Magyar Nemzet, 1993. június (56. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

2 Magyar Nemzet Nemzetközi élet KEDD, 1993. június 1. Mitterrand puszija Raiszának A francia elnök „Gorbi-mániája” (Tudósítónktól) PÁRIZS - Pünkösdvasárnap délelőtt, nyomban az antwerpeni szé­kesegyházból közvetített flamand nyelvű nagymise után Mihail Gorba­csov két napon belül immár másod­szor jelent meg a francia televízió­ban. Az „Igazság órája” című nép­szerű egyórás műsor kétszázalék adásában mindenről és mindenkiről meglehetősen diplomatikusan nyilat­kozott, kivéve Jelcinről. Ha megszo­rongatják, „úgy viselkedik, mint egy cowboy" - fejtegette a volt Szovjet­unió volt elnöke, egyetlen szóval sem emlékeztetve a jelenlegi elnök magatartására a puccs idején. Ellen­kezőleg, Gorbacsov csak akkor lát­szott elveszíteni hidegvérét, amikor a francia kérdezők azt sugallták, hogy a népszavazás kiírása mégiscsak de­mokratikusnak nevezhető. Gorba­csov más­ véleményen volt, de nézete­it egyéb kérdésekről nemigen árulta el. Szinte elnökhöz méltó semmit­­mondással felelgetett a volt elnök Milosevicsről, a szerbekről vagy egy esetleges független Boszniáról, hiába mondta neki Alain Duhamel, a neves politológus, hogy most már igennel vagy nemmel kellene válaszolni. Ez bizony „rossz kérdésfeltevés" - mondta Gorbacsov, s arra, hogy a múlt vagy a jövő embere, azt felelte, „láthatják, itt vagyok, nem vonultam kolostorba”. A Gorbacsov házaspárt kitüntető szívélyességgel már szombaton fo­gadta az Élysée-palotában Mitter­rand elnök, s a fotósok, tévések nem mulasztották el az üdvözlés pillana­tát, hiszen a francia államfő nem kéz­fogással, nem is kézcsókkal, hanem öleléssel és puszival köszöntötte a most is elegáns Raiszát. Az Elysée kertjében rendezett beszélgetésen részt vett Dumas volt külügyminisz­ter, aki oroszul bszélgetett a történe­lembe immár bevonult, de „csupán” történelmi szerepével még mindig elégedetlennek látszó Gorbacsovval. Ugyancsak a szombati programhoz tartozott egy diszkrét látogatás Chi­­ravnál, Párizs polgármesterénél, aki történetesen éppen hétfőn indult Moszkvába, hogy Jelcinnel az Oroszországnak nyújtandó segélyek­ről tárgyaljon. Miközben Gorbacsov a városházán tárgyalt, Raisza vásá­rolt, előbb egy pár cipőt, aztán a Cha­­nelhez nézett be, s vett néhány tábla csokoládét az unokáknak is. A ma­gánlátogatás jó alkalmat kínál több találkozóra üzletemberekkel, értel­miségiekkel. A francia újságok nem mulasztották el megjegyezni, hogy az egyik díszvacsorán a világhírű és Nobel-békedíjas vendégnők 1931-es évjáratú pezsgővel kedveskedtek - ebben az esztendőben született Gor­bacsov. De szívélyességben Mitter­rand elnökön senki nem tett túl: a burgundiai Maconba hívta a házas­párt, s miután az ellenállás emlékére 1946 óta minden évben megrende­zett túrát befejezte, maga volt az ,,idegenvezető” e nagyon festői, sok látnivalót kínáló - itt van például a történelmi nevezetességű Cluny­­apátság - francia tájon. Mitterrand útja innen az ugyan­csak burgundiai Beaune-ba vezetett, ahol kedden német-francia csúcsta­lálkozó lesz, az első a párizsi „társ­bérlet” kezdete óta. A Gorbacsov há­zaspár viszont hétfőn visszatért Pá­rizsba, ahol a volt elnök találkozott „Előemlékiratok” címmel megjelent kötetének a kiadójával. Gorbacsov kedden a többi között egyetemisták­kal is eszmét cserélt, s a házaspár szerdán utazik haza, persze repülőgé­pen, mert - mint egy itteni beszámoló megjegyezte - Moszkva és Párizs kö­zött egyelőre nincs TGV. Burgundiá­ba ugyanis a francia csodavonaton utazott az odahaza föltehetően még mindig ritkán vonatozó házaspár. (martin) Jelcin: - Miről cseveghetett annyit Gorbacsov és Mitterrand Párizsban? Chirac: - A régi szép időkről. (A Le Quotidien de Paris rajza) Felfüggesztik Petre Roman mentelmi jogát? Bukarestből jelenti az MTI. Va­sárnap reggel véget ér a román rádió és televízió alkalmazottainak általá­nos sztrájkja, de a munkakonfliktus, amely miatt meghirdették, nyitva marad. A sztrájkbizottság azzal indo­kolja az eredeti követeléseket mara­déktalanul érvényben hagyó döntést, hogy a sztrájk súlyosbítja a román társadalmat különben is uraló fe­szültségeket. Eközben a volt Iliescu-szövetsé­ges egykori kormányfő, Petre Ro­man és több párthíve mentelmi jogá­nak felfüggesztését és bíróság elé ál­lítását követeli a Vacaroiu-kabinet és a román kormánypárt. Románt egy állítólagos korábbi velencei ki­jelentése miatt támadja a hatalom. Azt veti a szemére, hogy nacionalis­tákból, kommunistákból és fasisz­tákból állónak mondotta a román kormányt. Roman viszont hazugság­nak és aberrációnak minősítve cáfol­ta a vádat. ­m. A KÜLPOLITIKAI HELYZET­ ­ EGY ÉVE HIRDETETT SZANKCIÓT az ENSZ Kis-Jugo­szlávia ellen. Amint azt már kezdetben is sejteni lehetett, mára bebizonyosodott: a blokáddal az eredeti célt, a háború leállítását nem lehet elérni. Az intézkedés a né­pet s leginkább a kiszolgáltatott réteget érintette. A veze­tők mit sem éreztek a retorziókból, a hadműveletek is folytatódtak, s a kiskapukon át is továbbra is özönlött az országba a kőolaj, a benzin és a fegyver. Erre utal az a kiszivárgott hír is, mely szerint Belgrád Bagdaddal tár­gyal újabb kőolajszállításokról, s a kérdés csak az, mi­vel ellentételezze azokat. 81 A SZERBEKNEK sikerült, ami a szovjeteknek nem: megosztották a Nyugatot, írta a The New York Times-ban John Tomson korábbi brit ENSZ-nagykövet. A diplomata rámutatott, hogy a nagyhatalmak múlt heti akcióprog­ramja túl kevés és túl későn jött, s az nem több fügefale­vélnél. Christopher amerikai külügyminiszter eközben is­mét leszögezte: az Egyesült Államok nem kíván béke­­fenntartókat küldeni sem Boszniába sem a szerb határra és légierejével sem kívánja védeni a bosnyák lakosságot, mert az ígért támogatás csak az ENSZ-csapatoknak szól. Mindezt, ahogy egy másik elemző, David Warszawszki írja a Rzeczpospolitában, jól értették Belgrádban és Palé­ban: Bosznia-Hercegovina megszűnt létezni. Mt KÍNOSAN ÉRINTI a nyugati hatalmak megosztottsága az ENSZ-et. Utal erre a boszniai védett övezetekre vo­natkozó határozat körüli bizonytalanság is. A nem so­kat ígérő lépésben még Butrosz Gáli főtitkár sem bízik, mondván, ahhoz 15 ezer békefenntartókra lenne szük­ség s az országban jelenleg 9 ezer főnyi ENSZ-erő ál­lomásozik. A határozat körüli zűrzavar is mutatja, az Öböl-háború idején való közös fellépés megerősítette a Biztonsági Tanácsot, a Jugoszláv tragédia körüli nyuga­ti ingadozás azonban a nyereség nagy részét elvitte. A The Sunday Telegraph a boszniai válságra való nem­zetközi reagálásban új és veszélyes mozzanatot is fel­fedez: a világközösség nagyon szelektíven alkalmazza az ENSZ alapokmányának bizonyos rendelkezéseit. Az ENSZ-nek most épp csak annyi hatalma van, hogy beavatkozásával tovább súlyosbítja a konfliktust. Nincs elég elszántsága egy olyan akcióhoz, amellyel javíthat­na a helyzeten. A Boszniával szemben követett nyugati politika, írja a lap, nem a be nem avatkozás politikája volt, ahogy megvalósítói hinni szeretnék. Más szóval, az ENSZ fenntartotta magának a jogot ahhoz, hogy megvonja a bosnyák kormánytól az önvédelemhez szükséges eszközöket, de semmiféle kötelezettséget nem vállalt arra, hogy ehelyett maga keljen Bosznia vé­delmére. (S. G.) Csíksomlyói búcsú a nagypolitika árnyékában BUKAREST­­ Miközben a korábbi kormánypárt, a Petre Roman vezette Nemzeti Megmentési Front országos konventjén kimondta meta­morfózisát Demokrata Párttá, s a megújuló értekezlet az újjáválasztott elnök rögtönzött versmondásával ért véget, azalatt Csíkszereda tőszom­szédságában, a Szűz Mária szob­rának csodatevő híre miatt kegy­hellyé lett Csíksomlyón immár az 1989 decemberi változások után ne­gyedszer rendezték meg szabadon a katolikusok pünkösdi búcsújárását. A szombat-vasárnapi búcsúról ez al­kalommal hiányoztak a mélyrepülést végző katonai helikopterek, látható­an már senkit sem zavart a gyakran fel-felhangzó székely himnusz vagy a magyarországi vendégek feje fölött megjelenő piros-fehér-zöld színkom­bináció, az illető helység és templo­ma feliratával. A jelen lévő főpapok között Bá­lint Lajos gyulafehérvári érsek, Jaku­­binyi György segédpüspök mellett Kada Lajos érsek, a Szentszék bonni nagykövete mondottak szentbeszé­det. Jelentős újítás volt, hogy a főpa­pi misét a Somlyói nyereg magasába tették át, s így a természet bármekko­ra hívősereget képes volt befogadni. Mindennek fontos szerepe lehet majd a II. János Pál pápa várható csíksomylói látogatására gondolva. Ugyancsak a hét végére időzítette a román külügyminisztérium azt a dip­lomáciai kirándulást, melynek során a Romániában akkreditált diplomaták egész serege meglátogatta Kovászna, Hargita és Maros megyéket anélkül, hogy a vidékek önkormányzatait an­nak rendje s módja szerint idejében bevonták volna a nem mindennapi ví­­kend szervezésébe, így az a székely­földi valóság felületes megismerését eredményezhette. Mindenkinek fel­tűnt a bukaresti magyar nagykövet tá­volléte, ami természetesen nem jelent­het semmit, hiszen a látogatásnak szi­gorúan szabadidős jellege volt. Cseke Gábor Guatemala: Az államfő lemondását követelik Guatemalavárosból jelenti az MTI. A guatemalai ellenzéki vezetők elutasították Jorge Serrano államfő kompromisszumos ajánlatát a néhány napja életbe léptetett rendkívüli kor­mányzás fokozatos, lassú feloldásáról. Serrano a kül- és belföldi tiltakozás mi­att szombaton közölte: kész tárgyalni az ellenzéki pártokkal az alkotmány re­formjáról, s a lakosság kilencven na­pon belül népszavazáson dönthet majd a tervezetről. A világhírű guatemalai emberi jogi aktivista, Rigoberta Men­­chu polgári engedetlenségi mozgalom­ra szólította fel honfitársait Serrano el­len, akit már csak „exelnöknek” minő­sített. Az államfő helyzetének romlását mutatja, hogy a védelmi miniszter - aki a hét közepén még teljes támogatá­sáról biztosította Serrano lépését - va­sárnap a hadsereg nevében immár az alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítását követelte. Hasonlóan foglalt állást a guatemalai katolikus egyház is. Rendőrroham a diákok ellen Letartóztatások Dél-Koreában Marton János, az MTI tokiói tudó­sítója jelenti: A dél-koreai rendőrség megrohamozott két szöuli egyetemet hétfőn, hogy őrizetbe vegye azokat a diákvezetőket, akik észak-koreai di­áktársaikkal vették fel a kapcsolatot, telefonon beszélgettek velük. A Korea és a Jonszei egyetemet rohamozta meg 1700 rendőr, és vett őrizetbe 44 diákot. A hatóságok nem közölték, vajon sikerült-e elkapniuk azokat a diákvezetőket, akik ellen le­­tartóztatási parancsot adtak ki. Szö­ulban első ízben adtak utasítást az egyetem megrohamozására és diák­vezetők letartóztatására azóta, hogy hivatalba lépett az ország első, vala­mikori ellenzéki vezetőből lett köz­­társasági elnöke, Kim Jung Szam. A dél-koreai nemzetbiztonsági törvények értelmében az ország polgá­rainak tilos kapcsolatba lépniök észak­koreaiakkal. E törvénynek akarnak ér­­vényt szerezni a hatóságok, a rajtaütést azonban elsősorban a radikális diákok hetek óta tartó megmozdulásai váltot­ták ki. A hét végén mintegy 40 ezer rendőr akadályozta meg azt, hogy az Amerika-ellenes jelszavakat harsogó diákok Szöulban az amerikai nagykö­vetség épülete elé vonuljanak. Hírek szerint ez a 80 rohamrendőr, illetve di­ák sérülésével járó összecsapás volt a leghevesebb azóta, hogy új köztársa­sági elnök került az ország élére. A ra­dikális diákok nehezményezik azt, hogy az államfő nem torolja meg az 1980. évi kvangdzsui felkelés leveré­sét, nem vonja felelősségre Csen Tu Hvan és Ro Te Vu korábbi államfőket. A tüntetések Amerika-ellenes jellege is ezzel áll összefüggésben: Washing­ton ugyanis tizenhárom évvel ezelőtt állítólag jóváhagyta a demokratikus megmozdulás leverését Megoldódott az izraeli kormányválság JERUZSÁLEM - A tervezett egy hét helyett egy teljes hónapig tartott az az izraeli kormányválság, amit az ultraortodox SASZ párt, a koalíció egyetlen vallásos pártja rob­bantott ki, követelve, hogy a balol­dali MEREC blokk kormányba dele­gált vezetőjét, Sulámit Alonit távo­lítsák el az oktatási és kulturális tár­ca éléről. A már-már elmérgesedett helyzetben korábban még azt sem lehetett kizárni, hogy Izrael legbéke­­pártibb kormányát Rabin miniszter­elnök kénytelen lesz kisebbségből kormányozni, hacsak nem vállalko­zik éppen a békepolitikáját illetően kompromisszumokra, és ennek szel­lemében nem bővíti ki a jelenlegi el­lenzékből koalícióját. A több hétig tartó tárgyalások után, vasárnap reg­gel Rabin közölte, reméli, nem fog nevetséges személyi ügyek miatt megbukni ez a vezetés, hiszen a bé­ke, a munkanélküliség és a gazdasá­gi bajok orvoslása ügyében teljes az egyetértés a koalíció tagjai között. Végül is ugyanezen a napon, az éj­szakába nyúló kormányülésen meg­született a megegyezés. Aloni elfo­gadta a távközlési miniszterséget, továbbra is ő irányítja a művészete­ket, azaz a kulturális tárcát, s ő felel a tudományügyi témákért is. Az ugyancsak MEREC-es Amnon Ru­binstein viszont átvette az oktatási tárca vezetését. A SASZ párt elfo­gadta a döntést, s így Rabinnak sike­rült egyben tartania a koalíciót. Az amerikai külügyminiszter közben bejelentette, hogy a béketár­gyalások tizedik fordulójára június­ban kerül sor. Addig azonban min­den valszínűség szerint ezen a héten Washingtonban találkozik a palesz­tin küldöttség tagjaival, és ezt köve­tően külön az izraeli delegáció veze­tőivel is. Beck Anna A döntés megdrágítja a magzatelhajtást Viták a német alkotmánybíróság abortuszítéletéről BONN - Vegyes visszhangra ta­lál a német Szövetségi Alkotmánybí­róság pénteken kihirdetett ítélete a művi terhességmegszakítás tárgyá­ban. A karlsruhei bírák csaknem egy évig vizsgálták, hogy összeegyeztet­­hető-e az alaptörvénnyel az első össznémet abortusztörvény. Ez en­gedélyezte volna a művi magzatel­hajtást a terhesség 12. hetéig és csu­pán kötelező orvosi konzultációt írt elő a súlyos következményű döntést meghozó anyának. Az új jogszabály az állami egyesülés nyomán megma­radt kettősségnek vetett véget. Eddig ugyanis Németország egyik felében és Nyugat-Berlinben a Szövetségi Köztársaság eddigi terhességmeg­­szakítási jogszabálya érvényes, amely szerint bűncselekmény­t követ el és három évig (különösen súlyos esetben öt évig) terjedhető szabad­ságvesztéssel sújtható az, aki terhes­ségét művi úton megszakítja, míg az új tartományokban az NDK ezzel alapvetően ellentétes törvénye él, amelynek értelmében a terhesség 12. hetéig bárki minden indoklás és kü­lönösebb procedúra nélkül elhajthat­ja magzatát. A szövetségi alkot­mánybíróság eleget tett a CDU-CSU képviselői többségi csoportja és a ba­jor tartományi kormány alkotmá­nyossági panaszának, ám meglehető­sen salamoni ítéletet hozott. A bírák helybenhagyták a terhesség első 12 hetében való művi abortusz lehetősé­gét, de a törvénnyel ellentétben jog­ellenesnek nyilvánították azt, amely azonban nem büntetendő. Ennek ér­telmében a betegbiztosítók csak rendkívüli esetben (például nemi erőszak és súlyos szociális indokolt­ság) esetén fizetik a magzatelhajtás költségeit, az orovosok és kórházak pedig jogot kaptak, hogy megtagad­ják a „jogellenes” beavatkozást. Megszigorították az előzetes orvosi konzultációt is. Az ítélet rögtön fölkorbácsolta a kedélyeket. A nőmozgalmak „férfi­­ítéletről" beszélnek, a keletnémet asszonyok önjelölt hangadói pedig azt hangoztatják, hogy egy „alapvető emberi jogtól” fosztották meg őket. A volt NDK egyik nagy vívmányá­nak számított ugyanis, hogy a nők „maguk rendelkezhettek” magzatuk élete fölött. Tény, hogy az alkot­mánybíróság ítélete nyomán igen­csak megnehezült és mindenekelőtt megdrágult a magzatelhajtás. A szo­ciális szempontot is sokan hangoztat­ják: a tehetősebbek úgymond egy­szerűen átutalják majd az abortuszért járó tiszteletdíjat, a többség beosz­tással kigazdálkodja, a szegények és általában a többgyerekesek viszont lehetetlen helyzetbe kerülnek. Vita­tott az is, hogy a tilalmak a legjobb módszernek tekintendők-e az abor­tusz elleni küzdelemben. Vannak, akik egyenesen az alkotmánybírás­kodás intézményét támadnák meg, mondván, hogy mind több esetben a karlsruhei bírák mondják ki az utolsó szót, ami a parlamentarizmus háttér­be szorulásával jár. A német demok­rácia e fontos intézménye persze e támadást is túl fogja élni, ám az is bi­zonyos, hogy a következő hetekben újult erővel támad majd föl az évtize­des abortuszvita német földön. Józsa György A kör­bezárult orosz-amerikai-török béketerv a karabahi polgárháború felszámolására HÍRELEMZÉSÜNK Oroszország, az Egyesült Álla­mok és Törökország újabb javaslatot dolgozott ki a volt Szovjetunió legrégebbi válságának, a hat éve folyó hegyi karabahi polgárháborúnak a fel­számolására. A terv lényege, hogy a szemben álló felek hatvan nap alatt­­ természetesen teljes fegyvernyugvás mellett vonuljanak vissza az elfoglalt területekről. A háború jelenlegi állása mellett ez a megoldás az örményeket sújtaná, hiszen fel kellene adniuk az idén tavasszal megszállt azeri terüle­teket, amelyek az Örményország és Hegyi Karabah közötti összeköttetést biztosító, egy éve elfoglalt - és szin­tén azeriek lakta - lacsini folyosót szélesítették ki. Robert Kahaijan, a hegyi karabahi állami honvédelmi bi­zottság elnöke két szempontból is ki­fogást emelt a béketerv ellen: egy­részt azért, mert az nem garantálja az azeriekkel szemben így védtelenül maradó örmények biztonságát, más­részt mert kidolgozásában Törökor­szág is részt vett. A kör ezzel bezárul, hiszen a ha­zájuk egykori területének négyötödét elveszített örmények számára a pará­nyi, alig 4 és fél ezer négyzetkilomé­ternyi Hegyi Karabhban azért válha­tott a nemzeti identitás jelképévé, mert az azerieket, akik között a kara­bahi örményeknek élniük kell, etni­kailag, vallásilag, kulturálisan a törö­kökkel azonosítják - akik viszont, mint ismeretes, 1915-ben egymillió örményt gyilkoltak le. Örményor­szágnak máig nem sikerült lélektani­lag feldolgoznia ezt a népirtást, ami­nek az érdekeltek szerint egyik oka az, hogy a hasonló tragédiát elszen­vedett zsidóssággal szemben az ör­mények a szovjethatalom évei alatt nem teremthették meg önálló álla­mukat. Súlyosbítja a helyzetet, hogy An­kara a népirtásért mindmáig nem kért bocsánatot. Ennek ellenére elfogad­ható szomszédi kapcsolatot épített ki a törvényesen megválasztott jereváni vezetéssel, amely már huzamosabb ideje elfogadja a Kaukázusban új be­folyási övezetet kiépítő Törökország részvételét a karabahi válság rende­zésében. Ennek legutóbbi jeleként Ter-Petroszján örmény elnök Demi­­rel köztársasági elnök beiktatása al­kalmából nemcsak megjelent az Ankarában rendezett ünnepségeken, de ott arra is hajlandónak bizonyult, hogy azeri kollégájával, Elcsibej elnökkel leüljön tárgyalni. Ezzel újabb adut adott belső ellenzéke, a hét évtizedes emigrációból csak a rend­szerváltás kezdetére Örményország­ba visszatért, szélsőségesen naciona­lista Dasnakcutjan párt vezetőinek kezébe. Ők ugyanis a karabahi kár­tyát a jereváni politikai hatalom meg­szerzésére játsszák ki, hazaárulónak nyilvánítva mindenkit, aki a törökök­kel és az azeriekkel egyezkedni pró­bál. A Dasnakcutjan Hegyi Karabah parlamentjében abszolút többséggel rendelkezik: az orosz-amerikai-tö­rök béketervet elutasító Robert Ka­­harjan szintén e párt tagja. Ezért zárul hát be most ismét, sokadszor is a kör az egykor Népek Barátsága Érdem­renddel kitüntetett kis örmény enklá­­vé körül. Gereben Ágnes

Next