A valódi helyzet azonban sokkal bonyolultabb. Sokasodnak a jelei, hogy a nemzetet - éppen Trianon késői következményeként - komoly veszély fenyegeti. A nyugati közvélemény nincs kellőképpen tájékoztatva arról, hogy az ország területére áramló menekültek nem „klasszikus" menekülők. 1988 után Erdélyből, jelenleg a Vajdaságból és talán nagyon rövid idő múlva a Felvidékről jönnek tízezrével, akik kénytelenek otthagyni az ősi földet, mivel a szó szoros értelmében elüldözik őket. Voltaképpen bekövetkezhet, ami 1919 után a győzteseknek nem sikerült a trianoni határ túloldalán lévő terület fokozatos magyartalanítása. Kötelességünk tehát minden lehetséges módon felhívni erre a világ figyelmét. Tájékoztatni a külföldi diplomatákat, üzletembereket, turistákat arról, ami a menekültek körül történik. Ugyanakkor utalni arra, hogy a jelenlegi eseményekért végső soron a történelmi Magyarország szétdarabolóit terheli a felelősség. Nem kell többé semmiféle kisebbrendűségi komplexumban szenvedni, amikor Trianonról esik szó. A jelenlegi közép- és kelet-európai események megértése és megértetése miatt szükséges hivatkozni a múltra. De ez egy pillanatig sem jelentheti azt, mintha a trianoni döntések bármiféle revíziója érdekében kezdeményeznénk akciót. Amilyen indokolatlan a további hallgatás, annyira helytelen a magyarkodás. A „Mindent visszal" követelők, a Nagy-Magyarország ábrándban élők csupán a román, szerb vagy szlovák szélsőséges nacionalista szervezetek malmára hajtják a vizet, akik a legkisebb alkalmat is kihasználják, hogy befeketítsék a magyarokat. Ebben segítségükre vannak nyugati híveik, akik itt-ott eredményesen tevékenykednek. Hivatalos és nem hivatalos formában ismétlendő a trianoni döntés igazságtalansága, de revízióról szó sincs. Az országhatárokat kell lebontani, és nem megváltoztatni. Egyes városok „visszacsatolása" csupán újabb problémákat okozna, hiszen az elmúlt években a lakosság összetétele többségében megváltozott. De ettől még elmondhatjuk, hogy Kassa, Kolozsvár vagy Újvidék ősi magyar települések voltak, még ha jelenleg olyan államok területén is vannak, amelyek hosszú évszázadokon elfelejtettek léefezni. Gondolunk itt az 1918 után alakult Csehszlovákiára, Jugoszláviára vagy a 19. század második felében létrejött Romániára... Trianonra az egyedüli válasz csakis „Európa" lehet. Igen elszomorító, hogy három esztendővel a diktatúrák öszszeomlása után a legtöbb „felszabadult" országban lábbal tiporják az emberi jogokat. Ennek áldozata valamenynyi nemzetiség, amennyiben „többségi" ország területén él. Vonatkozik ez elsősorban a környező államok magyarságára, amelyet a felszámolás veszélye fenyeget. Nem fizikai értelemben, noha előfordulhat, elsősorban a háborús Vajdaságban, hogy életükre törnek. Problémáik megoldása jórészt attól függ, milyen mértékben sikerül éppen a nemzetközi közvélemény támogatásával valamennyiük számára biztosítani, hogy ne kényszerüljenek lakóterületük elhagyására. Ahol már őseik is éltek és ott, az 1919 után odatelepedett új honfitársaikhoz és általában valamennyi európai állampolgárhoz hasonló jogokkal rendelkezzenek. Ami többek között az anyanyelv korlátlan használatát is jelenti. Trianon óta szerencsére sok minden megváltozott, így a versailles-i békeszerződést aláírók utódai is másképpen gondokoznak és méltányolják azt a szerepet, amelyet jelenleg Magyarország Közép-Európában betölt. De ennek puszta elismerése még nem elegendő, ezért elengedhetetlen, hogy a francia politika határozottan támogassa a környező államok magyar kisebbségének ügyét. (Párizs) Trianon 1992-ben írta: Thomas Schreiber Olimpiai melléklettel Munkatársaink tudósításai Barcelonából MMBMMMMHNMMMMMMMMN Ára: 14,50 FtMagn Nemzet Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás újabb am Karadzsics nagylelkű Szerb-horvát-muzulmán egyezkedés Bosznia felosztásáról ÚJVIDÉK - Karadzsics nagylelkű. A boszniai szerb vezető belgrádi sajtóértekezletén kijelentette: a szerb fél kész területi engedményeket tenni a muzulmánoknak, hogy „nekik is legyen kantonuk” Bosznia-Hercegovinában. Európában mind többet beszélnek Bosznia felosztásáról a szerbek és a horvátok között, mondta Kradzsics, mivel a muzulmánok nem nemzet, hanem csak egy vallási közösség. Hozzátette, hogy a muzulmánoknak éppen azért kellene mielőbb tárgyalniuk. A volt Bosznia-Hercegovina területén már megalakult a szerb és horvát állam, az ellenségeskedés tehát a két népközösség között igen gyorsan megszűnhet, véli Karadzsics. A sajtóértekezleten kiemelte, hogy a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság kijáratot követel a tengerre. Megelégedne egy kis partszakasszal a montenegrói határ közelében, cserébe pedig lemondana Neumró. Engedékenysége, hogy területet ad a legnépesebb boszniai közösségnek, a muzulmánoknak saját hazájukban, egy cseppet sem hatotta meg Szarajevót. Valószínűleg hitelt kell adni a szerb forrásoknak, amelyek a muzulmán egységek elkeseredett támadásairól adnak hírt. A szerajevói rádió azonban arról is beszámol, hogy a szerbek a mohamedánok állásait ágyúzták a bosnyák fővárosban. A hercegovinai-dubrovniki hadszíntéren péntekre virradóra ismét többször megszegték a tűzszünetet. A leghevesebb harcok Trebinjénél voltak, ahol a horvátok jelentős erőket vontak össze, s tovább nyomulnak előre, amit egyébként a szerb források is megerősítettek. A muzulmánok támadásait Foca térségében visszaverték. Közben MacKenzie ENSZ-tábornok nyugtatja a szerbeket: úgy véli ugyanis, hogy az intervenció a végsőkig összetett művelet lenne a terep konfigurációja és a háború miatt. A kéksisakosok pedig nincsenek beavatkozásra felszerelve. A beavatkozás elmaradásának természetesen egészen más okai vannak, s a világnak még Panics is jól jött, hogy ürügyet találjon arra, ne kelljen a radikálisabb fellépés kockázatát vállalnia, pedig tudván tudja, Panics egyelőre alig tehet valamit. Koszovó is készül a nemzetközi Jugoszlávia-értekezletre. Ha meghívást kapnak az albánok képviselői, ott is követelni fogják, hogy Koszovó köztársaság legyen. Ez az alapvető követelésünk, s ez nem szenvedhet semmiféle korrekciót, jelentette ki a Fehmi Agani, a Koszovói Demokratikus Szövetség alelnöke a pénteki sajtóértekezleten. Szerinte a koszovói kérdés és az albánok kérdése az egyik legfontosabb probléma, amelyet a nemzetközi Jugoszlávia-konferenciának meg kell oldani. Ezért várják a meghívót koszovói albánok, s van is ki nevükben beszéljen, mert megvannak a legálisan és demokratikusan megválasztott képviselőik, hanggúlyozta Agani. Kis-Jugoszlávia kormányában lassanként betöltik a hiányzó helyeket Pénteken Momcsilo Grubacs újvidéki jogászprofesszort kinevezték az emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó új tárca élére. Sebestyén Imre (A horvát választások esélyeit elemző írásunk a 2. oldalon) EURÓPA ELEMZI A BOSZNIAI HELYZETET (Le Canard Enchainé) A katonaszökevények csak hozzájuk fordulhatnak Egyházi segítség a menekülteknek „Az egyház levágott szárnyú madár volt az elmúlt negyven évben Magyarországon, mert tilossá tették a nevelést és a szeretetszolgálatot. Ha pedig ezek hiányoznak, az egyház nem tudja betölteni feladatát" - mondotta Angelo Acerbi pápai nuncius a katolikus püspöki kar pénteki sajtótájékoztatóján. Éppen ezért örömmel üdvözölte a magyar lakosság odaadását és elkötelezettségét, amellyel a menekültek felé fodul. A pápa közelmúltbeli adományáról az érsek elmondta: annak összege csupán jelképes volt, az egyházfő bátorítani kívánta híveit az emberi szolidaritásra azokkal szemben, akik önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek. Takács Nándor székesfehérvári megyés püspök, a Magyar Karitász elnöke hangsúlyozta: a katolikus egyház hivatalos segélyszervezete az elsők között kapcsolódott be a menekültek ellátására irányuló mozgalomba, és a három érdekelt egyházmegyébe (Pécs, Szeged, Kalocsa) 180 és 200 millió forint közötti adomány érkezett. Kapcsolatba léptek a nemzetközi Karitásszal is. Ausztriából például már az ezredik teherautót indítja útnak (egyenként háromszázezer schilling értékű adománnyal) a szervezet. A Magyar Karitász elsősorban azokon segíthet, akik félnek jelentkezni az állami szerveknél. A több mint tízezer, Magyarországon tartózkodó katonaszökevény nem juthat regisztrált segélyhez, az egyház adományai így nekik még jelentősebb segítséget jelentenek - mondotta a székesfehérvári megyés püspök. Mindezt megerősítette a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalának képviselője, Hrivnák Andrea is, hozzátéve: a jugoszláviai menekültek legnagyobb része nem a táborokban, hanem családoknál lakik. A befogadók támogatását elsőként az egyházak kezdeményezték. Hrivnák Andrea kiemelte: a nemzetközi szolidaritás ébren tartásában kulcsszerepe van az egyházaknak. A pápai nuncius kijelentette, hogy a katolikus egyház diplomáciai lépéseket tett annak érdekében, hogy a menekütek segélyezésében minden európai ország részt vállaljon. Az eddigi igyekezet azonban nem járt sikénél. (é. n.) XXV. nyári olimpiai játékok Aranyözön az uszodában A Picorell uszoda lett az a katalán épület, ahol a magyarokat ezen az olimpián nem érhette csalódás. Két szupersztárunk, Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás ahol csak elindult, győzött. Az úszóversenyek zárónapján teljesítették be produkciójukat. Előbb Darnyi - ugyan kis különbséggel, de bizonytalanság nélkül - nyert a 200 méteres vegyes úszásban, majd Egerszegi tette ugyanezt csodálatra méltó magabiztossággal. Ezzel ketten együtt öt aranyérmet nyertek. Folytatódott a kínai lányok diadalmenete is az uszodában, ezúttal az 50 méteres gyorson nemcsak az első, hanem mindjárt a második helyet is megszerezték Yang Wenyi és Zhuang Yong révén. Azért az amerikaiaknak is sikerült vigasztalódniuk, ahol a sajtóban egyébként félreérthetetlenül utalnak arra, hogy a kínaiak hirtelen felgyorsulásának az NDK- sok egykori módszereinek - jelesül a doppingolásnak - az alkalmazása is okozója lehet. A vigaszt a csütörtöki váltóvilágcsúcs után a lassan örök másodiknak kikiáltott Summer Sanders nagyszerű győzelme jelezte a 200 méteres pillangóban. A magyar szemek az uszoda mellett ismét a cselgáncsteremre figyeltek, ahol most a közvélemény előtt is jól ismert bajnokunk, Hajtás Bertalan lépett a tatamira. Kirobbanó erőben fogadta ellenfeleit, s három alkalommal is ipponnal verte őket az éjszakába nyúló versenyen. Nem volt ilyen sikeres Bátorfi Csilla, aki hiába verte meg korábban két ellenfelét a négyes csoportban, végül kikapott a brit Lomastól, s egy körbeverés következtében szerencsétlenül kiesett. Férfi tőrözőink sajnos megismételték kolléganőik teljesítményét, s egyikük sem jutott be a döntőbe, így - immár hagyományosan - mindenki a kardozók felé figyel kíváncsian. Sportlövőink ismét mérsékelt teljesítményt nyújtottak. A kisöbű sportpuska összetett versenyében ugyan Vári Zsoltnak sikerült bejutnia a döntőbe, de ott csak a nyolcadik helyet sikerült megszereznie. Az olimpiai program jellegében mától alapvető változás áll be, az eddig meghatározó úszóversenyek véget értek, s megkezdődik a sportok királynőjének, az atlétikának az uralkodása. Lassan túljutnak a csoportmérkőzéseken a labdajátékok is, s a második hét ezekben is jelentősebb izgalmakat ígér. Szombati mellékletünkben: A kiskert, a rejtvény, a divat, a naptár ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZOMBAT, 1992. augusztus 1., LV. évfolyam, 181. szám MA BELFÖLDÖN Nemzetiségi alapítvány cigányoknak 4. oldal MAGYARSÁG AZ EZREDFORDULÓN Makovecz Imre: Magyarok 1992-ben 5. oldal AZ ORSZÁG HELYZETE összeállításunkban Turistaként Magyarországon 6. oldal Szép Új Világ? 8. oldal A háború utolsó törvényes magyar királyi miniszterelnöke 9. oldal KÜLFÖLDÖN Kokainháború kezdetén? 2. oldal Az államjogi viták árnyékában Bős lassan tovább épül 3. oldal HÉTFŐN Négyoldalas olimpiai melléklet Hétfői mellékletünk, a GHoHuil Gazdasasi tartalmából: Összeállítás a sokat vitatott vízlépcsőről: Variációk C-re Bőssel kapcsolatosan Trójai fa lóláb Interjú Vargha Jánossal Beszéljük meg az OTP kamatcsökkentését Az Alitalia a Malévra kacsint Mi lesz veled, rubel? Menedzserek a nemesi lakban Volt egyszer egy Nemzeti Szalon