Magyar Nemzet, 1994. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

Gazdaság HÉTFŐ, 1994. január 3­­0 Magyar Nemzet A spórolásnak sok oka van Kell-e félni Indiától? Indiától természetesen Semmi félnivalónk nin­csen. Dr. Ékes Ildikó köz­gazdász, a Szakszerveze­tek Gazdaság- és Társa­dalomkutató Intézetének osztályvezetője azonban attól tart, hogy hosszabb távon nálunk is kialakul­hat az India-szindróma: fent egy szűk jómódú ré­teg, alatta elszegényedett milliók. A lakossági meg­takarítások jelenlegi ala­kulása ugyanis megítélése szerint ezt vetíti előre. Ezek a megtakarítások ugyanis - mint lapunkban is beszámoltunk róla - a legfris­sebb összegzések szerint no­vemberben, a nyáron tapasztalt meglehetősen nagy visszaesés után, megint valamelyest növe­kedtek. Csakhogy nehezen kö­rülhatárolható, vajon meddig terjed eme bizonyos, megtaka­rítani képes réteg, és egyáltalán a lakosság terhelhetősége. Statisztika és valóság - Vajon nem félő-e - kér­deztük az ismert kutatótól -, hogy az országot övező gazda­sági szorítások enyhítésére me­­gintcsak a lakosság terheinek növelését választja majd a kor­mányzat? - De, sajnos igen - vála­szolta. - Hosszú évek óta meg­figyelhető, hogy akár a megta­karítások, akár a fogyasztás emelkedik (bár az utóbbira esz­tendők óta nem volt példa), a mindenkori kormány számára jó hivatkozási alap: a lakosság terhei, lám, még fokozhatók. Az embereknek még van miből alább adniuk. Ha pedig nem ezt mutatják a statisztikák, akkor azok rosszak.­­ Valóban rosszak a sta­tisztikák? - Inkább úgy mondanám: gyakori eset, hogy a kapott ada­tokat rosszul kezelik, alkalmaz­zák. Megdöbbentő, hogy sok­szor szakemberek sem ismerik a számok igazi tartalmát, lénye­gét. De vannak olyanok is, akik számára egyszerűbb látszatje­lenségeket kiragadni a saját ér­veik alátámasztására, és ezek­ből felületes következtetéseket levonni, ahelyett, hogy utána járnának a dolgoknak.­­Akárhogy forgatjuk azon­ban a számokat, azok a lakos­sági megtakarítások növekedé­séről beszélnek. Nem így látja?­­ Dehogynem, csak na­gyon fontosnak tartom, hogy nézzünk a számok mögé. Egy­értelmű ugyanis, hogy a jöve­delmek erőteljesen differenciá­lódtak Magyarországon az utóbbi néhány esztendőben. Ennek pedig az a következmé­nye, hogy a lakosság növekvő hányada már semmit nem tu­d félretenni, egy szűk réteg pedig egyre többet. Ez az utóbbi pe­dig kiegyenlíti, sőt túl is kom­penzálhatja az előbbit. Vagyis: a bankszámlákon nő az összeg, csak éppen rohamosan fogy a félretenni képesek száma, így egyre kevesebb embernek van egyre több pénze. A bankszám­lák hízásából tehát óriási téve­dés volna olyanféle következ­tetést levonni, hogy az egész lakosság él jobban. Nőhetnek-e a terhek? - A megtakarítások növe­kedésének egyébként sok más oka és motivációja is lehet. Egyetért ezzel? - Igen, ez így van. Aki te­heti, az például megpróbál lé­pést tartani az inflációval, és a korábbinál többet megtakaríta­ni, így a számláján valamivel több van ugyan, ám ez reálér­tékben semmivel sem több a korábbinál, ha a pénzromlást hozzászámítjuk. Ugyancsak az infláció törvényszerű kísérője­lensége, hogy a kamatokat is előbb-utóbb némileg emelni kell, ez is vastagítja a bank­számlákon lévő összegeket. De hadd hívjam fel a figyelmet még egy jelenségre: vannak olyan értékpapírok, amelyek­ből a lakosság is, a vállalkozók is vásárolhatnak, és vannak olyan időszakok, amikor a vál­lalkozók kedvezőbbnek ítélik, ha értékpapírokba fektetik a pénzüket. Mivel pedig képte­lenség elválasztani, ki mennyi értékpapírt vásárolt, az egész a lakossági megtakarítások nö­vekedésének tűnik. Ehhez kell számítani, hogy a környező or­szágokból még mindig sokan hozzák hozzánk megtakarítá­saikat, mert itt nagyobb bizton­ságban tudják. Igaz, azt sem le­het pontosan tudni, hány ma­gyar állampolgár helyezi ki tő­kéjét nyugati bankokba. Ez a tétel a magasabb jövedelműek­nél minden bizonnyal nő.­ - Milyen területen „jósol­ja" a lakossági terhek lehetsé­ges növelését? - Nem titok, hogy a nem­zetközi pénzügyi szervezetek a szociális kiadások lefaragását szorgalmazzák. Ha nőnek a megtakarítások, jobban él a la­kosság, akkor elfogadhatónak tűnik a fizetett szolgáltatások növelése az egészségügyben vagy az oktatásban. Pedig sze­rintem fejlettségünkhöz mérten egyáltalán nem magas a szo­ciális kiadások részaránya. Ál­talában a kevésbé fejlett tőkés országokhoz szoktak hasonlí­tani bennünket ebben a vonat­kozásban. Csakhogy ezek az országok délen vannak, így az­tán teljesen más a fogyasztás, a kiadások szerkezete. Hogy csak egy példát említsek: az ott élőknek nem kell a jövedel­mükből fűtésre költeniük. Íror­szág azonban, amellyel ez az összevetés szerintem a legreá­lisabb, a GDP-ből, vagyis a bruttó nemzeti össztermékből ugyanakkora részt költ szociá­lis célokra, mint mi. Nem szól­va arról, hogy nálunk bérben is kevesebbet kap kézhez a mun­kavállaló, mint a fejlett nyuga­ton, ahol az érvek szerint ki­sebbek a szociális kiadások. Ott a GDP mintegy hetven szá­zaléka visszakerül az emberek­hez bér formájában, míg ná­lunk ez az arány a legutóbbi méréskor hatvan százalék alatt volt. Ilyen bérek mellett illúzió azt feltételezni, hogy az embe­rek a negyvenévi kötelező tár­sadalombiztosítás után egy csapásra képesek gondoskodni magukról, biztosítási megtaka­rítások formájában. Az ala­csony bérek másik oldala, vagy ha úgy tetszik, hátulütője, hogy jogosak a társadalombiztosítás panaszai: valóban képtelen fenntartani magát a befolyó összegekből, pedig a tb-elvo­­nás mértéke nálunk köztudot­tan párját ritkítóan magas. Ala­csony bér után kevés kerül a tb kasszájába is. - Megítélése szerint ho­gyan reagálna a lakosság az esetleges újabb megszorítá­sokra? - Egyre többen mennek ki a rejtett gazdaságba, hogy megszerezzék a plusz jövedel­met, amire életszíntjük tartásá­hoz szükségük van. Ez egyben azt is jelenti, hogy a bruttó nemzeti termék egyre nagyobb hányada tűnik el, válik kont­­rollálhatatlanná, és kevesebb befizetést könyvelhet majd el a társadalombiztosítás is. Aki vi­szont nem tud külön keresetre szert tenni, úgy fog spórolni, ahogy tud. Nem megy orvos­hoz, csak, ha viszik. Amikor pedig már súlyosabb állapot­ban van valaki, drágább a gyógyszer, az esetleges műtét is, mint azok esetében, akik idejében fordulnak orvoshoz. Mindez tehát hosszú távú gon­dokat vet fel, akárcsak a másik lehetséges megoldás: minél rö­­videbb ideig iskoláztatni a gyereket. Ebben a lehetséges spórolási esetben a képzetlen munkaerő nagyobb aránya ugyancsak később bosszulja meg magát. Újabb megszorítások - ilyen súlyosnak ítéli a la­kosság helyzetét? - Nincs vészhelyzet, ezt túlzás volna állítani. De az is biztos, hogy nincs rózsás jö­vőképe senkinek. Hadd tegyem hozzá: a megtakarítások bi­zonytalan jövőkép esetén álta­lában nőni szoktak, mert aki teheti, tartalékol, hogy lehető­leg később se kelljen egy általa még elfogadhatónak ítélt színt alá mennie. Ez tehát emocionális elem. Ezért hang­súlyozni szeretném, hogy a la­kosság megtakarításait ezek­nél inkább befolyásolják, ala­kítják a közgazdasági szükség­­szerűségek, mint például az inflációs nyomás. Hogy meny­nyire terhelhető tovább a la­kosság, azt teljes pontossággal sosem lehet megmondani. Az azonban félő, hogy az egyéni védekező reflexek, a háztartá­sok szintjén jelentkező kis tor­zulások hosszú távon nem jó felé viszik az egész gazdasá­got. Más szóval: miközben ki­ki racionális döntést hoz a maga szintjén, mindez össze­sítve az egész gazdaságra néz­ve irracionális eredményt hozhat. Ezért tartok a beveze­tőben említett India-szindró­­mától. - Milyen kiutat lát? - Mivel már hetven száza­lék körül járnak a centralizált pénzek, az állam felelőssége az elosztásban egyre nagyobb. Ami pedig a következő kor­mányt illeti: bármilyen össze­tételű legyen, nem számítha­tunk rá, hogy csökkenteni fogja a lakosság terheit, gazdasági beszorítottsága miatt. Legfel­jebb kisebb mértékben növeli majd azokat. Varga Zsuzsa Fábry János rajza Az idei év nagy kérdése vállalkozói szemmel Mit (nem) ismer fel a politika? Remény, bizakodás s megannyi fenntartás, szorongás tölti el a gazdasági élet szereplőit minden új év kezdetén, ami az elmúlt időszakban rendszerint elégedetlenségbe, csalódottságba ment át az egyes esztendők végére. Leg­alábbis a honi vállalkozói kör hangulatváltását ez jel­lemzi évek óta. A gazdasági környezet, amelyben idén kell megküzdeniük létükért a vállalkozó szelleműeknek többé-kevésbé ismertté vált napjainkra. Mint Szűcs György, az Iposz Magyar Kézműves Kamara elnöke mondja, szembe kell nézni a tényekkel: a mai szellem­ben született szabályozók három évvel ezelőtt sem vál­tak be... Hogy ezek után mégis mit várnak a vállalkozá­sok az új esztendőtől? - erről kérdeztük az elnököt. Az Iposz nagy remények­kel néz az 1994-es év elé - szögezte le Szűcs György. A gazdasági érdekképviselet ab­ban bízik, hogy a tavaly ősszel nyilvánosságra hozott gazda­ságpolitikai téziseit - amely­ben az egyéni magánvállalko­zások, szorosabban véve az iparban tevékenykedők tapasz­talatait, javaslatait foglalták össze - a pártok gazdasági programjaik kidolgozásakor fi­gyelembe veszik, így ajánlá­saik az eddiginél nagyobb mértékben kerülnek megvaló­sításra. Erre nagy szükség len­ne, hiszen az új adó- és adó­­igazgatási törvények szemlé­letmódja nem azt tükrözi, hogy recesszió van a gazdaságban, hanem azt, hogy a költségveté­si bevételek azért maradnak el a kívánatos szinttől, mert a vállalkozások nem akarnak eleget tenni a költségvetési el­várásoknak. Ugyanakkor az Iposz elnöke elégedettséggel emeli ki az 1994-es esztendő legnagyobb pozitívumát. Ne­vezetesen az új jogszabályok végre elismerik a magyar gaz­daság legkisebb, de egyenlő partnerének az egyéni céget azáltal, hogy ezek a vállalko­zások is a társasági adó alanyai lehetnek. Összességében azonban bo­rúlátóak a honi vállalkozók az idei év kilátásait illetően, hi­szen tavaly olyan törvénykezé­si gyakorlatok és gazdasági fo­lyamatok indultak el a gazda­ságban, amelyek - ha folyta­tódnak - Szűcs György szerint nem a kibontakozás irányába viszik a gazdálkodást. Teljesen szétzilálódhat a gazdaság - szögezte le az elnök -, ha bár­mikor, év közben is változtat­ják a gazdálkodást, a jövede­­lemtermelő képességet közvet­lenül befolyásoló törvényeket, attól függően, hogy éppen mi­ként alakul a költségvetés helyzete. Utalt itt a pótköltség­vetésre, illetve az áfa-törvény módosítására. A kormányzati elképzelések arra utalnak, hogy tovább csökken a lakos­sági fizetőképes kereslet, s a gazdaság szempontjából elen­gedhetetlen élénk beruházási hajlam még mindig várat ma­gára. De ha mindez kedvezőb­ben is alakulna, addig nem le­het sok jót várni, amíg nem érezhetők azok a jelek, ame­lyek a stabilitást segítenék elő. Ezért 1994-et nem érzi kedve­zőbbnek az Iposz-elnök a ko­rábbi éveknél. Mint mondja: a vállalkozások stabilitást, ki­számíthatóságot és jövedelme­zőséget várnak a gazdasági sza­bályozástól, az országos gaz­daságpolitikától pedig olyan nagy projekteket, amelyek kapcsán a magyar vállalkozá­sok fel tudnak készülni arra, hogy technikailag és minőség­ben csatlakozni tudjanak Euró­pához. Nem az a cél, hogy a kényszervállalkozások száma gyarapodjon az országban. Nem szabad bedőlni a vállal­kozásbarátságot hirdető szóla­moknak, azt kell elérni, hogy a vállalkozások színterére lépők kellő felkészültséggel, szak­mai ismeretekkel rendelkez­zenek, valós gazdasági el­képzelésekre alapítsanak vál­lalkozást. Az összes szabályozásbeli elemnek arra kell irányulnia, hogy az egyéni és társas vállal­kozások jövedelemtermelő ké­pessége fokozódjon. Ehhez azt várják az új esztendőtől, hogy tevékenységük során lehetősé­get kapjanak tartalékképzésre, technikai megújulásra irányu­ló beruházások végrehajtására. Ezt csupán banki hitelből meg­oldani képtelenség, azzal csak kiegészítő forrásként lehet szá­molni. Szeretnénk, ha a politikai élet szereplői, a döntéshozók elhinnék, hogy a gazdasági élet szereplői - utalt az Iposz elnök a kilenc nagy gazdasági érdek-képviseleti szervezetre - világosan látják, hogy az adott területen milyen lehető­ségek vannak arra, hogy a be­ruházást, a termelést és a jöve­delmezőséget fokozó intézke­dések szülessenek. A döntést természetesen a parlamentnek kell meghoznia, a honatyák­nak kell választaniuk a külön­böző javaslatok között, de az nem engedhető meg, hogy tel­jesen új, az érdekképviseletek­kel nem egyeztetett döntések szülessenek. A jövőtől azt vár­ják, hogy az új gazdasági ka­marai rendszer kialakításának megkezdése után a törvényben foglalt egyeztetési, törvény­előkészítési mechanizmusok érvényesítésével a gazdaság terhelését figyelembe vevő reális tervek fognak születni, nem pedig olyanok, amelyek csak növelik a kintlévősége­ket. Erre jó esély kínálkozik, hiszen a kamarai törvény egyik fejezete lényegében az érdekvédelmi törvényt pótol­va olyan egyeztetési mecha­nizmust ír elő az államigazga­tás, az önkormányzatok, a ka­marák, illetve a munkaadói ér­dekképviseletek bevonásával, amely lehetővé teszi, hogy megjelenjen egy markáns mun­kaadói érdekképviselet, vilá­gosan elkülönüljenek egymás­tól a munkavállalói és munka­adói érdekek. Ez az időszak a választások miatt inkább az év második felére tolódik át, de már most felhívják a pártok fi­gyelmét, hogy a programjaik kialakításakor a lehető legna­gyobb mértékben vegyék fi­gyelembe a gazdasági érdek­­képviseletek ajánlásait. Hi­szen tudomásul kell végre venni, hogy az összes többi el­képzelés megvalósítása attól függ, hogy a finanszírozás megoldható lesz-e. Az idei év nagy kérdése, hogy mindezt felismeri-e a politika, s meny­nyire ad neki szabad teret. Nemzetgazdasági politika meg­alkotása nélkül 1994-ben már nem lehet tovább lépni. Mindennek következtében az Iposz továbbra is kitart amellett, hogy februárban a parlament az elsők között fo­gadja el a gazdasági kamarák­ról szóló törvényt, hiszen an­nak hiányában nem indulhat el a valós bevételekre alapozott költségvetési tervek időszaka, amely alapja lehet az állam­­háztartási reformnak is, nem utolsósorban Európához való csatlakozásunknak. (fiist) Peremartoni műtrágya, ahogy a piac kéri Nyereséggel gyártott és ér­tékesített műtrágyát 1993-ban a felszámolás alatt lévő Peremar­toni Vegyipari Vállalat egyik üzemének új tulajdonosa, a Transzcenter Kft. - adta hírül az MTI. Mielőtt az egy esztendőn át „alvó” gépeket, berendezése­ket fölélesztették, milliókat köl­töttek a felújításra, karbantar­tásra, és módosították a korábbi gyártmányt is. Az újraindítás óta olyan összetett műtrágyát állítanak elő, amelynek mindhá­rom komponense - a foszfor, a kálium és a nitrogén - szükség szerinti arányban változtatható. Megkezdték az egyes növé­nyek speciális talajtáplálékának előállítását is, a Balaton-felvidé­­ki szőlőkhöz például magas ká­liumtartalmú, a bakonyi burgo­nyákhoz pedig magas nitrogén­­tartalmú műtrágyát kínálnak. Egy év alatt összesen 70 ezer ton­nányi gyártmány hagyta el az üzemet, ebből 20 ezer tonnát az osztrák és német piacra szállítot­tak. A peremartoni műtrágya­­gyárban a nyolcvanas években 260 ezer tonna termék készült, ám ez a teljesítmény kezdettől túlméretezett volt. Annak idején az üzemben mintegy 500 főnyi gárda dolgozott, ma az évi het­venezer tonnás műtrágyagyár­tást és az -értékesítést összesen tíz mérnök és közgazdász irá­nyítja, a könyvelést hatan látják el - akik saját feladataik mellett még bérmunkát is vállalnak -, a termelésben 160-an dolgoznak, de ebben benne vannak az ipar­vasút üzemeltetői is. Az újjáéledő műtrágyagyár kilátásai igen jók, a kft. elnyerve az OMFB pályázatát, kedvez­ményes, 30 milliós hitelhez ju­tott, így 1994-ben megkezdik a speciális cukorrépa-műtrágya elő­állítását is. Ez a talajtáplálék me­laszt és alginitet is tartalmaz majd. Zajacz István ügyvezető igazgató szerint a termelésük néhány év alatt felfuthat évi 150 ezer tonnáig, így növelhetik a foglalkoztatottak számát is. EGY VILÁGRA NYITOTT KAPU 35 célállomás 4 kontinensen Új Business Class szolgáltatás!­ Menetrendszerű járatok kétszer egy héten, hétfőn és pénteken BUDAPESTRŐL BUKARESTBE. Budapestről indul 15.10-kor, Bukarestbe érkezik 17.35-kor. Bukarestből indul 9.50-kor, Budapestre érkezik 10.20-kor. Kitűnő összeköttetés a következő városokkal: Bangkok, Dubai, Kuvait, New York. Január közepén megnyílik mmM ROMANIAN AIR TRANSPORT városi irodája, Budapest VIII. ker., Üllői út 16/B. Telefon: 133-8194, 113-9434, 166-9684. SITA telex: BUDTORO

Next