Magyar Nemzet, 1994. szeptember (57. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-01 / 204. szám
CSÜTÖRTÖK, 1994. szeptember 1. Nemzetközi élet Madar Nemzet 3 Ünnepélyes búcsúztatás Berlinben Távoztak az orosz katonák (Folytatás az 1. oldalról) Az emlékülésen megjelent a német politikai élet csaknem minden vezető méltósága és személyisége. Eberhard Diepgen kormányzó polgármester arról szólt, hogy Berlin már a frontvárosból a híd szerepét betöltő összekötő kapoccsá vált Európában. A berliniek a kettészakítottság keserű évtizedeiben soha nem adták föl a reményt, hogy városuk és hazájuk egyesül. Az efölötti öröm hozzásegíti a fővárosiakat ahhoz, hogy csaknem fél évszázad után szívükben szeretettel mondjanak istenhozzádot a (doszvidanjával elköszönő) egykori megszállóknak, a fasizmus megsemmisítéséért életüket áldozott szovjet katonák sírjai pedig örök mementóul szolgálnak. A német kancellár és az orosz elnök beszédét nagy várakozás előzte meg, hiszen közismertek voltak azok a feszültségek, amelyek a Nyugati Hadseregcsoport búcsúztatását megelőzték. Helmut Kohl nagy ívű történelmi visszapillantást szőtt beszédébe, mondván, hogy csakis a történelem egésze lehet értékelés tárgya. A ma Európájában szabad és egyenjogú partnerként áll egymás mellett Németország és Oroszország, ám nem volt ez mindig így. A világ nem feledheti századunk zsarnoki diktatúráit. Nem feledheti a Szovjetunió elleni náci támadást és mindazt a szenvedést, amelyet a német nemzet nevében okoztak Európa népeinek, de nem feledheti azokat a szenvedéseket sem, amelyek a német népnek kellett elviselnie a bosszú jegyében - tette hozzá a kancellár. A történelemben azonban nincsen számla, nincsen „tartozik” -követel” oldal. A németség is keserűséggel őrzi az elnyomatás, a fal, a szögesdrót évtizedeinek szörnyű emlékét, de hálával tölti el, hogy a keletnémet fordulatkor a megszálló szovjet katonaság laktanyáiban maradt. Borisz Jelcin sem takarékoskodott a visszapillantással e történelmi napon. Hosszasan idézte föl a hitlerizmus népirtő barbárságának emlékét A győzelmes szovjet hadsereg nem pusztító hódítóként lépett német földre, mondta, hanem az antifasiszta koalíció tagjaként, hogy fölszabadítsa Európát a náci iga alól. Ezután azonban az orosz elnök a kiengesztelődés hangját ütötte meg, mondván, hogy a második világháborúért nem a német nemzet a felelős, hanem a nácizmus, amely halálos bűnbe csábította a németséget. Jelcin szerint is céltalan annak számítgatása, ki szenvedett többet, melyik oldalon maradt több özvegy és árva. Ám a világtörténelem legszörnyűbb háborújának és legrettenetesebb rezsimjének öröksége terheli a humanista német hagyományok fundamentumára épült német demokráciát is, tette azért hozzá. Az elnök ezután Otto von Bismarckot idézte, aki külpolitikájának alapelvévé tette az orosz-német barátságot, ezt pedig a jelen politikusainak is meg kell szívlelniük. A vaskancellár korához hasonlóan a ma Németországa és Oroszországa, a földrész két legnagyobb országa is helyét keresi egy megváltozott Európában és világban. E világnak pedig alapvető érdeke, hogy e két ország jó barátságban, partnerként működjék együtt, és éljen egymás mellett. Az ünnepséget követően Roman Herzog szövetségi elnök ebédet adott berlini rezidenciáján, a Bellevue-kastélyban. Az ebéd után a treptowi szovjet hősi emlékmű előtti parkban, kőbe vésett Sztáem-idézetek tövében került sor a Nyugati Hadseregcsoport jelképes búcsújára. A Berlin nevét viselő orosz dandár hajtott végre díszmenetet, amelyet a kancellár és az elnök mellett Burlakov vezérezredes és Klaus Naumann tábornok, a német fegyveres erők főfelügyelője fogadott Jelcin rövid beszédében itt arról szólt az orosz katonák annak biztos tudatában vonulnak haza, hogy német földről soha többé nem indul ki agresszív háború. Az elnök hozzátette, hogy a hidegháború győztes nélkül ért véget, fölötte valójában a kollektív biztonság elve, az EBEÉ szelleme győzedelmeskedett Józsa György mMf^^y l engyelország: I Kirill 1993.09.17M J Németország: I ft 1994.08.31 390.000 fő Vtmble T~3a SU ..........«■Csehszlovákia: 1991.06.27. 56.000 fő 60.000 fő Az ábra az egyes országokban a kivonulás megkezdésekor állomásozta a csapatok összlétszámát, valamint a 59 I kivonulás befejezésének SSI 1991.06.19. dátumát szemlélteti, 55.000 fő Forrás: Pirisl Sándor ! Történelmi fordulópont? Az IRA tűzszünetet hirdetett (Folytatás az 1. oldalról) Emlékeztettek, hogy az amerikai kormány kedden 130 millió dolláros, Észak-Írországnak szánt segély ígéretével gyorsította meg az IRA döntését Figyelmeztettek, hogy az IRA nem teljesítette a brit és az ír kormány tavaly decemberi békekezdeményezésébe foglalt feltételt, amennyiben meghirdetett tűzszünete csupán határidő nélküli, de nem végleges és örökös. A brit kormány szerda déltájt még várt a hiavatalos válasszal. Korábbi álláspontja az volt, hogy a fegyveresek és képviselőik csak akkor vehetnek részt a rendezési tárgyalásokon, ha előzőleg legalább három hónap telik el békében. A brit kormánynak az is hivatalos álláspontja, hogy Észak-Írország státusában semmiféle változás nem lehetséges az ottani többség, vagyis a protestánsok akarata ellenében. Az ír kormány az utóbbi napokban többször jelezte, hogy a rendezés végcéljának hosszabb távon az ír sziget egyesítését tartja, de ragaszkodott a decemberi békekezdeményezés betűjéhez, és hasonlóképp elutasítja a tárgyalást a fegyveresekkel, ha a fegyvernyugvás nem lesz tartós. Párizsi döntés Iszlám fundamentalisták kiutasítása (Párizsi tudósítónktól) Reims katonai repülőteréről szerdán Burkina Fasóba régi nevén: Felső-Volta) távozott húsz algériai iszlám hívő, akik militáns tagjai vagy rokonszenvező támogatói a fundamentalista Iszlám Üdvfrontnak, a FIS-nek. Pasque belügyminiszter az azonnali hatályú kiutasításhoz annyit fűzött hozzá, hogy reméli, a döntésből „tanulnak” mindazok, akik nem tisztelik a köztársaság törvényeit. Az afrikai ország külügyminisztere a francia rádiónak azt nyilatkozta, hogy „humanitárius okokból" fogadják be az algériaiakat. Franciaországban maradt még hat olyan fundamentalista vagy velük rokonszenvező, akiket rendőri megfigyelés alá helyeznek, s sorsukról később döntenek. Ezzel a határozott intézkedéssel gyakorlatilag egy időben Franciaország bezáratta algíri, orani és annabai konzulátusát. Az algériaiak túlnyomó többsége előtt lezárták a francia határokat - kommentálta a döntést a Le Monde, egy algériai diplomata ehhez kesernyésen hozzáfűzte: „Nincs panaszra okunk, Franciaország lezárta határait, ezt tette Marokkó is, de ott van még Tunézia, vagy például miért ne? — Líbia és Niger!” Rabat és Párizs határozott intézkedéseit az egy héttel ezelőtti két halálos áldozatot követelő marrakesi merénylet váltotta ki. A vérengzés ügyében a marokkói hatóságok a franciák közreműködését kérték, hogy az Interpol segítésével mielőbb kézre kerítsék a tetteseket. Tallinn megsérti az alkut? Befejeződött a balti csapatkivonás A németországi csapatkivonási ünnepséggel egy időben, minden különösebb ceremónia nélkül befejeződött az orosz csapatok kivonása a Baltikumból, jelentette az MTI. Az orosz védelmi minisztérium rövid közleményben tudatta: szerdán, moszkvai idő szerint délig az utolsó orosz katona is elhagyta Lettország és Észtország területét. Az orosz csapatok a harmadik balti köztársaságból, Litvániából már egy éve távoztak. Az 1991-ben függetlenné vált balti országokban mintegy 128 ezer orosz katona tartózkodott a csapatkivonás 1992-es kezdetekor. A vonatkozó megállapodások alapján először Litvániából vonultak ki az orosz csapatok, pontosan egy éve. A másik két ország esetében meglehetősen vontatottan haladtak a csapatkivonási tárgyalások, nem utolsósorban amiatt, hogy Moszkva garanciákat követelt az orosz kisebbség, illetve az ott maradó katonanyugdíjasok jogainak védelmében. Az észtországi csapatkivonásról szóló szerződést csak a múlt hónap végén írták alá. A megállapodások értelmében néhány száz orosz szakember marad a hadászati jelentőségű lettországi skrundai lokátorállomáson, illetve az észtországi Paldiskiben mintegy 250-en vesznek részt a volt tengeralattjáró-kiképzőbázis két atomreaktorának leszerelésében. A balti országokban szerdán és csütörtökön nagyszabású ünnepségek keretében emlékeztek és emlékeztek meg az orosz csapatok kivonulásáról. Az észt kormány nem terjeszti a parlament elé az orosz haderőkivonásról szóló megállapodás ratifikálását - jelentette be szerdán Mart Laar, Észtország miniszterelnöke. Az ITAR-TASZSZ tudósítása emlékeztet arra, hogy az orosz katolnák kivonulásának határideje augusztus 31-én járt le, s Oroszország maradéktalanul teljesítette vállalt kötelezettségeit. Éppen ezért az ésszerűség azt sugallja, hogy visszamenőleg már nem lenne értelme a szerződés ratifikálásának. A tallinni kormány a törvényhozás elé kívánja vinni azonban az Észtországban élő nyugállományú (szovjet, illetve orosz) katonák szociális biztonságát garantáló megállapodást, melyet Borisz Jelcin és Lennart Meri köztársasági elnök írt alá a két ország vezetőinek júliusi csúcstalálkozóján. E döntés azért meglepő, mert a törvény betűi szerint a megállapodás nem igényel utólagos parlamenti jóváhagyást. Az észt kormány döntése azt jelenti, hogy a törvényhozás elutasító határozata esetén az orosz nemzetiségű nyugdíjasok és családtagjaik szociális és gazdasági védőháló nélkül maradnak, holott a haderőkivonásba nagyrészt éppen ennek biztosítása fejében egyezett bele az orosz vezetés. Fennáll tehát annak a veszélye, hogy Észtország azt az egy évvel ezelőtt alkotott rendeletet alkalmazná az oroszokkal szemben is, mely szerint „az ország biztonságát fenyegető személyek” nem kaphatnak állandó lakhatási engedélyt az országban. Hivatalos észt állásfoglalások a nyugdíjas orosz katonákat ebbe a kategóriába sorolják. Több milliárd dollárba és húsz évbe kerül, míg helyreállítja Lettország a volt Szovjetunió csapatai okozta környezeti károkat - közölte a lett környezetvédelmi miszter. Mint a Reuter jelentette, 10-15 milliárd dollárra becsülik a károkat Oroszország teljes egészében áthárította Lettországra a helyreállítás költségeit Észtország is kompenzációt kér MoszkvátóL ám az orosz kormány szintén pénzt követel a hátrahagyott katonai létesítményekért Kína a maga képére formálja Hongkongot (Folytatás az 1. oldalról) Hosszadalmas vita előzte meg a a négy évvel ezelőtti keretszerződést, s bár Hongkong éppen eleget tiltakozott amiatt, hogy lényegében a feje fölött hozták meg a számára sorsdöntő megállapodást, Nagy-Britannia a maga részéről lezártnak tekintette a több évtizedes gyarmati időszakot. A hatmilliós sziget aggodalmát akkor azzal próbálták leszerelni, hogy a szerződésben a legalapvetőbb kötelezettségeket rögzítették, s London elhitte, hogy Peking betartja a közös dokumentum minden egyes pontját. E szerint Hongkong megőrizhette volna a szuverenitását, különösen gazdasági téren ígértek neki önállóságot. Jól hangzott a jelmondat is, hogy „egy ország, két szisztéma", vagyis a szociális termeléshez ragaszkodó Kína meghagyja a piacgazdálkodásra berendezkedett sziget sajátosságát Sőt azzal nyugtatták az ottani kedélyeket hogy majd Peking is ezen a kapun sétálhat be a jelenleg nehezen bevehető vagy politikai okokból bezáruló külföldi piacokra. Ahhoz ugyan ragaszkodtak, hogy például a kül- és biztonságpolitikát Pekingből irányítsák, de az önállóság jegyében a belső berendezkedését Hongkong maga szabhatta volna meg. A szerdai kínai döntés viszont kimondja: a helyi irányítás három év múlva érvényét veszíti, s mind a központi törvényhozói tanácsot, mind a városi és tartományi közigazgatást megszüntetik. A határozatot azzal indokolták, hogy Nagy-Britannia megsértette a közös nyilatkozatukat, s ezek után magukra nézve sem tartják azt kötelezőnek. A Hongkong átadása körüli vita lényegében két évvel ezelőtt kezdődött el, amikor a brit kormányzó, a határozott fellépésű Chris Patten olyan gazdasági csomagtervet dolgozott ki a sziget fejlesztésére, amellyel Peking nem értett egyet. A térség igényeire alapozva új repülőteret, konténer-átrakodót kezdtek volna építeni, amit Kína - arra hivatkozva, hogy ez máris beavatkozás az ő majdani területén — ellenzett. Patten viszont úgy gondolkodott, az ígért gazdasági autonómia olyan folytonosságot jelent, amely elviseli ezeket az 1997 utánra is átnyúló nagyberuházásokat. Különösen, hogy az senki érdekeit nem sértheti. Az pedig talán eszébe sem ötlött, hogy Kína politikai okokból vétót emelhet Hónapokig tartottak tavaly az egyeztetések a Patten-féle gazdasági reform értelmezéséről, hogy majd a végletes nézetkülönbségek kudarcra ítéljék a tárgyalásokat (zsigoviu) Grúz menekültügy Ismét tárgyalások Genfben Az ENSZ, az EBEÉ és Oroszország részvételével ismét tárgyaltak szerdán Genfben az abház konfliktus politikai és alkotmányos rendezéséről - jelentette az AFP. A tanácskozás napirendjének legfontosabb kérdése: elhárítani az akadályokat az Abháziéból elmenekült grúzok hazatérése elé. Annak a több mint 200 ezer grúznak Abháziéba való visszatérése, akik az 1992-ben és 1993-ban 13 hónapig tartó harcok elől menekültek el a szakadár grúziai köztársaságból, eredetileg nem szerepelt a tanácskozás napirendjén. A menekültek ügye azonban holtpontra jutott, s emiatt Edouard Brunner ENSZ-közvetítő szerdán összehívta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR), valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) vezető tisztségviselőit A tanácskozáson Oroszország képviselői is jelen voltak. Brunner szerint a megbeszélésen résztvevők nagy száma arról az erőteljes politikai akaratról tanúskodik, amellyel a menekültek ügyét rendezni akarják, de utalt arra is, hogy a főbiztosság egyik július 7-én és 8-án Szocsiban tartott tanácskozásán az abházok nem képviseltették magukat. • Gennagyij Fedoszov nagykövet, az orosz küldöttség vezetője szintén hangsúlyozta a súlyos menekültprobléma megoldásának szükségességét. A főbiztosság szerint legfeljebb 5000, a harcok elől elmenekült grúz tért csak vissza hazájába, s jelenleg sem tapasztalható nagy arányú visszaáramlásuk. Diplomáciai források szerint - a már aláírt megállapodások ellenére - félő, hogy az abházok nem akarják, hogy a grúzok tömegesen hazatelepüljenek ezen északnyugat-grúziai térségbe. Moszkvai lapok Oroszország szerepéről Aj hidegháború körvonalai rajzolódnak (Moszkvai tudósítónktól) lista országokkal és az egykori Címoldalán foglalkozott szovjet köztársaságokkal fennszerdán a moszkvai újságok tartott kapcsolatai is ezért vantöbbsége a németországi és a nak „szigorú ellenőrzés alatt” - baltikumi orosz csapatkivo- vélekedik a Nyezaviszimaja nás befejezésével, amit politi Gazeta szerzője, aki szerint kai szimpátiáitól függetlenül Oroszországgal hovatovább mindegyikük történelmi őse- úgy bánnak, mint Irakkal, s ha menynek, a második világhá- Moszkva elemi nemzeti érdekorú végleges lezárásának tekeivel próbál előhozakodni, kint, mindjárt az orosz imperializ-A kormány lapja, a más újjászületésével riogatnak. Rosszijszkije Vesztyi üti meg a Mind élesebben rajzolódnak ki legemelkedettebb és legopti- egy új hidegháború körvonalistább hangot, amikor nyugalai, ami már rég meg is kezdett véleményekre hivatkozva az, jött volna - fűzi hozzá -, ha aról ír, hogy Oroszország döntő gyakorlatias hitelezők nemzemértékben járul hozzá az új ténykednének abban, hogy Európa felépítéséhez. A Oroszország visszafizeti az Rosszijszkije Vesztyi a moszk adósságait. A Nyezaviszimajavai német nagykövetet idézi. Gazeta cikke szerint Oroszoraki szerint Bonn nem engedheszág egyetlen szerencséje, ti meg, hogy Oroszország elhogy a korábban egységes tűnjék „az értetlenség függő- Nyugat sem létezik többé, a nye mögött”, s kész Moszkva nagyhatalmak között komoly „ügyvédjeként” fellépni a fiem- érdekellentétek feszülnek, szetközi porondon. Jóval kisebb ebben az összefüggésben úgy lelkesedéssel szemléli az orosz látja, hogy az orosz külpolitika csapatkivonás nyomán kiala középpontjába a Nyugat-Eurókult új geopolitikai helyzetet a pávai, és elsősorban a Németcentrista Nyezaviszimaja Gaze- országgal való viszonynak kella cikkírója, aki szerint el kell kerülnie, gondolkodni azon, miként le- Nem a nemzeti büszkeség letne megakadályozni, hogy a kizárólagos szempontjából köjelenlegi átmeneti, „posztkonzelíti meg a csapatkivonás kérfrontáció” időszak újabb hábedését a liberális Izvesztyijában rú előzményévé váljék. Otto Lacisz. A .Jönnek az oro-A Nyezaviszimaja Gazeta szók. Jönnek haza” című sirásaleplezetlen borúlátással állapítja ban a közgazdász-publicista meg, hogy bár Oroszország mor mindenekelőtt azt fejtegeti, málisan örökölte a Szovjetunió mekkora áldozatot kellett háznagyhatalmi státusát, „sem venna a Szovjetunió népeinek télytársa, sem ellensúlya, sem azért, hogy a Vörös Hadsereg egyenjogú partnere” nem lehet több mint 700 ezer katonája az Egyesült Államoknak. Orosz hosszú évtizedeken keresztül ország lényegében megszűnt a külföldön állomásozhasson. S avilágpolitika önálló meghatáro- hisa elismeri, hogy közvetlenül jó tényezője lenni; az orosz kül a háború után ez jelentős bérpolitika elvesztette igazodási térben objektív szükségszerűpontjait és ideológiai alapjait, még volt, az atomkorszak kölnincsenek világosan megfogalcsönös elrettentésének követelmazett céljai: Oroszország egy reménye. Most azonban, amikor a kevésbé vonzó szövetséges, és világ egy új egyensúlyt keres, fokozatosan elszigetelődik. Az Korea, Vietnam és Afganisztán utóbbi évek mérlegét megvonva leckéjéből tanulva már tudhata Nyezaviszimaja kommentátorának, hogy melyik az az út, amely azzal vádolja a Nyugatot, hogy sehova sem vezet. Az a nemzeúgy kezeli Oroszországot, mint déli, amelyik elég bátor volt alegyőzöttet, akinek a neki juttahoz, hogy kivonuljon Európátott kevés alamizsnáért cserében bal, nem azért tette ezt, mert a győztes minden óhaját teljesí- megijedt másoknak az erejétől -tenie kell, emlékeztet az Izvesztyija —, ha-Ezért nincs helye a valóban nem azért, mert képes volt megműködőképes európai szerve- érteni, hogy erővel sem lehet tetekben, mint amilyen, mond mindent elérni, jók, a NATO, de a volt szocia (inda) Incidens a macedón–jugoszláv határon Holtponton a délszláv diplomácia ÚJVIDÉK - Fikret Abdic szakadár muzulmán vezető Zágrábban tárgyalt az Unprofor és a horvát hatóságok képviselőivel a nyugat-boszniai menekültek problémájának megoldásáról. Sergio de Mello és Hrvoje Sarinic mellett jelen volt Peter Galbraith amerikai nagykövet is. A megbeszélésekről semmi közelebbit sem közöltek, de értesülések szerint nemcsak a menekültkérdés megoldásában értek el sikert, hanem fontos politikai eredményre is jutottak. Abdic közvetlenül a tárgyalások befejezése után visszatért krajinába, szerb vendéglátóihoz. (Még a balkáni zűrzavart figyelemmel kísérő külföldi újságíróknak is néha nehezen érthető, hogy a muzulmánok elől menekülő muzulmánokat szövetségeseik, a horvátok nem engedik be az országba, s kénytelenek az ellenségüknél, a szerbeknél menedéket találni.) Alacsonyabb szintű diplomáciai kontaktusok jellemezték egyébként a szerdai nap politikai fejleményeit. Jegor Gajdar volt orosz kormányfő, demokrata pártvezető belgrádi látogatása, a francia parlamenti küldöttség megbeszélései, a cseh külügyminiszterhelyettes mai érkezésének bejelentése, Rasim Delic bosnyák parancsnok törökországi útja a válságkezelés szempontjából nem sokat számítanak. A nagydiplomácia pedig ismét holtpontra jutott, nem tudni, kinek kell megtenni a következő lépést. A „borítékolásra” azonban most nincs idő. A nyomásgyakorlásra használt fegyverembargó-törléstől most már a muzulmánok is félnek. Galbright amerikai ENSZ-nagykövet Bécsben is megismételte, hogy az Egyesült Államok október 15-én, az ultimátum leteltével kérni fogja a zárlat feloldását, amire Mladics tábornok állítólag azt találta mondani, hogy „nem is lenne rossz". Csak nem lenne már kinek adni a fegyvert, tette hozzá egy másik parancsnok a Reuter szerint. Az embargófeloldás jó ürügy lenne arra, hogy a muzulmán hadsereget végleg „eltemessék”, mondta. A boszniai frontokról közben további hadműveletekről, a szerb területekről pedig újabb etnikai tisztogatásról érkeznek hírek. Újabb incidens volt a macedón-jugoszláv határon, újabb halálos áldozattal. A macedón belügyminisztérium közleményéből az derül ki, hogy a határon járőröző rendőrök igyekeztek elfogni három, illegálisan Macedóniába érkező jugoszlávot, s az akcióban az egyiket lelőtték, a másik kettőt pedig bekísérték. (Sebestyén)