Magyar Nemzet, 1994. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

2 Magyar Nemzet Nemzetközi élet KEDD, 1994. február 1. AKADÁLYTALANUL, NYUGODTAN ÉS BIZTONSÁGBAN fejlődhet a romániai magyar kisebbség, jogai azonosak valamennyi román állampolgáréval - állította Ion Iliescu a lengyel Rzeczpospolita című lapnak adott interjújában. A román elnök szerint az egyetlen, amit elvárnak a nemzetiségektől, az az, hogy legyenek Románia lojális állampolgárai, és tartsák be az ország törvényeit. A magyar-román viszonnyal kapcsolatban Iliescu hangoztatta, hogy a magyar kormány tudomására hozták: nyugtalanítónak találják egyes politikai erők szélsőséges megnyilatkozásait, amelyek „aláássák” a status quót a térségben, és különleges jogokat követelnek a romániai magyar kisebbségnek. Az államfő leszögezte, hogy Bukarest nem támogatja a területi autonómia megadásának a gondolatát egyetlen kisebbségnek sem. Mindennek ellenére Iliescu jónak minősítette a román-magyar kapcsolatokat, különösen a gazdaság terén, és annak a reményének adott hangot, hogy a problémák reális megközelítése lehetővé teszi a kölcsönösen elfogadható megoldást. A MEGKÉRDEZETTEK TÖBBSÉGE lehetségesnek tartotta a fasiszták oroszországi hatalomra kerülését. Ez derült ki a független NTV tévétársaság Itogi című műsorában közölt közvélemény-kutatás adataiból. A felmérés szerint a válaszolók 41 százaléka tartotta lehetségesnek a fasiszták hatalomra kerülését, 37 százalék viszont kizárta azt. Eközben a műsorban olyan filmbejátszások voltak láthatók, amelyeken az orosz szélsőjobb vezére, Vlagyimir Zsirinovszkij elvonult az orosz fasiszta Barkasov-gárdisták sorfala előtt. Közben a jelenleg Belgrádban tartózkodó Zsirinovszkij egy sajtóértekezleten azt állította, hogy új nemzedék születik Oroszországban, és, mint mondta, pártja a legerősebb tömörülés. Egy francia lapnak nyilatkozva pedig azt hangoztatta, hogy a maga részéről teljes mértékben átrajzolná Közép-Kelet-Európa térképét. De nemcsak Oroszországét, hanem az egész világét is, kifejtette ugyanis, hogy „egy napon nagy Németország, egy új Oroszország és India entente-ot fog képezni, és akkor nem lesz több probléma a világban”. A szélsőséges párt vezetője szerint India és Oroszország Ázsiában Kínát fogja semlegesíteni, Oroszország és Németország Európát ellenőrizhetné, Oroszország és a balkáni államok pedig meg fogják oldani a problémákat a Balkánon. IRÁNYVÁLTÁSRA készül Oroszország - legalábbis a Die Welt szerint Bonnban ez a benyomás alakult ki. A tekintetélyes német lap ennek alátámasztására azt hozta fel, hogy az orosz kormány előnyben részesíti a hadiipar támogatását. Kozirjev külügyminiszter visszatér a befolyási övezetek cári-sztálini politikájához, és folyik Ukrajna tudatos destabilizálása. Az Egyesült Államoknak és Nyugat-Európának nincs távlati keleti politikája, és dogmának számít az az állítás, hogy az oroszországi reformok visszafordíthatatlanok. A Die Welt szerint Clinton Moszkvában biankó csekket állított ki az orosz befolyási politikára. Az amerikai elnök az „Ororszország mindenekelőtt” tétel mellett kötelezte el magát, miközben a közép-európaiakat a levegős békepartnerséggel tartják távol a NATO-tól. (P. L.) Az oroszbarát Meskov a Krím első elnöke sagát, vagy pedig Oroszországhoz való csatlakozását, azt Meskov nem részletezte. Most a legfontosabb - hangsúlyozta, a köztársaság lakossága életszínvonalának a javítása, s a hírek szerint már hozzá is látott leendő kormánya megalakításához, holott hivatalos beiktatásáig erre még várnia kell. Jurij Meskovot különben hétfő reggel, választási győzelmén kívül, egy másik kellemes meglepetés is érte. A félsziget egyik vállalkozója egy fehér személygépkocsival ajándékozta meg, mivel, úgymond, a köztársaság elnökének a rangra is feltétlenül adnia kell. A krími tatárok vezetői viszont óvatosságra intenek, és határozott lépéseket várnak Kijevtől. A RUH népi mozgalom elnöksége pedig Leonyid Kravcsuk és az állam vezetésének vereségeként értékeli a történteket, amiért könnyen meglehet, hangzik a nyilatkozatuk, hogy a politikai helyzet kiéleződésével, a félszigeten élő nemzetiségek közötti konfliktusok elmérgeződésével kell majd fizetniük. (székely) UNGVÁR - A hétfőn közzétett eredmények szerint a Köztársasági Párt színeiben indult Jurij Meskov lett az Ukrajnához tartozó Krím Köztársaság első elnöke. A vasárnap megtartott választást a két héttel ezelőtti első fordulóhoz hasonlóan ezúttal is rendkívül nagy aktivitás jellemezte, hiszen a névjegyzékbe vett állampolgároknak több mint 75 százaléka járult az urnák elé. Megismételte akkori fölényét és meggyőző sikerét a Moszkvabarát erőket képviselő Meskov is, aki a szavazásban részt vevők több mint 72 százalékának támogatását szerezte meg, míg ellenfele, Nyikolaj Bagrovot, a köztársaság legfelső tanácsának elnökét, az urnákhoz járulóknak alig valamivel több mint 23 százaléka támogatta. Meskov és környezete hétfőn tehát már teljes joggal ünnepelt, s az új elnök már első örömittasan tett nyilatkozatában megerősítette, hogy a félsziget politikai státusának kérdéséről rendezendő népszavazást feltétlenül megtartják. Erre szerinte a március 27-én tartandó, idő előtti ukrán parlamenti választásokkal egy időben kellene sort keríteni. Hogy ez konkrétan mit is jelent majd, Krím teljes önálló- !Az Ukrajnához tartozó Krími Köztársaság lakosságának száma 2,5 millió, abból 70% orosz nemzetiségű, területe 25.500 km. A területet 1954-ben Hruscsov szakította Oroszország történelmi területéből, s ajándékozta autonóm területként rendeleti úton isrV LETTORSZÁG A Krím-félsziget 1921-ben lett a Szovjetunió autonóm köztársasága, majd 1945. június 30-án - bő egy évvel azt követően, hogy a krími tatárokat kitelepítették a hitleri Németországgal való együttműködés miatt - elvesztette autonómiáját, s Oroszországon belüli önálló közigazgatási egységgé (oblaszty) vált Az orosz-ukrán egység 300. évfordulóján, 1954. február 19-én Oroszország átadta a Krímet Ukrajnának. A félsziget lakossága az 1991. január 20-án rendezett népszavazáson a terület autonómiájának a helyreállításáról döntött, s február 12-én az ukrán legfelső tanács helyreállította a Krími Autonóm Köztársaság státusát. Még ugyanaz év szeptember 4-én a krími legfelső tanács kikiáltotta a függetlenséget, de a terület továbbra is Ukrajna része maradt. A Szovjetunió megszűnte után azonban - miután az ukrajnai népszavazáson a Krím alig 50 százalékban támogatta az ukrán függetlenséget - az orosz parlament 1992. január 23-án úgy döntött, felülvizsgálja a Krím 1954-es átadását Ukrajnának. A kijevi parlament erre április 29-én elfogadta a félsziget önnállóságáról szóló, komoly autonómiát biztosító törvényt, hat nappal később, május 5-én azonban a krími törvényhozás mégis kimondta a félsziget függetlenségét, amit az ukrán palament semmisnek nyilvánított, majd a május 21-i moszkvai határozatot - miszerint érvénytelen az 1954-es legfelső tanácsi döntés - bélyegezte a nemzetközi joggal ellentétesnek. 1992. június 30-án a kijevi parlament elismerte a Krím autonómiáját, eszerint a Krími Köztársaság Ukrajna elválaszthatatlan, de autonóm része. A magyar államfő levele a kuvaiti emírhez KUVAIT - Kuvaiti látogatása első munkanapjának végén dr. Kelemen András, a Külügyminisztérium politkai államtitkára a helyi és a nemzetközi sajtó munkatársai számára adott tájékoztatást. Legfontosabb feladataink egyike az arab világgal való kapcsolataink ápolása - mondta az államtitkár. A rendszerváltozás után kapcsolatainkban bizonytalanságot tapasztaltunk. A kuvaitiak hosszú időn át úgy könyvelték el, Magyarország egészen más érdekkörökhöz tartozik, ahol igazán sok keresnivalójuk nincs. Szó esett a gazdasági kapcsolatokról is. A tavalyi 30 millió dolláros export meglehetősen szerénynek tekinthető. Kelemen Andrást a kuvaiti vezetők közül elsőként Jaber Al Sabah, Kuvait állam emírje fogadta, aki megköszönte azt a segítséget, amelyet az Öbölháborúban nyújtott Magyarország Kuvaitnak. Az államtitkár Göncz Árpád levelét adta át az emírnek, amelyben a köztársasági elnök a további kapcsolatépítésre, a '96-os expón való részvételre hívja fel Jaber Al Sabahot. Göncz Árpád felajánlotta a személyes talákozó lehetőségét is, akár Kuvaitban, akár Magyarországon. M. Sz. I. A BMW megvette a Rovert BONN Újabb elefántnász hírét jelentették be hétfőn: a Bayerische Motorwerke (BMW) 800 millió font sterlingért megvásárolja a Britis Aerospace légi és űrhajózási konszerntől a Rover Groups Holdingot. Ez a holding a Rover Cars autógyár részvényeinek 80 százalékos tulajonosa (a maradék 20 százalék a Honda Motor Europe tulajdonában van), ezenkívül rendelkezik a Rover, a Land Rover, az mg, a Triumph és az Austin márkanevek fölötti jogokkal és a Rover UK Manufacturing részvényeinek 20 százalékával. A BMW szóvivője szerint a British Aerospace (BAE) viszonylag könnyen kötélnek állt, mert megszabadulva az autógyártó ágazattól, a repülőgép- és az űrhajógyártásra koncentrálhat. A BAE már régebben szeretett volna túladni a Rover Groups Holdingon, a Honda azonban nem mutatott érdeklődést a teljes tulajdonjog megszerzése iránt. A japán cég sajnálkozását fejezte ki a társtulajdonosváltás miatt, sajtóközleménye szerint azonban nem kíván megválni részesedésétől. Németországban némi aggodalmat kelt a BMW új szerzeménye, mert sokan attól tartanak, az ügylet újabb lépés a német tőke menekülésének az útján, vagyis a BMW is a német termelési helyet elhagyva olcsóbban termelő országokban keres érdekeltségeket. 0·gy·) A „posztkommunista reneszánsz” A csendes belarusz bukása (Moszkvai tudósítónktól) A „csendes belarusz” egy pillanatra felhívta magára a figyelmet. A minszki törvényhozás a múlt héten eltávolította a testület és egyben a köztársaság éléről Sztanyiszlav Suskevicset, a három „breszti bölény”, a Szovjetuniót eltemető nemzetközösségi megállapodás aláíróinak egyikét. A fordulat a belarusz fővárosban korántsem keltett meglepetést, ahogy mondani szokás, Suskevics menesztése hónapok óta a levegőben lógott. Ellenfelei csak megfelelő ürügyre vártak, no meg arra, hogy az illendőség kedvéért legalább egy kis idő elteljék a Suskevics személyes sikerének is tekinthető Clinton-látogatás után. A Belaruszban mára kialakult belpolitikai helyzetet mi sem jellemezhetné jobban, mint a Suskevics megbuktatását előkészítő botrány: kéthetes parlamenti vizsgálódáshoz, a belügyminiszter és a belarusz KGB főnökének lemondatásához vezetett két litván kommunista vezető kiadatása Vilniusnak, mellesleg a két ország között fennálló jogsegélyegyezmény értelmében, ám némi formai hibával. A mesterségesen felfújt ügyet kommentáló megfigyelők rögtön jelezték, hogy a támadás fő célpontja valójában a legfelső tanács elnöke. A Suskevics ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány egyik indoka éppen ez lett, „a bűnüldöző szervek feletti ellenőrzés elvesztése”. Suskevicsot azonban nem ezért fosztották meg - egyébként régóta csak közvetlen tanácsadói felett gyakorolt - hatalmától, s nem is azok miatt a korrupciós vádak miat, amelyek mind a mai napig bizonyítatlanok. Suskevics, akinek megválasztását az 1991. augusztusi puccs után tömegek követelték a minszki utcákon, a többek közt az ő keze által is a „politikai másvilágra” segített Gorbacsovhoz hasonlóan teljesen egyedül maradt: „elvtelen kompromisszumait” elutasítva megtagadta - egykori vezéralakját! - a demokratikus ellenzék, a még szovjet nómenklatúra alapján mandátumot nyert, s most Vjacseszlav Kebics kormányfő mögött felsorakozott kommunista parlamenti többség pedig már engedményeivel együtt sem tudta elfogadni. Az Interfaksz hírügynökségnek adott hétfői interjújában Suskevics azt panaszolta, hogy minden centrista koalíció létrehozására irányuló kísérlete hasztalannak bizonyult, a meglehetősen kis befolyással rendelkező demokratikus mozgalom képviselői viszont azt vetik a szemére, hogy mindenáron megegyezésre törekedett Kebiccsel és a „vörös honatyákkal”. Hiába egyezett bele meggyőződése ellenére, hogy Belarusszia csatlakozzék a FÁK kollektív biztonságról szóló szerződéséhez, hiába védte meg az ellene acsarkodó legfelső tanácsot az új választások haladéktalan kiírásáról megrendezendő referendumtól, amihez félmillió aláírás is összegyűlt, Suskevics lába alól kicsúszott a talaj. Csupán a formális végkifejlett hiányzott. Éppen azért nem lesz látványos kurzusváltás utódjának, a Rebics hű embereként elkönyvelt Micsiszlav Gribnek a színrelépésével, mert a „posztkommunista reneszánsz" Minszkben már régen elkezdődött, csak a szembenálló felek végre nyíltan kiterítették kártyáikat. Az egyetlen igazi változás, hogy felgyorsulhat a Kelet felé való nyitás. Nem lehet véletlen, hogy Moszkvában és Minszkben szinte egyszerre szorultak háttérbe a belarusz-orosz pénzügyi unió ellenzői, Gajdar és Suskevics, akik bár eltérő megfontolásból, de nem akarták erőltetni a két gazdaság közeledését. Itt is, ott is lényegében egyívású politikai személyiségek irányában látszanak eltolódni az erőviszonyok, s ilyen értelemben Kebics mintegy előhírnöke volt Viktor Csernomirgyinnek. A belarusz függetlenség dacára a minszki belpolitikának nem szűnt meg fontos tényezője lenni Moszkva, Suskevics élvezte Borisz Jelcin támogatását, és fordítva, míg Kebicsék mindig is Haszbulatovra és Ruckojra tettek. Egyes minszki elemzők e párhuzamosságra utalva megjegyzik: Gajdar és Fjodorov távozása Moszkvában, valamint Suskevics kudarca Minszkben egy és ugyanazon folyamatnak, a Jelcin nevével azonosított orosz reformpolitika elerőtlenedésének az állomásai. 4 Vida László Újabb Peresz-Arafat találkozó Kairóban JERUZSÁLEM - Bár mindkét fél engedményekre kényszerült, és többnyire sikerült a nézetkülönbségeket áthidalni, a közeledés mértéke még mindig nem elegendő ahhoz, hogy megszülethessen a pelesztin autonómia végrehajtásáról szóló egyezmény. Egy mondatban így summázható a svájci Davosban két alkalommal is létrehozott Arafat-Peresz találkozó eredménye. Ennek ellenére a PFSZ elnöke rendkívül optimista hangulatban, Peresz kezét fogva jelent meg az újságírók előtt, és - mint mondta - „hamarosan sor kerül a megállapodás aláírására is”. Az izraeli külügyminiszter szintén jelentősnek tartja a davosi közeledést a vitás kérdésekben, de hangsúlyozta, „még nagyon sok munka vár rájuk a részletek, a technikai jellegű problémák megoldása terén”. Épp ezért már Svájcban eldöntötték, egy hét múlva Kairóban találkoznak ismét, addig pedig a palesztin és az izraeli delegáció írásba foglalja a kiküzdött kompromisszumokat. Ezek szerint Izrael több engedményt tett. Beleegyezett abba, hogy szabad átjárást, folyosót biztosít Jerikóból Mózes próféta sírjához Nebi Mussában, egy másik híres szent helyhez a Jordán folyó mentén, valamint a Holt-tenger északi részére tervezett turistaparadicsomhoz. Ez utóbbival kapcsolatban a jeruzsálemi miniszterelnöki hivatal közölte, már jóváhagyták a tervezetet egy palesztinok és izraeliek által közösen létrehozandó szállodáról, de maga a terület a zsidó állam ellenőrzése alatt marad. Az engedmények fejében Arafat viszont elfogadta a határátkelőhelyek ellenőrzésének kétablakos módszerét, amely szerint a külföldieket és az izraelieket zsidó, a palesztin belépőket a palesztin hatóság ellenőrzi, ám az izraeliek élhetnek a felülbírálás jogával, és zárt ajtók mögött vizsgálhatják meg a gyanús személyeket. Az Arafat-Peresz találkozó eredményét egyelőre Rabin miniszterelnök tanulmányozza át, akivel a davosi megbeszélések alatt a külügyminiszter folyamatosan konzultált. Nyilatkozatában azonban tartózkodott a véleménynyilvánítástól a kompromisszumokkal kapcsolatban, hiszen figyelmeztetett arra „megtanultuk, hogy ezek a megegyezések egyet nem értéshez vezetnek, amint megpróbálják őket írásban rögzíteni”. emi - Pilótajátékok kanosszája Kirabolták a Caritast BUKAREST A hírhedt, közel fél országot megmozgató és hatalmas társadalmi feszültségeket gerjesztő kolozsvári Caritas hónapok óta a haldoklás jeleit mutatja. Ráadásul január közepén elterjedt az a hír is, miszerint a cég vezetője, Ion Stoica ismeretlen helyre távozott. Az alvilág számos képviselője pedig bosszút forralt az azóta is bujkáló tulaj ellen. A fenyegetés után pár nappal aztán kirabolták a Caritas kolozsvári pénztárát. A tettesek 95 millió lejt (hozzávetőlegesen 65 ezer dollárt) vittek el a cég páncélszekrényéből. A lopás felfedezésével szinte egyidejűleg elindult a szóbeszéd, hogy a rablást maga a tulajdonos, Stoica szervezte meg, így próbálván zűrzavart teremteni a könyvelésben és hihetővé tenni cége bukását. A tettesek azonban rövidesen kézre kerültek. A Caritas egyik éjjeliőre és társa beismerte, hogy a pénztárban található 500 millió lejből azért vittek el csupán 95-öt, mivel a magukkal vitt táskájukba nem fért több pénz. Lebukásuk után A rendőrség azonban a tettesek lefülelése után sem vetette el annak lehetőségét, hogy a betörést Stoica szervezte meg. Románia-szerte rájár a rúd a pilótajátékokra. A pitesti-i Philadelphia például a szó szoros értelmében vett „forró események” színhelye volt. Az elveszni látszó pénzükért futó játékosok a tulajdonos arroganciáján felbőszülve megtámadták s felgyújtották az irodául szolgáló fém tákolmányt, a kéznél lévő értékeket, papírokat széthordták. A rendőrség által már jó ideje megfigyelés alatt lévő tulaj elmenekült, de nem jutott messze: letartóztatták. A tengerparti Constantában a cég vezetője külföldre szökött, amikor a felbőszült tömeg meg akarta lincselni. Egyedül a moldovai Focsaniban működő pilótajáték, a Gerald állja meg a sarat. Cseke Gábor Világgazdasági terítéken az orosz válság A Göncz Árpád tárgyalásai Davosban HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Davosban a világgazdasági fórum keretében újabb tanácskozások és találkozók zajlottak le. Az orosz pénzügyminiszteri széktől megvált Borisz Fjodorov úgy nyilatkozott, hogy hosszabb távon senki sem képes meggátolni a reformok folytatását Oroszországban, ugyanakkor azt is elismerte, hogy rövid távon jelentős nehézségekkel kell számolnia hazájának, s a következő néhány hónapban a reformok vitelében megtorpanás várható. Fjodorov szavaiból kitűnt, egyáltalán nincs jó véleménye Viktor Csernomirgyinről, sőt egyenesen gazdasági puccsal vádolta meg az orosz kormányfőt. Maga Csernomirgyin a reformok folytatódását ígérte Davosban, s határozottan kizárta a régi rendszer visszatérésének lehetőségét. Szigorú pénzpolitikát helyezett kilátásba, mert, mint mondta, tudatában van annak, hogy a hiperinfláció veszélye távol tartja a külföldi befektetőket, holott Oroszország évente 10-12 milliárd dollárnyi külföldi tőkét lenne képes befogadni. Davosban elterjedtek olyan hírek is, hogy Oroszország rövidesen felvételét fogja kérni az Kőolajexportáló Országok Szervezetébe, az OPEC-be, s három volt szovjet közép-ázsiai köztársaság, Kazahsztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán Oroszországot megkerülő útvonalakat keres kőolaj- és földgázexportjuk Nyugat-Európába és a csendes-óceáni térségbe való szállításához. Magyar részről Göncz Árpád köztársasági elnök jelenleg Davos vendége, aki mind a világgazdasági, mind pedig a világművészeti fórum munkájában részt vesz, s akinek zárszavával kedden együttes tanácskozáson búcsúznak a résztvevők a svájci várostól. Göncz Árpád davosi tartózkodása során több kétoldalú találkozót is lebonyolított. Tárgyalt Jean-Claude Paye-vel, az OECD főtitkárával, s a teljes tagságra irányuló magyar törekvés támogatását, az erről szóló tárgyalásoknak zöld utat adó döntés mielőbbi meghozatalát kérte tőle. Jacques de Larosiere-rel, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnökével Kádár Béla külgazdasági miniszterrel együtt a köztársasági elnök a magyar gazdasági átalakuláshoz, a privatizációhoz, a magánszektor és az infrastruktúra kiépítéséhez nyújtott támogatásról tanácskozott, s szó volt a bankszféra és a nagyvállalati privatizáció EBRD- pártfogásáról is. Megbeszélést folytatott Göncz Árpád török kollegájával, Süleyman Demirellel, Jasszer Arafattal, a PFSZ elnökével - mindkettejüket magyarországi látogatásra hívta meg, s tárgyalt Valdis Birkavs lett miniszterelnökkel is, aki hazája azon szándékát jelezte, hogy szorosabb együttműködést alakítson ki a visegrádi országokkal. (k. m.) TELEFON: 133-7588 113-4768 1 hét szállás, repülő, transfer, 2 ágyas elhelyezés esetén most 41.900 Ft helyett AKCIÓ! Feb. 1-én és 8-án szuper -keddvezményül Stand By repülőjegyek a repülőtéren Indulás előtt két órával!