Magyar Nemzet, 1993. július (56. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. július 1. Nemzetközi élet Fenntartja a fegyverembargót a tartózkodó BT-többség (Folytatás az 1. oldalról) Ezért is fogalmaztak meg­lehetősen defenzíven a BT tar­tózkodói, megértve a muzul­mánok súlyos helyzetét, ám na­gyobb veszélyt, mint megol­dást látva a fegyverembargó feloldásában, hiszen a brit ENSZ-képviselő szerint e „két­ségbeesett megoldással" nem­csak a muzulmánok jutnának új fegyverekhez. Hazánk hasonló voksát ma­gyarázva, Erdős nagykövet is­mét sürgette az erőszakos terü­lethódítás, az etnikai tisztoga­tás abbahagyását, rámutatott a fegyveregyenlőtlenség elfo­gadhatatlan voltára, ám úgy ér­velt, a határozat megszavazása valójában belenyugvást jelen­tene a politikai rendezésről va­ló lemondásba. Még egy utolsó esélyt kell adni a rendezésnek. Kilenc tartózkodás ölte meg a hat igenlő voksot kapott javaslatot, amelyet - amerikai kérésre­­ hiába javítgattak elő­­terjesztői, s hagyták ki belőle a Washington által „túl széles kö­rűnek” minősített utalást a boszniai muzulmánok „minden eszközzel, benne légicsapások­­kal” is történő megvédésére. Az elfogadásáért diplomáciai harcra nem kész amerikai kül­döttség megelégedett az előter­jesztés megszavazásával, ami nyilván a kisebbik rossznak számított a State Department­­ben, s amúgy szinte elkerülhe­tetlen volt. Hiszen a voksma­­gyarázó Albright nagykövet­asszony hangoztatta, hogy a fegyverembargó muzulmáno­kat sújtó jellegéről miben sem módosult a washingtoni felfo­gás, így tehát csak abba kellett beletörődnie a Clinton-kor­­mánynak, hogy a jó két éves (és csupán egy orosz jelképes vétó­val megszakított) nagyhatalmi egyetértés „tört meg” e fura szavazással, amely az amerika­ikat „szembeállította” az euró­paiakkal, s hát persze a legutób­bi washingtoni ötös rendezési javaslat négy társszerzőjével (Londonnal, Madriddal, Moszkvával, Párizzsal). íme, az új világrend a BT- ben - mondta fanyarul egy amerikai tisztviselő. Még sze­rencse, hogy az egyhangúság hamar helyreállt: szerdán a BT ekként szavazta meg az ENSZ békereői ezúttal - Zágráb nyo­­matákos kérésére — csak egy­hónapos mandátumhosszabbí­tását a horvát területeken, hi­szen a következő két hónaphoz már - ENSZ-főtitkári jelentést kérve - a BT voltaképpen a horvát beleegyezést kéri, ami a határozatban is idézett minapi Tudjman levél alapján nem tű­nik valószínűnek. Egy héttel a tokiói hetes csúcs előtt aligha jött jól a nyu­gati hatalmaknak e látványossá vált „szakadás”. Hiszen a va­sárnap Tokióba induló Clinton csúcselőkészítő „serpái” a The New York Times tudtával mind a politikai, mind a gazdasági témákban vitába keveredtek főbb partnereikkel. Washing­ton szeretné, ha a tokiói csúcs nagyobb hangsúlyt adna a vi­lággazdasági növekedésnek, s ki is tűzne háromszázalékos „normát” elsősorban a három mozdonynak, vagyis az ameri­kai, japán és német gazdaság­nak. Ezt Bonn és Tokió, mint számukra elérhetetlent, ellenzi. Ugyancsak kibontakozik az ellenállás az amerikai segélyst­ratégiával szemben az oroszok támogatása ügyében, noha er­ről a csúcselőkészítő külügy- és pénzügyminiszterek április­ban (Jelcin népszavazási sike­réért dolgozva) mintha kialakí­tották volna a megegyezést, így a felek nagyobb figyelmet szeretnének szentelni a hetek politikai nyilatkozatának, ám viták akörül is jócskán akad­nak, így az európaiak, japánok, kanadiak húzódoznak az an­golszászok Iránt „kipécéző” dörgedelmének belefogalma­­zásától. A balkáni válság pedig forró kása lett a tavalyi csúcs erélyes meggyilatkozása óta. Avar János Újabb huzavona a fekete-tengeri flotta körül A fekete-tengeri flotta pa­rancsnoka szerdán elrendelte, hogy a flotta 300 hajóján július 1-től vonják fel a volt szovjet ha­ditengerészet zászlaját Eduard Baltyin tengernagy parancsában hangsúlyozta: a flotta nem lehet politikai játszmák áldozata. „A haditengerészeti lobogó dicső­séggel megjárta a második világ­háborút és egyszer sem vontuk le, még a legnehezebb ütköze­tekben és harcokban sem. A flot­tát nem társadalmi-politikai szer­vezetek és nem gyűlések irányít­ják, hanem a parancsnokság” - mutat rá Baltyin a parancsno­koknak küldött táviratában. Az üzenet szerint a flotta parancs­noksága az orosz és az ukrán ve­zetéssel közösen igyekszik meg­oldást találni a személyi állo­mány legsúlyosabb problémáira. A haditengerészet néhány tisztje kedden azzal fenyegető­zött, hogy nem hajtja végre a flotta felosztásáról júniusban kötött orosz-ukrán megállapo­dást. A megállapodás szerint Moszkva és Kijev fele-fele arányban részesedik a fekete­­tengeri hajóhadból. A tisztek szerint ez az osztozkodás egyik szovjet utódköztársaság érde­két sem szolgálja. A tisztek sürgették, hogy helyezzék ki­zárólagos orosz fennhatóság alá a flottát. A hét elején tisz­tek egy csoportja pedig azt szorgalmazta, hogy a tiltakozás Léphalt Pál rajza jeleként az orosz Szent András lobogót húzzák fel a hajókon. Leonyid Kravcsuk elnök egyébként jogi szempontból semmisnek, politikailag vesz­élyesnek nevezte a feket-tenge­­ri flotta tiszti gyűlésének keddi nyilatkozatát, amelyben a tisz­tek közölték: ezután csakis Moszkvának engedelmesked­nek, és nem engedik meg, hogy kettéosszák az egységet. A bosnyák elnökség ultimátuma Izetbegovicshoz Muzulmán terv az új Boszniáról ÚJVIDÉK - Nemzetközi értékelések szerint Bosznia egyre közelebb van a konföderációs be­rendezéshez, illetve ahhoz a modellhez, amely már tavaly, a lisszaboni tárgyalásokon napirenden sze­repelt. Fikret Abdic, a bosnyák elnökség muzul­mán tagja, akit sokan - közöttük a Reuter hírügy­nökség is-Izetbegovic lehetséges utódaként emle­get, az elnökség szarajevói ülése után kijelentette,­­lassan hozzá kell szokni a föderáció, konföderá­ció, ENSZ-protektorátus kifejezésekhez, és nem ítélhetjük el azokat az embereket, akik a három elképzelés valamelyikének a szószólói”. Ebből ítélve Abdic nem tartaná Bosznia árulójának azt, aki esetleg tárgyalóasztalhoz ül a szerbekkel és a horvátokkal. Franjo Boras, az elnökség horvát tag­ja azt állítja, hogy az elnökség ultimátumot intézett Izetbegovichoz: döntse el, hogy a bosnyák államot vagy a boszniai muzulmánokat képviseli-e. E nyi­latkozatok ellenére lord Owen, a nemzetközi Jugo­­szlávia-értekezlet egyik társelnöke mégis úgy tart­ja, hogy Izetbegovic a legfontosabb láncszem, és nem szabad figyelmen kívül hagyni vitathatatlan befolyását a bosnyák katonaságra. Bármilyen lesz is a megoldás, el kell fogadniuk a muzulmánonak. Az elnökség szarajevói üléséről kiadott köz­lemény szerint az elnökség ezentúl csak teljes összetételben dolgozik és csak Bosznia területén ülésezik. Egy háromtagú munkacsoport (tagjai Ejup Ganic muzulmán, Μίτο Lasic horvát és Mi­ro Lazovics szerb nemzetiségű) azt a feladatot kapta, hogy nyolc napon belül új dokumentumot készítsen elő a bosnyák állam jövőbeli berende­zéséről. A legelső, Cutilheiro rendezési terve, majd a Vance-Owen-terv, végül a legújabb szerb-horvát megegyezés (és mérhetetlen véron­tás) után meglesz tehát a bosnyák terv is. Ganic ezzel kapcsolatban kijelentette: innen kell indíta­ni a kezdeményezéseket. Ne várjunk mindig ar­ra, hogy Milosevics és Tudjman megegyezze­nek. Egyelőre még dörögnek a fegyverek minden fronton, Mosztár ismét lángokban áll, Zepa térsé­gében pedig a hírekből ítélve naponta cserélődnek a megszállók és a felszabadítók. Az ellenségeske­dés megszüntetése, a tűzszünet megtartása lesz a fő feladata Francis Briqueman belga tábornoknak, akit a napokban neveztek ki Morillon helyére az Unprofor boszniai főparancsnokává. Briqueman első nyilatkozatában cáfolta, hogy szándékában lenne „agresszív politikát” folytatni. A Seselj-féle Szerb Radikális Párt szabadkai tagozata élesen el­ítélte a bajmoki incidenst, amikor a pravoszláv egyházi ünnepségen szélsőséges szerbek tettlege­sen bántalmazták Kudlik Gábort, a VMDK sza­badkai szervezetének alelnökét. Az egy hónappal ezelőtt letartóztatott Dras­kovics házaspár vizsgálati fogsága letelt. Az ügyésznek döntenie kell: vagy vádat emelnek Vuk és Danica Draskovics, a Szerb Megújhodási Mozgalom, a legerősebb ellenzéki párt vezetői ellen, vagy szabadon engedik őket. A kis-jugoszláv parlament küldöttségével tár­gyalt Pozsgay Imre és a Nemzeti Demokrata Szö­vetség küldöttsége, amely a Szerbiai Szocialista Párt vendégeként látogatott Újvidékre és Belg­­rádba. Pozsgay kijelentette, hogy pártja már köz­benjárt a magyar kormánynál és az ENSZ-nél an­nak érdekében, hogy zavartalanul juthassanak át magyar területen a Jugoszláviának szánt ember­baráti küldemények. A Jugoszlávia elleni szank­cióknak Magyarországra nézve is negatív követ­kezményei vannak, de jelen pillanatban nincs sok lehetőség ennek elhárítására. Evégett a hosszú tá­vú együttműködésről kell tárgyalni, mondta Pozsgay, a magyar fél különösen érdekelt a szer­­bek és a magyarok jó kapcsolatainak ápolásában. Gyarmati József Magyar Nemzet 3 Jeszenszky strasbourgi szavazásunk hátteréről A magyar álláspont nem volt üres fenyegetés (Folytatás az 1. oldalról) A magyar külügyminiszter a továbbiakban kitért arra is, hogy Románia esetében ugyan­az az elvi álláspontunk, mint Szlovákiánál: támogatjuk a fel­vételét, de igényeljük a kisebb­ségi jogok biztosítását. Szerdai sajtótájékoztatóján Jeszenszky arra helyezte a hang­súlyt, hogy „mint az eredmény is mutatta, megtettük, amire szükség volt." A magyar diplo­mácia hosszú időn keresztül jó­hiszeműséget tanúsított Szlová­kiával szemben, de­­jeleztük, hogy amikor szükségesnek lát­juk, akkor az együttműködés és a kooperációs készség oltárán a legkisebb mértékig sem vesz­élyeztetjük a magyar nemzeti ér­dekeket vagy a magyar kisebb­ség érdekeit.” Ám egy kérdésre válaszolva megkerülte, hogy diplomáciai sikerként értékelje a történteket. Nem tekintem presztízskérdésnek sem - fejtet­te ki, a szlovákiai magyar ki­sebbséget jelölve meg a fejlemé­nyek győztesének. Ám úgy érté­kelte, a magyar álláspont nem volt üres fenyegetés vagy blöff, ám a diplomáciának rugalmas­nak kell lenni. Szavaiból kitűnt, mindössze néhány nappal korábban jutott arra a következtetésre: a jószán­dékot szlovák részről meg kell kérdőjelezni. A magyar diplo­mácia ugyanis „szinte az utolsó pillanatig" remélte, nem lesz szükség a nyomatékosabb figye­lemfelhívásra, a szomszédos or­szágban a józan tendenciák kere­kednek felül, s a visszafogottabb magatartással az egész régióban segíthetjük a magyar kisebbsé­gek ügyét. Jeszenszky szerint a magyar diplomácia a legutóbbi időkig reménykedett abban, hogy az a tendencia „amelyet Moravcíkkal való találkozómon is érzékeltem” megfordul. S bár észrevételezte, hogy egyesek szerint talán túl későn hívtuk fel a társországok figyelmét a szlo­vákiai jelenségekre, ám úgy ítélte meg: „nem hiszem, hogy korábban érdemes lett volna, hi­szen a jóhiszeműség alapján re­mélni lehetett, nem lesz szükség diplomáciai lépésre”. Jeszenszky úgy értelmezte az elmúlt héten érvényes ma­gyar álláspontot, hogy „a meg­lévő tüskéket előbb ki kell húz­ni”, s ennek legbiztosabb módja az lett volna, ha az Európa Ta­nács vár Szlovákia felvételével. Ám a testület jobb eszköznek ítélte meg a csatlakozást Szlo­vákia magatartásának és a ki­sebbségek helyzetének a figye­lemmel kísérésére. A hat hóna­ponként ismétlődő ellenőrzést a magyar külügyminiszter értékes garanciának minősítette, amely biztosítja, hogy az ET figyelem­mel kísérje a szlovákiai magyar kisebbségek helyzetét. Meglá­tása szerint az ET „védőpajzs alá vonta a magyar kisebbsége­ket", s a magyar álláspontnak tulajdonította, hogy a tanács fel­figyelt a veszélyeztető jelensé­gekre, s rögzítette, milyen intéz­kedések megtételét várja az új tagállamoktól. A Külügymi­nisztérium és a Parlament mun­kája nélkül továbbá nem lehe­tett volna elérhető a Benes-dek­­rétumok eltörlésének igényét követelményként támasztani Szlovákiával szemben. Mindezt figyelembe véve döntött a ma­gyar kormány úgy, hogy mege­lőlegezi Szlovákiának a bizal­mat, ugyanakkor proceduráli­­san is jelezve meglévő fenntar­tásait, tartózkodott a miniszteri tanácsban. Egy kérdésre válaszolva elmondta, magas szintű érdemi találkozóra akkor lehet számí­tani a két ország között, ha a dunai vízmegosztás kérdésé­ben Pozsony konkrét elképze­lésekkel áll elő, amely lépése­ket „nagyon várjuk”, üres pro­tokolláris eszmecseréknek nincs értelmük. Lambert Gábor Moszkva elítélte a bagdadi akciót (Tudósítónktól) MOSZKVA : Az orosz parlament elítélte az Egyesült Államok Bagdad elleni rakéta­­támadását és állást foglalt amel­lett, hogy még a legnehezebb problémákat is civilizált politi­kai módszerekkel oldják meg. Az erről szóló határozatot kedd este, illetve szerdán szavazta meg a Legfelső Tanács két há­za. Egyidejűleg ellenzéki képvi­selők egy népes csoportja nyílt levelet intézett Jelcin elnökhöz, amelyben Kozirjev külügymi­niszter felmentését követeli. Az ö1 aláírással ellátott dokumen­tum emlékeztet a Lettországra és Észtországra vonatkozó orosz külpolitika „teljes kudar­cára”, a „rövidlátó” orosz diplo­­máciára a jugoszláv konfliktus­ban, és megállapítja, hogy a külügyminisztérium politikája ,s­em önálló, amerikabarát és oroszellenes". Figyelemre mél­tó, hogy ugyancsak szerdán első nekifutásra a honatyák nem hagyták jóvá Saposnyikov mar­sall kinevezését a stratégiai kér­désekben fontos szerepet játszó, államfő mellett működő nem­zetbiztonsági tanács titkárává. Közben az orosz külügymi­nisztérium egy magas rangú tisztségviselője az Interfaxnak nyilatkozva kifejezte Moszkva elégedettségét amiatt, hogy az ENSZ BT-ben az iszlám orszá­goknak nem sikerült keresztül­vinniük a boszniai fegyverszállí­tási embargó feloldását célzó ha­tározati javaslatot. A diplomata nem kisebb elégedettséggel nyugtázta, hogy Moszkvának végül is nem kellett vétójogával élnie; szerinte ez az orosz diplo­mácia szavazást megelőző inten­zív konzultációinak köszönhető. (v. 1.) ET-tagok lettek a csehszlovák utódállamok Az EK a feltételek szigorítását sürgeti (Munkatársunktól) Magyar tartózkodás mellett, konszenzusos igennel döntött az Európa Tanács miniszteri bi­zottsága - amelyben ez alkalommal a nagyköve­tek képviselték a kormányokat - Szlovákia fel­vételéről. Hasonlóan foglaltak állást a tanácsko­zás résztvevői Csehország ET- tagságával kap­csolatban, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben Lichtenstein tartózkodott. Az ülést követően Perényi János, Magyaror­szág strasbourgi nagykövete telefonon nyilatko­zott a Magyar Nemzetnek. Hangsúlyozta: azon a múlt heti tanácskozáson, ahol kifejtette a fenntar­tásokat a szlovák tagság kapcsán, csak lehetőségként említette, hogy a magyar kormány a döntés elhalasztását kéri majd. Ezzel szemben - miután kiszivárogtatták a megbeszélésen elhang­zottakat - a szlovákok már biztosra vették felvé­telük megakadályozását. A szerdai döntéssel kap­csolatban Perényi elmondta, a tartózkodást a par­lamenti közgyűlés keddi döntései indokolták. Azt követően ugyanis, hogy a képviselők megszavaz­ták az előírások betartását félévente ellenőrző bi­zottság létrehozását, és a Pozsonynak tett ajánlá­sok szorgalmazzák a kollektív bűnösségre vonat­kozó benesi doktrínák törlését - mégpedig anél­kül, hogy Prágától is ugyanezt kérték volna -, megteremtődni látszanak a szlovákiai kisebbségi jogok garanciái. A nagykövet kiemelte: a döntés­sel valószínűleg egyetértenek a szlovákiai ma­gyarok is, hiszen politikai vezetőik leginkább a nemzetközi ellenőrzési rendszert hiányolták. Lapunknak arra a kérdésére, hogy milyen nemzetközi nyomásnak volt kitéve a magyar dele­gáció, Perényi kiemelte, ő inkább fordítva látja a helyzetet. Véleménye szerint a magyar küldöttség javaslatainak elfogadása azt jelzi, hogy sikerült né­mileg hatást gyakorolítni a k úi­ többi ET tagállamra. Románia felvételi kérelmével kapcsolatban a nagykövet úgy vélte, hogy a probléma nem azonos a szlovák esettel. Szerinte ez annál is valószínűbb, mivel a megbeszélésen a dán nagykövet ismertette az EK tagországok álláspontját, amelyben a felvé­tel feltételeinek szigorítását sürgették. Végezetül Perényi János hansúlyozta, véle­ménye szerint nem a magyar álláspont feladását jelentette a tartózkodás. Ellenkezőleg, eredmény­nek könyvelhető el, hogy az ET és az EK érdek­lődést mutatott a magyar érvelés iránt. N. I. Zs. Érzéketlen kisebbségpolitika Prágai vélemény Pozsonyról PRÁGA­­ Az Európa Ta­nács keddi ülésével összefüg­gésben a cseh lapok tárgyszerű hangnemben foglalkoztak Ma­gyarországnak Szlovákia ET- tagságával kapcsolatos állás­pontjával. A kormányhoz közel álló Cesky Denik kommentárjá­ban kifejti: vitathatatlan tény, hogy a szlovák kormánynak az ország lakossága több mint egytizedét kitevő magyar ki­sebbséggel szemben tanúsított magatartása enyhén szólva ér­­téktelenségről tanúskodik. Me­ciar tervei Szlovákia észak-dél irányú adminisztratív sávokra történő felosztására a magyaro­kat teljesen kiiktatnák a területi közigazgatásból. Emellett a magyar iskolák végét jelentő kétnyelvű oktatási tervezet köz­zététele, a hivatalos okmányok­ban a magyar nevek elszlová­­kosítása, avagy a községek ma­gyar elnevezéseinek eltávolítá­sa - valóban nem a legjobb jel­zés Európának arról, hogy Szlovákia tiszteletben kívánja tartani a kisebbségi jogokat. A lap megállapítja: a cseh fél nem foglal állást közvetlenül a magyar-szlovák vitában. Ki­vételt jelenthet a magyarok kö­vetelése Benes rendeleteinek ha­tályon kívüli helyezésére, ami Prágát is érinti, mert számára ez több okból elfogadhatatlan. (somogyi) A bécsi Kuriernak szól az osztrák nagykövetség bírálata Grenzübertritte zu verhindern. Das Hauptproblem sind Men­schenschmuggel und Grenz­gänger aus Rumänien: «Meist Leute aus der Dritten Welt, die während der Diktatur in Ru­mänien studierten und nun in den Westen wollen.' .Der Westen könnte mehr tun, wenn er wollte* Die österreichischen Grenz­wächter, berichtet der Staats­sekretär. schieben „wöchent­lich 30 bis 50 Leute zurück. wirtsrhattsflOchtlinge, die wir weiter abschieben'. Wer aber einen Asylantrag stellt, wird - sofern er aus Eu­ A budapesti osztrák nagykö­vetség lapunkhoz eljuttatott nyilatkozatában sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Magyar Nem­zet 1993. június 29-i cikke azt a benyomást keltette, miszerint az Osztrák Néppárt menekültü­gyekben illetékes megbízottja, Marilies Flemming kifogásokat támasztott a magyar menekült­­politikával szemben. Ez a be­nyomás téves. A Magyar Nem­zet a bécsi Kurier cikkére hivat­kozik, amely Flemming asszony és Morvay István államtitkár ez év június 25-i budapesti megbe­széléséről számol be. A megbeszélés során Mor­vay István államtitkár megerő­sítette azt az osztrák nézetet, miszerint Magyarország a Genfi Menekültügyi Konven­ció tagjaként az európai mene­kültek esetében következete­sen alkalmazza a nemzetközi menekültvédelmi rendelkezé­seket. Világos különbséget tett a Genfi Konvenció értelmében vett menekültek és az illegális ropa kommt - von Ungarns Behörden auf seinen Flücht­lingsstatus überprüft. Außer­europäische Fälle landen beim UNO-Flüchtlingshochkom­­missariat. Die am Wochen­ende in Budapest vorgetrage­­ne Sorge der VP-FIJcht­­llngsbeauitragten Marilies Ffemming. politisch und ras^~ sisch Verfolgte würden in Un­>15111 VeilUIKlC VYUlUt garn keinen Schutz weist Morvay daher als unbe­gründet zurück Ungarns Situation - da der Bosnien-Konflikt, dort die EG und Österreich mH iluen Ke* ten-Schubabkommen - macht Morvay Kopfzerbrechen, auch bevándorlók között. Az utóbbi­akra ugyanis a Genfi Konven­ció nem vonatkozik, így Auszt­ria, mint Magyarország is, arra törekszik, hogy beutazásukat megakadályozza vagy vissza­küldje őket azokba az orszá­gokba, ahonnan származnak. Morvay államtitkár kiemelte a magyar és osztrák hatóságok közötti kiváló együttműködést. * Szerkesztőségünk sikertele­nül próbálta elérni a menekültü­gyekben illetékes magyar állam­titkárt, Morvay István ugyanis jelenleg szabadságon van. A közte és Flemming asszony kö­zött zajlott beszélgetésen elhang­zottakról, s a Kurier által neki tu­lajdonított mondatokról nem si­került közelebbi információt szereznünk." Helyt adunk az osztrák nagykövetség sajtóköz­leményének, bár a nagykövet­ségnek a bécsi lappal lehet csak vitája. A tudósítónk által idézett sorok - mint mellékelten tanúsítjuk - ott jelentek meg. A Kurier szóban forgó írása

Next