Magyar Nemzet, 1992. december (55. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-21 / 300. szám

HÉTFŐ, 1992. december 21. Gazdaság Székesfehérvár egyike azoknak az ipari városoknak, amelyeknek az elmúlt négy évtizedben természetellenesen erőltetett - ha tetszik: szocialista - fejlődést ren­ delt a sors. Az „eredmény" nem is ma­radt el: nagyüzemei - az Ikarus, a Vide­oton, az alumíniumipar - piaci problé­mákkal, elbocsátásveszéllyel küzdenek. Fejér megyei statisztikai adat: 27-28 ezer ember került az utcára, köztük je­lentős arányban jól képzett mérnökök, technikusok, szakmakultúrával, tapasz­talattal rendelkező szakmunkások. A Vi­deoton új vezérkara az elmúlt hónapok­ban már talált megoldást a gyárkapun belüli válság orvoslására, ám az ott lévő erőforrások szerények ahhoz, hogy egy egész régión segíteni tudjanak. Máshol, másmilyen ellenszert is keresni kell - úgy tetszik, Székesfehérvár gazdáinak ez sikerült is. A városi önkormányzat, a Fejér Megyei Vállalkozói Központ, továbbá a Magyar Pari­bas Részvénytársaság egymásra találásából megszületett a megoldás. Együttes erővel létre­hozták a székesfehérvári ipari zónát. Hogy mi is ez? Látszólag egyszerű a válasz: közművesített zöld mező, ahová a befektetni szándékozók ked­vező kondíciókkal hozhatnak üzemet, gyárat, bármit, ami kölcsönösen előnyös a városnak, il­letve a tőketulajdonosnak. A három „üzlettárs” e célt szolgálva készítette el a feasibility studyt, melynek segítségével hat alapvető kérdésre ke­resték, adták meg a választ. Ezek: miért pont Magyarországon; miért pont Székesfehérvárott; miért pont ipari zónát; milyen fontában és mi­lyen ütemben; milyen konkrét térségben; mi­lyen gazdaságossággal hozható létre? Versenyképesebb az új Dr. Tóth Ferencnél, a Fejér Megyei Vállal­kozói Központ ügyvezető igazgatójánál még­sem az iméntiekre kérdeztünk rá, hanem arra, hogy miért választották a teljesen új létesítését a székesfehérvári létező iparvállalatok meg­mentése helyett. Nem a saját akaratuk, elhatá­rozásuk döntött, hanem a piac. Be kellett látni­uk, hogy a befektetőknek sokkal előnyösebb a zöld mezős, infrastruktúrával ellátott „terep”, különösen akkor, amikor az ajánlatot tevők a kondíciókat igyekeznek versenyképessé tenni a nemzetközi mezőnyben is. Ilyenformán az invesztálók valóban összemérik a kínálatot an­nak alapján, hogy hol olcsóbb, hol jutnak köze­lebb a tervezett piacukhoz, hol találnak céljaik­nak leginkább megfelelő, képzett munkaerőt. Érdemes szemlélődni Európában, s nyomban kiderül, hogy ilyen alapon vizsgálható befekte­tési lehetőséget máshol is ajánlanak: valóságos versenyre kényszerülnek a székesfehérváriak. De esélyeiket nem rontják azáltal, hogy a meg­lévő ipari létesítményekbe próbálják meg be­­kényszeríteni a befektetőket. A célt, munkát, megélhetést hoznak a képzett munkaerőnek, eredményesebben teljesíthetik, ha jobb feltéte­leket kínálnak a tőketulajdonosoknak. Az önkormányzat, a vállalkozási iroda és a francia hátterű bank közösen vállalt részt a meg­valósíthatósági tanulmány elkészítésében. Saját kérdéseikre válaszolva előbb a magyar gazdaság helyzetét elemezték, megállapítva, hogy a régió­ban mérhetően itt találják a legstabilabb viszo­nyokat a befektetők. S miután a piacgazdaság ér­dekeit szolgáló jogrendszer csaknem teljesen ki­épült már, a külföldi befektetők egyre több ha­sonlóságot találnak az otthon megszokott körül­ményekhez, nem kell számolniuk a legfőbb aka­dályokkal. A székesfehérvári régió pedig az or­szágon belül kínál vonzó specialitásokat. A föld­rajzi és közlekedési előnyök mellett a gazdasági potenciál is szinte vetekszik a fővárosival. A már korábban elért fejlettségi szint társaságában em­lítik a tanulmány szerzői azt az előrejelzést, hogy a térségben az országon belül az elsők kö­zött zajlik le a gazdasági struktúraváltás, illetve régiójuk ugyancsak az elsők között kapcsolódhat be a nemzetközi gazdasági életbe, itt indul meg leghamarább a gazdaság konszolidációja. Ma­­­­gáról a városról, mint az ipari zónát létrehozó te­lepülésről olyan válságövezetként szólnak, ame­lyik képzett, ugyanakkor viszonylag alacsony bérű munkaerővel, relatíve fejlett infrastruktúrá­val rendelkezik. Az „önvizsgálódás” eredménye pedig az, hogy mint általában mindenütt a világban, ahol létrehoznak ipari zónákat, Székesfehérváron is várja a helyi társadalom, érzékelhetően emel­kedik a foglalkoztatottság, és elősegíti a kör­nyék gazdasági fellendülését. A befektetők szempontjából viszont egy nyereséges vállal­kozás működtetése a legfontosabb cél, amely a befektetési alternatívákkal összevetve is kedve­ző hozamot tesz lehetővé. A tanulmányban is leszögezik, hogy a befektetői hosszú távú re­mények a megvalósítás színvonalától és minő­ségétől függnek. Döntően ez határozza meg ugyanis, hogy milyen attraktivitása lesz az ipa­ri zónának és ebből következően milyen érték­­növekedést tud a befektető elfogadtatni a bete­lepülő vállalkozóval. Tulajdonlási változatok Az ipari zóna három vállalkozója szerint egy önálló és lehetőleg vegyes tulajdonú gaz­dasági társaságot célszerű alapítani. Ide „adják be” az alapítók az ingatlanokat, s e vállalkozás kapja feladatul a működtetés megszervezését, a hosszú távú területhasznosítást. A vállalkozási központ, az önkormányzat és a Magyar Pari­bas Rt. már elkészítette az ipari zóna működési modelljét, egészen pontosan azt, hogy milyen pénzügyi mechanizmuson keresztül alakítják át a befektetett forrásokat nyereséggé, hogyan ter­mel jövedelmet a befektetőknek. Egy szakmai zsűri minősítésével bíró meg­valósíthatósági tanulmány az alapja a potenciá­lis befektetői kör megkeresésének. A Paribas vállalja a földterület megvásárlásához szüksé­ges pénzügyi források összegyűjtését, illetve nemzetközi kapcsolatrendszere révén felkutatja az ipari zónába települő vállalkozók„felkutatá­sát”. Az önálló vállalkozást, mely előbb a zóna beruházásait szervezi meg és bonyolítja le, ké­sőbb pedig a működtetésért lesz felelős, a Ma­gyar Paribas Rt., a földterület jelenlegi tulajdo­nosa, a helyi és a megyei önkormányzat, a Re­gionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és esetleg a betelepülő magyar és külföldi vállala­tok mondhatják magukénak. A székesfehérvári program megvalósítói már most többféle tulajdonlási lehetőséget ajánlanak az ipari zóna leendő befektetőinek. Ilyen például az a változat, hogy a betelepülő cég megvásárolja a földterületet és felépíti az igényeinek megfelelő épületet. Mód lesz arra, hogy szerződéses alapon mind a földterületet, mind a rá építendő épületet bérli a cég. Annak sincs akadálya, hogy a zónát megvalósítók kft.­­je apportként vigye be a vállalkozásba a va­gyont, s a befektetővel együtt legyen érdekelt az ott folyó tevékenységben. A „házigazdák” foglalkoztak már azokkal a részletkérdésekkel is, amelyeknek lényege a le­endő befektetők, beköltöző cégek orientálása. A régió sajátosságaiból következően azt látják cél­szerűnek, hogy az elektronika és a gépipar vál­lalkozásai települjenek be. A város közelsége és a terület környezetvédelmi helyzete megnehezí­tené vegyipari és állati eredetű élelmiszer-ipari feldolgozó technológiák meghonosítását. A közepes méretű cégek számára kínálkozik a leg­több haszon abból, hogy az iparilag fejlett kör­nyezetbe költöznek be. Az ipari zóna egészének szempontjából stabilabb működést biztosít és alacsonyabb kockázatot jelent a kellően diverzi­fikált összetételű vállalkozási kör. A nemzetkö­zi tapasztalatok egyértelműen tanúsítják a pozi­tív, egymást erősítő hatások szerepét. Vásárlóerő születőben ? Az ipari zóna célját szolgáló területet, terü­leteket is kijelölték már a vállalkozás indítói. És meglehet, hamarosan nemcsak papíron, tervrajzon lesz igaz a székesfehérváriak álma. A város, a régió lakossága okkal számít arra, hogy a zóna többféle jótékony hatással lesz majd az életükre. Hiszen nemcsak a közvetlen foglalkoztatás oldja meg sokak kenyérkerese­tét, hanem a munka és a jövedelem a nagyobb vásárlóerő megjelenését is elősegíti. Amit az a vállalkozói kör lát szívesen, amelyiknek ma­napság éppen a piac beszűkülése a legfőbb problémája. Azzal is okkal számolnak a város­ban, hogy a zóna leendő cégei mint megrende­lők jelennek meg más helyi vállalkozóknál. Az önkormányzat, a vállalkozói központ és a Ma­gyar Paribas Rt. pedig már okkal gondol rá, a jelentékeny szellemi és anyagi befektetés egy új „szakmát” is létrehoz, olyan know-how-val rendelkeznek maholnap, melyet idehaza egye­bütt is jól fel lehet használni. Mi több, minden bizonnyal érdemes is. Gergely László Székesfehérvár a befektetőkhöz alkalmazkodik Valóságos álmok zónája Emberi Erőforrás-gazdálkodók Kamarája Alternatívát a felmondólevélnek! (Tudósítónktól) A novemberi statisztikai adatok szerint Magyarországon 648 ezer re­gisztrált munkanélküli van. Ám ez nem tükrözi a valós helyzetet, ennél ugyanis körülbelül 10 százalékkal többen vallják magukat állástalannak - mondta Bagó József, a Munkaügyi Minisztérium foglalkoztatási főosz­tályának munkatársa azon a konfe­rencián, amelyet az Emberi Erőfor­rás-gazdálkodók Kamarájának meg­alakulása alkalmából tartottak. Az érdekképviseleti testület tagja lehet minden, Magyarországon be­jegyzett és működő társaság, amely­nek profiljába beletartozik az emberi erőforrás-fejlesztés, a létszámgazdál­kodás vagy a humánmenedzselés. A kamara életrehívásától a tagok azt remélik, hogy a szakma megszer­vezése révén nőhet a tömeges lét­számleépítéssel foglalkozó, az embe­ri erőforrás fejlesztésében gondolko­dó tanácsadó cégek megbecsülése. Merthogy ezekre a szakemberekre a gazdasági helyzet romlásával egyre nagyobb szükség van. Kató Gábor, a Budapest Invest­ment vezetője 22 vállalat 13 ezer al­kalmazottjának elbocsátása során szerzett tapasztalatairól beszámolva hangsúlyozta: a létszámleépítések szinte kivétel nélkül mind egysíkúak. Az egyetlen alternatíva: a munka­­vállaló megkapja a felmondólevelet. (S hogy sokszor még ez sem szabá­lyosan történik, arról árulkodik a Munkaügyi Bíróságnál lévő perek számának növekedése.) Az ilyen „kurtán” elbocsátott emberek nem csoda, ha keserűen távoznak a válla­lattól. A legtöbb hazai cégnél a létszám­­csökkentés kényszer hatására törté­nik. A tanácsadókat pedig általában csak akkor keresik fel, amikor már minden lehetséges eszközt kipróbál­tak a menedzserek - de egyik sem vezetett sikerre. Az elbocsátásokat az érintettek számára kínkeservessé teszi az is, hogy a szakszervezettel történő ér­dekegyeztetésnek nincsen jogsza­bály által meghatározott lépése, sem gyakorlata. Sok gond van a vállala­ton belüli hiányos tájékoztatással, in­formációáramlással is. Kató Gábor szerint minden töme­ges létszámleépítésnél sokat segítene, ha a tanácsadókat már kezdetben be­vonnák a helyes folyamat levezénylé­sébe, s ha kikérnék véleményüket a munkanélkülivé válók „kezeléséről”. Drimál István, az Easy Learning Kft. ügyvezető igazgatója úgy látja, komoly problémát okoz az is, hogy nem oda csoportosítják a munkanél­küliek ellátására szolgáló állami pén­zeket, ahova kellene. Az anyagi forrá­sokat a munkaügyi központok kapják (többek között átképzésre) - pedig ezek már ,hozott anyaggal” dolgoz­nak. Ehelyett sokkal célszerűbb lenne, ha maguknál a tömeges létszámcsök­kentő cégeknél történne az átképzés - ennek megfelelően ők kapnának köz­ponti támogatást erre a célra. E mód­szernek nagy előnye, hogy nem „le­robbant”, a munkanélküli-betegség­ben (apátiában, csüggedtségben) szen­vedő emberekkel kellene dolgozni. Környezetvédők kitüntetése Az 1990-ben alapított ipar a kör­nyezetért alapítvány célja, hogy hozzá­járuljon az ipar környezetkárosító hatá­sainak­­mérsékléséhez, az ipari szennyezések korrekt meghatározásá­hoz, a kármegelőzés és kárelhárítás módszereinek kidolgozásához. Az em­lített célokat kiegészíti a környezetvé­delmi tudatformálás érdekében az ok­tatás, továbbképző tanfolyamok, szim­póziumok, periodikák támogatása. Az e területen tevékenykedő egyének és szervezetek munkájának elismerése­képpen az idén másodszor kapták meg az alapítvány díját az arra érdemesek. A kuratórium egy egyéni és két kollek­tív díjat ítélt oda, amelyeket dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter szombaton adott át ünnepélyes keretek között Az ünnepségen jelen volt Ke­resztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter is. Az egyéni kategóriában a díjazott dr. Rédey Ákos, a Veszprémi Egyetem kémiai technológia tanszékének tan­székvezető egyetemi docense. Az in­doklás kiemeli, hogy nemcsak a kör­nyezetkímélő technológiák fejleszté­sével kapcsolatos kutatási tevékenysé­gével szolgált rá az elismerésre, ha­nem hosszú évek óta vezető szerepet játszik a magyar környezeti felsőokta­tás kiépítésében, a környezevédelmi ipari szakemberképzés fejlesztésében. Elévülhetetlen érdemeket szerzett ab­ban, hogy ez év szeptemberében ha­zánkban elkezdődött az ötéves, egye­temi szintű környezetimérnök-képzés. Vezetésével alakult ki a képzés euró­pai színvonalú tartalmi programja. Kollektív díjat kapott az Ajkai Erő­mű és Ajka város önkormányzata. A város egyike azon településeknek, amelyek légszennyezettsége jóval meghaladja az országos átlagot. A köz­lekedés és a lakásfűtés mellett az erő­művi szennyezés a meghatározó. A légszennyezettség csökkentésének megoldásában példa értékű az erőmű és a város összefogása és együttműkö­dése a pénzügyi feltételek megteremté­sében, a műszaki, gazdasági és környe­zetvédelmi szempontból legelőnyö­sebb megoldás megtalálásában. Az erőműben a Villamosenergia-ipari Ku­tatóintézet által kifejlesztett hibrid fluid tüzelésű technológiát valósították meg, ennek következtében a kéndioxid-ki­bocsátás mintegy 50-70, a nitrogén­­oxid kibocsátás 30, a porkibocsátás 65 százalékkal csökkent, egyidejűleg 20 százalékkal növekedett a hatásfok. A másik kitüntetett kollektíva a Tatai Környezetvédelmi Rt. A szer­vezet 1981-es megalakulása óta fog­lalkozik Komárom-Esztergom me­gye, ezen belül a Tatai medence kör­nyezetvédelmi problémáinak átfogó vizsgálatával, elemzésével és lehető­ség szerinti megoldásával. Az rt. komplex térségi fejlesztési tervet dolgozott ki, amely tartalmazza a helyzet elemzését, a műszaki megol­dások lehetőségeit, a szükséges gaz­dasági és szervezési kereteket. A projekt kidolgozásával összefüggő adatok, információk számos olyan probléma megoldására adnak lehető­séget, amelyek a térség egészének környezeti állapotát javítják, ugyan­akkor az ország más területein is al­kalmazhatók. Jelentős a társaság közszolgálati munkája a környezet­védelmi oktatásban, szemléletalakí­­tásban, ismeretátadásban. (m.f.) VALUTAÁRFOLYAMOK 1992. DECEMBER 21-ÉN (EGY EGYSÉGRE FORINTBAN) Angol font Vétel Eladás Francia frank Vétel Eladás Német márka Vétel Eladás Olasz líra Vétel Eladás (1000 egységre) Schilling Vétel Eladás (100 egységre) Svájci frank Vétel Eladás Svéd korona Vétel Eladás USA-dollár Vétel Eladás OTP 126,01 134,29 15,12 15,96 1 5­7 ,66 1 54,56 55,97 167,4611 734,62 775,80 1 57,46 60,72 1 11.29 *-12530 79,81 84,47 IBUSZ 125,6732 133,4468 14,9768 15,9032 51,1869 54,3531 56,755 60,265 727,77 772,79 56,9487 60,4713 11,4460 12,1540 80,1026 85,0574 IER 127,34 131,78 15,21 15,67 1­­­52,00 1 53,54 1­37,51 1­5951 739,28 761,26 1 57,74 59,68 1159 12,01 81,02 84,14 KONZUM 125,77 133,76 14,99 15,89 51,25 54,33 56,73 60,40 728,26 771,85 57,00 60,42 11,48 12,21 80,04 84,89 Magyar Nemzet 9 RÖVIDEN JÖVŐRE NEM CSÖKKEN a lakosság fogyasztása­­a kormány prognózisa szerinti első ízben a gazdasági rend­szerváltás óta. A számítások szerint jövőre szinten marad az ez évi fo­gyasztási színvonal. Az idén mintegy 4 százalékkal csökken a fogyasztás, kisebb mértékben mint tavaly, amikor a visszaesés megközelítette a 10 szá­zalékot. OROSZORSZÁG kétmilliárd dolláros hitelre számíthat az Egyesült Államok részéről; a pénzt az orosz olajipar rohamos hanyatlásának megállításá­ra szánja az amerikai Export-Import Bank. A GANZ-HUNSLET VASÚTI JÁRMŰ­GYÁR új tulajdonosi struktúrában kezdi a jövő évet. A Jenbocher Transportsysteme AG - Ausztria egyik legnagyobb vasúti gördülőanyaggyártó cége - ugyanis megvásárolta az angol-magyar alapítá­sú vegyes vállalat részvényeinek 49 szá­zalékát, és ezzel 100 százalékos tulaj­donosa lett a járműgyárnak. AUSZTRIA NEHÉZ ÉV ELŐTT ÁLL A korábbi kétszázalékos növekedés he­lyett most 1,2, illetve 1,25 százalékot jósol két tekintélyes bécsi gazdaság­kutató intézet. A szakemberek szerint jövőre csak a - szintén kissé lanyhuló - hazai magánfogyasztás tartja fenn az osztrák gazdaságot. A JAPÁN KORMÁNY a hazai kereslet által alátámasztott fellendülés beindu­lására számít az 1993-as pénzügyi évben. A tokiói vezetés a nemzeti ter­mék 3,5 százalékos növekedését prognosztizálja, vagyis derűlátóbb a legtöbb gazdaságkutató magánintézet 2,3-2,8 százalékos prognózisánál. A CSEH PARLAMENT a hét végén elfo­gadta a hamarosan önállóvá váló köz­társaság első elkülönült költségvetését. Ivan Kocarnik cseh pénzügyminiszter a tervezet beterjesztésekor hangsú­lyozta: az 1993-as költségvetés első ízben lesz mentes azoktól a terhektől, amelyeket a szegényebb szlovák or­szágrész támogatása jelentett eddig az államháztartás számára évről évre. Az elfogadott költségvetés mérlege ki­egyensúlyozott: mind a bevételi, mind a kiadási oldalon 342 milliárd korona szerepel. Országos franchise-rendszerben júliustól működik a szatócsboltok hálózata A falusi lakosság többnyire a kö­zeli, vagy rosszabb esetben a távoli városba kénytelen utazni, ha a napi élelmiszereken kívül egyéb vásárol­­nivalója akad. A legtöbb kistelepülé­sen ugyanis hiányoznak a régi ve­gyeskereskedések, a szatócsboltok. A magánvállalkozók közül felte­hetően többen foglalkoznának a ke­reskedés e formájával, amennyiben biztos anyagi és szakmai hátteret tudnának maguk mögött. Erre ala­pozza országos franchise-rendszeré­­nek tervét a Szatócs Üzlethálózat Kft. Az öt magyar magánvállalkozó tár­sulásával, 100 millió forintos alaptő­kével létrehozott kereskedelmi vál­lalkozás a régi szatócsboltok üzlet­­formáját kívánja átültetni a mai ke­reskedelmi viszonyok közé. Területi, központi raktárakat hoz létre, ezek­ből látja el egységesen az ugyan­olyan választékot kínáló és ugyan­olyan áron árusító, az ország legkü­lönbözőbb részein lévő kis üzleteket. A szatócsokat azokból a vállalkozó szellemű vidéki lakosokból választ­ják ki, akik rendelkeznek - főleg csa­ládi házakban - 30-50 négyzetméter alapterületű, üzletnek alkalmas he­lyiséggel, és készpénz híján, garanci­aként hajlandók egymillió forint ér­tékben ingatlanjukat jelzáloggal megterhelni. Biztosítékként egyéb­ként elfogadnak 500 ezer forint kész­pénzt, illetve 60 százalékban kárpót­lási jegyet is. Az üzletberendezést és az áru­készletet a Szatócs Üzlethálózat ad­ja; a felszereléshez tartozik egyebek közt egy olyan, számítógépes háló­zatba bekapcsolható pénztárgép, amely az összes adminisztrációt ké­pes elvégezni a készletnyilvántartás­tól a boltos napi bevétele alapján megkeresett jutalékának kiszámítá­sáig. A vállalkozótól nem kérnek ke­reskedői, szakmai végzettséget, megtanítják viszont az összes tudni­valóra. A szatócshálózat már júliustól működik, az első területi raktárköz­pontokat, amelyek diszkontáruház­ként a kiskereskedőket és a lakossá­got egyaránt kiszolgálják, Bácsbo­­kodon, Zalaszentiványban, Szolno­kon és Nyíregyháza mellett megnyi­tották. A tervek szerint a jövő év végéig tíz központi raktáráruházat és a kör­nyékükön 100-120 szatócsboltot hoznak létre. Összesen mintegy 1200 kis üzlet kapcsolódik majd a sza­tócshálózathoz, amelynek árai a ter­melőktől való közvetlen árubeszer­zés révén lényegesen alacsonyabbak lesznek. Már most több mint hétezer érdeklődőt, jelentkezőt tartanak nyil­ván, közülük kerülnek ki azok, akik az 50-60 százalékban hazai árukat árusító, modern kereskedelmi lánc tagjaiként életformául választják a falusi szatócsságot. (osváth)

Next