Magyar Nemzet, 1992. november (55. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-02 / 258. szám
HÉTFŐ, 1992. november 2. Magyar Nemzeti Hazai tudósítások Konferencia a szegénységről Segély - csak ujjlenyomatért Szegénység és szociális védelem Kelet-Európában címmel nemzetközi munkaértekezletet tartottak a szociálpolitika szakemberei október 29. és november 1. között Budapesten. A tanácskozáson áttekintették a közép- és kelet-európai szegénység mutatóinak meghatározását, a leginkább szükséget szenvedő társadalmi csoportok helyzetét, s megvitatták: felvázolható-e új társadalmi szerződés ezen országokban. Előadások hangzottak el a szegénység által keltett népességvándorlásról, a demográfiai fejlődés és a munkanélküliség kapcsolatáról. Kiemelték, hogy a közép- és keleteurópai térségben 22 millió munkanélkülit regisztráltak, ebből hatmillió él Oroszországban. Egyes lengyel nehézipari központokban 30 százalék feletti az állástalanok aránya. A legnehezebb szociális helyzet a FÁK-országokra jellemző, a kétmillió moszkvai nyugdíjas negyede az elemi létfenntartásra sem képes, nyugdíjuk nem éri el a havi tíz dollár. Magyarországgal kapcsolatban elsősorban a cigányság és a hajléktalanok helyzetéről esett szó. A népjóléti tárca cigánysággal foglalkozó referense szerint nálunk „karácsony-szociálpolitika” folyik, a helyi és országos szervek esetenkénti apró ajándékokkal igyekeznek lelkiismeretüket megnyugtatni. Sérelmezte, hogy egyes polgármesterek csak ujjlenyomatvétel ellenében adták oda a cigányoknak a segélyeket. A 110 cigányszervezet közti egység hiánya is nehezíti érdekeik érvényesítését. A gondok enyhítésére országos családgondozó hálózatot létesítenek, ennek érdekében Salgótarjánban családgondozókat képző központ kezdi meg mű ködését. A konferencia résztvevői végül ajánlásokat dolgoztak ki a kutatók és a politikusok számára. (mny) Éhségsztrájkoló a kórházban alés: Ha valaki kiesik, újabb áll a helyére A budapesti Sportkórházba szállították a tíz napja éhségsztrájkoló özvegy Kónyiné Bodzás Juliannát szombaton. Erről a Létminimum Alatt Élők Társasága tájékoztatta az MTI-t. A negyvenéves asszony az önkéntes tűzhalált halt taxis felesége - tíz napja folytatta éhségsztrájkját Bicskén, s 47 kilogrammról 39-re fogyott le. A bicskei körzeti orvos kimerültséggel, általános gyengeséggel és a kiválasztó szervek gyulladásos állapotával indokolta a kórházba szállítást. A többi éhségsztrájkoló változatlanul kitart. A jövő héten újabb éhezők váltják fel társaikat az ország több helységében. Az akcióhoz tömeges csatlakozás várható - húzza alá az érdekvédelmi szervezet tájékoztatójában. „Az országos méretű csoportos éhségsztrájkot mindaddig nem fejezzük be, amíg az erkölcsi tiltakozás ezen elkeseredett megnyilvánulásának nem lesz garantált eredménye a kormány és a parlament részéről.” Egyebek között ezt tartalmazza az országos csoportos éhségsztrájk résztvevőinek vasárnapi nyilatkozata. Az éhségsztrájkolók megítélése szerint 1993 az egész magyar társadalom legválságosabb éve lesz a szabad választások óta, ha a költségvetési hiány ellensúlyozásának kizárólagos eszközeként bevezetik a tervezett kétkulcsos forgalmiadórendszert. Úgy vélik, hogy Kupa Mihály személye alkalmatlan a társadalom valós életviszonyaira épülő új koncepció kidolgozására, s az érintett néprétegekkel való párbeszédre, ezért felszólítják a pénzügyminisztert: haladéktalanul mondjon le. „A kormány, ha késéssel is, de dolgozza át a költségvetési törvényjavaslatot, tegye elfogadhatóvá az 1993-as esztendő várható nehézségeinek kényszerű áthidalása számára. Vonja vissza a kétkulcsos áfáról szóló tervezetet és kellő kompenzációval terjessze újból elő.”* . - Meddig kívánják folytatni a demonstrációnak e kegyetlen módját? - kérdeztük Ilkei Csaba független parlamenti képviselőt, aki maga is a vasárnap 11. napja éhségsztrájkolók közé tartozik. - Két határ képzelhető el. Az egyik az, hogy a kormány teljesíti a követelésünket. A másik pedig: ki meddig bírja. Ekkor ha valaki kiesik közülünk, azonnal újabb áll a helyére. A kórházba szállított Kónyiné helyett így már vasárnap reggel éhségsztrájkot kezdett a pécsi Mezei Jánosáé, aki egyedül neveli két gyermekét. - Ön képviselőként miért nem inkább parlamentáris eszközökkel küzd az elszegényedés ellen? -Másfél hónap alatt hat alkalommal szólaltam fel a parlamentben, teljesen eredménytelenül. Nem maradt más választásom. (vy) Amikor a háromoldalú tárgyalásokon felvázolták egy új sajtó- és médiatörvény alapelveit, senki sem hitte, hogy mindmáig egyiket sem sikerül tető alá hozni. A rádió- és a televíziótörvény körüli hosszú parlamenti bizottsági csatározásnak is nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A részletekhez érve a törvényhozás is megtorpant. Ám amíg a médiatörvényt a kormány a kulturális bizottságtól várta, a médiatörvény ,frisöccsét”, a sajtótörvényt a parlament mintegy készen kapta a kormánytól. Vitája azonban még el sem kezdődött, így az írott sajtó törvénye is íratlan még. Védett alapjog Első sajtótörvényünk csaknem húsz éven át készülgetett, mígnem - a helsinki folyamat eredményeként - 1986-ban megkapta a politika, az egypárti parlament jóváhagyó pecsétjét. Ilyen előzmények után csöppet sem csodálkozhatunk az újabb sajtójogi szabályozás döcögős előkészítésén. Ha a régi és a készülő új sajtótörvényt egybevetjük, első olvasásra nem tűnik olyan látványosnak a különbség. De nem kétséges, a szabad sajtó útján az utóbbival juthatunk tovább. Deák Ferenc óta gyakran hivatkoznak arra, hogy sajtótörvénynek talán az is megtenné, ha egyszerűen leszögeznék: hazudni nem szabad. De magára valamelyest adó kodifikátor, mint tudjuk, nem érheti be ennyivel. Igaz, a médiatörvény száznál több paragrafusa mellett rövid lábjegyzetként hat a sajtótörvény, de húsz-egynéhány paragrafusának jelentőségét nem szabad alábecsülni. Az alapfogalmakat tisztázó bekezdéseket gyorsan túllapozhatjuk, inkább a dolog lényegéhez tartoznak az alapelvek. Például annak kimondása, hogy a sajtó szabad, cenzúrának alávetni tilos. A sajtószabadság olyan alkotmányos alapjog, ami ma már nemzetközi jogi védelemben is részesül. Sérelme okot adhat arra is, hogy a panaszos a strasbourgi emberi jogi bizottsághoz, illetve bírósághoz forduljon. A tájékoztatás ugyanakkor nem valósíthat meg bűncselekményt, és mások személyhez fűződő jogait sem sértheti. A fogalmazásból kitűnik: nem a sajtószabadság korlátozásáról van szó, hanem ezzel is jelzi a törvény, hogy alkotmányos szinten léteznek további védendő alapjogok. A szellemi gyökerek A szólás- és sajtószabadság szellemi gyökerei a francia forradalom deklarációjáig nyúlnak vissza, amikor is kinyilvánították: a gondolatok és vélemények szabad kifejtése az ember legbecsesebb joga. Mindenkinek természetes és elidegeníthetetlen joga van arra, hogy véleményét szabadon kinyilváníthassa, terjessze, s az őt érintő adatokról tájékozódjon. Ez a szellemiség hatja át a sajtótörvény alapelveit. Megvalósulásuk gyakorlati előfeltétele az, hogy bárki alapíthasson időszaki lapot. Az eredeti, 1986-os sajtótörvényben még csak a jogi személyeknek biztosították ezt a jogot. Csupán a rendszerváltás előtti háromoldalú tárgyalások idején vált politikailag is szalonképessé e korlátozás feloldása. A társadalmi, politikai erjedés nyomására már az egypárti parlament módosította a sajtótörvényt, és a lapterjesztés szabadságát is deklarálták. A tulajdonosnak egyetlen kötelezettsége marad: nyilvántartásba vétel érdekében be kellett jelentenie a lapalapítás tényét a Művelődési Minisztériumban. Ez ma már nem sajtórendészeti, inkább bejegyzés jellegű. A nyilvántartásba vételt a minisztérium, a korábbi évek gyakorlatával ellentétben, különböző mondvacsinált okokra való hivatkozással (nyomdai kapacitás, szűk papírkontingens stb.) nem utasíthatja el. De manapság, amikor nemcsak születnek, de a piacról el is tűnhetnek lapok, természetesen a megszűnés szabályait is rendezni kell. A pártállam alkonyán született sajtótörvény megalkotói a bőség zavarából adódó problémákra még aligha gondolhattak. Az új sajtótörvénytervezet szerint törölni kell a nyilvántartásból azt az időszaki lapot, amely alapításától számított 12 hónapig egyszer sem jelenik meg. A monopóliumok ellen A sajtó, mint gyakran mondják, veszélyes üzem. Bár ennek mértékét valószínűleg eltérően ítélik meg az újságírók, az olvasók és szinte bizonyos, hogy másként látják a kérdést a közigazgatási hatalom mindenkori birtokosai. Amíg a sajtófelelősség szabályai korábban inkább a lapalapítói joghoz tapadtak, újabban a törvény a laptulajdonos felelősségét hangsúlyozza. Említésre érdemes, hogy a sajtómonopóliumok kialakulásának is szeretné elejét venni a törvény. Ezt honi jogunkban úttörőnek számító előírások biztosítják. A nyugati demokráciák tapasztalatai is arra intenek: alapvető érdek, hogy a sajtótulajdon se összpontosuljon egyetlen kézben. Különben aligha őrizhetné meg sokszínűségét és függetlenségét a magyar sajtó. Nem lenne képes megfelelni az objektív tájékoztatás feltételeinek. Épp e megfontolások alapján állít tilalomfákat a törvény a sajtótulajdon területén. Elsődleges rendezői elv a korlátozásnál a megjelenés gyakorisága és a lapterjesztés körzetének nagysága. Vagyis hogy napilapról vagy időszaki lapról, országos vagy regionális sajtótermékről van-e szó. Ha egy laptulajdonos túllépi a majdani törvény adta keretet, többlettulajdonát köteles eladni. Egy természetes személy a tervezet szerint legfeljebb egy, országos terjesztésű napilap fölött rendelkezhet. De vásárolhat még egy regionális napilapot és további három országos, regionális terjesztésű, időszaki lapnak lehet a gazdája. (További, harminc százalékot meg nem haladó tulajdonjogot szerezhet egy országos és egy regionális napilapnál, valamint egyéb napilap-kategóriába nem sorolható sajtóorgánumnál.) Mégse legyen senkinek illúziója: a sajtó a tőkétől soha nem lehetett teljes mértékben független. S ahol a tőke nem függetlenedik eléggé az államtól, ott bizony nemcsak a tőke, de a sajtó sem lehet - a szó alkotmányos értelmében - teljesen szabad. B.L e írott sajtó íratlan törvénye (I.) A vélemény szabad Emlékezés a halottakra (MTI) Az elmúlt évtizedekben tilos volt a Π. világháborúban elesettekre, elveszett honfitársainkra emlékezni. Ezért fontos, hogy a független, demokratikus Magyarország méltóképpen tisztelegjen a XX. századi magyar történelem legnagyobb tragédiájának áldozatai előtt - mondta Raffay Ernő, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára a Cinkotai köztemetőben vasárnap. A halottak napján rendezett megemlékezésen katonai tiszteletadással és ökumenikus istentiszteleti szolgálattal avatták fel a I. világháborúban hősi halált halt magyar katonák, kényszermunkára elhurcoltak és koncentrációs táborokban elpusztították emlékművét és kegyhelyét. Raffay beszédében rámutatott: a Π. világháborúban életüket vesztett magyar katonák hősök és áldozatok. Áldozatok, mert egy rossz politikai döntés küldte őket harcba, idegen földre. A Budapest védelmében elesett hős magyar katonák nyughelyénél, az Új köztemetőben katonai tiszteletadással koszorúzási ünnepséget tartottak vasárnap. A főváros legnagyobb katonai kegyeleti emlékhelyén két hete helyezték el százhatvan magyar katona földi maradványait. A koszorúzási ünnepségen Kelemen István vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, a pápai repülőezred, a Magyar Ejtőernyős Szövetség és a soroksári önkormányzat képviselői helyezték el a kegyelet és a megemlékezés virágait. A második világháború áldozataira emlékeztek vasárnap a Komárom- Esztergom megyei Tokod község központjában. A megemlékezés nyitányaként ünnepi nagymisét celebrált Paskai László bíboros. Surján László népjóléti miniszter ünnepi beszédében utalt arra, hogy a katonasors emberi buktatóit népünk fiai sem kerülhették el, akik önakaratukon kívül jutottak a vérzivatarba. Ki kell mondanunk - hangsúlyozta -, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak. Meg kell vallanunk múltunkat és szenvedésünket, mert van jövőnk, amely felemel. Ezután Paskai László megáldotta a második világháború tokodi áldozatainak emlékművét. Biharkeresztes százhatvan I. és II. világháborús hősére, illetve polgári áldozatára emlékeztek vasárnap a határ menti városban. Tőkés László beszédében utalt rá: sok, egymás szomszédságában élő nép képes arra, hogy egymásnak fájdalmat okozzon. „Éljen bennünk inkább a szeretet és a megbocsátás” - hívott fel a püspök, majd kérte Istent: „óvja meg kisebbségben élő népünket, a sok, kisebbségben élő népet, amely mássága miatt veszélyben érzi magát”. Tempfli József továbbszőtte e gondolatot: „azon túl, hogy a vallás vagy a nemzetiség elválaszt minket, lássuk a másikban a segítőt is, mert ez szent kötelességünk” - fogalmazott a nagyváradi katolikus püspök. Nemzetközi konferencia A kisebbségi önrendelkezésről A kisebbségi önrendelkezés lehetőségeiről tartanak kétnapos tanácskozást november 2-3-án Tatabányán, amelyre Kis-Jugoszlávia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Ukrajna, Románia, Szlovákia és Magyarország kisebbségi vagy kisebbségekkel foglalkozó politikusait, kutatóit, valamint az ENSZ és az Európa Tanács szakértőit hívták meg. Az egykori Jugoszláviában zajló etnikai háborút elsősorban a kisebbségi kérdés gyakorlatának tökéletlen volta idézte elő. A fegyvernyugvást, az egymás rovására előnyt szerezni akaró nemzeti közösségek megbékélését segítheti elő a vitás kérdések megtárgyalása. A helyzet rendezése a szétesett jugoszláv föderáció valamennyi utódállamában csak azonos kritériumok, illetve tervek végrehajtása alapján történhet. A kérdéssel foglalkozó szakembereknek általában az a véleménye, hogy a kisebbségek védelméhez megfelelő garanciát nyújthat az Európai Közösség Jugoszlávai-konferenciájának hágai fordulóján kidolgozott alapdokumentum, az úgynevezett Carrington-terv megvalósítása. Ugyanakkor egyes etnikai közösségek - így például a vajdasági magyarok - ezzel összhangban kidolgozták önkormányzati terveiket. Ezenkívül Ausztriában, Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában és Magyarországon is születtek a kisebbségi autonómiára, érdekképviseletre különféle koncenpciók. A Batthyány Lajos Alapítvány által szervezett tatabányai tanácskozáson a különböző önrendelkezési tervek összehasonlítására és a nemzetközi biztosítékok kidolgozására nyújtanak lehetőséget. A tanácskozáson több mint száz szakember vesz részt. (botlik) A szakszervezetek nem kezes bárányok A Liga követelései A Liga választmánya optimista abban a tekintetben, hogy lehet a munkavállalói érdekeket képviselni - mondta Horn Gábor, a szövetség megbízott elnöke a Liga országos választmányának szombaton megtartott tájékoztatóján. A legfontosabb kérdésnek a gazdasági és szociális megállapodás létrejöttét tekintik, mivel ez a kritériuma annak, hogy a Liga visszatérjen az Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésére. A választmány által elfogadott határozatot olyan, minimális követeléseket tartalmazó csomagnak tekintik, melyről nem mondhat le egyetlen, a munkavállalói érdekeket felelősségteljesen felvállaló szakszervezet sem. Ilyen a minimálbér kérdése, amit szerintük fel kell emelni a jelenlegiről 9700 forintra. Álláspontjuk szerint a magyarországi bérek alacsony színvonala már nem csak a munkavállalók számára hátrányos, hanem a gazdaság növekedésének is akadálya, a társadalombiztosítás válságának pedig egyik fő okozója. Az 1992-ben felfüggesztett bérszabályozást végleg el kell törölni, és a minimálbérek megtartására megfelelő jogi garanciákat kell biztosítani. A másik alapvető fontosságú kérdés a munkanélküliség kezelése. Véleményük szerint a kormányzat nem tesz meg mindent ennek a súlyos társadalmi problémának a megoldása érdekében. Megítélésük szerint a munkanélküliségi ráta jövő évre prognosztizált mértéke és a munkanélküliek elhelyezkedésének esélytelensége társadalmi robbanással fenyeget. A Liga állásfoglalása szerint a munkanélküliség kezelésének prioritást kell kapnia a kormány gazdaságpolitikájában. Ennek érdekében olyan tervet kell kidolgozni, amely elfogadható az ÉT mindhárom oldala számára. A foglalkoztatási alap összege jövőre el kell hogy érje a 25 milliárd forintot. Az előző évben ez mintegy 18 milliárd forint volt, ám a költségvetés a következő évre egyetlen fillért sem irányoz elő, ami súlyos szociális érzéketlenségre vall. Döntőnek tartják a bevezetendő kétkulcsos áfa kérdését. Véleményük szerint szükség van rá, de nem ilyen ütemben, hanem elképzelésük szerint differenciáltan és fokozatosan kell bevezetni, megfelelően kompenzálni kell a hátrányos helyzetűeket. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartják, hogy az alapvető élelmiszereket és a háztartási energiahordozókat forgalmi adó terhelje. A nyugdíjakat 1993-ban 18 százalékkal kell felemelni, hogy némiképpen ellensúlyozódjon az infláció, és ugyanilyen meggondolásból szükség van a családi pótlékok emelésére is. A nyugdíjkorhatár emelésére vonatkozó javaslatokat a Liga elutasítja. A csomagról az a véleményük, hogy reálpolitikai megfontolásokon alapszik, és a költségvetés változtatása nélkül megvalósítható. A foglalkoztatási alap növelése csak látszólag fog töbletterhet róni a költségvetés kiadási oldalára, ugyanis erre egyébként is kénytelen lesz a kormányzat pénzt fordítani, csak más rubrikában fog jelentkezni, ami az ÉT megkerülését jelentené. A Liga országos választmánya 1993. január 15-én tartja a következő, harmadik kongresszusát, amelyen megtárgyalják az alapszabály módosítását érintő kérdéseket és megválasztják az új tisztségviselőket. (dobos) HÍREK HAZAÉRKEZETT KAIRÓBÓL a Pappehel György vezette magyar parlamenti küldöttség. Az Interparlamentáris Unió elnökségének tagja, az IPU magyar tagozatának elnöke az egyiptomi törvényhozás vendége volt. A lobby szerepét betöltő baráti csoportok a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztésével összefüggő kérdésekről éppúgy tanácskoztak, mint regionális - közép-kelet-európai, illetve közel-keleti - politikai problémákról. KÍNÁBA UTAZOTT szombaton a Tolna megyei közgyűlés négytagú delegációja. Szecsuán tartomány vendégei lesznek egy hétig, viszonozva az ottani közigazgatási vezetők egy csoportjának tavasszal Szekszárdon tett látogatását. A szecsuániak azt szeretnék, ha a kínai és a magyar régió között olyan együttműködés jönne létre, amely kiterjed a mezőgazdaságra, a kereskedelemre és az idegenforgalomra. Tolna megyét éppen azért szemelték ki, mert Magyarország egyik legjobb mezőgazdasági vidéke. CSOLNOK KÖZSÉGBEN szombaton emléktáblát avattak abból az alkalomból, hogy 1956. október végén a helyi forradalmi bizottság felszámolta a kényszermunkatábort. Ezzel Magyarországon megszűnt az utolsó olyan bánya, ahol politikai elítéltekkel végeztettek kényszermunkát. Az emléktáblát avatókat Göncz Árpád levélben köszöntötte: „Amikor a munkatábor fölszámolására emlékezünk, az üldöztetésben megszenvedett emberség legyen az a fölemelő erő, mely hozzásegíthet jobbik énünk megtalálásához. Legyünk képesek szolidárisak lenni egymással a békében is." A TÖRTÉNELMI EGYHÁZAK magas rangú tiszségviselőinek részvételével rendeztek tanácskozást Budapesten a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán. Raffay Ernő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára tájékoztatta a résztvevőket a vallásgyakorlási lehetőségek további kiszélesítésének módjáról, valamint a katonai lelkészség bevezetésére készített tervekről. Kelemen József vezérőrnagy, államtitkár-helyettes ismertette azt a tervezetet, amelynek alapján a vallási ismeretek oktatását megszervezik majd a különböző katonai tanintézetekben. PONGRÁTZ GERGELY újabb nyílt levelet írt Demszky Gábornak, amelyben a főpolgármester nyilatkozatát kihívásnak minősíti. (Demszky Gábor levelében megállapította: a Szabadság téri szovjet emlékműről szóló közgyűlési döntés meghozatalakor azért nem kérték az 56-os szervezet engedélyét, mivel nincs olyan törvényi rendelkezés Magyarországon, amely az 56-os világszövetségnek ilyen jogkört biztosítana.) Pongrátz levelében leszögezi: az emlékmű helyére vissza kell állítani az eredetileg ott álló ereklyés országzászlót. A szövetséges hatalmak katonáinak emlékművet az arra kijelölt, megfelelő helyen emeljenek. Rendőrszakszervezet A csalódottság hangjai (MTI) A Független Rendőrszakszervezet siófoki harmadik konferenciájának befejező napjai, szombaton a küldöttek elfogadták a módosított alapszabályt és a programot, valamint megválasztották az új vezetőséget. Az FRSZ főtitkára továbbra is Rekvényi László maradt, aki az alábbiakban összegezte a konferencia tapasztalatait és a szakszervezetre váró feladatokat: - Az új programban még egyértelműbben határoztuk meg az Európa Tanács rendőrségre vonatkozó elvi állásfoglalását, amit értékmérőnek tekintünk a magyar rendőrségre nézve is. Nagyon határozottan szerepel a programban, hogy a rendőrség jogállását olyan intézményes keretek között kell szabályozni, amelyek megakadályozzák, hogy a rendőrséget bármely politikai csoportosulás eszközként kisajátítsa. A kongresszuson a küldöttek szinte egyöntetűen csalódottságuknak adtak hangot - hangsúlyozta a főtitkár. - Nem vitatjuk, hogy sok minden fejlődött az elmúlt egy-két évben, de a technikai ellátottság még mindig nem felel meg a követelményeknek, a létszám messze nem annyi, amennyire szükség lenne, a bérek pedig úgyszintén alatta maradnak a kívánatosnak. Megfogalmazódott az is, hogy küzdjünk a jövő évi költségvetési javaslat ellen, amelyben nem terveznek sem dologi, sem bérfejlesztést Ez abszurdum, ez a rendőrség működőképességét súlyosan veszélyezteti.