Magyar Nemzet, 1994. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

KEDD, 1994. február 1. Csóti György aktuális külügyi kérdésekről „Felül kell vizsgálni az embargópolitikát” Felül kell vizsgálni a Kis- Jugoszláviával jelen pillanatban érvényben lévő embargópolitikát, mivel az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hatásait leginkább a szegény rétegek, illetve a vajdasági magyarok érzékelik - mondta hétfői sajtótájékoztatóján Csóti György. Az országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke ugyanakor hangsúlyozta: Budapest ezután is betartja a Belgrád-ellenes intézkedéseket - bár az tetemes károkat okozott a magyar gazdaságnak - de úgy véli, a nemzetközi szerveknek meg kellene fontolniuk, érdemes-e fenntartani az embargót, s ha igen, milyen formában. Az aktuális külpolitikai kérdések sorában az MDF külügyi szóvivője különös figyelmet szentelt az európai integrációs folyamatban való magyar részvételnek. Véleménye szerint Budapestnek mielőbb be kell nyújtania a teljes jogú tagságra vonatkozó kérelmét, és be kell kapcsolódnia az EU politikai intézményeinek munkájába. Magyarországnak — tette hozzá - szorgalmaznia kell azt is, hogy a Nyugat-európai Unió júniusi közgyűlésén Lengyelországgal együtt kapja meg a társult tagságnak tartalmilag megfelelő státust. Az MDF parlamenti képviselője szerint történelmi megbékélésre kell törekednünk Romániával, Szlovákiával és Szerbiával, célunk a jószomszédsági viszony kialakítása, ám ennek csak abban az esetben lehet alapja, amennyiben az ott élő magyarok számára biztosítják a kollektív, illetve az önrendelkezési jogokat. (nagy) Jeszenszky Géza Ungváron UNGVÁR Hétfőn Kárpátalja megyeszékhelyén Jeszenszky Géza külügyminiszter személyesen nyújtotta át ukrán kollégájának, Anatolij Zlenkonak a magyar kormány által a vidék árvízkárosultjai javára kiutalt 20 millió forint értékű segélyről szóló levelet. Ugyanezzel a szállítmánnyal érkezett Kárpátaljára a Máltai Szeretetszolgálat szintén közel 20 milliós segélye is. A két külügyminiszter megbeszéléseit követő sajtótájékoztatón mindketten hangsúlyozták, hogy a két ország kapcsolatai felhőtlenek, s ezt igazolják rendszeres találkozásaik és tárgyalásaik is. Jeszenszky Géza ezzel összefüggésben külön is emlékeztetett arra, hogy ezúttal immár harmadszor választották megbeszélésük színhelyéül Kárpátalját. Legutóbb közel egy évvel ezelőtt, tavaly áprilisban Leonyid Kravcsuk államfő és Antall József tárgyalásaival egy időben találkoztak itt, s mostani megbeszélésüket annak folytatásaként értékelik. A külügyminiszterek áttekintették a két ország közötti kapcsolatok alakulását, és ezzel együtt azokat a lehetséges és szükséges lépéseket is, amelyeket főképpen a gazdasági együttműködés felélénkítése érdekében tenniük kell. Jelentős teret szenteltek a felek a kárpátaljai magyarság helyzetével kapcsolatos kérdéseknek, különös tekintettel az oktatásügy fejlesztésére és a kulturális autonómia létrehozására. Ugyancsak megbeszéléseik tárgyát képezték a régió problémái, a balkáni válság, de véleményt cseréltek a Partnerség a békéért programról - amelyhez Kijev is csatlakozni kíván valamint az ukrán atomfegyverek jövőjéről, az erre vonatkozó háromoldalú - amerikai, orosz és ukrán - megállapodásról. Székely Gergely Nemzetközi élet MagyarNemzet 3 Tanácskozás az embargó hatásairól A Jugoszlávia elleni embargóval összefüggő kérdésekről kezdődött nemzetközi tanácskozás hétfőn Bécsben. A Magyar Nemzet értesülése szerint a konferencia résztvevői arról folytatnak tárgyalásokat, hogy mit tehet az EBEÉ a Jugoszlávia ellen életbe léptetett ENSZ- szankciók alkalmazásából fakadó károk enyhítése érdekében, miként koordinálhatók azok az erőfeszítések, amelyek célja a legtöbb kárt szenvedő országok hátrányainak csökkentése. Az Európai Unió Bizottsága hétfőn azt javasolta, hogy százmillió ecu-vel (hozzávetőlegesen 112 millió dollárral) segítsenek azoknak az országoknak, amelyeket leginkább sújt a kereskedelem kiesése a Kis-Jugoszláviával szembeni nemzetközi embargó miatt - jelentette az AFP. Az indítványt, melyet Brüsszelben hoztak nyilvánosságra, Bécsben terjesztettek elő. egyezee Rendkívüli lehetőség a Magyar Nemzetben! Kedvező feltételekkel vállaljuk szóróanyagok behúzását lapunkba és azok terjesztését Budapesten és az ország egész területén. Érdeklődni lehet Majthényi Krisztinánál a következő telefonszámon: 215-0141/206 mellék. Majsard Nemzet A világra nyitott 5 ajtó Wmmm mozgósítás Boszniában Szerb (Folytatás az 1. oldalról) Az úgynevezett Szerb Köztársaság teljes munkaképes és hadköteles lakosságát mozgósítják, s a harci egységekbe vagy munkaszolgálatra hívják be. Női alakulatokat is létrehoznak. Az „ország” egész gazdaságát aháború sikeres befejezésének” a szolgálatába állítják. Több oka lehet, hogy Karadzsicsék erre a lépésre szánták rá magukat. Az egyik kétségkívül a nemzetközi közösség tehetetlensége. A másik, hogy még az esetleges légitámadások (gyalogsági szerepvállalás nélkül) nem változtatják meg lényegesebben a hadihelyzetet, de ürügyet szolgáltatnak arra - már a puszta fenyegetés is -, hogy a szerbek fegyverrel fejezzék be, amit fegyverrel kezdtek meg. De az is lehet, hogy a háborús hangulat felfokozásának, mármár hisztériakeltésnek csak az elrettentés szerepét szánták. Előre a világ tudomására hozni: biztos lehet abban, hogy a szerbek keményen szembeszállnak. Mladics tábornoknak Michael Fosé Unprofor parancsnokkal közölt álláspontjából egyértelműen az derül ki, hogy a boszniai szerbeknek eszük ágában sincs engedni. Mindezekből egyes helyzetismerők arra következtetnek, hogy a légitámadásoknak beláthatatlan következményei lennének, s ha hozna is sikert, először a szélesebb térséget is fenyegető háború fellángolását idézné elő. (Nem beszélve arról, hogy milyen veszélybe kerülnének a kéksisakosok.) Momcsilo Krajisnik boszniai szerb parlamenti elnök szerint a légicsapásokkal való fenyegetést komolyan kell venni. A tuzlai repülőtér megnyitására és a kanadai kéksisakosok szabad mozgásának szavatolására irányuló követelés csak ürügy az intervencióra, amely éppen ezért be is következhet, véli Krajisnik. A „szerb földeket” járó Zsirinovszkij még bátorítja a boszniai szerbeket. Az orosz Liberális Demokrata Párt elnöke Belgrádba kijelentette, hogy a boszniai szerb állások bombázása egyet jelentene a hadüzenettel Oroszországnak. Szerinte csak három megoldás lehetséges: vagy minden külföldi erőt kivonnak, s a szlávokra bízzák, hogy maguk intézzék sorsukat vagy elismerik a status quót vagy pedig jönnek az orosz csapatok. Nehogy valakinek ne legyen világos, hozzátette: mi a szerbek pártján vagyunk, s az az álláspontunk, hogy valamennyi szerb földnek Szerbia kötelékében kell lennie. A szélsőséges orosz pártvezetőt hétfőn a boszniai szerbek üdvözölhették. Dijeljinában, a város központi terén tízezer ember gyűlt össze, hogy meghallgassa a szerbek nagy pártfogóját. Ha csak egyetlen egy bomba esik a szerbekre, mi az oroszok elleni hadüzenetnek vesszük, ismételte meg. A nyugati katolikusok, a keleti muzulmánok, s egyes északi ellenségeink valamennyien le akarnak szakítani egy részt Nagy-Szerbiából, s azt hiszik, hogy mi ebbe beleegyezünk, mondta a tömegnek. Oroszország segíteni fog, megbünteti azokat, akik fel akarják osztani a szerb földet, figyelmeztetett, s bejelentette az orosz politikai irányvonal gyors és radikális módosulását. Az orosz és a szerb nemzet ellenségeit hamarosan megsemmisítjük, ígérte. Beszéde végén kiemelte: egy a vallásunk, egy a nyelvünk, egy a történelmünk, egy a sorsunk. Zsirinovszkij látogatásának következő állomása Tovarnik és Vukovár, ahol a harmadik szerb államfő, a krajinai Milan Martics a vendéglátó. A szerb földeken tett körútból Crna Gora sem marad ki. Nem tudni, ki a vendéglátó, de azt igen, hogy Podgoricában nagygyűlés lesz. A pristinai (Koszovó) látogatás azonban egyelőre bizonytalan. Sebestyén Imre : Olaszország elutasította azt a kérést, hogy az amerikai titkosszolgálat két, pilóta nélküli kémrepülőgéppel figyelhesse a katonai mozgásokat a volt Jugoszlávia területén. A lapok szerint a háttérben az a római megfontolás játszott szerepet, hogy más dolog a NATO, ahol közös döntések születnek, és más a CIA, mely kizárólag az amerikai biztonsági érdekeket tartja szem előtt. A két kémrepülőgép támaszpontja Olaszország helyett Albánia lesz. Hírszerzési jelentések szerint Horvátország és Szerbia jelentős erőket vezényel Boszniába, hogy a helyi horvát és szerb milíciák oldalán felvegyék a harcot a katonai sikereket arató bosnyák hadsereggel szemben - közölte hétfői számában a The New York Times. A boszniai hírszerzés úgy tudja, hogy Jugoszlávia széthullása óta nem volt olyan széles körű mozgósítás Horvátországban, mint most: az utóbbi tizenöt napban a prozori körzetbe 12 000 katonát szállítottak, de várhatóan 20 000 fősre töltik majd fel az odavezényelt egységet. A jugoszláv hadsereg ugyancsak regurális egységeket dobott át Boszniába, méghozzá nehézfegyverzetükkel együtt. A szerb katonák között különlegesen kiképzett kommandósok is vannak. A társulási szerződéssel új szakasz kezdődik - nyilatkozta Granasztói György brüsszeli nagykövetünk (Folytatás az I. oldalról) A társulási tanácsnak magyar részről a külügyminiszter és a külgazdasági tárca vezetője lesz a társelnöke, és ez a testület hivatott arra, hogy formálisan is áttekintse az együttműködést hazánk és az unió között, számba vegye a haladást, észlelje a gondokat. Ezenkívül várható, hogy nagymértékben kiszélesednek az egyéb érintkezések. Elképzelhető, hogy egyegy különösen fontos téma megvitatásakor magyar miniszter is részt vesz az unió ülésein? - Ez is elképzelhető, s már volt is erre példa, ami mintegy megelőlegezte az ilyen részvétel lehetőségét. Néhány hónapja a magyar közlekedési miniszter is bekapcsolódott a közlekedési tárcák irányítóiból álló integrációs testület egyik ülésének munkájába, s jelen volt a többi társult állam szaktárcájának vezetője is. - A társulási megállapodást 1991 decemberében írták alá, azóta több mint két év telt el. Nem szorul némely passzus a fölújításra? - Azt kell mondanom, hogy ami két éve lezajlott, nem szorul különösebb korrekcióra. Egy kiigazítás egyébként már történt a tizenkettek tavalyi koppenhágai csúcsértekezletén, amikor bizonyos iparcikkek és mezőgazdasági áruk kvótáiról számunkra kedvező módon döntöttek. Akkor és ott más, számunkra ugyancsak pozitív határozatokat is hoztak, így ez egyfajta kedvező előjelű korrekciónak felfogható, de nyilvánvaló, hogy globálisan nem változik a társulási szerződés kerete. Szinte biztosra vehető, hogy fel fog vetődni a GATT-megállapodás és a társulási egyezség összehangolásának kérdése is. Úgy gondolom, teljesen természetes, hogy egy ilyen nagy horderejű, hosszú évekre érvényes, s az egész magyar gazdaságot átfogó szerződés időnként felülvizsgálatra szorul. Ebben nem látok semmi kivetnivalót. - Jelenti-e a társulás, hogy a magyar gazdaság több segélyt kap az uniótól? - Azt hiszem, hogy pillanatnyilag ilyesmiről nincs szó. A szerény nagyságrendű segélyeket jelenleg a Phare-program keretében kapjuk, léteznek másfajta támogatások, de ezek hitelek, amelyeket különféle bankok nyújtanak. Az Európai Beruházási Bank vagy a londoni székhelyű EBRD kölcsönei olykor már éreztetik kedvező hatásukat. De szeretném megemlíteni, hogy a tagországok egy részében, egyes szakértőkben az a tévhit alakult ki, hogy Magyarország igen jelentős támogatásban részesült már, sőt olykor azt mondják, egyfajta Marshall-segélyt kapott. Ezt a leghatározottabban cáfolom, ennek inkább az ellenkezője igaz. - Úgy tudom, a mediterrán országok részéről tapasztalható egyfajta féltékenység. - Ez nagyon fontos és súlyos kérdés. Úgy ítélem meg, hogy az általános politikai szándék szintjén nincs nagy különbség a tagországok között, mindannyian azt vallják, hogy hosszabb távon a középeurópai régiónak az integrációban a helye. De ha az általános szintről lejjebb lépünk, akkor olyan részleges érdekekkel is találkozunk, amelyek ellentétesek teljes jogú tagságunk távlatával. Az egyik ilyen ellenérdekeltség a támogatások, segélyek elosztása körül összpontosul: ha ma belépnénk az unióba, költségvetési deficitünknél talán még többet is kaphatnánk támogatások formájában, de annyit mindenképpen, amenynyi pillanatnyilag a költségvetési hiányunk. Ez tehát jól jellemzi e támogatások mértékét s azt, hogy az alacsonyabb életszínvonalú, szegényebb tagországok mekkora szeletet kapnak a különböző integrációs alapokból. Így ők azt fontolgatják, hogy esetleges belépésünkkel támogatottságuk csökkenhet. Kapcsolódhat az említett ellenérdekeltség egyes iparágakhoz vagy az agrárszektorhoz. A magyar mezőgazdaság például rendkívül alacsony állami támogatást élvez, a nyolcszázalékos arány egyfelől szinte tragikus helyzetet teremt a hazai agrártermelésben, másfelől viszont azt jelenti, hogy áraink igen versenyképesek. Ezért itt nagy a félelem attól, hogy a libamájtól kezdve több mezőgazdasági eredetű árucikkel megjelenünk az unió piacán. A társulási szerződés a tagság egyfajta előszobájának tekinthető. De már az előbb fölsoroltak miatt is elképzelhető, hogy hazánk és az unió viszonyában hosszú ideig semmi különösebb nem történik, s egy öt-tíz éves periódus végén a távolság nem csökken, hanem növekszik hazánk és az átlagos közösségi szint között. Ez a gondolat engem is komolyan foglalkoztat, hiszen a regionális fejlesztési alapokból igen nagy összegekkel részesedik például Írország, Görögország és Portugália. Miközben egy újraelosztási folyamat keretében mindent megkapnak ahhoz, hogy fölzárkózzanak, az átmenet időszakában, a teljes jogú tagság előtt mi ettől elesünk. Mégis bízom abban, hogy a gyakorlat számunkra kedvező megoldást hoz, s derűlátásomat nem utolsó sorban arra alapozom, hogy hazánk teljesítőképességét előnyösen ítélik meg Nyugaton: ezt érzékelteti, hogy az elmúlt három évben hatmilliárd dollár áramlott gazdaságunkba, miközben a nálunk jóval fejlettebb Ausztriában 8,3 milliárd dollárt könyvelhettek el. Azt is figyelembe kell venni, hogy az uniós segélyek jobbára nem folyamatosak és konkrét programokhoz kapcsolódnak. Bízom tehát abban, hogy saját erőnkből és tartalékaink mozgósításával csökkenthetjük a különbségeket hazánk és az unió átlagos szintje között. Hírek szerint Magyarország hamarosan - talán egy-két hónapon belül - benyújtja teljes jogú csatlakozási kérelmét az unióhoz. Mit gondol, ez mennyiben változtathat a brüsszeli menetrenden, hiszen a tizenkettek most az északiak és Ausztria fölvételét tárgyalják. S ezek a megbeszélések a tervezettnél talán tovább tartanak. Előrebocsátom, hogy személyes véleményemet mondom, tehát nem végleges hivatalos álláspontot közvetítek. Azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy be kell nyújtani a kérelmet, a lehető leghamarabb. Úgy vélem, azért, mert a teljes jogú tagságot támogatja a magyar társadalom, ebben egyetértés van a parlamenti pártok között, a kormány pedig ezt az álláspontot képviseli a rendszerváltozás óta. Nincs ok arra, hogy tovább várjunk, hiszen a parlamenti választásokkal, illetve a társulási szerződés életbelépésével új szakasz kezdődik a magyar politikában. A benyújtás mellett szól az, hogy Nyugaton az átalakulásban élenjáró országok közé sorolnak. Nagyon komoly erkölcsi tőkénket egykor még az ötvenhatos forradalom alapozta meg, s hozzájárult a keletnémet menekültek 1989-es kiengedése. Egy ilyen múltú országnak nagyon nehéz nemet mondani, különben senki nem gondol arra, hogy a kérelem benyújtása után nyomban tagok leszünk. Ez több szempontból is nagy veszéllyel járna. Deaz igenis kívánatos, hogy tisztességes és alapos tárgyalások legyenek - ezeket nem is kell mindjárt elkezdeni - s gazdaságunk modernizálásával párhuzamosan időben integrálódni tudjunk az Európai Unióba. Martin József (További interjúnk az európai megállapodásról a 7. oldalon) „Az Európai Megállapodás hatálybalépése alkalmával a kormány szükségesnek tartja ismételten kinyilvánítani, hogy Magyarország számára az európai integrációba történő bekapcsolódás ezeréves hagyományainkból fakadó történelmi parancs, aminek nincs alternatívája, de lehetősége csak a rendszerváltozás nyomán nyílott meg - szögezi le az a kormánynyilatkozat, amelyet a Külügyminisztérium juttatott el hétfőn az MTI-hez. E megállapodás kedvező keretet biztosít gazdasági és társadalmi modernizációnk folyamatának meggyorsítására. Európai integrálódásunk egyben hazánk biztonságának is egyik leghathatósabb garanciája. E cél elérése olyan nemzeti program, amely mind belső fejlődésünk, mind az európai fejlődésben elfoglalt helyünk és szerepünk szempontjából meghatározó. Az integrációs követelményrendszer teljesítéséhez szükséges gazdaságpolitikai feladatok végrehajtása a magyar nemzetgazdaság modernizációjának, és ezáltal hazánk stabilitásának, társadalmi békéjének is hosszú távra ható előfeltétele. Ebben a történelmi jelentőségű munkában a kormány számít Magyarország minden polgárának alkotó közreműködésére, támogatására.”