Magyar Nemzet, 1994. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

Nemzetközi élet Magyar Nemzet­e HÉTFŐ, 1994. január 3. A helyszín London Titkos izraeli—szíriai megbeszélések (Folytatás az I. oldalról) Izrael a Golan-magaslatot az 1967-es júniusi, hatnapos háborúban foglalta el Szíriá­tól. Bennfentesek szerint a megegyezést a tárgyalópart­nerek most kormányaik elé terjesztik. Londoni politikai körök­ben emlékeztetnek: Asszad szíriai elnök a nyilvánosság előtt eddig keményen támadta az izraeli-PFSZ megállapo­dást, és több olyan palesztin és iszlám szervezetet, amely szabotázzsal, terrorcselekmé­nyekkel igyekszik tönkretenni az izraeli-palesztin békét, to­vábbra is damaszkuszi köz­pontokból irányítanak. Ez ki­fejezi a szíriai vezetés ag­godalmát, hogy a PFSZ „kü­­lönbékéje” után szövetséges, vagy pontosabban ütőkártya nélkül marad Izraellel szem­ben. Asszad ugyanakkor azt is mondta az amerikai és a brit külügyminiszternek, hogy vég­eredményben békét akar. Szándékát erősítendő, Clinton amerikai elnök hamarosan Nyugat-Európában találkozik Asszaddal, Hurd brit külügy­miniszter pedig a Közel-Ke­letre utazik. ­ Újabb vérengzés Szarajevóban Felszámolták a szerb vasutassztrájkot ÚJVIDÉK - Szilveszter napján Szarajevóban újabb vé­rengzés történt. Négy ember vesztette életét, sok volt a sebe­sült A hírügynökségek arról tá­jékoztattak, hogy az óév utolsó óráiban a szerbek gránátozták a bosnyák főváros központját. Ka­­radzsics közben azt állítja, mint mindig ilyen esetekben, hogy a muzulmánok lőtték belvárosukat azzal a céllal, hogy a szerbeket befeketítsék. „Újévi ajándék a nemzetközi nézőközönségnek”, mondta a boszniai szerbek vezé­re. Boszniában a szilveszter és újév napja éppen olyan volt, mint a hétköznapok. Véres és kegyetlen. Az új esztendő első napjaiban a háborúzó felek ott folytatták, ahol az óesztendőben abbahagyták, illetve szinte abba sem hagyták. S hogy a jövő sem kecsegtető, bizonyítja Rasim Delic bosnyák parancsnok nyi­latkozata, hogy ha a politikusok nem állapodnak meg, alakulatai folytatják a harcot. Izetbegovic Tudjmant figyelmeztette, hogy nagyon veszélyes lenne a horvát hadsereg közvetlen és nyitt be­avatkozása. Krajisnik boszniai szerb parlamenti elnök pedig tol­mácsolva a „törvényhozás” dön­tését, közölte, hogy nincsen több engedmény a muzulmánoknak. Változott-e valami Boszniában? Jean Cot Unprofor-parancsnok kijelentette, hogy a jövőben nem fogja megengedni a kéksisako­sok megalázását. Az év legvidámabb éjszaká­ja Kis-Jugoszláviában volt ki­mondottan vidám. Az év utolsó napja ugyanis betette az ajtót a jugoszláviaiaknak. Nem volt elegendő készpénz a bankokban, az emberek nem tudtak vásárol­ni, szilveszter délutánján nem fo­gadták el még a (denomiált) készpénzt sem, a csekket még kevésbé, csak márkáért adták azt a kevéske árut. Egyszóval az ün­nepek alatt még inkább nélkü­löztek. Ezt tetézte az áramkorlá­tozás, négyórás kikapcsolások voltak szilveszter estéjén egé­szen kilenc óráig. Tegyük még hozzá a vasutassztrájkot, amely teljesen megbénította a szerbiai vasúti forgalmat, a buszok pedig az üzemanyaghiány miatt nem indíthattak rendkívüli járatokat. Néhol még menetrend szerintit sem. Életbe léptették a határátlé­pési illetéket, ami szintén nem hozta meg az emberek jókedvét. A szegénység és a félelem okoz­ta rossz közhangulat igencsak rá­nyomta a bélyegét az ünnepekre. A polgárok otthon szilveszterez­tek, a vendéglősök nem arattak az év végén. Csak az előkelő he­lyeken mulattak az újgazdagok. A városokat - a fiatalabbak nem is emlékszenek ilyesmire - ki sem díszítették. Gondokkal kí­sérték ki az óesztendőt - soha többé vissza ne térjen! —, de még nagyobb bizonytalansággal kö­szöntött rájuk az új, jóllehet Mi­losevics szerb elnök újévi szóza­tából csak úgy dőlt a lelkes opti­mizmus. Ez volt az egyetlen ta­lán, ami vidámságot vitt a boron­­gós képbe. Gazdasági fellendü­lésről beszélt, a mozgósításról a munkára. A múlt esztendő is eredményes volt az ő megítélése szerint, a lemondások ugyanis meghozták gyümölcsüket, mert sikerült feltételeket teremteni az igazságos békére, a létérdekek megvédésére. S ha így nézzük, az új év már meg is hozta az első ered­ményt: a vasutassztrájkot fel­számolták. Azt nem tudni, hogy eleget tettek-e a munka­­beszüntetők követelésének, de azt igen, hogy a sztrájkbizott­ság vezetőit elvitte a rendőrség. Felróják nekik, hogy éppen az ünnepekre álltak le, s a több ezer polgár nem tudott utazni az ünnepek miatt, vagy váró­termekben, pályaudvarokon re­kedt. Az a vád is érte a sztráj­­kolókat, hogy elégedetlenséget szítottak a rendszer ellen. Sebestyén Imre A kabaré nem nemzeti intézmény BONN - „Az élet szép, olyan szép”, énekli félreis­merhetetlen hangján selypítve egy kazettán Helmut Kohl kancellár, és bámulatra méltó problémaérzékenységről tesz tanúbizonyságot. Kupléjában elsorolja a mai Németorszá­got sújtó valamennyi gondot, a recessziótól a munkanélkü­liségig, a tudatban végbemenő egységfolyamattól a politika vagy inkább a politikacsiná­lók iránti össznépi csömörig. A kazetta egyik kiadásának borítója megszólalásig hason­lít a Bundestag képviselőiből alakult műkedvelő kamaraze­nekar jótékony célból kiadott opuszaira, a szövegből azon­ban hamar kitalálható, hogy talán mégsem maga a kancel­lár e bonni bárd. Az ötlet továbbfejlesztése a „Hurrá, Németország” cí­mű bábfilmsorozat, amelyben a német politika színe-virága vív egymással párnacsata szintű küzdelmet pártállásra való tekintet nélkül, és bizony senkinek sem az erényei áll­nak az előtérben. E „Hurrá” egyébként egy, a magánéle­tükben közismerten kormány­­párti, de amúgy hivatalból kritikus szerkesztők vezette politikai magazin betétjéből nőtte ki magát, s hallatlan népszerű lett. A szövetségi köztársaságban azonban nin­csen olyan nemzeti intéz­ménynek nevezhető és ezért politikai tényezőnek tekinthe­tő kabaré, mint Magyarorszá­gon. Ez két okkal magyaráz­ható. A német demokráciában nincs rá szükség sem a Far­­kasházy-típusú társadalmi kontroll, sem pedig a Kom­­lós-Márton-féle politikai sze­rep funkciójában. Másrészt az ország óriási, és a sok-sok he­lyi kabaré nem tehet szert or­szágos ismertségre. Persze Németországban is bő egy évszázados hagyomá­nyai vannak az irodalmi, majd a politikai-irodalmi kabarénak, amely különösen a két világhá­ború között virágzott Prágától Berlinig, Münchentől Kölnig, vagy éppen Bécstől az antifa­siszta emigráció idejének Amszterdamjáig. A német ka­barékban - akárcsak a tízes-hú­szas évek Magyarországán - a német nyelvű irodalom kima­gasló alakjai jeleskedtek, írók, költők, zeneszerzők, akik nem átallottak kuplét és gúnyverset faragni, de nem is száműzettek ezért a „magas irodalom" pan­teonjából. A műfaj a második világ­háború után fokozatosan el­vesztette jelentőségét, és mára mindinkább a rádió és főleg a televízió szórakoztató műsorai­ba illeszkedik. Mivel az adóál­lomások száma óriási, a felve­vőkészség is szinte korlátlan. Mindez persze 1989-ig csupán Nyugat-Németországra vonat­kozott, a hajdani NDK urai ugyanis a „politikai” kabaré­ban még az „építő kritikát” sem tűrték. Az ügyeskedőket, a resz­­teket, a kispolgáriság kárté­kony képviselőit kellett pellen­gérre állítani, no meg „lemenni az öv alá”. Lipcse vagy Kelet- Berlin miniatűr kabaréi legfel­jebb azzal a kéjes borzongással szolgáltak, hogy kinek-kinek az a gondolat forraszthatta torkára a kacajt, vajon észre­­veszik-e a nagyon elrejtett, nagyon áttételes célzásokat „azok”, akik biztos szintén ott vannak... A hagyományos politikai kabarét német földön manap­ság inkább kisebb társulatok művelik, amelyek sikerültebb műsorai ugyancsak meg-meg­­jelennek a képernyőkön, enél­­kül ugyanis még az országjáró társulatok sem tehetnének szert nagyobb ismertségre. Pedig van közöttük nagyon is elkötelezetten politizáló bő­ven. Mindenesetre még egyet­len bonni vagy tartományi kormány sem rendült meg tő­lük, ezért szájkosarat sem igyekezett húzni rájuk senki. Erre szerencsére lehetőségük sem volna. (J. Gy.) ÚJVIDÉK - A megboldo­gult Jugoszlávia lakosságának van mostanság talán legkeve­sebb oka a nevetésre. S talán legnagyobb szüksége rá. Ha nem is tudnak olyan önfeledten nevetni, mint ahogyan nevetni kell - egyes dolgokat nagyon nehéz a vidám oldaláról megkö­zelíteni —, a humor, a vicc bizto­san nem hiánycikk. De csak há­zi készítésben. Hiánycikk vi­szont a televízióban, a rádióban, vicclapokra, szatirikus kiadvá­nyokra nincsen pénz, a színhá­zak ezt a műfajt most nem mű­velik, pedig például a politikai kabaré soha jobb táptalajra nem lelhetne, mint itt és most. Mujo és Haszo, a naiv bos­nyák átlagpolgár megtestesítői, az egészséges, roppant szelle­mes bosnyák vicc főszereplői nem haltak meg a háborúban. MÉG nem haltak meg, de most már egyre gyakrabban akasztó­fahumor főszereplői. Amikor Szarajevóban úgy­mond csendesebben dörögnek a fegyverek, Mujo kiül egy ki­csit sütkérezni lakásának erké­lyére. Haszo nem tudja mire vélni, hogy egy percig sincs nyugton. Jobbra, balra billeg, hirtelen lehajol, felugrik... - Mire jó ez az akrobáció, Mujo? - Idegesítem az orvlövészt. Szarajevó egyébként a vi­lág legszerencsésebb városa. Nem hiszik? Pedig ott már nincs olyan ház, amelynek ne lenne hét találata. Sajnos nem a lottón! A bosnyák állapotok jó is­merői szerint az utolsó vicc Mujóról és Haszóról úgy kez­dődik majd: Volt egyszer egy Mujo és Haszo... De térjünk vissza egy perc­re a kezdet kezdetére. Kilenc­­venegy nyarán, a Horvátorszá­gi felkelés előestéjén hatalmas felirat jelent meg az eszéki fő­posta épületén: Ez itt Szerbia! Másnapra valaki áthúzta, s fölé írta: Ez itt Horvátország! Har­madnapra ezt is átfirkálták (s ha közben szét nem jöttek) máig ott díszeleg: Ez itt posta! A szellemes falfirkák egyre ritkábbak Szerbiában, s ahogy ritkulnak, úgy szaporodnak a durva, ízletelen feliratok. Bosz­niában a háború sem tudja meg­törni a nép szellemességét, Szer­biában a nyomor, a szankciók, a kilátástalan helyzet azonban megkeserítette, de terjed az ol­csó humor is. A televízió leg­népszerűbb filmsorozata, a Bol­dog emberek (afféle „családi” sorozatfilm, mondjuk, a szerbiai Szabó család) szórakoztatónak szórakoztató, de szellemesnek már alig mondható. Az esztrád­­művészek még humorizálnak. Djordje Balasevics, a népszerű újvidéki énekes nevéhez fűző­dik a találó megjegyzés: Sikerült Vukovárt „földig felszabadíta­ni” (mellesleg az Újvidéken áru­sított baranyai bort is felszabadí­tott bornak nevezik), s tőle szár­mazik az a mondolat is, hogy „a Vajdaságban se tej, se tehén, hogy is lenne ennyi ökör mel­lett”. A népszerű Djokónak per­sze semmi bántódása nem esett, csak éppen alig van most már al­kalma koncertezni. Tehát: bárki bárki számlájára tréfálkozhat, a törvény nem vonja felelősségre. Kész kabaré volt a szerb parlament ülése. Az „élő egye­nesben” közvetített bölcselke­déseket a nép időnként kacag­va, időnként hahotázva kísérte figyelemmel, akár egy bohóza­tot. Maga Milosevics mondta ki végül is, ez a nép nem ilyen parlamentet érdemel. A honatyáknak ugyanis eszükbe sem jutott, hogy esetleg a sorbanállásokról is vitát nyis­sanak. Pedig a sorbanállók talán az a kategória, amely még képes sziporkázni. A szitkozódások, átkozódások hatástalanok, talán a vicc segít. Mesélik, hogy egy belgrádi honpolgár többórás sorbanállás után dühösen elro­han „az édes anyukájához an­nak, aki...” Kisvártatva lihegve jön vissza. Na mi van? Ne kér­dezd. Ott még nagyobb a sor! (Gy. S.) Mujót és Haszót nem ölte meg a háború Szilveszteréjszakai népünnepély Berlinben, a Brandenburgi kapunál (MTI külföldi képszolgálat ( AP) Szilveszteri médiabotrány Romániában BUKAREST­­ A szilvesz­teri ünnepek előestéjén, az 1947-ben kikiáltott Román Köztársaság december 30-i születésnapján - amikor is a fiatal bukaresti népi demokrá­cia, Sztálin sugallatára lemon­dásra kényszerítette I. Mihály román királyt, aki azóta szám­űzetésben és­­ a televízió esti híradója után rövid, de elgon­dolkodtató dokumentumfilmet láthattak a nézők az egész or­szágban. A kormány felkérésé­re készült kazettán párhuzamos képsorokként ismételten válto­gatták egymást Mihály király szovjetek általi, az augusztus 23-i átállásért kijáró kitünteté­sének képsorai Ion Antonescu marsall perének és kivégzésé­nek képsoraival, mintegy azt sugallva a nézőnek, hogy a Hit­­ler-csatlós marsall halálának valamilyen módon a román ki­rály az okozója. A rövid filmet lakonikus szöveg kísérte. Mi­hály király ismét a trónt akarja. Antonescu tábornokot kivé­gezték. Vajon, ki következik? Felháborodást keltett széles körben, hogy a közszolgálati te­levíziót kormánycélokra hasz­nálják. Ennek ellenére a média­tanács megvárja, amíg az ügy­ben hivatalos bejelentés érkezik, s csak azután foglal hivatalosan állást a médiatörvény nyilvánva­ló megsértésével kapcsolatban. A médiabotrányt csak fo­kozta a szilveszteri műsor, ami­vel az állami televízió egyetlen főmű­sora „nyakon öntötte” a nézőket. Az 50 ezer lejes bér­pépti díjjal a tévéstúdióban ren­dezett látványos szilveszteri vacsorára és mulatságra beül­tetett személyek, tévés alkal­mazottak és családjaik egyenes adásban közvetített „szórako­zása” a televízió jelenlegi ve­zetője, a drámaíró Paul Everac fejében született meg, s kivívta a nézők nagy részének osztat­lan ellenszenvét. A monumen­tális giccsnek minősített, ér­dektelen és erőltetett exhibicio­nista mutatvány csak fokozta azt az ellenséges hangulatot, mely a román média körül ki­alakult. Az általános romániai válság hangulatában az élőben közvetített úrhatnámság és lu­xus képei valósággal felháborí­tották a nézőket. Ezzel szemben jó jelnek látszik, hogy szilveszter esté­jén, bár csak bukaresti ható­­sugarúan, beindult egy új füg­getlen román televízióadás, amely 24 órás műsorával máris megszerezte a nézők rokon­­szenvét. Az Antena 1, Bucu­­resti elnevezésű adó, a műszaki botladozások ellenére, máris méltó ellenlábasa a nemzeti te­levíziónak. Cseke Gábor Eldőlt a szemétháború Japán a kutya évében A kutya éve köszöntött Japánra, leg­alábbis az ázsiai naptár szerint. Talán ezért is kaptak lábra azok a találgatások, vajon a mostani esztendő „kutyanehéz" év lesz-e a szigetországban, avagy „kutyajó" idők kö­szöntenek a felkelő nap országára. Kétségtelen, hogy a nadrágszíj szoro­sabbra húzása a gazdasági visszaesés miatt némileg rányomta bélyegét az óév búcsúz­tatására és az újév köszöntésére is, a japán polgárok ugyanis minden korábbinál taka­­rékoskodóbbak voltak. Pedig az óév utolsó napjai a hagyományoknak megfelelően az ajándékozás jegyében teltek, s mindenki apróbb-nagyobb, de most inkább apróbb ajándékkal hálálta meg azt a szívességet, amit az év során bárkitől kapott. Képletesen szólva hatalmas méreteket öltött az óévi nagytakarítás otthon és a hivatalokban, lé­lekben és fizikailag egyaránt. Mindenki úgy igykeketett átlépni az új évbe, hogy ne ma­radjanak rendezetlen dolgai. Az új év első napjaiban azután szinte teljesen megbénult az élet a szigetország­ban. A kutya évének első hetében a japá­nok mindenekelőt­t családi körben szóra­koznak és kikapcsolódnak, a hagyomá­nyoknak megfelelően esznek és isznak, a rizskeksz, a mocsi, valamint a rizsbor, a szaké egyetlen asztalról sem hiányozhat. Szinte huszonnégy órán keresztül élvezik a televíziót, amelyből - csakúgy mint az el­múlt években - hiányzott a politikum. A politikai kabaré egyébként soha nem volt népszerű a szigetországban. Egymást követték viszont a szórakoztatóbbnál szó­rakoztatóbb, képtelenebbnél képtelenebb és nem ritkán bárgyúbbnál bárgyúbb kvíz­műsorok. Az egyik csatornán például újévi szellentőversenyt rendeztek, a hokkaidói győztes Beethoven Sors szimfóniájának néhány akkordjával hengerelt. Egy csator­nával arrébb a rendkívül népszerű Mister Lady sorozat keretében transzvesztiták, az­az férfiakból lett nők versengtek igazi fér­fiak kegyeiért, a másik műsorban két falu rizsből készült kötél húzásában vetélke­dett, míg megint egy másikon kiabálóver­senyt rendeztek, persze a hangerő mellett a tartalom is számított. A politika ezekben a napokban teljes mértékben kiszorult a rá­dióból és a televízióból, s csupán a sajtó­ban kapott helyet, amikor az újságok sorra felidézték az­ elmúlt esztendő legnagyobb szenzációit, köztük a konzervatívok buká­sát, a különböző korrupciós botrányokat, a trónörökös esküvőjét, a júliusi földrengést és a rizspiac megnyitását. Az év végére egyébként eldőlt Japán egyik legnagyobb belháborúja, amely azért folyt, hogy mi le­gyen a szeméttel. Azt ugyanis az állampol­gárok mostanáig hagyományosan egy fe­kete nejlonzsákba a ház elé tették. Tavaly viszont mozgalom indult , és végül győ­zött­­ azért, hogy a szemetet mostantól mindenki a fekete helyett átlátszó fehér zsákba „rejtse”, egyszerűen azért, hogy a korrupció mérgezte társadalomban idén még a szemét terén se legyen takargat­­nivalója. Japán most még pihen, hogy azután az új év második hetétől ismét gőzerővel kez­dődjön meg a munka, a rohanás. Eközben minden jel arra vall, hogy a kutya évében sem köszönt jobb világ a szigetországra, mint amilyen­­ viszonylagos „kutyaélet"­­ az elmúlt esztendőben volt. (p. 1.) KÜLFÖLD ELKESEREDETT HARCOK folytak az új esztendő első nap­jaiban az Azerbajdzsánba ékelt, örmény többségű Karabahban. Újévkor az örmény csapatok 15 harckocsi támogatásával táma­dást indítottak a magát függet­lenné nyilvánított terület déli ré­szén, egy víztározó térségében. A terület északi részén is voltak összecsapások. Az örmények vasárnap hajnalban heves tüzér­ségi tűz alá vettek karabahi azer­bajdzsán települést, illetve Azer­bajdzsán területén lévő falvakat ágyúztak. Összesen több mint hatvanan vesztették életüket, és egy tucat ember megsebesült. AZ ELMÚLT HÓNAPOK legvéresebb összecsapására ke­rült sor a kambodzsai kormány­erők és a vörös khmerek között az új év első napján Kambodzsa Thaifölddel határos vidékén. Heves lövöldözés volt a Kambo­­dzsa északnyugati részén fekvő Poipet közelében: a vörös khme­rek saját irányításuk alá akarják vonni e terület nagy részét. TERRORSZERVEZETEK vállalták magukra annak a gyil­kos merényletnek végrehajtását, amelyet ismeretlen fekete tette­sek hajtottak végre péntekre vir­radó éjszaka egy fokvárosi ven­déglőben. A merénylők behatol­tak a zsúfolt vendéglőbe, ahol főként fiatalok szórakoztak, automata fegyverekből tüzet nyitottak az ott-tartózkodókra. Három fiatal lány és egy férfi meghalt, öt férfi megsebesült a lövöldözésben. A tettesek elme­nekültek a helyszínről. AZ IRÁNI síitizmus konzerva­tív irányzatának vezetője, Ah­med Dzsanati ajatollah a teherá­­ni egyetemen tartott nagymisén élesen bírálta a keresztény társa­dalmakat, amelyeket szerinte a mélységes korrupció hat át, s ki­jelentette: az iszlám meghódítja a keresztény országokat. BŰNSZÖVETKEZET szerve­zésének és vezetésének vádját emelte a lengyel legfőbb ügyészség Wladyslaw Ciaston és Zenon Platek volt belügyi tá­bornokok, a biztonsági szolgálat vezetői ellen. A vádemelés egy­beesik azzal, hogy a varsói vaj­dasági bíróságon végéhez köze­ledik a 80-as évek két vezető belügyi tisztje ügyének tárgyalá­sa, amelyben a Jerzy Popielusz­­ko katolikus pap meggyilkolásá­val végződő akció vezetésével vádolják őket. A két tábornokon kívül öt további volt belügyi funkcionáriust is bíróság elé kí­vánnak állítni. AZ ÚJ ESZTENDŐ első nap­jától kezdve az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsának öt új nem állandó tagállama van: Argentína, a Cseh Köztársaság, Nigéria, Omán és Ruanda, amelyek Ve­­nezuleát, Magyarországot, Ma­rokkót, Japánt és a Zöldfoki-szi­­geteket váltják fel. ÉSZAK-KOREA lehetővé fog­ja tenni, hogy nukleáris létesít­ményeit nemzetközi felügyelet alá helyezzék, nehogy azok meghibásodjanak - közölte a hi­vatalos észak-koreai hírügynök­ség. A jelentés azonban sietett hozzátenni, hogy rendszeres vagy speciális ellenőrzésről nem lehet szó. INDIA és Pakisztán 16 hónapos szünet után vasárnap Iszlámá­bádban ismét megkezdte a tár­gyalásokat a nyugtalan Kasmír tartományról. REKORDOT DÖNTÖTT a most elmúlt évben az amerikai partokra menekült kubaiak szá­ma, közölték amerikai források. 1993-ban több mint 3500-an menekültek a közép-amerikai szigetországból Floridába, az Egyesült Államok déli partvidé­kére. Ez a szám 43 százalékkal több az előző évinél, s a legma­gasabb a rekordot tartó 1980-as esztendő­ óta.

Next