Magyar Nemzet, 1992. szeptember (55. évfolyam, 206-231. szám)
i . Így hirdette szalagcímében a francia kommunisták lapja ezelőtt 53 évvel, alig egy héttel a II. világháború kitörése előtt: „Német-szovjet barátsági szerződés? - az évszázad kacsája". Néhány óra múlva a lap második kiadásából a szalagcím eltűnt, mert a kacsa igaznak bizonyult. A nagy hírügynökségek jelentették Moszkvából, hogy az egykori londoni pezsgőügynökből lett náci külügyminiszter. Ribbentropp és Molotov szovjet külügyminiszter Sztálin jelenlétében barátsági szerződést írnak alá. Mikor Ribbentropp és Sztálin pohara összekoccant, ez tulajdonképpen a II. világháború közvetlen fenyegetését jelezte. Moszkva szabad kezet adott Hitlernek a lengyelországi agressziójához és az ország felosztásához. Tudjuk, az előző két év során a náci birodalom már lenyelte a független Ausztriát, és a Nyugat megrettent beleegyezésével Münchenben hozzájárult a Csehszlovák Köztársaság megcsonkításához, majd megsemmisüléséhez. Augusztus utolsó hetében a hitleri Németország fantasztikus propagandaorkánnal készítette elő Lengyelország megtámadását, remélve, hogy az osztrák és a csehszlovák példa nyomán ezt is megteheti súlyosabb következmények nélkül. Ennek komoly akadálya lehetett volna, ha Moszkva a maga részéről elszántságot mutatva csatlakozik a Nyugat kemény figyelmeztetéseihez. Párizs, London és Washington komoran tájékoztatták Berlint, hogy a Varsó elleni agresszió világégést okoz. Sztálin a világpolitikában tulajdonképpen csak Hitlertől tartott, annak brutalitását tisztelte. Hazudott a Nyugatnak, amikor magas szintű katonai tárgyalások során együttműködési készségéről biztosította Londont és Párizst. A moszkvai tárgyalások megszakadtak, és a nyugati katonai küldöttségek hazautaztak. Csak napok teltek el, és megszületett a Sztálin—Hitler barátsági szerződés. Ennek nyomán alig 8 nap múlva egy pokolian aljas provokáció ürügyén a nácik 1939. szeptember 1-jének hajnalán rohamra indultak a védtelen Lengyelország ellen. 48 óra múlva Anglia és Franciaország is hadat üzent a náci Németországnak, megkezdődött a II. világháború. Berlin és Moszkva szerződésének titkos záradéka jegyében szeptember 18-án a Vörös Hadsereg lerohanta a vérében vergődő Lengyelország keleti részében még megmaradt lengyel erőket. Minden előző konfliktushoz képest a II. világháború Gaston Bouthoul francia történész szavaival „...a világtörténelem legvadabb látványossága és borzalma volt!" A hadszínterek nagyságát tekintve nem hasonlítható össze az I. világháborúval 1914-18), úgyszólván az egészöldkerekségen csatáztak: a Spitz- Dergák jeges vizein ugyanúgy, mint a Szahara forró homokján, az Alpok hegyeiben, a burmai dzsungelekben, a Csendes-óceán szigetein, a Volga partjain. Úgy tűnt, mintha valami fantasztikus kataklizma egyszerre sújtaná az egész emberiséget. A II. világháború totális háború volt, függetlenül a résztvevők politikai-társadalmi rendszereitől. A hadviselő felek mozgósították egész társadalmukat, több mint 60 millió ember harcolt ténylegesen, de munkába állították mindazokat, akik nem voltak katonák. Újszerű propagandagépezetek - elsősorban a rádiók - útján igyekeztek befolyásolni egymás közvéleményét. Ez eredményezte, hogy Németországban vagy Japánban az emberek nem tudtak fellázadni a vesztett háborút tovább erőszakoló uraik ellen. A nyugatiak pedig igyekeztek meggyőzni a már leigázott országok lakóit, hogy hazafias ellenállásukkal hozzájárulhatnak felszabadulásukhoz. A legkülönbözőbb származású tudósok közös szellemi erőfeszítése eredményezte, hogy az USA-ban 1945-re elkészüljön az atombomba. Közben az ideológiai küzdelem, az agymosás átfogta az egyes társadalmakat. A repülőgépekről ledobott bombák hatásfoka a háború során ezerszeresére növekedett, az 1945-ben ledobott atombomba 20 ezer tonna hagyományos robbanóanyaggal volt egyenlő! Drezdát, a nagy német várost egyetlen éjszaka alatt teljesen felgyújtották, még az aszfalt is égett, és minden a lángok martalékává vált. Ezzel egy időben soha nem látott nagyságrendű bűnök is mindennaposak voltak: kollektív kivégzések, emberek millióinak megsemmisítése, annak ellenére, hogy ezek elpusztítása alig volt tényleges befolyással a konfliktus kimenetelére. Bármily rettenetes is, majdnem elkerülhetetlen volt a földrajz és a történelem meghatározottságai nyomán, hogy hazánk is be kellett lépjen a küzdelembe. Honfitársainknak, katonáinknak és a civil lakosságnak bőven kijutott a II. világháború szörnyűségeiből, véres szenvedéseiből, helyenként hősi helytállásaiból. A II. világháború befejeződése után még mintegy 46 évig kellett elviselnünk az idegen megszállás összes gyötrelmeit, súlyosbítva azzal a szellemi és erkölcsi rombolással, amelyet a szovjet rendszer magyarországi áttételei két nemzedék életében, erkölcseiben és gondolkodásában egy korszerű jövőre való felkészülésében okoztak. Ha megviselten is mondjuk, de ennek vége. A nálunk boldogabb országokat is napjainkban a legkülönbözőbb előjelű társadalmi és gazdasági válságok rázzák meg. Hogyne érződne hát mindez nálunk, amikor energiáink jelentékeny részét kell a bukott kommunista rendszer különböző maradványainak romjainak eltakarítására fordítani. De a történelem mégis előre megy, és hazánk lelkileg is meggyógyulva elindul a felemelkedés útján. Igaz, a borzalmas évtizedek után nem meglepő, ha annyi nem szép, gyötrelmes vagy felháborító történés szegélyezi mindennapjainkat. Nemegyszer a mi hibánkból is. Ez egy kicsit a II. világháború és az azt követő kommunista rendszer hagyatéka a túlélő örökösöknek. Ettől kell minél gyorsabban megszabadulni. Bátran, barátságosan, tisztán gondolkodó Magyarországot kialakítani. Ez a vágy, ez a jogos követelés sokakban felmerül most, a II. világháború kitörésének 53. évfordulóján. Hála és elismerés illeti majd a nemzedéket, amely ezt vállalja, és azokat is, akik több-kevesebb rátermettséggel, de őszinte szenvedéllyel megkísérlik irányítani ezt a bonyolult, nehéz, lemondásokkal tűzdelt feladatot. Jól tudom, hogy a ma világa nem az emlékezés időszaka. Az emberek rohannak, küzdenek és csak előrenéznek. De ezen a drámai évfordulón tanulságos egy pillanatra visszanézni, megkérdezni, hogyan is volt, ki tette, hogyan történhetett? Mert ennek megértése utat mutat a mai feladatokhoz, és a veszélyeket is jelzi. Ezért érdemes egy pillanatra megállni, és elgondolkozni a II. világháború kitörésének évfordulóján. Akkor így kezdődött írta: Földes Péter Nyári rendkívüli ülésszak a parlamentben „Folytassuk a józan ész politikáját” - mondta Antall József napirend előtti felszólalásában Az Országgyűlés hétfői plenáris ülésének keretében napirend előtt kért szót Antall József kormányfő. A miniszterelnök mintegy félórás beszédében elsősorban a közvéleményt napok óta foglalkoztató Csurka-tanulmányról szólt, de ennek kapcsán kitért számos belpolitikai összefüggésre is. A kormányfő mondandóját kezdve előrebocsátotta, hogy a a Magyar Demokrata Fórum alelnöke tanulmányát magánvéleményként közölte, mivel azt egyetlen pártbeli testülettel sem egyeztette. Utalt arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum elnöksége és választmánya foglalkozott az írással, majd leszögezte: a koalíció pártjainak - beleértve az MDF-et is - éppen úgy kell tudni Csurka István képviselő úrral együttműködni, ahogy a párt a különböző politikai testületeinek igazodniuk kell a fő irányelvekhez. Különféle irányvonalak, programok vannak, ám a kormány önállóan, felelősséggel dönt, s ezt a felelősséget senki nem veheti át - hangsúlyozta Antall József, majd így folytatta: A kormányt kritikák bőven érik, belülről és kívülről, amin nincs mit csodálkozni. A mai nehéz gazdasági, politikai, szociális helyzetben azonban a magyar kormány a leghatározottabban ragaszkodik a magyar nemzeti elkötelezettségekhez, a demokrácia, a jogállamiság, a szociális piacgazdaság értékeihez. Addig állok az MDF élén, megválasztóim bizalmából és saját elhatározásomból, továbbá a kormány élén az Országgyűlés megbízása alapján, ameddig a magyarság iránti töretlen elkötelezettségnek a parlamentáris demokrácia és a jogállamiság alapelveinek eleget tehetek. De nemcsak az a kötelességem önmagammal szemben, hogy felállok, ha a követelményeknek nem felelhetek meg, hanem olyan felszólításoknak és célzásoknak sem fogok ijedtemben vagy rossz megítélés következtében eleget tenni, ami a hatalom átadását jelentette a történelem során Kun Bélának, Hitlernek vagy másoknak. Remélem, hogy a kényszer nem teremthet hazánkban még egyszer ilyen helyzetet, ehhez nem engedhetünk utat nyitni a parlamentáris rendszerben. A Csurka-tanulmányban foglaltakra térve a kormányfő kifejtette: Csurka István politikai pamfletjében olyan megállapításokat tesz, amelyben megszólaltat a közvélemény egyes csoportjaiban élő indulatokat, jelentős tömegek érzéseit veti fel, majd bemutatja a kényszerpályákat. Megítélésem szerint számos kérdésben hibás interpretációban, politikailag több részben károsan és tévesen válaszol, amelyekkel sem a kormány, sem a magam nevében nem azonosíthatom magam, és nem azonosíthatja magát a Magyar Demokrata Fórum elnöksége és választmánya sem. Konkrét gondolatokat idézve az írásból, a miniszterelnök elfogadhatatlannak tartotta az MDF alelnökének a Nemzetközi Valutaalapra és a Világbankra vonatkozó megállapításait. (Folytatás a 4. oldalon) Össztűz a belgrádi parlamentben Szerb képviselők bizalmatlansági indítványa Panics ellen ÚJVIDÉK - A jugoszláv válsággal foglalkozó diplomaták már Genfre készülnek. Lord Owen, az EK új Jugoszlávia-megbízottja európai körútra indult, amelynek során tárgyalásokat folytat Lisszabonban, Koppenhágában, Hágában, Bonnban és Párizsban. Marrack Goulding, az ENSZ főtitkárának helyettese pedig a volt Jugoszláviát járja, hétfőn Zágrábban tárgyalt Tudjmannal. Szarajevóba és Belgrádba is ellátogat, de nem hagyja ki a kéksisakosok által ellenőrzött övezeteket sem. Szombaton utazik Genfbe, hogy tárgyalásainak eredményéről beszámoljon a két megbízottnak: Cirus Vance-nek (ENSZ) és David Owennek (EK). Jelenleg úgy tűnik, hogy a borúlátóknak lesz igazuk. Nemcsak azért, mert szüntelenül harcolnak Boszniában, mintha a konferenciát egy másik bolygón tartották volna meg, hanem azért is, mert a Kis-Jugoszlávia politikai színterén felerősödtek a támadások Panics kormányfő ellen, akire a Nyugat úgy-ahogy építhetett volna, s aki nagyfokú együttműködési készséget mutatott. A Szerb Szocialista Párt és a Seselj-féle Szerb Radikális Párt parlamenti csoportja hétfőn a kisjugoszláv képviselőházban bizalmi szavazást kezdeményezett. Szerintük Panics nem tartotta tiszteletben a parlament határozatait, és nem annak álláspontjait képviselte Londonban. Három nap múlva tehát szavaz a képviselőház, s ha figyelembe vesszük, hogy a törvényhozó testület szinte csak e két párt tagjaiból áll, nem nehéz megjósolni a szavazás kimenetelét. Ha lesz szavazás. Vagy csupán nyomást gyakorolnak Panks szakértői kormányára? Tudomására akarják hozni, bármikor megbuktatható? Lehet, hogy Milosevics akarja megmutatni Panicsnak is, a világnak is, kinek a kezében van a tényleges hatalom. Az a kérdés, szükségük van-e még rá. (Folytatás a 3. oldalon) FURCSA EMBARGÓ (A Süddeutsche Zeitung rajza) Dzsakartában ma nyílik a csúcs Az el nem kötelezettek Kis-Jugoszlávia kizárását javasolják HÍRELEMZÉSÜNK A tizedik csúcstalálkozóját nyitja meg Dzsakartában az el nem kötelezettek szervezete, hogy áttekintse a hidegháború utáni helyzetet, sok ország azonban belső problémáira hivatkozva alacsonyabb szinten képviselteti magát. Fidel Castro nem megy el Dzsakartába, mert a kubai belső helyzet nem engedi meg a távollétét. Hasonló okból nem hagyja el Irakot Szaddám Huszein, Libát Moammer Kadhafi, aki pedig a legutóbbi csúcson, 1989-ben Belgrádban még ünnepelt hős volt. Belső feszültségek marasztják otthon a nigériai Ibrahim Babangidát és az algériai Ali Kafit, de nem vesz részt a tanácskozáson Hoszni Mubarak, Egyiptom elnöke sem. A hétfői külügyminiszteri előkészítő megbeszélés már megadta az alaphangot, s jelezte azokat a nézetkülönbségeket, amelyek az el nem kötelezetteket manapság megosztják. A többi között olyan ellentmondásokat kellene feloldani, hogy tagjuk az a Brunei, amelynek a szultánja a világ egyik leggazdagabb embere, s Szomália szintén közéjük tartozik, ott viszont naponta emberek százai halnak éhen. A kelet-nyugati szembenállás utáni helyzet ugyancsak bőségesen ad vitára alkalmat, hiszen sokan vallják, hogy az egyedüli nagyhatalom, az Egyesült Államok új gyarmatosítóként léphet fel. A politikai és gazdasági lobby, mondják ők, fenyegeti a fejlődők önállóságát, mások viszont visszautasítják az antiimperialista retorikát. A legfontosabb témákat az aktuális feszültségek adják, s előre látható, hogy Dzsakartában is vitát robbant majd ki az Irak ellen elrendelt légi tilalom, s különbözőképpen ítélik meg a Rabin- kormány szerepét az arab-izraeli béketárgyalásokon. A Szaddám Huszeinnel szemben hozott intézkedések miatt Malajzia máris bírálta Washingtont, jelezve, hogy a Kuvait elleni támadáskor jogos volt Irak megfegyelmezése, de a közelkeleti ország feldarabolását már semmi sem indokolja. A szervezet más tagjai viszont úgy ítélik meg, ez az eljárás megfelel a nemzetközi normáknak. Heves érvcsatát válthat ki a balkáni feszültség is, miután az iszlám országok azt követelik, a boszniai muzulmánokkal szemben elkövetett vétségek miatt Kis-Jugoszláviát zárják ki az el nem kötelezettek szervezetéből. Megítélésük szerint Belgrád nem képviselheti többé a harmincegy éve megfogalmazott eszményt, mások ellenben a szervezet bomlásának fognák föl a szigorú intézkedést. (zsigovits) A nagy autóskorszaknak hamarosan vége 5. oldal Még a kezdet kezdetén Falusi turizmus Erdélyben 8. oldal Ára: 14,50 Ft ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR KEDD, 1992. szeptember 1., LV. évfolyam, 206. szám MA BELFÖLDÖN A harag nem vezet sehová 6. oldal X Hatvanöt év után újra a Toldy reálban 7. oldal „Árnyékmunkások” rabszolgasorban 7. oldal Keddi vendégünk: Oblath Gábor 8. oldal Görög márvány és mezőtúri tégla 10. oldal Autista gyermekek tanodája 11. oldal KÜLFÖLDÖN Rostock a jéghegy csúcsa 2. oldal Igazmondást ígér a román ellenzék elnökjelöltje 2. oldal HOLNAP Bérházi kilátás 6. oldal Ha kezelik a szorongást - kevesebb a szívhalál 7. oldal Életünk- ahogy Mándy Iván látja 10. oldal Szabó László szobrai 10. oldal