Magyar Nemzet, 1992. augusztus (55. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

2 Maffiar Nemzet Nemzetközi élet SZOMBAT, 1992. augusztus 1. A KÜLPOLiTIKAI HELYZET , MIKÖZBEN EGYESEK CSODAFEGYVERKÉNT ünnepelik Panicsot, Milosevics tovább építgeti dogmatikus erődít­ményét - állapítják meg a kis-jugoszláv kormányfő nyu­gati szimpátiateremtő utazgatása kapcsán az elemzők. Míg ugyanis Panics két héten keresztül lobbyzott orszá­gáért, odahaza Milosevics, a Szerb Köztársaság elnöke kész helyzetet teremtett, amely teljességgel ellentétes az amerikai-szerb politikus liberális célkitűzéseivel. Míg az a hazájában megvalósítandó demokratizálást hirdeti mindenütt, Milosevics minden eddiginél szilárdabban tartja kezében a gyeplőt. Első lépéseként a Szerbiában egyedül kormányzó szocialista párt révén alaposan kor­­látoztatta a tüntetéshez való jogot. Ezt követte a legna­gyobb szerb lapkiadó vállalat, a Politika államosítása, mellyel kapcsolatban hatástalan maradt a sajtó egyönte­tű tiltakozása is. A fegyelmezés azonban folytatódik: azonnali hatállyal pénz- és börtönbüntetéssel sújtandó a prostitúció, a kéregetés, sőt még a jóslás is. Panics béké­re vonatkozó minden reménysége ellenére Boszniában egy vezető szerb tábornok világossá tette, hogy a hábo­rú még sokáig fog tartani. Ezt erősíti meg a Die Pressé­nek adott nyilatkozatában az osztrák védelmi miniszter is. Fasslabend szerint tűzvész söpörhet végig a Balká­non, a boszniai háború mellett véres összecsapások ki­robbanása fenyeget Koszovóban, s nem megoldott a macedón kérdés sem. ■ A MENEKÜLTÜGY sem vehető le tehát jó időre a napi­rendről. A legújabb megoldási elképzeléseket értékelve a Reuter kommentárjában megállapította, hogy az egy­kori Jugoszlávia területén ki lehet ugyan alakítani a kur­­disztánihoz hasonló „biztonsági övezeteket", ám ehhez határozottabb politikára van szükség. Ellenkező esetben a nyugati csapatok belesüppednének a véres balkáni mocsárba. Fel kell készülni arra, hogy esetleg lőni kell - figyelmeztetnek az elemzők, rámutatva, a szócséplés és a kéztördelés nem vezet sehova. Egy soknemzetiségű haderő csak akkor érhet el valamit, ha szükség esetén kész harcolni is, s ez azt is jelenti, hogy ilyen erő mögött megfelelő politikai szándéknak kell állnia. Az e kérdés­ben egyik legérintettebb ország, Ausztria belügyminisz­tere a Der Standardnak nyilatkozva kijelentette, Bécs se­gít a boszniai menekülteken, de nem viheti túlzásba a jó­cselekedeteket, mert ezzel egyrészt tovább növelné a menekültáradatot, másrészt akadályozná, hogy a nyu­gati országok is bekapcsolódjanak a segítésbe. Az oszt­rák hatóságok azért is tartanak a boszniai menekültek­től, mert minden második tartósan Ausztriában szeretne maradni. A Horvátországból kivándoroltak esetében könnyebb volt a helyzet, hisz némi pénzügyi támogatás és enyhe nyomás eredményeként a harmincezerből hu­szonnégyezer már hazatért. Löschnak szerint kormányá­nak az idegengyűlölet és a vágyálmok között kell egyen­súlyoznia. ■ IRAK ÚJ FEJEZETET ÍGÉR a további fegyverzetiellenőr­­zésekkel kapcsolatban azt követően, hogy az Öböl-há­ború óta legsúlyosabbnak tartott összeütközése a szövet­ségesekkel lezárult - számolt be értesüléseiről az ENSZ vezető beosztású politikusa. A világszervezet szakér­tőcsoportjának vezetőjével tárgyaló Tárik Aziz miniszter­­elnököt pedig az iraki hírügynökség idézte. E szerint a politikus arról tájékoztatta Ekeust, hogy kormánya kész az együttműködésre a további ENSZ vizsgálatokban, ám „ennek véget vethet Irak szuverenitásának vagy biz­tonságának bármiféle megsértése". Az ENSZ illetékesei sikerként könyvelték el, hogy átvizsgálhatták a bagdadi mezőgazdasági minisztérium épületét, ugyanakkor a vi­lágszervezet köreiben nem zárták ki a katonai erő Irak elleni bevetését sem, ám hozzátették, e lehetőség nem tűnik közelinek. Ugyanakkor a The Guardian azt szel­lőztette meg, hogy értesülése szerint fatális félreértés ve­zetett az Öböl-háború utáni eddigi legveszélyesebb konfliktushoz, s kevés híján a hadműveletek kimúlásá­hoz. A megfigyelők ugyanis állítólg nem is tudták, hogy az az épület, amely előtt strázsálnak a mezőgazdasági minisztériumé, s erre csak a belépés megtagadása után jöttek rá. Az ügy mindinkább elvi kérdéssé vált, s a siker­telenséget annak sugalmazásával próbálták elsimítani, hogy az irakiak a huzavona idején elvitték a terhelő do­kumentumokat, amelyek azonban, írja a lap, valószínű­leg soha nem is voltak ott. (S. G.) „Hegedülő elnök az égő Fehér Házban* Bush-búsító gazdasági helyzetjelentés (Tudósítónktól) WASHINGTON - Megszakí­totta rövid arkansasi pihenőjét Bill Clinton demokrata elnökjelölt, és a friss gazdasági helyzetjelentés hírére sebtében sajtóértekezletet tartott. Már hogyan is ne óhajtott volna az­­nap benne lenni­­az esti híradókban, amikor a kereskedelmi minisztérium­ közzétette, a George Bushflok oly Jcí-­ nos adatot: az amerikai gazdaság le­lassult a második negyedévben, a nö­vekedés - a The Washington Post szerint: araszolás-csupán 1,4 száza­lékos a január-márciusi szakasz 2,9 százalékához képest. A fő ok: a fogyasztók megren­­e­dült bizalma a hiába várt fellendü­lésben: a csütörtöki, a kormánynak kellemetlen hírt persze részletesen és vezető helyen taglaló tévéhír­adók megszólaltattak sok embert, s mind a „nem feltétlenül szükséges” vásárlásainak elhalasztásáról be­szélt. Miközben a számokból az is kitűnt, az 1990-91-es recesszió mé­lyebb volt az eddig feltételezettnél, s ekként - az alig lábadozással - Bush elnöksége a legrosszabb gaz­dasági teljesítményt mutatja a vi­lágháború, vagy ha úgy tetszik, Hoover óta. Az utóbbi, a nagy vi­lágválság amerikai elnöke évtizede­kig volt a demokraták kedvelt re­publikánus céltáblája, s így megért­hető, ha Clinton sietett kihasználni az alkalmat. „Valójában gazdasági válságban vagyunk, amely jóval fájdalmasabb, mint amit ő (Bush) felfog. A telefon csak csöng, és már fégÓts£”v­ágott vissza a dezfidkrísta' az emola utalásra, hogy csakis „ki-' „próbált’’ politikus n­ogadhatja Arje­.,­hér Házban a nemzetközi válságról jelentő „éjszakai telefonokat”. Texasi és kaliforniai kampány­­körútján Bush elnök sietett tudatni, hogy „ellen kell állni a kísértésnek,­­ eltúlozni a gondokat”. Kulcsemberei­­ a héten már amúgy is sorra meglelték­­ a bűnbakokat, kezdve a hidegháború-­­ ról való átállástól, az Öböl-háborúra át a központi bankig. Az elnök min­denesetre bizakodva közli kampány­beszédeiben, hogy „a legkiválóbb közgazdászok jósolják jóval erő­sebbnek a fellendülést az év második felében”. Erről és a külpolitikát előtérbe ál­lítani próbáló igyekezetről írta pénte­ken egy publicista, hogy forrásai sze­rint „az elnök továbbra is hegedül, miközben ég a Fehér Ház”. Hiszen az amerikai közéletben csak nem csi­tulnak, és cikkről cikkre új tápot kap­nak a pletykák; konzervatív hang­adók jószerivel leírják Bush elnöksé­gét, s nem is óhajtanak érte elszántan korteskedni; újabb idesorolható köz­író tanácsolja a hegedűsnek az égő (fehér) háztetőn, hogy okosabb len­ne, ha ő adná át helyét. S ha csütörtök, akkor a baj nem­­ jjártyegyedül.IZ ENSZ székhelyéért sajtóértekezett a Bagdadból visz­­szatért ellenőrfőnök, a svéd Ekeus, hogy lehűtse a washingtoni kor­mányvárakozásokat a szaporítandó és gyorsítandó iraki vizsgálatok­ról. Mi több, még utalást is tett rá, hogy ő nem hagyja magát zavartat­ni „az elnökválasztási kampány forró helyzetétől”. Ezek után ,­már az sem lehet véletlen, hogy - szo­katlan módon - Washingtonban rá kellett cáfolni a saját ENSZ-képvi­­selőjük előző napi kongresszusi ki­jelentésére. Igaz, némely kormánytisztvise­lők szerint Perkins nagykövet csupán félreértette a kérdést, s ezért beszélt újabb, az ellenőrökkel netán ismét packázó irakiakra csapásmérést lehe­tővé tevő BT-határozat „talán már jö­vő heti” szorgalmazásáról. Mások vi­szont úgy tudták, a kormánynak a BT-n belüli egyeztetések alapján kel­lett meghátrálnia. Avar János ­ ·· Hl Iu / Lövöldözés Benderiben Tyiraszpolból jelenti az MTI. A békefenntartó erők Dnyeszter mellé­ki bevonulása ellenére újabb lövöl­dözés volt péntekre virradó éjszaka Benderi városában: a Dnyeszter mel­léki Köztársaság gárdistáinak állásait aknavetőkkel lőtték. Az UTAR­­TASZSZ jelentése szerint négy ember megsebesült A városban csütörtö­kön fényes nappal kétszer is volt na­gyobb lövöldözés, s késő este ugyan­csak géppisztolysorozatok hallat­szottak. Összetűzéseket jelentettek Dubasszári körzetéből is. A polgár­­háborús helyzetet kihasználó bűnö­zők egyébként annyira elszemtele­­nedtek Benderiben, hogy Vjacsesz­­lav Kogut polgármester a Dnyeszter melléki hadsereg parancsnokságához fordult: teremtsenek végre rendet a városban. Hírek szerint az elkövetke­ző napokban már elkezdődnek a ka­tonai razziákra. Helyhatósági választások Albániában Biztos szocialista győzelem Belgrádból jelenti az MTI. A hi­vatalos előrejelzések szerint az Al­bán Szocialista Párt (ASZP) nyerte meg a július 26-án tartott helyhatósá­gi választásokat Albániában - jelen­tette pénteken az FTAR-TASZSZ az AT­A albán hírügynökségre hivatkoz­va. A szavazatszámláló bizottság hi­vatalosan közzétett előzetes adatai szerint a szocialista képviselők a sza­vazatok 60 százalékával biztos győ­zelmet arattak. Pénzügyi gondokkal küzd az ENSZ New Yorkból jelenti az MTI. Sú­lyos pénzügyi helyzetben van az ENSZ: július közepéig a tagállamok 908,5 millió dollár befizetéssel ma­radtak adósak - derül k­i­ abból a­ je­lentésből, amelyet csütörtökön tettek­ közé a világszervezetben. Az ENSZ- főtitkkár "jelentése”" a "világszervezet"­ pénzügyi helyzetéről hangsúlyozza, hogy a tagállamok jó része nem telje­síti kötelezettségeit. A legnagyobb adpu az Egyesült Államok 555 millió doolárral, őt követi Oroszország 138 millióval. A nagyobb tartozást felhal­­­mozók között van még Dél-Afrika 47, Brazília 33, Ukrajna 17 és Irán 11 millióval. A 163 tagállamból, ame­lyek számára megszabták a befizeté­si kvótákat (a volt Szovjetunió füg­getlenné vált, s az ENSZ-be felvételt nyert köztársaságainak még nem áll­apították meg a befizetések arányát) mindössze 52 ország teljesítette ma­radéktalanul befizetési kötelezettsé­gét erre az esztendőre. Pénzügyi gon­dok vannak a békefenntartó erők fi­nanszírozásának terén is, az adósság ebben a külön fejezetben eléri az egymilliárd 752 millió dollárt. Az Egyesült Államok itt is a legnagyobb adós, 757,4 millió dollárral. Horvátország vasárnap hadihelyzetben választ elnököt és parlamentet HÍRELEMZÉSÜNK ÚJVIDÉK - Vasárnap elnököt és parlamentet választ Horvátország. A választásokon a polgárok - ezt mutatják az elemzések, ezt támasztják alá a közvélemény-kutatások - a jelenlegi garnitúrát marasztalja hatalmon. Nagy meglepetés lenne ugyanis, ha ez a megosztott, felaprózott ellenzék meg tudná állítani Tudjmant és pártját. Tudjmanék kezében ugyanis egy olyan erős adu van, amellyel most mindenképpen nyerésre állnak. Ez az adu­ a független Horvátország. Tudjman valóra váltotta a horvát nép kilencszáz éves álmát. Horvátország nemzetközileg elismert állam, s a horvátok helyet kaptak a világ szabad nemzeteinek sorában. Min­dezeket a hatalmon levők nem mulaszthatják el ér­demükként felsorolni. Az ellenzék természetesen a horvát nemzet tör­ténelmének e jelentős eseményét nem akarja kiseb­bíteni, de Tudjmanék érdemeit már igen. Rámutat­nak arra is, hogy az állam jelenleg nem gyakorol­hatja szuverenitását az ország egész területén. Egy­­harmadrészét vesztette el. Sokan tartanak attól, hogy örökre. Az ellenzék azonban elsősorban a demokráciát kéri számon. Felróják a tekintélyuralmi rendszert, a hatalomgyakorlás módját, a kemény leszámolást a másként gondolkodókkal, a politikai ellenfelek­nek nem éppen demokratikus módszerekkel törté­nő elhallgattatását, a sajtó elleni támadásokat, a médiák ellenőrzését, a hatalom lépéseit bíráló új­ságírók meghurcolását. Mindezt, hangoztatják, nem lehet a háborús körülményekkel magyarázni. Egyes ellenzéki szervezetek miatt is bírálják, hogy keveset tett a kisebbségi jogok megvalósításáért (a törvény meghozatalát is az EK kényszerítette ki), anélkül pedig nincs demokrácia, csak nemzetál­lam, s nincs a sokat emlegetett Európa sem. Egyesek azt is a hatalom szemére vetik, hogy az ország szempontjából előnytelen nemzetközi meg­állapodásokat írt alá (amely lehetővé tette a kéksi­sakosok telepítését például), mások pedig a rossz katonai irányítást­ bírálják, s hogy túlontúl belekeveredik a boszniai háborúba. A választási kampányban a határok kérdése szintén előtérbe került, ugyanúgy a Horvátországot ért nagy igazságtalanságok egész sora. (A gazdasá­gi kérdések pedig mintha háttérben maradtak vol­na, jóllehet minden pártnak megvan a gazdasági program­ja, gazdasági gondokból pedig soha ennyi nem volt: az életszínvonal hatalmasat zuhant, nö­vekedett a munkanélküliség, áruhiány jelentkezett. Mindez azonban indokolható a háborúval.) A hadjárat a nacionalista hangoktól sem volt mentes. Paragáék militáns nacionalizmusa, szél­sőséges szerbellenessége teszi „színessé” az amúgy csendes és nyomott hangulatú kampányt. A jogpárti Praga az usztasa szimbólumok alatt száll síkra a totális háborúért (Szerbia feltétel nélküli kapitulációjáig, amelyet „a lerombolt Belgrádban imának alá”), valamint Bosznia Horvátországhoz csatolásáért, amelynek határai egyébként valahol Belgrád alatt lennének. Az ellenzéki pártok kifogásolják azt is, hogy ilyen helyzetben nincsenek meg az igazságos vá­lasztásokhoz szükséges feltételek, amikor még a választók névjegyzékét sem lehet összeállítani. S a hatalom is belátta, hogy valóban nem lehet elkészí­teni a teljes listát a háború, a területvesztés, a la­kosság széttelepítése miatt. A menekülteknek lehe­tővé tették a Horvátországon kívüli szavazást. A nyolc elnökjelölt közül Tudjamon kívül eset­leg Savka Dabaevic-Kudart (Horvát Néppárt), Drazen Budisát (liberálisok) és Dobrosav Paragát (Jogpárt) érdemes megemlíteni. Sokféle elemzés látott napvilágot, közülük a merészebben jósolók Tudjman vereségét sem tartják teljesen kizártnak a második fordulóban. A választásoknak azonban mégiscsak egy esélyese van, a Horvát Demokrati­kus Közösség. Maga Tudjman már múltidőben be­szél választási sikerükről. Sebestyén Imre Kokainháború kezdetén? Escobar egérútja Még az aranyozott börtön is bör­tön. Pablo Escobar, a kolumbiai kábítószerkirály, a világ talán leg­veszélyesebb „törvényen kívülije”, alig több mint egy évig bírta a saját kénye-kedve szerint épített és beren­dezett luxusbörtönét. A szülővárosa közelében, Medellin feletti dombon fekvő luxusbörtönből tíz napja szö­kött meg a­ kokainbáró, s azóta is bottal üti a nyomát a dél-amerikai ország fegyveres erőinek fele. Méltányos büntetés A rettegett maffiavezér szökése látványos kudarca César Gavíria el­nök kísérletének, hogy rendezze a hatalom és a kábítószerkirályok közt egy évtizedig dúlt háborút amelynek még az emléke is rettegésben tartja az országot. Pablo Escobar, a medel­­líni kartell feje, tavaly júniusban fo­gadta el a kormány ajánlatát ha fel­adja magát, akkor elkerüli a legrosz­­szabbat, kiadatását az Amerikai Egyesült Államoknak, valamint mél­tányos büntetésre számíthat, magya­rán nem ítélik halálra, s számára megfelelő börtönviszonyok között élhet majd. Az „inkább a halál Ko­lumbiában, mint egy cella az Egye­sült Államokban” elvével nemcsak Escobar élt hanem egy másik híres maffiacsoport az Ochioa-fivérek is elfogadták César Gavíria ajánlatát A börtönbe vonult banditák azon­ban a luxuscelláikból háborítatlanul irányították szervezeteiket, a nap bár­mely szakában látogatókat prostitu­áltakat fogadhattak, s a lepénzelt bör­tönörök még azt is megengedték, hogy az évek óta körözött alvezérek tiszteletüket tegyék főnökeiknél. Bár­milyen hatalma is legyen Pablo Esco­­barnak­, úgy látszik a személyes jelen­lét hiánya kikezdte befolyását bűn­­szervezete felett Hogy megmutassa, ki az ír Medellínben, a bekasznitott keresztapa a közelmúltban több mint húsz emberét tüntette el a városban. A belső tisztogatás kegyetlen volt jú­liusban nap nap után találták meg a vazallusok megkínzott holttestét a város környékén. Egyes források sze­rint Escobar még azt is elérte őrzőitől, hogy az önállósodással kacérkodó al­­vezéreket a börtönbe hozathatta, s személyes beszélgetést követően ítélte „halálra” őket. Hazafias kábítószertőke Ezek az események késztették a kolumbiai kormányt arra, hogy Esco­­bart megpróbálja biztonságosabb helyre szállítani. A rajtaütésszerűen végrehajtandó akció terve azonban valószínűleg kiszivárgott, ugyanis amikor az elmúlt kedden az igazság­­ügyminiszter-hely­ettes és a kolumbiai börtönök igazgatója az envigadói „katedrálisba", azaz Escobar börtö­nébe érkeztek, hogy a gengsztervezért értesítsék szándékukról, a kábítószer­király és társai géppisztolyokat kaptak elő és túszul ejtették a két tisztségvise­lőt. A válságos pillanatokat követően a kolumbiai katonaság különleges osztaga megostromolta Escobarék börtönbeli búvóhelyét, ám a golyózá­por megszűntével kámforrá vált a maffiafőnök és kilenc társa. Nagy a valószínűsége, hogy Escobar jóelőre megvesztegette az őrséget - másfél millió dollárt osztott ki közöttük, állítják a jólértesültek -, s ezt a tényt látszik igazolni, hogy huszonhat bör­tönőrt már őrizetbe is vettek. A szökés utáni napokban a ko­kain király több üzenetet is intézett a hatalomhoz, melyben egyezségük megszegésével vádolta Bogotát. Azt hangoztatta, hajlandó visszatérni cellájába, ha a kormány újabb bizto­sítékokat ad arra, hogy az envigadói panorámás börtönében maradhat. Escobar szökése azonban rávilágí­tott arra, hogy a banditákkal való kesztyűs kézzel bánás nem hozhat eredményt Mint a gengsztervezér tizenkét ügyvédje közül az egyik már korábban is jelezte, Escobar „önként vonult be a börtönbe, és on­nan akkor jön ki, amikor akar". A másik hiba, amit César Gavíria elnöknek rónak fel, hogy a főnökök kivonása után érintetlenül hagyta a bűnszervezeteket sőt a kormány nem hogy nem mert hozzányúlni a kokain­­bárók irdatlan vagyonához, hanem amnesztiát hirdetett „a tisztázatlan eredetű jövedelmekre". Az elmúlt másfél évben a becslések szerint ily módon 1,6 milliárd dollér „hazafias kábítószertőke” áramlott vissza Ko­lumbiába, ám a kokainbárók inkább az ingatlanbefektetések, mint az ipari beruházások iránt érdeklődnek. Az amerikai és európai bankokban gyara­podó kolumbiai kábítószer-kereske­delemből felhalmozott vagyon a hoz­záértők szerint húszmilliárd dollárra rúghat, ami több mint az ország kül­földi adóssága. Egy az ötvenhez Csak Pablo Escobar magánva­­gyonát két- és négymilliárd dollár kö­rülire teszik a kábítószer ellenes ügy­nökök, ami azt jelenti, hogy a kokain­király tizenhárom börtönhónapja alatt csupán a kamatokból vagy félmilli­­árddal lett gazdagabb. Ebből a pénz­ből bőven futja megvesztegetésre ab­ban az országban, ahol már „a koka­ináldás ” előtt­ is voltak hagyományai a korrupciónak. Az Amerikai Kábító­­­­sze­rb­en'S'TOVatal'lOEAl'h'Szorii­­száz-háromszázötvenezer tonnára be­csüli az éves kolumbiai kokain terme­lés­t.A nyolcvanas évek végével ellen­­­tétben a kábítószer-kereskedelem mostanában ismét rendkívül aktív, s a bűnüldöző szervek hiába érnek el a korábbiaknál több sikert, mint egy amerikai illetékes fogalmazott, még így is körülbelül egy az ötvenhez ará­nyú eredményességgel dolgoznak. Új kokainkirályok tűntek fel a kábító­szer-kereskedelemben, ami valószí­nűleg szintén arra késztethette Esco­­bart, hogy elhagyja szanatóriumszerű börtönét. A Cali-klán a legfrissebb ér­tékelések szerint méreteiben és bevé­teleiben már túltesz az Escobar-féle szervezeten, hat dél-amerikai ország­ban felügyeli a kábítószergyártást és -kereskedelmet. Escobar szökése után ismét ret­tegés ült Kolumbiára. Oda a meg­könnyebbülés, amikor tavaly az em­berek végre azt hitték, hogy vége az előzőleg egy évtizedig dúló könyör­telen kokainháborúnak. Csak Esco­bar és szervezete több száz gyilkos­ságért felelős, az áldozatok közt egyaránt található ártatlan járókelő, elnökjelölt, pártvezető, rendőrfőnö­­k, bíró és számos újságíró. Most is­mét fenyeget a válogatás nélküli terror a teljes káosz szélére sodró­dott dél-amerikai országban. Sokan azt latolgatják, hogy Cé­sar Gavíria elnök „bársonyos bör­tönpolitikájának" fiaskója után az amerikaiak veszik kezükbe a ko­lumbiai kábítószerkirály elleni küz­delmet. Talán Escobar ezért is aján­lotta: feltételei elfogadása esetén kész visszatérni a börtönbe, hiszen lehet, hogy nagyobb biztonságban volt az envigadói „katedrálisban”, mint most valamelyik rejtekhelyén. A DEA vezetője szerint Escobar „amerikaiak ezreinek haláláért, s millióinak kábítószeressé válásáért felelős”. Márpedig a közelmúltban elfogadott törvény alapján Wa­shington jogot formálhat arra, hogy elfogja s az Egyesült Államokba vi­gye a világ egyik legkeresettebb bű­nözőjét. A kérdés csak az, vajon a választási kampánnyal túlzottan is elfoglalt Fehér Ház hajlandó-e belekeveredni egy kétes kimenetelű kokainháborúba. Pósa Tibor

Next