Magyar Nemzet, 1993. április (56. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

GAZDASÁG / EXPOFÓRUM INTERJÚ/VÉLEMÉNY CSÜTÖRTÖK, 1993. április 1. Légy türelemmel, és figyeld a politika változásait! Érdekli-e az expo a recesszióból kilábaló kanadai cégeket? - Milyen módon kapcsolódnak a kamarájukhoz tartozó tagvállalatok a budapesti expóhoz? - Szervezetünknek elsőrendű céla, hogy elősegítsük az üzleti kapcsolatok kialakulását a magyar és a kanadai cégek között. A világ­­kiállítás ennek megfelelően nem él­vez külön elsőbbséget, olyan kivé­teles alkalmat kínál azonban, amit mindenképpen szeretnénk kihasz­nálni. A tengerentúli vállalatok részt vehetnek például az infrast­rukturális vagy a távközléshez kap­csolódó beruházásokban: a tervek szerint a Delta Hotels például szál­lodát épít Budaörsön. - Kanadában az utóbbi két-há­­rom évtized alatt két városban - Montrealban és Vancouverben - is rendeztek világkiállítást. Hogyan profitáltak ebből az ottani vállala­tok? - Kétségkívül komoly tapasz­talatokra tettek szert, s az ilyen ta­nácsadó cég a Világkiállítási Prog­ramirodát is segíti munkájában. Kanadában ma rendelkezésre áll az ilyen irányú „szakértelem”. A publicitás gyengesége­ ­ Sajnos sok európai üzletember sem tud arról, hogy a magyar fővá­ros 1996-ban expónak ad otthon. Mennyire sikerült felébreszteni a kanadai üzleti körök érdeklődését az eseménnyel kapcsolatban? - A rendezvény publicitása egyelőre elég gyenge, nem áll ren­delkezésre elegendő információ. Nem tudjuk, mi ennek az oka: meg­lehet, hogy még túl korán van. A kezdet azonban ígéretesenk tűnik, hiszen üzletembereink érdekesnek találták Barsiné Pataki Etelka láto­gatását, melynek során Torontót, Montrealt és Vencouvert kereste fel néhány héttel ezelőtt. - Milyen mértékű ma a re­cesszió Kanadában? - Komoly visszaesés követke­zett be, főként az ingatlanparcon és az építőiparban. Ezért nem könnyű belevágni egy olyan befektetésbe, mint amilyen egy szálloda felépí­tése, hiszen a kilátások egyelőre még meglehetősen bizonytalanok. Ugyanakkor folyamatosan épülnek le a munkahelyek: a gyárak Hong­kongba vagy az Egyesült Állmokba költöznek. Mindez jelentős nehéz­ségeket okoz, ezek nagyságát azon­ban össze sem lehet hasonlítani a Magyarországon jelentkező problé­mákat, az átmeneti állapottal járó nehézségekkel. Magyarországon ma nem recesszió, hanem gazdasá­gi depresszió uralkodik. A helyzet azonban sokkal rosszabb is lehetne, ha azt vesszük alapul, hogy például Oroszországban milyen viszonyok uralkodnak. S hogy önöknél a kilá­tások jóval kedvezőbbek, az nagy­részt a magyar nép tehetségének köszönhető. Emellett a földrajzi fekvés is kedvező, s nagyon fontos, hogy rendelkezésre áll a jól kép­zett munkaerő. A most az iparban megszűnő munkahelyek helyett a jövőben a szolgáltatások fognak új munkaalkalmakat kínálni. Ez a szektor ma még rendkívül elmara­dott Magyarországon, ezért komoly fejlesztésekre van szükség. Kana­dában ez az iparág 60-65 százala­­kékot, önöknél talán 10-15 százalé­kot tesz ki a nemzetgazdaságon belül. A megfelelő szolgáltatások kialakítása esetén Magyarország a Kelet-Európával áruforg­almat le­bonyolító nyugati cégek bázisává válhat.­­Mz ősszel döntenek a részvételről - Az Egyesült Államok-beli cé­gek valószínűleg nem vesznek részt több világkiállításon, mert nem éri meg nekik. Mi a helyzet ezen a téren Kanadában, ahol ugyancsak magas az amerikai tőke részaránya? - Ennek a döntésnek részben az áll a hátterében, hogy az utóbbi idő­ben megváltozott az expók jellege. A magam példájából kiindulva: nem azért látogatok el egy világki­állításra, hogy ott üzletet kössek, hanem elsősorban turistaként sze­retnék körülnézni. Sok üzletember van így ezzel. Kanadában ráadásul súlyosabb a recesszió, mint az Egyesült Államokban. Alaposan meg kell hát gondolni, mikor és hol érdemes befektetni? Mindig akkor kell külföldön beruházni, ha az il­lető cég a saját piacát már teljes mértékben kihasználta. Az amerikai cégekről pedig annyit, hogy már a dél-koreai expóra sem akartak el­menni, aztán az utolsó pillanatban mégis meggondolták magukat. Erre véleményem szerint Budapest ese­tében is lehet számítani. Kanadát tekintve pedig egyelőre nem aktuá­lis a kérdés, hiszen még nem dőlt el, hogy az ország részt kíván-e venni a budapesti világkiállításon. Ehhez előbb meg kell várnunk az ősszel esedékes választásokat. Nem hi­szem azonban, hogy bármiféle aka­dály gördülhetne az expón való részvételünk elé. - Milyen tendenciák mulatoznak ma Kanada gazdaságában? Bekö­vetkezhet-e olyan mértékű fellendü­lés, ami mégis rábírja a tengerentú­li cégeket arra, hogy Európában, Magyarországon keressenek új be­fektetési lehetőségeket?­­ A hivatalos statisztika szerint a recesszió már gyakorlatilag véget ért: a GDP három egymást követő negyedév alatt szinten maradt, illet­ve növekedett. A lakosság azonban még nem érzi a visszaesés enyhülé­sét, ahhoz pedig, hogy új munkahe­lyek termtődhessenek, vagyis csök­kenjen a munkanélküliség, a nem­zeti össztermék jelentősebb mérté­kű növekedésére van szükség­ .- Visszatarthatja-e ez a kanadai cégeket attól, hogy komolyabb haj­landóságot mutassanak a magyar­országi befektetések iránt?­­ Ha egy vállalat forgalma, il­letve termelése nem csökken to­vább, vagy ha kismértékben növek­szik, az - különben egy három esz­tendőn át tartó recesszió után - nem jelenti azt, hogy már kilábaltak vol­na a nehézségekből. Ilyen helyzet­ben pedig még nemigen gondolkoz­nak azon, hogy külföldön terjesz­­kedjenek. Más kérdés, hogy az egyes cégek mit kezelnek üzletpoli­tikájukban prioritásként. A Ma­gyarországon keresztül elérhető ke­let-európai piac ugyanis hatalmas lehetőségeket rejt, amelyekről egy pillanatig, még a jelenlegi gazdasá­gi körülmények között sem szabad elfeledkezni.­­ Úgy vélem, hogy a budapesti expóval kapcsolatos elképzelések megismertetése a kanadai üzleti kö­rökben sokat lendíthetne a dolgon. Ehhez persze pénzre van szükség. A magyarokból sajnos hiányzik az igazi kereskedői szellem, amivel el tudnák adni a termékeiket. A német vagy az osztrák befektetőknél nincs szükség ara, hogy rábeszéljék őket, miért érdemes idejönni, ők ugyanis tisztában vannak az itteni viszo­nyokkal. A mi üzletembereink ese­tében azonban ennél többre van szükség. Hosszú távon gondolkodni - Mennyire elégedettek a kana­dai cégek a magyarországi üzleti lehetőségekkel? - A konferencián egyértelmű volt az álláspont, hogy ma nagyon nehéz hasznot termelni Magyaror­szágon, és az üzletkötések lebonyo­lítása is akadályokba ütközik. En­nek jórészt az az oka, hogy hiá­nyoznak a megfelelő infrastruktu­rális feltételek. Ha azonban valaki van olyan tőkeerős, és megenged­heti magának, hogy két-három éven keresztül ilyen körülmények között is folytassa a piacépítést, akkor a befektetés kamatostul meg fog té­rülni. Hosszú távon, öt-tíz éves idő­­intervallumokban kell gondolkodni. Eközben folyamatosan figyelem­mel kell kísérni a politikai viszo­nyok változásait. Nyugaton mindig idegességet vált ki, ha ebben a tér­ségben valamilyen­­ kedvezőtlen fejlemény következik be. Attól sen­ki sem tart, hogy fegyveres konflik­tus alakulhat ki, az üzletembereket azonban fokozott óvatosságra kész­tették a németországi szélsőjobb­­oldali megmozdulások. Jóllehet az emberiség fejlődése filozófiai meg­közelítésben nem a szélsőségek uralkodóvá válása vagy akár csak erősödése irányában halad, a vilá­got mégis minduntalan aggodalom­mal tölti el, ha Európában felüti a fejét a nacionalizmus. A jugoszlá­viai polgárháború nem tartja vissza a befektetőket, az oroszországi ese­ményeket azonban mindenki árgus szemekkel figyeli... Kovács L. István A diplomáciai kapcsolatok felvétele állami szinten történik ugyan, aminek köszönhetően az adott orzságok közötti gaz­dasági együttműködés is szorosabbra fonódik, az üzletkötések azonban vállalati szinten valósulnak meg. Ebben a meg­közelítésben nyerhetik el igazi rangjukat azok a gondolatok, amelyeket az alábbiakban George Burger, a Magyar-Ka­nadai Kereskedelmi Kamara igazgatója fogalmaz meg arról, hogy milyen a budapesti expo visszhangja a tengerentúli országokban, s egyáltalán: mennyire ismert a kanadai befektetői körökben, hogy a magyar főváros 1996-ban világkiál­lítást rendez? Hogyan hirdessük az expót? Vancouver átadná a tapasztalatait A Datalex Marketing Services elnevezésű ka­nadai cég korábban részt vett a vancouveri expo szervezésében. A múlt héten Magyarországon tartózkodott Éva Kossuth, a vállalat elnöke, akit az ottani tapasztalatokról és a budapesti világki­állítás tengerentúli visszhangjáról kérdeztük.­­ Vancouverben annak idején pontosan fordí­tott volt a helyzet, mint most Budapesten: a város mindenképpen meg szerette volna rendezni az expót, a kormány azonban ellenezte a rendez­vényt. Azt mondták, hogy bele fognak bukni, nem tudják majd elhelyezni a rengeteg gépkocsit, képtelenek lesznek lebonyolítani a hatalmas turistaforgalmat, ráadásul terrorcselekményektől is tartani kell. Szerencsére azonban minden a leg­nagyobb rendben ment.­­ Nincs olyan világkiállítás, amely nyeresé­ges lenne, de Vancouverbe a rendezvénynek kö­szönhetően rengeteg befektető érkezett. Komoly fejlesztéseket hajtottak végre a városban, így a végeredményt tekintve elmondhatjuk, hogy sike­res expót rendeztünk. Tapasztalatainkat szívesen adtuk át a közelmúltban nálunk járt magyar kül­döttségnek.­­ A lakosság egyébként nem tud arról, hogy Budapest 1996-ban világkiállításnak ad otthont, mert az újságok - lévén túl korai az időpont - még nem írtak az eseményről. A kanadai részvételre komolyan lehet számíta­ni, hiszen az expo témája, a kommunikáció nagyon vonzó az itteni üzletemberek szá­mára.­­ Arra azonban, hogy a rendezvényt el le­hessen „adni” Kanadában, pénzt kellene ál­dozni. Érdeklődtem az illetékeseknél, hogy szándékoznak-e a nagy országos lapokban - például a Financial Postban - hirdetni? Azt a választ kaptam, hogy nem, mivel az angol anyanyelvű országok lakosságának figyelmét angliai sajtótermékekben közzétett hirdetések­kel igyekeznek felkelteni. A baj csupán az, hogy az átlagemberek nem olvassák ezeket az orgánumokat.­­ Kanadában egyébiránt - főként a környező országokkal való összehasonlításban - nagyon tisztelik a magyarokat azért, hogy ilyan nagy fá­ba merik vágni a fejszéjüket (K.L­) Aquincumi antik expo Római hangulat lesz, nem ókori Disneyland A múzeumban az expo egész fél évét felölelő programtervezetet állítottak össze. Részben az intézmény területén, részben egy jelenleg kihasználatlanul álló, elhanya­golt területet használnának fel erre a célra. A programok egy része ma is megtalálható az aquincumi rendezvények között, az expo esetében pedig ezek periodikus sorozatba állításáról lenne szó. Külön erre az alka­lomra szólóan, az egykori Római Biroda­lom negyvennégy provinciájának fővárosa­it képviselő vendégeket is meghívnának Budapestre. Az 1996-os évszámhoz több aktualitás is kötődik: az egyik természetesen a honfor­­gatás 1100. évfordulója, másrészt 194-196. tájékán, a severusok idején vált Aquincum kolóniává. A történelmi kapcsolódási pon­tokat alapul véve egy sor, a római kort idé­ző rendezvényre többek között kézműves­­programokra, mozaiklakásra, agyagozásra és a régi idők mesterségeit felelevenítő fog­lalkozásra készülnek. Arra törekszenek, hogy minél szélesebb közönségréteget vonzzanak Aquincumba: a fiataloknak szóló rendezvények mellett szakmai bemutatókat is terveznek. A kül­földieken kívül a környékbeli városokban és falvakban, illetve a fővárosban élők szá­mára is szeretnének új programokat szer­vezni, amelyeken keresztül a magyar érdek­lődők is új oldalról ismerkedhetnek meg a római kori romokkal s az azokhoz kötődő történelmi eseményekkel. A programsorozat meglehetősen sok építészeti feladatot jelentene. A befektetett összeg azonban a tervek szerint megtérülne a bevételekből. A hét végeken ma átlagosan 2-3 ezer ember keresi fel a múzeumot, a vi­lágkiállítás ideje alatt pedig naponta lehet ekkora látogatói létszámmal számolni. A ///. Kerületi Önkormányzat már pártfogásá­ba vette a rendezvénysorozatot, emellett több kulturális intézmény, illetve ezen a te­rületen tevékenykedő cég is a kezdeménye­zés mellé állt. A múzeum melletti, ma jobbára szemét­lerakodóhelynek használt területen afféle római vásár hoznának létre, vásárcsarnok­kal, de szentést, jósdát is létesítenének, sőt a szerencsejátékosok is kielégíthetnék itt ilyen irányú szenvedélyeiket. A két oldalról eredeti római kori városfalakkal határolt lé­tesítmény területén álló pavilonok egy ré­szében kapnának helyet az egykori római provinciákat képviselő vendégek, a többi tavernában pedig különböző szolgáltató egységek - többek között éttermek működ­nének. Ókori „bevásárlóközpontot” is ter­veznek, ahol a régi idők ruháitól kezdve az ékszerekig és a különféle csecsebecsékig sok minden megvásárolható lenne. Ókori zenei esteket is végighallgathat majd 1996- ban a nagyközönség. Érdekesség, hogy az ötféle kommuni­kációs ágnak - a hírközlésnek, az utazás­nak, a közlekedésnek, a művészeti és a tu­dományos ágaknak éppen azokban az év­századokban tették le az alapjait, amikor Pannónia s ezen belül Aquincum már igen komoly szerepet töltött be a Római Biro­dalmon belül. A szervezők a rendezvény­hez kapcsolódó propagandamunka során azt a különleges adottságot is szeretnék ki­használni, hogy jószerivel Aquincum az egyetlen olyan római kori rom, amelyet az idők folyamán teljesen körbeölelt az urba­nizáció, vagyis egy város szerves részét képezi. A rendezvények jól megközelíthetőek lesznek a világkiállítás alatt, hiszen elegen­dő, ha csupán arra gondolunk, hogy a Duna természetes összekötő kapocs lesz a dél-bu­dai expoterület és Aquincum között. Nem beszélve arról, hogy a dél-budai részen ugyancsak található egy még csak részben feltárt római kori tábor, körülötte a polgári település romjaival. Innen kiindulva szár­nyashajóval az utazóközönség megtekint­hetné a Március 15. téren álló római kori erőd romjait, majd észak felé hajózva az óbudai Hajógyári szigeten is kiköthetnének, ahol a tervek szerint addigra helyreállítanák az egykori helytartói palotát. Az aquincumi expo területe pedig a felüljáró mellett akár lóval vontatott, római kori kocsikon is meg­közelíthető lenne. A szervezők mindenképpen szeretnék viszont elkerülni, hogy a kiállítás „ókori Disneylandé" váljon: szándékaik szerint a majdani létesítmények atmoszférájukkal, díszleteikkel egyaránt a régi korokat fog­ják idézni, anélkül azonban, hogy zsibvá­­sári jelleget öltenének. Az épületek az utó­hasznosítás során megoldhatnák a Buda­pesti Történei Múzeum, valamint az Aquin­cumi Múzeum jelenlegi raktározási gond­jait, másrészt a ΓΠ. kerület kulturális, sport- és művelődési centrumává válhatná­nak. Mivel közép- és hosszú távú fejlesz­tések keretében a fenti elképzelések az ex­pótól függetlenül is létrejönnének, így meglehetősen jó az esélye annak, hogy a tervek 1996-ig szinte maradéktalanul meg­valósuljanak. (k. I. ** Az Aquincumi Múzeum az antik expo megrendezésével szeretne kapcsolódni a világkiállítás kísérő­­rendezvényeinek sorához. Az elképzelések szerint minden a hajdanvolt idők hangulatát idézné, olyannyira, hogy római kocsik szállítanák a helyszínre az érdeklődőket, akik egy hamisítatlan óko­ri vásárban még a régi korok ruháit is magukra ölthetnék. További részletekkel az alábbiakban dr. Zsidi Paula szolgál.

Next