Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-11 / 59. szám
ÉRDEKLI ÖNT AZ EXPO? IGEN...A Magyar Nemzet ALDALA EXPOFÓRUM N° 50. CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁRCIUS 11. ...AKKOR MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN TALÁLKOZUNK SZAKÍTÓPRÓBA A Dunakeszit átszelő országút mellett egy szőke, loboncos hajú és egy barna, alig húsz éves hölgy integet. Az autó megáll kötelessége. Az ifjú karlengetők akarata ellen sok egyéb mellett azért sem lehetett cselekedni, mert egyenruhát viselnek. Rendőrök ők is, a háttérben meghúzódó mintegy harminc férfi kollégájuk is. Rendfokozatkavalkád tarkította a gyülekezetét: közlegénytől az alezredesig teljes a kínálat. Az ellenőrzés - talán a két intézkedő hölgy jóvoltából - abszolút barátságos volt, ámde keserves: gyűjtötték a rendszámtáblákat, százszám írták a feljelentéseket. Az óránkénti 50 kilométeres sebességkorlátozás, a biztonsági öv és a tompított fényszóró használata ekkor csak színfolt volt: „szűrték” az autós társadalmat szerte az országban. Fennakadt a hálón a férgese, de szinte bűnössé kiáltottak ki azok is, akiknél egy dorgálás is elég lett volna a véletlen szabálytalanság megszüntetéséhez. Ez utóbbit - a jó szándékú útszéli kresz-oktatást - meg is tette egyik-másik túlórázó rendőrcsoport, de egy-két kilométerrel odébb ugyanazért már a fejét vették az autósnak. Az újszerű szabályok számon kérése jó alkalom volt az össznépi rabló-pandúr játékra. Hovatovább gyanússá vált az akció: nemcsak azt lehetett ellenőrizni, hogy a járművezetők bekötik-e a biztonsági övét, hanem azt is, hogy mit bír ki a rendőrség és mit az autós társadalom. A szakítópróba alkalmasint etalonja más össznépi politikai és gazdasági társasjátékoknak is: meddig lehet feszíteni a húrt, s meddig lehet a hatalom segéderőit eredménnyel bevetni a fegyelmezésre. Új taxisblokádtól aligha kell félni, az idei és a ’94-es március 15-én lehet bármilyen tömeg, de a méregfogat, ha van egyik-másik érdekcsoportnak, idő előtt ki lehet húzni. Talán új adót is ki lehet vetni, talán tovább lehet srófolni felfelé a benzin árát, talán a látszólag vagy valóságosan is üres magtárak miatt az importbúzából lehet drágább kenyeret sütni. A szakításpróba nagyban is, kicsiben is lezajlott már számos helyen. Láttuk, tapasztaltuk: zavartalanul lehet jól működő vállalkozásfejlesztési programot a finanszírozó Európai Közösség és a projekt hasznában reménykedő kezdő vállalkozók akarata ellenére politikai alapon zátonyra vinni. Lehet törvénytervezetet az összes érdekelt féllel megkötött alku után is az utolsó megszövegezéskor a sarkából kifordítani. Lehet lassan vagy egyáltalán nem dönteni nagyon is időszerű világkiállítási beruházási kérdésekről. A baj csak az, hogy a szakítópróba során a szakadás veszélye sem mellőzhető tényező. Meglehet, a szőke és a barna dunakeszi rendőrnők mosolya nem lesz elég a békesség megőrzéséhez. Ahhoz pedig végképp kevés, hogy a kresz-tudáson túl a nagyobb kenyér- és benzinárak elfogadását, a jövő évi választási tilitoli össznépi megemészthetőségét is rendőrlányokkal kontrolláltassák. Március elején, az országút mellett elmaradt a szakadás. Hál’ istennek? Igen, hál’ istennek. De vajon mit bizonyít ez? Azt-e, hogy törvénytisztelő polgárok engedelmeskedtek a feladatához fölnőtt rendőrségnek? Vagy azt, hogy a polgár is, a rendőr is végzi a dolgát központi fusztrálások nélkül is. Valószínűleg mindkettőt: bizonyságául annak, hogy a szakítópróbák a felsőlegesek. Gergely László Adótanácsadó Az elmúlt napokban sokan fordultak az APEH-hoz azzal a kérdéssel, hogy hogyan adózzanak akkor, ha az eladott lakásuk bevételéből egy másik lakást vásárolnak. Ezúton ismertetjük a vonatkozó adózási szabályokat és néhány gyakorlati példán keresztül be is mutatjuk. Tudni kell, hogy a lakáscélú felhasználás eddigi adómentessége átalakult „nem bevétel" kategóriává. Ennek lényege az, hogyha valaki ingatlan értékesítéséből származó bevételét - meghatározott határidőn belül - saját maga, hozzátartozója (házastársa, egyenes ági rokona) számára állandó lakóhely céljából lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának vagy bérleti jogának megszerzésére, lakás építésére, bővítésére fordítja, nem minősül bevételnek az az összeg, amelyet az ingtlan eladásából származó bevételből a magánszemély a költségeit meghaladóan másik lakás vásárlására fordít. (IV. oldal) Főnix-program Tekintettel arra, hogy 15-én a nemzeti ünnep miatt lapunk nem jelenik meg, ezúttal az expofórum ad helyet a sorozat következő részének. A Főnix-program résztvevői öt hónapon át tanulmányozzák az üzleti élet alapvető elméleti és gyakorlati kérdéseit, így felkészülnek üzleti lehetőségeik bővítésére, karrierjük építésére. Az újságolvasók ezalatt velük együtt követhetik figyelemmel a Főnix-család vállalkozásának hullámvölgyeit és fellendülését. (VB. oldal) A vidéki rendezvények száma felülmúlja a várakozásokat Ötletgazdagság, sokszínűség és realitásérzék December végén igazolta vissza a Belügyminisztérium településfejlesztési és kommunális főosztálya az expo vidéki rendezvényeinek előminősítésére a jelentkezéseket. Azok a vállalkozók, illetve önkormányzatok, akik a világkiállítási pályázati bizottság döntése értelmében sikerrel vették az első akadályt, február 28-ig nyújthatták be pályázati anyagukat, amelyben immár konkrét formában kellett körvonalazniuk elképzeléseiket. Ezek elfogadásáról a Világkiállítási Tanács május 31-ig hoz döntést Azoknak sem kell azonban elkeseredniük, akik kihullanak a rostán, hiszen a prekvalifikációk 1994. február 15- ig folytatódnak, a pályázatok pedig 1994 szeptemberéig adhatók be. Ezúttal az előminősítés első fordulójának tapasztalatairól érdeklődtünk Lloyd Tamástól, az illetékes szaktárca főosztályvezetőjétől. - Az előminősítésnek, amelyre a továbbiakban még újabb három alkalommal kerül sor, az a feladata, hogy a világkiállítási pályázati bizottság megfelelő tájékoztatást kapjon arra vonatkozóan, melyek azok az alapfeltételek, amelyek keretében a pályázók a rendezvényeket meg tudják szervezni. A cél az, hogy kiválasszuk azokat az öseteket, amelyek valóban érdemesek a megvalósításra. Ha a bizottság valamely pályaművet elutasítja az első fordulóban, az nem jelent végleges elutasítást, hiszen a pályázóknak van rá lehetőségük, hogy az újabb fordulókban ismét megmérettessék magukat. Az előminősítés során nem diszkriminálni szeretnénk, hanem olyan teljesítményre kívánjuk serkenteni az ötletgazdákat, hogy annak valóban kézzelfogható eredménye lehessen. A pályázat technikai lebonyolítása úgy zajlott le, hogy az egyes régiókban a köztársasági megbízottakhoz, a fővárosban pedig a Fővárosi Expo-irodához kellett beadni a pályaműveket, amelyeket azok véleményeztek, majd megküldték őket a világkiállítási pályázati bizottság számára. - Mennyire voltak elégedettek a részvételi aránnyal? - Az érdeklődés sokkal nagyobb volt, mint amire előzetesen számítottunk. A pályázatot most kevesebben adták be, mint ahányan az előminősítés során jelentkeztek. - Az előzőekből az derül ki számomra, hogy továbbra sem csökken a vállalkozókedv. Hogyan összegezné ebbéli tapasztalataikat? - Az aktivitás mellett a változatosság volt a jellemző az ötletekre. Ha felszabadítják a társadalmi erőket, akkor az alkotókedv is megsokszorozódik. Nem az volt a célunk, hogy keretek közé szorítsuk a vállalkozókat, hanem épp ellenkezőleg: meg kívánjuk számukra könnyíteni, hogy megvalósíthassák elképzeléseiket. Azért is a mi főosztályunk intézi az előminősítéssel kapcsolatos ügyeket, mert az szorosan összefügg a településfejlesztéssel, úgy érezzük, hogy az elkövetkező években az expo ’96 jelentős településfejlesztő erőt képvisel. Számos olyan javaslat futott be, amely már gondolati szinten is rendkívül érdekesnek tűnik: az emberek és a látásmódok sokszínűségének eredményeként egészen eredeti elképzelések születtek. Máris alakulnak például a határon túli kapcsolatok: dél-magyarországi pályázó a határközeli román területeken élőkkel közösen szeretnének sportrendezvényt létrehozni, vagy a debreceni amatőr rádiósok az éter hullámain tudósítanák majd az egyes eseményekről a vitág legkülönbözőbb részein élő társaikat. A hazánkban élő kisebbségek is különböző rendezvényekre készülnek, amelyre meghívják az anyaországban élő rokonaikat is. De említhetném a testi fogyatékosok szerveződését is. Ezek az ötletek egy-egy társadalmi szegmenst vagy csoportot érintenek, esetükben azonban nagyon erős a kötődés, így rájuk mint látogatókra bizton számíthatunk. A vállalkozókra ugyanakkor jellemző volt a realitásérzék. - Hogyan dolgozzák fel a beérkezett elképzeléseket? - Az adatokat számítógépre vittük, különböző - területi vagy a téma jellege szerinti - bontásban. Ez azért fontos, mert így koordinációs feladatokat tudunk ellátni a vállalkozók között, amivel lehetővé válik, hogy ne rendezzenek egy időben két hasonló típusú rendezvényt vagy ugyanabban a körzetben ne kínáljanak egyszerre túl sok programot a látogatók számára, hiszen azzal mindenki saját maga ellen is dolgozik. Tájékoztatni tudjuk az érintett feleket az esetleges átfedésekről, akik azután egymás között majd koordinálni fogják a továbbiakat, időbelileg és tematikusan is harmonizálhatják az elképzelések megvalósítását. Megteremtjük tehát azokat az országos szakmai koordinációs és egyéb kereteket, amelyek lehetővé teszik a vállalkozók számára, hogy összehangoltan végezhessék munkájukat. Milyen számban érkeztek be az előjelentkezések az egyes régiókra bontva? Az egyes régiók szerinti bontásban: győri 29 (elfogadva: 22), központi 56 (50), miskolci 33 (mind elfogadva), debreceni 23 (22), szegedi 24 (22), pécsi 8 (7), veszprémi 26 (25), a fővárosban pedig 54 (53) jelentkezés volt, 253 elképzelésből összesen 232-őt fogadtunk el. - Sevillában milyen nagyságrendű összeget hoztak a konyhára a hasonló rendezvények? - Több száz millió dollár folyt be pusztán a világkiállítás logójának használatából, de nálunk az elfogadott pályázatok a benyújtási szerződést követően használhatják a logót. Öt vidéki rendezvény szempontjából figyelemreméltó, hogy például Sevillában, illetve az expo területén négy-ötszörösére szöktek fel a szolgáltatások árai. Részben ezért is a turisták tízezrével szálltak meg más városokban, falvakban, így tengerparti hotelekben is, amelyek olcsóbban kínálták a szobáikat, s azután ezen településekről busszal egy vagy másfél órán belül beértek a világkiállítás területére. Sok, a sevillai világkiállításra érkező külföldi nemcsak Sevillát nézte meg, hanem a környező városokat is, Spanyolországból is látni akart. Ez olyan lendítőerő, amit nekünk is ki kell használnunk. Azok a rendezők, akik elnyerték az expologó használatát, és a világkiállítás hivatalos rendezvénye címet, komoly előnyre tehetnek szert Hiszen amellett hogy szerepelhetnek az eseményhez kapcsolódóan készített propagandaanyagokban, az általuk kínált program a turisták számára is vonzóbb lesz, mert a turisták egyfajta garanciát látnak abban, ha az adott rendezvény hivatalos formában is kötődik az expóhoz, így biztosítva érzik a minőséget K. L. I. Akiken a világkiállítás múlik A hagyományokhoz híven ez évben is saját pavilonjában fogadta olvasóit, illetve a lap iránt érdeklődő közönséget a nemzetközi sajtó- és könyvfesztiválon a Magyar Nemzet. A pár nappal ezelőtt zárult seregszemlén többek között vendégünk volt Barsiné Pataky Etelka, az 1996-os világkiállítás főbiztosa, Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere és Kovács István, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke. Lapunk munkatársai mindhárom politikus expóval kapcsolatos véleményét is tudakolták. (III. oldal) Születésnapi seregszemlék Az ausztráliai Brisbane városában 1988-ban rendezett és a Budapesten 1996-ban sorra kerülő világkiállítások hasonló jellegére többször történt jogosnak tűnő utalás az utóbbi időben. Ez a hasonlóság azonban nem csupán az ilyenkor többnyire említett 40 hektáros kiállítási terület méreteire, hanem arra is vonatkozik, hogy mindkét világkiállítást a rendező ország születésnapjához igazították. Brisbane és Budapest központi témája a szabadidő és a kommunikáció. Míg azonban Európában 1996-ban első ízben kerül sor világkiállításra Bécstől keletre, a távoli Ausztráliában már a múlt század végén is rendeztek emlékezetes világkiállítást. (3. oldal) Hogyan vegyünk. Élénk üzletet? Megjelent az ÁVÜ új tájékoztató sorozata, Privatizációs fizetők címmel. Az egyes privatizációs technikákat, eljárásokat és szabályokat tartalmazó kiadványok elsősorban a privatizáció résztvevőinek, a hazai befektetőknek nyújtanak segítséget . Hogyan vegyünk üzletet? című füzet Tóth Attilának, az AVÜ igazgatójának összeállításában a kereskedelmi és vendéglátó üzletek megvételéhez ad eligazítást (VI. oldal) ingatlantőzsde Izgalommal készülődtek a tagok a február 25-i tőzsdenapra. A beszédtéma elsősorban az előző napi licitálás volt amelynek eredményeképpen a két meghirdetett állandó tőzsdei pozíciót az OTP Ingatlan Rt 1,02 millió és a Coopholding Rt. 520 ezer forintért szerezte meg. Ez azt is jelenti, hogy a szeptember 17-i kezdés óta az állandó tagságra szóló jog közel háromszorosára értékelődött fel. (Vn. oldal) Kell-e központi férőhely gazdálkodás ? Az utazási irodák és az expo Az expóra érkező vendégek fogadásának egyik kulcskérdése lesz a szállodai szobák kiadásának lebonyolítása. Sevillában ezt központilag oldották meg, aminek az lett a következménye, hogy csökkentek a bevételek. Nálunk is érzékelhető ez a fajta centralizálási szándék, ami ellen az utazási irodák felemelik a szavukat, mondván, hogy mi értelme felrúgni egy általuk már jól bejáratott rendszert? A szakma képviselőinek ezzel kapcsolatos ellenérveit, továbbá a világkiállításhoz kapcsolódó egyéb elképzeléseket dr. Mautner Péter, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara idegenforgalmi tagozatának elnöke fogalmazza meg. - Először is: nem tudunk egyetérteni a központi férőhelygazdálkodásra vonatkozó elképzeléssel, vagyis azzal, hogy a világkiállítás nyitva tartásának ideje alatt centralizált formában kezeljék a szállodai szobákat, s ilyen módon intézzék azok kiadását. A rendelkezésre álló férőhelyeket betáplálják a számítógépbe (erre valóban nem kínálkozik más megoldás), viszont a komputernek nincs intuitív képessége, ezért nem fogja tudni megfelelő módon kezelni a szobafoglalásokat. A komputer képtelen az eseményeket követni: ahogy közeledik az indulás időpontja, úgy mondják le sorban az utat, s hogy nem az eredetileg tervezett létszám jön el, az biztos. Aztán olyan faxok is jönnek, hogy újabb helyeket kérnek. Ha viszont minden egyes esetben ehhez a központhoz kell fordulni, az abban a pillanatban, ahogy elindul a napi élet, nem fogja tudni követni az eseményeket. Még akkor sem, ha a szállodák naponta jelentenek, hiszen a hotelek nyitvántartásában is előfordulnak hibák, így máris kész a baj, mivel a számítógép ilyen estekben nem tud rugalmasan reagálni, akkor is kiutalja a szobát, ha az esetleg foglalt - Ha viszont a férőhelygazdálkodást a szállodák és a velük partnerkapcsolatban lévő utazási irodák végzik, abban az esetben már sokkal kisebb volumen kezelése szükséges. Egy pünkösdi csúcsot ilyen módon zökkenőmentesen tudunk lebonyolítani - ezt hat hónapon keresztül is meg lehet oldani. S azzal a külföldi céggel, amely már évek óta hozza a vendégeket Magyarországra, elég nehéz lesz elfogadtatni, hogy neki ezúttal a megszokott partnerek helyett egy központtal kell tartania a kapcsolatot . A spanyolok is elkövették ezt a hibát, aminek az lett a következménye, hogy nagyon magas szállodai szobaárakkal indultak, aztán, ahogy közeledett a kiállítás nyitó napja, úgy csökkentek az árak, mert rendkívül sok szoba maradt üresen. Nem beszélve arról, hogy hathónapos munkára nehéz lesz elcsábítani a szakembereket hiszen ezért senki nem adja fel az állást A központi férőhelygazdálkodás ugyanakkor monopolisztikus helyzetet teremt A szállodák addigra magánkézbe lesznek adva,lj módon a központi szerv valaki másnak a tulajdonával fog rendelkezni. A tulajdonos tehát egy bizonyos összeget fog kérni a szobákért amivel a maga részéről le is fogja tudni a dolgot. De mi történik akkor, ha a központ nem tudja kiadni a szobákat a pénzt pedig már kifizette értük? Az viszont valóban fontos lenne, hogy a „beeső" turisták számára legyen egy központi nyitvántartás, hiszen egyszerűen beláthatatlan lesz, hogy milyen kategóriában hol lesz férőhely. Erre is megvannak a megfelelő vállalatok, akik majd a helyszínen intézhetik a fizető vendéglátással kapcsolatos teendőket. Ugyanakkor nem szabad az utazási irodákra bízni, hogy közvetlenül ők utaztassák a vásár területére a turistákat. Ezt jól meg kell szervezni: közlekedéstechnikai szakemberre van szükség, hogy a vásárt körbevevő gyűrűn belül ne keletkezzen közlekedési káosz. Magyarországot évente átlagosan nyolcmillió turista keresi fel idegenforgalmi céllal, akik átlagosan valamivel több mint két napot töltenek nálunk. A beutaztatással foglalkozó utazási irodák ezt a vendégfogalmat le tudják bonyolítani, s különféle fogásokkal fel fogják tűni kelteni a hozzánk látogatók érdeklődését, hogy keressék fel a világkiállítást. Az expo tehát úgy indul, hogy - feltételes módban fogalmazva - nyolcmillió látogatóval számolhatunk. A külföldi partnerekkel össze tudjuk hangolni, mikor és milyen számban érkezzenek a turisták. Tudomásul kell venni, hogy az ország területe kicsi, és nem képes kéthetes elfoglaltságot biztosítani a turisták számára. Ahhoz viszont, hogy valaki úgy döntsön, hogy felkeresi az expót, megfelelő programokról is kell gondoskodni számára. Ezért például várjátékokat szerettünk volna szervezni, a polgármesteri hivatal azonban olyan nagy bérleti díjat kért, hogy az már veszteségessé tette volna a vállalkozást Holott ezekből a rendezvényekből - több évről lévén szó - sorozatot indíthattunk volna. Azt is felmérhettük volna, hogy egyáltalán mekkora a vonzereje a turisták számára? - Az expóval kapcsolatos szervezőmunka megkezdéséhez még nincs késő, ehhez 1994-95-ben érdemes hozzálátni, hiszen egyelőre még minden utazási iroda az idei évvel van elfoglalva, s azzal, hogy visszaesés tapasztalható az utazási piacon. Bár a legfrisebb, januári adatok azt mutatják, hogy az előző év hasonló időszakával összehasonlítva Európában két százalékkal nőtt a személyautóval utazók száma, míg a repülőt igénybe vevőké 22 százalékkal, az autóbuszt választóké pedig 18 százalékkal. Kérdés persze, hogy meddig tart ez a trend? Fontos, hogy már az expo megnyitását megelőző évben stabil ár- és adórendszert kell kidolgozni, mivel így a turisták tudják, milyen kiadásokra készüljenek fel. November-december tájékán a szerződéseket már megkötik a nagykereskedelmi katalógusok pedig még a nyáron megjelennek A vitágcégek szeptemberben lezárják a bevásárlásokat, utána hozzálátnak a szállítmányozók beosztásához, és elkészítik az idegenvezetők fogatókönyvét. Október végéig a prospektusok pedig már nyomdába kerülnek Ezeket a határidőket eddig még minden évben tudtuk tartani, akkor miért ne sikerülne ez 1995-ben is? Persze csak akkor, ha mindannyian a magunkénak valljuk az expót. Az utazási irodák s még nagyon sok szakma mindenesetre rendkívül fontos eseménynek tartja a világkiállítást. Úgy gondoljuk, jó reklámfogás lehetne, ha az utazási irodák még az építkezések ideje alatt, tehát 1994-95-ben elvihetnék a helyszínre a turistákat, hátha sikerül felkelteni ezzel az érdeklődésüket Ehhez persze megfelelő mennyiségű információra is szükség lesz: meg kell ismerkednünk a különböző létesítményekkel, hogy tisztában lehessünk azzal, mit tudunk megmutatni a turistáknak Kovács L. István