Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
12 Magyar Nemzet VÁROSHÁZA EMLÉKTÁBLÁT AVATTAK A XIII. kerületi Szent István parkban Giancarlo Perlasca emlékére, aki a nyilas rémuralom idején zsidók ezreinek életét mentette meg. Az ünnepélyes megemlékezésen részt vett Demszky Gábor főpolgármester, David Kraus, Izrael nagykövete, Perlasca özvegye és több közéleti személyiség. POZSONY FŐPOLGÁRMESTERÉT, Peter Kresaneket és a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom elnökét, Jan Carnogurskyt hivatalában fogadta Demszky Gábor. A két politikus a Madách Színházban pozsonyi művészek vendégszereplésével előadott Mária evangéliuma című rockopera megtekintésére érkezett a magyar fővárosba. Az előadást követően Budapest főpolgármestere állófogadást adott a vendégek tiszteletére. A „VÁROSLAKÓ" GYÓGYTEA kskísérletezője nem a Gyógyszerkutató Intézet - tájékoztatta lapunkat Kovács Gábor, az intézmény igazgatója. A Magyar Nemzet február 26-i és március 6-i számában megjelent tudósításaink szerzőit eszerint tévesen informálták; az intézet gyógyteák előállításával és vizsgálatával egyáltalán nem foglalkozik. Ezúton tájékoztatják tehát az érdeklődőket, hogy a gyógytea tényleges hatásosságáról vagy esetleges mellékhatásairól nyilatkozni nem tudnak. A FŐVÁROSI DROGBIZOTTSÁGHOZ hetente érkezik megkeresés különböző szervezetek részéről, akik szeretnék a bizottság új, „Ne veszítsd el a fejed" című füzetét megkapni. A bizottság feladata, hogy össszehangolja a fővárosi drogellenes szervezetek munkáját. E tevékenység keretében például a fővárosi őrezred katonái számára is előadásokat tartanak. A drogfogyasztással kapcsolatos lakossági bejelentéseket továbbítják az intézkedésre jogosult szervek felé. AZ EXPO EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSÁNAK koncepcióját véleményezte a Városháza egészségügyi ügyosztálya. A főváros koncepciója szerint a világkiállítás egészségügyi ellátása a budapesti kórházakon kell hogy alapuljon. Ezt egészítené ki az expo területén végzett elsősegélyszintű ellátás és szükség szerint a speciális intézményekben végzett szakellátás. A KRESZ MÓDOSÍTÁSA - azaz március 1-je óta néhány arra alkalmas útvonalon az általában kötelező 50 km/óra helyett 70 km/óra sebességgel haladhatnak a személygépkocsik és a motorkerékpárok. Ezek az útvonalak: a Szentendrei út, a Váci út, a Kerepesi út (a Baross tér és az Örs vezér tere között), a Soroksári út, a Helsinki út, a Grassalkovich út, a Haraszti út, a Hungária körút, a Róbert Károly körút, az Árpád híd, a Szabadkikötő út és az 5-ös főút. A 3-as főúton marad a 80 km/órás sebességhatár. A HAJLÉKTALANOK SZÁMA február végén elérte a 110-et az eredetileg 40 férőhelyesnek szánt Dankó utcai éjjeli menedékhelyen. Ez úgy volt lehetséges, hogy matracokat fektettek a pincébe és a zuhanyozók előterébe, a lépcsőházba is. Az Oltalom Karitatív Egyesület tagjai jelentős erőfeszítéseket tesznek azért, hogy senkit ne kelljen az utcára visszaküldeni, de a kisebb létszámra tervezett infrastruktúra és a zsúfoltság további létszámemelkedést nem tesz lehetővé. A FŐVÁROSI KÖZVILÁGÍTÁS ellenőrzésével kapcsolatban a közgyűlés kereskedelmi és fogyasztói érdekvédelmi bizottsága azt javasolja, hogy a Városháza közműügyosztályának a közvilágítás ellenőrzésével foglalkozó dolgozóit - az adóbehajtáshoz hasonlóan - anyagilag érdekeltté kell tenni munkájukban. A NYILVÁNOS ILLEMHELYEK rekonstrukciós programját és az angyalföldi szennyvizeknek az észak-budapesti szennyvíztisztító telepre történő felvezetését tárgyalta meg és javasolta elfogadásra a Fővárosi Közgyűlés környezetvédelmi bizottsága. Szintén az illemhelyekkel kapcsolatban foglalt állást a kereskedelmi és fogyasztói érdekvédelmi bizottság is; álláspontjuk szerint rekonstruálásukra a helyi adókból, az Országos Idegenforgalmi Hivataltól és a világkiállítási alapból lehetne pénzügyi forrást teremteni. Pest-Buda ■ -. . ~ ■ . - - ■ SZOMBAT, 1993. március 13. Hitelajánlatokra várva Miért éppen ötmilliárd? A főváros zártkörű pályázatot hirdetett meg hat pénzintézet körében, és ennek keretében hitelajánlatokat kért - jelentették be egy pénteki sajtótájékoztatón, amelyet (hosszú idő után először) közösen tartott a budapesti közgyűlés SZDSZ- és Fidesz-frakciója, valamint a főpolgármester. A pénzintézetek ajánlataikat a napokban - valamennyi fővárosi frakció bevonásával - alakított Ideiglenes Finanszírozási Bizottsághoz juttathatják el, megadva, milyen formában és milyen feltételekkel tudják a főváros számára a szükséges ötmilliárd forintot meghitelezni. A pályázóknak be kell küldeniük a cég részletes bemutatását és referenciáit, s be kell számolniuk az önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatos esetleges korábbi tevékenységükről. A bizottság egyébként 13 pénzintézet vizsgálata után döntött úgy, hogy négy bankot (Budapest Bank, Postabank, Creditanstalt, First Boston) és két hitelmenedzselő céget (Profil, Lupis) kér fel ajánlattételre. Az anyagokat március 22-ig várják. Ugyancsak az említett pénteki sajtótájékoztatón esett szó arról, hogy miért éppen ötmilliárdnyi a felvenni szándékozott hitel. A tavaly elkezdett fejlesztések továbbviteléhez körülbelül hárommilliárd kellene, a fővárosi intézmények fenntartása pedig további egymilliárdot igényel. (E két cél elsődlegességéről február 4-én, a költségvetési irányelvek elfogadásakor döntött a közgyűlés.) Az SZDSZ és a Fidesz megállapodása során került be a költségvetésbe a két párt 400-400 milliós módosító csomagja. További 300 millió forinttal hozzák létre a vagyongazdálkodási alapot, amely a hatékonyabb vagyonhasznosítást hivatott elősegíteni, és amelynek szükségességében valamennyi párt egyetértett. (bethy) Demszky: Elsősorban az infrastruktúrát kívánjuk fejleszteni Az eladósodás megkezdődött, de a főváros talpon marad Január végén fogadta el a Fővárosi Közgyűlés Budapest kétéves fejlesztési programját, amely szép terveket tartalmazott, átgondolt rendszerben. Igaz, sokan már akkor is tamáskodtak: vajon miből lesz minderre pénz? Mintha őket látszana igazolni a februárban elfogadott fővárosi költségvetés, amely több mint ötmilliárd forint hitelfelvételt irányoz elő, és senki sem áltatja magát azzal, hogy ez a szám nem nőhet a többszörösére. Eladósodik a főváros? - kérdeztük Demszky Gábor főpolgármestert, aki az elmúlt hét végén aMagyar Nemzet vendége volt a sajtófesztiválon. - Ez már nem kérdés, ez már tény, és nincs is más lehetőség. Az is nagy eredménynek tekinthető, hogy az elmúlt két évben nem adósodott el Budapest, és ezzel sikerült megőriznie hitelképességét. Világosan kell látnunk azt, hogy a főváros 286 intézményének - elsősorban iskoláknak, kórházaknak, szociális otthonoknak, gyermekintézményeknek - a fenntartása elviszi azt a pénzt, amit az állami költségvetésből kapunk. Ez a pénz pedig ebben az évben sajnos kevesebb, mint amit vártunk, hétmilliárd forinttal. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az elmúlt évben mintegy tízmilliárd forintot fordítottunk fejlesztésre, akkor ez azt jelenti, hogy bármiféle újabb beruházást ebben az évben csak akkor kezdhetünk el, ha kölcsönt veszünk fel A papokban elhatározott 5,2 milliárdos hitelfelvétel mmindennekelőtt azt szolgálja, hogy megfelelő színvonalon üzemeltetni tudjuk a várost, tehát hogy járjanak a buszok, a villamosok, hogy a főváros köztisztasági vállalata tegye a dolgát, eltakarítsa a havat, felsöpörjék az utcákat és így tovább. - Ezek tehát az úgynevezett „működési kiadások". Végül is erre kell a hitel elsősorban, vagy pedig az újabb beruházásokra? - A főváros vezetésének két feladata van egyszerre. Az egyik az, hogy fenntartsa ezeket a szolgáltatásokat, mégpedig nem romló színvonalon, a másik, hogy pótolja mindazt, ami az elmúlt évtizedekben elmaradt, utat, hidat, közműveket. A hitelfelvétel ezt a célt is szolgálja. Ugyanakkor a hitel fedezete nem lehet más hosszabb távon - tehát néhány éves perspektívában sem, mint az, hogy a város az ingatlanjait megfelelően hasznosítani tudja, és emellett adókból, privatizációs és egyéb bevételekből is megpróbál olyan forrásokra szert tenni, hogy vissza tudja fizetni ezeket a hiteleket. Kétségtelenül elkezdődött tehát az eladósodás folyamata, ami valójában a város teherbíró képességét - tehát vagyonát, adófizető képességét - nézve nem olyan teher, amit ne lehetne vállalni. Tehát nem fogunk eljutni oda, ahová az állami költségvetés eljutott, ahol az államadósság már szinte kezelhetetlen. A főváros talpon fog maradni. - Tehát - ha jól értettem - a hitel visszafizetéséhez majd elsősorban az ingatlanokat kell hasznosítani. Nem lehetne már most egy hatékonyabb ingatlangazdálkodással megelőzni a hitelfelvételeket? - A fővárosnak mintegy négyezer - köztük néhány nagyon értékes, többmilliárdos ingatlana van. Itt vannak például Közép-Európa legértékesebb ingatlanjai a Dunaparton, vagy a Károly körúton, a Városháza hátsó részén levő telek. A probléma az, hogy amikor átvettük a hivatalt, még azt sem tudtuk, hogy mink van. Az ingatlanok felmérése, regisztrálása, felértékelése most van folyamatban. Lassan alakul ki az az intézményrendszer és az a szemlélet, amelynek révén nemcsak költeni ítéli az ingatlanokra, hanem azok bevételeket is hoznak. A Közraktár utcai telkekkel nem volt sem intézményi, sem szemléletbeli gond, mégsem sikerült eladni őket... - Ezek is a főváros legértékesebb telkei közé tartoznak. Eladásukból a Vásárcsarnok felújítását terveztük, de ezt most más forrásokból kell megoldanunk, mert a telket eddig nem sikerült értékesíteni. Két probléma van itt. Az egyik az, hogy az ingatlanpiac alapvetően pang a városban. Ennek az a következménye, hogy a befektetői szándékok sokkal gyengébben jelentkeznek, és nagyon nehéz realizálni a bevételeket. Gyakran amikor a tender végén kiderül, hogy ki a győztes, az is kiderül egyben, hogy nincs pénze. A főváros egyszer már ezzel az ingatlannal - pontosan ilyen módon - rosszul járt, és most másodszor próbálja eladni, 2-2,5 milliárdos áron. Ha az ingatlanpiac netán még évekig pang, akkor mi a garancia arra, hogy az említett kétéves fejlesztési programból a lehető legtöbb megvalósuljon? Másképpen kérdezve: mi az, ami ebből a fejlesztési programból egyáltalán még megvalósulhat? Beszéljünk akkor a konkrét tételekről. Az elkövetkező két évben 560 új buszt fogunk forgalomba állítani. Ezek a járművek - amelyek közül a már közlekedőket zöld buszokként ismerte meg a város - DAF motorral' Cárinak"felszerelve, sokkal környezetkímélőbbek, és ez a mennyi- * -ség azt jelenti, hogy három év alatt lecserélődik az egész buszpark. Ezen túl száz új villamos vásárlását tervezzük, és az EBRD-kölcsön lehetővé fogja tenni a főváros számára, hogy a villamospályáknak egy jelentős részét felújítsuk. - Az EBRD-kölcsön újabb 15 milliárdos adósságot jelentene... - Igen, erről a napokban tárgyalunk Szabó Iván pénzügyminiszterrel, ugyanis a hitelfelvételhez állami garanciavállalás kell. De a kölcsönt a főváros kapja és a főváros fizeti vissza, tíz év alatt, három év türelmi idővel. További hitelre van szükség a Dél-Buda-Rákospalota metróvonal megvalósításához, amelyet szintén kilátásba helyezett a fejlesztési program. Ennek a beruházásnak a kezdete is ere az évre esik. A tendert meghirdettük, 17 pályázó jelentkezett, és ezek egyenként négyezer dollárt fizettek ki pusztán azért, hogy a tenderdokumentációt megkapják. Március végén bontjuk fel a borítékokat, és az elbírálás valamikor a nyár közepéig meg kell hogy történjen. A Kelenföldi pályaudvart a belvárossal, a belvárost pedig majd Rákospalotával összekötő metróvonal körülbelül százmilliárd forintba kerülne a kamatterhekkel együtt. (Megjegyzem, hogy nagyjából ugyanennyi a világkiállítás költségvetése is.) Tehát ez a két nagy projekt az, aminek az előkészítésével a város most foglalkozik. Minden más, amit tervbe vettünk,áfflilákkövek,fejlesztés program tartalmazott, sokkal kisebb tételek. Ilyen a Hungária körút, a lágymányosi híd, ez utóbbinak csatrakozó úthálózata és a közműfejlesztések. A fejlesztési programunk tehát elsősorban az infrastruktúrára koncentrál; itt az elkövetkező két évben mintegy 25-30 milliárd forintot kívántunk beruházni. Bethlenfalvy Gábor Kiegyezéskori vízmű Lindley módra, vaskályhás kutakkal ,A boldog békeidők” - jutott eszembe, amikor egy 1920-ban épült, parti szűrésű csápos kutat nézegettem belülről. Irigylésre méltó székesfővárosi eleink vizét ma már úgymond rendkívül elavult technikával nyerték, és ezt kísérőm nem is győzi hangsúlyozni („szemben a mai modern technikával...”), szóval én mégiscsak őket tartom balga módon irigylésre méltónak és nem mai önmagunkat. Mint kísérőm elmesélte, a húszas években nem lévén elektronikus távvezérlés, a parti kutak vízkivételének szabályozása úgy történt, hogy mindegyik kútban üldögélt egy-egy ember, és a mellette lévő kurblis telefonon közölték vele a központból - ahol a vízszintjét állandóan leolvasták -, hogy most éppen ki kell nyitni a csapot, vagy el kell zárni. A zord téli napokra való tekintettel még vaskályhát is tettek az illető mellé. Ez a vaskályha felkeltette a fantáziámat. Igazi század eleji idill lehetett, amolyan Hrabal regényeibe illő. Igaz, vélhetően nem túl izgalmas sorsok bújhattak meg a sátortetős, kéménnyel is ellátott kutakban, de ha összehasonlítom békés eleink életét a miénkkel, azt hiszem, mégicsak az volt az igazi. Egyébként - megintcsak kísérőmtől, a csepeli vízmű egyik alkalmazottjától tudom meg - annak idején azért építették meg ezeket a kutatókat a vízművel együtt, hogy elláthassák ivóvízzel a Wekerle-telepet. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán - aminek egy részét meg is tisztították -, mindenesetre nőtt a lakosság, sokasodott az ellátandó feladat, és nem utolsósorban a technika is fejlődött a maga útján. Az idillnek vége lett, viszont lett ivóvíz a megnövekedett lakosság számára is. Ma már a kétmilliós főváros vízigényének 35 százalékát termeli a csepeli vízmű. Ezt már a Fővárosi Vízmű igazgatójától, Cséry Páltól tudom meg, aki a vállalatnak nemcsak rejtelmeibe avat be, hanem elmeséli a történetét is. Megtudom, hogy miként a dualizmus korában oly sok minden, ez is rendkívül gyorsan készült el. A krónikák tanúsága szerint 1867. szeptember 24-én született döntés arról, hogy meg kell építeni a vízművet. Csakhogy pénz - milyen ismerősen hangzik a dolog - már akkor sem sok csörgött a város zsebében, ezért kölcsönhöz voltak kénytelenek folyamodni a városatyák (a nők nem politizálhattak, ezért városanyák nem voltak). A 600 ezer forint felvétele után nem sokat haboztak (nem folyt hónapokon át áldatlan vita, hogy ez most kell-e vagy nem, hogy vajon nyereséges lesz-e vagy sem), hanem azonmód felkérték William Lindley angol mérnököt, hogy készítse el ez irányú elképzeléseiről a terveket És jön. 1868 decemberében megkezdte működését az első pesti vízmű. Ki gondolná, hogy a mai Országház északi szárnyának a helyén indult el az első ideiglenes üzem. (Vélhetően még ma is működne, ha a demokrácia nem ott ütötte volna fel szerény hajlékát). Amíg viszonylag kevés embert kellett ellátni ivóvizel, kevesebb volt a környezetszennyezés, nem is volt különösebb gond. Szinte ott lehetett találni vízadó területet, ahol csak akartak. Mégis, talán a legalkalmasabb erre a célra mind a mai napig a Szentendrei-sziget lenne, csakhogy ott már minden hasznosítható hely foglalt. A Csepelszigeten létesített kutakkal viszont már a kezdetekben is baj volt az itt nyert víz viszonylag magas vas- és mangántartalma miatt. Egy új víztisztítóra volna szükség, méghozzá elég sürgősen - mondja az igazgató. Hozzáteszi, hogy a megemelt vízdíjból 60 fillér jut köbméterenként a csepeli víztisztítóra, ez azonban nem lesz elég. A csepeli polgármester is támogatja a tervezett beruházást, mondván, hogy erre nem most, hanem már legalább hatvan éve kellett volna sort keríteni. Véleményük szerint az államnak kellene besegítenie, hiszen nem arról van szó, hogy egy veszteséges nagyberuházáson törik a fejüket, hanem olyasmin, amire előbb vagy utóbb, de mindenképpen sort kell keríteni. Az „utóbb” pedig a világkiállítás miatt szóba sem jöhet. Ha igazak a számítások, miszerint Budapesten naponta több millió turista fog megfordulni az expo ideje alatt, akkor el sem tudják képzelni, hogy mégis mit, fognak azok inni (szerintem vizet semmiképpen sem, inkább tokajit...), mivel fognak fürödni, ha nem épül fel a víztisztító? (Bezzeg a dualizmus korában...! Nem sokat tamáskodtak, hanem megcsinálták.) Megmutatja a kijelölt területet is, ahová az új víztisztítót szándékoznak építeni. Egyelőre csak latyakos, füves rét. Megnézzük a „régit” is. Azért ez sem utolsó. Elektronikus vezérlésű géptermek, alattunk a szivattyúk dübörögnek, hogy alig értjük egymás szavát. A vezérlőteremben elmondják, hogy innen tudják irányítani a város csőhálózatát. Ha például valahol csőtörés van (teszem azt, a Vámház téren), akkor innen le tudják állítani az ott folyó vizet, méghozzá úgy, hogy a környék lakóházaiban mégis tovább csordogál az éltető nedű. A kijavítás után pedig ismét meg lehet indítani a nyomást. Igaz, ilyen „trükkökre” nem voltak képesek múlt századi eleink, bár nem is nagyon kényszerültek rá. Azért én mégis a Lindley-féle elavult, békebeli vízművel szimpatizálok, meg a vaskályhás kutakkal. Azok egy békésebb, nyugodtabb élet ittmaradt rekvizitumai. Dobos Tamás