Magyar Nemzet, 1993. november (56. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-11 / 263. szám
CSÜTÖRTÖK, 1993. november 11. Tudomány Magy Nemzet 17 A mesterséges megtermékenyítés problémakörébe sok beavatkozás tartozik. Egy új élet létrehozása a természet talán legnagyobb csodája. Ettől a csodától sok meddő férfi, nő és házaspár meg van fosztva, ezért az orvostudományt már a legkorábbi időktől foglalkoztatta ez a téma. Több, állaton végzett sikeres kísérlet után a XVI. század végén egy Hunter nevű angol orvos ötlete járt sikerrel, amikor mesterséges ondóbevitellel juttatott gyermekhez egy meddő asszonyt. A módszer a XIX. században Európa más országaiban is elterjedt, de mindenkor a sírj ondóját használták. Idegen spermával végzett megtermékenyítésről az első jelentést az Egyesült Államokból röpítették föl az 1880-as évek végén. Hazánkban 1902-ben Bánk Endre végzett sikeres, férjtől származó ondóval mesterséges megtermékenyítést, a hatvanas évektől kezdve pedig már idegen spermával is értek el eredményt. Sejtbank A nagy áttörés 1978-ban következett be, amikor megszületett Louise Brown, az első „ lombikbébi". A sikert két angol kutató, G. Edwards és C. Steptoe mondhatta magáénak. Ennél az eljárásnál a petesejtet az anya szervezetén kívül, egy petricsészében (nem lombikban!) hozzák össze a spermiummal, és az osztódás megindulása után az embriót ültetik be az anyaméhbe. A George Washington Egyetem híradása lényegében ebbe az utóbbi kategóriába tartozik, hiszen a petesejtet az azt adó nő szervezetén kívül, mesterséges körülmények között indították fejlődésnek, és az embriósejteket laboratóriumi körülmények között választották szét azzal a céllal, hogy azonos emberi „másolatok” kifejlődését tegyék lehetővé. Czeizel Endre genetikust kérdeztük: mi a véleménye a kísérletről? - Úgy tűnik, hogy a George Washington Egyetem híradása az első sikeres emberi kísérletről számol be, noha Kínában néhány évvel ezelőtt beszámoltak hasonló eredményről, de akkor azt nem vette senki komolyan. Ezek a kísérletek és eredmények mindig nagy vitát váltottak ki. Sokan a mesterséges ondóbevitelt vagy az embrióbeültetést, netán a dajkaanyaságot (nem abba a nőbe ültetik vissza az embriót, ahonnan a petesejtet nyerték) elutasítják, így a katolikus egyház is, pedig sokan csak ilyen módon juthatnak gyermekhez. A most közhírré tett kísérlet esetében egészen másról van szó. - Mi a különleges a most bejelentett kísérletben? - Az emberi ivarsejtekben - a petesejtben és a spermiumban - 23-23 kromoszóma van, vagyis az emberre jellemző 46 kromoszómának a felefele. A kettő egyesülésekor lesz együtt az emberre jellemző genetikai állomány, vagyis így válik majd az egyed képessé arra, hogy a fajra jellemző testi és szellemi formában jelenjen meg. Az a tény, hogy minden ember egyszeri és megismételhetetlen, az abból ered, hogy tulajdonságainak 20 százalékát az apától, 10 százalékát az anyától kapja a 23-23 kromoszóma útján. A klónozással egy fejlődésnek indított petesejből kialakuló embriót osztottak több részre, így azok mind teljesen azonos genetikai állománnyal rendelkező, egypetéjű ikrekké fejlődhettek volna. - Miért kell a klónozáshoz a petesejt? - A testi sejt - embernél - önmagában nem alkalmas arra, hogy belőle egy embert csináljanak. A petesejtnek van olyan tulajdonsága, amelynek birtokában a megtermékenyítés után megindul az új egyed fejlődése. Az embrió osztása után kialakuló új embriókban már nincs genetikai kombináció, hiszen minden embrió pontosan azt a genetikai állományt hordozza, amit azok az egyedek, akiktől az eredeti sejtek származtak. - Lenne-e jogosultsága ennek az új módszernek? - Egyelőre nem tudható, de sok mindenen el lehet gondolkodni. A kutatók mindig kíváncsiak, hiszen ezen az alapon halad a tudomány előre. Érdekes, jómagam egyszer szakmai körökben elmondtam azt az ötletemet, hogy temetéskor az urnába a hamu helyett az elhunytnak a sejtjeiből kellene eltenni, így a későbbiekben - ha szükséges - a DNS vizsgálatával meg lehetne állapítani, hogy a felmenők milyen betegségekben szenvedtek és még sok mindent; ezek igen fontos információkat jelenthetnének az utódoknak. Erre többen azt mondták a kollégák közül: Jézus, Mária, ezt azért nem szabad megcsinálni, mert ha majd sikerül a klónozás, akkor az eltett sejtből föl lehet „támasztani" az elhunytat. Hiszen ott a testi sejt sejtmagja, azt beültethetik egy petesejtbe, és reprodukálható lenne az elhunyt illető. Rohanó fantázia - Igaz, hiszen a genetikai állomány azonos, mint az egypetéjű ikreknél. Éppen ez a különbség a klónozás és az összes többi módszer között, hogy így százszázalékosan azonos egyedek hozhatók létre - ha sikerül. - Azért az egypetéjű ikrek sem teljesen azonos emberek... - A genetikai alapképletük: G+E/P. A gén (G) adja az adottságot, a környezet (E) ezen változtat, és a kettő együtt adja az egyes fenotípusát (P), a megjelenését, azt, amit látok. Nyilván nem mindent a genetikai adottság dönt el, de sok mindent csak az. Például a vércsoportot, a szemszínt, bizonyos betegségeket és sorolhatnám tovább. A gén a lehetőséget jelenti. Hogy ez milyen irányba, milyen mértékben valósul meg, abba a környezet is beleszól. Az ember a központi idegrendszerének olyan magas rendű fejlődésére tett szert, hogy ott már sohasem az egy gén számít, csak a genetikai hajlam. Engedjük szabadjára a fantáziánkat. Folyékony nitrogénbe évekig tartósítanak klónozott embriókat, majd kiolvasztva felnőtt egyeddé nevelik őket. Milyenek lehetnek egy ismert személy klónozott „ikertestvérei"? Tegyük föl, hogy Bartók Bélának kivették volna 10 bélhámsejtjét (általában ezzel kísérleteznek embernél), és a magjait beültették volna 10 petesejtbe. Megindítják a fejlődést, és mivel a genetikai állomány 100 százalékig azonos, 10 egypetéjű Bartók Béla-iker születik. Kiadjuk őket tíz különböző családba nevelésre. Majdnem biztos, hogy lesz köztük olyan család, ahol nincs zongora, nem zenélnek, nem énekelnek. Az ott felnövő Bartók Bélából sohasem lesz zseni, annak ellenére, hogy külsőleg éppen úgy fog kinézni, mint a másik kilenc Bartók Béla. Másik példa. Ha József Attila nem tanul meg írni, biztosan nem lett volna költő. Van értelme a most Washingtonban bejelentett kísérletnek a tudományos érdekességen kívül? - Nem hiszem, hogy ma bármiféle társadalmilag szükséges oka lenne. Milyen orvosi haszna lehetne? Lehetséges, hogy az emberiségnek tényleg vannak olyan géniuszai, akik jó lenne, ha újratermelődnének. Nem kellene eleve elzárkózni ettől a lehetőségtől sem. Ez most egy tudományos eredmény, amit úgysem lehetett végigcsinálni, és nem is biztos, hogy embernél ez kivitelezhető. Én azért nem háborodnék föl annyira ezen a lehetőségen. Például el tudom képzelni, hogy jó lenne egy új Einstein. A manipuláció során nem sérülhet úgy a petesejt, hogy valami maradandó károsodás is „újratermelődik” ? - Nem hiszem, mert akkor nem fejlődik ki az új egyed, az spontán vetéléshez vezet. Az öröklött betegségek kivédésére pedig majdhogynem előnyös ez a módszer, mert egy 50-60 éves embernél már látható, hogy milyen betegségeket hordoz, így az újmásolatnál ez már kiszűrhető. Én azt hiszem, hogy a kutatók többsége felelősségteljes ember, tudják, hogy hol kell megállni. - Ön szerint kell ezekhez a tudományos módszerekhez jogi szabályozás? - Biztosan kell. Nekem az is gondom, hogy a jogi szabályozás időnként teljesen embertelen. Például Magyarországon a lombikbébimódszert nem lehet 40 év fölött alkalmazni, pedig annak a nőnek az lenne az utolsó esélye arra, hogy gyermeke legyen, és akkor mi jó Istent játszunk. Az élet kezdete - Visszatérve a klónozásra. Az osztódó sejtek elpusztítását gyilkosságnak minősítené? - Azt hiszem, igen. Ahogy megindul a petesejt szaporodása, az már élet. Amiben ma eltér a tudomány és a katolikus egyház véleménye, az az, hogy a tudomány az osztódást követő 3. naptól számítja az új életet, nem a megtermékenyítés pillanatától. A klónozásnál is van egy nagyon rövid időszak, amíg meg lehetne vizsgálni, hogy sikerült-e a kísérlet, és addig talán nem számít emberölésnek az osztódásnak indult petesejt elpusztítása. De abban a pillanatban, amikor az új egyed genetikai programja beindul, akkor az már egy új élet. Az abortusz tehát egy emberi élet kioltása, mert túl van az említett kritikus harmadik napon. Remélem, száz év múlva szörnyülködni fognak azon, hogy valaha 16-20 hetes magzatokat öltek meg. Betiltani az abortuszt nem lehet, mert annak nagyobbak a veszélyei. A minősítése egyértelmű: az emberi élet elleni cselekmény. Hankó Ildikó Meddig terjedhet a kutatás szabadsága? Emberi másolatok embriószeleteléssel n / / · <i / ω Szép új világ: Az emberiség története során mindig voltak problémák, amelyeknek megoldása különösképpen izgatta a tudósokat Az aranycsinálás titkának kutatása a kémia számos eredményéhez vezetett ha aranyhoz nem is juttatta a vegykonyhák szorgos munkásait Nem kevésbé mozgatta meg a gondolkodó ember fantáziáját az emberi élet keletkezésének mikéntje. A „homunkulusz”, a mesterségesen előállított ember már a nagy francia gondolkodó, Diderot munkáiban is megjelenik, nem is szólva a tudományos fantasztikus könyveknek ezzel a témával foglalkozó sikerlistájáról. Elég, ha A. Huxley „Szép új világijára hivatkozunk, ahol csecsemőgyárakban termelik a kívánt programnak megfelelő emberkéket. Ezek az utópisztikus elképzelések most karnyújtásnyira kerültek, sőt némelyik meg is valósult. Régi vágya az embernek, hogy a természetet megzabolázza, saját, előre tervezett céljaira használja fel. A jövő évezred a biológiáé - hangzott és hangzik el nemegyszer. De mivel az ember nemcsak biológiai, hanem társadalmi lény is, bizonyos témák számos etikai kérdést vetnek fö. Nem véletlen, hogy az emberi élet két pontja, az élet indulása (a megtermékenyítés) és a befejezése (a halál) körül folyik a legtöbb vita. A biológia tudományának fejlődésével az utóbbiakhoz felzárkóztak a szervátültetésekkel és a génsebészettel kapcsolatos morális, jogi és tudományos aggodalmak. Hiszen számtalanszor tapasztaltuk a történelemben, hogy a tudással nemcsak élni, hanem visszaélni is lehet. Elég, ha a vegyi és baktériumfegyverekre vagy az atomenergiára gondolunk. Egy sugárzó izotóp képes gyógyítani, de képes élni is. A természet legtitkosabb műhelyébe 1974-ben avatkoztak be először, amikor egy baktérium örökítőanyagába (DNS) mesterségesen építettek be egy idegen DNS-t és az így manipulált baktériumot arra kényszerítették, hogy az idegen DNS által kiadott utasítást is teljesítse. Igaz, azóta ezen a módon inzulint termeltetnek baktériumokkal, mint egy kis gyárral. A módszernek a gyógyításban is óriási szerep jut, hiszen egyre-másra jelennek meg olyan híradások, amelyek szerint öröklődő betegségek genetikai okait tárják föl, és ettől már egy lépés lehet a gyógyítás. A legnagyobb vitákat az utóbbi hetekben a George Washington Egyetem kutatócsoportjának bejelentése kavarta. Dr. Jerry Hall vezetésével laboratóriumi körülmények között létrehozott emberi embriósejteket válaszottak szét, és ezzel a módszerrel elvileg lehetővé vált 100 százalékosan azonos emberi másolatok létrehozása. A híradás szerint tizenhét, néhány sejtből álló embrióval végezték a kísérletet, de csak pár embrió élte meg a hatodik napot, akkor már 48 sejtből álltak. A tudósok jelentése szerint a hetedik napon a klónokat mindenképpen elpusztították volna. Kérdés, hogyha tovább végzik a kísérleteket, teljesültek volna-e Madách szavai: „Az ember ezt, ha egyszer ellesi, / Vegykonyhájában szintén megteszi. / Te nagy konyhádba helyezed embered, / S elnézed néki, hogy kontárkozsik, / Kotyvaszt, s magát istennek képzeli.” Felrázták a tudományos életet Nem lesz rutinszerű eljárás A nagy vihart kavart embriósejtek szétválasztását és a kapott „utód embriók” további osztódását sikeresen végrehajtó amerikai kutatócsoport eredményéről kérdeztük meg a téma kiváló ismerőjének Szabad Jánosnak, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem professzorának a véleményét. - Mennyiben számít újnak ez az eljárás és mi a lényege? - Az egypetéjű ikrek képződése szép bizonyíték arra, hogy a még csak néhány sejtből álló emberi embriók szétválása spontán is be szokott következni. (A sziámi ikrek esetében tökéletlenül.) Fordított esetekről is van tudomásunk. Élnek olyan emberek, akik két fiatal embrió összeolvadását követően fejlődtek ki. Az ember igazi hermafroditái például egy lány és egy fiú embrió összeolvadása nyomán képződnek. Évek óta ismertek az olyan egerek, amelyek két vagy három embrió „összegyúrását” követően képződnek. De közismertek a kecske- és a birkaembriók összeolvasztásával előállított kimérák. Az állattenyésztők régóta használják az úgynevezett embriószeletelés módszerét kiemelkedő tulajdonságú állatok szaporítására. Az alkalmas szülőktől származó embriókat vagy kimossák a petevezetékből és/vagy a méhűrből, vagy petricsészében állítják elő, miután a nőstény hasüregéből izolált petesejteket megtermékenyítik a kiválasztott hím spermiumaival. Az embriódarabkákat aztán gazdanőstények méhébe ültetik be, ahol kifejlődhetnek, majd megszülethetnek. Az emberiőszeletelésnek az az alapja, hogy a még néhány (4-8) sejtből álló embriók sejtjeinek a fejlődési potenciálja teljes. Tehát bármelyikükből (két-három, programon kívüli sejtosztódás után) ugyanolyan embrió fejlődhet, mint a zigótából. Az embrió testét alkotó sejtek kommunikálnak egymással. A fejlődés minden pillanatában „tudják”, hogy hány sejtből állnak. Tehát ha elveszünk mellőlük sejteket, pótolják azokat. Ha adunk hozzájuk sejteket, egy vagy két osztódást kihagynak, a fejlődési programjukat áthangolják. Végeredményben mindkét esetben egyetlen ép utód fog kifejlődni a manipulált embrióból. A nyolcnál több sejtből álló embriók sejtjeiben visszafordíthatatlan változások történnek, egy sejtből egész, ép embrió nem nyerhető. Az emberi embriók és sejtjeik viselkedése lényegében azonos például a szarvasmarháéval. Tenyészállatok embrióit vagy azok részeit már sok éve tartják mélyhűtve. Ha ugyanis egy embriószeletből származó tehénről bebizonyosodik, hogy az különösen értékes tulajdonságú, akkor a fagyasztva tárolt testvérszeletekből előállítják azokat a testvéreket, amelyek az egypetéjű ikrekkel azonos értékűek. A fentiek alapján dr. J. Hall eredményei nem igazán szenzációsak. Arra viszont valóban alkalmasak, hogy felrázzák a tudományos világot, erkölcsi, társadalmi és etikai kérdések egész sorát vetve fel - Az erkölcsi, társadalmi és etikai kérdéseknek sok szakértője van országunkban. Én nem tartozom közéjük. Azt mondom: bár érdekes eljátszani a gondolattal, egyik-másik kérdés mondvacsináltnak tűnik. Az emberi embriókkal történő bármilyen cselekmény (mint például az abortusz, a béranyaság, a mesterséges megtermékenyítés) komoly vitákat kavart, megnyugtató megoldás nélkül. Az embriószeleteléssel kapcsolatban sem hiszem, hogy más lesz a helyzet. Biztos vagyok abban, hogy nem lesz rutinszerű eljárás az emberi embriók szeletelése. Mégis vannak esetek, amikor elképzelhetőnek tartom. Például ha valaki ikreket szeretne szülni, egy füst alatt letudva a gyermekneveléssel járó gondokat. Érdekes, hogy az anyagi vonzattal senki sem foglalkozott. Érdemes lenne, hiszen roppant költséges eljárásról van szó. Én magam a „hagyományos” megoldás híve vagyok. (K. L) (A Time felvitele) * Etikai vihar az Egyesült Államokban Kiszabadult a palack szelleme WASHINGTON - Etikai megfontolásokból fékezhető-e a tudomány fejlődése, a sci-firegényekbe illő elképzelések korlátozhatják-e a tudósok fantáziáját, s kísérleteit? A kérdésre a válasz egyelőre egyértelmű igen. S hogy ilyen határozott feleletet lehet adni erre a bizarr felvetésre, annak az oka az a montreali orvosi kongresszus volt, amelyre a szakértőkön kívül senki sem figyelt oda. Ezen a tanácskozáson jelentette be Jerry Hall, az amerikai fővárosban székelő George Washington Egyetem kutatója, hogy laboratóriumi körülmények között sikerült tizenhét sejtnagyságú embrióból negyvennyolcat létrehozni. A próbálkozás hátterében az egyetem egyik programja húzódott meg, amely a művi megtermékenyítéssel foglalkozott. A The New York Times robbantott a sztorival, de az újság figyelmét orvosi körökből hívták föl a hírre, amely aztán egy szempillantás alatt bejárta az egész világot. Mitterrand francia elnök elszernyedt, a Vatikán lapja, a L'Osservatore Romano őrületről írt, de Amerika is felzúdult. Nem felháborodott, inkább felszisszent, szörnyülködött, s rögvest azon fantáziáit, hova vezethet mindez. Ha az embriók „másolhatók”, s lefagyaszthatók későbbi használatra, akkor egypetéjű ikrek akár többéves különbséggel is megszülethetnek, felhasználhatók donornak, sőt még az is elképzelhető, hogy valaki mondjuk a szüleitől származó embriót, vagyis saját ikertestvérét szüli meg. Jerry Hall és főnöke, Robert Stillmann erre a közjajkiáltásra azonnal visszavonulót fújt, talán maga sem számított rá, micsoda etikai és tudományos fantasztikus vitát indít el. Az első lombikbébi megszületése után tizenöt évvel azonban világméretű etikai csata középpontjába kerültek. Amit tettek, azért Németországban börtönbe kerülhetnének. De ilyen jellegű kísérleteket folytatni Angliában, Japánban vagy Ausztráliában sem szabad, s mint a kollegák ezekben az országokban kifejtették, a Montrealban bejelentett felfedezés nem felfedezés, nem tudományos szenzáció, a fejlettebb államokban bárhol lemásolhatnák az embriókat, ha ez nem ütköznék a hatályos törvényekbe. Most az Egyesült Államokban is ádáz küzdelemnek a kibontakozása várható annak érdekében, hogy a kongresszus tegyen valamit. Ebben az országban ugyanis semmi nem szabályozza az ilyen kísérleteket, a művi terhességmegszakítás olyan ellentmondásos probléma, hogy a honatyák már évek óta elhárítják a felelősséget, s nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Legfeljebb nem adnak pénzt olyan kutatásokra, amelyek sok szavazót felzaklatnának, ám az embriókísérleteket más forrásokból finanszírozzák. Hall és Stillman tevékenységét egyszerűen az egyetemi tanács hagyta jóvá. MÉG CARTER ELNÖK idején létezett egy szövetségi bizottság, amely országos szinten igyekezett útmutatást adni etikai ügyekben, de ez a testület 1983-ban feloszlott, s most alighanem Clintonnak kellene beavatkoznia. Az amerikai tudósok zöme eleve tartózkodott a nemzeti fantáziát megmozgató kísérletektől. Hall és Stillman azonban kinyitotta a palackot, amelyből igen barátságtalan szellem lebegett elő. Visszaparancsolni nem lehet, s miután a tudomány a maga iramát mégiscsak maga diktálja, most nyilván meg kell nézni, engedélyezhetők-e ilyen kísérletek, s mi fogadható el morálisan a művi megtermékenyítésben. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN éppen a művi megtermékenyítés elterjedésének következtében tízezer lefagyasztott embriót (nem kopírozottat) tartanak számon, s törvény híján senki sem tudja, hogy ezeknek mi lesz a sorsa. A „tulajdonosok” felmelegíthetik őket, döntve ekként a halálukról, netán eladhatják a sejteket? Az Egyesült Államokban működnek a szabad piac törvényei, amelyek az etikai megfontolásokat - jegyezte meg a Times magazin - háttérbe szorítják, s ezeket az embriókat jelenleg különösebb kötöttségek nélkül adják és veszik. A spermadonorok között Nobel-díjasok is vannak, s nyilván csak idő kérdése, mikor kerül fel e listára mondjuk Michael Jordan, az amerikai profi kosárlabdázók koronázatlan császára. Amerika persze nem lenne Amerika, ha az embrióhírre nem rendeztek volna tiltakozó tüntetést a George Washington Egyetem előtt A Gazdasági Irányzatok Alapítvány vezetője attól fél, hogy ezentúl futószalagon állítanak majd elő szuperembereket A józan többség viszont élesen elutasítja ezt a fantáziálást Blahó Miklós