Magyar Nemzet, 1992. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

2 Magyar Nm»( Nemzetközi élet HÉTFŐ, 1992. november 2. A KÜLPOLITIKAI HELYZET­ ­­ MECIAR MILOSEVICS NYOMDOKÁBA LÉP a határfo­lyó elterelésével - hívta fel az amerikai közvélemény fi­gyelmét Lipták Béla a The New York Timesban megjelent levelében. Az Amerikai Magyar Környezetvédelmi Alap elnöke szerint ha a volt kommunista, most szeparatista Meciar-kormány nem hagy fel a Duna elterelésével, nemzetközi tiltakozás követeli majd, hogy állítsanak le minden kölcsönt Szlovákiának és bojkottálják a vállala­tokat, amelyek kapcsolatban állnak a környezeti kataszt­rófa osztrá­k pénzelőjével, Hannes Androschsal. Lipták szerint az ügy az egész térség stabilitását fenyegeti, s újabb példa arra, hogy az agresszió, a törvénysértés ki­fizetődik. Alfonse d'Amato befolyásos republikánus sze­nátor is felemelte szavát az erőmű ellen a washingtoni csehszlovák nagykövethez intézett levelében. A lehető legnyomatékosabban kérem kormányukat, hogy vizsgál­ja felül a Duna elterelésére irányuló tervet - írta. Közben szombaton befejeződött a Duna elrekesztése, közölte Jó­zef Herman, a bősi erőműépítkezés üzemvezetője a CSTK hírügynökséggel. A The Observer című brit lap közben tudományos elemzést közöl, aláhúzva, hogy a Duna eltérítése környezeti katasztrófa. Meciar háromna­pos ausztriai látogatását befejezve eközben magabizto­san szögezte le, hogy a probléma csakis a magyarokra és a szlovákokra tartozik. A sajtóértekezleten kitűnt az is: a hivatalos Ausztria lesöpörte a tárgyalóasztalról a bősi erőmű ügyét, s a legcsekélyebb mértékben sem ad helyt saját környezetvédői, az érintett területen lakók ag­godalmainak.­­ HA SZERBIA TOVÁBBRA IS BLOKKOLNÁ a boszniai konfliktus békés megoldását, Belgrádnak fel kell készül­nie arra, hogy a Nemzetek Közössége a mostaniakhoz képest lényegesen keményebb szankciókkal fogja sújta­ni. Ezt David Owen, a genfi Jugoszlávia-konferencia társelnöke nyilatkozta a Der Spiegelnek. Leszögezte, hogy a Nagy-Szerbiáról szőtt álom nem valósítható meg. A brit politikus bízik Jugoszlávia elnökében, Dobri­­ca Csoszicsban, aki szerinte központi figura, az egyet­len, aki szembeszállhat Miloseviccsel. Közben a szövet­ségi kormány az alkotmánybírósághoz fordul, ha Szer­bia nem szünteti meg a koszovói rendkívüli állapotokat - nyilatkozta Várady Tibor igazságügy-miniszter. A múlt heti élénk diplomáciai mozgás ellenére úgy tűnik, a ko­szovói albánok legfeljebb a szerbiai köztársasági vá­lasztáson vesznek részt. Elemzők szerint távolmaradá­suk jelentősen sújtja az ellenzéket, amely így 15 képvi­selői helytől esik el. A JELCIN ÉS AZ OROSZ KORMÁNY MEGBUKTATÁSÁRA szólított fel szintén a Spiegel legújabb számában Szta­­nyiszlav Tyerehov, az orosz tisztek szövetségének elnö­ke. Kijelentette, megtagadjuk Jelcinre adott eskünket, mi­vel nem egyeseknek, hanem a népnek és az államnak vagyunk elkötelezve. Állítása szerint tízezer tiszt nevé­ben beszél, s az orosz elnök leváltását a népi küldöttek kongresszusának decemberi tanácskozásától várja. Tve­­rehov „teljes képtelenségnek" nevezte Gracsov védelmi miniszternek azt az állítását, hogy a hadsereg Jelcin mö­gött áll. Bírálta a kormányt Mihail Gorbacsov is az osz­­tankinói tévében szombaton. Az exfőtitkár kijelentette, hogy nem távozik a politikából, hisz azt ő nem teheti meg. A peresztrojka irányításában elkövetett hibákat sorra véve Gorbacsov azt emelte ki, hogy nem mérte fel sem ő, sem környezete a nemzetiségi viszonyok jelentő­ségét. Az első megtorpanás szerinte már 1986 végén jelentkezett. A peresztrojka irányítóinak egy másik mel­léfogása az volt Gorbacsov szerint, hogy a gazdasági reformot nem a mezőgazdaságban és az élelmiszer­­iparban kezdte. A mai orosz vezetésnek azt ajánlotta fi­gyelmébe, hogy a reformokat fokozatosan valósítsa meg. Amennyiben nem történik meg a gazdaságpoliti­ka kiigazítása, akkor az orosz gazdaság összeomlik - húzta alá Gorbacsov. (S. G.) Baltikumi csapatkivonás Jelcin okáza válasz a külpolitika erélytelenségét bírálóknak (Tudósítónktól) MOSZKVA - Az orosz elnök nem kívánt nyomást gyakorolni a há­rom balti államra azzal, hogy ide­iglenesen felfüggesztette a térségben állomásozó egykori szovjet csapatok kivonását, célja csupán az volt, hogy lehetőséget teremtsen a Vilniusszal, Tallinn­nal és Rigával egyidejűleg folyó tárgyalások „koordinálására és rendezésére” - jelentette ki pénteken késő este az Eho Moszkvi rádióállo­más hullámhosszain nyilatkozva Andrej Kozirjev külügyminiszter, ám a moszkvai sajtó hét végi kommen­tárjai ennek ellenére azt latolgatják, hogy az orosz diplomácia hangnemé­nek megváltozása vajon hajlamossá teszi-e a baltikumi tárgyalópartnere­ket a kompromisszumra. A megfigyelők zöme egyetért persze abban, hogy a jelcini ukáz in­kább befelé hivatott az erőt de­monstrálni, csattanós válasz a jelen­legi rossz külpolitikát erélytelensé­­ge miatt bírálóknak, s egyszersmind a realitások tükröződése. Erre utal, hogy Kozirjev a főként a liberális értelmiség által hallgatott Eho Moszkvi műsorában elvenni igyeke­zett az elnöki intézkedésnek az élét, helyettese, Vitalij Csurkin pedig sajtóértekezletén szintén óvott az események dramatizálásától. Igaz,­­ mindketten céloztak ugyanakkor arra is, hogy a kivonási határidőket illetően komoly nézeteltérések vol­tak a külügy- és a védelmi miniszté­rium között, és mint maga Kozirjev fogalmazott, az egész művelet hova­tovább „pánikszerű menekülésre” kezdett emlékeztetni,­­jóllehet a de­mokratikus Oroszország nem küldött hadsereget a Baltikumba, és nem is szenvedett vereséget”. Kozirjev han­goztatta, hogy Jelcin továbbra is az orosz alakulatok lehető leggyorsabb távozását szorgalmazza, anélkül azonban, hogy a kivonás szociális szempontból hátrányosan érintené a személyi állományt. Az Interfaxnak adott nyilatkoza­tában Kozirjevnek viszont némiképp ellentmondott Borisz Gromov védel­mi miniszterhelyettes, aki a napok­ban körúton ismerkedett meg a balti­kumi egységekben uralkodó hangu­lattal. Ő kevéssé tartja valószínűnek, hogy Oroszország 1994 előtt be tud­ná fejezni a csapatkivonást, ahogy az Vilniusban, Tallinnban és Rigában követelik; szerinte optimális határ­időnek 1995, de legfeljebb 1994 vé­ge látszik. Mint a precedens értékű Landsbergis és Jelcin aláírta litván­orosz egyemény rögzítette, Litvániá­ból már a jövő év augustusáig távoz­niuk kellene az orosz katonáknak. A Gromov által javasolt új időpontok tehát jócskán eltérnek a baltikumi el­képzelésektől. Elemzők ezzel kap­csolatban egyébként nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy Moszkva az egységesen fellépő balti hármak megosztására törekszik, annál is in­kább, mivel Vilniusszal, ahol most a nacionalisták ráadásul a választáso­kon vereséget szenvedtek, eddig is könnyebben megtalálta a közös ne­vezőt. Észtországgal és Lettország­gal ellentétben ugyanis Litvániában nem fogadtak el diszkriminatív ál­lampolgársági törvényt, és egyéb­ként is jóval kisebb az orosz, illetve orosz ajkú lakosság aránya, mint a szomszédoknál. Tallinn és Riga ugyanakkor megjósolhatóan arra számíthat, hogy Moszkva a csapatkivonás kés­leltetésével párhuzamosan külpoliti­kai offenzívát indít, és minden fon­tos nemzetözi fórumon felveti az emberi jogok ottani megsértésére vonatkozó aggodalmait. A Kommer­­szant­ Daily például úgy értesült, hogy Moszkva Minszket és Kijevet ilyen irányú együttes akcióra szeret­né rábírni az ENSZ-ben. A Nyugat támogatására már csak azért is nagy szüksége lenne Jelcinéknek, hogy ha gazdasági eredményekkel nem is, legalább egy külpolitikai si­kerrel kifoghassák a szelet a refor­mokkal szemben egységbe tömörü­lő ellenzék vitorlájából. (vnda) Mától Kádár Béla Moszkvában tárgyal (Folytatás az 1. oldalról) A keretegyezmény nagyon ha­sonlít arra a megállapodásra, amelyet tavaly decemberben Moszkvában Für Lajos és Jevgenyij Saposnyikov látott el kézjegyével, természetesen figyelembe veszi azonban a Szovjet­unió megszűntével bekövetkezett változásokat. (Magyarország például szeretné továbbra is igénybe venni a volt Szovjetunió területén általa ko­rábban is használt rakétalőteret, de ehhez ma már az érintett állam, Ka­zahsztán beleegyezésére is szükség van, nem beszélve az efféle szolgál­tatás pénzügyi hátteréről.) A ma­gyar-orosz katonai megállapodás a témák rendkívül széles körére terjed ki, s ennek alapján megkezdődhet a szakágak és haderőnemek konkrét együttműködési terveinek a kidolgo­zása. Lapunk értesülése szerint Bu­dapesten Gracsov valószínűleg vi­­szontlátogatásra hívja meg magyar partnerét. V.L Több mint száz halott Harcok­ Észak-Oszétiában Moszkvából jelenti az MTI. Becslések szerint már több mint száz halottja van a Vlagyikavkaz környé­kén péntek este óta tartó észak-oszé­­tiai összecsapásoknak, s a harcokban túszként az ingusok fogságába esett 78 orosz katona is. A csecsen tájékoztatási minisz­ter - aki az AFP francia hírügynök­ségnek nyilatkozott - elmondta, hogy 82 ingus halt meg a harcokban és közel 180 sebesült meg. Az In­terfax hírügynökség úgy értesült, hogy 21 őszét is életét vesztette, az őszét sebesültek száma pedig 59. Időközben megérkezett a helyszínre az a háromezer fős orosz belügyi erő, amelyet még szombaton indí­tottak útnak a válságzónába, hogy támogassa az északoszét vezetést, amely nyilvánvalóan elvesztette az ellenőrzést az események felett. Az orosz katonák egy csoportját - 78 főt - az ingusok egy ötszáz fős egy­sége rögtön túszul ejtette és Ingus­­föld központjába, Nasranba hurcol­ta. A támadók több páncélozott jár­művet, géppisztolyt és lőszert is zsákmányoltak - jelentette az ITAR-TASZSZ. Az északoszét bel­ügyminisztérium egyik illetékese ugyanakkor a Reuternek úgy nyilat­kozott, hogy az oszét hatóságok va­sárnap már önkénteseket is toboroz­tak, akik között az orosz hadsereg helyi bázisáról származó fegyvere­ket osztanak szét. A RIA orosz hírügynökség sze­rint a vlagy­ikavkazi parlament épüle­te előtt hatalmas tömeg gyűlt össze, követelve az orosz hadsereg fegyve­reinek kiszolgáltatását. Közben a helyszínre megérkezett Georgij Hi­­zsa orosz miniszterelnök-helyettes, hogy tárgyalásokat folytasson a vál­ság rendezéséről. A harcok a Vlagyikavkáz kör­nyéki, egykoron ingusok lakta terü­letekért folynak. Sztálin ugyanis 1944-ben azzal vádolta meg a kör­zetben élő kaukázusi népeket - így az ingusokat és csecseneket -, hogy együttműködnek a nácikkal, s ezért Közép-Ázsiába száműzte őket, földjeiket pedig Észak-Oszétiához csatolta. A kitelepített ingusok kö­zül, a Gorbacsov-időszakban tör­tént rehabilitálásuk idején, sokan visszatértek ősi földjeik egy részére - az Észak-Oszétiával szomszédos Ingusföldre -, s most visszakövete­lik az elvett területeiket. A Moszk­vától időközben önkényesen füg­getlenséget nyilvánító szomszédos Csecsen Köztársaság elnöke, Dzso­­har Dudajev úgy nyilatkozott, hogy nem kíván beavatkozni az ingusok és oszétok viszályába. Az viszont közismert, hogy a csecsenek nagy fegyverkészletekkel rendelkeznek, s nem is csinálnak titkot abból, hogy Oroszországgal nem éppen baráti a viszonyuk - teszi hozzá a Reuter hírmagyarázója. A nemzetközi sajtó Bősről A Duna elterelése környezeti katasztrófa - írja a The Observer HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Minden tudományos elemzés, ki­véve azokat, amelyet a Hydrostar építővállalat készített, megegyezik abban, hogy a Duna eltérítése kör­nyezeti katasztrófa - írja vasárnapi számában a brit The Observer. A Du­na vízminősége tovább fog romlani, ritka mocsári erők pusztulnak ki, a mezőgazdaság szenvedni fog, az ér­tékes ivóvízforrás elvész - ismerteti a cikket az MTI londoni tudósítója. Nick Thorpe tudósításában kiemeli, hogy még a prágai energiaügyi mi­nisztérium szerint is csak minimális villamos energiát termel majd az erőmű. Azonban ha a sebtében befe­jezett gát összeomlik, hívja föl a fi­gyelmet az újságíró, ezrek élete kerül majd veszélybe. Budapesti szakér­tők szerint, hangzik tovább a tudósí­tás, a kőfalat legfeljebb bombázással lehet most már csak eltávolítani. Az építkezés mély válságba taszította a csehszlovák kormányt is, hisz öt cseh miniszter ellenzi az eltérítést, öt szlo­vák pedig támogatja azt. A lap idézi a komáromi múzeum igazgatóját, aki egy könyvet mutatott a tudósítónak, amelyben minden földrengés föl van jegyezve 1585 óta. Majdnem minden évben volt egy rengés, amelynek epi­centruma mindig a jelenlegi csatorna és a gát közelében volt. A következő nagyobb mozgás a század végére várható, s a helyi lakosság nem hiszi, hogy a talaj­­ bármennyi betont is nyomtak belé, elviseli az új terheket. Az agresszió és a törvénytelen­ség veszélyes példájaként értékeli az építkezést a The New York Timesban megjelent levelében Lipták Béla. A rombolás szinte már hihetetlen, írja az ismert környezetvédő, hisz már 1650 darab buldózer és teherautó építi a „nagyobb Szlovákiát”. Köz­ben ég felé fordulnak a fák gyökerei, ezer sebből vérzik a föld, s Európa legősibb árterülete kezd a Hold fel­színére hasonlítani, hangzik a drámai helyszínleírás. A volt kommunista és szeparatista Meciar és gazdasági tá­mogatója, az osztrák Androsch nem hallgatnak sem a környék 81 polgár­­mesterének tiltakozására, sem az Eu­rópai Közösség vagy az Egyesült Ál­lamok kongresszusának figyelmezte­tésére. A Duna elterelése bugaci pusztává változtatja a Kisalföldet, s milliók ivóvize vész el, hívja fel az amerikaiak figyelmét Lipták Béla. Utal arra is, hogy a Meciar-kormány azért időzítette barbár tettét az vál­toztatások idejére, mert ilyenkor nem figyel másra az amerikai közvéle­mény. Beszédet mondott szombaton a dunacsúnyi gáton a neves környezet­védő öccse, Lipták András is. Ebben figyelmeztette a szlovák kormányt, hogy ha az az elrekesztési munkála­tokat 48 órán belül nem szünteti meg, úgy elsüllyesztik a pontonhidat tartó hajókat. (e. g.) Meciar szerint a megoldás kulcsa a magyar parlament kezében van BÉCS - Osztrák, szlovák közle­kedési, energetikai, egészségügyi, ok­tatási és kereskedelmi együttműködé­si tervek kidolgozására kapott bizta­tást, illetve több konkrét ígéretet há­romnapos ausztriai látogatása alatt Vladimir Meciar szlovák miniszterel­nök, aki elutazása előtt szombati ei­­senstadti sajtókonferenciáján elége­detten nyilatkozott tárgyalásai ered­ményéről. Bevezetőjében Meciar nem említette a bősi problémát, de később egy kérdésre válaszolva lényegében megismételte előző napi álláspontját: szerinte a megoldás kulcsa a magyar parlament kezében van, nem pedig az Európai Közösség bizottságánál. Meciar ismét azt hangoztatta, hogy a magyar kormánynak kell vál­toztatnia álláspontján és búcsút kell mondani annak a nemzetnek, amely­­ szerint kizárólag a vízerőmű leállítá­sáról lenne hajlandó tárgyalásokat kezdeni. Eközben megjegyezte, hogy nem tervezi minden külföldi látoga­tásánál ennek a kérdésnek a tárgyalá­sát. Mint mondta, nem is érti, miért haragosak a magyarok, amikor „ők a felelősek a jelenlegi helyzet kialaku­lásáért”. Meciar részletesen ismertette ausztriai tárgyalásait összegző emlé­keztető tartalmát, amelyben többek között szerepel a háború után meg­szüntetett Bécs-Hainburg-Pozsony közötti gyorsvasút újraindítása és számos, a két város közötti együttmű­ködési terv. Az előbbivel, mint hang­súlyozta, a két város közötti távolság időben mindössze 50 percre csökken, és ez elősegíti a kölcsönösen nagy, napi forgalomban fennálló torlódások megszüntetését. A közlekedésfejlesz­tési terve között szerepel a két repülő­tér közötti összeköttetés fejlesztése, valamint a korszerű keleti vasútvonal kiépítése. Ez utóbbira máris rendel­kezésre áll 230 millió schilling. Meg­állapodtak arról is, hogy Szlovákia önállóvá válásakor egyszerűsítik a határ ellenőrzését, s az osztrák befek­tetések elősegítésére összehangolják a két ország jogrendszerét. Heinz Fi­­schernél, az osztrák parlament elnö­kénél tett látogatásán Meciar kijelen­tette: Szlovákia a sajátjával azonos feltételeket kíván teremteni az oszt­rák befektetők számára. Szóba került a Bécset, Pozsonyt, valamint Alsó- Ausztria keleti részét magába foglaló gazdasági övezet létrehozása, s ebbe aktívan be kíván kapcsolódni Bur­genland is - emelték ki a Karl Stix tartományi vezetővel egyetértésben Meciar a közösen tartott sajtótájékoz­tatón. Szó volt a két ország energeti­kai rendszerének összekapcsolásáról, valamint az egészségügyi és oktatási együttműködésről is. Osztrák véle­mények szerint a függetlensége kü­szöbén álló Szlovákia máris számos megvalósítható, konkrét javaslattal állt elő, amely jó alapot teremthet a két ország közötti gazdasági együtt­működés fejlesztésére. Kaszab Zsuzsa Még egy esély Funar fenyegeti a magyar kisebbséget Bukarestből jelenti az MTI. Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke szombaton a ma­gyar etnikumhoz tartozó román ál­lampolgárokhoz intézett „felhívás­ban” közölte: még egy esélyt ad ne­kik, hogy elhatárolják magukat a Ro­mániai Magyar Demokrata Szövet­ségtől, de ha ezt nem teszik meg, ak­kor az RNEP „többé nem tehet meg­különböztetést az RMDSZ és a ma­gyar kisebbség között”. Funar nem közölte, hogy ez mit jelentene a gyakorlatban. A kolozs­vári nacionalista politikus felhívásá­ban megismétli azt a vádat, hogy az RMDSZ múlt vasárnapi kolozsvári nyilatkozata „megszegi a román al­kotmány előírásait, állam- és román­ellenes, destabilizáló hatású, etni­kumközi konfliktusokra bujtogat”. Miután emlékeztet arra, hogy a ro­mán államfő és a pártok már kifeje­zésre juttatták álláspontjukat ezzel kapcsolatban, arra szólítja fel a ma­gyar kisebbség „több száz szerveze­tét”, hogy világosan foglaljanak ál­lást „az RMDSZ vezetőinek preten­­zióival kapcsolatban”, és közli, hogy az RNEP ezeknek az elvárt állásfog­lalásoknak fényében alakítja majd ki magatartását irányukban. A „felhí­vás” befejező mondata: „Országunk magyar kisebbségének most lehető­sége van arra, hogy bebizonyítsa lo­jalitását a román állam és ősi böl­csőnk iránt” A szigetköziek megegyezést javasolnak (Munkatársunktól) A Duna elterelésének leállítását diplomáciai úton nem érte el a magyar kormány - mondta Menyhárt Miklósné, a dunakiliti önkormányzat környezetvédelmi bizottságának ve­zetője, a Győr-Moson-Sopron me­gyei közgyűlés tagja -, ezért ma már sajnos kártérítésről, erkölcsi győze­lemről esik szó. De lehetünk-e bármi­féle győztesek a kiszáradt Szigetköz­ben? Napok alatt kiszáradtak a kutak, a mellékágakból eltűnt a víz. A talaj­vízszint Dunakiliti térségében várha­tóan három métert fog süllyedni. Ag­gódva nézünk a határ túloldalára, hogy mennyi vizet kapunk, amelynek mennyisége a szlovák-magyar napi politika függvényévé válhat. A C vál­tozat tudomásulvétele ezt a kiszolgál­tatott állapotot stabilizálja. Ha nem sikerül megegyezésre jutni, kérdéses, vajon mire lesz elég ez a vízmennyi­ség? Nem az optimális igények dik­tálnak majd, hanem az az elv: azt tud­juk elosztani, ami van. A másik lehe­tőség a kompromisszum. - Mire gondol? - Vajon megengedheti-e magának a Győr-Moson-Sopron megyei köz­gyűlés, hogy továbbra is a rosszul prognosztizáló csoportnak a vélemé­nyét vegye figyelembe a szakembere­kével szemben, amikor a Szigetköz katasztrofális helyzetbe került. Az ökológiai érdekek elsődlegességével - ha sikerülne kompromisszumot köt­ni Szlovákiával - a vízkormányzás magyar oldalra kerü­lne, így a min­denképpen szükséges rehabilitációt könnyebben és nagyobb biztonsággal lehetne elvégezni. Megtervezésekor nem kényszerülnénk arra, hogy csak azzal a vízmennyiséggel gazdálkod­junk, amit a szlovákoktól kapunk. A megyei közgyűlés ezért követeli a magyar kormánytól, azonnal dolgoz­zon ki katasztrófaelhárítási tervet, és kérje ki térségünk szakembereinek véleményét. Szlovákiával való tár­gyalásain pedig vesse fel egy ésszerű műszaki megoldás lehetőségét. Hi­szen régiónk érdeke inkább diktál egy bölcs kompromisszumot, mint egy évekig elhúzódó, bizonytalan kime­netelű nemzetközi pert. (-ik) Magyar elnök a Biztonsági Tanácsban (Washingtoni tudósítónktól) Tizenöt tagja van a BT-nek, s ezek havonta váltják egymást az el­nöki tisztségben: vasárnaptól a ma­gyar diplomácia feladata a legfonto­sabb ENSZ-szerv gyakorlati munká­jának irányítása. Erdős nagykövetre és hazánk világszervezeti képvisele­tére már BT-tagságunk januári első napjától kezdve a megszokottnál jó­val nagyobb munka hárult, ám ami novemberben vár rájuk többletként, azt - ahogy lapunknak mondta - sza­vakkal nehéz kifejezni. Hiszen ma­napság a BT-nek az ENSZ egy sor békeküldetésére kell ügyelnie, s azokkal - Boszniától Kambodzsáig - mind baljósabban szaporodnak a gondok. S a BT-elnök, jelen esetben tehát a magyar nagykövet feladatai tanács hivatalos és kötetlen konzultá­cióinak kézbentartása, a javaslatok útjának egyengetése, az őt mozgató­erőnek számító - állandó tag nagyha­talommal egyeztetve. A magyar kép­viselet fogalmazza meg és terjeszti elő jóváhagyásra a szokásos BT-el­­nöki nyilatkozatokat, amelyek oly­kor a tanács határozatát hivatottak helyettesíteni. Erdőséknek mindezt nagy önállósággal kell csinálniuk, hi­szen képtelenség óránként egyeztetni a Bem-rakparttal. A nagykövet el­mondta, már hétfőn kedden lebonyo­lítja az ilyenkor megszokott kétolda­lú megbeszélést a novemberi prog­ramról mind a tizennégy kollégájával (ábécésorrendben, vagyis diplomáci­ai tapintattal), s persze rögtön e nyi­tányon tárgyal Butrosz Gáli ENSZ- főtitkárral. S a kérdésre, mire számít e hónap során, Erdős felsóhajtott: „sajnos, rengeteg víz alatti bomba rejtőzik ma a világpolitikában.” A.J.

Next