Magyar Nemzet, 1992. december (55. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-21 / 300. szám
10 Magyar Nemzet A kompakt kazetta digitális utódja A kilencvenes évek hanghordozója A szórakoztató elektronikai termékek piacán 1963-ban jelent meg a Philips cég kompakt kazettájával, amely világszerte mindmáig a legnépszerűbb hanghordozónak számít. Tavaly 2,6 milliárd darab üres, valamint műsoros kazetta talált vevőre, míg kazettás magnetofonokból mintegy 180 millió darabot értékesítettek. A nyolcvanas években a holland vállalat újabb találmánnyal jelentkezett A Compact Disc (CD) rendszer kifejlesztésével, túlzás nélkül állítható, új korszak vette kezdetét a hifitechnikában, hiszen a digitális hangátvitel jelentős előrehaladást eredményezett a tökéletes hangvisszaadás irányában. Az őszi BNV-n pedig már a magyar vásárlóközönség is megismerkedhetett a cég legújabb fejlesztésével, a DCC-vel (Digital Compact Cassette), amely egyesíti a kompakt kazetta és a digitális hangátvitel előnyeit. A rendszer társítható az analóg eljárással, azaz a régebbi kompakt kazetták is lejátszhatók a DCC- dhecken. Ennek köszönhetően a digitális hangrögzítésre való áttérés lépésről lépésre tehető meg, a hangfelvételgyűjtemény fokozatos átalakításával. A nagy felbontású, úgynevezett PASC-kódolás segítségével a DCC- rendszerben igen tekintélyes (maximálisan 18 bites) rendszerdinamika érhető el, ami lehetővé teszi a CD- minőségű hangzás elérését. A DCC kazetták felépítésükben hasonlítanak a hagyományos kompakt kazettákra, s mint ilyenek, digitális utódaiknak tekinthetők. A DCC kazetták méretei és sávstruktúrája azonos a kompakt változatokéval, azonban azoktól eltérően video-króm-dioxidos szalagot tartalmaznak, másrészt lényegesen elegánsabb kivitelűek és könnyebben kezelhetők, mint a régi hanghordozók. Az autoreverse (oda-vissza játszó) üzemmódnak köszönhetően már nincs szükség a kazetta kézzel történő megfordítására, ezért a meghajtótengelyek számára csak a kazetta egyik oldalán képeztek ki nyílásokat, és a kompakt fejegység következtében a kazettatest összességében vékonyabb lett. A beépített szalagvédelmet az eredetileg szabadon maradt szalagszakasz és a csévélő orsók nemesfémből készült retesszel történő eltakarása biztosítja. Ez a megoldás egyrészt távoltartja a port és az egyéb szennyeződéseket, másrészt megakadályozza a szalag megsérülését, harmadsorban pedig egy szerkezet segítségével rögzíti az orsókat. Ily módon kiküszöbölhetővé vált a hagyományos kazetták egyik hibája: nem fordulhat elő, hogy a szalag magától meglazul vagy letekercselődik. Ennek a megoldásnak köszönhetően bárhová magunkkal vihetjük a kazettát, akár tok nélkül is. Mégsem válik feleslegessé a kazetta doboza, amely a videokazettákhoz hasonlóan betolós rendszerű. Homlokfelülete nyitott, így jól látható a kazettán szereplő hangfelvételekről készült tájékoztató, s a kazetta mellett még egy információs füzetecske is elfér. A DCC-rendszerben alkalmazott mechanika az autoreverse szisztémára épül, amely - mivel kevés mozgó alkatrészt tartalmaz - igen megbízhatóan működik, s emellett lökésálló is. A fejlesztők a szalag felfekvését oly módon javították, hogy afféle nyomótüskét helyeztek el a szalagot a fejhez nyomó rugó két oldalán, a fej két oldalánál pedig rögzített szalagvezető csapokat alakítottak ki. Ennek köszönhetően a lehető legszorosabb kontaktus jön létre a fej és a szalag között, továbbá állandó pontosságú szalagvezetés válik lehetővé a szalagnak a fej előtt történő elhaladása során. A hagyományos kazettáktól eltérően a DCC kazetták szalagjánál olyan új alapanyagot alkalmaztak, amely nagyobb mértékű hőmérséklet-ingadozások mellett is formatartó marad. Az üres kazettákon kiképzett furatok segítségével a készülék felismeri az adott kazettán levő szalagmennyiség kódját, és ennek alapján meghatározza a maradék műsoridőt, amit ki is jelez. Attól sem kell tartanunk, hogy tévedésből letöröljük a műsort a szalagról, hiszen ennek elkerülése érdekében felvétel-letiltó kapcsolót helyeztek el a kazettákon. A szalag alapanyaga a videokazetták esetében már jól bevált, 3-4 μτη-es vastagságú króm-dioxid réteg, vagy kobalttartalmú vas-oxid. A szalag teljes vastagsága 12 μτη, szélessége pedig - akár a kompakt kazetták esetében - 3,76 mm. Két felvételi irányra van osztva, aminek köszönhetően lerövidül a hozzáférési idő, mivel így kevesebb szalagot kell átcsévélni, s egyben lehetővé válik a szalag valamely részére felvett műsor folyamatos ismétlése is. A digitális hangjelek rögzítése nyolc párhuzamos sávban történik, amelyek mindegyike 185 pm széles. A fejegység, melynek kialakításakor a vékonyréteg technikát alkalmazták, három részre tagolható: kilenc integrált felvevőfejzés a digitális felvétel készítéséhez, kilenc lejátszófejrés a digitális felvételek lejátszásához és két lejátszófejrés az analóg felvételek (kompakt kazetták) lejátszásához. A fejfelület egyik felét a digitális, a másikat az analóg sávok foglalják el. A fejek a kompakt kazetták lejátszásakor is megfelelő hangminőséget biztosítanak. Felületüket kopásgátló réteggel is bevonták, így a szalag gyakori áthaladása semmilyen károsodást sem okoz. A digitális műsoros kazetták előállítása nagymértékben hasonlít hagyományos társaikéra: a fejlesztők megtartották a hatvannégyszeres gyári gyorsmásolási sebességet, és az új műsoros hanghordozók a korábbi másolóállomásokon készülnek. A mesterszalagok előállítására pedig a CD-rendszeréhez hasonló megoldást dolgoztak ki. Kovács L István ^ ‘Héplexikon ^ A szomálik AzAfrika szarván” fekvő Szomália ma a hírközlő szervek által legtöbbet emlegetett ország. A polgárháborúban csaknem elvérzett független állam lakóinak megsegítésére ENSZ-csapatok szálltak partra Szomáliában, így a segélyszállítmányok is lassan eljutnak az éhhalál szélén álló lakossághoz. Szomália kegyetlen éghajlatú vidék, forró, száraz szavanna. A Szomáli-félsziget a Föld egyik legforróbb területe; az évi középhőmérséklet az északi alföldeken 30°C fölött van. Mindössze két állandó vízfolyás alakult ki az ország egész területén, a Dzsuba és a Sibek. A lakosság - Afrikában szokatlan módon - etnikailag is, nyelvileg is és vallásilag is egységes; nomád vagy félnomád pásztorok. Szomália földje ősidők óta lakott volt. Az időszámításunk előtti évezredekben a mirha és tömjén, valamint más illatszerek hazája volt Az egyiptomiak az Óbirodalom idején expedíciókat indítottak ,J Punt országában, hogy templomaik számára illatszereket szerezzenek be. Punt névvel illették az egész Szomáli-partot. Hatsepszut fáraónő el-Bahariban épült templomának falán van egy jelenet, ahol Hatsepszut Punt országának lakóival látható. A képeken ábrázolt emberek elemzése azt mutatja, hogy Punt lakói részben etiópok, részben négridek voltak. A mai szomálik ezeknek az egyenes leszármazottai. A VII. századtól kezdve - az iszlám terjedésével - egyre nagyobb számban telepedtek le arabok az országban, nemcsak a partok mentén, hanem a belsőbb területeken is. A legtöbb kutató úgy véli, hogy a XXI. században a szomálik csak a félsziget északi részén éltek, és a mai Szomália főbb népei a gallák és a bantu csoport tagjai voltak. Arab útleírók szerint a szomálik a ΧΠ-ΧΙΠ. században már mai szállásterületükön éltek. Mellettük északnyugaton danakilok, délen és délnyugaton gallák, a déli partoknál, valamint a Dzsuba és a Sibeli folyók mellett bantuk élnek. A Szomália és szomszédai között fel-fellángoló harcoknak elsősorban a gyarmati örökség, a mesterséges határ az egyik oka. A szomálik elterjedési területe jóval túlnyúlik jelenlegi országhatárukon. Etiópia keleti részén (Ogaden tartomány), Kenya északkeleti vidékén és Dzsibuti egy részében is szomálik laknak. Emiatt tört ki például az ogadeni háború 1977-1978-ban, amit Szomália elvesztett. Ezt követően legalább nyolcszázezer szomáli ment át Etiópiából Szomáliába, de így is vagy másfél millióra tehető a szomszédos államokban élő szomálik száma. A danakilok és a szomálik a kusita alcsalád keleti ágával rokon nyelvet beszélnek, amely hamita nyelv. Szunnita mohamedán vallásúak, kivéve a keresztény szabókat. Embertaniig az europid nagyrasszhoz tartoznak. A danakilok kifejezetten magas termetűek, orruk és ajkuk keskeny, bőrük sötétbarna, hajuk hullámos. A szomálik sötétebb színkomplexiójúak, mint a keleti kusiták, de kevesebb bennük a negrid jelleg; utóbbit a két folyó völgyében élő bantuktól vették fel. Sötét bőrszínük eredetét csak találgatni lehet. Antropológusok véleménye szerint talán az indiaiaktól származik, akikkel valaha élénk kereskedelmet folytattak az Adeni-öböl mentén. A szomálik pontos számát nehéz megállapítani, de több mint hárommilliónyian élnek. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a Száhelövezetet sújtó szárazság megtizedelte Szomália állatállományát is. Az éhínség a nomád vándorokat menekülttáborokba kényszerítette, és csak a fejlett világtól várhatnak segítséget. Hankó Ildikó Tudomány HÉTFŐ, 1992. december 21. Megkérdeztük Hogyan helyezték üzembe a reaktort? Dr. Gadó Jánostól, a KFKI Atomenergia Kutató Intézetének igazgatójától kérdeztük abból az alkalomból, hogy az elmúlt hét végén beindították a csillebérci kutatóreaktort. - Minden atomreaktor születésének pillanata az, amikor eléri az önfenntartó láncreakciót. Ez egy viszonylag hosszadalmas, körülbelül két napig tartó folyamat. Ezt követően kerülhet sor azokra a próbamérésekre, amelyek két-három hónapig fognak tartani. A mérések során ellenőrizzük azt, hogy úgy működik-e a reaktor, ahogy az a tervekben szerepel. A mérések és a kritikussá tétel a környezetre nézve teljesen veszélytelen. A reaktornak két alapvető paramétere van: az egyik, hogy kritikus-e benne a láncreakció, tehát hogy annyi neutron keletkezik-e benne, mint amennyi elfogy. A másik pedig az, hogy hány darab neutron keletkezik. A láncreakció egyensúlya kevés neutronnál és sok neutronnál is fennállhat. Az üzembe helyezéskor még nagyon kevés neutron van a rendszerben. A reaktor még semmire sem használható, csak arra jó ez a művelet, hogy kiderüljön: azt tudja-e a reaktor, amit várunk tőle. - Mi játszódik le a reaktorban a kritikussá tétel során? - Mint említettem, a reaktorban neutronok vannak, és másodpercenként ugyanannyi neutron keletkezik, mint amennyi elfogy. Ez a két folyamat egyensúlyt tart. A rendszeren két-három hónapig méréseket végzünk, és meggyőződünk arról, hogy azok a paraméterek, amelyekre a reaktort terveztük, azonosak-e a mért eredményekkel. Ezt követően egy két hónapos szakasz alatt - ami külön engedélyhez kötött - rögzített időre (néhány órára) fölvisszük a teljesítményt, vagyis a neutronok számát megnöveljük annyira, amennyi majd a későbbiek során lesz. Amikor mindez a bemérés lezajlott, akkor reménykedhetünk abban, hogy megkapjuk az engedélyt a normális üzemeltetésre. - Milyen engedélyeket kellett beszerezni? - Magyarországon és mindenütt a világon van egy szervezet, amelyik kiadja az engedélyt. Nálunk ez az Országos Atomenergia Hivatal. Úgy adják ki, hogy előtte beszerzik húsz-harminc szakhatóság engedélyét; ez a tűzoltóságtól a rendőrségig terjed. Az említett hatóságok esetünkben is alapos vizsgálatot végeztek, hogy minden rendben menjen. (K.L) Magyar királylányok tössi legendái Az utolsó aranyágacska A svájci Winterthur melletti Töss nagyon régi, több évszázados település. Talán sokan nem is tudják, hogy a tössi domonkos kolostorban élt az utolsó Árpád-házi király, III. András leánya, az ifjabb Erzsébet. Ugyanazt a hívó szót követte, mint szentéletű előde, Hl. Béla leánya, Margit. Élete és alakja alig ismert. Legendáját egy rendtársa írta meg halála után, aki még ismerhette Ő. Erzsébet példaképe Szent Margit volt, akinek legendáját - hiszen ő is domonkos apáca volt - már a Xlll. században olvasgatták Tössben. A St. Gallen-i kódexben őrzött Schwesternbuchban Margit legendája után Erzsébeté következik. A magyar művelődéstörténet nagy nyeresége az a kötet, amelyet Puskely Mária adott közre, Árpádházi Szent Margit és Ifjabb Szent Erzsébet tössi legendája címmel, az AMEKO Kiadónál. A szerző maga is apáca, így avatott kézzel vázolja fel a ΧΠΙ-XIV. századi Európa misztikájának főbb vonásait. Bőséges német, francia, latin és olasz irodalom alapján foglalja össze az ifjabb Szent Erzsébet történetét, majd közli a tessi Margit- és Erzsébet-legendát; mindkettő e kötetben jelenik meg először magyar nyelven. Salacz Gábor 1940-ben ugyan publikálta a Margit-legendát, de eredeti középfelnémet nyelven, ami a nagyközönség számára hozzáférhetetlen. Szent Margit élete eléggé ismert, ám az ifjú Erzsébetről alig tudunk valamit. Apja, ΙΠ. András halála - 1301. január 14. - után a kislány sorsát mostohaanyja, Habsburg Ágnes vette kézbe. Sakkfiguraként szerepeltették abban a politikai játszmában, aminek tétje a magyar korona megszerzése volt. Erzsébet megunta ezt a szerepet, és két nagynénje, Szent Erzsébet és a szentként tisztelt Margit nyomdokait követte: kolostorba vonult és felöltötte a domonkos rend ruháját. Negyvenvalahány évet élt, ebből huszonnyolcat mint domonkos apáca. Temetésére elment Tössbe Habsburg Ágnes is, de hazájába csak későn jutott el az utolsó Árpád-házi királylány halálhíre. Puskely Mária alapos, magyar olvasók előtt ismeretlen dokumentumokra épített írása bizonyára sok újat mond e korral foglalkozó történészek és érdeklődő olvasók számára. Töss városka címerében ma is benne van a zöld hármas halom, rajta a fehér apostoli kettős kereszt. Máig őrzik a magyar királylány emlékét. Földi maradványainak a reformáció idején nyoma veszett. Utoljára Mária Terézia kerestette, de a kutatók csak sírjának fedőlapját találták meg. Ezt később a zürichi Landesmuseumba szállították, ma is ott látható. A kötetet számos fénykép, grafika és térkép díszíti. Külön értéke Prokop Péter festőművész ihletett képeinek közlése. Szép ajándék lehet ez a könyv fiataloknak és időseknek egyaránt. (hankó) Ifjabb Szent Erzsébet sírjának fedőlapja Az első katonai adatfelvétel Hadititok a bécsi levéltárban NEMRÉG egyedülállóan érdekes és értékes munka jelent meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványsorozatában, amely nem csak a helytörténészek számára izgalmas kútfő. Hasznosíthatják nyelvészek, régészek, etnográfusok, geográfusok, biológusok, vízügyi szakemberek Szabolcs vármegye 1782-1785-ös katonai leírását. Forrása páratlan: az az országleírás és feltérképezés, amit Josephinische Aufnahme-ként, első katonai adatfelvételként tartanak számon a kutatók. 1763-ban Mária Terézia rendelte el birodalma minden országának a feltérképezését (a hétéves háborúban bizonyosodott be, hogy nélkülözhetetlenek a hadseregnek a részletes, pontos katonai térképek), és ez a munka negyedszázadon át tartott. Az 1456 lapból álló adatfelvétel felölelte Erdélyt és a Temesi Bánságot is. Ekkor készültek el az első nagy méretarányú (M 1:28800) térképek Magyarországról, valamint még hétkötetnyi országleírás, amelyek szinte felleltározták a helységeket, a lakóépületeket, és rendkívül pontosan rajzolták meg a táj képét, vizeket, erdőket és mocsarakat, réteket, utakat, hegyeket. Sok település elpusztult azóta, a környezet megváltozott, így a felmérést végző osztrák és cseh tisztek a tudománynak igen értékes szolgálatot tettek. A földrajzi neveket azonban hallás után írták le, alkalmanként tájszólásban, ezért többnek az azonosítása ma már szinte lehetetlen. A KATONAI adatfelvétel harmadik jelentős egysége az 1784- 1787-es, első magyarországi népszámlálás volt. A háborús veszély határozta meg a katonai felmérés sorrendjét. 1766-ban kezdték Máramaros megyével, 1769-ben folytatták a felső-magyarországi határmegyékkel, Erdéllyel és a Temesi Bánsággal. Magyarország belső megyéire 1782-1785 között került sor, Szabolcs vármegyét ekkor térképezték föl. Érdekesség, hogy a hajdúkerület városait - Nánás, Dorog, Szoboszló, Hadház, Böszörmény - is idetartozónak vették föl. Rendkívül alapos munkát végzett a kiváló képességű tisztek irányításával dolgozó katonai apparátus. Az országot 39 függőleges sávra, ezeken belül sectiókra (szakaszokra) osztották; ez határozta meg a leírás arányát is. Az első katonai adatfelvételt sokáig féltve,, hadititokként őrizték a bécsi Hadilevéltárban, csak az Osztrák-Magyar Monarchia legfelsőbb katonai vezetése használhatta, a magyarok sem férhettek hozzá az 1848-49-es szabadságharc idején. Mivel az eredeti anyagot a levéltári proveniencia, az iratok eredetének tisztelete miatt nem sikerült Magyarországra hozni, az 1930-as években a térképeket lemásolták. A Bécsben lévő kéziratokról 1945 után másolatot készített a Hadtörténeti Intézet, ezt itthon rendszerezték és az országleírást gótról latin betűs németre írták át. Eddig talán négy levéltár jelentetett meg publikációt belőle, ám az országleírás még mindig feldolgozatlan. EZÉRT HIÁNYPÓTLÓ publikáció - és csak első része egy nagyobb munkának - Pók Judit levéltáros, tudományos munkatárs kötete. Fél esztendeig dolgozott rajta, lefordította magyarra, rendszerezte, és összevont tárgy- és földrajzi névmutatóval látta el Szabolcs vármegye első katonai leírását, amelyet a Rétközt tanulmányozó angol kutatók is igen kíváncsian forgattak. A második rész, Szatmár megye leírása kiadóra vár, készül Bereg, Ung és Ugocsa vármegyéé, sőt Máramarosét is szeretné feldolgozni. A publikációk értékét és jelentőségét tekintve elgondolkodtató, hogy a levéltáron kívül jóformán senki sem támogatja a kiadást. Pedig az első katonai adatfelvétel feldolgozása hozzásegít Szabolcs-Szatmár-Bereg megye múltjának részletesebb feltárásához, gazdagítja a települések helytörténelmét és jelentős forrás lehet a tudományos kutatásokhoz. Tóth M. Ildikó