Magyar Nemzet, 1993. április (56. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-15 / 87. szám

GAZDASÁG / EXPOFÓRUM I­NTERJÚ/VÉLEM­ÉN­Y CSÜTÖRTÖK, 1993. ÁPRILIS 15. Fókuszban a kultúra Átfogó koncepció helyett a koordinálószerepen a hangsúly Az első kérdező az iránt érdeklődött, mi­kor kezdődnek el a munkálatok a világkiállítás területén? A Fővárosi Programiroda részéről azt a tájékoztatást kapták a jelenlévők, hogy a bontási munkák már folyamatban vannak. Az érdemi előrelépést eddig azonban hátráltatta, hogy a telkek tulajdonviszonya rendkívül ku­sza, vonatkozik ez főleg a pesti Duna-partra. A dél-budai 36 hekáros területre vonatkozóan pedig már megtörtént a mélyépítési munkála­tokat végző cégek előminősítése. Aggodalom­­ra tehát semmi ok, annál is kevésbé, mivel a programiroda szerint a kivitelezési munkákra a jelenleg rendelkezésre állónál kevesebb idő is elegendő lenne. Késésben a PR-munka Ezt követően az egyetemi hallgatók azt fe­szegették, miként kapcsolódhatnak az expo létesítményei a felsőoktatáshoz, s hogyan le­het azokat 1996 októbere után annak szolgála­tába állítani? A kulturális tárca világkiállítási bizottságának vezetője mindenekelőtt hangot adott azon fenntartásának, hogy nem éppen a legüdvözítőbb megoldás az expo és a majdani egyetemi város ilyetén módon történő össze­kapcsolása, hiszen az épületek funkciói eltér­nek egymástól. Példaként hozta fel a Torontó­ban rendezendő világkiállítást, ahol rekreáci­ós környezetben kap helyet az expo: a helyszí­nen az infrastruktúrát is beleértve, gyakorlati­lag minden készen áll, csupán a pavilonok fel­állításáról kell majd gondoskodni. Kérdéses­nek tartotta továbbá azt, hogyan lehet majd működtetni a kémiai tanszéknek otthont adó épületet az expo ideje alatt? Itt kap helyet a fi­zika tanszék is, amelynek épületét a kormány által nyújtott kétmilliárd forintból húzzák fel, s amelynek alapozási munkái már megtörtén­tek. Az egyetemi városba költözik ezenkívül az ELTE biológia és földrajz tanszéke, vala­mint számítógépközpontja, továbbá a Mű­egyetem építészkara. S valószínűleg a Köz­gazdaság-tudományi Egyetem és más felsőok­tatási intézmények egyes részlegei is helyet kapnak, itt. Az expo kezdetére csak az épüle­tek vázát és a födémeket alakítják ki, válasz­falak nélkül, ami alkalmassá teszi azokat a ki­állítás céljaira. A felépítendő 4500 fő befo­gadóképességű sportcsarnok a világkiállítás alatt vegyes rendeltetéssel üzemel már, azt követően pedig ugyancsak az egyetemi okta­tás céljait fogja szolgálni. A jelenlegi uszoda helyett versenyuszodát fognak létesíteni 50 méteres medencével, a területen lévő két sportpálya egyikét befedik, s még egy sport­csarnokot építenek, kisebb belső terekkel, többek között fallabdapályákkal. Az lett volna az ideális, ha az egyetemi város a Gellért tér­től a Kopaszi-gátig terjedt volna, ez az elkép­zelés azonban nem valósulhat meg. Szóba került a PR-munka elégtelensége is, amivel kapcsolatban ugyancsak a kulturális tárca képviselője kifejtette, hogy úgy látja, a sajtó nem partner ezen a téren, nem hajlandó közölni az általa nyújtott információkat. Leg­utóbbi sajtótájékoztatójára mindössze egyet­len visszajelzés érkezett. Mindamellett úgy érzi, a menedzsmentmunka késésben van, ele­gendő, ha csupán a 2000-ben Hannoverben rendezendő világkiállítás példájára gondo­lunk, ahol már hozzáfogtak az esemény pro­pagálásához, pedig Németországban tömege­sen fogják felkeresni a látogatók az expót. Mi jóval kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk, éppen ezért többre lenne szükség. A két esz­tendővel ezelőttihez képest visszaesés tapasz­talható az érdeklődésben, aminek oka egy­részt a határainktól délre folyó háború, ami fé­lelemmel tölti el a befektetőket. Másrészt a ki­állítási területnek a korábbinak egyötödére való csökkentése sem túlzottan vonzó szá­mukra. Nem beszélve aról, hogy a 36 hektár csupán egytizede a sevillainak. Létezik egy olyan küszöbérték, ami alatt már nem lehet olyan vonzó aktualitást nyújtani, ami ide­­vonzza a nyugati befektetőket. A következő kérdés arra vonatkozott, vajon összeállt-e egy külön kulturális program, amely összefogná a világkiállításhoz kapcsolódó ren­dezvények sorát? Válaszként elhangazott, hogy erre vonatkozó koncepcióval a szaktárca nem rendelkezik, de az nem is szükséges, mivel az egyes rendezvényeknek önszerveződés útján kell létrejönniük. Ezzel kapcsolatban pusztán koordinálószerepet végeznek. Tizennégy szak­­konferenciát rendeznek a különböző művészeti ágak képviselői részére, ahol felmérik, milyen kezdeményezésekkel jelennek meg az egyes szervezetek, illetve magánszemélyek. A ren­dezvénypályázatok 1994 végéig folynak, s a legjobb ötletek megvalósításához a programiro­da összesen 400 millió forint erejéig támogatást nyújt. Azokat is szeretnék azonban nyilvántar­tásba venni, akik nem az expóhoz, hanem mondjuk a honfoglalás alkalmából rendezett ünnepségekhez kapcsolódnak. Ennek érdeké­ben május 20-án Mezőkövesden országos folklórkonferenciát, Budapesten pedig zenei és mozgásművészeti konferenciát rendeznek. Mindent egybevéve kezd összeállni a kép, sike­resen halad az egyes szakmák összerendezése. El kell azonban felejteni a korábbi centralista­­paternalista rendszert, s tudomásul kell venni, hogy a kultúra területén is a piac érvényesül, a jobb megelőzi a jót Tizedére csökkent a jelentkezők száma Felmerült, hogy miként szelektálnak a ren­dezvények között, felállítanak-e valamiféle szűrőt, ha esetleg túl sokan jelentkeznének, s egyáltalán: hogyan történik majd a rendezvé­nyek finanszírozása? A Fővárosi Expoiroda képviselője beszámolt arról, hogy a rendez­vénypályázat első fordulójában mintegy 250 pályamű érkezett be országos szinten, a máso­dik menetben azonban, amikor már részletesen - helyszín, időpont megadásával és az anyagi források származási helyének megjelölésével - kellett beadni a részletes elképzeléseket, a pá­lyázók száma 27-re fogyatkozott A csökkenés tendenciaszerűen arról árulkodik, hogy a jelent­kezők időközben belátják: képtelenek saját erő­ből megvalósítani ötleteiket Homályos támogatási rendszer A programiroda 1995-97 folyamán a már említett 400 millió forintból fog juttatni a legna­gyobb sikert ígérő pályázatok számára. Egy­részt nem biztos azonban, hogy a nagyon jó el­képzelésekhez fenekestül dől majd a pénz, más­részt nem feltétlenül azok kapják majd a támo­gatást, akik a legrosszabbul állnak anyagilag. Az anyagi természetű kormánygarancián túl központi költségvetési pénzekből nem fordíta­nak további összegeket a világkiállítás finanszí­rozására. Az expók ma már önmagukban nem jelentenek nagy üzletet, inkább a város vagy az ország megismertetése révén profitálhatnak a rendezők egy-egy ilyen eseményből. A főváros részéről kifogásolták, hogy a programiroda ed­dig nem mondta ki nyíltan: pályázni lehet ugyan, anyagi támogatást azonban nem biztosí­tanak az ötletek kivitelezéséhez. Szerintük ugyanis a pályázat szó már önmagában valami­féle anyagi­­támogatást is sejtet. Ugyanakkor meglehetősen homályosnak ítélik azt az ígére­tet, hogy a legjobb pályaműveket támogatni fogják A fővárosban egyébként a korábbi 52 pályázat közül csupán 5 érkezett vissza a máso­dik fordulóban (az arány országosan hasonló), amiből négyet már eleve nem tartottak alkal­masnak arra, hogy a Világkiállítási Tanács felé elbírálásra javasolják Ebből is az derül ki, hogy ha a pályázók kezdettől fogva tisztában lettek volna azzal, hogy a pályamű beadásával pénz nem jár, akkor jobban megfontolták volna, pá­lyázzanak-e vagy sem? Egyúttal diszkrimina­tívnak ítélték azt az intézkedést, amely szerint a vidéki rendezvényekhez kapcsolódó infrastruk­turális háttér kialakítása támogatható központi forrásokból, a fővárosiaké viszont nem. Az a kérdés is felvetődött, nem veszélyez­teti-e valami az expót, vagyis biztosan meg­rendezésre kerül-e 1996-ban? A válasz — amely szintén a Fővárosi Expoiroda képvise­lője szájából hangzott el - úgy szólt, hogy vi­lágkiállítás biztosan lesz, nagy kérdőjelet je­lentenek azonban a jövő évi választások, ami­kor történhetnek változások. A kőbányai vá­sárváros méreteiben - 36 hektár alapterület, 60 ezer négyzetméter beépített kiállítási terü­let­­ pontosan megegyezik a világkiállításé­val. Ráadásul az infrastruktúra is rendelkezés­re áll, így elképzelhető, hogy végső megol­dásként a BNV ad majd otthont az expónak. A világkiállítási törvényt mindenesetre az Or­szággyűlés szavazta meg, így a mindenkori kormány a felelős annak megvalósításáért. Arra is kíváncsiak voltak az egyetemisták, vajon tervezik-e a peremkerületek megtisztítá­sát az expo idejére, hiszen jelenlegi állapotuk­ban azok aligha gyakorolhatnak kedvező be­nyomást a turistákra. A Fővárosi Expoiroda ré­széről kifejtették, hogy a világon egyetlen olyan várost sem lehet találni, amelynek ne lennének csúnya, elhanyagolt részei. Budapest esetében azonban súlyosbítja a helyzetet, hogy ehhez nem kell kimenni a külvárosba, hiszen a belvá­rosi házak is lerobbant állapotban vannak Szükség lenne tehát ezen épületek homlokzatá­nak rendbehozatalára, ugyanakkor a megkez­dett nagyberuházásokat is folytatni kellene, nem beszélve a háttér-infrastruktúra megterem­téséről. A bevételekből az önkormányzatoknak azonban a korábbi 50 százalék helyett ma már 70 százalékot kell juttatniuk a kormánynak ami tovább korlátozza anyagi lehetőségeiket Kovács L. István A kerekasztal-beszélgetés során dr. Gáborjáni Péter, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium (MKM) világkiállítási irodájának vezetője, a Világkiállítási Programiroda képviseletében Majtényi Kálmán, a Fővárosi Expoiroda részéről pedig Lackó János vá­laszolt a létesítmények utóhasznosításával, a rendezvénypályázattal, valamint az expo ’96 kulturális koncepciójával kapcsolatban felvetődött kérdésekre. A pincér szerepében: Humphrey Bogart Isten hozta Movielanden! Immár évek óta formálódik az elképzelés, amely Király Jenő, az ELTE adjunktusa agyában fo­gant meg, s amelynek kidolgozá­sában a későbbiek során Bujdosó Dezső docens is segédkezett: a vi­lágkiállítás alkalmából filmpar­­kot kellene létrehozni, ahol nagy­szabású show keretében tárhat­nák a nagyközönség elé a világ legjobbnak ítélt filmalkotását, miközben a magyar film történe­tével is megismerkedhetnének a hozzánk látogató turisták, akiket Lugosi Béla hasonmása riogatna a Drakula-várban vagy képzelet­beli űrutazásra indulhatnának a 2001: Űrodüsszeia című filmben szereplő űrhajóval. A Movieland névre hallgató létesítményegyüt­tes egyidejűleg filmkereskedelmi és kutatási központként is szol­gálhatna. Magát az ötletet az adta, hogy mi­ként lehetne felhasználni az expót a magyar filmkutatás menedzselésére? E filmkutatásoknak két olyan vonatkozá­sa is van, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy egy nagyszabású világkiállí­tási filmshow alapkoncepciójának ki­indulási pontját képezhessék. Egyrészt szerették volna feltárni, hogy a tömeg­filmek kategóriájában melyek a leg­népszerűbb műfajok, s azokon belül melyek a legnézettebb mozik, kik szá­mítanak igazán klasszikusnak? Ezek az alkotások képezhetnék a szóban forgó filmshow katalógusát. Másrészt összeállna a brüsszeli ti­zenkettőhöz hasonló filmgaléria. Ennek újdonsága abban rejtene, hogy Brüsszel­ben kizárólag az avantgárd irányzat leg­jobb alkotását vonultatták fel, azóta azonban ezen a téren is sokat változott a világ: ma már mindenütt elismerik, hogy a szűk értelemben vett avantgárd filme­ken kívüli mozik is bírnak szociális és esztétikai jelentőséggel. A rendezvény tehát a film elmúlt száz esztendejének újbóli feltárását jelenthetné: sorra ven­nénk a legfontosabb filmformákat és a legjelentősebb alkotásokat. Ugyanakkor a magyar filmtörténetről is hamis ké­pünk van: az előző negyven esztendő következtében eltorzított módon látjuk a régi, de az új alkotásokat is. Azóta azonban végbementek politikai válto­zások, ami lehetővé tenné, hogy az egész magyar filmtörténetet újragon­doljuk és ilyen formában bemutassuk a világnak. Ezeket a filmeket két nyel­ven - angolul és németül - feliratozni lehetne, és így három nyelven ki lehet­ne adni az új magyar filmtörténetet. Az ötlet üzletileg sem tűnik rossz fogásnak, hiszen a világ nagy televí­ziótársaságai széles vásárlóközönség elé tárná a hazai filmanyagot, nem be­szélve arról, hogy a magyar filmektől az utóbbi évtizedekben tökéletesen el­idegenedett hazai nézőközönséggel is újból meg lehetne szerettetni ezeket az alkotásokat. A koncepció megszületését annak idején, amikor még arról volt szó, hogy Budapest Béccsel közösen rendezi a vi­lágkiállítást, osztrák részről is lelkesen üdvözölték, s hamarjában több kötetre rúgó tervet készítettek. Jónak tartották a sorozat és a hozzá kapcsolódó filmpark ötletét, továbbá azt is, hogy minden mű­fajnak legyen egy mozija, hozzunk létre egy filmparkot, ahol valamennyi műfaj­nak van valamilyen díszlete. Ennek ke­retében többfunkciós létesítményeket lehetne kialakítani: Drakula vára szállo­daként, a Ewing-farm pedig étterem­ként működhetne. Tehát filmmítoszok díszleteit építhetnénk fel a helyszínen. Az osztrák főváros ugyan visszalépett az expo megrendezésétől, de vélhetően hasznosítani szeretné a felhalmozódott elképzeléseket. Valószínűleg ennek kapcsán vette fel egy osztrák üzletem­ber a közelmúltban a kapcsolatot a ma­gyar ötletgazdákkal az elképzelések megvalósításának finanszírozására. A filmparkban felépítenék a leg­fontosabb, ma már mitikusnak számító filmek díszleteit, olyanokat, amelyek a világ minden mozinézője által nagy valószínűséggel ismertek, mint például Rick kávézója a Casablancából. A ter­vek szerint tizenkét ilyen létesítmény épülne fel, amelyeket eszpresszótól kezdve film- és könyvvásárig sokféle módon lehetne hasznosítani. A filmpark kelet-nyugati filmke­reskedelem találkozóhelyeként is meg­jelenhetne, ahol mindenki felvonultatné a kiválasztott tizenkét műfajon belül a legjelentősebb alkotásokat. Mindez le­hetőséget adna a kultúrák kölcsönös megismerésére is. A későbbiek folya­mán valamely objektum a kelet-nyuga­ti filmkereskedelem állandó találkozó­­helyévé válhatna, folyamatosan film­­fesztiválok zajlanának a helyszínen. Egy filmkereskedelmi központról lenne tehát szó, amely azután - az egyetem­városi koncepcióhoz kapcsolódóan - kulturális-szellemi műhellyé válhatna. Disneyland adta az ötletet, hogy az elképzelésnek a Movieland elnevezést adják. Ennek keretében kialakulhatna a világ tömegfilmjeinek kutatóköz­pontja is. Az elképzelések szerint a filmpark felét a magyar filmek bemutatására, illet­ve olyan magyar származású színészek alkotásainak vetítésére szánnák, akik ma már a filmtörténet legendás alakjainak számítanak. A Magyarok a világ film­gyártásában című koncepció jegyében meghirdetnének egy pályázatot, hogy je­lentkezzenek azon személyek, akik mondjuk Lugosi Bélára, a Drakula-fil­­mek egykori főszereplőjére vagy Zsazsa Gabona hasonlítanak, Cicciolina pedig személyesen is felléphetne. Rick kávézó­jában például Humphrey Bogart hason­mása fogadná a vendégeket A választék egyébként igen bősé­ges lenne, hiszen például az UFA leg­nagyobb sztárjai is magyarok voltak, akik közül Rökk Marika még életben van. Hogy a Hollywood létrehozásá­ban kiemelkedő szerepet játszó Korda fivérekről vagy az ugyancsak világhírű George Cukorról és Kertész Mihályról ne is beszéljünk. A „brüsszeli tizenkettő” az idők során fogalommá vált ma már az 1958-as világkiállítás fő attrakcióját je­lentő Atomium mellett csupán erre em­lékszik a világ. A Budapesthez kapcso­lódó tizenkétszer tizenkét film ugyan­csak hozzájárulhatna ahhoz, hogy az emberek sokáig megőrizhessék az ex­po ’96 emlékét. K. L. I. Az összes vallás ünnepe Egyenlőnek születünk Torontáli István producer a Petőfi Csarnokkal közösen nyújtotta be azt a pályázatot a Fővárosi Expo irodára, amelynek már a címe is igen sokatmon­dó: Az összes vallás ünnepe. A rendez­vény keretében a világon fellelhető va­lamennyi vallási felekezet képviselőit, továbbá művészek egész sorát szeret­nék vendégül látni Budapesten, hogy nagyszabású rendezvények kertében, illetve művészeti alkotások segítségé­vel hirdessék az emberi megbékélés oly sokszor hangsúlyozott, s aztán mindig elfeledett igéjét Azt kívánják, hogy a vallásos hithez kötődő asszociációk so­rából mindörökre tűnjön el a háború ki­fejezés, helyét a szeretet és egymás megértése vegye át - Minden évben szeretnénk meg­rendezni az eseményt budapesti köz­ponttal - vázolja az elképzeléseket To­rontáli István. - Olyan jellegű vallási és kulturális fesztiválról lenne szó, amelynek a vallások által sugárzott szeretet és emberiesség jegyében zajla­nának. Az egyes művészeti ágak ezen eszmeiség talaján állva jelennének meg a rendezvényen, képzőművészeti alkotásoktól kezdve rockoperákon és klasszikus zenei műveken keresztül táncjátékokig bezárólag valamennyi művaj helyet kapna. Emellett jóté­konysági célokat is tűzünk magunk elé. A bevételből az egyházaknak is szeret­nénk juttatni, amit részben a saját fenn­tartásukra, részben a szegények megse­gítésére használnának fel. A rendezvény szorosan kapcsoló­dik a világkiállítás fő témájához, a kommunikációhoz, amelynek segítsé­gével az emberek közelebb kerülhet­nek egymáshoz, jobban megismerhetik egymást. Az egyes vallások azt a kö­zös pontot próbálják megtalálni, amely az emberek habitusában a származástól és a fajtól független. Az egyházi veze­tők ezen ünnepség keretében az egész emberiséget megáldanák, kimondva ezzel, hogy valójában nincsenek ellen­ségeink, hiszen a más felekezethez tar­tozók nem ellenfelet jelentenek, hanem csupán más színt képviselnek a vallá­sok sorában. Ily módon oldódhatna az a feszültség, ami korábban valláshábo­rúk kirobbanásához vagy éppen a holo­causthoz vezetett. Ez szögesen ellenté­tes minden józan gondolkodású ember erkölcsi felfogásával. - Milyen hosszúra tervezik a ren­dezvénysorozatot? - Egyhetes időtartamról lenne szó, de ha a világnak és az embereknek erre szükségük van - amiben nagyon re­ménykedünk -, akkor elképzelhető, hogy minden évben tartanánk ilyen vi­lágfesztivált. Valóban a barátság, a bé­ke, a szeretet, az emberiesség és a kö­zös érdekek szem előtt tartása uralkod­na ezeken a rendezvényeken. Csak azok rekesztenék ki magukat, akik nem hisznek abban, hogy az emberiség­­ kü­lönböző színekből összeállítva ugyan de egyetlen nagy családot alkot Senki­nek nem tehetnek kiváltságaik. - Hogyan viszonyultak az elképze­léshez az eddig megkeresett szervezetek? - A Világkiállítási Programiroda támogatásról biztosított, továbbá a Mű­velődésügyi és Közoktatási Minisztéri­um világkiállítási irodáján is tetszéssel fogadták az ötletet. Furcsa azonban, hogy a megkeresett 20-25 vallási fele­kezet közül mindössze egy válaszolt a levelünkre. - Ön mozgalomról beszél, ahhoz azonban, hogy az esemény világmére­tűvé terebélyesedjék, óhatatlanul is szükség van néhány nagy nemzetközi szervezet megnyerésére az ügy számá­ra. Kiket kerestek meg ötletükkel? - Amennyiben a világkiállítás kere­tében sikerül tervünk megvalósítása, ak­kor az ENSZ és az összes vallási feleke­zetek bevonásával elindíthatunk egy kampányt, és lépésről lépésre felépíthe­tünk egy nagyszabású világfesztivált. - Véletlen-e, hogy éppen egy rock­zenésznek jutott az eszébe ez a gondo­lat? Gondolok itt arra, hogy ez a műfaj gyakran protestál a béke és a megbéké­lés mellett.­­ Nem hiszem, hogy ez esetben közvetlen összefüggésről lenne szó: egyszerűen támadt egy ilyen ötletem, amelynek megvalósításához méltó fó­rumnak érzem a világkiállítást. Ugyan­akkor igaz, hogy a rock többek között az emberi egyenlőséget is hirdeti. Nem kommunisztikus értelemben vett egyenlősdiről van azonban szó, hanem arról, hogy mindenki egyenlő jogokkal jön világra, amelyek mint embert, min­denkit megilletnek.­­ Felfedezhető egy valamiféle rokon vonás a rockzenészek körében az utóbbi időben terjedő újfajta vallásosság - amelynek keretében mind többen hirde­tik Jézus Krisztus dicséretét a színpad­ról -és az ön koncepciója között? - A kettő között semmiféle össze­függés sincs. Az ötlet nem ma, hanem körülbelül két esztendővel ezelőtt szü­letett, amikor azon gondolkodtam, hogy kellene valami olyan közös dol­got vagy gondolatot találni, ami az egész emberiségre jellemző, amely az ellentétek elsimítására törekszik. A vallásban véltem megtalálni ezt a kö­zös nevezőt. Az is fontos, hogy a nagy világvallások, vagyis a kereszténység és az iszlám voltaképpen a zsidó val­lásból eredeztethetőek. Le kell menni a gyökerekhez és meg kell találni azokat a hajtásokat, amelyek segítségével megfoghatjuk egymás kezét, a közös eredőket kell felkutatni, hogy egymás szemébe tudjunk nézni, ne pedig egy­más nyakát szorongassuk. Sokan van­nak azonban olyanok, akik szívesen tá­mogatnak egy ilyen elképzelést, de saj­nos nem jótékonysági szándéktól vezé­reltetve, hanem azért, hogy a zavaros­ban halászva minél többet összehará­csolhassanak a maguk számára. Ettől a fajta magatartástól irtózom, s kikérem az ügy nevében. - Magyarországon nem túlzottan vallásosak az emberek. Hogyan lehet­ne felkelteni azok érdeklődését az ügy iránt, akik számára egyébként nem iga­zán fontos az istenhit? - Magam sem vagyok vallásos, s nem tudom megítélni, mennyire hatja át az embereket a vallás. Mindenesetre mélységesen tisztelem azokat, akik el­kötelezettek valamely felekezet iránt, hiszen a vallások az emberszeretetet, nem pedig a ki tudja, milyen alapon történő diszkriminációt hirdetik. Erre pedig vallásosságtól függetlenül, min­denkinek fogékonynak kell lennie. (k. 1. i.)

Next