Magyar Nemzet, 1994. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-10 / 34. szám
1956 dokumentálása a cél A Magyar Történelmi Filmalapítvány 350 millió forinttal gazdálkodik Szerdán, a 25. magyar filmszemle utolsó napján tartotta meg sajtótájékoztatóját a Magyar Történelmi Filmalapítvány történészekből és filmszakemberekből álló kuratóriuma. Szakály Sándor hadtörténész elmondta, hogy a szakmai szempontok szerint ígéretesnek mutatkozó történelmi játékfilmeket, forgatókönyveket, dokumentumfilmeket és kordokumentumokat támogatják. Gondot fordítanak a különböző történelmi dokumentumok archiválására is. Az elmúlt esztendőben száz pályázó közül választották ki a támogatásra érdemeseket, '94-ben ennél jóval több pályaművet kell áttekinteniük. Elsősorban az 1956-os emlékek filmes megörökítésére szánják a kuratórium gondjaira bízott, a költségvetésből elkülönített összeget. De önmagában az, hogy a történelmi filmalapítványhoz 56-os témával foglalkozó pályaművet nyújt be valaki, még nem biztosíték arra, hogy a film ennek az alapítványnak a segítségével valósul meg. A kuratórium döntéseit ugyanis elsősorban szakmai szempontok vezérlik. Határozott szándékuk az elmúlt ötven év filmes feldolgozását és a dokumentumok megóvását támogatni. Az ily módon megörökített és archivált történelem kiváló segédanyag lehet a történelemkutatás és az oktatás számára is. Más alapítványokkal ellentétben a Magyar Történelmi Filmalapítvány nyomon követi azoknak a műveknek a sorsát, amelyeket támogatott. Minden egyes filmnek „felelőse” van a kuratóriumban, ily módon szeretnék elkerülni, hogy nem születik mű azokból a tervekből, amelyekre közpénzekből jelentős összegeket juttattak. Az újságírók kérésére „nevesítették” eddigi döntéseiket a történelmi filmalapítvány kurátorai. Megtudhattuk, hogy többek között, Elek Judit filmtervét, Kardos Ferenc, Kardos István, Simó Sándor, Böszörményi Géza és Szőke András forgatókönyvét segítették anyagiakkal az elmúlt esztendőben. Részvényesként - ellentétben a Magyar Mozgókép Alapítvány nemzeti kuratóriumával - semmiféle filmvállalkozásban nem vesznek részt, azon azonban gondolkodnak, tudhattuk meg Sára Sándortól, hogy az anyagi sikereket hozó történelmi filmekből miként származtathatnának vissza pénzeket, újabb filmek támogatása érdekében. (so gY) Pax Romana - a szegénységről Tihanyban rendezik meg a 36. kongresszust Idén a tihanyi Aranypart Hotelben tartja 36. kongresszusát a Magyar Pax Romana Mozgalom, ezúttal Szegénység - gazdagság - gazdálkodás címmel. A hagyományokhoz hűen most is húsvét hétfőn kezdődik a találkozó, és április 10- ig tart. A már szervezetileg is hazatelepült mozgalom novembertől bevezette a tagdíjat, hogy így is szorosabbra vonja a tagok és a szervet közti kapcsolatot. Az egyhetes tanácskozás központi témája a hazánkban egyre nagyobb méreteket öltő szegénység lesz. A konferencia résztvevői arra keresnek választ közgazdászok, szociológusok és szociálpolitikusok segítségével, hogyan lehet szolidaritást vállalni a hajléktalanokkal, a munkanélküliekkel és a létminimum alatt élőkkel. A kongresszust Galambos Gyula nyitja meg. A tihanyi találkozó előadói között lesz Ferge Zsuzsa, Csáky Roger, Solt Ottilia, Kányádi Sándor, Rabár Ferenc és Kornis Mihály is. (1. d.) Az Életünk ma már több, mint egy folyóirat * Irodalmi est az írószövetségben „Kezdettől fogva minden stílusirányzatot átfogott az Életünk, így indulásától a legdemokratikusabb irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat" — mondta Páskándi Géza, az Életünk című szombathelyi folyóirat rendszeres szerzője, az írószövetség épületében kedden este megrendezett ünnepségen, amelyen a szerkesztőség a harminc évvel ezelőtti indulásra emlékezett. Az irodalmi esten részleteket hallhattunk Hamvas Béla írásaiból, Szőcs Géza, valamint Csokits János verseiből, Vállai Péter és Lukács Sándor színművész tolmácsolásában. Az Életünk múltjáról és jelenéről Pomogáts Béla beszélt. A lap a hetvenes évek végétől, amikor Pete György került a szerkesztőség élére, hármas feladatot vállalt. Egyrészt kiszabadította a feledés homályából az avantgárd irodalmi irányzatot, Kassák Lajos munkáira hívta fel a figyelmet. Másrészt tudatosan törekedett arra, hogy a hazai közönséggel megismertesse az emigráció irodalmát, ezért Határ Győző- és Vitéz György-írásokat közölt. Harmadik fontos terület, ahol az Életünk folyóirat szerepet játszott, a magyar szellemi hagyomány megőrzése, amelyre a bizonyíték Hamvas Béla műveinek megjelentetése. Hamvas Béla írásait nemcsak a folyóirat oldalain jelentette meg a szerkesztőség, hanem könyv alakban is. „1988-89-ben a megszűnés veszélye fenyegette a folyóiratot ellenzéki szerepvállalása miatt - mondta Pete György főszerkesztő. - Mára a helyzet teljesen megváltozott. Nem a hivatalos kultúrpolitika ellen kell harcolni, hanem az anyagi nehézségeket kell legyőzni, hogy fennmaradhasson a szerkesztőség." A főszerkesztő örvendetesnek mondta a folyóiratpiacon kialakult versenyt, még akkor is, ha ez az Életünket is nehéz helyzetbe hozta. Tavaly például pénz hiányában csak összevont számokkal sikerült a folyamatos megjelenés látszatát fenntartani, „Így nem tudunk új kezdeményezésekbe fogni, új szellemi frontokat nyitni. Tavaly vártuk a szebb jövőt, ami úgy tűnik, idén, reményeink szerint, eljön. 1994- ben kedvezőbb körülmények között dolgozhat a szerkesztőség." Pete György optimizmusát arra alapozza, hogy idén önálló költségvetési tételként szerepel támogatásuk a Vas Megyei Önkormányzat költségvetésében, és a Művelődési Minisztériumtól is kapnak támogatást. A főszerkesztő kijelentette, hogy a jövőben sem vesznek tudomást a szellemi szekértáborokról, nyitott szellemi műhelyként akarnak dolgozni. A könyvkiadást is folytatni fogják, mert ahogy Pete György főszerkesztő mondta: „az Életünk ma már több, mint egy folyóirat" . (p. 1.) Soamper Árok mentén, kerítésen , a mindig járható úton Vargyas Lajos, nyolcvanéves ,fia röviden akarom megfogalmazni, ami erre az életre általában jellemző, csak azt mondhatom: mindig kerítésen kívül jártam. Nem mehettem be azokba a házakba, ahonnan az életet irányították, sem azokba, ahol jól éltek. Az út másik oldalán pedig ott volt az árok, amibe be lehetett esni. Szerencsém volt, nem estem bele soha. "így mentem egy életen át a szűk, néha göröngyös, de mindig járható úton" - írja nemrégen megjelent emlékiratában a néhány napja nyolcvanadik születésnapját ünneplő Vargyas Lajos zenetudós, népzenekutató, akivel ebből az alkalomból beszélgettem. - Mit jelent a kerítés, és mit jelent az árok? - Csak e kerítésen vagy az ablakon keresztül láthattam kis részét annak, ami odabent folyt, ahol a fontos dolgok eldőltek, ahol az ügyeket intézték. Szívesen beleszóltam volna, ha a forradalom, illetve az a mozgalom, amit képviseltem, sikerre jutott volna, de ez csak 1989-ben sikerült. Az árokba pedig sokszor beleeshettem volna, leginkább az ellenállás alatt, amikor zsidókat mentettem. Vagy amikor Zsdanov zenei párthatározata ellen léptem fel. Ha kétszáz kilométerrel nyugatabbra születek, biztosan kevesebb küszködéssel, kevesebb felháborodással jártam volna valami sokkal simább úton. De sohasem jutott eszembe, hogy elhagyjam ezt az országot, itt nevelkedtem, mindig is itt akartam élni, és foglalkoztatott a magyarság sorsa. Gyakran arra gondolok, hogyan nézne rám egy külföldi, aki hazájában tehetséggel és szorgalommal kiválóan megtanulta a magyar nyelvet, amikor azt mondom neki: ,mig a napmelegtől a kopár szik sarja...” - Hogyan jött a vers és a zene az életébe? - Édesapám - még amikor fel sem foghattam - már A walesi bárdokat szavalta nekem. Emlékszem, ahogy a Himnuszt tanította és magyarázta, s másnap ugyanezt kellett tennem társaimnak az iskolában. Zongorázni ötéves koromban kezdtem, többnyire önszorgalomból. Egy átlag magyar középosztálybeli család tagjának tudnia kellett valamennyire zongorázni. Az első népdalokat pedig azoktól a lőrinckátai parasztlányoktól tanultam, akik gyermeklányként voltak mellettünk. - Miként ismerkedett meg Kodály Zoltánnal? - A Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán mint magyar-német szakos hallgató azonnal fölvettem Kodály zenefolklór-gyakorlatát. Egy évig egyedül voltam a növendéke. Az első kérdése az volt: „Gyűjtött-e már valamit?" Szerencsére volt már „valami”: bogyiszlai, őcsényi dallamok. Meghagyta, hogy hozzam el a gyűjtést a következő órára, s azzal le is zárta az ismerkedést. Később pórul jártam a zeneakadémiai felvételin. Énekkari karnagyomhoz, Vaszy Viktorhoz fordultam tanácsért, aki felvetette, nem volna-e kedvem komponálni. Megpróbálkoztam vele, Kölcsey ,elervadsz, hervadsz szerelem rózsája..." kezdetű három strófáját dolgoztam fel vegyes karra. Vaszynak tetszett, biztatott a felvételire. Minderről Kodálynak egy szót sem szóltam, sőt, amikor a felvételi előtt Vaszy azt ígérte, hogy beszél Kodállyal, megijedtem, és kértem, hogy ne tegye. Nem gondoltam arra, hogy Kodálynak nem tetszik majd, hogy eltitkolom előle, nála akarok felvételizni zeneszerzésre. A nagy napon ketten ültek az asztalnál: Kodály Zoltán és Siklós Albert. Amikor Kodálynak nyújtottam a kottát, Siklós odahajolt hozzá és a fülébe súgta: ,fia Vaszy tanítványa”. Majd elsüllyedtem szégyenemben. Vaszy legalább nála be akart biztosítani, őt viszont Kodály semmire sem becsülte. Ekkor nem vettek fel. - Milyen volt az együttműködése Kodállyal? - 1939 őszén alakult meg az egyetemen a Magyarságtudományi Intézet, ahol Kodálynak nagy tekintélye volt. Neki köszönhettem, hogy komoly ösztöndíjat kaptam, és néhány hónapra kiszállhattam újba, a visszacsatolt felvidéki faluba, hogy falumonográfiát készítsek. Megbízást kaptam a Magyar Rádiótól népdalgyűjtésre, egy gramofonfelvétel előkészítésére. Kodályra bízták, hogy hová menjek, ő elővette a térképet, és azt mondta: ,,Én elkezdtem végigmenni a nyelvhatáron. Rozsnyóig jutottam. Maga folytassa onnan!" És , rámutatott „Aj falucska” nevére. Aj falu zenei élete címmel így született meg a világ első falumonográfiája, ami egyben a disszertációm volt (sajnos mára kihalt ez a műfaj). Kodállyal először azt hittük, az a jó módszer, ha valahová bekopogtatunk, és lejegyezzük a házigazdák teljes daltudását. Később rájöttünk, hogy ez lehetetlen. Nemcsak azért, mert óriási munka, hanem azért is, mert még a legkészségesebb dalos lányt sem lehet annyi ideig nyaggatni. Végül majdnem ezerkétszáz dallamot gyűjtöttem Ajon, közülük körülbelül ötszáz népdal volt. Munkám feltűnést keltett, innen számítható komolyabb tudományos szereplésem. - Kodály Zoltánhoz szoros emberi kapcsolat is fűzte. - Megkülönböztetett barátsággal és figyelemmel volt irántam. Olykor szembeszegültem vele, és ha indokolt volt, ő elfogadta érvelésemet. Előfordult, hogy valamiért keményen írtam neki, és ő békítőleg felelt. Az a merevség, ami sokak szerint jellemző volt rá, s amivel távoltartotta magától az embereket, szűrés volt, semmi egyéb. Akit befogadott - nem én voltam az egyetlen -, azzal bensőséges viszonyt alakított ki, s attól elfogadta az ellenvéleményt, a szembefordulást is. Egyetlen kérdéskör volt, amiben vitatkoztunk. Bár azzal fogadott kéziratom elolvasásakor, hogy különböző oldalról ugyanoda jutottunk, voltak fenntartásai, a Zrínyiritmizálásomat kifogásolta A magyar vers ritmusa című tanulmánykötetemben. Rendkívüli érzés számomra, hogy Kodály a halála előtt, a kórházba ennek a kötetnek egy későbbi összefoglalását vitte be magával, ezt olvasgatta s közben ceruzával bele-belejegyzett, hozzáfűzött különféle gondolatokat. Féltve őrzöm a telejegyzett példányt, talán ér Istvánsemes volna megjelentetni. A tanulmány így fejeződik be: ,,Ezek után ideje magára hagynom az olvasót: hagyja ő is az elemzést, a boncolgatást, ...és adja át magát a magyar nyelv és a magyar vers kimeríthetetlen szépségeinek." „Tanuljon meg verset olvasni, de ne a színészektől... - fűzte mindehhez Kodály. - Min dolgozik most, és milyen témával szeretne még foglalkozni? - Álmok már nincsenek. A nagy témáimat befejeztem, megírtam. Arany János szavai találnak ide: „Az életet már megjártam. Többnyire,csak gyaláglártam...’. Kerítésen kívül címmel napvilágot látott emlékiratom a huszonegyedik könyvem, nagyon közel áll a szívemhez. Korábbi könyveimben megjelenésük után nem nagyon szerettem lapozgatni, ez azonban mindig itt van az asztalon. Huszonkettedik kötetemet nemrég fejeztem be, éppen most korrektúrázom. Az Európa Könyvkiadó diákkönyvtár sorozatában jelenik meg márciusban, és a balladákról szól. (devich) Vargyas Lajos: Kodály Zoltán megkülönböztetett figyelemmel volt irántam ! MTI -fotó - Tóth Kultúra CSÜTÖRTÖK, 1994. február 10. 1 'V.*,' i- V- '* VAN-E ALKALMASABB helyszín a szállodánál egy kacagtató vígjáték számára? Hol tanulmányozhatjuk behatóbban emberi fajtánk sokszínűségét, esendőségét, mint egy félig összezárt, véletlenszerű közösségben, a megszokott körülmények közül kiszakítva? Bizton mondhatjuk: sehol máshol, ideális a helyszín, ideális a választás. És ki az, akihez apró-cseprő problémáikkal fordulhatnak a vendégek, ki a szálloda lelke, motorja? Természetesen a recepciós. Ám csak akkor, ha nem hasonlít sem a gyezsurnajára, a moszkvai szállók fürkésző tekintetű folyosóügyeletes hölgyére, sem a francia bérházak concierge-ére, aki az éjjeliőr feladatát is ellátja. Ha egy kedves fiatalember köré építjük a történetet, a bonyodalmakat, készen áll minden a sikerhez. Doug Ireland, az előkelő New York-i Bradbury Hotel fiatal recepciósa kiváló szakember. Nincs olyan kérés, amit ne teljesítene. Kutyát sétáltat, válságban levő házaspárt segít hozzá az újrakezdés öröméhez, baseball- és színházjegyet szerez, maffiózó vendége névnapjára szerenádot rendez. Lót-fut, telefonál egész nap. Mindezt nem önzetlenül teszi. A segítőkészséggel egyenes arányban nő a borravaló, a pénz pedig álmai megvalósításához kell. Az álom egy saját luxusszálloda, ahol a vendégek valóban otthon érzik magukat. Az élére rakott dollárokból már meg is szerezte az elővásárlási jogot, ám a kivitelezéshez komoly tőke és hitel szükséges. Szerencsére a pártfogó is színre lép, a dúsgazdag Hannover úr személyében (Anthony Higgins). Meg is ígéri a segítséget egy kis szívesség fejében: megkéri hősünket, szórakoztassa barátnőjét, Andyt. Doug addig-addig szórakoztatja, rejtegeti az ifjú hölgyet a milliomos felesége elől, míg egymásba nem szeretnek. Pénz vagy szerelem? A film alcímében is jelzett konfliktus szerencsésen megoldódik, mindkettő megadatik hősünk számára. MEGLEPETÉS a Szenzáziós recepciós. Sokszor elmondtuk már, hogy hiányzik az igazi vígjáték, a humort összekeverik a trágársággal, blődséggel, ízléstelenséggel. Most aztán megkaptuk. Barry Sonnenfeld filmje valahonan az ötvenes, még inkább a harmincas évekből csöppent ide. Igazi szalonvígjáték, délutáni tévémozi, amit az egész család megnézhet. Senki sem beszél csúnyán, a legerotikusabb jelenet a boldog véget jelző csók. Nyugodt tempóban halad előre a nem túlságosan nagy igényű történet, egymástól meglehetős távolságban helyezték el az alkotók az inkább mosolyt, mint nevetést kiváltó poénokat. A szállodában a nyüzsgés helyett kimértség és nyugalom uralkodik, így is illik egy luxushotelhez. Az elegáns díszlethallban kéthárom vendég üldögél. Hogy többen is lehetnek, azt pénzügyi szempontból gazdaságosan, képi metonímiával sejteti a rendező. Föl-fölbukkan ugyanis az öregedő londiner, maga előtt tolva bőröndökkel megrakott kocsiját. A humor legfőbb forrása éppen az ő alakja, aki nem szeret már egy-egy csomaggal rohangálni. Egymásra rakja a poggyászokat - egyszer száztíz csomagot vitt fel a liften, ez a világcsúcs - mi meg várjuk, mikor omlik össze a torony. Ha ez a legeredetibb ötlet, képzelhetjük milyen ártalmatlan lehet a többi. Illedelmesen mosolygunk, amikor hősünk a forgalmi dugóból úgy szabadul ki, hogy lóra pattan, s így nem késik el a randevúról. MICHAEL J. FOX még mindig kisfiús bájjal, kedvességgel alakítja a címszerepet. Szíve választottját az a Gabrielle Anwar játssza, aki az Egy asszony illata című filmben tűnt föl, villanásnyi szerepében felejthetetlenül tangózott Al Pacinóval. Ez az első főszerepe, ám most kevésbé meggyőző, nem valószínű, hogy a sztárok sorába lép. Szomorú viszontlátni a magyar filmek egykori sztárját, Udo Kiért jelentéktelen szerepben. Hollywood nem az ő világa. Szabolcs Imre —---------——............ . ·. . · ' 1 - |j| &§: x V ■· ΐ'' .....................^...... |.... Szenzációs recepciós Zenei pályázat önkormányzatokkal A Művelődési és Közoktatási Minisztérium pályázatot hirdet a hivatásos zenekart és/vagy énekkart fenntartó önkormányzatok számára. A támogatásra minden olyan cél érdekében pályázni lehet, amely segíti a művészi színvonal emelését és egyúttal javítja a működés feltételeit. A pályázatnak tartalmaznia kell a támogatandó célok teljes ismertetését, részletes költségvetési igényét, a saját erőforrásokat, az egyéb támogatókat (ha vannak) és a kért támogatás összegét. A pályázatokat 1994. március 5-ig az alábbi címre kell beküldeni: Művelődési és Közoktatási Minisztérium színház-, zene- és táncművészeti főosztály, Budapest Pf.l. 1884. A pályázatokat szakmai testületek által delegált zsűri bírálja el 1994. március 25-ig. Az eredményről a Művelődési és Közoktatási Minisztérium színház-, zene és táncművészeti főosztálya értesíti az érdekelt önkormányzatokat. 0407 .Esély az Ön jövőjére Dinamikusan fejlődő cégünk talpraesett TERMELÉSKÖNYVELŐT keres. Feladat: az elő- és utókalkuláció elkészítése, termeléskönyvelés és -kimutatás, költségfeldolgozás. Várjuk a mintegy ötévi, hasonló gyakorlattal, lehetőleg mérlegképes végzettséggel és nagy munkabírással rendelkező jelöltek pályázatát líkiíró BUDAPEST Kft. Budaörs, Iparos u. 3-5. 2040 Dr. Kanyó László I Építészmérnöki , I képesítéssel, I vezetői gyakorlattal I rendelkező fiatal, I energikus I munkatársat I keresünk budapesti és I oroszországi építési munkák irányítására. I i Tér és Forma Rt. i Tel.: 269-01-93,! iM16 111-26-23. i i_____________________I