Magyar Nemzet, 1993. november (56. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-11 / 263. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. november 11. Tudomány Magy Nemzet 17 A mesterséges megtermékenyí­tés problémakörébe sok beavatkozás tartozik. Egy új élet létrehozása a ter­mészet talán legnagyobb csodája. Et­től a csodától sok meddő férfi, nő és házaspár meg van fosztva, ezért az orvostudományt már a legkorábbi időktől foglalkoztatta ez a téma. Több, állaton végzett sikeres kísérlet után a XVI. század végén egy Hun­­ter nevű angol orvos ötlete járt siker­rel, amikor mesterséges ondóbevitel­lel juttatott gyermekhez egy meddő asszonyt. A módszer a XIX. század­ban Európa más országaiban is elter­jedt, de mindenkor a sírj ondóját használták. Idegen spermával vég­zett megtermékenyítésről az első je­lentést az Egyesült Államokból röpítették föl az 1880-as évek végén. Hazánkban 1902-ben Bánk Endre végzett sikeres, férjtől származó on­dóval mesterséges megtermékenyí­tést, a hatvanas évektől kezdve pedig már idegen spermával is értek el eredményt. Sejtbank A nagy áttörés 1978-ban követ­kezett be, amikor megszületett Louise Brown, az első „ lombikbébi". A sikert két angol kutató, G. Ed­wards és C. Steptoe mondhatta ma­gáénak. Ennél az eljárásnál a petesej­tet az anya szervezetén kívül, egy petricsészében (nem lombikban!) hozzák össze a spermiummal, és az osztódás megindulása után az embri­ót ültetik be az anyaméhbe. A George Washington Egyetem híradá­sa lényegében ebbe az utóbbi kategó­riába tartozik, hiszen a petesejtet az azt adó nő szervezetén kívül, mester­séges körülmények között indították fejlődésnek, és az embriósejteket la­boratóriumi körülmények között vá­lasztották szét azzal a céllal, hogy azonos emberi „másolatok” kifejlő­dését tegyék lehetővé. Czeizel Endre genetikust kérdez­tük: mi a véleménye a kísérletről? - Úgy tűnik, hogy a George Wa­shington Egyetem híradása az első sikeres emberi kísérletről számol be, noha Kínában néhány évvel ezelőtt beszámoltak hasonló eredményről, de akkor azt nem vette senki komo­lyan. Ezek a kísérletek és eredmé­nyek mindig nagy vitát váltottak ki. Sokan a mesterséges ondóbevitelt vagy az embrióbeültetést, netán a dajkaanyaságot (nem abba a nőbe ül­tetik vissza az embriót, ahonnan a petesejtet nyerték) elutasítják, így a katolikus egyház is, pedig sokan csak ilyen módon juthatnak gyermekhez. A most közhírré tett kísérlet esetében egészen másról van szó. - Mi a különleges a most bejelen­tett kísérletben? - Az emberi ivarsejtekben - a pe­tesejtben és a spermiumban - 23-23 kromoszóma van, vagyis az emberre jellemző 46 kromoszómának a fele­fele. A kettő egyesülésekor lesz együtt az emberre jellemző genetikai állomány, vagyis így válik majd az egyed képessé arra, hogy a fajra jel­lemző testi és szellemi formában je­lenjen meg. Az a tény, hogy minden ember egyszeri és megismételhetet­len, az abból ered, hogy tulajdonsá­gainak 20 százalékát az apától, 10 százalékát az anyától kapja a 23-23 kromoszóma útján. A klónozással egy fejlődésnek indított petesejből kialakuló embriót osztottak több részre, így azok mind teljesen azonos genetikai állománnyal rendelkező, egypetéjű ikrekké fejlődhettek volna. - Miért kell a klónozáshoz a pete­sejt? - A testi sejt - embernél - önma­gában nem alkalmas arra, hogy belő­le egy embert csináljanak. A pete­sejtnek van olyan tulajdonsága, amelynek birtokában a megterméke­nyítés után megindul az új egyed fej­lődése. Az embrió osztása után kiala­kuló új embriókban már nincs gene­tikai kombináció, hiszen minden embrió pontosan azt a genetikai állo­mányt hordozza, amit azok az egye­­dek, akiktől az eredeti sejtek szár­maztak. - Lenne-e jogosultsága ennek az új módszernek? - Egyelőre nem tudható, de sok mindenen el lehet gondolkodni. A kutatók mindig kíváncsiak, hiszen ezen az alapon halad a tudomány elő­re. Érdekes, jómagam egyszer szak­mai körökben elmondtam azt az ötle­temet, hogy temetéskor az urnába a hamu helyett az elhunytnak a sejtjei­ből kellene eltenni, így a későbbiek­ben - ha szükséges - a DNS vizsgála­tával meg lehetne állapítani, hogy a felmenők milyen betegségekben szenvedtek és még sok mindent; ezek igen fontos információkat je­lenthetnének az utódoknak. Erre töb­ben azt mondták a kollégák közül: Jézus, Mária, ezt azért nem szabad megcsinálni, mert ha majd sikerül a klónozás, akkor az eltett sejtből föl lehet „támasztani" az elhunytat. Hi­szen ott a testi sejt sejtmagja, azt be­ültethetik egy petesejtbe, és reprodu­kálható lenne az elhunyt illető. Rohanó fantázia - Igaz, hiszen a genetikai állo­mány azonos, mint az egypetéjű ik­reknél.­­ Éppen ez a különbség a klóno­zás és az összes többi módszer kö­zött, hogy így százszázalékosan azo­nos egyedek hozhatók létre - ha sike­rül. - Azért az egypetéjű ikrek sem teljesen azonos emberek... - A genetikai alapképletü­k: G+E/P. A gén (G) adja az adottsá­got, a környezet (E) ezen változtat, és a kettő együtt adja az egyes fenotípu­­sát (P), a megjelenését, azt, amit lá­tok. Nyilván nem mindent a geneti­kai adottság dönt el, de sok mindent csak az. Például a vércsoportot, a szemszínt, bizonyos betegségeket és sorolhatnám tovább. A gén a lehető­séget jelenti. Hogy ez milyen irány­ba, milyen mértékben valósul meg, abba a környezet is beleszól. Az em­ber a központi idegrendszerének olyan magas rendű fejlődésére tett szert, hogy ott már sohasem az egy gén számít, csak a genetikai hajlam.­­ Engedjük szabadjára a fantázi­ánkat. Folyékony nitrogénbe évekig tartósítanak klónozott embriókat, majd kiolvasztva felnőtt egyeddé ne­velik őket. Milyenek lehetnek egy is­mert személy klónozott „ikertestvé­rei"?­­ Tegyük föl, hogy Bartók Bélá­nak kivették volna 10 bélhámsejtjét (általában ezzel kísérleteznek ember­nél), és a magjait beültették volna 10 petesejtbe. Megindítják a fejlődést, és mivel a genetikai állomány 100 százalékig azonos, 10 egypetéjű Bar­tók Béla-iker születik. Kiadjuk őket tíz különböző családba nevelésre. Majdnem biztos, hogy lesz köztük olyan család, ahol nincs zongora, nem zenélnek, nem énekelnek. Az ott felnövő Bartók Bélából sohasem lesz zseni, annak ellenére, hogy kül­sőleg éppen úgy fog kinézni, mint a másik kilenc Bartók Béla. Másik pél­da. Ha József Attila nem tanul meg írni, biztosan nem lett volna költő.­­ Van értelme a most Washing­tonban bejelentett kísérletnek a tudo­mányos érdekességen kívül? - Nem hiszem, hogy ma bármifé­le társadalmilag szükséges oka lenne. Milyen orvosi haszna lehetne? Le­hetséges, hogy az emberiségnek tényleg vannak olyan géniuszai, akik jó lenne, ha újratermelődnének. Nem kellene eleve elzárkózni ettől a lehe­tőségtől sem. Ez most egy tudomá­nyos eredmény, amit úgysem lehetett végigcsinálni, és nem is biztos, hogy embernél ez kivitelezhető. Én azért nem háborodnék föl annyira ezen a lehetőségen. Például el tudom kép­zelni, hogy jó lenne egy új Einstein.­­ A manipuláció során nem sé­rülhet úgy a petesejt, hogy valami maradandó károsodás is „újrater­melődik” ? - Nem hiszem, mert akkor nem fejlődik ki az új egyed, az spontán vetéléshez vezet. Az öröklött beteg­ségek kivédésére pedig majdhogy­nem előnyös ez a módszer, mert egy 50-60 éves embernél már látható, hogy milyen betegségeket hordoz, így az új­­másolatnál­ ez már kiszűr­hető. Én azt hiszem, hogy a kutatók többsége felelősségteljes ember, tud­ják, hogy hol kell megállni. - Ön szerint kell ezekhez a tudo­mányos módszerekhez jogi szabályo­zás? - Biztosan kell. Nekem az is gon­dom, hogy a jogi szabályozás időn­ként teljesen embertelen. Például Magyarországon a lombikbébimód­­szert nem lehet 40 év fölött alkal­mazni, pedig annak a nőnek az lenne az utolsó esélye arra, hogy gyermeke legyen, és akkor mi jó Istent ját­szunk. Az élet kezdete - Visszatérve a klónozásra. Az osztódó sejtek elpusztítását gyilkos­ságnak minősítené? - Azt hiszem, igen. Ahogy meg­indul a petesejt szaporodása, az már élet. Amiben ma eltér a tudomány és a katolikus egyház véleménye, az az, hogy a tudomány az osztódást követő 3. naptól számítja az új életet, nem a megtermékenyítés pillanatától. A klónozásnál is van egy nagyon rövid időszak, amíg meg lehetne vizsgálni, hogy sikerült-e a kísérlet, és addig ta­lán nem számít emberölésnek az osz­tódásnak indult petesejt elpusztítása. De abban a pillanatban, amikor az új egyed genetikai programja beindul, akkor az már egy új élet. Az abortusz tehát egy emberi élet kioltása, mert túl van az említett kritikus harmadik napon. Remélem, száz év múlva szörny­ülködni fognak azon, hogy va­laha 16-20 hetes magzatokat öltek meg. Betiltani az abortuszt nem le­het, mert annak nagyobbak a veszé­lyei. A minősítése egyértelmű: az emberi élet elleni cselekmény. Hankó Ildikó Meddig terjedhet a kutatás szabadsága? Emberi másolatok embriószeleteléssel n / / · <i / ω Szép új világ: Az emberiség története során mindig voltak problémák, amelyeknek megoldása különösképpen izgatta a tudósokat Az aranycsinálás titkának kutatása a kémia számos eredmé­nyéhez vezetett ha aranyhoz nem is juttatta a vegykonyhák szorgos munkásait Nem kevésbé mozgatta meg a gondolko­dó ember fantáziáját az emberi élet keletkezésének miként­je. A „homunkulusz”, a mesterségesen előállított ember már a nagy francia gondolkodó, Diderot munkáiban is megjele­nik, nem is szólva a tudományos fantasztikus könyveknek ezzel a témával foglalkozó sikerlistájáról. Elég, ha A. Huxley „Szép új világijára hivatkozunk, ahol csecsemőgyárakban termelik a kívánt programnak megfelelő emberkéket. Ezek az utópisztikus elképzelések most karnyújtásnyira kerültek, sőt némelyik meg is valósult. Régi vágya az embernek, hogy a természetet megzabo­lázza, saját, előre tervezett céljaira használja fel. A jövő évezred a biológiáé - hangzott és hangzik el nemegyszer. De mivel az ember nemcsak biológiai, hanem társadalmi lény is, bizonyos témák számos etikai kérdést vetnek fö. Nem véletlen, hogy az emberi élet két pontja, az élet indu­lása (a megtermékenyítés) és a befejezése (a halál) körül folyik a legtöbb vita. A biológia tudományának fejlődésé­vel az utóbbiakhoz felzárkóztak a szervátültetésekkel és a génsebészettel kapcsolatos morális, jogi és tudományos ag­godalmak. Hiszen számtalanszor tapasztaltuk a történe­lemben, hogy a tudással nemcsak élni, hanem visszaélni is lehet. Elég, ha a vegyi és baktériumfegyverekre vagy az atomenergiára gondolunk. Egy sugárzó izotóp képes gyó­gyítani, de képes élni is. A természet legtitkosabb műhelyébe 1974-ben avat­koztak be először, amikor egy baktérium örökítőanyagába (DNS) mesterségesen építettek be egy idegen DNS-t és az így manipulált baktériumot arra kényszerítették, hogy az idegen DNS által kiadott utasítást is teljesítse. Igaz, azóta ezen a módon inzulint termeltetnek baktériumokkal, mint egy kis gyárral. A módszernek a gyógyításban is óriási sze­rep jut, hiszen egyre-másra jelennek meg olyan híradások, amelyek szerint öröklődő betegségek genetikai okait tár­ják föl, és ettől már egy lépés lehet a gyógyítás. A legnagyobb vitákat az utóbbi hetekben a George Washington Egyetem kutatócsoportjának bejelentése ka­varta. Dr. Jerry Hall vezetésével laboratóriumi körülmé­nyek között létrehozott emberi embriósejteket válaszottak szét, és ezzel a módszerrel elvileg lehetővé vált 100 százalé­kosan azonos emberi másolatok létrehozása. A híradás szerint tizenhét, néhány sejtből álló embrióval végezték a kísérletet, de csak pár embrió élte meg a hatodik napot, ak­kor már 48 sejtből álltak. A tudósok jelentése szerint a he­tedik napon a klónokat mindenképpen elpusztították vol­na. Kérdés, hogyha tovább végzik a kísérleteket, teljesül­tek volna-e Madách szavai: „Az ember ezt, ha egyszer elle­si, / Vegykonyhájában szintén megteszi. / Te nagy kony­hádba helyezed embered, / S elnézed néki, hogy kontárko­­zsik, / Kotyvaszt, s magát istennek képzeli.” Felrázták a tudományos életet Nem lesz rutinszerű eljárás A nagy vihart kavart emb­riósejtek szétválasztását és a kapott „utód embriók” további osztódását sikeresen végrehaj­tó amerikai kutatócsoport ered­ményéről kérdeztük meg a té­ma kiváló ismerőjének Szabad Jánosnak, a Szent-Györgyi Al­bert Orvostudományi Egyetem professzorának a véleményét. - Mennyiben számít újnak ez az eljárás és mi a lényege? - Az egypetéjű ikrek kép­ződése szép bizonyíték arra, hogy a még csak néhány sejt­ből álló emberi embriók szét­válása spontán is be szokott kö­vetkezni. (A sziámi ikrek eseté­ben tökéletlenül.) Fordított esetekről is van tudomásunk. Élnek olyan emberek, akik két fiatal embrió összeolvadását követően fejlődtek ki. Az ember igazi hermafroditái például egy lány és egy fiú embrió összeolvadása nyomán kép­ződnek. Évek óta ismertek az olyan egerek, amelyek két vagy három embrió „összegyú­rását” követően képződnek. De közismertek a kecske- és a bir­kaembriók összeolvasztásával előállított kimérák.­­ Az állattenyésztők régóta használják az úgynevezett embriószeletelés módszerét ki­emelkedő tulajdonságú állatok szaporítására. Az alkalmas szülőktől származó embriókat vagy kimossák a petevezeték­ből és/vagy a méhűrből, vagy petricsészében állítják elő, mi­után a nőstény hasüregéből izolált petesejteket megtermé­kenyítik a kiválasztott hím spermiumaival. Az embrióda­rabkákat aztán gazdanőstények méhébe ültetik be, ahol kifej­lődhetnek, majd megszülethet­nek.­­ Az emberiőszeletelésnek az az alapja, hogy a még né­hány (4-8) sejtből álló embri­ók sejtjeinek a fejlődési poten­ciálja teljes. Tehát bármelyi­kükből (két-három, progra­mon kívüli sejtosztódás után) ugyanolyan embrió fejlődhet, mint a zigótából. Az embrió testét alkotó sejtek kommuni­kálnak egymással. A fejlődés minden pillanatában „tudják”, hogy hány sejtből állnak. Te­hát ha elveszünk mellőlük sej­teket, pótolják azokat. Ha adunk hozzájuk sejteket, egy vagy két osztódást kihagynak, a fejlődési programjukat át­hangolják. Végeredményben mindkét esetben egyetlen ép utód fog kifejlődni a manipu­lált embrióból. A nyolcnál több sejtből álló embriók sejt­jeiben visszafordíthatatlan változások történnek, egy sejt­ből egész, ép embrió nem nyerhető.­­ Az emberi embriók és sejtjeik viselkedése lényegé­ben azonos például a szarvas­marháéval. Tenyészállatok embrióit vagy azok részeit már sok éve tartják mélyhűtve. Ha ugyanis egy embriószeletből származó tehénről bebizonyo­sodik, hogy az különösen érté­kes tulajdonságú, akkor a fa­gyasztva tárolt testvérszeletek­ből előállítják azokat a testvé­reket, amelyek az egypetéjű ik­rekkel azonos értékűek. A fen­tiek alapján dr. J. Hall eredmé­nyei nem igazán szenzációsak. Arra viszont valóban alkalma­sak, hogy felrázzák a tudomá­nyos világot, erkölcsi, társadal­mi és etikai kérdések egész so­rát vetve fel - Az erkölcsi, társadalmi és etikai kérdéseknek sok sza­kértője van országunkban. Én nem tartozom közéjük. Azt mondom: bár érdekes eljátsza­ni a gondolattal, egyik-másik kérdés mondvacsináltnak tű­nik. Az emberi embriókkal tör­ténő bármilyen cselekmény (mint például az abortusz, a béranyaság, a mesterséges megtermékenyítés) komoly vi­tákat kavart, megnyugtató megoldás nélkül. Az embrió­­szeleteléssel kapcsolatban sem hiszem, hogy más lesz a hely­zet. Biztos vagyok abban, hogy nem lesz rutinszerű eljá­rás az emberi embriók szelete­lése. Mégis vannak esetek, amikor elképzelhetőnek tar­tom. Például ha valaki ikreket szeretne szülni, egy füst alatt letudva a gyermekneveléssel járó gondokat. Érdekes, hogy az anyagi vonzattal senki sem foglalkozott. Érdemes lenne, hiszen roppant költséges eljá­rásról van szó. Én magam a „hagyományos” megoldás hí­ve vagyok. (K. L) (A Time felvitele) * Etikai vihar az Egyesült Államokban Kiszabadult a palack szelleme WASHINGTON - Etikai megfontolásokból fékezhető-e a tudomány fejlődése, a sci-fi­­regényekbe illő elképzelések korlátozhatják-e a tudósok fan­táziáját, s kísérleteit? A kérdés­re a válasz egyelőre egyértel­mű igen. S hogy ilyen határo­zott feleletet lehet adni erre a bizarr felvetésre, annak az oka az a montreali orvosi kong­resszus volt, amelyre a szakér­tőkön kívül senki sem figyelt oda. Ezen a tanácskozáson je­lentette be Jerry Hall, az ameri­kai fővárosban székelő George Washington Egyetem kutatója, hogy laboratóriumi körülmé­nyek között sikerült tizenhét sejtnagyságú embrióból negy­vennyolcat létrehozni. A pró­bálkozás hátterében az egye­tem egyik programja húzódott meg, amely a művi megtermé­kenyítéssel foglalkozott. A The New York Times rob­bantott a sztorival, de az újság figyelmét orvosi körökből hív­ták föl a hírre, amely aztán egy szempillantás alatt bejárta az egész világot. Mitterrand fran­cia elnök elszernyedt, a Vati­kán lapja, a L'Osservatore Ro­mano őrületről írt, de Amerika is felzúdult. Nem felháboro­dott, inkább felszisszent, ször­­nyülködött, s rögvest azon fan­táziáit, hova vezethet mindez. Ha az embriók „másolhatók”, s lefagyaszthatók későbbi hasz­nálatra, akkor egypetéjű ikrek akár többéves különbséggel is megszülethetnek, felhasznál­hatók donornak, sőt még az is elképzelhető, hogy valaki mondjuk a szüleitől származó embriót, vagyis saját ikertest­vérét szüli meg. Jerry Hall és főnöke, Robert Stillmann erre a közjajkiáltásra azonnal vissza­vonulót fújt, talán maga sem számított rá, micsoda etikai és tudományos fantasztikus vitát indít el. Az első lombikbébi megszületése után tizenöt év­vel azonban világméretű etikai csata középpontjába kerültek. Amit tettek, azért Németor­szágban börtönbe kerülhetné­nek. De ilyen jellegű kísérlete­ket folytatni Angliában, Japán­ban vagy Ausztráliában sem szabad, s mint a kollegák ezek­ben az országokban kifejtették, a Montrealban bejelentett fel­fedezés nem felfedezés, nem tudományos szenzáció, a fej­lettebb államokban bárhol le­másolhatnák az embriókat, ha ez nem ütköznék a hatályos tör­vényekbe. Most az Egyesült Államokban is ádáz küzdelem­nek a kibontakozása várható annak érdekében, hogy a kong­resszus tegyen valamit. Ebben az országban ugyanis semmi nem szabályozza az ilyen kísér­leteket, a művi terhességmeg­szakítás olyan ellentmondásos probléma, hogy a honatyák már évek óta elhárítják a fele­lősséget, s nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Legfeljebb nem adnak pénzt olyan kutatá­sokra, amelyek sok szavazót felzaklatnának, ám az embrió­kísérleteket más forrásokból fi­nanszírozzák. Hall és Stillman tevékenységét egyszerűen az egyetemi tanács hagyta jóvá. MÉG CARTER ELNÖK idején létezett egy szövetségi bizottság, amely országos szin­ten igyekezett útmutatást adni etikai ügyekben, de ez a testü­let 1983-ban feloszlott, s most alighanem Clintonnak kellene beavatkoznia. Az amerikai tu­dósok zöme eleve tartózkodott a nemzeti fantáziát megmozga­tó kísérletektől. Hall és Still­man azonban kinyitotta a pa­lackot, amelyből igen barátság­talan szellem lebegett elő. Visszaparancsolni nem lehet, s miután a tudomány a maga ira­mát mégiscsak maga diktálja, most nyilván meg kell nézni, engedélyezhetők-e ilyen kísér­letek, s mi fogadható el moráli­san a művi megtermékenyítés­ben. AZ EGYESÜLT ÁLLA­MOKBAN éppen a művi meg­termékenyítés elterjedésének következtében tízezer lefa­gyasztott embriót (nem kopíro­­zottat) tartanak számon, s tör­vény híján senki sem tudja, hogy ezeknek mi lesz a sorsa. A „tulajdonosok” felmelegít­hetik őket, döntve ekként a ha­lálukról, netán eladhatják a sej­teket? Az Egyesült Államok­ban működnek a szabad piac törvényei, amelyek az etikai megfontolásokat - jegyezte meg a Times magazin - háttér­be szorítják, s ezeket az embri­ókat jelenleg különösebb kö­töttségek nélkül adják és ve­szik. A spermadonorok között Nobel-díjasok is vannak, s nyilván csak idő kérdése, mi­kor kerül fel e listára mondjuk Michael Jordan, az amerikai profi kosárlabdázók koronázat­lan császára. Amerika persze nem lenne Amerika, ha az embrióhírre nem rendeztek volna tiltakozó tüntetést a George Washington Egyetem előtt A Gazdasági Irányzatok Alapítvány vezetője attól fél, hogy ezentúl futósza­lagon állítanak majd elő szu­perembereket A józan többség viszont élesen elutasítja ezt a fantáziálást Blahó Miklós

Next