Magyar Nemzet, 1992. december (55. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-01 / 283. szám

Nemzetközi pályázat a demokráciáról A felhívás és a díjak jegyzéke a 16. oldalon.­­ Nemzet­i BMWMMUMEMnKnMr­szágo­t még­ érte el 3­ hullám oídal Ára: 14,50 Ft ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR KEDD, 1992. december 1. LV. évfolyam, 283. szám Médiapátt­ jától minden még zavarosabb médiaügyben, mint eddig volt. Nem azért, mert valami történt, hanem éppen ellenkezőleg, mert nem tör­tént semmi. A bizakodó nyilatkoza­tok ellenére nincs megegyezés, a parlament nem tárgyalja a média­törvényt, holott tegnap lejárt az Al­kotmánybíróság által adott határ­idő. Az alkotmányellenesnek ítélt 1974-es kormányhatározat ettől kezdve lehet-e bárki számára hivat­kozási alap? Exlex állapot, amiről megjósolni sem lehet, hogy meddig tart, legfeljebb annyit sejthetünk, mi­nél tovább, annál rosszabb. A mi­niszterelnöki sajtóiroda pénteken ki­adott közleményéből idézve: „Több­szöri kísérlet és kompromisszumos javaslat után a köztársasági elnök részéről hangoztatott tárgyalási készség ellenére az elmúlt időszak tapasztalatai alapján politikai meg­egyezés, tényleges eredmény e tár­gyalásoktól nem várható". Ha sza­bad értelmezni az állítást, akkor nincs értelme az újabb egyeztetés­nek. Az ellentét kibékíthetetlen. Mi várható akkor a kulturális bizottság­ban, ahol a kormánypártok képvise­lői mindeddig tántoríthatatlanul ki­tartottak Antall József szándékai mellett? Az ellenzék pedig a televí­zió és rádió függetlenségét látja veszélyeztetni az elnököt helyettesí­tő, korlátozott intézkedési jogosult­­ságú alelnökök kinevezésében. Jot­tányit sem enged abból a fölfogásá­ból, hogy médiatörvény nélkül a leg­alkalmasabb személyek is kudarcot vallanak, mert bármelyik döntésük jogtalannak minősíthető. Eközben a néző, a hallgató, akiért a közszolgálati média léte­zik, mindinkább unja a parttalan vi­tát. Végtére is beérné a hiteles tájé­koztatással, az élvezhető műsorok­kal. Mert azért fizet. Aligha eldönt­hető, hogy mennyivel lenne jobb az adósok színvonala, ha túljutottunk volna a törvényen, az új elnökök ki­nevezésén. Lehet, hogy a vélemé­nyek akkor is ugyanúgy megoszta­nának, hiszen az ízlések különbö­zőek. De a kritikának nem lennének fölös politikai felhangjai. Nem mel­lékesen, a kormánypártok jóvoltá­ból a televízió nem kapta meg a költségvetési támogatást, spórol, ahogy tud, s miután az eredeti alko­tások többnyire költségesek, kevés­sé teljesíti művészeti feladatát. Nincs rá pénze, ami magyarázko­dáshoz talán elégséges, a nézői igény kielégítéséhez nem. Akinél a pénz, azé a döntés? A huzakodással kifárasztott ál­lampolgár végül föladja. Beérné bár­milyen megoldással. Csak döntsenek végre! Mert fontosabb dolga is van épp elég az Országgyűlésnek, a köztársasági elnöknek, a kormányfő­nek. A tehetetlenség bélyege, a meg­egyezés hiánya felőrli a legfőbb köz­jogi méltóságok, a parlamenti de­mokrácia tekintélyét. Mit várhatunk tőlük sorskérdéseinket illetően, ha a médiapárt immár tartós állapot? Persze a képviselők, a vitázó fe­lek pontosan tudják, hogy ebben a csatában a demokrácia értelmezése a tét. Az, hogy elviseli-e a kormány­zó hatalom a befolyásától mentes, a közvéleményre nagy hatást gyakor­ló televíziót, rádiót. Kivált a válasz­tásokat megelőző hónapokban. El­­várható-e az önmérséklet, amikor más, volt szocialista országokban a kormányzat minden teketória nélkül elfoglalta a médiát? Az már más lapra tartozik, hogy nyert-e általa vagy sem. Hiszen ebben a térség­ben a propaganda nemegyszer vál­tott ki a kívánttal ellentétes reakciót. A szócső szerepét betöltő tömegtá­jékoztatás minden trükkjét ismeri az állampolgár. Gyanakszik még a tényszerű közlésekkel szemben is, hátha manipulálni akarják velük. Azaz kérdéses, hogy a kisajátított média növeli-e a kormányzat befo­lyását, megnyeri-e a választókat. Az exlex állapot ezért is szomorú. Sür­gősen ki kellene belőle keveredni. Az sem mindegy, miképp, mit ál­dozva föl a megegyezésért. Maros Dénes Panics is pályázik a szerb elnöki tisztségre Brit üzenet a jugoszláv embargó betartatásáról HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Boszniában többnyire betartják a vasárnap éjfélkor életbe lépett fegy­­vernyugvást a szemben álló erők. Szerb közlések szerint még a Drina völgyében is nyugalom volt: az ott állomásozó muzulmán csapatok sem kezdeményeztek harcokat, noha a muzulmán fél nem csatlakozott a tűzszüneti megállapodáshoz, sőt áru­lással vádolja a horvátokat - jelentet­te az MTI. A határidő lejártáig 13 politikus jelöltette magát a szerb elnöki tiszt­ségre, de közülük csak Slobodan Mi­losevics eddigi szerb államfőnek és Milan Panics jugoszláv miniszterel­nöknek van komoly esélye. Panics az utolsó pillanatban a belgrádi egyete­misták kezdeményezésére vállalta a jelöltséget, korábban úgy foglalt ál­lást, hogy Dobrica Cseszics jugoszláv elnökkel együtt indul majd esetleg a választáson. Miután Cseszics nem vállalt jelöltséget, Panics a szerb elnö­ki tisztség mellett döntött, legalábbis arról beszélt, hogy a szerb elnöknek jelenleg nagyobb alkotmányos felha­talmazása van, mint a jugoszláv szö­vetségi elnöknek. Panics számára az egyetemisták kezdtek aláírásgyűjtést, s rövid idő alatt összegyűlt a szüksé­ges tízezer név. Panics indulása meg­lepte a szocialistákat, s rövid időn be­lül három kormánytag vált ki Panics kabinetjéből. Távozott Kovács Osz­kár miniszterelnök-helyettes is, aki azzal indokolta leköszönését, hogy Panics jelöltette magát a szerb elnöki tisztségre, s mivel a szocialista párt­nak - amelynek Kovács Oszkár is tag­ja - van saját jelöltje (Milosevics) erre a posztra, nem maradhat a kormány­ban. Szombaton Radmila Milentije­­vics tárca nélküli miniszter, vasárnap pedig Nikola Sainovics gazdasági mi­niszter vált meg tisztségétől. Panics ezzel kapcsolatos állásfoglalásában sajnálkozását fejezte ki, s hangsúlyoz­ta, hogy Milosevics önző célok érde­kében arra törekszik, hogy szétzúzza kormányát. A Vreme című belgrádi lap által közzétett közvélemény-kuta­tás szerint Milan Panics magasan ve­zet Milosevics elnökkel szemben, aki csupán két déli választókerületben tud előnyt felmutatni. A brit kormány egyelőre nem hozza nyilvánosságra azt az üzenetet, amelyet pénteken küldött a magyar, a bolgár és a román kormánynak a Ju­goszlávia elleni embargó szigorúbb betartatásáról, mert úgy véli, hogy ez a címzett kormányok ügye. A brit külügyminisztérium szóvivője azon­ban hétfőn Londonban tájékoztatta az MTI-t az üzenet tartalmáról. A BT-tag Nagy-Britannia külügymi­nisztere, Douglas Hurd, úgy is, mint az EK miniszteri tanácsának soros el­nöke, pénteken levelet adott át Ma­gyarország, Románia és Bulgária londoni nagykövetének, amelyben bátorította és sürgette az érintett kor­mányokat, hogy mindent tegyenek meg a Jugoszlávia elleni embargó hatékonysága érdekében. (Folytatás a 3. oldalon) Figyelmeztetem, felhatalmazásunk van fegyverhasználatra Elfogták a möllni gyilkosságok tettesét BONN - Letartóztatták a möllni háromszoros gyilkosság első számú tettesét - jelentette be Karlsruhében hétfő délután Alexander von Stahl szövetségi legfőbb ügyész. A 19 éves möllni illetőségű férfi alaposan gya­núsítható azzal, hogy cinkosaival a múlt vasárnapról hétfőre virradó éj­szaka felgyújtott két, török állampol­gárok által lakott bérházat, három nő halálát és többek súlyos sebesülését okozva. A letartóztatott személy szep­tember eleje óta tagja a már szerdán őrizetbe vett Michael Peters neonáci bandájának. A banda tagjainak több­sége időközben ugyancsak rendőrkéz­­re került. A főállamügyészség már a múlt héten ebben az irányban folytat­ta a vizsgálatot, ám épp a nyomozás érdekében hírzárlatot rendelt el. Időközben szárnyra keltek olyan mendemondák is, hogy a gyújtogatás mögött egymással rivalizáló török csoportok harca, netán szerelemfél­tés rejlik. A nyomozás akkor kapott döntő lendületet, amikor a Peters-fé­­le banda egyik tagja beismerő vallo­mást tett. A társaság másutt is részt vett terrorcselekményekben, gyújto­gatásokban és sírgyalázásokban, el­sősorban Schleswig-Holstein és Mecklenburg-Elő-Pomeránia tarto­mányban. A német rendőri szervek vasár­nap több gyújtogatás tetteseit is órák alatt őrizetbe vették. (Józsa) A népi küldöttek kongresszusának megnyitása előtt Kompromisszumos döntés az SZKP alkotmányosságáról (Tudósítónld­ól) MOSZKVA­­ Kompromisszu­mos döntést hozott hétfőn az orosz alkotmánybíróság az SZKP-t és az orosz fiók pártját betiltó elnöki rendeletek alkot­mányosságát vizsgáló, július 7-én kezdődött eljárás befejez­tével, s így a népi küldöttek kedden nyíló kongresszusának előestéjén sem Borisz Jelcin, sem a Gajdar-féle reformokat elutasító ellenzék nem jutott újabb aduhoz. Az alkotmánybíróság határozata értelmében az SZKP irányítási struk­túráinak a feloszlatása az államfő ré­széről törvényes lépés volt, a kommu­nista párt alapszervezeteivel való ha­sonló elbánás azonban már sértette az alkotmányt. A testület szintén jo­gosnak ítélte az SZKP kezelésében lévő állami tulajdon elkobzását. A bírák ugyanakkor nem foglaltak ál­lást az SZKP működésének alkotmá­nyos avagy alkotmányellenes mivol­ta ügyében, arra hivatkozva, hogy 1991 augusztusára-szeptemberére „az SZKP gyakorlatilag széthullott”. Első nyilatkozataikban természete­sen mindkét fél képviselői elégedet­lenségüknek adtak hangot, bár Miha­il Fedotov, Jelcin megbízottja öröm­mel nyugtázta, hogy az alkotmánybí­róság formálisan is­ nem létező szer­vezetnek ismerte el az SZKP-t. Fedo­tov egyébként felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az alkotmánybíróság össze­tétele a jelenlegi ellentmondásos po­litikai erőviszonyokat tükrözi, ezért ettől a testülettől mást nem is lehetett várni. Nyikolaj Rizskov exkormányfő kompromisszumosnak minősítette a verdiktet, Jegor Ligacsov egykori pl­­tag viszont csalódottnak mutatkozott, ám kijelentette, hogy lehetővé vált a párt újjászületése. A kongresszust megelőző napon egyébként nem hagyott alább az orosz közélet legfontosabb szereplő­inek aktivitása, s a számos sajtótájé­koztató mellett az utolsó pillanatig folyt a kulisszák mögött az alkudo­zás. Kommentátorok biztatónak ta­lálták a Polgári Szövetség egyik ve­zetőjének, Vaszlij Lipickijnek azt a nyilatkozatát, melyben a centrista tömörülés támogatásáról biztosította Jelcin és a kabinet kompromisszum elérésére irányuló törekvéseit. Lipic­­kij az Interfaksz hírügynökségnek el­mondta: elképzelhető, hogy a kong­resszuson mégsem dől el a kormány­átalakítás problémája, de ha így lesz is, az elnöknek szerinte előbb vagy utóbb rendeznie kell ezt a politikai csatározások középpontjába került kérdést. (Folytatás a 2. oldalon) Merénylet a kolozsvári Mátyás-szobor ellen BUKAREST - Gheorghe Funar kitalálta Mátyás király lovas szobrá­nak meggyalázását, s miközben ke­mény börtönévekre ítélték azokat a kissé pityókás fiatalokat, akik Avram láncú szent szobra körül hangoskod­tak, randalíroztak, addig egy város polgármestere kénye-kedve szerint űzhet csúfot az együtt élő nemzetiség műemlékeiből. És különösen akkor válik szabaddá az út, miután Tom Lantos amerikai képviselő „megbé­kélve” távozik Romániából. (Folytatás a 2. oldalon) Fegyelmi Hankiss Elemérrel szemben A miniszterelnöki sajtóiroda hét­fő este MTI-hez eljuttatott közlemé­nye szerint: A kormány a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi ΧΧΧΠΙ. törvény 45. pragrafusa (1) bekezdé­se, illetőleg a 46. paragrafus (1) be­kezdése alapján gazdálkodás köré­ben fennálló kötelezettségek meg­szegése miatt fegyelmi eljárást­­indí­tott Hankiss Elemérrel, a Magyar Te­levízió elnökével szemben. A fegyel­mi eljárás vizsgálóbiztosának a kor­mány Balsai István igazságügy-mi­nisztert jelölte ki. (További információk a 4. oldalon) ENSZ-tilalom a vízi szállításra Megáll a forgalom a szerbiai Dunán Az ENSZ Biztonsági Tanácsa november 18-án hozta meg azt a határozatát, amely megtiltja a Du­na Szerbián keresztül folyó szakaszán a nyersolaj, az olajtermékek, a szén, az energiatermelés céljait szolgáló berendezések, a vas, az acél, más fémek, a vegyszerek, a gumi, a gumiabroncs, a járművek, a repülőgép és mindenfajta motor szállítását. Mint azt több, érintett cég vezetőjétől megtud­tuk, meglehetős fejtörést keltett az ENSZ-tilalom értelmezése, ugyanis a Duna nemzetközi hajózási útvonal, ami egyben azt is jelenti, hogy azon nem akadályozható a kereskedelmi forgalom, és nem szedhető semmiféle díj a folyam használatáért. To­vább növeli a bizonytalanságot, hogy a határozat nemcsak a Szerbiába címzett áruk szállítását, ha­nem az átmenő forgalmat is tiltja. Ebből következik, hogy számos magyar cég ma még felmérhetetlen károkat szenvedhet, sőt nincs kizárva, hogy a több hónapig elhúzódó tiltás a vállalatok csődjéhez is vezethet. Elsősorban a duna­újvárosi Dunaferr, de a Mahart, a gabonaipar és még számos vállalat komolyan érintett az ügyben. A helyzet pikantériáját fokozza, hogy a nem­zetközi előírások szerint csak akkor sérti meg a szállító ország az embargót, ha szándékosan, avagy kényszer hatására köt ki bárhol a tiltott sza­kaszon. Természetesen a Szerbián túli célpontokig a hajók igyekeznek kikötés nélül eljutni, miközben kockáztatják az áruk biztonságát. Mégis van olyan ukrán cég, amelyik az ENSZ-határozatot nem ér­telmezi tiltásként, hiszen ők továbbra is úgy tekin­tik a Dunát, mint bármely más nemzetközi vízi út­vonalat, ami ilyen közelítésben semleges, tehát tranzitszállításra használható. Magyarország minden Duna melléki állammal szemben hátrányosabb helyzetbe került a döntés miatt, sőt egyes vélekedések szerint csak és kizáró­lag minket sújt a határozat. Németország és Auszt­ria elenyésző forgalmat bonyolít a Duna szerbiai szakaszán. Bulgária és Románia rendelkezik ten­geri kikötőkkel. Szlovákia pedig viszonylag olcsón meg tudja oldani a szállítási gondjait, hiszen Kassa és Odessza között kiváló vasútvonal működik. A Biztonsági Tanács lehetőséget ad eseti en­gedélyek kiadására, amelyekről szintén New Yorkban döntenek. Több kereskedelmi cég vezető­je egybehangzóan állítja, hogy ezek az engedélyek rendkívül hosszú idő alatt születnek meg és közben olyan mértékben veszítik el a magyar áruk a Du­nán keresztül kézben tartott mediterrán, közel- és távol-keleti piacokat, hogy azok visszaszerzésére szinte semmi esély nem marad. (sz. 1.) MA BELFÖLDÖN Turulavatás baj nélkül 4. oldal Patikamérlegen: venni vagy nem venni? 5. oldal Az értelmiség és a délszláv válság 6. oldal Az állatcsempészet jövedelmezőbb az autólopásnál 7. oldal Keddi vendégünk: Kósa Ferenc, a Ka-Hub vezérigazgatója 8. oldal A jegybanktörvény egy éve 9. oldal Színházhajó és menedzserképzés 11. oldal Holt remény 13. oldal Újabban pénzt ad a betörő 16. oldal KÜLFÖLDÖN Kelet-Európáról Münchenben 2. oldal Fokozódó ENSZ- elszántság 3. oldal HOLNAP Döntésképesek-e bíróságaink? 6. oldal Pinpernel-akció 1956-ban 7. oldal Egy titkosügynök feljegyzései 10. oldal

Next