Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
GAZDASÁG / EXPOFÓRUM InTERJÚ/VÉLEMÉNY csütörtök, 1993.március 25. INI Kamarai elképzelések a főváros fejlesztéséről Technokrata látásmódra van szükség A kétoldalú információáramlást biztosítandó a kamara együttműködési megállapodást írt alá a Fővárosi Expoirodával, aminek köszönhetően minden, a világkiállítással, illetve a városfejlesztéssel kapcsolatos információ közvetlenül jut el a kamarához, az expoiroda pedig a vállalkozók mozgásteréről és lehetőségeiről kap rendszeres tájékoztatást Ennek érdekében a BKIK-nál felállítottak egy expoinformációs adatbankot, amelyben nyilvántartásba veszik a világkiállításhoz valamilyen formában kapcsolódni kívánó vállalkozókat Ahhoz is hozzáláttak, hogy - elsősorban a IX. és a XI. kerületben - a városfejlesztési célokra befektetőket kutassanak fel. A legnagyobb volumenű beruházásnak a Gazdagrétnél húzódó autópálya feletti terület fejlesztése ígérkezik. Ezekhez a tervekhez kapcsolódik a Budapesti Tavaszi Fesztivál jegyében rendezendő kanadai üzleti hét amelynek alkalmából több mint harminc jelentős tengerentúli befektető és bankember látogat hazánkba. A kamara pedig továbbra is várja a kerületek városfejlesztéshez kapcsolódó javaslatait A madridi és az amszterdami programtervben is hangsúlyos helyet kapnak ezek az elképzelések, amelyek megvalósításához keresik a külföldi és a hazai vállalkozókat A szakképzés fontossága A fővárosnak a szolgáltatások területén is javítania kell a felkészültségen, ennek jelentős részét az idegenforgalom teszi ki. Előtérbe kerül az emberek szellemi felkészítése, amit az utazási irodák körül kipattant legutóbbi botrányok is indokolttá tesznek. Március 20-án, az Utazás ’93 keretében nyit nap keretében kezdődött meg az utazóközönség ilyetén irányú tájékoztatása, ahol praktikus tanácsok hangzottak el arra vonatkozóan, hogy mi mindenre kell odafigyelni az utak kiválasztásakor. . A vállalkozókat is több információval kívánják ellátni: a kamarai keddek voltaképpeni folytatásaként április 2-án indítják útjára a Business Index című kiadványt, amelynek célja, hogy magyar és angol nyelven hiteles üzleti információkat juttasson el a világba. Ebben a vonatkozásban a budapesti kamara szervezi a regionális partnerszervezeteket is, mintegy átültetve a fővároshoz kapcsolódó fejlesztési gondolatot az ország egészére. Az országot ugyanis Budapesten keresztül ismerik (legalábbis a világ nagy részén) helyesebb tehát előbb ide kötni a külföldi partnereket, s azután elvinni őket az ország más régióiba is. Eltérő a helyzet persze a térség más országaival kapcsolatban, hiszen a romániai üzleti lehetőségeket például a délkeleti országrészben ismerik jobban Ilyen viszonylatban tehát az ottani kamarák játsszák majd a főszerepet A munkahelyteremtéshez kapcsolódóan a kamarában részben inkubátorház-programok szervezésében, részben olyan típusú tanfolyamok elindításában gondolkodnak, amelyek segítségével itthon vagy külföldön munkát kapnak az azokat elvégzők. Az idegenforgalommal függ össze az „office manager”-képző kurzus, hiszen ezeken idegen nyelvet jól beszélő, külföldi vegyes vállalatok számára alkalmas, úgynevezett második vonalbeli vezetőket képeznek. Ezen a téren jó együttműködést alakítottak ki osztrák cégekkel, továbbá egy olasz partnerrel is felvették a kapcsolatot, hogy az európai normáknak megfelelő képzést biztosítsanak magyar résztvevők számára. A kamaránál egyébként elsődleges szempontként jelenik meg, hogy a külföldi cég Nyugat- Európában vagy valamely harmadik világbeli országban munkaalkalmat is kínáljon a végzetteknek. Nem az elvándorlást szeretnék azonban ily módon biztosítani, hanem mintegy a középkori céhlegények mintájára, a magyar szakemberek európai kultúrát tanulva, annak megfelelő felkészültségre és informáltságra tegyenek szert. Nem beszélve arról, hogy a külföldön némiképp meggazdagodott szakemberek a magyar polgárság számát gyarapítják majd, ami elősegíti, hogy a fejlesztések „szoftver”, vagyis az emberekhez kötődő oldalán 1996-ra kész embereket kapjunk. De nem csupán a szolgáltatások, hanem a termelés területén is fel kell készülni, hiszen a termelőkapacitások kihasználtsága - a privatizáció előrehaladásával - előbb-utóbb növekedni fog. Bár Budapestet nem lehet iparvárossá tenni, a megfelelő foglalkoztatottság érdekében viszont szükséges ipartelepek létrehozása, s ehhez szükség van megfelelő szakemberekre. Egy olyan városban, mint Budapest, amely szerves része az európai fővárosok alkotta egységnek, elképzelhetetlen, hogy 1996 után komolyabb esélyük legyen az elhelyezkedésre azoknak, akik a magyaron kívül ne beszélnének egy idegen nyelvet, legalább olyan szinten, hogy az alapvető munkahelyi feladatokat megértsék. A képzés költségei jelentősek ugyan, a legfőbb gondot mégis az jelenti, hogy a felkészítés vége hiányos, ezért a külföld felé kell nyílnunk - ehhez a kamara felhasználja a nemzetközi kapcsolatait. A világkiállítással kapcsolatban arról is szót kell ejteni, hogy amilyen jó együttműködés alakult ki a Fővárosi Expoirodával az információszolgáltatás terén, a város szerkezetének fejlesztésével összefüggő kérdésekben azonban még nagyon kevés az előrehaladás. Ez nem a kamarán múlik, bár lehet, hogy a közismerten pénzhiánnyal küszködő - fővárosi önkormányzat számlájára sem írható az egy helyben topogás. A technokraták bevonulása azonban a városházára - amit a kamara javasolt - még mindig nem történik olyan ütemben, mint kívánatos lenne. A piac generálása továbbra is egyfajta filoszos alapállásból kiinduló városfejlesztés folyik, bár a véleményezésben már a BKIK is részt vesz. A közelmúltban mindenesetre egyezség jött létre a két fél között az együttműködésre vonatkozóan. A főpolgármester úrban megfogalmazódott az elképzelés, hogy bauhaus-szerű városfejlesztési elképzeléseket kellene végrehajtani Budapesten, ehhez a kamara is szívesen csatlakozna. A technokraták bevonása a város vezetésébe annál inkább is szükséges, mivel - ha a nyugat-európai városfejlesztési rendszereket vesszük alapul - akkor még egyértelműbbé válik, hogy az ilyen típusú országokban - ahol az önkormányzatok a maguk szintjén erőteljesebb irányítószerepet töltenek be, mint a hatalom csúcsán a kormány - erről az oldalról erősebb befolyásoltságra van szükség. Ebben a tekintetben erőteljes változást eredményezhet az önálló gazdasági önkormányzatok, felállítása ily módon az érintettek nagyobb anyagi erőforrásokkal gazdálkodhatnának. A főváros láthatná el a tulajdonosi funkciókat, a kamarák pedig a finanszírozásból vehetnék ki a részüket Az együttműködés ilyen módon történő szorosabbra vonásának egyébként minden törvényes alapja megvan, de ez enélkül is megvalósulhat ha így lehetővé válik a vállalkozói réteg mentesítése azoktól a terhektől, amelyek miatt képtelen arra, hogy piacot generáljon, illetve megfelelő nagyságú haszonra tegyen szert Ennek hiányában viszont nem teremthetők elő elegendő pénzforrások városfejlesztési célokra. Nem beszélve arról, hogy erősen hajlamosak vagyunk arra, hogy ne figyeljünk oda a belső piacra. Olyan vonatkozásban legalábbis bizonyosan nem, hogy a belföldi vásárlóerő nagyobb annál, mint amit a puszta statisztikai adatok mutatnak. Másrészt pedig a külföldi beruházókat rettentő szigorú peremfeltételekkel — indulási árakkal és hitelekkel - riogatjuk, amelyek mellett egy ilyen piacon nem tudnak megfelelő hasznot termelni. Ezért tehát ilyen értelemben generálni kellene a bevételeket, hiszen a kétmilliós budapesti piac fizetőképesség tekintetében nem hasonlítható mondjuk a bécsi lakosok vásárlóerejéhez. Visszakerülni az európai véráramba Az ilyen felfogásban tevékenykedő technokraták jelenthetik a biztosítékot arra nézve is, hogy a befektetők tisztességes,a közép- vagy hosszú távú üzletben reménykedve jöhessenek ide, a hozamot itthagyják. Ne a karvalytőkét hozzák tehát ide, s ne a rövid távú piacnyerés legyen a céljuk, miközben mit sem törődnek a piac generálásával Akik pedig hosszabb távon gondolkodnak, azoknak esetében már nem merülhet fel a főváros kiárusításának veszélye. Budapestnek 1996-ra vissza kell kerülnie abba a véráramba, amit 1886-ban foglalt el a városok sorában. Ha infrastrukturális és számos egyéb vonatkozásban a főváros még nem is lesz olyan jól ellátott, mint kellene (hiszen az ilyen fejlesztésekhez már kevés a hátralévő idő), a marketing vonatkozásában azonban el kell jutni erre a szintre. A kamara e cél elérése érdekében igyekszik bevonni külföldi partnereket, s egyes kerületek is egyre ügyesebben gazdálkodnak a rendelkezésükre álló erőforrásokkal: nem arra törekednek, hogy a meglévő vagyont minden áron nagy értéken adják el hanem annak minél gyorsabb működtetését és az abból származó hasznot tartják elsődlegesnek Budapest ma messze nem üti meg 1900-as évek európai fővárosának szintjét Az elhanyagolt úgymond tartalék területek csak viszik a költségeket Ha viszont ezeket az ingatlanokat német mintára odaadjuk annak aki az adott funkciónak megfelelően működteti őket vagy lakásokat épít ahol olyan emberek helyezhetők el, akik ma rosszabb körülmények között élnek akkor ezeken a területeken már adófizető polgárok fognak élni, akik fogyasztanak ez pedig adóbevételek formájában visszakerül részben az önkormányzathoz, részben az államkasszába. A városfejlesztés tekintetében modul rendszerű fejlesztésben kell gondolkodni: nem az a lényeg, hogy hipermodern beruházásokat hajtsunk végre, hanem az, hogy azok minden további nélkül átalakíthatóak legyenek a 2000- es igényeknek megfelelően. Az ideák talaján kell mozognunk: a fejlesztéseket szigorú mérnöki következetességgel kell végrehajtani. K .L.L Keszthelyi Péter, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) főtitkára a közelmúltban lapunk hasábjain megfogalmazta azokat a kihívásokat, amelyekkel Budapest néz szembe a térség más fővárosaival folytatott versenyfutásban. A szakember jó esélyt lát arra, hogy a magyar főváros többek között regionális pénzügyi vagy kulturális központtá válhasson. E célok eléréséhez kellő alapot szolgáltathat az az együttműködés, amely a BKIK és a Fővárosi Expoiroda között van születőben. Az alábbiakban ennek részleteit, valamint a főváros fejlesztésének általa kívánatosnak tartott módját fogalmazza meg a kamara főtitkára. Elakad az expo szekere? Csepel áll és egyelőre türelmesen vár - Milyen rendezvényekkel készül Csepel a világkiállításra? - Az Ecodom fesztivállal, amelyet egy angol befektető társaság menedzsel, a svájci Iseli cég finanszírozná az innovációs park létrehozását, a harmadik pedig egy logisztikai központ felállítása, amelyre a francia Garonor szállítmányozási vállalat vállalkozott. - Milyen stádiumban vannak jelenleg az egyes projektek? - Az utolsóként említett logisztikai központtal kezdve a sort, először is tudni kell, hogy az nagyrészt a Mahart területén kerülne kiépítésre. Nomármost, szeptember elsejétől olyan törvény lépett életbe, amely ezt a földdarabot voltaképpen reállamosította: a területet nemzetközi kikötővé minősítették, ami egyben azt jelenti, hogy a Mahart már nem rendelkezhet felette önállóan. Ezt a döntést mind a Mahart, mind az önkormányzat megfellebbezte. A szigetcsúcson, a Galvani híd feletti északi részen terülne el a központ, amely terület egy része önkormányzati tulajdonban van. Ha viszont a tulajdonviszonyok nem rendeződnek megnyugtató módon, az fenyegeti a projekt megvalósulását. A Gazonor terveiben egy olyan, csúcstechnológiával működő logisztikai központ létrehozása szerepel, amelyhez megfelelő raktározási bázis tartozna, s kapcsolódna a nyugat-európai rendszerekhez. A beruházók kiválnak Az Ecodom szintén fele részben Mahart, fele részben önkormányzati területen valósulna meg. Ez esetben egy környezetvédelemmel kapcsolatos vállalkozásról lenne szó, amelynek keretében tudományos kutatóközpontoktól kezdve múzeumokig sokféle létesítmény felépülne. Az Ecodom területén lehetővé válna a különböző környezetvédelmi eljárások modellezése. Ez a kutatóbázis szintén kapcsolódna a hasonló jellegű nyugat-európai intézményekhez, emellett kézzelfogható lenne a kapcsolódás a Műszaki Egyetemhez, illetve az ELTE természettudományi karához is. Mindehhez természetesen szállodák, kereskedelmi létesítmények is tartoznának,sőt, jégpályát is kialakítanának. Az angolok által kigondolt megvalósulási tanulmány azonban teljesen ellentétes a Világkiállítási Programiroda finanszírozásában készült rendezési tervvel. Ezért szükséges volna az építési övezetek módosítása, ami meglehetősen bonyodalmas eljárás, hiszen ezek a kérdések jelenleg nem kerületi, hanem fővárosi összkormányzati hatáskörbe tartoznak. Ezenkívül több más ügyet is a főváros elé tártunk, amelyekben mind a mai napig nem született döntés, így pedig nem tudunk előrelépni. - S hogyan viszonyulnak az angol befektetők ehhez a huzavonához? - Ők egyszerűen nem értik a dolgot, s még arra is hajlanának, hogy saját maguk elkészítsék a szükséges jogszabályi változtatásokat - ami persze kivihetetlen. Más kérdés, hogy ők is hibásak, hiszen kellő egyeztetés nélkül, az új előírások figelmen kívül hagyásával készítették el a megvalósulási tanulmányt Az Ecodomot mindenképpen szeretnék létrehozni 1996-ig, amely igen attraktív projekt lenne, az előzetes számítások szerint több millió látogatót vonzhatna. Emellett más elképzeléseket - például egy erdélyi falu felépítését - is szeretnék bevonni a programba. Egyúttal ismételten a felszínre került egy olyan elképzelés, hogy a Hungexpo ezen az önkormányzati területen kiállítási bázist alakítana ki, amely lehetővé tenné a kiállítások korszerű keretek közötti megrendezését. Az ugyan még kérdéses, hogy a tér megvalósulhat-e a világkiállításig, azt azonban aligha szükséges hangsúlyozni, hogy ez milyen hasznos lenne az expo szempontjából. A vásárközponthoz megint csak kapcsolódnának szállodák. Ez ügyben már meg is kerestek bennünket külföldi befektetők - elsősorban német beruházók -, akiket komolyan érdekelne a vállalkozás. Addig azonban nem fognak hozzá az építkezéshez, amíg akár az Ecodom, akár a vásárváros vonatkozásában nem történik érdemi előrelépés. Ellentétes elképzelések - S hogyan áll a harmadik projekt, az innovációs park ügye? - Ez is részben a Mahart, másrészt pedig a mostani szennyvíztisztító területén valósulna meg. Utóbbi már régóta érzékeny pontja az önkormányzatnak: immár több mint huszonöt esztendeje a fővárosi központ szennyvíztisztítója számára van fenntartva. Ez a 80 hektáros terület azonban városépítészeti szempontból jóval értékesebb annál, mintsem hogy ilyen módon funkcionáljon. Az pedig már nem csupán Csepel, hanem a főváros, sőt az egész világkiállítás érdeke lenne, hogy ezen változtatás történjék. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy légvonalban ez a terület ugyanolyan közel van a Belvároshoz, mint a Margitsziget, még ha a környezet nem is olyan kiépített, hiszen a város nem fejlődött ebben az irányban. Csepelnek ez a része a város folytatása lehetne, ahol különböző intézmények - bankok, biztosítók -, lakóépületek és csúcstechnikára épülő innovációs létesítmények kaphatnának helyet. A jelek szerint azonban a Fővárosi Önkormányzat nem szándékozik a szennyvíztisztítót elhelyezni innen. - Önök kidolgoztak-e valamilyen tervet a helyzet megoldására? - A Csepel Műveken belül van egy kihasználatlanul álló terület, amely alkalmas lenne a szennyvíztisztító befogadására. Az elképzelés mellett szól, hogy ily módon rehabilitálhatnánk is ezt a területet, ráadásul a Nagy-Duna ág mellett fekszik, nem pedig a Kis Duna ág mentén, mint a másik. Többletköltséget pedig mindössze egy három kilométeres csővezeték lefektetése jelentene, amelyen a szennyvizet le lehetne vezetni az új tisztító létesítményig. Úgy gondoljuk, hogy az előzetes számítások szerinti négymilliárd forintos árkülönbözetet mindenképpen megéri a beruházás, hiszen ily módon ez a terület felszabadulhatna, és megvalósulhatnának a város központjához kapcsolódó létesítmények. Ennek ellenére, tavaly április óta az ügyben nem történt elmozdulás. Ha minden marad a régiben, akkor az az Ecodom szempontjából is további nehézségeket vet fel, hiszen az Isek már ott tart, hogy eláll a projekt megvalósításától Meg is lehet őket érteni, mivel ha 1996-ig valóban tető alá akarják hozni a beruházást, akkor már hozzá kellene kezdeni az építkezéshez. - Amikor Csepelről esik szó a világkiállítás kapcsán, szinte óhatatlanul is felmerül a közlekedés kérdése. Hogyan látja a mai helyzetet a főépítész szemével? - A Galvani-híd budai oldalról átvezető felére elkészült az építési engedély, azóta azonban nem tudjuk, történt-e valami az ügyben, a híd pesti oldalra vezető szakaszának esetében viszont még ekkora előrehaladás sem történt A csepeli úthálózat teljesen elavult, az utcák keskenyek. Városépítészeti szempontból téves döntésnek ítélem meg azt, amikor a gerincutat, vagyis a Kossuth Lajos utcát bevitték a lakótelepre, a lakóházak közé. Már el is készítettük az arra vontkozó előtanulmányokat hogy ezt az útvonalat miképpen lehetne kivinni a vasgyár mellé. Erre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy Csepel lebonyolíthassa azt a közlekedési plusz terhelést, ami a világkiállítással kapcsolatban rá hárul. A harmadik pedig a HÉV problémája: még nem dőlt el, hogy felszedik-e a síneket, s ha igen, akkor milyen közlekedési eszközt állítanak a helyére? - Mikor kellene megszületnie az ezzel kapcsolatos döntésnek ahhoz, hogy az átállás még megvalósítható legyen? - Úgy érzem, már késésben vagyunk, nem beszélve a beruházás költségvonzatáról. Minél előbb el kellene tehát dönteni, hogy gyorsvillamost vagy a 2-es villamost állítják-e a HÉV helyére vagy esetleg marad a HÉV? A HÉV-park mindenesetre teljesen elavult balesetveszélyes, s bizonyos közlekedési változtatásokat - például keresztezések beiktatását - egyszerűen annak struktúrájánál fogva nem is tudnánk megvalósítani a HÉV környezetében. - Visszatérve a világkiállítási projektekre: milyen esélyt lát arra nézve, hogy a közeljövőben rendeződjenek a számításba vett területekkel kapcsolatos kérdések? - Már két alkalommal folytattunk tárgyalásokat az illetékes minisztériumban, azóta azonban nem tapasztaltunk pozitív előrelépést az ügyben. A Mahart álláspontja szerint a nemrégiben kikotort két öblöt kellene rehabilitálni, s azt nyilvánítani nemzetközi kikötővé vagy Csepel valamely szűz területén létesíteni új kikötőt. Amikor a szennyvíztisztító és a kikötő idetelepült, akkor ez még a város szélének számított, azóta azonban a város benőtte. A dokkokat a világ más részein is rehabilitálják, s azokat kikötőnek használják. Nem beszélve arról a problémáról amit a nemzetközi hajókikötő jelentene Csepel közlekedési rendszerében: vasúton ugyanis nagyon nehéz megközelíteni, mivel nincs rendezőpályaudvar, de a rakomány szállítása a zsúfoltság miatt a közutakon sem oldaható meg. S az sem mindegy, hogy ez milyen mértékű környezetszennyezést okoz. Hogyan kívánják kompenzálni a csepelieket azért, mert itt egy nemzetközi hajókikötő működik? A spekuláció veszélye - Nem áll-e fenn a veszélye annak, hogy a külföldi beruházókat végleg elijeszti az egy helyben topogás? - A szállodák és kereskedelmi központok létesítését fontolgató német cégek visszajelentkezését továbbra is várjuk. De a Kugli söröző kereskedelmi területnek minősített környékével kapcsolatban is több befektető jelentkezett, akik azonban menet közben változtattak korábbi szándékaikon, s az új ajánlatokban rendre kisebb nagyságrendű projekteket jelöltek meg, mondván, hogy nagyobbra nem lenne fizetőképes kereslet Lehet, hogy a szállodák esetében is hasonló lesz a helyzet Nekünk ezért nagyon ébernek kell lennünk, hiszen számolnunk kell a telekspekuláció veszélyével Most ugyanis a beruházók olcsóbban hozzájuthatnak a területhez, s aztán majd évek múlva, a fizetőképes kereslet megnövekedésével valósítják meg az eredetileg tervezett létesítményeket — mi erre nem adjuk oda a telkeket A svájci Iselivel pedig december 31-ig volt érvényes szerződésünk. Mivel ez az időpont lejárt, elképzelhető, hogy ők már másfelé tapogatódznak. Úgy érzem egyébként hogy nagyon értünk a külföldi befektetők eliasztásához: egy részük - mert nem látják az előrelépés jeleit - fokozatosan szerényebb ajánlatokkal állnak elő, azokat pedig, akik komoly beruházásokat szeretnének megvalósítani, a Fővárosi Önkormányzat döntésképtelensége hátráltatja. Mindenesetre ahhoz, hogy 1996-ig megvalósulhassanak a tervbe vett létesítmények, a kivitelezési munkáknak ez év júniusában meg kellene kezdődniük. A különböző engedélyezési eljárások hosszadalmas voltát figyelembe véve pedig a közeli hetekben rendezni kellene a szóban forgó területek további sorsát ahhoz, hogy Csepel az elképzelések szerinti expót rendezhessen. Kovács L. István Csepelnek központi szerep jut az 1996-os világkiállításon, hiszen a szűk értelemben vett vásárterület mellett több nagyszabású projekttel is készül az eseményre. A külföldi beruházókat egyelőre azonban akadályozzák azok a tisztázatlan viszonyok, amelyek az általuk kiszemelt telkek körül jelenleg is uralkodnak. Másokat pedig az tart vissza, hogy nem látják az előrelépés jeleit - akkor pedig miért fognának bele bármibe is? A képzeletbeli expóóra viszont tovább ketyeg, s közben fellép a telekspekuláció veszélye is. Ezekről a problémákról beszélgettünk Tóth Károllyal, a csepeli Polgármesteri Hivatal főépítészével.