Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-01 / 50. szám

HÉTFŐ, 1993. március 1. Gore alelnök fogadta a bosnyák államfőt Washington nem akar egyedül cselekedni (Folytatás az 1. oldalról) Viszont a State Department főnö­ke feltűnően kitérően felelgetett a kérdésekre, vajon hány amerikai katonára lesz szükség egy balkáni rendezés betartásának biztosítására, amire kormánya szavai szerint ké­szen áll. A mostani „szigorúan hu­manitárius lépés” lényege azonban ennek az „amerikai aktív bekapcso­lódásnak” a jelzése, noha másfél éve többet lehetett volna ilyen cselek­­vőbb magatartással elérni, most alig­ha képesek „visszagöngyölíteni” a boszniai helyzetet - tűnt ki Chris­topher szavaiból. Sem ő, sem a több tévében is meginterjúvolt Albright asszony, amerikai ENSZ-képviselő nem árulta el, hogy pontosan mikor kezdik le­dobni a távoli boszniai falvakba a légisegélycsomagokat, de sejteni en­gedték, hogy az elkövetkező órák­ban. Albright az ABC tévében közöl­te, hogy egymillió figyelmeztető röp­cédulát szórtak le, a szállítmányokat a boszniai felek képviselői a frank­furti támaszponton ellenőrizték, te­hát az akció kezdődhet. S ezt az ENSZ-nagykövet sietve egybekap­csolta a New York-i béketárgyalá­sokkal, amelyek „ily módon kedve­zően indulhatnak”, mert „jobb esély lett nyomást gyakorolni a felekre”. Gore alelnök Lake nemzetbizton­sági tanácsadó társaságában szomba­ton másfél órás megbeszélést tartott a New York előtt Washingtonba lá­togató Izetbegovics boszniai elnök­kel, aki „nagyon fontosnak” minősí­tette utána az amerikai bekapcsoló­dást, mint ami „új impulzust” ad a béketárgyalásoknak. A.J. Ismét Duray Miklós az Együttélés elnöke (Folytatás az 1. oldalról) Ennek lényege a rendszerváltás elősegítése, a demokrácia megterem­tése, valamint az emberi és kisebbsé­gi jogok védelme volt. Az is igen fontos volt, hogy a mozgalom nevé­hez méltóan a demokrácia megte­remtését és az emberi jogok védel­mét Csehszlovákia többi nemzeteivel és nemzeti kisebbségeivel karöltve óhajtotta biztosítani, ráérezve arra, hogy térségünk legnagyobb problé­mája éppen a Kárpát-medencében élő nemzetek viszonya lehet, a kom­munista időszakban visszafogott és elnyomott nemzeti identitástudat za­varai miatt. Duray Miklós leszögezte: a rend­szerváltás végbement, a többpártrend­szer létrejött, de sokáig szükség lesz arra, hogy a demokráciáért napi politi­zálással dolgozzanak a politikai pár­tok,, az Együttélés pedig parlamenti politizálásában tartsa szem előtt, hogy a közgondolkodás demokratizálódá­sát a demokratikus intézményrend­szerek kialakításának is elő kell segí­tenie. A legerősebb bírálatot a kisebb­ségi politizálás miatt fogalmazta meg az elnök a szlovákiai kormányzó párt címére. A Meciar-mozgalom és kor­mánya eleve visszautasítja a kisebbsé­gek minden javaslatát, arrogánsan vi­selkedik a nemzeti, de nézeti kisebb­séggel szemben is. Pedig, ahogy az el­nök leszögezte, a fiatal szlovák köz­társaságnak általános konszenzusra lenne szüksége ahhoz, hogy a nem­zetközi politikai életben mihamarabb egyenrangú partner lehessen, gazda­sága és pénzügyi helyzete stabilizá­lódjék és mérséklődjék az önállóság­ból fakadó, egyre súlyosabb szociális feszültség. Ahhoz azonban, hogy Szlovákiában létrejöhessen egy olyan konszenzus, amelynek alapján a kisebbségi képviselők is felelőssé­get vállalnak a politikai, gazdasági és szociális helyzetért, más kormányra és más politizálásra lenne szükség - jelentette ki Duray. Beszéde másik részében felvázolta az Együttélés elképzeléseit a demok­rácia fejlesztése, a kisebbségi helyzet változtatása, a társadalmi stabilitás el­érése érdekében, melynek részeként előterjesztette a társnemzeti koncepciót és az önkormányzati autonómiák meg­alakításának elképzeléseit A beszámolót általános vita követ­te, amelyben a küldöttek egybehang­zóan mondták el: az Együttélésnek politizálása módszereiben olyan érte­lemben kell változtatnia, hogy minden kérdéshez konkrét alternatívákat dol­gozzon ki, s az eddiginél sokkal na­gyobb figyelmet kell szentelnie vidéki szervező munkájában a gazdasági és szociális kérdéseknek. Hiszen az Együttélés Politikai Mozgalomnak több mint 120 polgármestere van, a helyi önkormányzatokban pedig közel ötezer képviselője dolgozik. A kongresszus az általános vita után szekciókban folytatta munkáját, vasárnap pedig ezen szekciók mun­kája alapján pontosították a moz­galom alapszabályait és programját. Ebből kiderül, hogy az Együttélés konzervatív liberális mozgalomként működik tovább, de lesz immár tag­sága és pártoló tagsága is. Ezek után megtartották a választá­sokat is. Az országos tanácsba úgy vá­lasztották meg a 64 személyt, hogy a tanács részét képezik még a minden­kori parlamenti képviselők is. Az Együttélés elnöke újra Duray Miklós lett, általános alelnöke pedig Duka- Zólyomi Árpád, aki egyébként a moz­galom parlamenti frakciójának veze­tője is. A küldöttek a közgyűlés végén felhívást fogadtak el a szlovákiai magyarokhoz, amelyben leszögezik, hogy az „Együttélés Politikai Mozga­lom IV. országos kongresszusa az egyetemes magyar nemzet Szlovákiá­ban élő részét a magyar nemzet szlo­vákiai nemzeti közösségének tekinti. Ez az alapja a szlovák nemzettel való egyenrangú, partneri viszonynak, amely azonos jogok és kötelességek eredője a politikai, társadalmi és gaz­dasági élet minden területén. A szlo­vákiai magyar nemzeti közösség alap­vető joga, hogy önrendelkezését érvé­nyesítse a helyi, valamint a területi ön­­kormányzat formájában és a személyi elvű autonómia keretei között.” A fel­hívás végén a küldöttek arra szólítják fel Szlovákia magyarságát, hogy az önmeghatározás és az ebből fakadó természetes jogok ilyen elvei alapján alakítsák magatartásukat és tevékeny­ségüket az élet minden területén. Neszméri Sándor Nobel-díjas hadi célpont (Washingtoni tudósítónktól) Elrabolni próbálták, majd arról letéve megölni az amerikaiak Werner Heisenberget, a Nobel-díjas fizikust, hogy ekként akadályozzák meg a „német atombomba" megcsinálását. Thomas Powers a Heisenberg háborúja című könyvéhez felhasználta a világháborús amerikai titkosszolgálat felszabadított anyagait, s beszélt számos részvevővel. Köztük a szintén Nobel-díjas fizikus Hans Bethe-vel, aki akkor Los Alamosban dolgozott a Manhattan-terven, vagyis az atombombán. S az­­ ötlete volt 1942-ben a „németek agyának" tekintett Heisenberg elrablása, amit - amikor az amerikai szenek lassan mozdultak - a briteknek is megpendített. De igazában a Manh­attan-progra­­mot kemény kézzel irányító Graves tábornok hozta mozgásba a dolgokat, s 1944 decemberében a Zürichbe előadásra utazó Heisenberg közelébe is jutott egy amerikai ügynök, kinek feladata volt felmérni a német tudós szavaiból, mennyire juthattak a nácik az atombombával: ha túlságosan is közel hozzá, le kellett volna lőni a fizikust. Az ügynök azonban Heisenberg szavából azt vélte kihallani, hogy a tudós „le akar lépni", így nem bántotta. A könyv szer­zője szerint a merénylet tragikusan hiába lett volna, mert mai tudásunk sze­rint éppen Heisenberg fékezte a nácik atomprogramját. (a.j.) Nemzetközi élet Marn W­irizol 3 „Bosznia-bombát gyanít az FBI-főnök Amerikát rázta meg a New York-i robbanás (Tudósítónktól) WASHINGTON - Hatalmas kráter keletke­zett, vagyis bombának tűnik, bombaszaga van, s így valószínűleg valóban bomba volt - mondta sajtóértekezletén New York állam kormányzója, Mario Cuomo. Mi más lehetett volna? - ismételgetik a szakértők, ám teljes biztonság­gal még vasárnapi lapzártánkig sem döntötték el a kérdést. Miként Sessions FBI-igazgató az NBC té­véhíradóban elmondta, a brit szi­getek felett felrobbantott PanAm­­gép esetében is csak 48 óra múlva lehettek bizonyosak a bomba fé­nyében. A több garázsszintet át­ütő, vagy harminc méter átmérőjű „kráter” romjainak egy részéhez még csak most férnek hozzá, s szó szerint apró darabonként szedege­tik a bizonyítékokat; már találtak nitrátnyomokat, ami nyilvánvaló­an jelzi a robbantóanyagot, vi­szont egyelőre hiába keresték a plasztikbombáról árulkodó anya­gokat. Márpedig ezt meglelni per­döntő lenne, s nagyban meg is ha­tározná a nyomozás irányát: a (csehszlovák gyártmányú, magán­embernek vajmi nehezen megsze­rezhető) Semtex anyagot olyan plasztikbombáknál találták, ame­lyeket az iszlám szélsőséges Hez­bollah és a kolumbiai drogmaffió­zók használtak autóba rejtve, má­sok még soha, így az ír terroristák sem. Ha tehát mégsem lelnek plasztiknyomokra, akkor jóval szé­lesebb körben kell kutatni a tette­sek után, még azt sem kizárva, hogy teljesen magánjellegű, privát bosszúból robbantották fel (netán véletlenül) a New York-i World Trade Center két­száztíz emeletes felhőkarcolója alatti, a két torony­házat alul (és a köztük lévő Vista Szálló alatt) összekötő garázsrend­szert. Egy szakértő viszont bizakodott: az ismert ter­roristák ,rajtahagyják védjegyüket bombáikon”. Sessions azonban stílszerűen politikai bombát dobott be, amidőn hangot adott gyanújának, hogy a robbanás esetleg összefüggésben lehet a New York­ban hétfőn kezdődő boszniai tárgyalásokkal. Tápot ennek a két tucat telefonhívás ad. Az ilyenkor meg­szokott és hangzatos nevű terroristacsoportok nevé­ben telefonálgatók közül az egyik külföldi kiejtéssel és zavarosan beszélve a szerb- horvát ellentétekre utalt, bárcsak olyasmit mondott a robbanásról, amit már hallani lehetett a hű­közlésben. Tény viszont, hogy jó évtizeddel ezelőtt horvát és szerb naciona­listák több terrorakciót hajtottak végre éppen New Yorkban (1975-ben a LaGuardia repülőtér csomag­­megőrzőjébe rejtett dinamit 25 ember halálát okoz­ta, s hasonlított a főpályaudvaron robbantgató hor­vát szeparatisták művéhez). Kulcskérdés az Ameri­ka minden sarkából New Yorkba hívott szakértők­nek, hogy mekkora mennyiségű robbanóanyagról van szó: a Hezbollah majd hattonnányival robban­totta fel 1983-ban az amerikai tengerészgyalogosok bejrúti főhadiszállását, megölve 241 embert. Amerika vezetői azonban láthatóan terrorcse­lekménynek tekintik a robbanást, így utalt rá szombati rádióbeszédé­ben Clinton elnök is, minden segít­séget megígérve a New York-i ha­tóságoknak (a Fehér Házban pedig hír szerint „hadiszobát” állítottak fel a nyomozás irányítására, s ab­ban persze részt vesz az FBI mellett a CLA is). Hiszen a pénteki lapzár­tánk után pár órával éppen a Fehér Házból kiszivárgó hírek fordítot­tak, ha lehet, még drámaibban az Amerikát amúgy is megrázó New York-i látványon: abban a garázs­ban tartja a Secret Service, az elnö­ki titkosszolgálat vagy száz autóját Azt ugyan megcáfolták, hogy az el­nök New Yorkban használt limu­zinja is ott lett volna, mert azt gép­pel szállítják máshová. Viszont Clinton történetesen hétfőn a New York melletti newarki repülőtérre érkezik, a New Jersey államban lé­vő Rutgers egyetemen beszél és ne­tán a robbanás helyszínét is meg­szemléli. S ez további ok persze a metropolis három repülőterén, a hi­vatalok bankok szerkesztőségek és egyáltalán minden elképzelhető ,jelképes célpont” őrzésének ala­pos megszigorítására. A Világ­kereskedelmi Központ két tornya egyelőre lezárva marad, a benne le­vő árutőzsdével együtt, de pár ház­­tömbnyire a Wall Street-i érték­tőzsde pénteken is nyitva maradt. A külvilági terrorakciókat bor­­zongva, de távolról szemlélő amerikaiak megdöbbenve kerültek szembe egy itteni tenorhullám le­hetőségével. Mindenesetre a pén­teki robbanásnak öt halálos áldo­zatára leltek (két eltűntet még ke­resnek). 1042 ember sérült meg, főként füstmérge­zéstől, többen órákig a 250 felvonó valamelyiké­ben rekedtek, míg mások a villany nélkül maradt tornyok sötét lépcsőházaiban rohantak le­­ emele­tek tucatjáról. S már péntek óta tucatszámra jelent­keznek telefonon bombákkal fenyegetőző bomlott elmék vagy tudatos gonosztevők. Avar János A Stasi-akták sorsa BONN - Egy esztendővel a haj­dani keletnémet titkos államrendőr­ség, a Stasi aktáinak sorsáról szóló törvény életbelépése után félmillió aktabetekintési kérvény vár elinté­zésre és további 1,8 millió állampol­gár kért információt a róla­­elfekte­tett ávesadatokról. Százezrekre be­csülik a kedvezményekkel vagy zsa­rolással szolgálatba állított spicliket, s milliókra a „célszemélyek” táborát. A keletnémet fordulat után a polgár­jogi harcosok elérték, hogy az anyag együtt maradjon, méghozzá kelet­német földön, s felügyeletével kor­mánybiztos bízassék meg, a feddhe­tetlen Joachim Gauck rostocki tisz­­teletes, az antikommunista ellenállás egyik hőse személyében. Joachim Gauck vasárnap hosszú rádióinterjúban vonta meg az általa vezetett hivatal eddigi munkájának a mérlegét. Elmondta, hány százezer aktát és más személyi anyagot sikerült feldolgozni. A hivatalra nagy nyomás nehezedik, mert például az önkor­mányzatok arra törekedtek, hogy csakis feddhetetlen emberek marad­janak közhivatalban. Az igazgató a problémát ott látja, hogy sokan össze­keverik a prioritásokat. Folyton a Sta­­siról van szó, pedig ez a bűnös szerve­zet mindenhatósága ellenére sem volt más, mint amit jelmondata elárult: „a párt kardja és pajzsa”. Nem a Stasi volt a hatalom centruma, hanem az NSZEP PB-je, KB-je és egyéb vezető szervei. A legfőbb bűnösöket tehát a pártfunkcionáriusok között kell keres­ni, ami persze semmit sem von le „az osztályharc verőlegényeinek” bűnei­ből. Az sem üdvös, hogy a sajtó főleg a behálózott besúgókra vetette magát és még bíróságokon, parlamenti vizs­gálóbizottságok előtt is előfordul, hogy a senki által sem háborgatott egykori hivatásos „vezető liszt” tesz vallomást az általa vezetett spicliről. Az ilyesmi ugyanúgy felháborítja a hajdan sokat szenvedetteket, mint az, hogy rengeteg volt ávós és pártfunk­­cionárius nagy sikerrel mentette át magát a piacgazdaságba. Józsa György Főpróba Herculesekkel Röplapok a senki földjén (Folytatás az 1. oldalról) Mivel küldetésüket éjszaka végez­ték - még a fényforrásokat is kikap­csolták­-, s nagy magasságban halad­tak, a polgári lakosság nem is ven tu­domást arról, hogy fejük felett Hercu­­lesek húznak el. Mire a szórólapok föl­det értek - legalább másfél óra kellett hozzá -, az óriásgépek már régen el­hagyták a térség légterét. A főpróbá­nak is vehető küldetés minden inci­dens nélkül zajlott le, senki sem nyitott tüzet a repülőkre. Nagy kérdés azon­ban, hogy a töméntelen mennyiségű szórólap közül mennyi jutott az embe­rek kezébe. A légáramlatok nagy tá­volságra elvihetik, és úgy látszik, el is vitték őket, lakatlan helyeken, hegyek­ben, erdőkben hullottak le. Egy részük a „senki földjén”, a frontvonalak kö­zött. A rádióamatőröktől származó in­formációk szerint a lapok célt tévesz­tettek, elkerülték a településeket. Nem találtak belőlük egyet sem például Go­­razdéban, Zepában és Srebrenicában. Egy gorazdei tisztségviselő kijelentet­te, attól tart, ugyanez lesz a helyzet a segélycsomagokkal is. A szórólapok szerb-horvát nyelvű szövege cirill (a szerbeknek) és latin betűs (a muzul­mánoknak). Illusztrált utasításokat tartalmaz a lakosságnak, hogy ügyel­jenek a segélyt tartalmazó konténerek ejtőernyős lebocsátásakor, ne tartóz­kodjanak az ötszáz-hétszáz kilós cso­mag földre érésének feltételezett he­lyén. A kétfajta lap felhívást is tartal­­maz, hogy ne lőjenek a lelassítva hala­dó segélyszállító repülőkre. Felhívja továbbá a figyelmet, hogy a segély va­lamennyiüknek érkezik. A Herculesek pilótái a bosnyák főváros felett átrepülve tüzérségi te­vékenységre figyeltek fel. Ez azon­ban csak a megszokott „szórványos harcok” része volt. Kelet-Boszniá­­ban azonban vasárnap folytatódtak a heves összecsapások, különösen Bratunac környékén. A többi bosz­niai fronton sem volt nyugalom, és a krajinai hadszíntéren is lőttek. Karadzsics boszniai szerb veze­tő, aki többször megjárta a belgrádi repülőteret, míg nagy késéssel eluta­zott New Yorkba, a tárgyalások foly­tatására, kijelentette, hogy nem törő­dik a merénylettel való fenyegeté­sekkel, s nem tart a„ jogi zaklatások­tól” sem. Egy másik nyilatkozata azonban jobban magára vonta a fi­gyelmet: a leghatározottabban elve­tette, hogy a szerbeknek bármilyen köze lenne a New York-i merénylet­hez. Kijelentette, hogy sohasem hal­lott a Szerb Felszabadítási Frontról. A boszniai szerbeknek, mondta, nincs szükségük semmiféle „felsza­badítási frontra”, ők saját maguk fel tudják szabadítani magukat. Ismeretlen fegyveresek szomba­ton a belgrád-bari vasútvonal boszniai szakaszán megállították a vonatot, s elrabolták az utasok egy csoportját. A támadás a szerbek által ellenőrzött te­rületen történt. Muzulmán források azt állítják, hogy negyven férfit vittek el, egyes forások szerint azonban nem­csak muzulmánokat, hanem van köz­tük nyolc szerb és egy horvát is. Sebestyén Imre Orosz fegyverszállítás? Oroszország és Szerbia állítólag titkos szerződést kötött arról, hogy orosz fegyvereket szállítanak a dél­szláv államnak. Ez olvasható a The Observer című brit napilap vasár­napi számában, amely szerint T-55- ös közepes harckocsikról, valamint légvédelmi és rakétaelhárító raké­tákról van szó. Az AFP jelentése sze­rint a Génfből keltezett, de forrásait nem ismertető cikk szerint a 360 millió dollár értékű szerződést janu­ár végén írta alá az orosz hadsereg és a hírszerzés több tábornoka a szerb vezetőkkel. A cikkíró úgy tud­ja, hogy a fegyverek egy része már útnak is indult Szerbia, valamint a szerb ellenőrzés alatt álló horvátor­szági és boszniai területek felé. Szerb blokád a Dunán BUKAREST­­ Minden előzetes és határozott fenyegetés ellenére, a Dunát a 856. kilométernél elzáró, szerb zászló alatti tolatóvontatók to­vábbra sem hajlandók elmozdulni a vaskapu két zsilipje elől, így gyakorla­tilag leállt a forgalom a Dunán mind­két irányban. Románia még Dobrica Csoszics elnök bukaresti látogatása idején 24 óra haladékot adott a szerb hatóságoknak, hogy távozásra szólít­sák hajóikat. Ugyanakkor az ENSZ-t is értesítette Kis-Jugoszlávia magatar­tásáról s a nemzetközi szervezet köz­belépését remélte. Vasárnap délelőtti jelentések szerint a szerb hajók továb­bi utasításokat várnak Belgrádból, amelyek azonban nem érkeztek. Az övezetben elég nagy az idegesség, mindenki a másik fél lépésére vár. Cseke Gábor KÜLFÖLD AZ ÍR KÖZTÁRSASÁGI HADSEREG nevű északír terrorszervezet vasár­nap vállalta a felelősséget a London északi részében elkövetett szombati pokolgépes merényletért, amelyben 18 személy sérült meg. KABUL­ RAKÉTATÁMADÁS. Legalább nyolcvanan meghaltak vasárnap Ka­bul belvárosának zsúfolt piacán, aho­vá két rakéta csapódott be egymás után. Az afgán védelmi minisztérium közleménye szerint a sebesültek száma eléri a százat.

Next