Magyar Nemzet, 1993. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-27 / 22. szám
A PARLAMENTI NAPfelé Megkezdődött a betétbiztosítási törvény vitája Felborult a parlament eredeti munkarendje: a szerdai plenáris ülés elmarad, mivel a külügyi bizottság még nem tárgyalta meg a biztonságpolitikai előterjesztést, tegnap pedig hosszú üresjáratok után a tervezettnél három órával korábban fejezte be munkáját a törvényhozás. A beterjesztett határozati javaslatok egy részét azonban így is sikerült tető alá hozni. Módosították az egyetemi törvényt, a Hittudományi Akadémia neve Pázmány Péter Katolikus Egyetemre változott Jóváhagyták a Nemzetközi Pénzügyi Társaságban lévő alaptőke-részesedésünk emelését továbbá elfogadták az elmúlt rendszerhez kötődő szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló törvényt Katolikus egyetem Napirend előtt egy kisgazda képviselő, Iván Géza nehezményezte, hogy „frakcióvesztésük” óta a parlamenti apparátus hátrányos megkülönböztetésben részesíti őket nem utazhatnak például eleget külföldre. Az érdemi törvényhozásra térve Kupa Mihály röviden megindokolta, hogy miért hasznos az országnak a Nemzetközi Pénzügyi Társaságban való részvétel. A magyar vállalkozókat is támogató és a Nemzetközi Valutaalap intézményeként működő szervezet egymilliárd dolláros alaptőke-emelést határozott el, ebből a Magyarországra eső rész 4,8 millió dollár. A kormány előterjesztését a szakbizottság és a parlament is egyhangúan támogatta. Az 1956. októberi forradalom során elkövetett bűncselekmények elévülésével, illetőleg a felelősségre vonással kapcsolatos kérdés vitája során Gáspár Miklós (KDNP) támogatásáról biztosította a kormány indítványát, jóllehet a kereszténydemokrata képviselő maga is benyújtott egy hasonló törvényjavaslatot. A kettőt „egyenértékűnek" minősítette. A képviselő szerint mind a nemzetközi egyezmények, mind pedig a magyar hatályos jog biztosítja a visszamenőleges büntethetőséget háborús bűncselekmények esetén. Márpedig ’56-ban az ENSZ-testületek megállapítása szerint is háború volt. A felelősségre vonás erkölcsi indítékait hangsúlyozta Dénes János is, aki azonban jogi nonszensznek minősítette a napirenden szereplő törvényjavaslatokat, mondván, hogy azok az 1956. október 23. előtti bűncselekményeket nem büntetik. Dénes János továbbra is az Alkotmánybíróság által elvetett Zétényi-féle törvényt tartja a legalkalmasabbnak a probléma kezelésére, de úgy fogalmazott, hogy ezt a törvényt sajnálatos módon a „múlt rendszerben gyökerező Alkotmánybíróság" letaszította a törvényi rangról. Vass István szabaddemokrata képviselő úgy vélekedett, hogy napjainkban a közvélemény nagyobb részét saját egzisztenciális problémái foglalkoztatják jobban, és mivel ezekre a kérdésekre nem kapnak hiteles választ, a kormány minden törekvése hiteltelen a múlt ügyeinek rendezésére. Ezután Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter indokolta meg röviden a katolikus egyetem megalakítását, állami jóváhagyásának szükségességét A kormányelhatározást mind a koalíció, mind az ellenzék támogatta. Sasvári Szilárd a Fidesz nevében az állami szerepvállalás szempontjából is precedensértékűnek nevezte a döntést Rajk László (SZDSZ) reményének adott hangot hogy az új egyetem nem egyedüli jogutódja lesz a hajdani Pázmány Péter egyetemnek, így nem kerülhetnek veszélybe az ELTE egyes intézményei, karai. Az adófizetők érdekében Az interpellációk között a T. Ház két írásos miniszteri válasz elfogadásáról döntött Először Pál László vízi közlekedéssel összefüggő interpellációja került terítékre, majd Szabó Iván fűzött kiegészítést az írásban kiosztott válaszhoz. A miniszter rámutatott, a Duna menti hőerőmű beruházásával összefüggő viták ügyében a bíróság mondja ki a végső szót A gázturbina szállítójával nem sikerült egyezséget kötni. Mádai Péter válaszában néhány hasonlattal élt és rámutatott, hogy a szóban forgó négymilliárd Ajka négyévi költségvetésével felérő összeg, amelyből két 120 férőhelyes veseklinikát netán 80 iskolai tanuszodát is építhettek volna. Mindez valószínűleg örökre elvész az adófizetők számára. Ezért a képviselő indítványozta, hogy a kérdés hátterét a parlamenti bizottság gondosabban vizsgálja ki. A képviselők 57 százaléka ezt másként ítélte meg, így az interpelláció lekerült a T. Ház napirendjéről. A nap krónikájához tartozik még, hogy megkezdődött az országos betétbiztosítási törvényről szóló előterjesztés általános vitája. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter a törvény céljáról szólva elmondta: az intézményesített betétbiztosítási rendszer megfelelő biztosítékot jelenthet a betétesek, de különösen a kisbetéttel rendelkezők számára a pénzintézetek fizetésképtelensége, betéteik „befagyása” esetén. Az új biztosítási rendszer a korábbi állami garancián keresztül érvényesülő betétbiztosítás helyébe lép. Mivel piaci alapra helyezik a biztosítást, így gyakorlatilag az adófizetők is mentesülnek ennek terhétől. Korábban ugyanis az állami kötelezettségvállalás gyakorlatilag az adófizetők kötelezettségvállalását jelentette mások betéteiért A SZOT-vagyonról A képviselők a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló törvény módosítását indítványozó törvényjavaslat általános vitájával folytatták munkájukat Kiss Gyula munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója ismertette a T. Házzal a törvényjavaslatot, amely úgy rendelkezik: a volt SZOT- vagyon végleges megosztása nem választási eljárást követően, hanem az előzetes megállapodást tavaly szeptember 10-én aláíró hat országos szövetség és a Szövetségen Kívüli Szakszervezetek által december 15-én megkötött megállapodás alapján történik. A megállapodás végrehajtásáról - emelte ki a miniszter - a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet (VIKSZ) gondoskodik. A javaslat megszabja az Állami Számvevőszék feladatait is a szakszervezeti vagyonelszámolások hitelesítésével kapcsolatban. Eszerint az ÁSZ az MSZOSZ elszámolásának hitelesítéséről 1993. február 15-ig, a többi szakszervezet esetében 1993. április 15-ig nyilatkozik, az elszámolások hitelességének eredményéről pedig 1993. május 30-ig az Országgyűlésnek beszámol. Kiss Gyula beszámolt arról is, hogy az 1993. évi választások eredménye alapján kerül sor az ágazati vagyon használatának, majd az 1995. évi választási eredmények alapján magának a vagyon tulajdonjogának a használati joggal együtt történő végleges megosztására. Miután Kis Gyula József, a szociális bizottság MDF-es elnöke testülete nevében támogatta a törvényjavaslatot és más felszólaló nem jelenkezett, az általános vitát elnapolta. (K.L) Vödrökkel a lángok ellen? Katasztrófaelhárítás Hevesben Az elmúlt évben megháromszorozódott a tűzesetek száma Heves megyében. A tűzoltóság szakemberei szerint ennek jórészt a rendkívüli szárazság az oka, ám adott esetben a települések sem tudnak megbirkózni a rájuk ruházott feladattal. Jó hír viszont, hogy sikerült lerakni a megyei katasztrófaelhárítási projekt alapjait. Minden bizonnyal nem szívesen emlékeznek vissza Heves megye tűzoltói az 1992-es esztendőre. A rendkívüli szárazság és az egyre gyakrabban tapasztalható emberi gondatlanság következtében közel 1200-szor riasztották őket, ami a korábbi három év összes tűzesetének felel meg. Ezzel arányosan az anyagi kár is jelentősen megnőtt, meghaladja a 150 millió forintot. A tüzek számának megháromszorozódásában - a felsoroltakon túlmenően - az a tény is közrejátszik, hogy a vállalatok rossz anyagi helyzetük miatt a tűzvédelemre minimális összegeket fordítanak - mondta Simándi Gyula őrnagy, a megyei tűzoltóság parancsnokának helyettese. Az általános tapasztalatok szerint a tűzvédelmi berendezések elhasználódtak, a karbantartásuk, felújításuk elmaradt, a dolgozók tűzvédelmi oktatása hiányos. A tűzoltóság hatósági jogosítványának átruházása az önkormányzatokat nehéz helyzetbe hozta, némelyüket pedig egyenesen megoldhatatlan feladat elé állította. A kisebb településeknek egyáltalán nincs lehetőségük a tűzvédelmi feladatokat ellátni pénz, eszközök és kiképzett tűzoltók hiányában, így van olyan Heves megyei falu, ahol mindössze két vödör jelenti az ez irányú beruházást. A parancsnokhelyettes szerint a csekélyke központi pénzekért folytatott konkurenciaharc tovább nehezíti a tűzoltóság helyzetét. Állítása szerint több szervezet is fel akarja vállalni a szerepkörüket, ám így a beruházásokra fordított összegek elaprózódnak. Előrelépés egyelőre csak a megyei katasztrófaelhárítási projekt alapjainak lerakásában mutatkozik. A belügyminisztertől kapott 10 millió forint egy számítógépes és térinformatikai rendszer kiépítését teszi lehetővé, így a fő ügyeleteken rögtön jelzik a katasztrófát. Az amerikaiak által az Öböl-háborúban is használt rendszer teljes kiépítése azonban már mintegy 150 millió forintot emésztene fel. (kühné) Hazai tudósítások SZERDA, 1993. január 27. Találgatások a kormány átalakításáról (Folytatás az 1. oldalról) Egyes hírek szerint például Schamschula György a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkári székéből a miniszteri székbe ülne át, Kiss Gyula helyére, aki viszont Horváth Balázs feladatait venné át. Ez kizárja azt a másik hírt, amely szerint Schamschula a Honvédelmi Minisztériumba kerülne Raffay Ernő politikai államtitkár helyére, aki állítólag a Hadtörténeti Múzeum igazgatói székének várományosa. Ugyancsak Raffay távozását feltételezi az a másik értesülés, miszerint Joó Rudolf, a HM közigazgatási államtitkára venné át a politikai államtitkári posztot. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter leváltásáról is felröppentek hírek, ám az érintett egy nyilatkozatában azt közölte, hogy nem tud ilyen tervekről. Szabó János, a kisgazda 36-ok frakcióvezetője is azt állította, hogy ez ügyben a kormányfő nem kereste meg őket. További találgatások tárgya Siklós Csaba közlekedési, Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter bársonyszékének sorsa. Az utóbbi helyére állítólag Kálmán Attila jelenlegi politikai államtitkár kerülne. (b-j) Horváth József egyelőre nem ül át Elterjedt a hír, hogy az MDF- párti Horváth József esetleg átülne a Fidesz frakciójába. A képviselő - aki tegnap jelen volt a kormányfő és az MDF nemzeti liberálisainak találkozóján - kérdésünkre elmondta, hogy valóban folytatott baráti beszélgetéseket a fiatal demokratákkal. Annál is inkább, mert Orbán Viktor és Fodor Gábor egyetemi évfolyamtársa volt Ennek ellenére az átülést csak az egyik lehetőségnek tekinti, s döntését az MDF-en belüli történésektől teszi függővé. (mny) Lemondott Romhányi védője A Fővárosi Bíróságon kedden lemondott a védelem további ellátásáról dr. Bárándy György ügyvéd, Romhányi László meghatalmazott védője - jelenti az MTI. A bejelentés a Jurtaügy ötödik tárgyalási napján hangzott el. Bárándy lemondását a védelem ellátásáról azzal indokolta, hogy január 25-én négyoldalas levelet kapott Romhányi Lászlótól, amelyben védence egyrészt védői tevékenységére tett megjegyzéseket, illetve különböző védői indítványok megtételére kérte. Antall József értékelte az országos gyűlést Még maradnak a liberálisok (Folytatás az 1. oldalról) Az önálló frakció, illetve platform megalakítása a megbeszélésen nem került szóba - mondta Elek -, bár ez elméletileg elképzelhető. Többen kilátásba helyezték, hogy ha bizonyos feltételek nem teljesülnek, akkor távoznak a frakcióból. Elek István azonban ezt nem kívánta részletezni, hiszen volt, aki nem is kapott szót, ezért szándéka nem ismert. (Horváth József fontolgatja, hogy átül a Fideszhez - A szerk.) Antall József ugyanakkor elmondta: sajnálná, ha e képviselők elhagynák a frakciót. A Liberális Fórum Alapítvány tovább működik, s bár nem örülnének, ha Csurka István ismét alelnök lenne, nem támasztották ezt esetleges további lépéseik feltételéül. (sümegi) Honvédelmi alapelvek Egyetlen országot sem tekintünk ellenségnek A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelvei és fő feladatai a széles értelemben vett biztonságpolitika keretein belül, annak elveivel és célkitűzéseivel összhangban meghatározzák az ország védelmét szolgáló honvédelmi politika alapelveit és céljait. A megváltozott nemzetközi körülményekhez, az országot fenyegető esetleges veszélyekhez igazodva, körvonalazza a honvédelmi politika stratégiáját, a honvédelmi rendszert és a fegyveres erők átalakításának irányát - szgzi le a Magyar Köztársaság önvédelmének alapelveit és fő feladatait tartalmazó dokumentum. A biztonságpolitikán alapuló okmány szerint újszerű konfliktusoktól és bizonytalanságoktól terhes, átmeneti időszakban élünk, ezért egyetlen állam, így Magyarország sem mondhat le az ENSZ alapokmányával összhangban lévő fegyveres védelemről. Honvédelmi politikánk védelmi jellegű, ebből következik, hogy egyetlen országot sem tekintünk ellenségnek, és nincs előre kialakított ellenségképünk. A fegyveres erőket az országvédelem legvégső eszközének tekinti. -?-V ·L-e Mivel az ország helyzete nem teszi lehetővé a fegyveres semlegesség alternatíváját, ezért sokoldalú együttműködésektől, politikai-gazdasági és katonai szövetségektől remélhetjük az ország biztonságának szilárd garanciáját - rögzíti a tervezet, amely a következőkben a Magyarország biztonságát veszélyeztető tényezőket veszi sorra. Leszögezi: az államok közötti totális háború valószínűsége csökkent. A gazdasági és társadalmi stabilitásból, a demokráciába való átmenet nehézségeiből és ellentmondásaiból, az újonnan felszínre került területi vitákkal párosuló területi-nemzeti-nemzetiségi ellentétekből fakadóan megnőtt a nehezen prognosztizálható konfliktusok esélye. Katonai természetű fenyegetést jelenthetnek a környezetünkben kirobbanó belső konfliktusok, polgárháborús események, amelyek következtében fegyveres csoportok átsodródhatnak Magyarországra, vagy provokációt követhetnek el az ország ellen. Az anyag érdekessége, hogy a biztonságot veszélyeztető tényezők között olyan, szigorúan véve nem a honvédelemmel összefüggő problémaköröket is felvet, mint az ökológiai és civilizációs veszélyhelyzetek, amelyek - mint írják - különösen kiéleződhetnek az ország viszonylag kedvezőtlen topográfiai adottságai miatt. Számolni kell a nem állami szintű erőszak alkalmazásának egyéb formáival is. Félkatonai szervezetek vagy fegyveres terrorista csoportok tranzit- vagy célországnak szemelhetik ki Magyarországot. Honvédelmi politikánk kiindulópontja az elégséges védelem. A nemzeti honvédelmi politika gyakorlati megvalósítása az együttműködés, a visszatartás és a védelem elveinek egységén alapul. Az együttműködés elve kifejezi, hogy az ország biztonságának garanciáit elsősorban a kétoldalú és regionális kapcsolatok fejlesztésével, valamint az európai biztonsági és együttműködési folyamatok erősítésével kívánja elérni. A visszatartás és a védelem elve a védelmi képesség fenntartását jelenti. A visszatartás elvével összhangban a nemzeti fegyveres erőket olyan szinten és készültségi fokon kell tartani, hogy az tegye kockázatossá az ország ellen irányuló fegyveres agressziót. A katonai védekezés mellett a konfliktussal fenyegető időszakban mozgásba kell hozni a nemzetközi politikai és diplomáciai mechanizmusokat - szögezi le a melléklet, amely végezetül a fegyveres erőkről és a haderőfejlesztés irányairól tájékoztatja a képviselőket. V.Z. Kényszer szülte konfliktusok Lakbérhatár a csillagos ég A Lakásbérlők Egyesületéhez idős asszony ment elmesélni ügyét. 1946-ban az akkori hatóság utalta ki azt a lakást, amelyben jelenleg is lakik a férjével. A lakás nem az ő tulajdonukban van, hanem csak kényszerbérlők benne. A tulajdonos tavaly már másodszor emelte fel a lakbért, ezért kétségbeesésükben bírósághoz fordultak. Kisnyugdíjasok, és nem bírták volna a hétezer forintos lakbért kifizetni. A bírói végzés alapján állapították meg a lakbérüket. Vélhetően egyre több hasonló per lesz, mert amíg nincs lakástörvény, addig a kényszerbérlők helyzete is teljesen szabályozatlan. A kényszerbérlők és kényszerbérbeadók története közvetlenül a háború utáni időkig nyúlik vissza. A főváros peremkerületeibe bekerült embereknek az akkori hatóságok kiutaltak lakásokat, amelyeknek nem lelték tulajdonosát. Később előkerültek ugyan, de nem kapták vissza ingatlanukat, szerződéses viszonyra kényszerültek a lakásukban élőkkel. S így alakult ki az úgynevezett tanácsi rendelkezésű lakások rendszere, amelyet csak formálisan birtokolt az eredeti tulajdonos, az összes ügyet a tanács intézte vagy szabályozta. 1957 után a Kádár-rendszer visszaadta a tanácsi rendelkezésű, hat lakásnál nem nagyobb házakat a tulajdonosoknak. Ekkor kezdődött a bérlők és a tulajdonosok küzdelme. A tulajdonos megakadályozhatta a lakás cseréjét vagy a rokonok beköltözését, de a lakbér továbbra is kötött maradt, egészen 1990-ig, amikor is egy rendelettel módosították a tanácsi bérlakások bérét. Egy füst alatt felszabadították a személyi tulajdonú, tehát a kényszerbérbe adott lakások bérét is. A rendelet értelmében a tanácsi lakások bérének a dupláját is el lehetett kérni. Ekkor fordult a Lakásbérlők Egyesülete az Alkotmánybírósághoz. Indoklásul azt hozták fel, hogy az ominózus országgyűlési határozat diszkriminatív, mert hátrányosan különbözteti meg a szermélyi tulajdonú lakások bérlőit a tanácsi lakások bérlőivel szemben. A Labe véleménye szerint a határozat figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy ezek a jóhiszemű bérlők a korábbi hibás lakáspolitika, az államosítás következtében, hatósági kiutalás útján váltak a lakás bérlőjévé, vagyis pontosan úgy, mint a tanácsi lakások bérlői. Éppen ezért jogi helyzetüket azonosnak kell tekinteni az állami lakások bérlőivel. Az Alkotmánybíróság indoklása szerint azonban a magántulajdont sem lehet diszkriminálni, azaz a bérlő sem sértheti a magántulajdon érdekeit, ezért a beadvány első részét elutasította. A Labe beadványának második részét elfogadva az önkormányzatokat lakbértámogatás nyújtására kötelezték. Ez a támogatás azonban a legtöbb helyen megoldatlan. 1992-től a lakbéreket felszabadították. A jogszabály kimondja, hogy a személyi tulajdonú lakások bérét a bérbeadó és a bérlő szabad megállapodása határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a határ a csillagos ég, a tulajdonos annyit kér, amennyit akar, ebben semmi sem gátolja őt. Már 1991 végén elszabadult a pokol, mert a lakástulajdonosok közölték bérlőikkel az új, most már piacinak mondható béreket, ami esetenként akár a hetvenezer forintot is elérte. A Labe jogásza szerint egy 1990-es keltezésű árhatósági törvény a lakbérek megállapítását az önkormányzatok hatáskörébe utalja. A kerületek ezt különbözőképpen értelmezték, többségükben az önkormányzati lakások bérének két-három-négyszeresét állapították meg, és esetenként szociális támogatásban részesítik az arra rászorulókat, de az önkormányzatok többsége még nem jutott el a megoldásig. Az önkormányzatok tervezik cserelehetőség felajánlását is. Egyes kerületekben a kényszerbérletek felmérését kezdték meg. Az is előfordul a XIV. kerületben hogy a lakás forgalmi értékének nyolc százalékát állapította meg az önkormányzati testület éves lakbérmértékként Zuglóban ezután az önkormányzat szociális támogatással egészíti ki az arra rászorulók lakbérét amit a szociális bizottság egyedi elbírálása alapján fog kiutaln. Az persze kérdés, hogy addig miből fizetik például a kisnyugdíjasok a lakbérüket? A problémának jelenleg valójában nincs megoldása. Mind a kényszerbérlőknek, mind a kényszerbérbeadóknak igazuk van. Az egyik szeretne lakni valahol - elfogadható áron -, a másik pedig jogos tulajdonát igényli. A lehetetlen állapotot az állam - igaz, nem ez, hanem az előző - idézte elő, és most szeretné minél előbb elhagyni a terepet. Pedig a helyzetet csak állami - kormányzati és önkormányzati - eszközökkel lehet megoldani. (dobos)