Magyar Nemzet, 1993. október (56. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám

·rr— --------mm—5§r Ίΐ"··ίΓ.Λ,·'ί'"."'"«v',r.u i«1, -tfy-. m mWm „ÖT PERCCEL TIZENKETTŐ ELŐTT, ha ép­pen nem megkésve”, foglalta össze a liberális prágai napilap, a Lidové Noviny a magyar diplomácia tö­rekvéseit. Vagyis azt, hogy szerintük a magyar külügyminisztérium az elszigetelődés kivédésére az utolsó percekben igyekszik helyrehozni azt, amit mások, esetleg magasabb szinten, elrontottak. A lap budapesti tudósítója erre példaként megemlítette Boross Péter belügyminiszter nyilatkozatát, misze­rint Magyarország a térség egyik leginkább fenye­getett állama, ezért növelni kell a hadsereg harc­készségét. Röviddel később viszont a külügyminisz­térium szóvivője kénytelen volt kategorikusan le­szögezni, hogy Magyarországot semmilyen irány­ból semmilyen konfliktus nem veszélyezteti, s Bo­ros nyilvánvalóan gazdasági és ökológiai fenyege­tettségre gondolt Arra pedig nem a harckészültség fokozása az ellenszer. A prágai lap hivatkozott arra is, hogy Jeszenszky Géza romániai látogatásán nem zárta ki annak lehetőségét: a román-magyar alap­szerződésben a határok megváltoztathatatlansága is helyet kap valamilyen elfogadható formában. JESZENSZKY MOSZKVAI TÁRGYALÁSAIT az idézett lap úgy értékelte, hogy a külügyminiszter biztosította vendéglátóit: Magyarország semmilyen esetben nem folytat oroszellenes politikát. A Lidové Noviny, amint az MTI idézi, emellett megállapítja: Magyarországon óhatatlanul aggodalmat keltettek az orosz-szlovák közeledés jelei is. A prágai értékelés úgy véli, nem alaptalanok a magyar diplomácia aggo­dalmai az elszigetelődést illetően, hiszen Budapest fi­gyelmét aligha kerülte el az Iliescu elnök pozsonyi lá­togatásán aláírt szerződés, valamint annak sajtóvissz­hangja. Ezek közül kiemelte a román elnöki iroda fél­­hivatalos lapját, a Dimineatát, amely felidézte a kis­­antantot, miszerint az a két világháború között már „sikeresen elhárította a Románia és Szlovákia területi integritását veszélyeztető törekvéseket.” A bukaresti álláspont szerint a kisantant „harcos hagyománya” mindmáig időszerű, ita a Lidové Noviny. A KOMMUNIZMUS VISSZATÉRTÉTŐL a ma­gyarok nem igazán félnek, részint mert a Kádár-rend­szer utolsó évei végső soron nem voltak rettenetesek. Az elnyomás rendkívül szelektív volt, 1963 és 1978 között az ország ritka gazdasági fellendülést élt át, míg a piacgazdaság 1989-es visszatérte a lakosság többségének a gondok megszaporodását jelezte. Ezt írta a magyar állapotokat elemezve a L’Evenement du jeudi című francia hetilap, amely terjedelmes összeállítást közölt legújabb számában Közép- és Ke­­let-Európa országairól, „Sajnálják a kommunizmust” címmel. E körképben megállapítják, hogy Magyaror­szágon a jobboldal a választóknak csupán tíz százalé­kát jelentheti. Az új kommunisták viszont jó helyzet­ben vannak a jövő évi választások előtt, akár meg is nyerhetik azt, mert az 1990-es győztes MDF koalíci­ója „szabadesésben” van. Az összegezést azzal zárta a lap: ha a kommunizmusnak nincs is jövője, megvan iránta a nosztalgia a térség országaiban, különösen hogy a volt a kommunisták ma már nem haboznak, s a kiábrándult lakosság előtt a demokráciák legjobb biztosítékaként mutatják meg magukat (Zs. E.) A Göncz Árpád bécsi beszélgetése A múltból jövőt kell kovácsolni nálunk is BÉCS - A kelet-európai or­szágokban végbement demokra­tikus átalakulásról, a múltbeli és a jelen értékek összekapcsoló­dásáról, s ebben a helyzetben a politikus, az író, az alkotó értel­miségi rendkívüli felelősségé­ről, erkölcsi szerepéről és fel­adatáról tartott nagy sikerű elő­adást Göncz Árpád magyar köz­­társasági elnök Bécsben, ahol az Osztrák Néppárt által szervezett „Szeptember akadémia” elő­adássorozat vendége volt A nagy érdeklődéssel kísért beszélgetést Erhardt Busek al­­kancellár, az ÖVP elnöke nyi­totta meg, aki nagy tisztelettel és megbecsüléssel szólt Göncz Árpád munkásságáról, kiemel­ve, hogy a magyar államfő nem politikusként, hanem íróként, az általános erkölcsi és a kultu­rális értékek képviselőjeként vett rész Bécsben. Göncz Árpád nyitó szavai­ban hangsúlyozta, hogy nem előadásra, hanem beszélgetésre készült és elmondta: olyan or­szágból jön, ahol jelenleg az átalakulás igen nehéz folyama­ta zajlik, s mivel ez az ország Ausztria közvetlen szomszéd­ja, így sorsának alakulása min­denképpen hatással van Auszt­ria jövőjére is. Két ország sorsa nem font még össze oly mérté­kig, mint a mienk, s ezért mindaz, ami Magyarországon történik, nem lehet közömbös Ausztriának sem. Mint mon­dotta, Magyarország a történe­lem fejlődésének más szaka­szában van, a polgárosodás fej­lődési szintje alacsonyabb. Ép­pen túljutott a negyvenéves kommunista uralmon, ezt a múltat meg lehet tagadni, el le­het fogadni, de semmiképpen nem lehet nem tudomásul ven­ni, hiszen ez az időszak minden egyes ember sejtjeibe, gondol­kodásába valamilyen formában beépült, meghatározza reakció­it, viselkedését. Ezt lényeges figyelembe venni, hiszen még a történelmet jól ismerő nyu­gat-európai polgárok sem értik meg mindig a helyenként hisz­térikusnak tűnő reakciókat, amelyekkel bizonyos esemé­nyek következtében a keletre eső térségben találkoznak. Egy átlagos kelet-európai embernek, így a magyar em­bernek is a tudatában - folytat­ta Göncz Árpád -, hogy három meghatározó értékkészlet van jelen: a formálódó vagy éppen kialakult nemzeti, a keresz­tényi és a szociális értékrend, vagyis az egyenlőség tudata és annak igénye. Ha a három ér­tékrendet mint egy kaleidosz­kópban képzeljük el, láthatjuk, hogy abban minden egyes mozdulatra más-más kép jele­nik meg. Ezek az értékek mind a veszélyeztetettség, ellenállás állapotában jöttek létre és vé­dendők, így könnyen gyaníta­nak támadást ellenük még a kritikában is. A magyarok generációinak tudatába beépült, hogy a tria­noni béke után elszakadt terü­letek magyar területek és nehe­zen érti meg, hogy ott már egy más nemzet jött létre - mutatott rá Göncz Árpád, hangsúlyoz­va, hogy ennek az időszaknak az emocionális feldolgozása máig is nehéz feladat. Ettől kezdve azonban az ország kényszerpályán mozgott s mi­vel ebből nem tudott kiszállni, a második világháború a máso­dik Trianont is meghozta. A kommunista uralommal pedig egy bűntudatba kényszerítették az országot, megsemmisítették a társadalmat. Kialakult az egyenlőség hamis érzete. A történelmi kitekintő után napi politikai kérdésekre vála­szolva Göncz Árpád kijelentet­te, hogy sem Litvániába, sem Lengyelországba nem tért vissza a baloldal választási győzelmével a múlt, s hangsú­lyozta, hogy bárhogyan is dől­jön el a jelenlegi orosz helyzet, a múlt oda sem lesz képes visszatérni. A kelet-európai or­szágokban a nehéz átmeneti fo­lyamat elbírja ezeket az inga­dozásokat Véleménye szerint nem lenne tragikus, ha ezekben a keleti államokban létrejönne egy jó kommunista párt, mint ahogyan szükség van egy pon­tosan körvonalazott szélső­­jobboldalra is, akkor tudni le­hetne, mitől határolja el magát az ember. A demokrácia akkor teljes, ha minden lehetséges politikai szín szerepel rajta - hangsúlyozta Göncz Árpád. Kaszab Zsuzsa Nemzetközi élet PÉNTEK, 1993. október 1. Társulási szerződésünk ratifikálása Október közepén szavaz a francia szenátus (Tudósítónktól) PÁRIZS - Michel Ponia­­towski, Giscard d'Estaing egy­kori minisztere terjesztette a francia szenátus külügyi bizott­sága elé hazánk és az EK társu­lási szerződését. Mint a bizott­sághoz közelálló források el­mondták, a testület szeptember 22-én elfogadta a megállapo­dást, amelynek szövege­­ a for­rás szerint­­ véglegesnek tekint­hető. A plenáris ülés után a ter­vek szerint október 15-én szavaz a szenátus a társulási megálla­podásról, s azt minden bi­zonnyal jóváhagyja. Ezzel a ra­tifikációhoz kapcsolódó parla­menti - nyár eleji nemzetgyűlési és a mostani szenátusi - eljárás lezárul, a többi a kormánytól függ. Az EK tagországok közül Franciaországban fejeződik be utoljára a ratifikációs eljárás, s a magyar diplomácia ez ügyben szinte versenyt fut az idővel: csak a ratifikáció teljes befejezé­se után alakulhat meg ugyanis a társulási tanács, amely mintegy intézményesíti közösséghez fű­ződő kapcsolatunkat. Ha a fran­cia jóváhagyás nem késik soká­ig, akkor még remény lehet arra, hogy a társulási megállapodás az év végén, tehát a mostani bel­ga elnökség időszakában ér­vénybe lép. De ez a forgató­­könyv is kétéves késést jelent, hiszen a megállapodást 1991 vé­gén írták alá hazánk és az EK képviselői. (m. j.) Bíróság elé állíthatják La Malfát Rómából jelenti az MTI­ Bí­róság elé állíthatják az Olasz Re­publikánus Párt korrupcióval és a pártfinanszírozási törvény megsértésével vádolt volt főtit­kárát, miután a­­ képviselőház csütörtökön megszavazta men­telmi jogának megvonását. La Malfát a nápolyi ügyészség az­zal vádolja, hogy legalább 300 millió lírányi kenőpénzt foga­dott el önmaga és pártja számá­ra. A politikus tagadta bűnössé­gét és maga is kérte mentelmi jogának megvonását, hogy a bí­róság előtt tisztázhassa magát. Olaszországban egyébként letartóztattak egy szicíliai maffia­­főnököt, akiről a hatóságok felté­telezik, hogy egyike azon szemé­lyeknek, akik Giuseppe Puglisi palermói pap szeptember 15-i meggyilkolására megbízást ad­tak. A 35 éves Benedetto Gravia­­no fivéreivel, Filippóval és Giu­­seppével annak a palermói sze­génynegyednek a korlátlan ura, ahol Puglisi atya, a maffia bátor ellenfele teljesített szolgálatot Az európai baloldalról tanácskoztak Brightonban LONDON­­ Brightonban tartotta a brit Munkáspárt szokásos évi konferenciáját. Ennek keretében most külön tanácskozást tartottak a Labour meghívására a tenger­parti angol városban a különböző szocia­lista és szociáldemokrata pártok képvisele­tében tartózkodó vendégek. Véleményük szerint e pártok a kommunizmus bukása óta most kerültek a legközelebb az igazi át­töréshez, miután elmulasztották a rend­szerváltás idején a kínálkozó esélyek ki­használását. A tanácskozáson elnöklő Geoge Robert­son, a munkáspárti árnyékkormány külügye­­kért felelős szóvivője úgy fogalmazott: a fő gond az, hogy a kommunizmus problémái miatt a rossz csengésűvé vált az a fogalom is, hogy szociáldemokrácia. A demokratikus baloldalnak azzal kell megküzdenie, hogy eleve gyanakvással fogadnak ez emberek minden olyan kifejezést, amely a „szociál­” szócskával kezdődik. Néhány küldött azon­ban arról tudott beszámolni, hogy pártja mind jobban megerősödik. Ilyen irányú fej­lődés tapasztalható a Cseh Köztársaságban, ahol erősödik a szociáldemokrata párt támo­gatása, s ugyanerről szólt Katona Béla, a Magyar Szocialista Párt parlamenti képvise­lője is. ,A hatalomban lévő új, jobboldali politikai erőknek nincs elképzelésük az or­szág irányításáról” - nyilatkozta a képviselő a BBC-nek. - „Nincs a modernizációhoz, a privatizációhoz vagy a társadalmi problé­mák és feszültségek megfelelő kezeléséhez szükséges szerkezeti Mindezek a gondok új­raébresztették az emberek érdeklődését a szociáldemokrata értékek iránti” A felszólalók többsége, közöttük a lit­ván szociáldemokrata párt küldötte, Daiva Jakaste arról beszélt, hogy a baloldali pár­toknak tanulniuk kell a gazdaság megrefor­málását célzó eddigi, első lépések tapaszta­lataiból. A lengyel példa alapján rámuta­tott, hogy az általános sokkterápia nem tű­nik használható megoldásnak. Radu Dimit­­rescu, a román szociáldemokrata párt kép­viselője kifejtette: a szociáldemokráciának fel kell lépnie a nemzetiségi csoportok kö­zötti nagyobb tolerancia megteremtéséért, valamint támogatniuk kell az erős szakszer­vezetek kialakulását. A szakszervezetekkel való kapcsolatok szorosabbra fűzéséről egyébként többen is szóltak, ironikus mó­don épp egy olyan brightoni Labour-konfe­­rencián, amelynek egyik legfőbb vitakérdé­se a brit szakszervezetekhez fűződő hagyo­mányos kapcsolatrendszer lazítása. A cseh szociáldemokrata párt küldötte, Svetlana Navarona ugyanakkor arra mutatott rá: mi­lyen fontos lenne az, hogy az európai bal­oldali pártok az eddiginél jobban segítsék egymást..Elmondta, a cseh politika nem­zetközi segítséget eddig jobbára csak a konzervatívok oldaláról kapott, s például Margaret Thatcher jelen volt Csehország­ban a választások idején, és az európai­ konzervatív pártok nemrég épp Budapes­ten rendezték meg találkozójukat. A brightoni konferencián John Smith pártvezér heves támadást intézett a kormá­nyon lévő konzervatívok ellen, kifejtve: 14 éves uralmuk a hajléktalanok és a munka­­nélküliek számának, valamint a bűnözés arányának rekordmagasságokba emelkedé­sét eredményezte. Rámutatott a torypárton belüli megosztottságra s arra, hogy John Majornek rendre gondjai támadnak saját pártjának parlamenti képviselőivel is. A munkáspárti vezér szerint az igazi alternatí­vát a Labour nyújtja, és azt hangsúlyozta: a párt hitet tesz a teljeskörű foglalkoztatott­ság, a minimálbér bevezetése, valamint a munkakörülmények javítása melletti (­*yp-) Katonai seregszemle Pekingben Kína október elsején ünnepli a kommunista forradalom 44. évfordulóját. Az ünnep tisztele­tére, no meg a szokásos vakációs időszakot megelőzően Kínában hozzávetőlegesen 360 sze­mélyt ítéltek halálra vagy életfogytiglani börtönbüntetésre azzal a váddal, hogy vétettek Pe­king törvényei ellen. A Mennyei Béke terén, ahol egy héttel ezelőtt még az olimpiai játéko­kat várták Kínába, manapság már a népi felszabadítási hadsereg katonái masíroznak (Reuter-fotó) Keleti elkötelezettséget feltételez A szlovák-román szerződésben garantálják a határokat POZSONY­­ Éppen egy héttel ezelőtt írta alá a pozsonyi várban Michal Kovác szlovák és Ion Iliescu román köztársa­sági elnök a Szlovák Köztár­saság és Románia közötti bará­ti és együttműködési szerző­dést. Mára ismertté vált, Szlo­vákia az orosz-szlovák szerző­déshez hasonlóan Romániával szemben is kötelezte magát, hogy az egységes európai biz­tonsági renszer kialakítását fogja szorgalmazni szerződő partnerével közösen. A katonai együttműködés mellett a­ két ország kölcsönö­sen elismeri egymás jelenlegi határait is. A szerződés a széles körű, kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos és kul­turális együttműködés mellett kitér a kisebbségi kérdés keze­lésének formáira is, amit vi­szont Melescanu külügymi­niszter minősítet követésre méltónak a kétoldalú államközi szerződések megfogalmazása­kor. Szlovákia és Románia a szerződés szerint kölcsönösen garantálják a szlovák, illetve román kisebbség jogait az EBEÉ dokumentumai szerint, illetve a nemzetközi jog által megfogalmazott normák sze­rint, amennyiben azokat már ratifikálta mindkét ország. Ugyanakkor a szerződés leszögezi azt is: „A nemzeti ki­sebbségekhez tartozó szemé­lyeket a fenn említett megkö­zelítés nem mentesíti azon kö­telességük alól, hogy lojálisnak kell lenniük az országhoz, amelyben élnek, s be kell tarta­niuk a nemzeti törvénykezést, csakúgy, mint az összes többi polgárnak. Azt is leszögezik a kisebbségek kapcsán, hogy mindkét fél garantálja a nem­zetközi normákat, ami a ki­sebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási védelmét ille­ti. Ezzel szemben „mindkét szerződő fél kötelezi magát, nem engedi meg, hogy a ki­sebbségek tömörülési joga fel­használható legyen a másik szerződő fél érdekei ellen.” Neszméri Sándor Mit ígért Moszkva Bukarestnek? BUKAREST - Meglehető­sen homályos a mérlege a ro­mán miniszterelnöki látogatás­nak Oroszországban, illetve Baskíriában. Az első nap után „jobblábas kilépésről” cikkező sajtó valószínűleg annak az ígé­retnek a melegét érezte, amit az orosz fél által megígért kétmilli­árd köbméter földgáz jelentett a bukaresti szívekben. Ám most, hogy a látogatásnak vége, a kor­mány szóvivője elmondotta: az ígéretnek ára van, méghozzá az eddigi kifizetetlen gázszámlák legalább részleges törlesztése, ami Romániának ezúttal közel 30 millió dollárjába került. E mellett meg kellett elégednünk ama kijelentéssel, hogy „újra­lendítik a román-orosz gazda­sági kapcsolatokat”, ami konk­rétan csupán azt a jól menő ro­mán-baskír vegyes vállalkozást jelenti. Illetve azt az együttmű­ködést, amit Románia a baskír földgázkitermelésből való ré­szesedése fejében berendezé­sekkel és élőmunkával próbál majd megfizetni. Ezen túl a látogatás részle­teit homály fedi; a szóvivőt „nem tájékoztatták” Jelcin és Vacarevi négyszemközti tár­gyalásairól, illetve aról, hogy szóba került-e ezen a Dny­iszte­ren túli helyzet, illetve a Ri­­bentrop-Molotov paktum. A szóvivő azt se tudta, mire vo­natkozott Jelcin kijelentése, hogy a román-orosz kapcsola­tok jobbak is, de rosszabbak is, azt viszont biztosan tudja, hogy a román miniszterelnök átadta az orosz elnöknek Ion Iliescu elnök és a román kormány ro­­konszenvéről szóló üzenetet a feszült moszkvai helyzettel és a parlament feloszlatásával kap­csolatban. Tudomása szerint szó esett a román-orosz szerző­dés véglegesítéséről, aminek az aláírására talán annak látogatás során kerülne sor, amit Jelcin elnök tenne jövő év első negye­dében Bukarestben, a román el­nök meghívására. És bár a gáznak mindenki örül, a csütörtöki bukaresti fon­tosabb lapok szinte egyértel­műen Romániát Keletnek elkö­telező útnak minősítették a ro­mán miniszterelnök látogatását s a besszarábiai probléma elna­polását kérik tőle számon. Cseke Gábor London szerint Tripoli csak az időt húzza Líbia kiadja a merénylőket HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A líbiai külügyminiszter tá­jékoztatta Butrosz Gáli ENSZ- főtitkárt: országa kész skót bíró­ság elé állítani azt a két sze­mélyt, akiket azzal vádolnak, hogy 1988 decemberében, a skóciai Lockerbie fölött felrob­bantották a Pan Am 103-as jára­tát, 270 személy halálát okozva. Az MTI jelentése szerint a diplo­mata ugyanakkor közölte: elfo­gadhatatlannak tartják a Nagy- Britannia, az Egyesült Államok és Franciaország által, október elsejére kitűzött határidőt. Időközben a Fehér Házban bejelentették, hogy amennyi­ben Tripoli péntekig nem dönt a két vádlott kiadatásáról, szor­galmazni fogják a Líbia ellen 1992-ben meghirdetett szank­ciók szigorítását. A Reuter je­lentése­­szerint Washingtonban nem ellenzik, hogy a két me­rénylőt Skóciában állítság bíró­ság elé. Hasonlóan vélekednek Londonban is. Egy külügyi szóvivő szerint akár időt akart nyerni Tripoli mikor beleegye­zett a skót bíróság bevonásá­ban, akár nem, amennyiben a határidőt nem tartják be, Nagy- Britannia az ENSZ-hez fordul. A Biztonsági Tanács egyébként már légi valamint fegyverembargót vezetett be az észak-afrikai ország ellen, és korlátozta a diplomáciai kap­csolatokat Tripolival. Ezek az intézkedések nem csak a loc­­kerbie-i üggyel kapcsolatosak. A BT arra próbálja kényszeríte­ni Líbiát, hogy Franciaország­gal együttműködve vizsgálják ki, milyen körülmények között robbant fel 1989-ben az UTA légitársaság egyik repülőgépe. A merényletnek 170 áldozata volt és Párizsban tudni vélik, hogy az elkövetők líbiaiak vol­tak. Bár a franciák nem zárkóz­nak el kompromisszumkötés­től, Tripoli egyelőre csak Lon­donnal és Washingtonnal tár­gyal. Ezért Párizs is támogatja Nagy-Britanniának és az Egye­sült Államoknak a szankciók szigorítására tett javaslatát. (n. i. zs.)

Next