Magyar Nemzet, 1994. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
Gazdaság HÉTFŐ, 1994. január 30 Magyar Nemzet A spórolásnak sok oka van Kell-e félni Indiától? Indiától természetesen Semmi félnivalónk nincsen. Dr. Ékes Ildikó közgazdász, a Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézetének osztályvezetője azonban attól tart, hogy hosszabb távon nálunk is kialakulhat az India-szindróma: fent egy szűk jómódú réteg, alatta elszegényedett milliók. A lakossági megtakarítások jelenlegi alakulása ugyanis megítélése szerint ezt vetíti előre. Ezek a megtakarítások ugyanis - mint lapunkban is beszámoltunk róla - a legfrissebb összegzések szerint novemberben, a nyáron tapasztalt meglehetősen nagy visszaesés után, megint valamelyest növekedtek. Csakhogy nehezen körülhatárolható, vajon meddig terjed eme bizonyos, megtakarítani képes réteg, és egyáltalán a lakosság terhelhetősége. Statisztika és valóság - Vajon nem félő-e - kérdeztük az ismert kutatótól -, hogy az országot övező gazdasági szorítások enyhítésére megintcsak a lakosság terheinek növelését választja majd a kormányzat? - De, sajnos igen - válaszolta. - Hosszú évek óta megfigyelhető, hogy akár a megtakarítások, akár a fogyasztás emelkedik (bár az utóbbira esztendők óta nem volt példa), a mindenkori kormány számára jó hivatkozási alap: a lakosság terhei, lám, még fokozhatók. Az embereknek még van miből alább adniuk. Ha pedig nem ezt mutatják a statisztikák, akkor azok rosszak. Valóban rosszak a statisztikák? - Inkább úgy mondanám: gyakori eset, hogy a kapott adatokat rosszul kezelik, alkalmazzák. Megdöbbentő, hogy sokszor szakemberek sem ismerik a számok igazi tartalmát, lényegét. De vannak olyanok is, akik számára egyszerűbb látszatjelenségeket kiragadni a saját érveik alátámasztására, és ezekből felületes következtetéseket levonni, ahelyett, hogy utána járnának a dolgoknak.Akárhogy forgatjuk azonban a számokat, azok a lakossági megtakarítások növekedéséről beszélnek. Nem így látja? Dehogynem, csak nagyon fontosnak tartom, hogy nézzünk a számok mögé. Egyértelmű ugyanis, hogy a jövedelmek erőteljesen differenciálódtak Magyarországon az utóbbi néhány esztendőben. Ennek pedig az a következménye, hogy a lakosság növekvő hányada már semmit nem tud félretenni, egy szűk réteg pedig egyre többet. Ez az utóbbi pedig kiegyenlíti, sőt túl is kompenzálhatja az előbbit. Vagyis: a bankszámlákon nő az összeg, csak éppen rohamosan fogy a félretenni képesek száma, így egyre kevesebb embernek van egyre több pénze. A bankszámlák hízásából tehát óriási tévedés volna olyanféle következtetést levonni, hogy az egész lakosság él jobban. Nőhetnek-e a terhek? - A megtakarítások növekedésének egyébként sok más oka és motivációja is lehet. Egyetért ezzel? - Igen, ez így van. Aki teheti, az például megpróbál lépést tartani az inflációval, és a korábbinál többet megtakarítani, így a számláján valamivel több van ugyan, ám ez reálértékben semmivel sem több a korábbinál, ha a pénzromlást hozzászámítjuk. Ugyancsak az infláció törvényszerű kísérőjelensége, hogy a kamatokat is előbb-utóbb némileg emelni kell, ez is vastagítja a bankszámlákon lévő összegeket. De hadd hívjam fel a figyelmet még egy jelenségre: vannak olyan értékpapírok, amelyekből a lakosság is, a vállalkozók is vásárolhatnak, és vannak olyan időszakok, amikor a vállalkozók kedvezőbbnek ítélik, ha értékpapírokba fektetik a pénzüket. Mivel pedig képtelenség elválasztani, ki mennyi értékpapírt vásárolt, az egész a lakossági megtakarítások növekedésének tűnik. Ehhez kell számítani, hogy a környező országokból még mindig sokan hozzák hozzánk megtakarításaikat, mert itt nagyobb biztonságban tudják. Igaz, azt sem lehet pontosan tudni, hány magyar állampolgár helyezi ki tőkéjét nyugati bankokba. Ez a tétel a magasabb jövedelműeknél minden bizonnyal nő. - Milyen területen „jósolja" a lakossági terhek lehetséges növelését? - Nem titok, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek a szociális kiadások lefaragását szorgalmazzák. Ha nőnek a megtakarítások, jobban él a lakosság, akkor elfogadhatónak tűnik a fizetett szolgáltatások növelése az egészségügyben vagy az oktatásban. Pedig szerintem fejlettségünkhöz mérten egyáltalán nem magas a szociális kiadások részaránya. Általában a kevésbé fejlett tőkés országokhoz szoktak hasonlítani bennünket ebben a vonatkozásban. Csakhogy ezek az országok délen vannak, így aztán teljesen más a fogyasztás, a kiadások szerkezete. Hogy csak egy példát említsek: az ott élőknek nem kell a jövedelmükből fűtésre költeniük. Írország azonban, amellyel ez az összevetés szerintem a legreálisabb, a GDP-ből, vagyis a bruttó nemzeti össztermékből ugyanakkora részt költ szociális célokra, mint mi. Nem szólva arról, hogy nálunk bérben is kevesebbet kap kézhez a munkavállaló, mint a fejlett nyugaton, ahol az érvek szerint kisebbek a szociális kiadások. Ott a GDP mintegy hetven százaléka visszakerül az emberekhez bér formájában, míg nálunk ez az arány a legutóbbi méréskor hatvan százalék alatt volt. Ilyen bérek mellett illúzió azt feltételezni, hogy az emberek a negyvenévi kötelező társadalombiztosítás után egy csapásra képesek gondoskodni magukról, biztosítási megtakarítások formájában. Az alacsony bérek másik oldala, vagy ha úgy tetszik, hátulütője, hogy jogosak a társadalombiztosítás panaszai: valóban képtelen fenntartani magát a befolyó összegekből, pedig a tb-elvonás mértéke nálunk köztudottan párját ritkítóan magas. Alacsony bér után kevés kerül a tb kasszájába is. - Megítélése szerint hogyan reagálna a lakosság az esetleges újabb megszorításokra? - Egyre többen mennek ki a rejtett gazdaságba, hogy megszerezzék a plusz jövedelmet, amire életszíntjük tartásához szükségük van. Ez egyben azt is jelenti, hogy a bruttó nemzeti termék egyre nagyobb hányada tűnik el, válik kontrollálhatatlanná, és kevesebb befizetést könyvelhet majd el a társadalombiztosítás is. Aki viszont nem tud külön keresetre szert tenni, úgy fog spórolni, ahogy tud. Nem megy orvoshoz, csak, ha viszik. Amikor pedig már súlyosabb állapotban van valaki, drágább a gyógyszer, az esetleges műtét is, mint azok esetében, akik idejében fordulnak orvoshoz. Mindez tehát hosszú távú gondokat vet fel, akárcsak a másik lehetséges megoldás: minél rövidebb ideig iskoláztatni a gyereket. Ebben a lehetséges spórolási esetben a képzetlen munkaerő nagyobb aránya ugyancsak később bosszulja meg magát. Újabb megszorítások - ilyen súlyosnak ítéli a lakosság helyzetét? - Nincs vészhelyzet, ezt túlzás volna állítani. De az is biztos, hogy nincs rózsás jövőképe senkinek. Hadd tegyem hozzá: a megtakarítások bizonytalan jövőkép esetén általában nőni szoktak, mert aki teheti, tartalékol, hogy lehetőleg később se kelljen egy általa még elfogadhatónak ítélt színt alá mennie. Ez tehát emocionális elem. Ezért hangsúlyozni szeretném, hogy a lakosság megtakarításait ezeknél inkább befolyásolják, alakítják a közgazdasági szükségszerűségek, mint például az inflációs nyomás. Hogy menynyire terhelhető tovább a lakosság, azt teljes pontossággal sosem lehet megmondani. Az azonban félő, hogy az egyéni védekező reflexek, a háztartások szintjén jelentkező kis torzulások hosszú távon nem jó felé viszik az egész gazdaságot. Más szóval: miközben kiki racionális döntést hoz a maga szintjén, mindez összesítve az egész gazdaságra nézve irracionális eredményt hozhat. Ezért tartok a bevezetőben említett India-szindrómától. - Milyen kiutat lát? - Mivel már hetven százalék körül járnak a centralizált pénzek, az állam felelőssége az elosztásban egyre nagyobb. Ami pedig a következő kormányt illeti: bármilyen összetételű legyen, nem számíthatunk rá, hogy csökkenteni fogja a lakosság terheit, gazdasági beszorítottsága miatt. Legfeljebb kisebb mértékben növeli majd azokat. Varga Zsuzsa Fábry János rajza Az idei év nagy kérdése vállalkozói szemmel Mit (nem) ismer fel a politika? Remény, bizakodás s megannyi fenntartás, szorongás tölti el a gazdasági élet szereplőit minden új év kezdetén, ami az elmúlt időszakban rendszerint elégedetlenségbe, csalódottságba ment át az egyes esztendők végére. Legalábbis a honi vállalkozói kör hangulatváltását ez jellemzi évek óta. A gazdasági környezet, amelyben idén kell megküzdeniük létükért a vállalkozó szelleműeknek többé-kevésbé ismertté vált napjainkra. Mint Szűcs György, az Iposz Magyar Kézműves Kamara elnöke mondja, szembe kell nézni a tényekkel: a mai szellemben született szabályozók három évvel ezelőtt sem váltak be... Hogy ezek után mégis mit várnak a vállalkozások az új esztendőtől? - erről kérdeztük az elnököt. Az Iposz nagy reményekkel néz az 1994-es év elé - szögezte le Szűcs György. A gazdasági érdekképviselet abban bízik, hogy a tavaly ősszel nyilvánosságra hozott gazdaságpolitikai téziseit - amelyben az egyéni magánvállalkozások, szorosabban véve az iparban tevékenykedők tapasztalatait, javaslatait foglalták össze - a pártok gazdasági programjaik kidolgozásakor figyelembe veszik, így ajánlásaik az eddiginél nagyobb mértékben kerülnek megvalósításra. Erre nagy szükség lenne, hiszen az új adó- és adóigazgatási törvények szemléletmódja nem azt tükrözi, hogy recesszió van a gazdaságban, hanem azt, hogy a költségvetési bevételek azért maradnak el a kívánatos szinttől, mert a vállalkozások nem akarnak eleget tenni a költségvetési elvárásoknak. Ugyanakkor az Iposz elnöke elégedettséggel emeli ki az 1994-es esztendő legnagyobb pozitívumát. Nevezetesen az új jogszabályok végre elismerik a magyar gazdaság legkisebb, de egyenlő partnerének az egyéni céget azáltal, hogy ezek a vállalkozások is a társasági adó alanyai lehetnek. Összességében azonban borúlátóak a honi vállalkozók az idei év kilátásait illetően, hiszen tavaly olyan törvénykezési gyakorlatok és gazdasági folyamatok indultak el a gazdaságban, amelyek - ha folytatódnak - Szűcs György szerint nem a kibontakozás irányába viszik a gazdálkodást. Teljesen szétzilálódhat a gazdaság - szögezte le az elnök -, ha bármikor, év közben is változtatják a gazdálkodást, a jövedelemtermelő képességet közvetlenül befolyásoló törvényeket, attól függően, hogy éppen miként alakul a költségvetés helyzete. Utalt itt a pótköltségvetésre, illetve az áfa-törvény módosítására. A kormányzati elképzelések arra utalnak, hogy tovább csökken a lakossági fizetőképes kereslet, s a gazdaság szempontjából elengedhetetlen élénk beruházási hajlam még mindig várat magára. De ha mindez kedvezőbben is alakulna, addig nem lehet sok jót várni, amíg nem érezhetők azok a jelek, amelyek a stabilitást segítenék elő. Ezért 1994-et nem érzi kedvezőbbnek az Iposz-elnök a korábbi éveknél. Mint mondja: a vállalkozások stabilitást, kiszámíthatóságot és jövedelmezőséget várnak a gazdasági szabályozástól, az országos gazdaságpolitikától pedig olyan nagy projekteket, amelyek kapcsán a magyar vállalkozások fel tudnak készülni arra, hogy technikailag és minőségben csatlakozni tudjanak Európához. Nem az a cél, hogy a kényszervállalkozások száma gyarapodjon az országban. Nem szabad bedőlni a vállalkozásbarátságot hirdető szólamoknak, azt kell elérni, hogy a vállalkozások színterére lépők kellő felkészültséggel, szakmai ismeretekkel rendelkezzenek, valós gazdasági elképzelésekre alapítsanak vállalkozást. Az összes szabályozásbeli elemnek arra kell irányulnia, hogy az egyéni és társas vállalkozások jövedelemtermelő képessége fokozódjon. Ehhez azt várják az új esztendőtől, hogy tevékenységük során lehetőséget kapjanak tartalékképzésre, technikai megújulásra irányuló beruházások végrehajtására. Ezt csupán banki hitelből megoldani képtelenség, azzal csak kiegészítő forrásként lehet számolni. Szeretnénk, ha a politikai élet szereplői, a döntéshozók elhinnék, hogy a gazdasági élet szereplői - utalt az Iposz elnök a kilenc nagy gazdasági érdek-képviseleti szervezetre - világosan látják, hogy az adott területen milyen lehetőségek vannak arra, hogy a beruházást, a termelést és a jövedelmezőséget fokozó intézkedések szülessenek. A döntést természetesen a parlamentnek kell meghoznia, a honatyáknak kell választaniuk a különböző javaslatok között, de az nem engedhető meg, hogy teljesen új, az érdekképviseletekkel nem egyeztetett döntések szülessenek. A jövőtől azt várják, hogy az új gazdasági kamarai rendszer kialakításának megkezdése után a törvényben foglalt egyeztetési, törvényelőkészítési mechanizmusok érvényesítésével a gazdaság terhelését figyelembe vevő reális tervek fognak születni, nem pedig olyanok, amelyek csak növelik a kintlévőségeket. Erre jó esély kínálkozik, hiszen a kamarai törvény egyik fejezete lényegében az érdekvédelmi törvényt pótolva olyan egyeztetési mechanizmust ír elő az államigazgatás, az önkormányzatok, a kamarák, illetve a munkaadói érdekképviseletek bevonásával, amely lehetővé teszi, hogy megjelenjen egy markáns munkaadói érdekképviselet, világosan elkülönüljenek egymástól a munkavállalói és munkaadói érdekek. Ez az időszak a választások miatt inkább az év második felére tolódik át, de már most felhívják a pártok figyelmét, hogy a programjaik kialakításakor a lehető legnagyobb mértékben vegyék figyelembe a gazdasági érdekképviseletek ajánlásait. Hiszen tudomásul kell végre venni, hogy az összes többi elképzelés megvalósítása attól függ, hogy a finanszírozás megoldható lesz-e. Az idei év nagy kérdése, hogy mindezt felismeri-e a politika, s menynyire ad neki szabad teret. Nemzetgazdasági politika megalkotása nélkül 1994-ben már nem lehet tovább lépni. Mindennek következtében az Iposz továbbra is kitart amellett, hogy februárban a parlament az elsők között fogadja el a gazdasági kamarákról szóló törvényt, hiszen annak hiányában nem indulhat el a valós bevételekre alapozott költségvetési tervek időszaka, amely alapja lehet az államháztartási reformnak is, nem utolsósorban Európához való csatlakozásunknak. (fiist) Peremartoni műtrágya, ahogy a piac kéri Nyereséggel gyártott és értékesített műtrágyát 1993-ban a felszámolás alatt lévő Peremartoni Vegyipari Vállalat egyik üzemének új tulajdonosa, a Transzcenter Kft. - adta hírül az MTI. Mielőtt az egy esztendőn át „alvó” gépeket, berendezéseket fölélesztették, milliókat költöttek a felújításra, karbantartásra, és módosították a korábbi gyártmányt is. Az újraindítás óta olyan összetett műtrágyát állítanak elő, amelynek mindhárom komponense - a foszfor, a kálium és a nitrogén - szükség szerinti arányban változtatható. Megkezdték az egyes növények speciális talajtáplálékának előállítását is, a Balaton-felvidéki szőlőkhöz például magas káliumtartalmú, a bakonyi burgonyákhoz pedig magas nitrogéntartalmú műtrágyát kínálnak. Egy év alatt összesen 70 ezer tonnányi gyártmány hagyta el az üzemet, ebből 20 ezer tonnát az osztrák és német piacra szállítottak. A peremartoni műtrágyagyárban a nyolcvanas években 260 ezer tonna termék készült, ám ez a teljesítmény kezdettől túlméretezett volt. Annak idején az üzemben mintegy 500 főnyi gárda dolgozott, ma az évi hetvenezer tonnás műtrágyagyártást és az -értékesítést összesen tíz mérnök és közgazdász irányítja, a könyvelést hatan látják el - akik saját feladataik mellett még bérmunkát is vállalnak -, a termelésben 160-an dolgoznak, de ebben benne vannak az iparvasút üzemeltetői is. Az újjáéledő műtrágyagyár kilátásai igen jók, a kft. elnyerve az OMFB pályázatát, kedvezményes, 30 milliós hitelhez jutott, így 1994-ben megkezdik a speciális cukorrépa-műtrágya előállítását is. Ez a talajtáplálék melaszt és alginitet is tartalmaz majd. Zajacz István ügyvezető igazgató szerint a termelésük néhány év alatt felfuthat évi 150 ezer tonnáig, így növelhetik a foglalkoztatottak számát is. EGY VILÁGRA NYITOTT KAPU 35 célállomás 4 kontinensen Új Business Class szolgáltatás! Menetrendszerű járatok kétszer egy héten, hétfőn és pénteken BUDAPESTRŐL BUKARESTBE. Budapestről indul 15.10-kor, Bukarestbe érkezik 17.35-kor. Bukarestből indul 9.50-kor, Budapestre érkezik 10.20-kor. Kitűnő összeköttetés a következő városokkal: Bangkok, Dubai, Kuvait, New York. Január közepén megnyílik mmM ROMANIAN AIR TRANSPORT városi irodája, Budapest VIII. ker., Üllői út 16/B. Telefon: 133-8194, 113-9434, 166-9684. SITA telex: BUDTORO