Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-18 / 64. szám
GAZDASÁG / EXPOFÓRUM INTERJLF/VÉLEMÉNY CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁRCIUS 18.IN Pest megyei közakarat: Az expo ne cél, hanem, hatékony eszköz legyen! Végül, amikor végképp eldőlt a kérdés, bizonyossá vált, hogyha nem is Béccsel közösen és nem 1995- ben, hanem egy évvel később rendez Budapest expót, viszonylag nehéz helyzetbe került a Pest Megyei Önkormányzat. Tagjainak ugyanis rövid időn belül kellett kitalálniuk - figyelembe véve, hogy sok pénzt nem tudnak áldozni a célra -, hogy mivel, hogyan tudnak csatlakozni az elsősorban budapesti rendezvényként számon tartott rendezvényhez. Ma már többé-kevésbé látszik, hogy mi lesz 1996-ban Magyarországon, azt is tudni lehet, hogy a megyei önkormányzatokat nem látják el túl sok pénzzel, tehát meg kell találnunk, hogyan, milyen területre és mivel tudjuk magunkhoz csalogatni a pénzt - mondja dr. Inczédy János, a Pest Megyei Önkormányzat közgyűlésének elnöke annak kapcsán, hogy pár nappal ezelőtt a testület elsöprő többséggel elfogadta a terület világkiállítási koncepcióját. Ennek alapgondolatait egyébként már az elmúlt év őszén megvitatták egy konferencián a megyei politikusok és szakemberek. Az akkori elképzelések jó fogadtatásra találtak, ezért tovább finomították azokat, mostanra pedig úgynevezett közgyűlési közakarattal, határozatban rögzítették alapelveiket. Ezek szerint a megye fontos érdeke, hogy 1996-ban budapesti helyszínnel nyíljon meg a szak-világkiállítás. Az expóval kapcsolatban a legfontosabbnak magát a rendezvényt és annak elodázhatatlan nyitási dátumát tartják, mivel fejlesztéseiket is ehhez az időponthoz akarják ütemezni. A világkiállítást nem kötelező állami feladatként, hanem egyszeri történelmi lehetőségként kezelik, amely módot ad önálló arculatuk, adottságaik, tehetségük bemutatására, a megye ütemezett, koordinált fejlesztésére, az expo szellemi és anyagi hasznából való részesedésre, valamint a közelebbi és távolabbi régiókkal a hosszú távú együttműködés megalapozására. Pest megye számára tehát a világkiállítás nem cél, hanem eszköz egy általános területfejlesztés megvalósításához. - Az expo jóval több lehetőséget kínál annál, mint ami a beruházásokban, a fejlesztésekben, a kézzel fogható eredményekben megnyilvánulhat - szögezi le dr. Inczédy János. - Hiszek abban, ha jól menedzseljük magunkat, akkor elérhetjük, hogy Magyarország bekerüljön a nemzetközi köztudatba, hogy ne a Csendesóceán közepén keressék hazánkat, s hogy ezután nem fogják a külföldiek Budapestet Bukaresttel összekeverni. Ha nem magam élem meg, talán el sem hiszem, hogy például Franciaországban mennyire keveset tudnak rólunk. Legutóbb egy ottani középiskolai tanár kérdezett rá, milyen nyelven beszélünk, majd egy ugyancsak francia házaspár csodálkozott rá arra Budapesten, hogy mennyi autó fut az itteni utakon, vagy hogy nálunk is divat a farmernadrág. Ezek önmagukban nem nagy dolgok, de azért nem ártana, ha tudnák rólunk a világban, hogy hol és hogyan élünk, kik vagyunk tulajdonképpen. Ezt a célt szolgálja az a már hónapokkal ezelőtt megfogalmazott ötlet, amely szerint létre kell hozni a megye információs rendszerét, térképezési programot kell indítani, szükség van az idegenforgalmi koncepció átdolgozására, de hasznos lehet az úgynevezett értéktérkép, s a lakásépítési program részeként is említhető expofalvak megvalósítása. A sort még hosszan lehetne olyan példákkal folytatni, amely jószerivel minden - magára valamit is adó - megye elképzelései között szerepel, ám ehelyett inkább az értéktérkép gondolatával érdemes bővebben foglalkozni. - Nem arról van szó, hogy ez új dolog - állítja az elnök. - Részei, szeletei már korábban elkészültek az értéktérképnek, de fontos lenne az, hogy ezek egységes szerkesztésben is megjelenjenek végre. Ezzel az értéktérképpel igazolni tudnánk azt, hogy Pest megyének kiválóak az adottságai. Kétségtelen, hogy előnyeink között az első az, hogy Budapestet öleli körül a terület, de - mivel majd minden települést végigjártam már - állítom, hogy nincs olyan falunk vagy városunk, amely ne lenne érdekes, illetve értékes valamilyen szempontból. Nézzük például az ipari termelést. Tudjuk, hogy itt a szellemi teljesítménynek fel kell értékelődnie. Ehhez a fővárosban koncentrálódó felsőoktatási intézmények, könyvtárak, kulturális intézmények nagymértékben hozzájárulhatnak. Több tehát a lehetőségünk mondjuk egy-egy ipari park - a jövő évezred technológiáját bemutató, azt alkalmazó -, létesítmény idetelepítésére, mint a fővárostól távol eső megyéknek. De említhetjük a Dunakanyar, a Börzsöny vagy a Pilis térségét, amely - a nagymarosi terület kivételével - szinte teljes mértékben érintetlen, s amellett, hogy idegenforgalmi vonzereje óriási, az élelmiszer-gazdaság iránt érdeklődőket is idecsábíthatja. Ez a környék ugyanis a bogyósgyümölcs termeléséről messze földön híres, ám jelentősek a gondok amiatt, hogy az elmúlt évtizedek alatt nem sikerült megfelelő hűtő- és feldolgozókapacitást biztosítani hozzá. Azt persze dr. Inczédy János sem állítja, hogy a málnatermesztés szorosan összefügg a világkiállítással, de úgy véli, hogy mivel az expo sok külföldi vállalkozónak jelent jó befektetést, közülük azt számosan más üzlettel is ki akarják egészíteni. Nyilvánvaló, hogy ezek az üzletemberek nem 1996-ban jönnek majd először Magyarországra, s ha az expón kívül is látnak esélyt a céljaiknak megfelelő vállalkozásra, belevágnak abba. Nos, ezeknek az esélyeknek a bemutatását, hirdetését, az üzletemberek és a megyeiek „összehozását” akarja elsősorban segíteni a megyei önkormányzat, amely most elfogadott expokoncepciójában leszögezi: kezdeményezni fogja egy közös megyei marketingterv elkészítését, illetve a munka beindítását, a megye tájegységi arculattervének elkészíttetését, az önálló települési arculatmeghatározások módszertani támogatását, valamint a megyei fejlesztési és információs rendszer működtetését. Emellett a munkák koordinálására létrehozzák saját világkiállítási apparátusukat, és a fejlesztési programok támogatására külön expo pénzügyi keretet is biztosítanak. P. Zs. Amikor 1990 decemberében megalakult a Pest megyei közgyűlés, már hosszú múltra tekintett vissza országszerte az akkor még Béccsel közösen tervezett világkiállításról folytatott vita. Ebben a vitában a megyei közgyűlés mindvégig a rendezvény mellett foglalt állást, sőt, ahol tehette, lobbyzott is azért. Hidat verni Kelet és Nyugatközött Nemzetközi allergológiai kongresszus Budapesten Az 1996-os világkiállítás kísérőrendezvényeinek sorában vélhetően rangos eseménynek számít majd az Európai Allergológiai és Klinikai Immunológiai Akadémia kongresszusa, amelynek tíz esztendő elteltével a tervek szerint ismét a magyar főváros adna otthont. A háromévenként megrendezésre kerülő esemény részleteit, valamint az allergológia szakterületének jellemzőit dr. Nékám Kristóf, a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság főtitkára ismerteti. - Hogyan született meg a kongresszus megrendezésének gondolata? - Immár tizenöt esztendeje tagjai vagyunk az Európai Allergológiai és Klinikai Immunológiai Akadémiának. Az első alkalommal - 1986-ban - Budapestre hozták a rendezvényt, ami igen sikeresnek bizonyult. Olyannyira, hogy szakmai körökben még évek múltán is éreztette a hatását. Egy-egy ilyen alkalom ugyanis kitűnő lehetőséget biztosít a személyes kapcsolatfelvételre, ami olykor többet jelent, mintha különböző ismertetőkből vagy szakcikkekből ismerkednénk meg az egymás országaiban elért haladással. Úgy gondoltuk tehát, hogy 1996-ban ismét hozzuk el a magyar fővárosba az akadémia vezérkarát és a szakterület kiválóságait. - Hol tart ma az allergológia és a klinikai immunológia tudománya? - Az utóbbi években hatalmas előrelépés történt, s nem csupán a gyógyítás területén, hanem az allergológia társadalmi vonatkozásaiban is. A legújabb tapasztalatokat 1996-ban első kézből kaphatnánk meg. Nyugaton a kezelés betegcentrikussá vált, vagyis megpróbálják tudatosítani a betegekben, mi a hátránya annak, hogy ilyen betegségben szenvednek, amivel aktív közreműködést váltanak ki belőlük. Magyarországon ettől még fényévekre vagyunk, a betegek nincsenek tudatában annak, hogy nekik is tenniük kell a gyógyulásért. Elő kellene tehát mozdítani a felvilágosításukat, és fokozni kellene bennük az öntudatot, hiszen ma már a világ nagy részén átérzik, hogy az egészséges ember az igazán értékes a társadalom számára. Az egészség megőrzése vagy visszanyerése pedig sokszor nemcsak azon múlik, hogy rendelkezésre állnak-e a megfelelő gyógyszerek, hanem az együttműködési készségen is. Ha ez hiányzik, akkor a gyógyítás sem lehet igazán sikeres. - Hogyan segíthetne ez a nemzetközi rendezvény ennek megváltoztatásában? - Amellett, hogy egész Európából újra idehozná a szakmát, sok olyan vidéki kolléga is részt vehetne a kongresszuson, aki egyébként nem jutna el Párizsba vagy Londonba egy ott rendezett konferenciára. Ezeknek a kongresszusoknak a színvonala egyforma, ugyanakkor az orvoskollégák birtokába juthatnak a legfrissebb információknak. Ennek a konferenciának egyúttal hídverő szerepe is lehet kontinensünk nyugati és keleti fele között. Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország kivételt jelent a térség országai közül abból a szempontból, hogy egyes kollégáknak legalább vannak kapcsolataik Nyugat- Európában, aminek révén szorosabb együttműködést tudnak megvalósítani. Kelet-Európára azonban ez már nem igaz. Ezért fontos lenne azoknak a szakembereknek a felkutatása, akik ilyen vonatkozásban elszigetelten végzik tevékenységüket. Erre pedig egy ilyen kongresszus kitűnő alkalmat jelenthet. Társaságunk az idén májusban is szervez egy kongresszust, amelyet részben arra szeretnénk felhasználni, hogy olyan kollégákat találjunk Ukrajnában, Romániában, Észtországban stb., akik még nem jutottak el az ismertségig, holott alkotó módon tudnának hozzájárulni európai szervezetünk munkájához. Ezt a keresőmunkát 1996-ban szeretnénk folytatni. - Mikor alakult meg az Európai Allergológiai és Klinikai Immunológiai Akadémia? - Régi hagyományokra tekinthet vissza, hiszen az ötvenes évek elején jött létre. Az egyetlen olyan szervezet, amely egész Európát összefogja ezen a szakterületen. Csehszlovákia ugyan már az alapításban is közreműködött, időközben azonban elsorvadt a kontinensünk két fele közötti együttműködés, ami máig kihatással van a tevékenységünkre. A közeledés jeleként 1986-tól már magyar képviselő is szerepel a szervezet elnökségében. Az 1996-os kongresszus kitűnő alkalmat kínálna a kapcsolatok újjáélesztésére Kelet- és Nyugat- Európa között - Hol tart ma az allergológia gyógyítása Magyarországon? - A terápia területén igen sokat léptünk előre, hiszen korábban egy sor olyan gyógyszer volt, amihez csak úgynevezett magánimport útján lehetett hozzájutni. Ehhez képest mára sokkal szélesebb a paletta. Több olyan gyógyszer is van, amely gyógyítja ugyan az allergiát, egyéb mellékhatásai azonban - például álmosító hatás - alkalmazhatatlanná teszik bizonyos szakmák - így sofőrök vagy alkotó szellemi munkát végzők - esetében. Ezek a mellékhatások sokakat visszatartottak a gyógyszerek beszedésétől, hiszen veszélyeztették volna a normális munkavégzést. Az utolsó négy-öt évben Európában megjelentek olyan gyógyszerek, amelyek ugyanúgy (vagy még gyorsabban) megszüntetik az allergiás tüneteket, mint korábbi társaik, álmosító hatásuk azonban nincs. Magyarországon a múlt év elejéig viszont még alig-alig lehetett beszerezni ezeket a szereket. Ma már ezek is olcsón megvásárolhatók a gyógyszertárakban. Az allergológia diagnosztikája nálunk is meglehetősen fejlett, s a megfelelő laboratóriumi feltételek is rendelkezésre állnak. A megbetegedések kiváltó okait tehát jó hatásfokkal tudjuk kimutatni. Más azonban a helyzet az allergológia alapkutatásainak esetében, ami komoly műszerezettségi felkészültséget igényel. Ezzel elérkeztünk a financiális nehézségekhez. Magyarországon az a jellemző, hogy az egyes kutatólaboratóriumok különböző részfeladatokat látnak el. Az erőforrások ilyetén módon történő szétforgácsolása azonban többe kerül, mintha - a nyugati gyakorlat mintájára - egy helyen összpontosítanánk a kutatóbázisokat, holott így gazdaságosabbá válna a kutatás. Nem a szellemi kapacitás hiányzik tehát, hanem a kellő anyagiak hiánya hátráltatja az előrelépést. - Milyen eredményt remélnek az 1996-os nemzetközi kongresszustól? Ha sikerül csökkentenünk azt az információhiányt, ami jelenleg jellemzi ezt a területet - gondolok itt a különböző nemzetiségű kollégák kapcsolatfelvételére -, akkor már nem dolgoztunk hiába. De a magyar lakosságnak sincs kellő mennyiségű ismerete az allergiára vonatkozóan, nincs tisztában azzal, hogyan vigyázzon a saját egészségére. Ezen a hiányon is szeretnénk enyhíteni. K. L. 1. A keresztutak Budapesten találkoznak A Várnegyed és a világörökség A Hadtörténeti Múzeumban Keresztutak Európa Történeti Fesztivál Szervezőiroda elnevezéssel külön szervezeti egységet hoztak létre az intézmény világkiállítással kapcsolatos elképzeléseinek koordinálására. A Világörökség című program keretében a Várnegyed történeti emlékeinek bemutatása mellett más, a magyar történelemben kiemelkedő szerepet játszó városokkal is szeretnék megismertetni az érdeklődőket. A születőben lévő tervekről Born Miklósnéval, a szervezőiroda vezetőjével beszélgettünk. - A kezdetek egészen 1991-ig nyúlnak vissza, amikor az Európa Tanács nemzetközi pályázatot írt ki annak kapcsán, hogy 1992-t a turizmus nemzetközi évének nyilvánította. A kezdeményezéssel az idegenforgalom és a múzeumok kapcsolatát szerete volna szorosabbra vonni. Úgy éreztük, hogy a Várnegyed, amely a világörökség része, nem kapja meg azt a fokú elismerést az idegenforgalmi propagandában, ami megilletné. Holott a külföldi szakemberek is bámulatosnak tartják, hogy ilyen egységben - területileg és elkülöníthetően - ennyi kulturális intézmény található együtt. Ugyanakkor értetlenül álltak az előtt, hogy ezek az intézmények miért nem ismerik fel az ebből adódó lehetőséget. Mindenki a saját fontosságát igyekezett bebizonyítani - mert erre voltak kényszerítve -, ezért senki nem törődött azzal, hogy összefogással sokkal többre juthatnánk. Ez a pályázat azonban jó lehetőséget teremtett az intézetek közötti együttműködésre. - Milyen elképzelések szerepelnek a programban? - A gyerekektől kezdve a turistákon keresztül az itteni lakosságig mindenki számára váljanak nyitottabbá a múzeumok. Az érdeklődők bepillantást nyerhessenek azok munkájába, ugyanakkor várséták, illetve különféle produkciók, rendezvények keretében a budai Vár múltjával is megismerkedhessenek. - Mi jelentette a következő lépést? - Ezután külföldről megkerestek bennünket azzal az ötlettel, hogy kapcsolódjunk be az Európa Történeti Fesztivál sorozatba. Úgy gondoltuk, hogy ez a nemzetközi rendezvény sokat segíthet az intézmény image-ának kialakításában. A fesztivál szintén a Várnegyedre koncentrálódott. Ezúttal komoly előrelépést jelentett, hogy sikerült közös szervezőbizottságba tömöríteni az érdekelt intézményeket A szervezésre felállt iroda olyan menedzsereket igyekezett megnyerni a célnak, akik a maguk szakterületén - kultúra, tudomány, sport - elismert szakembereknek számítanak. A rendezvények után sem szerettük volna azonban szélnek ereszteni a bizottságot, hiszen így kárba vesztek volna a felhalmozódott tapasztalatok, annál is inkább, mivel 1994-ben a Szent László-év és Kossuth Lajos halálának századik évfordulója kapcsán országos megemlékezésekre kerül sor. 1996-ban pedig következik az expo, amelyhez szintén szerettünk volna kapcsolódni - Milyen elképzeléseket tartalnaz a világkiállítás rendezvénypályázatára beadott anyag? - A pályázati anyag magját a korábbi, Világörökség című program jelenti, emellett hosszú történelmi múlttal rendelkező városokat, így Veszprémet, Kőszeget és Gyulát is bevontuk a programba. Ezek a városok egyébként is kapcsolódhatnának a világkiállításhoz, ily módon azonban több lehetőség nyílik az együttműködésre: a gyulai Várszínház például előadást rendezhet a budai Várban lévő színpadon. Komoly szerepet szánunk Komáromnak is, mivel az ottani az egyetlen erőd Európában, amely a XIX. században épült, és mind a mai napig épen maradt fenn. Ennek is elkészült a hasznosítási programja, amelynek keretében nemzetközi hadtörténeti múzeumot szeretnénk létrehozni. Mivel a város közel van a fővároshoz, ezért olyan programokat, amilyeneket itt tervezünk, ott is meg lehet valósítani, mód nyílik tehát a közös akciókra. Kovács L. István