Magyar Nemzet, 1994. május (57. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-02 / 101. szám
A KÖZEL-KELETI BÉKE megteremtésének újabb fontos állomását jelentő szerdai kairói palesztin-izraeli megállapodás aláírásán részt vesz az amerikai s az orosz külügyminiszter is. Warren Christophernek azonban addig még jelenlegi körútjának legnehezebb feladatát kell megoldania: rábeszélni Szíriát az újabb izraeli rendezési javaslat elfogadására. A Damaszkuszban tartózkodó Christopher azt az ajánlatot vitte magával, melynek értelmében az 1967-ben megszállt Golán-fennsíkon Izrael három szakaszban öt-nyolc év alatt bonyolítaná le csapatainak kivonását, s első lépésként visszaadna Szíriának három drúz települést. Damaszkusz ugyanakkor lemondana arról a követeléséről, hogy Izrael eleve kötelezze el magát a Golán teljes egészének visszaszolgáltatására. A feladat nehéz, jelzik ezt az első szír kommentárok is. Ezek szerint lehetetlen a béke a Golan-fennsíkról történő teljes kivonulás nélkül. Damaszkusz elutasítja a félmegoldásokat, nem fogad el kompromisszumot, s teljes békét kínál cserében az összes megszállt területért. CHRISTOPHER ÉS KOZIRJEV ezzel egyidejűleg a boszniai válság megoldásán is fáradoznak. Moszkvában megelégedéssel állapítják meg, hogy a nemzetközi közösség figyelembe veszi Oroszország ajánlásait, s május második hetében megtarthatják a rendezést célzó, Jelcin által felvetett nagyhatalmi találkozót. Az orosz javaslatot, mely szerint egyéves ideiglenes egyezményt kellene kötni, s nemzetközi döntőbíráskodással rendezni a helyzetet, a boszniai szerbek is támogatják. A javaslat hibája azonban, hogy az lényegében szentesítené a jelenlegi helyzetet, vagyis a szerb fél legalább egy évre megtarthatná hódításait. Azokat a szerbek a fegyvernyugvásig láthatóan növelni igyekeznek. Erre utal, hogy most Brckónál nyitottak újabb frontot. A boszniai muzulmánok természetesen kizárnak minden ilyen jellegű egyezményt, s ismét légitámadásokat sürgetnek a biztonsági zónák védelmére. A térségben a látszólagos nyugalom ellenére nem megoldott Macedónia helyzete sem, hiszen azt szétszaggathatják az Albániához, Bulgáriához és Szerbiához kötődő etnikai csoportok. Athén aggódik emiatt, azonban a szállítási tilalom fenntartásával kiszolgáltatja a tengeri kijárattal nem rendelkező országot Szerbiának, s a gazdasági helyzet romlásával veszélyes mértékben rájátszik etnikai viszályok kirobbanásához is. DÉL-AFRIKA ÚJJÁSZÜLETÉSÉRŐL ír a The New York Times. A lap kiemeli, hogy a választások az erőszak tombolása helyett a demokrácia békés fesztiváljának bizonyultak. Minden dicséretet megérdemel ezért az elnök és az átmeneti kormány, valamint Mandela, aki De Klerkkel karöltve vette rá a zulukat a részvételre. A történelem órájának mutatója nagyot ugrott előre Dél-Afrikában, írja a lap, ám a szakértők a biztató, a megbékélésre s a közmegegyezésre utaló nyilatkozatok ellenére is félnek attól, hogy most a feketék bosszúja következik. (S. G.) Előkerült levél Ruckoj le akarta tartóztatni az elnök embereit Moszkvából jelenti az MTI. Az NTV független orosz tévétársaság híradójában közölte: birtokában van egy olyan levélnek, amelyben Alekszandr Ruckoj volt orosz alelnök az orosz parlament szeptemberi blokádja idején elrendelte Borisz Jelcin orosz elnök környezetének letartóztatását. A beszámoló szerint Ruckoj az „Orosz Föderáció elnökeként” írta alá „az összes állami szervnek” szánt rendeletet, s felszólította őket Jelcin közvetlen környezetéből több ember külföldre távozásának megakadályozására, letartóztatására és fegyveres kísérettel azonnali Moszkvába szállítására. A híradóban megszólaló Ruckoj határozottan cáfolta, hogy ilyen elnöki rendeletet adott ki. Szerinte rosszakarói hamisítványt készítettek befeketítésére. A dokumentumot, amely feltételezhetően Ruckoj lejáratására is szolgál, az Itogi című népszerű műsorban vasárnap este részletesen ismertették. Háromnapos sztrájkot hirdetett a HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A Szolidaritás szakszervezet ismét országos sztrájkot hirdetett, ezúttal valamennyi dolgozó számára a hét második felére, miközben a hét végén megállapodás jött létre a barnaszénbányászok és Marek Pál ipari miniszter között Meglehetősen zavarosan alakul a sztrájkhelyzet Lengyelországban, hiszen a hét első fele a nemzeti ünnep miatt munkaszünet, az ezt követő napokra pedig a Szolidaritás ismét sztrájkra hívja az ország szakszervezeteit. Marian Krzaklewski, a szervezet vezetője kijelentette, már csak azért is le kellene állnia az egész országnak, mert az egymást követő kormányok nem váltották be azt az ígéretet, hogy minden állampolgárnak részvételt biztosítanak a privatizációban. Krzaklewski ugyanakkor nehezményezte, hogy a jelenlegi sztrájkhullámot elindító barnaszénbányászok a kiegyezés után felfüggesztették a munkabeszüntetést. Nem helyesli a sztrájkot, s ellene hívja fel tagjait az OPZZ szakszervezeti szövetség, amely tagja a je- Szolidaritás jenlegi baloldali kormánykoalíciónak is. Waldemar Pawlak miniszterelnök bírálta a Szolidaritást, amiért az nem hajlandó a többi szakszervezettel együtt tárgyalni a kormánnyal és a munkaadókkal. Felsorolta az első negyedév pozitív eredményeit, mint az évtizede legalacsonyabb inflációt, a legnagyobb termelésnövekedést, a költségvetési bevételek 15 százalékos emelkedését, a valutatartalék gyarapítását. Rámutatott, hogy a reformokat azonban veszélyeztetheti a munkavállalók türelmetlensége. Felháborodottan utasította vissza Lech Walesa államfő is azokat a híreszteléseket, hogy az ő érdekeit szolgálná a Szolidaritás akciója. Megfigyelők megállapítják, a Szolidaritásnak sikerül kihasználnia, hogy a koalíció másképp beszél a néphez és a közgazdászokhoz. Rámutatnak, a sztrájkok célja elsősorban az, hogy a Szolidaritás a puszta szakszervezeti pozícióból visszatérjen a politika színpadára. Mindezért - mint már a közelmúltban többször is -a szervezet kész a lengyel gazdasági reformok megtorpedózására is. (eller) Doboj vagy Brcko lesz az új Gorazsde? Szerbek tűzharca az ENSZ-erőkkel ÚJVIDÉK - Nyugalmasnak ígérkezett az ortodox húsvét napja és a május elseje a boszniai frontokon, de csakhamar kiderült, hogy még a délelőtt sem múlik el ágyúszó nélkül. Szerb hírforrások azt állítják, hogy a bosnyák kormánycsapatok vasárnap délelőtt tizenegy óra után felújították a tüzérségi támadást Doboj észak-boszniai városka ellen. Ezt megelőzően a szerb hadsereg tájékoztatási szolgálata közölte, hogy ebben a városban a vasárnap éjjeli aknavetőtámadásban négy fiatal, három leány és egy fiú életét vesztette, négyen pedig megsebesültek. Mindezt tetézi az a hír, hogy Gorazsde térségében - szerb források szerint szintén a muzulmánok - vasárnap éjjel súlyosan megsértették a tűzszünetet, állítólag két aknavető gránátot lőttek ki a demarkációs vonalra, ahol a kéksisakosok ellenőrző pontot állított fel. ENSZ-hírforrások ezzel szemben azt állítják, hogy Gorazsdénál a szerbek kezdték a provokálást, sőt csetepatéba bocsátkoztak a járőröző angol kéksisakosokkal. Az ENSZ-katonák visszalőttek, az összetűzésben három szerb meghalt, öt pedig megsebesült. A szerb hírforrások az incidenst úgy magyarázzák, hogy a muzulmán provokációkban, támadásokban most már a kéksisakosok páncélosai is részt vesznek, támogatják a muzulmán gyalogságot. A szerb fél azt is tudni véli, hogy a boszniai hadsereg második hadteste és a skandináv zászlóalj összehangolják tevékenységüket. Szombaton Tuzlánál a muzulmánok mellett a kéksisakosok is részt vettek a szerb hadállások elleni támadásban, állítja a szerb hadsereg főparancsnoksága. A kölcsönös vádaskodásokból, szinte kibogozhatatlan hírekből annyi biztosra vehető, hogy Észak-Boszniában, a Száva folyó mentén háborús készülődés folyik. A jelek arra utalnak, hogy Doboj lesz a következő tűzfészek, esetleg Brcko. Mindkét város az északi korridor zónájában fekszik, amelyet amerikai értékelés szerint a szerbek kiszélesíteni akarnak. Az ENSZ és a NATO is attól tart, hogy északon, akár Brckónál, akár Dobojnál megismétlődhet Gorazsde, mert a szerb nehézfegyvereket ebbe a térségbe telepítik át. Bejelentették, hogy London hivatalos átiratot intézett Karadzsics szerb vezetőhöz. Arra inti, hogy az újabb összetűzés „kockázatos lépés” lehet. Londoni hivatalos körök egyébként úgy értékelik, hogy a nemzetközi összekötő csoport (amely pénteken igyekezett kitapogatni Pálén a szerb vezetőség pulzusát) jól kezdte a munkát. Igaz, mindössze csak annyit sikerült elérnie, hogy a muzulmánok és a szerbek is a tárgyalások felújítása mellett foglaltak állást. A muzulmánok azonban legfeljebb három-négy hónapi tűzszünetre hajlanak, míg a szerbek az érdekeiknek jobban megfelelő tartós békét követelik. Kozirjev orosz külügyminiszter egyévi fegyvernyugvást tartana megoldásnak, ez idő alatt a két boszniai háborúzó fél tisztázhatná a politikai kérdéseket. A szerb vezetők nem lelkesednek ugyan, de elfogadhatónak tartják Kozirjev elképzelését. Gyarmati József A Le Point a szocialisták győzelmi esélyeiről A magyarok nem veszik tragikusan a dolgokat (Párizsi tudósítónktól) A La Croix hangulatos Kuncze-portréja után a párizsi újságok közül a Le Point foglalkozik először a magyar választási esélyekkel: a „Retro a divat” (magyarul talán inkább így hangoznék: „Divatban a visszapillantás”) szerzője szerint a magyarok „nem úgy néznek ki, mint akik tragikusan veszik a dolgokat”, miközben a nyugatiak „attól borzonganak”, hogy Budapest is csatlakozik az ukrán-lengyel-litván „neokommunista csapathoz". Dominique Audilen szerint négy év után a szocialisták elérkeztek ahhoz a ponthoz, hogy „visszavágjanak összes vetélytársuknak”, kezdve mindjárt a Demokrata Fórummal. Mi történik a nyugat kedvenc gyermekének háza táján, az „exszocialista osztály legkiválóbb tanulójánál”, ahova a nyugatiak többet ruháztak be, mint az összes többi országba? A kérdésre három kérdés a válasz: nosztalgia a kádári gulyáskommunizmus iránt? Igazi kiábrándulás, miután az ország kissé túl gyors csodákat remélt a piacgazdaságtól? Vagy esetleg a magyarok többsége úgy gondolja, most a szocialistákon a sor, akik 1988 tájékán, még a vasfüggöny leomlása előtt, a többpártrendszert választották? Mind a három tényező egyszerre, s a távozó koalíció mérlege a 13 százalékos munkanélküliséggel, a 22,5 százalékos inflációval a nemzeti jövedelem és a vásárlóerő 20 százalékos csökkenésével „nem igazi siker”. A fideszes Kövér szerint a Fórum elutasításának valóságos oka „a gazdasági és szociális csőd, de „őszintén szólva más párt sem tudta volna jobban csinálni”. Az MDF-es Kulin úgy vélekedik, hogy „a kádárizmusnak ezzel a nosztalgiájával szemben teljesen tehetetlennek bizonyultunk”. A beszámoló a szocialisták és Horn fő érdemének tartja, hogy nem „ígérik meg a holdat”, de problematikusnak látja, hogy a „chicagói monetarista” Békesi miként hat a „pragmatikus” Hornra és még inkább a „mindenható” szakszervezeti főnökre, Nagy Sándorra. A hetilap interjút közöl Lengyel Lászlóval, aki szerint „nem az átmenet, hanem a konzervatív koalíció mondott csődöt”, s „ideális” lenne egy „szocialista-liberáliskereszténydemokrata szövetség” Németh Miklós vezetésével. „Ez a legkívánatosabb forgatókönyv, de nem ez a legvalószínűbb” — mondja Lengyel. (m. j.) Május 1-jei ünneplés világszerte Moszkvában Jelcint bírálták, Párizsban Bérégovov-ra emlékeztek HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Világszerte több százezren emlékeztek majálissal, felvonulásokkal a helyi szokásoknak megfelelően a munka ünnepére. Különösebb rendzavarásról sehonnan sem érkezett jelentés. Jelcin elnök és a kormány lemondását követelték az orosz fővárosban a kommunista csoportok által szervezett május 1- jei megmozdulás szónokai és résztvevői, jelentette moszkvai tudósítónk. Viktor Anpilov, a kommunista munkáspárt vezére, akit az októberi fegyveres zavargások nyomán letartóztattak, és a februári amnesztiával szabadult, általános oroszországi politikai sztrájkra szólította fel a különböző becslések szerint mintegy öt-tízezer fős tömeget, amely rendzavarás nélkül haladt végig az előre engedélyezett útvonalon. Valamivel több, de a rendőrség szerint legfeljebb tíztizenöt ezer ember volt kíváncsi a szakszervezetek rendezvényére, melynek jelszavai sokkal mérsékeltebbek voltak: a felvonulók mindenekelőtt válságellenes gazdasági intézkedéseket követeltek a kabinettől. Az egy évvel ezelőtti súlyos összecsapásból okulva a hatóságok alaposan felkészültek az esetleges incidensek elfojtására, s erre a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül nem is mulasztották el figyelmeztetni a lakosságot. A moszkvaiak zöme azonban az előzetes közvélemény-kutatások szerint a hagyományos május 1. helyett ez alkalommal a pravoszláv húsvétot ünnepelte, a különösen kellemes időjárás és a szerdáig tartó munkaszünet miatt pedig aki csak tehette, kiment a dácsájára. Kijevben a tervezett 25 ezer fő helyett csak 3-4 ezer szimpatizánst tudtak felvonultatni vasárnap a márciusi parlamenti választáson győztes ukrán baloldali pártok. A több kommunista csoport szervezésében lezajlott rendezvényen először megkoszorúzták a főváros központjában álló hatalmas Lenin-szobrot, jelentette az MTI, majd erős rendőri kíséret mellett a vörös lobogókkal, Lenini-képekkel és „Éljen a munkásszolidaritás” feliratú táblákkal vonuló tömeg az Ukrajna és Oroszország egyesítésének 300. évfordulójára emelt emlékműhöz ment. Szarajevó belvárosában kevesebb mint ezer ember gyűlt össze, hogy megemlékezzen a munka ünnepéről. Az első sorokban boszniai népviseletbe öltözött fiatal nők álltak. A szónokok többsége kijelentette, hogy fel kívánja hívni a világ figyelmét a boszniai népet ért agresszióra. Incidens nem történt, noha a boszniai szerbek korábban azzal fenyegetőztek, hogy tüzet nyitnak az egybegyűltekre, ha politikai vagy forradalmi jellegű beszédek hangzanak el. Fenyegetésüket nem váltották be, ám időről időre gyorstüzelő fegyverekből kilőtt sorozatok ropogása hallatszott. Felvonulások és ellenfelvonulások sora zajlott Lengyelországban. A legtöbb helyen csak néhány százan vettek részt a megemlékezésen, s a létszám csupán egyes városokban érte el a néhány ezer főt. A hagyományoknak megfelelően a Szolidaritás tagjai miséken emlékeztek meg május elsejéről. Japánban mintegy 3,7 millió ember vett részt a rendezvényeken. A szigetországban országszerte több mint ezer helyszínen tartottak tömeggyűlést, felvonulást, s ezeken a dolgozók elsősorban több munkahelyet és a munkafeltételek javítását követelték. A központi rendezvény színhelye szokás szerint a főváros Jojogi parkja volt. Kínában viszont csupán hangszórókból szóltak munkásmozgalmi dalok, a kormány ugyanis még a munka ünnepén sem venné szívesen, ha százezrek vonulnának az utcákra. Déltájt már gyülekeztek a tüntetők, hogy a kommunista rokonszenvű szakszervezet, a CGT felhívására a hagyományos útvonalon, a République tértől a Nátronig vonuljanak, jelentette párizsi tudósítónk. A néhány ezer tüntető elsősorban a munkanélküliség ellen tiltakozott május első vasárnapján, amikor is a korábbi hűvös tavasz szinte egy csapásra nyárias melegbe váltott át. A vidéki megemlékezések annyiban különböztek a párizsitól, hogy hosszú évek után először a különböző irányzatú szakszervezetek sok helyütt együtt köszöntötték a munka ünnepét. A franciák túlnyomó többsége azonban nem nagyon figyelt ezekre a tüntetésekre, mint ahogyan egy másikra sem: Párizs szívében a szélsőjobboldaliak kis csapata Jeanne d’Arc-ot éltette. Ez is hagyomány: az Orléans-i Szüzet Le Penék mindig is szívesen kisajátították volna. A politikai Franciaországnak valójában egyetlen igazi eseménye volt május elsején: a megemlékezés Pierre Bérégovoy-ra, aki egy esztendeje lett öngyilkos. A volt szocialista kormányfő szűkebb pátriájában, Nevers-ben szinte az egész szocialista párt összegyűlt, s Mitterrand elnök azt mondta: „Bérégovoy hiányzik Franciaországnak.” (»· g·) Nyugodt stílus Az NZZ a kampányról Magyarországi választási képet közöl hét végi számában a Neue Zürcher Zeitung. Andreas Oplatka, a független, mértékadó liberális újság kelet-európai szakértője a helyszínen szerzett közvetlen benyomásait úja le cikkében, amelynek alcíme: Kemény politikai frontok, nyugodt stílus. Az MDF a vidéki polgárság pártja, írja. A beszéd maga a szerző szerint az ellenfeleknek szóló minden keménység ellenére különös módon védekező, s meglepő úja, hogy a minden hivatalban lévő miniszterelnök esetében természetesen poztív mérleg helyenkénti önkritikát tartalmaz. Más pártokra áttérve, a Fideszről azt úja, hogy hű maradt kezdeti, nonkonformista stílusához. Az MSZP-t egy újpalotai gyűlés, Horn szereplése alapján mutatja be: a közönséget itt szürkének, a szónokot hűvösnek nevezi, s úgy ítéli meg, hogy bizonyára vannak jelen volt kommunisták. A szerző gátlástalannak nevezi Horn utalását arra, hogy a kommunista tervgazdaság csődje négy évvel ezelőtt magától értetődő volt. Horn ismeri a határokat - úja Oplatka: mesterien kelti választóiban azt a képzetet, hogy nagyvonalúan csökkenteni fogja anyagi gondjaikat, de csínján bánik a konkrét ígéretekkel. A szavakban gazdag választási kampány utáni jövőt a gazdaság borús számai uralják majd , s e ténnyel Hám is tisztában van - íja a lap. Liberális konferencia Visegrádon (Folytatás az I. oldalról) Orbán Viktor rögtön beszéde elején megjegyezte, a pillanat nem alkalmas arra, hogy - egy héttel a választások előtt - a liberalizmus Határairól' 'filozofálgassunk, azokat Magyarországon a jobb- és a baloldalon is a koalícióalkotás gyakorlati kérdései jelölik majd ki. Ennek ellenére a fiatal demokrata pártelnök tagadta, hogy a liberalizmus csak más eszmékkel társulva lenne életképes. Elmondta, a gazdaságot csakis a liberális elképzelések alapján lehet kimozdítani a válságból, s aki ebben kételkedik, az gazdasági alapfogalmakkal nincs tisztában. A két pártelnök természetesen nem tudta magát és felszólalását függetleníteni a választási előkészületektől, mindketten elsősorban a magyar bal- és jobboldali pártok legálatára szorítkoztak a liberális pártok helyének meghatározásakor. Mint a beszélgetést vezető Pröhle Gergely, az alapítvány magyarországi képviselője meg is jegyezte, sejthető volt, hogy a kampánygondolatok miatt nem sok marad az elméleti fejtegetésekből. Azokat inkább a lengyel és a bolgár vendégtől lehet elvárni - tette hozzá -, akik mindketten olyan országból érkeztek, ahol a liberális erők még csak most formálódnak. Andrzej Fesnak a lengyelországi helyzetet elemezte, amelynek különleges aktualitást ad, hogy a két vezető liberális párt a múlt héten egyesült, Ivan Krasztev pedig arról beszélt, hogy a liberálisok radikalizmusát Kelet-Európában szinte teljesen lefékezi az a centrista, egyensúlyozó szerep, amelyre a bal- és a jobboldal között kényszerülnek. Ez viszont azzal járhat, hogy a liberális pártok nem lesznek képesek kilábalni a válságból, s legfeljebb az örök kisebbik koalíciós partner szerepébe kényszerülnek. Ezt követően az SZDSZ-es Tardos Márton és a fideszes Urbán László vitatták meg a liberalizmus aktuális gazdaságpolitikai feladatait, amely tanácskozásban részt vett Janez Kopac szlovén pénzügyminiszter, a térség egyetlen, huzamosabb ideje hivatalban lévő liberális kormányának tagja, és a frissen alakult szlovák liberális kabinet pénzügyminisztere, Rudolf Filkus. A tanácskozást követő sajtótájékoztatón Otto Lambsdorff — aki délután előadást tartott a liberálisoknak az egyházakról és a nemzeti kisebbségekről alkotott elképzeléseiről - kifejtette: a két magyar liberális párt között meglátása szerint vannak ugyan különbségek, de azok mindössze taktikai, stratégiai kérdésekre vonatkoznak, alapvető liberális felfogásbeli eltérések nincsenek. Az LI elnöke hozzátette, a két párt külön-külön alighanem több szavazatot szerezhet a választásokon, mintha csak egy liberális erő lenne a magyar politikai palettán. (Simon) (Otto Lambsdorff előadása a 4. oldalon)