Magyar Nemzet, 1992. október (55. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-01 / 232. szám
2 Magyarmt Nemzetközi élet CSÜTÖRTÖK, 1992. október 1. Fokin távozása után Az egész kormány lemondását követeli az ukrán ellenzék HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Nem akarja tovább élezni a belpolitikai feszültséget s ezért szerdán lemondott tisztéről Vitold Fokin ukrán miniszterelnök. Fokint és kormányát a múlt hetekben keményen bírálta az ellenzék, még aláírásgyűjtés is kezdődött lemondatására. A vád ellene lassította a reformokat és nem érvényesítette eléggé az ország érdekeit az államközösségben, illetve a nemzetközi terepen. A parlamenti ellenzék azonban szemmel láthatóan nem elégszik meg a kormányfő távozásával: az egész kabinet lemondását követelik,egyben tárgyalásokat arról, hogy milyen ellenzéki - gazdasági és politikai - szakértőket vesz be a kormányba Kravcsuk elnök. Az ukrán alkotmány ugyanis elnöki kormányzást belő, de már ennek kereteit is tágítani igyekszik az ellenzék. Lehetséges tehát, hogy esetleg Fokin bársonyszékét, de legalább helyettesei posztját ellenzéki politikusok kapják meg. Megfigyelők véleménye szerint Kravcsuk ezzel csökkenthetné a belpolitikai feszültséget. Van, aki még ezt'is'kevesellné. Vjacseszlav Csernovil, azUkrán Népfront (RUH)radikális nézeteiről’ismert vezetője’szerint mind a negyvenkét kormánytagnak követnie kellene Fokin példáját, hiszen „régi kommunistákról van szó, akik átmentették magukat az új rendszerbe”. A kormányválság fő oka a gazdasági gondokban keresendő. Ukrajnában e napokban indul a lakosságot érintő privatizáció, a liberális közgazdászok azonban attól tartanak, hogy inkább újabb kollektivizálásról, semmit valódi piaci viszonyok kialakításáról lesz szó. Eszerint 1995-ig a mostani négy százalékról negyvenhatra nőne a nem állami vagyon aránya. A bírálók azt kifogásolják, hogy a kormány e tervben eltért az eredeti radikális reformtervektől. Azoknak értelmében ugyanis a vagyon 15 százalékát átadnák ingyen a vállalatok dolgozóinak, 40 százalékát a kiosztandó harmincezer bonért lehetne megvenni, a maradékot magánvállalkozók nyernék el licit útján. A jelenlegi kormány azonban 70 százalékot szavazott meg a dolgozóknak, s e bírálat szerint a fennmaradó 30 százalék kevés ahhoz, hogy a kívülállók számottevő tulajdonjogot szerezhessenek. Hozzáteszik: a kollektívákat megillető elővásárlási jog miatt nem lehet tőkemozgásra számítani. Magát Kravcsuk elnököt is éri bírálat. Ivan Pljus parlamenti elnök szerint meg kéne nyirbálni az elnöki jogokat és demokratikus alapon működő önkormányzatokat felállítani. A tádzsik elnök azonnali beavatkozást kér HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Nem csökken a feszültség a volt Szovjetunió déli területein. Szerdán orosz belbiztonsági csapatok elfoglalták a dusanbei repülőteret. Iszkandarov ügyvezető tádzsik elnök - akinek kérése nyomán indították az akciót - ugyancsak szerdán drámai hangú levelet intézett a FÁK tagállamainak első számú vezetőihez, illetve az ENSZ főtitkárához. Ezekben azonnali katonai beavatkozást kért az ország széthullásának megállításának, a vérontás megakadályozásának érdekében. Egyes források szerint a köztársaság déli vidékein az elmúlt hónapokban ötezer halálos áldozatot követelt Nabijev elnök és az ellenzék közötti fegyveres konfliktus. Nem csitultak a harcok Karabahban sem, ahol örmény források szerint az azeri erők heves támadást intéztek Karabah északi, Mardakert járásának több települése ellen, s ismét csatározások folynak a stratégiai lacsini folyosó birtoklásáért. Az orosz rádió jelentése szerint Abházia több körzetében is dörögnek a fegyverek. Harcok folynak grúz, illetve a szembenálló abház és csecsen erők között Gamszahurdia megdöntött elnök hívei pedig kis híján elfoglaltak egy várost, ám a kormányhadsereg viszszaverte a támadást A KÜLPOLITIKAI HELYZET ■ A DÉLSZLÁV VÁLSÁGGAL kapcsolatos több fontos találkozó színhelye volt szerdán Genf, ahol Dobrica Csoszics kisjugoszláv, Franjo Tudjman horvát elnök, Radovan Karadzsics a boszniai szerbek vezetője, a Jugoszlávia-konferencia társelnökei, s Hurd brit külügyminiszter a rendezés lehetőségeit tekintették át. Eközben az amerikai képviselőház európai albizottságában éles vita bontakozott ki a törvényhozók és a kormány képviselője között arról, miért tesz Washington olyan keveset a délszláv válság megoldása ügyében. Tom Lantos élesen bírálta Baker korábbi külügyminisztert, aki tavaly még nyilvánosan Jugoszlávia egységéért szállt síkra, nemkülönben az európai hatalmakat, amelyek tétlenek maradtak. Niles, az európai kérdésekért felelős külügyminiszter-helyettes megismételte kormánya álláspontját, mely szerint az amerikai katonai beavatkozás a bonyolult helyzetben nem lenne célszerű. ■ A ROMÁNIAI VÁLASZTÁSOK UTÁN a kormányzás lehetőségeit taglalják az elemzők. Megállapítják, a várhatóan szétforgácsolt parlament képe azt sugallja, hogy a szilárd kormány megteremtéséhez vezető út rövid életű koalíciókísérletekkel lesz kikövezve. Sok apró párt, amely az 1990-es választások alkalmával szétforgácsolta az ellenzéki szavazatokat, ugyan eltűnt, ám számos új párocskának sikerült beférkőznie a parlamentbe, s ezek az ellenzék erejét gyengítik. Iliescu a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott nyilatkozatában e fejtegetéseket megerősítve kijelentette: „Romániában lengyel állapotok alakulnak ki". Az eredményeket elemezve arra a következtetésre jutott, hogy legjobb lenne egy széles alapokon nyugvó, „nemzeti paktummal" próbálkozni, amelyben a romániai magyarok szövetsége is részt venne. Ennél is könnyebb lenne egy szakértői kormány megalakítása, amely minden fél támogatását élvezhetné - jelezte az elnök. Iliescu a magyar kormány javára írta, hogy Budapest jó egy hónappal ezelőtt „kissé visszafogta a magyarok nacionalista hangulatú világkongresszusát", ám szerinte a romániai magyar kisebbség pártja „még mindig túlságosan szorosan fonódik össze Budapesttel, bár a szövetségnek vannak pragmatikus vonásai". Az elnök Tőkés László püspököt nem sorolta a pragmatikusok közé, ám magát elhatárolta a hargitai és Kovásznái magyar prefektusok leváltásától, illetve Funar bizonyos intézkedéseitől. ■ A SZLOVÁK-MAGYAR KAPCSOLATOKRÓL ír elemzést több lap is. A bécsi Kurier, utalva a labdarúgó-mérkőzésen történt incidensre, megállapítja, azok mélypontra jutottak. Szlovákia külpolitikájának a közöstől eltérő alakulása miatt nagyjából igazolva látja a lap azoknak a csehszlovák politikusoknak a véleményét, akik fölöslegesnek tartják a vitát a szétválás módozatairól. Ezzel kapcsolatosan Knazko szlovák külügyminiszter megerősítette, Pozsony a csehszlovák szövetségi állam által megkötött valamennyi szerződést és egyéb megállapodást átveszi, így a Németországgal idén februárban kötött szerződést is. A Prágában megjelenő Metropolitní Telegraf kommentárjában azonban azt állapítja meg, amíg létezik a közös csehszlovák állam, addig nem lehet pusztán szlovák-magyar ügynek tekinteni a Pozsony és Budapest között növekvő feszültséget. Sajnos helyénvaló az a félelem, írja a lap, hogy a vitába bevonhatják a csehszlovák szövetségi hadsereget is. A kommentátor szerint nem lehet megfeledkezni arról, hogy részkonfliktusokból nőtt ki a szerb-horvát konfliktus is,, ami véres háborúba torkollott. Utal a jugoszláv szövetségi hadsereg és a csetnik gárdisták szerepére, s ezzel párhuzamot vél felfedezni abban, hogy - miközben még létezik a csehszlovák hadsereg - Szlovákiában „önálló honvédelem" kialakítása vetődött fel. A lap szerint a szlovák-magyar viszony feszült lesz mindaddig, amíg nem hoznak hatékony intézkedéseket az ellentétek elmélyülésének megakadályozására. Ezek egyike kellene legyen a hadsereg gyors kettéválasztása. (S. G.) Az alkotmánybíróság megjelenésre kényszerítheti Gorbacsovot (Tudósítónktól) MOSZKVA - Gorbacsov politikai visszatérésre készül- így értékeli a szerdai Nyezaviszimaja Gazeta szemleírója a Szovjetunió egykori elnökének azt az „agresszív hangnemben” közzétett elhatározását, miszerint nem hajlandó tanúként részt venni az SZKP és orosz fiókpártjának törvényességét vizsgáló alkotmánybírósági eljárásban. A lap szerint Gorbacsovot korántsem holmi meggondolatlanság vezérelte, amikor papírra vetette nyílt levelét, hanem az a szándék, hogy majdnem egy esztendő után „kilépjen az árnyékból”. A Nyezaviszimaja Gazeta fölöttébb jellemzőnek találja, hogy Gorbacsov kedd esti sajtóértekezletén szinte egyetlen feltett kérdésre válaszolva sem mulasztotta el élesen bíráló megjegyzésekkel illetni a Jegor Gajdar vezette orosz kormányt, majd mintegy összegzésképpen kijelentette, hogy Borisz Jelcinnel kapcsolatban „sok mindenben csalódott”. Ugyanakkor Gorbacsov kitérően fogalmazott, armikor az újságírók arról faggatták, elképzelhető-e a közeljövőben a nagypolitikába való visszatérése, netán az, hogy saját pártot alapít vagy jelölted magát a választásokon. „Tűnődtem már ezen a problémán - árulta el Gorbacsov de most csak annyit mondhatok, hogy még nem jött el az idő." Ha van is némi alapja a Nyezaviszimaja feltételezésének, gyaníthatóan nem lesz könnyű dolga az exelnöknek. Először is szembe kell néznie azzal a körülménnyel, hogy az alkotmánybíróság meglepő eltökéltségről tett tanúbizonyságot: minthogy a vonatkozó törvény szerint a beidézett tanú köteles a testület előtt megjelenni, akár kényszerítő eszközöket is igénybe vehet Igaz, Gorbacsov már korábban figyelmeztetett, hogy akkor sem mond semmit, ha „bilincsbe verve” viszik oda. Noha az alkotmánybíróság egyelőre csupán újabb, nyomatékos felszólítást intéz Gorbacsovhoz, Valerij Zorján elnök szerdán világosan értésre adta, hogy nem riadnak vissza az erélyesebb megoldástól sem. Ezt egyébként akkor fejtette ki, amikor az eljárás során a volt államfőt képviselő egyik ügyvéd tájékoztatta az alkotmánybíróságot arról, milyen feltételeket támaszt megjelenéséhez Valentyin Falin, az SZKP KB valahai külügyi osztályvezetője, aki diplomata-útlevéllel egy ideje Németországban dolgozik. Falin ugyanis nem egyszerűen azt kéri, hogy fedezzék Moszkvába utazásának és ott-tartózkodásának a költségeit, hanem garanciát követel arra nézve, hogy Gorbacsovot is a bíróság elé citálják. Zorkin kategorikusan elutasította ezt az „árukapcsolást”, és rámutatott, hogy célszerű lenne „a végrehajtó hatalmi szervekhez” fordulni: „biztosítsák Falin megjelenését” a bíróság előtt. Majd hozzáfűzte, hogy alighanem hasonló elbánásban kell részesíteni Mihail Gorbacsovot is. (vnda) Madridba utazik Antall József (Folytatás az 1. oldalról) A madridi tanácskozássorozatnak lesz egy sajátos magyar vonatkozása is, az MDF-et ugyanis ez alkalommal veszik fel a Nemzetközi Demokratikus Unió teljes jogú tagjává. Ennek jelentőségét növeli, hogy a közép-kelet-európai térségből elsőként az MDF lesz a kelet-európai változásokat kezdettől fogva rokonszenvvel figyelő nemzetközi unió tagja. A szervezet tagjai között vannak Ausztrália, Ausztria, Kanada, Japán, Németország, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Spanyolország vezető kereszténydemokrata, konzervatív és néppártjai. Az előzetes program szerint a delegáció vezetőit, köztük Antall Józsefet fogadja János Károly spanyol király is. Antall József találkozik spanyol kollégájával, Felipe González miniszterelnökkel, és várhatóan több kétoldalú megbeszélést is folytat a kongresszusokon részt vevő kormányfőkkel és pártvezetőkkel. _____________________(pL) Levonták az amerikai zászlót a Subic Bay támaszponton HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Csaknem egy évszázados amerikai jelenlétnek vetett véget szerdán az az ünnepélyes ceremónia, amelynek keretében levonták a csillagos lobogót a Fülöp-szigeteki Subic Bay tengeri kikötőben. Mintegy százötven diplomata és magas rangú katona jelenlétében az Egyesült Államok nagykövete, Richard Solomon szomorú napnak nevezte a távozást, amely keretében a Fülöp-szigeteken szolgálatot tevő ezerháromszáz emberüknek novemberig át kell költözniük a közeli Cubi Point támaszpontra. Nincs párja e természetes kikötőnek, amelyet a hidegháború kezdetekor, 1951-ben épített ki az Egyesült Államok a legerősebb nyugat-csendes óceáni bázisává, idézte a Reuter a nagykövetet, aki reményét fejezte ki, hogy a katonai lélénlétét felválthatja a gazdasági, kereskedelmi együttműködés, és továbbra is megmarad a kulturális kapcsolat. A Subic Bay 5830 hektáros területén Fidel Ramos Fülöp-szigeteki elnök szabadkikötőt szeretne létrehozni, felhasználva azokat a berendezéseket is, amelyeket az amerikaiak otthagynak. Azok értékéről egyelőre még vita folyik, Ramos azonban - bár maga is az amerikai West Point katonai akadémián szerzett képesítést - ragaszkodik az eddigi használati díj kiegyenlítéséhez. Washington remélte, hogy még tíz évre meghosszabíthatják e támaszpontra a szerződést, különösen, hogy tavaly a Pinatubo vulkán tönkretette a másik fontos bázisukat, a Clark légikikötőt. A manilai szenátus azonban ragaszkodott a demilitarizáláshoz, s Ramosnak engednie kellett Ugyanő megígérte, hogy munkát teremtenek a közeli város, a támaszpont ellátására épült harmincezres Olongapo lakosainak. Ők viszont különösen a bárok és mulatóhelyek tulajdonosai, egyelőre pótolhatatlannak látják az eltűnő dollárokat (zs. e.) Százötvenmillió „kapitalista” Oroszországban Moszkvából jelenti az MTI. Az orosz kormány csütörtökön útjára indítja minden idők legnagyobb privatizációs programját lehetőséget teremtve ezzel 150 millió embernek - a csecsemőtől a bábuskáig - arra, hogy „kapitalistává” legyen. A következő három hónapban valamennyi orosz állampolgár 10 ezer rubel (jelenlegi árfolyamon számolva 40 dollár) értékű bont kap, hogy annak fejében részesedést szerezhessen az igencsak öregedő orosz iparban. A Reuter beszámolója szerint a tervet a konzervatív erők élesen bírálják, mivel az - véleményük szerint - „tőkések egy kis magjának” a kialakulását eredményezi majd. A kormány ugyanakkor azzal érvel, hogy a lépéssel sikerül megteremteni a középosztályt, amely fogékony lesz a további reformok iránt.A választék egyébként meglehetősen szegényes: ötezer olyan vállalat amelynek a többsége elavult és az összeomlás előtt 411. Gyilkosok és haláltáborok A Balkán-dosszié sötét lapjai „A HELYZET SÚLYOSABB, mint gondoltuk volna" — jelentették ki Cyrus Vance és David Owen, a Bosznia-értekezlet társelnökei Banja Lukéról, az úgynevezett Szerb Köztársaságból visszatérve. A két politikus bizonyítékokat talált arra, hogy a szerb hatóságok etnikai tisztogatást hajtanak végre. Ugyanekkor a The New York Times amerikai kormányforrásokra hivatkozva jelentette, hogy szerb bandák áprilistól júniusig a brckói haláltáborokban mintegy háromezer mohamedánt öltek meg. A nap híre volt még az is, hogy a muzulmán erők felperzseltek három boszniai szerb falut, s két férfit karóba húztak. A több mint egy éve tartó véres balkáni háborúnak ez az egyetlen napja is bizonyítja, hogy a helyzet súlyosabb, mint Nyugaton azt bármely politikus gondolná. A térség elmerült a gyűlölet, a félelem és a vérontás tengerében, miközben a nemzetközi szervezetek téves döntései, illetve tehetetlensége tovább mélyíti a válságot A legszörnyűbb e háborúban az, hogy a statisztikák szerint a városokban hétszer-nyolcszor, a falvakban négyszer-ötször több polgári áldozatot követeltek a harcok, mint a frontokon. Az áldozatokat már nem keltheti életre az ENSZ közgyűlésének az a legutóbbi határozata sem, amely büntetőeljárással fenyegeti a háborús bűnösöket, ám a balkáni dossziét addig nem lehet lezárni, amíg a gyilkosok szabadon járnak-kelnek. A BŰNÖSÖK, felelősök számonkérése azonban nem egyszerű dolog ott, ahol több mint egy éve csak az ököljog érvényes. Az igazság kiderítése e térségben már csak azért is nehéz, mert az érintettek mindegyikének számláját terheli bőven bűn. A háború kirobbantásáért a felelősség elsősorban Szerbiáé, ám ez egy pillanatig sem jelentheti a szembenálló felek felmentését. Részigazságok csatáznak itt egymással, s a vetélkedésben jelenleg az erősebb joga dönt Felmerül hát a kérdés, milyen módon lehet büntetni, s kik mondjanak ítéletet., A politikusokat csak választóik kérhetik számon, így Milosevicset is, hisz jogilag nem állna meg vele szemben a gyilkosság vádja. Lehet egy országot büntetni, nyomást gyakorolni rá, mint ahogy most Szerbiával teszi a nemzetközi közösség. A szankciók , a kisjugoszláv ENSZ- tagsággal kapcsolatos döntés azonban a kollektív bűnösség kérdését veti fel. Lehet-e a gyilkosságokért az egész szerb népet a vádlottak padjára ültetni? Ráadásul e büntetések hatékonyságát csökkenti, hogy a bírák érvei sokszor nem eléggé alátámasztottak. Formálisan ugyanis Szerbia nem áll háborúban, míg az „agresszor” kirekesztése az ENSZ-ből az egyenlő elbánás elvébe ütközik, mert például Irak ma is tagja a világszervezetnek. A TAGSÁG FELTÉTELEKÉNT szabott boszniai béke pedig azért teljesíthetetlen Belgrádnak, mert Izetbegovic éppúgy nem hajlandó semmiféle kompromisszumra, mint Karadzsics. A döntés politikailag is elhibázott, mert az valószínűleg súlyosbítja a belső feszültséget Szerbiában, amely további etnikai konfliktusokhoz vezethet. A mi szigorú feltételek ráadásul elszigetelhetik a békepártinak mutatkozó Panicsot is. A politikai ítélkezés azért sem járható út, mert tétlenségükkel, hibás döntéseikkel lassan már a bírák is elvesztik erkölcsi alapjukat az igazságosztásra. Marad az egyetlen lehetséges módszer, a határokat eldöntő béketárgyalások után független bíróságoknak kell felderíteniük a háborús bűnöket: a „fehér sasok”, a „szerb nemzeti gárda” s más csetnik formációk, a horvát usztasák, a bosnyák bandák, a gyilkos jelzőn kívül mással aligha illethető paramilitáris erők tetteit. Meg kell büntetni majd a háború zűrzavarában szomszédjukkal leszámolókat, a fosztogatókat is. Milovan Gyilasz ellenzéki gondolkodó szavaival először is „beszélni kell mindarról a rosszról, ami történt, a társadalomnak felül kell emelkednie ezeken, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg”. Addig azonban hosszú még az útis Ktsöröfi» -i. .. V. Stier Gábor im ’cji&'Jt'í Olaszország,^ Λ .·»«···■%«·, ^ pr erov Avr f ιί -λ--·ι'χ j'tpr* Maastricht bűvös szorításában Ötven év óta Giuliano Amato az első olasz kormányfő, aki a közkiadások lefaragásával és nem növekedésének korlátozásával próbálkozik. Nyilván okult elődeinek a kudarcaiból - jegyezte meg a minap a Corriere della Sera vezércikke, rögvest hozzátéve, hogy a kabinet könnyen megbukhat, hiszen ereje nem rejtőzhet a viszonzás hiányában, pedig legalább három esztendőt kívánna meg a nagyszabású reformprogram végrehajtása. A szocialista párti miniszterelnök a napokban terjesztette elő tervét a költségvetési hiány csökkentésére, amelynek értelmében a szociális juttatások megnyirbálásával, bérbefagyasztással, az adók könyörtelenebb behajtásával 93 billiárd lírát, azaz 42 milliárd dollárt szeretne lecsípni a deficitből. A tekintélyes milánói lap úgy látja, hogy Amato első intézkedéseit a parlament bizonyára elfogadja, ám a változtatásokhoz sokkal egyértelműbb törvényhozási többségre és társadalmi támogatásra lenne szüksége. S hogy a cikkíró, Giulio Tremonti mennyire rátapintott a lényegre, azt hatásosan érzékeltették a nagyobb városokban kirobbant tüntetések. Torinóban és a baloldali erődnek számító Bolognában vonultak az utcára tíz- és tízezrek, hogy tiltakozzanak az Itáliában szokatlan szigorúság ellen. Amato elképzelései persze jóformán mindenkit érintenek, hiszen új nyugdíj- és egészségügyi rendszert vezetnének be a takarékosság jegyében, s egyelőre a mai szinten rögzítenék három és fél millió közalkalmazott bérét. A legnagyobb szakszervezeti tömörülés, a CGU főtitkára e hét péntekjére helyezett kilátásba általános sztrájkot, miután az elmúlt napokban elszórtan munkabeszüntetések nehezítették a polgárok életét. A négypárti koalíció élén Amato valójában nem tesz mást, mint szembesíti honfitársait az ország és Európa, mármint a közösség valóságával. Az elmúlt hetek valutamozgásainak, a német márka erősödésének következtében a líra kihullott az európai árfolyamrendszerből, a paritások kilengésének határt szabó „kígyóból”, s a fonthoz hasonlóan ez az eset azt bizonyította, hogy Itáliában, akárcsak Nagy-Britanniában, a gyönge gazdaság képtelen a pénzek nemzetközi értékének a megőrzésére. Az olasz gazdaság megroggyanására már a Valutaalap éves jelentése is figyelmeztetett, ám ezt megelőzően az EK is megannyiszor felhívta a római politikusok figyelmét arra, hogy a pénzügyi helyzet, az eladósodás mértéke tarthatatlan. A lírának egyelőre reménye sincs arra, hogy visszatérjen az árfolyammechanizmusba, tovább értékelődik lefelé, s ezt jelzi, hogy a külvilág sem veszi igazán komolyan Amato igyekezetét. Itália eleddig lelkes híve volt az Európai Közösségnek, s a szorosabb összefonódást, monetáris és politikai uniót felvázoló maastrichti szerződést is örömmel írta alá, voltaképpen abban a nem is túlságosan titkolt vágyakozásban, hogy ha nem Róma, hát Brüsszel, a majdani közös kormány és pénz fegyelmezi meg az olasz büdzsét. Csakhogy a líra kudarca azt sugallta, Itália nem számíthat a partnerek segítségére, amíg maga rendet nem tesz a háza táján. Amatónak azonban nemcsak az óriási deficittel kell megbirkóznia, más tekintetben is teljesíteni kell a maastrichti előírásokat (a hiány például nem lehet nagyobb a GDP három százalékánál), ám - mint a The Wall Street Journal rámutat - a hatalmas adósággal, a beteg lírával, az öreg bankrendszerrel, a politika átszőtte állami vállalataival aligha sorakozhat fel az uniót reálisan sürgetők mögé. Amúgy is mind többen vallják Itáliában, hogy az ország lemarad, s kétsebességes lesz a Maastrichtban megálmodott unióteremtés, az olaszokkal az egyes, azaz alacsonyabb fokozatban. S bár a közösség történetében Olaszország a felzárkóztatás sikerének számít, a fejlesztési pénzeket és az adóbevételeket elnyeli a szegény, ám maffia és konupció szaggatta dél. Ez az erősödő felismerés mindinkább két részre szakítja az országot, a fejlett északi tartományok önállóságot követelnek, hogy megőrizzék az elmúlt években szerzett előnyöket. Maastricht bűvös szorításában Itália e vonal mentén halad, és sovány vigasz, hogy más tagországokban a tömeges unióellenes érzelmeket kell valamiképpen tompítani. Blahó Miklós