Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám

GAZDASÁG / EXPOFÓRUM INTERJLF/VÉLEMÉNY CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁRCIUS 18.IN­ Pest megyei közakarat: Az expo ne cél, hanem, hatékony eszköz legyen! Végül, amikor végképp eldőlt a kérdés, bizonyossá vált, hogyha nem is Béccsel közösen és nem 1995- ben, hanem egy évvel később rendez Budapest expót, viszonylag nehéz helyzetbe került a Pest Megyei Ön­­kormányzat. Tagjainak ugyanis rö­vid időn belül kellett kitalálniuk - fi­gyelembe véve, hogy sok pénzt nem tudnak áldozni a célra -, hogy mivel, hogyan tudnak csatlakozni az első­sorban budapesti rendezvényként számon tartott rendezvényhez.­­ Ma már többé-kevésbé látszik, hogy mi lesz 1996-ban Magyaror­szágon, azt is tudni lehet, hogy a megyei önkormányzatokat nem lát­ják el túl sok pénzzel, tehát meg kell találnunk, hogyan, milyen területre és mivel tudjuk magunkhoz csalo­gatni a pénzt - mondja dr. Inczédy János, a Pest Megyei Önkormányzat közgyűlésének elnöke annak kap­csán, hogy pár nappal ezelőtt a tes­tület elsöprő többséggel elfogadta a terület világkiállítási koncepcióját. Ennek alapgondolatait egyéb­ként már az elmúlt év őszén megvi­tatták egy konferencián a megyei politikusok és szakemberek. Az ak­kori elképzelések jó fogadtatásra találtak, ezért tovább finomították azokat, mostanra pedig úgynevezett közgyűlési közakarattal, határozat­ban rögzítették alapelveiket. Ezek szerint a megye fontos érdeke, hogy 1996-ban budapesti helyszínnel nyíljon meg a szak-világkiállítás. Az expóval kapcsolatban a legfon­tosabbnak magát a rendezvényt és annak elodázhatatlan nyitási dátu­mát tartják, mivel fejlesztéseiket is ehhez az időponthoz akarják üte­mezni. A világkiállítást nem kötele­ző állami feladatként, hanem egy­szeri történelmi lehetőségként ke­zelik, amely módot ad önálló arcu­latuk, adottságaik, tehetségük be­mutatására, a megye ütemezett, koordinált fejlesztésére, az expo szellemi és anyagi hasznából való részesedésre, valamint a közelebbi és távolabbi régiókkal a hosszú távú együttműködés megalapozására. Pest megye számára tehát a világ­­kiállítás nem cél, hanem eszköz egy általános területfejlesztés megvaló­sításához. - Az expo jóval több lehetőséget kínál annál, mint ami a beruházások­ban, a fejlesztésekben, a kézzel fog­ható eredményekben megnyilvánul­hat - szögezi le dr. Inczédy János. - Hiszek abban, ha jól menedzseljük magunkat, akkor elérhetjük, hogy Magyarország bekerüljön a nemzet­közi köztudatba, hogy ne a Csendes­óceán közepén keressék hazánkat, s hogy ezután nem fogják a külföldiek Budapestet Bukaresttel összekever­ni. Ha nem magam élem meg, talán el sem hiszem, hogy például Fran­ciaországban mennyire keveset tud­nak rólunk. Legutóbb egy ottani középiskolai tanár kérdezett rá, mi­lyen nyelven beszélünk, majd egy ugyancsak francia házaspár csodál­kozott rá arra Budapesten, hogy mennyi autó fut az itteni utakon, vagy hogy nálunk is divat a farmer­nadrág. Ezek önmagukban nem nagy dolgok, de azért nem ártana, ha tud­nák rólunk a világban, hogy hol és hogyan élünk, kik vagyunk tulajdon­képpen. Ezt a célt szolgálja az a már hó­napokkal ezelőtt megfogalmazott öt­let, amely szerint létre kell hozni a megye információs rendszerét, térké­pezési programot kell indítani, szük­ség van az idegenforgalmi koncepció átdolgozására, de hasznos lehet az úgynevezett értéktérkép, s a lakás­­építési program részeként is említhe­tő expofalvak megvalósítása. A sort még hosszan lehetne olyan példákkal folytatni, amely jószerivel minden - magára valamit is adó - megye el­képzelései között szerepel, ám ehe­lyett inkább az értéktérkép gondola­tával érdemes bővebben foglalkozni. - Nem arról van szó, hogy ez új dolog - állítja az elnök. - Részei, szeletei már korábban elkészültek az értéktérképnek, de fontos lenne az, hogy ezek egységes szerkesztésben is megjelenjenek végre. Ezzel az ér­téktérképpel igazolni tudnánk azt, hogy Pest megyének kiválóak az adottságai. Kétségtelen, hogy elő­nyeink között az első az, hogy Buda­pestet öleli körül a terület, de - mi­vel majd minden települést végigjár­tam már - állítom, hogy nincs olyan falunk vagy városunk, amely ne len­ne érdekes, illetve értékes valami­lyen szempontból. Nézzük például az ipari termelést. Tudjuk, hogy itt a szellemi teljesítménynek fel kell ér­tékelődnie. Ehhez a fővárosban kon­centrálódó felsőoktatási intézmé­nyek, könyvtárak, kulturális intéz­mények nagymértékben hozzájárul­hatnak. Több tehát a lehetőségünk mondjuk egy-egy ipari park - a jövő évezred technológiáját bemutató, azt alkalmazó -, létesítmény idetelepíté­sére, mint a fővárostól távol eső megyéknek. De említhetjük a Du­nakanyar, a Börzsöny vagy a Pilis térségét, amely - a nagymarosi terü­let kivételével - szinte teljes mérték­ben érintetlen, s amellett, hogy ide­genforgalmi vonzereje óriási, az élelmiszer-gazdaság iránt érdeklő­dőket is idecsábíthatja. Ez a környék ugyanis a bogyósgyümölcs­ termelé­­séről messze földön híres, ám jelen­tősek a gondok amiatt, hogy az el­múlt évtizedek alatt nem sikerült megfelelő hűtő- és feldolgozókapa­citást biztosítani hozzá. Azt persze dr. Inczédy János sem állítja, hogy a málnatermesztés szoro­san összefügg a világkiállítással, de úgy véli, hogy mivel az expo sok kül­földi vállalkozónak jelent jó befek­tetést, közülük azt számosan más üzlettel is ki akarják egészíteni. Nyil­vánvaló, hogy ezek az üzletemberek nem 1996-ban jönnek majd először Magyarországra, s ha az expón kívül is látnak esélyt a céljaiknak megfelelő vállalkozásra, belevágnak abba. Nos, ezeknek az esélyeknek a bemutatását, hirdetését, az üzletem­berek és a megyeiek „összehozását” akarja elsősorban segíteni a megyei önkormányzat, amely most elfoga­dott expokoncepciójában leszögezi: kezdeményezni fogja egy közös megyei marketingterv elkészítését, illetve a munka beindítását, a megye tájegységi arculattervének elkészít­tetését, az önálló települési arculat­meghatározások módszertani támo­gatását, valamint a megyei fejleszté­si és információs rendszer működte­tését. Emellett a munkák koordinálá­sára létrehozzák saját világkiállítási apparátusukat, és a fejlesztési prog­ramok támogatására külön expo pénzügyi keretet is biztosítanak. P. Zs. Amikor 1990 decemberében megalakult a Pest megyei közgyűlés, már hosszú múltra tekintett vissza országszerte az akkor még Béccsel közösen tervezett világkiállításról folytatott vita. Ebben a vitában a megyei közgyűlés mindvégig a rendezvény mellett foglalt állást, sőt, ahol tehette, lobbyzott is azért. Hidat verni Kelet és Nyugat­­között Nemzetközi allergológiai kongresszus Budapesten Az 1996-os világkiállítás kísérőrendezvényeinek sorában vélhetően rangos ese­ménynek számít majd az Európai Allergológiai és Klinikai Immunológiai Aka­démia kongresszusa, amelynek tíz esztendő elteltével a tervek szerint ismét a magyar főváros adna otthont. A háromévenként megrendezésre kerülő esemény részleteit, valamint az allergológia szakterületének jellemzőit dr. Nékám Kristóf, a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság főtitkára ismerteti. - Hogyan született meg a kongresszus megren­dezésének gondolata? - Immár tizenöt esztendeje tagjai vagyunk az Európai Allergológiai és Klinikai Immunológiai Akadémiának. Az első alkalommal - 1986-ban - Budapestre hozták a rendezvényt, ami igen sike­resnek bizonyult. Olyannyira, hogy szakmai kö­rökben még évek múltán is éreztette a hatását. Egy-egy ilyen alkalom ugyanis kitűnő lehetőséget biztosít a személyes kapcsolatfelvételre, ami oly­kor többet jelent, mintha különböző ismertetőkből vagy szakcikkekből ismerkednénk meg az egymás országaiban elért haladással. Úgy gondoltuk tehát, hogy 1996-ban ismét hozzuk el a magyar fővá­rosba az akadémia vezérkarát és a szakterület ki­válóságait. - Hol tart ma az allergológia és a klinikai im­munológia tudománya? - Az utóbbi években hatalmas előrelépés tör­tént, s nem csupán a gyógyítás területén, hanem az allergológia társadalmi vonatkozásaiban is. A legújabb tapasztalatokat 1996-ban első kézből kaphatnánk meg. Nyugaton a kezelés betegcent­rikussá vált, vagyis megpróbálják tudatosítani a betegekben, mi a hátránya annak, hogy ilyen be­tegségben szenvednek, amivel aktív közreműkö­dést váltanak ki belőlük. Magyarországon ettől még fényévekre vagyunk, a betegek nincsenek tudatában annak, hogy nekik is tenniük kell a gyógyulásért. Elő kellene tehát mozdítani a fel­világosításukat, és fokozni kellene bennük az ön­tudatot, hiszen ma már a világ nagy részén átér­zik, hogy az egészséges ember az igazán értékes a társadalom számára. Az egészség megőrzése vagy visszanyerése pedig sokszor nemcsak azon múlik, hogy rendelkezésre állnak-e a megfelelő gyógyszerek, hanem az együttműködési készsé­gen is. Ha ez hiányzik, akkor a gyógyítás sem le­het igazán sikeres. - Hogyan segíthetne ez a nemzetközi rendez­vény ennek megváltoztatásában? - Amellett, hogy egész Európából újra ide­hozná a szakmát, sok olyan vidéki kolléga is részt vehetne a kongresszuson, aki egyébként nem jut­na el Párizsba vagy Londonba egy ott rendezett konferenciára. Ezeknek a kongresszusoknak a színvonala egyforma, ugyanakkor az orvoskollé­gák birtokába juthatnak a legfrissebb informá­cióknak. Ennek a konferenciának egyúttal hídve­rő szerepe is lehet kontinensünk nyugati és keleti fele között. Lengyelország, Csehország, Szlová­kia és Magyarország kivételt jelent a térség orszá­gai közül abból a szempontból, hogy egyes kollé­gáknak legalább vannak kapcsolataik Nyugat- Európában, aminek révén szorosabb együttműkö­dést tudnak megvalósítani. Kelet-Európára azon­ban ez már nem igaz. Ezért fontos lenne azoknak a szakembereknek a felkutatása, akik ilyen vonat­kozásban elszigetelten végzik tevékenységüket. Erre pedig egy ilyen kongresszus kitűnő alkalmat jelenthet. Társaságunk az idén májusban is szer­vez egy kongresszust, amelyet részben arra sze­retnénk felhasználni, hogy olyan kollégákat talál­junk Ukrajnában, Romániában, Észtországban stb., akik még nem jutottak el az ismertségig, hol­ott alkotó módon tudnának hozzájárulni európai szervezetünk munkájához. Ezt a keresőmunkát 1996-ban szeretnénk folytatni. - Mikor alakult meg az Európai Allergológiai és Klinikai Immunológiai Akadémia? - Régi hagyományokra tekinthet vissza, hiszen az ötvenes évek elején jött létre. Az egyetlen olyan szervezet, amely egész Európát összefogja ezen a szakterületen. Csehszlovákia ugyan már az alapí­tásban is közreműködött, időközben azonban el­sorvadt a kontinensünk két fele közötti együttmű­ködés, ami máig kihatással van a tevékenységünk­re. A közeledés jeleként 1986-tól már magyar képviselő is szerepel a szervezet elnökségében. Az 1996-os kongresszus kitűnő alkalmat kínálna a kapcsolatok újjáélesztésére Kelet- és Nyugat- Európa között - Hol tart ma az allergológia gyógyítása Ma­gyarországon? - A terápia területén igen sokat léptünk előre, hiszen korábban egy sor olyan gyógyszer volt, amihez csak úgynevezett magánimport útján le­hetett hozzájutni. Ehhez képest mára sokkal szé­lesebb a paletta. Több olyan gyógyszer is van, amely gyógyítja ugyan az allergiát, egyéb mel­lékhatásai azonban - például álmosító hatás - al­kalmazhatatlanná teszik bizonyos szakmák - így sofőrök vagy alkotó szellemi munkát végzők - esetében. Ezek a mellékhatások sokakat vissza­tartottak a gyógyszerek beszedésétől, hiszen veszélyeztették volna a normális munkavégzést. Az utolsó négy-öt évben Európában megjelentek olyan gyógyszerek, amelyek ugyanúgy (vagy még gyorsabban) megszüntetik az allergiás tüne­teket, mint korábbi társaik, álmosító hatásuk azonban nincs. Magyarországon a múlt év elejéig viszont még alig-alig lehetett beszerezni ezeket a szereket. Ma már ezek is olcsón megvásárolhatók a gyógyszertárakban.­­ Az allergológia diagnosztikája nálunk is meglehetősen fejlett, s a megfelelő laboratóriumi feltételek is rendelkezésre állnak. A megbetege­dések kiváltó okait tehát jó hatásfokkal tudjuk ki­mutatni. Más azonban a helyzet az allergológia alapkutatásainak esetében, ami komoly műszere­­zettségi felkészültséget igényel. Ezzel elérkez­tünk a financiális nehézségekhez. Magyarorszá­gon az a jellemző, hogy az egyes kutatólaborató­riumok különböző részfeladatokat látnak el. Az erőforrások ilyetén módon történő szétforgácso­lása azonban többe kerül, mintha - a nyugati gya­korlat mintájára - egy helyen összpontosítanánk a kutatóbázisokat, holott így gazdaságosabbá válna a kutatás. Nem a szellemi kapacitás hiányzik te­hát, hanem a kellő anyagiak hiánya hátráltatja az előrelépést. - Milyen eredményt remélnek az 1996-os nem­zetközi kongresszustól?­­ Ha sikerül csökkentenü­nk azt az információ­­hiányt, ami jelenleg jellemzi ezt a területet - gon­dolok itt a különböző nemzetiségű kollégák kap­csolatfelvételére -, akkor már nem dolgoztunk hiá­ba. De a magyar lakosságnak sincs kellő mennyi­ségű ismerete az allergiára vonatkozóan, nincs tisztában azzal, hogyan vigyázzon a saját egészsé­gére. Ezen a hiányon is szeretnénk enyhíteni. K. L. 1. A keresztutak Budapesten találkoznak A Várnegyed és a világörökség A Hadtörténeti Múzeumban Ke­resztutak Európa Történeti Fesztivál Szervezőiroda elnevezéssel külön szervezeti egységet hoztak létre az in­tézmény világkiállítással kapcsolatos elképzeléseinek koordinálására. A Vi­lágörökség című program keretében a Várnegyed történeti emlékeinek be­mutatása mellett más, a magyar törté­nelemben kiemelkedő szerepet ját­szó­ városokkal is szeretnék meg­ismertetni az érdeklődőket. A szüle­tőben lévő tervekről Born Miklósné­­val, a szervezőiroda vezetőjével be­szélgettünk. - A kezdetek egészen 1991-ig nyúlnak vissza, amikor az Európa Ta­nács nemzetközi pályázatot írt ki an­nak kapcsán, hogy 1992-t a turizmus nemzetközi évének nyilvánította. A kezdeményezéssel az idegenforgalom és a múzeumok kapcsolatát szerete volna szorosabbra vonni. Úgy éreztük, hogy a Várnegyed, amely a világörök­ség része, nem kapja meg azt a fokú elismerést az idegenforgalmi propa­gandában, ami megilletné. Holott a külföldi szakemberek is bámulatosnak tartják, hogy ilyen egységben - terüle­tileg és elkülöníthetően - ennyi kul­turális intézmény található együtt. Ugyanakkor értetlenül álltak az előtt, hogy ezek az intézmények miért nem ismerik fel az ebből adódó lehetősé­get. Mindenki a saját fontosságát igye­kezett bebizonyítani - mert erre voltak kényszerítve -, ezért senki nem törő­dött azzal, hogy összefogással sokkal többre juthatnánk. Ez a pályázat azon­ban jó lehetőséget teremtett az intéze­tek közötti együttműködésre. - Milyen elképzelések szerepelnek a programban? - A gyerekektől kezdve a turistá­kon keresztül az itteni lakosságig min­denki számára váljanak nyitottabbá a múzeumok. Az érdeklődők bepillan­tást nyerhessenek azok munkájába, ugyanakkor várséták, illetve különféle produkciók, rendezvények keretében a budai Vár múltjával is megismerked­hessenek. - Mi jelentette a következő lépést? - Ezután külföldről megkerestek bennünket azzal az ötlettel, hogy kap­csolódjunk be az Európa Történeti Fesztivál sorozatba. Úgy gondoltuk, hogy ez a nemzetközi rendezvény so­kat segíthet az intézmény image-ának kialakításában. A fesztivál szintén a Várnegyedre koncentrálódott. Ezúttal komoly előrelépést jelentett, hogy si­került közös szervezőbizottságba tö­möríteni az érdekelt intézményeket A szervezésre felállt iroda olyan mene­dzsereket igyekezett megnyerni a cél­nak, akik a maguk szakterületén - kul­túra, tudomány, sport - elismert szak­embereknek számítanak. A rendezvé­nyek után sem szerettük volna azonban szélnek ereszteni a bizottságot, hiszen így kárba vesztek volna a felhalmozó­dott tapasztalatok, annál is inkább, mi­vel 1994-ben a Szent László-év és Kos­suth Lajos halálának századik évfordu­lója kapcsán országos megemlékezé­sekre kerül sor. 1996-ban pedig követ­kezik az expo, amelyhez szintén sze­rettünk volna kapcsolódni - Milyen elképzeléseket tartalnaz a világkiállítás rendezvénypályázatá­ra beadott anyag? - A pályázati anyag magját a ko­rábbi, Világörökség című program je­lenti, emellett hosszú történelmi múlt­tal rendelkező városokat, így Veszpré­met, Kőszeget és Gyulát is bevontuk a programba. Ezek a városok egyébként is kapcsolódhatnának a világkiállítás­hoz, ily módon azonban több lehető­ség nyílik az együttműködésre: a gyu­lai Várszínház például előadást ren­dezhet a budai Várban lévő színpadon. Komoly szerepet szánunk Komárom­nak is, mivel az ottani az egyetlen erőd Európában, amely a XIX. században épült, és mind a mai napig épen ma­radt fenn. Ennek is elkészült a haszno­sítási programja, amelynek keretében nemzetközi hadtörténeti múzeumot szeretnénk létrehozni. Mivel a város közel van a fővároshoz, ezért olyan programokat, amilyeneket itt terve­zünk, ott is meg lehet valósítani, mód nyílik tehát a közös akciókra. Kovács L. István

Next