Magyar Nemzet, 1994. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

Nemzetközi élet Magyar Nemzete HÉTFŐ, 1994. január 3. A helyszín London Titkos izraeli—szíriai megbeszélések (Folytatás az I. oldalról) Izrael a Golan-magaslatot az 1967-es júniusi, hatnapos háborúban foglalta el Szíriától. Bennfentesek szerint a megegyezést a tárgyalópartnerek most kormányaik elé terjesztik. Londoni politikai körökben emlékeztetnek: Asszad szíriai elnök a nyilvánosság előtt eddig keményen támadta az izraeli-PFSZ megállapodást, és több olyan palesztin és iszlám szervezetet, amely szabotázzsal, terrorcselekményekkel igyekszik tönkretenni az izraeli-palesztin békét, továbbra is damaszkuszi központokból irányítanak. Ez kifejezi a szíriai vezetés aggodalmát, hogy a PFSZ „különbékéje” után szövetséges, vagy pontosabban ütőkártya nélkül marad Izraellel szemben. Asszad ugyanakkor azt is mondta az amerikai és a brit külügyminiszternek, hogy végeredményben békét akar. Szándékát erősítendő, Clinton amerikai elnök hamarosan Nyugat-Európában találkozik Asszaddal, Hurd brit külügyminiszter pedig a Közel-Keletre utazik. Újabb vérengzés Szarajevóban Felszámolták a szerb vasutassztrájkot ÚJVIDÉK - Szilveszter napján Szarajevóban újabb vérengzés történt. Négy ember vesztette életét, sok volt a sebesült A hírügynökségek arról tájékoztattak, hogy az óév utolsó óráiban a szerbek gránátozták a bosnyák főváros központját. Karadzsics közben azt állítja, mint mindig ilyen esetekben, hogy a muzulmánok lőtték belvárosukat azzal a céllal, hogy a szerbeket befeketítsék. „Újévi ajándék a nemzetközi nézőközönségnek”, mondta a boszniai szerbek vezére. Boszniában a szilveszter és újév napja éppen olyan volt, mint a hétköznapok. Véres és kegyetlen. Az új esztendő első napjaiban a háborúzó felek ott folytatták, ahol az óesztendőben abbahagyták, illetve szinte abba sem hagyták. S hogy a jövő sem kecsegtető, bizonyítja Rasim Delic bosnyák parancsnok nyilatkozata, hogy ha a politikusok nem állapodnak meg, alakulatai folytatják a harcot. Izetbegovic Tudjmant figyelmeztette, hogy nagyon veszélyes lenne a horvát hadsereg közvetlen és nyitt beavatkozása. Krajisnik boszniai szerb parlamenti elnök pedig tolmácsolva a „törvényhozás” döntését, közölte, hogy nincsen több engedmény a muzulmánoknak. Változott-e valami Boszniában? Jean Cot Unprofor-parancsnok kijelentette, hogy a jövőben nem fogja megengedni a kéksisakosok megalázását. Az év legvidámabb éjszakája Kis-Jugoszláviában volt kimondottan vidám. Az év utolsó napja ugyanis betette az ajtót a jugoszláviaiaknak. Nem volt elegendő készpénz a bankokban, az emberek nem tudtak vásárolni, szilveszter délutánján nem fogadták el még a (denomiált) készpénzt sem, a csekket még kevésbé, csak márkáért adták azt a kevéske árut. Egyszóval az ünnepek alatt még inkább nélkülöztek. Ezt tetézte az áramkorlátozás, négyórás kikapcsolások voltak szilveszter estéjén egészen kilenc óráig. Tegyük még hozzá a vasutassztrájkot, amely teljesen megbénította a szerbiai vasúti forgalmat, a buszok pedig az üzemanyaghiány miatt nem indíthattak rendkívüli járatokat. Néhol még menetrend szerintit sem. Életbe léptették a határátlépési illetéket, ami szintén nem hozta meg az emberek jókedvét. A szegénység és a félelem okozta rossz közhangulat igencsak rányomta a bélyegét az ünnepekre. A polgárok otthon szilvesztereztek, a vendéglősök nem arattak az év végén. Csak az előkelő helyeken mulattak az újgazdagok. A városokat - a fiatalabbak nem is emlékszenek ilyesmire - ki sem díszítették. Gondokkal kísérték ki az óesztendőt - soha többé vissza ne térjen! —, de még nagyobb bizonytalansággal köszöntött rájuk az új, jóllehet Milosevics szerb elnök újévi szózatából csak úgy dőlt a lelkes optimizmus. Ez volt az egyetlen talán, ami vidámságot vitt a borongós képbe. Gazdasági fellendülésről beszélt, a mozgósításról a munkára. A múlt esztendő is eredményes volt az ő megítélése szerint, a lemondások ugyanis meghozták gyümölcsüket, mert sikerült feltételeket teremteni az igazságos békére, a létérdekek megvédésére. S ha így nézzük, az új év már meg is hozta az első eredményt: a vasutassztrájkot felszámolták. Azt nem tudni, hogy eleget tettek-e a munkabeszüntetők követelésének, de azt igen, hogy a sztrájkbizottság vezetőit elvitte a rendőrség. Felróják nekik, hogy éppen az ünnepekre álltak le, s a több ezer polgár nem tudott utazni az ünnepek miatt, vagy várótermekben, pályaudvarokon rekedt. Az a vád is érte a sztrájkolókat, hogy elégedetlenséget szítottak a rendszer ellen. Sebestyén Imre A kabaré nem nemzeti intézmény BONN - „Az élet szép, olyan szép”, énekli félreismerhetetlen hangján selypítve egy kazettán Helmut Kohl kancellár, és bámulatra méltó problémaérzékenységről tesz tanúbizonyságot. Kupléjában elsorolja a mai Németországot sújtó valamennyi gondot, a recessziótól a munkanélküliségig, a tudatban végbemenő egységfolyamattól a politika vagy inkább a politikacsinálók iránti össznépi csömörig. A kazetta egyik kiadásának borítója megszólalásig hasonlít a Bundestag képviselőiből alakult műkedvelő kamarazenekar jótékony célból kiadott opuszaira, a szövegből azonban hamar kitalálható, hogy talán mégsem maga a kancellár e bonni bárd. Az ötlet továbbfejlesztése a „Hurrá, Németország” című bábfilmsorozat, amelyben a német politika színe-virága vív egymással párnacsata szintű küzdelmet pártállásra való tekintet nélkül, és bizony senkinek sem az erényei állnak az előtérben. E „Hurrá” egyébként egy, a magánéletükben közismerten kormánypárti, de amúgy hivatalból kritikus szerkesztők vezette politikai magazin betétjéből nőtte ki magát, s hallatlan népszerű lett. A szövetségi köztársaságban azonban nincsen olyan nemzeti intézménynek nevezhető és ezért politikai tényezőnek tekinthető kabaré, mint Magyarországon. Ez két okkal magyarázható. A német demokráciában nincs rá szükség sem a Farkasházy-típusú társadalmi kontroll, sem pedig a Komlós-Márton-féle politikai szerep funkciójában. Másrészt az ország óriási, és a sok-sok helyi kabaré nem tehet szert országos ismertségre. Persze Németországban is bő egy évszázados hagyományai vannak az irodalmi, majd a politikai-irodalmi kabarénak, amely különösen a két világháború között virágzott Prágától Berlinig, Münchentől Kölnig, vagy éppen Bécstől az antifasiszta emigráció idejének Amszterdamjáig. A német kabarékban - akárcsak a tízes-húszas évek Magyarországán - a német nyelvű irodalom kimagasló alakjai jeleskedtek, írók, költők, zeneszerzők, akik nem átallottak kuplét és gúnyverset faragni, de nem is száműzettek ezért a „magas irodalom" panteonjából. A műfaj a második világháború után fokozatosan elvesztette jelentőségét, és mára mindinkább a rádió és főleg a televízió szórakoztató műsoraiba illeszkedik. Mivel az adóállomások száma óriási, a felvevőkészség is szinte korlátlan. Mindez persze 1989-ig csupán Nyugat-Németországra vonatkozott, a hajdani NDK urai ugyanis a „politikai” kabaréban még az „építő kritikát” sem tűrték. Az ügyeskedőket, a reszteket, a kispolgáriság kártékony képviselőit kellett pellengérre állítani, no meg „lemenni az öv alá”. Lipcse vagy Kelet- Berlin miniatűr kabaréi legfeljebb azzal a kéjes borzongással szolgáltak, hogy kinek-kinek az a gondolat forraszthatta torkára a kacajt, vajon észreveszik-e a nagyon elrejtett, nagyon áttételes célzásokat „azok”, akik biztos szintén ott vannak... A hagyományos politikai kabarét német földön manapság inkább kisebb társulatok művelik, amelyek sikerültebb műsorai ugyancsak meg-megjelennek a képernyőkön, enélkül ugyanis még az országjáró társulatok sem tehetnének szert nagyobb ismertségre. Pedig van közöttük nagyon is elkötelezetten politizáló bőven. Mindenesetre még egyetlen bonni vagy tartományi kormány sem rendült meg tőlük, ezért szájkosarat sem igyekezett húzni rájuk senki. Erre szerencsére lehetőségük sem volna. (J. Gy.) ÚJVIDÉK - A megboldogult Jugoszlávia lakosságának van mostanság talán legkevesebb oka a nevetésre. S talán legnagyobb szüksége rá. Ha nem is tudnak olyan önfeledten nevetni, mint ahogyan nevetni kell - egyes dolgokat nagyon nehéz a vidám oldaláról megközelíteni —, a humor, a vicc biztosan nem hiánycikk. De csak házi készítésben. Hiánycikk viszont a televízióban, a rádióban, vicclapokra, szatirikus kiadványokra nincsen pénz, a színházak ezt a műfajt most nem művelik, pedig például a politikai kabaré soha jobb táptalajra nem lelhetne, mint itt és most. Mujo és Haszo, a naiv bosnyák átlagpolgár megtestesítői, az egészséges, roppant szellemes bosnyák vicc főszereplői nem haltak meg a háborúban. MÉG nem haltak meg, de most már egyre gyakrabban akasztófahumor főszereplői. Amikor Szarajevóban úgymond csendesebben dörögnek a fegyverek, Mujo kiül egy kicsit sütkérezni lakásának erkélyére. Haszo nem tudja mire vélni, hogy egy percig sincs nyugton. Jobbra, balra billeg, hirtelen lehajol, felugrik... - Mire jó ez az akrobáció, Mujo? - Idegesítem az orvlövészt. Szarajevó egyébként a világ legszerencsésebb városa. Nem hiszik? Pedig ott már nincs olyan ház, amelynek ne lenne hét találata. Sajnos nem a lottón! A bosnyák állapotok jó ismerői szerint az utolsó vicc Mujóról és Haszóról úgy kezdődik majd: Volt egyszer egy Mujo és Haszo... De térjünk vissza egy percre a kezdet kezdetére. Kilencvenegy nyarán, a Horvátországi felkelés előestéjén hatalmas felirat jelent meg az eszéki főposta épületén: Ez itt Szerbia! Másnapra valaki áthúzta, s fölé írta: Ez itt Horvátország! Harmadnapra ezt is átfirkálták (s ha közben szét nem jöttek) máig ott díszeleg: Ez itt posta! A szellemes falfirkák egyre ritkábbak Szerbiában, s ahogy ritkulnak, úgy szaporodnak a durva, ízletelen feliratok. Boszniában a háború sem tudja megtörni a nép szellemességét, Szerbiában a nyomor, a szankciók, a kilátástalan helyzet azonban megkeserítette, de terjed az olcsó humor is. A televízió legnépszerűbb filmsorozata, a Boldog emberek (afféle „családi” sorozatfilm, mondjuk, a szerbiai Szabó család) szórakoztatónak szórakoztató, de szellemesnek már alig mondható. Az esztrádművészek még humorizálnak. Djordje Balasevics, a népszerű újvidéki énekes nevéhez fűződik a találó megjegyzés: Sikerült Vukovárt „földig felszabadítani” (mellesleg az Újvidéken árusított baranyai bort is felszabadított bornak nevezik), s tőle származik az a mondolat is, hogy „a Vajdaságban se tej, se tehén, hogy is lenne ennyi ökör mellett”. A népszerű Djokónak persze semmi bántódása nem esett, csak éppen alig van most már alkalma koncertezni. Tehát: bárki bárki számlájára tréfálkozhat, a törvény nem vonja felelősségre. Kész kabaré volt a szerb parlament ülése. Az „élő egyenesben” közvetített bölcselkedéseket a nép időnként kacagva, időnként hahotázva kísérte figyelemmel, akár egy bohózatot. Maga Milosevics mondta ki végül is, ez a nép nem ilyen parlamentet érdemel. A honatyáknak ugyanis eszükbe sem jutott, hogy esetleg a sorbanállásokról is vitát nyissanak. Pedig a sorbanállók talán az a kategória, amely még képes sziporkázni. A szitkozódások, átkozódások hatástalanok, talán a vicc segít. Mesélik, hogy egy belgrádi honpolgár többórás sorbanállás után dühösen elrohan „az édes anyukájához annak, aki...” Kisvártatva lihegve jön vissza. Na mi van? Ne kérdezd. Ott még nagyobb a sor! (Gy. S.) Mujót és Haszót nem ölte meg a háború Szilveszteréjszakai népünnepély Berlinben, a Brandenburgi kapunál (MTI külföldi képszolgálat ( AP) Szilveszteri médiabotrány Romániában BUKAREST A szilveszteri ünnepek előestéjén, az 1947-ben kikiáltott Román Köztársaság december 30-i születésnapján - amikor is a fiatal bukaresti népi demokrácia, Sztálin sugallatára lemondásra kényszerítette I. Mihály román királyt, aki azóta száműzetésben és a televízió esti híradója után rövid, de elgondolkodtató dokumentumfilmet láthattak a nézők az egész országban. A kormány felkérésére készült kazettán párhuzamos képsorokként ismételten váltogatták egymást Mihály király szovjetek általi, az augusztus 23-i átállásért kijáró kitüntetésének képsorai Ion Antonescu marsall perének és kivégzésének képsoraival, mintegy azt sugallva a nézőnek, hogy a Hitler-csatlós marsall halálának valamilyen módon a román király az okozója. A rövid filmet lakonikus szöveg kísérte. Mihály király ismét a trónt akarja. Antonescu tábornokot kivégezték. Vajon, ki következik? Felháborodást keltett széles körben, hogy a közszolgálati televíziót kormánycélokra használják. Ennek ellenére a médiatanács megvárja, amíg az ügyben hivatalos bejelentés érkezik, s csak azután foglal hivatalosan állást a médiatörvény nyilvánvaló megsértésével kapcsolatban. A médiabotrányt csak fokozta a szilveszteri műsor, amivel az állami televízió egyetlen főműsora „nyakon öntötte” a nézőket. Az 50 ezer lejes bérpépti díjjal a tévéstúdióban rendezett látványos szilveszteri vacsorára és mulatságra beültetett személyek, tévés alkalmazottak és családjaik egyenes adásban közvetített „szórakozása” a televízió jelenlegi vezetője, a drámaíró Paul Everac fejében született meg, s kivívta a nézők nagy részének osztatlan ellenszenvét. A monumentális giccsnek minősített, érdektelen és erőltetett exhibicionista mutatvány csak fokozta azt az ellenséges hangulatot, mely a román média körül kialakult. Az általános romániai válság hangulatában az élőben közvetített úrhatnámság és luxus képei valósággal felháborították a nézőket. Ezzel szemben jó jelnek látszik, hogy szilveszter estéjén, bár csak bukaresti hatósugarúan, beindult egy új független román televízióadás, amely 24 órás műsorával máris megszerezte a nézők rokonszenvét. Az Antena 1, Bucuresti elnevezésű adó, a műszaki botladozások ellenére, máris méltó ellenlábasa a nemzeti televíziónak. Cseke Gábor Eldőlt a szemétháború Japán a kutya évében A kutya éve köszöntött Japánra, legalábbis az ázsiai naptár szerint. Talán ezért is kaptak lábra azok a találgatások, vajon a mostani esztendő „kutyanehéz" év lesz-e a szigetországban, avagy „kutyajó" idők köszöntenek a felkelő nap országára. Kétségtelen, hogy a nadrágszíj szorosabbra húzása a gazdasági visszaesés miatt némileg rányomta bélyegét az óév búcsúztatására és az újév köszöntésére is, a japán polgárok ugyanis minden korábbinál takarékoskodóbbak voltak. Pedig az óév utolsó napjai a hagyományoknak megfelelően az ajándékozás jegyében teltek, s mindenki apróbb-nagyobb, de most inkább apróbb ajándékkal hálálta meg azt a szívességet, amit az év során bárkitől kapott. Képletesen szólva hatalmas méreteket öltött az óévi nagytakarítás otthon és a hivatalokban, lélekben és fizikailag egyaránt. Mindenki úgy igykeketett átlépni az új évbe, hogy ne maradjanak rendezetlen dolgai. Az új év első napjaiban azután szinte teljesen megbénult az élet a szigetországban. A kutya évének első hetében a japánok mindenekelőtt családi körben szórakoznak és kikapcsolódnak, a hagyományoknak megfelelően esznek és isznak, a rizskeksz, a mocsi, valamint a rizsbor, a szaké egyetlen asztalról sem hiányozhat. Szinte huszonnégy órán keresztül élvezik a televíziót, amelyből - csakúgy mint az elmúlt években - hiányzott a politikum. A politikai kabaré egyébként soha nem volt népszerű a szigetországban. Egymást követték viszont a szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb, képtelenebbnél képtelenebb és nem ritkán bárgyúbbnál bárgyúbb kvízműsorok. Az egyik csatornán például újévi szellentőversenyt rendeztek, a hokkaidói győztes Beethoven Sors szimfóniájának néhány akkordjával hengerelt. Egy csatornával arrébb a rendkívül népszerű Mister Lady sorozat keretében transzvesztiták, azaz férfiakból lett nők versengtek igazi férfiak kegyeiért, a másik műsorban két falu rizsből készült kötél húzásában vetélkedett, míg megint egy másikon kiabálóversenyt rendeztek, persze a hangerő mellett a tartalom is számított. A politika ezekben a napokban teljes mértékben kiszorult a rádióból és a televízióból, s csupán a sajtóban kapott helyet, amikor az újságok sorra felidézték az elmúlt esztendő legnagyobb szenzációit, köztük a konzervatívok bukását, a különböző korrupciós botrányokat, a trónörökös esküvőjét, a júliusi földrengést és a rizspiac megnyitását. Az év végére egyébként eldőlt Japán egyik legnagyobb belháborúja, amely azért folyt, hogy mi legyen a szeméttel. Azt ugyanis az állampolgárok mostanáig hagyományosan egy fekete nejlonzsákba a ház elé tették. Tavaly viszont mozgalom indult , és végül győzött azért, hogy a szemetet mostantól mindenki a fekete helyett átlátszó fehér zsákba „rejtse”, egyszerűen azért, hogy a korrupció mérgezte társadalomban idén még a szemét terén se legyen takargatnivalója. Japán most még pihen, hogy azután az új év második hetétől ismét gőzerővel kezdődjön meg a munka, a rohanás. Eközben minden jel arra vall, hogy a kutya évében sem köszönt jobb világ a szigetországra, mint amilyen viszonylagos „kutyaélet" az elmúlt esztendőben volt. (p. 1.) KÜLFÖLD ELKESEREDETT HARCOK folytak az új esztendő első napjaiban az Azerbajdzsánba ékelt, örmény többségű Karabahban. Újévkor az örmény csapatok 15 harckocsi támogatásával támadást indítottak a magát függetlenné nyilvánított terület déli részén, egy víztározó térségében. A terület északi részén is voltak összecsapások. Az örmények vasárnap hajnalban heves tüzérségi tűz alá vettek karabahi azerbajdzsán települést, illetve Azerbajdzsán területén lévő falvakat ágyúztak. Összesen több mint hatvanan vesztették életüket, és egy tucat ember megsebesült. AZ ELMÚLT HÓNAPOK legvéresebb összecsapására került sor a kambodzsai kormányerők és a vörös khmerek között az új év első napján Kambodzsa Thaifölddel határos vidékén. Heves lövöldözés volt a Kambodzsa északnyugati részén fekvő Poipet közelében: a vörös khmerek saját irányításuk alá akarják vonni e terület nagy részét. TERRORSZERVEZETEK vállalták magukra annak a gyilkos merényletnek végrehajtását, amelyet ismeretlen fekete tettesek hajtottak végre péntekre virradó éjszaka egy fokvárosi vendéglőben. A merénylők behatoltak a zsúfolt vendéglőbe, ahol főként fiatalok szórakoztak, automata fegyverekből tüzet nyitottak az ott-tartózkodókra. Három fiatal lány és egy férfi meghalt, öt férfi megsebesült a lövöldözésben. A tettesek elmenekültek a helyszínről. AZ IRÁNI síitizmus konzervatív irányzatának vezetője, Ahmed Dzsanati ajatollah a teheráni egyetemen tartott nagymisén élesen bírálta a keresztény társadalmakat, amelyeket szerinte a mélységes korrupció hat át, s kijelentette: az iszlám meghódítja a keresztény országokat. BŰNSZÖVETKEZET szervezésének és vezetésének vádját emelte a lengyel legfőbb ügyészség Wladyslaw Ciaston és Zenon Platek volt belügyi tábornokok, a biztonsági szolgálat vezetői ellen. A vádemelés egybeesik azzal, hogy a varsói vajdasági bíróságon végéhez közeledik a 80-as évek két vezető belügyi tisztje ügyének tárgyalása, amelyben a Jerzy Popieluszko katolikus pap meggyilkolásával végződő akció vezetésével vádolják őket. A két tábornokon kívül öt további volt belügyi funkcionáriust is bíróság elé kívánnak állítni. AZ ÚJ ESZTENDŐ első napjától kezdve az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt új nem állandó tagállama van: Argentína, a Cseh Köztársaság, Nigéria, Omán és Ruanda, amelyek Venezuleát, Magyarországot, Marokkót, Japánt és a Zöldfoki-szigeteket váltják fel. ÉSZAK-KOREA lehetővé fogja tenni, hogy nukleáris létesítményeit nemzetközi felügyelet alá helyezzék, nehogy azok meghibásodjanak - közölte a hivatalos észak-koreai hírügynökség. A jelentés azonban sietett hozzátenni, hogy rendszeres vagy speciális ellenőrzésről nem lehet szó. INDIA és Pakisztán 16 hónapos szünet után vasárnap Iszlámábádban ismét megkezdte a tárgyalásokat a nyugtalan Kasmír tartományról. REKORDOT DÖNTÖTT a most elmúlt évben az amerikai partokra menekült kubaiak száma, közölték amerikai források. 1993-ban több mint 3500-an menekültek a közép-amerikai szigetországból Floridába, az Egyesült Államok déli partvidékére. Ez a szám 43 százalékkal több az előző évinél, s a legmagasabb a rekordot tartó 1980-as esztendő óta.