Magyar Nemzet, 1995. január (58. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-23 / 19. szám
HÉTFŐ, 1995. január 23. Kultúra Kodály álmaihoz zeneértő tanítók kellenének Forrai Katalin pályájáról és a zeneoktatásról A magyar kultúra napján kitüntetett személyiségek között van Forrai Katalin, világszerte ismert zenepedagógus is. Forrai Katalin 1947 óta foglalkozik gyerekekkel, a zene szeretetére, ismeretére nevel és tanít óvodásokat, kisiskolásokat, leendő pedagógusokat, és emellett éveken át fontos közéleti tisztségeket is vállalt mind itthon, mind pedig külföldön. Megalakulásától (1991-től) 1994-ig a Magyar Zenei Tanács elnöke, néhány évig pedig a Magyar Kodály Társaság alelnöke volt. Tíz évet töltött a legrangosabb zenei neveléssel foglalkozó nemzetközi társaság, az ISME (International Society for Music Education) igazgatóságában - elnökként is -, és a szervezetben külön szekciót alapított az iskola előtti zenei nevelés számára. A Kiss Árpád-díjjal kitüntetett Forrai Katalint pályájáról és a zenei nevelés problémáiról kérdeztem. - Mikor dőlt el, hogy nem muzsikus lesz, hanem pedagógus? - Édesapám rövid ideig zeneszerző-növendéke volt Kodály Zoltánnak, és a testvéreim is mind zeneakadémiát végeztek, így természetes volt, hogy én is zenével foglalkozzak. Vonzott viszont a pedagógiai pálya, és különösen az óvodáskor. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán ének-szaktanítói szakon végeztem, majd megkérdeztem Kodályt, mit tegyek, ha óvodásokkal szeretnék foglalkozni. A tanár úr lakonikusan annyit mondott: „Még két diploma a Zeneakadémián. .." Igaza volt, így aztán elvégeztem a tanár- és a karnagyképzőt, Kodály pedig hozzásegített, hogy egy nagyon jó és egy nagyon gyenge óvodában gyakorlatot szerezzek. Amikor 1951-ben diplomáztam, azonnal óvóképzőbe kerültem tanítani. Hívtak az első kerületi óvodába dolgozni, de Kodály rám parancsolt (és milyen igaza volt!): „Menjen inkább munkásnegyedbe, ott próbálja ki, hogy mit tud!" így kerültem a VIL kerületi Csobánc utcai zeneóvodába, ahová máig visszajárok. Ugyanakkor a Magyar Rádió óvodájába is hívtak, huszonöt éven át ott dolgoztam hetente kétszer, délelőtt, majd délután kétszer átmentem a Józsefvárosba. Aztán az Országos Pedagógiai Intézetbe kerültem, feladatom óvónők továbbképzése volt, részt vettem az óvodai zenei program kialakításában, és emellett a Lovag utcában első és második osztályos gyerekeket tanítottam, hogy lássam, hogyan megy tovább az iskolában az énektanítás. Szép ívű, munkás életem volt, mert mindig azzal foglalkoztam, amit szerettem. - Számos tankönyvet írt. - Első könyvemet 1951-ben írtam. Akkor jelent meg A Magyar Népzene Tára első kötete a Gyermekjátékok, és kiderült, hogy Kodály az ezerkétszáz dalból csupán negyvenöt tanítását tartja helyesnek az óvodában, azt, amiben nincs félhang, ami nem bővült vagy csonkult forma, aminek a játéka az óvodásoknak is megfelel. „Mit kezdjek negyvenöt dallal?" - kérdeztem Kodályt, aki néhány további dallamnál engedményeket tett Azt ajánlotta, menjek el Weöres Sándorhoz, és kérjem meg, hogy háromszázharminchárom olvasógyakorlat dallamaira írjon szövegeket „Hogy vegyem a bátorságot elmenni a nagy költőhöz, aki azt sem tudja ki vagyok?" - gondoltam magamban, és féltem a találkozástól. De Weöres Sándor nagyon kedvesen fogadott Száznyolcvanhét „mi-re-dós” vagy „lá-szó-mis” gyakorlathoz írt verset. Mikor és hogyan kell elkezdeni a gyerekek zenei nevelését? - Szentül hiszek abban, amit Kodály mondott és a gyakorlat is ezt bizonyítja, hogy nincs botfülű gyerek. A zenetanítást kilenc hónappal a születés előtt kell elkezdeni. Óriási kultusza van külföldön annak, hogy szakemberek kismamákkal és leendő apákkal zenei foglalkozásokat tartanak. Amikor évekig a bölcsődei módszertani kutatóintézetben dolgoztam, megfigyeltem, hogyha a gyerek sok éneklést hall, akkor ugyanúgy, mint a beszédet, a kis dallamokat is utánozza, és előbb-utóbb megtanulja. A dalok nemcsak zeneileg érdekesek és fontosak a gyerek számára, hanem fejlődése szempontjából is, hiszen az éneklésben benne van a nyelv, a ritmus, a hangsúly, a gyerekjátékokhoz mozgás társul: „Csip-csip csóka, vak varjúcska..." meg „Hóc-hóc katona..." A mozgásos, énekes, ölben ülős játékok már áttételesen a zenei nevelést szolgálják, és olyan közös örömöt jelentenek, amit semmi más nem pótol. Ugyanakkor az éneklés fegyelmez is, el kell fogadni a szabályokat, hogy egyszerre énekeljünk, tartsuk a tempót, a hangmagasságot, tudomásul kell venni, hogy a dal elkezdődik és befejeződik. Mindez óriási élményt jelent a gyerek számára. Ne felejtsük el, hogy ők lesznek a szülők a XXI. században, és jó lenne, ha továbbadnák az énekes játék örömét a gyerekeiknek. - A szülők arra panaszkodnak, hogy ilyesmire nem jut idő. - Nem kellene túl sok időt áldozni rá, négy-öt perc elegendő lenne naponta. Nő a gyerek biztonságérzete, ha a szülők együtt játszanak, énekelnek, nevetnek vele. Szerencsére az óvodákban általában jó a zenei nevelés. Az óvónőknek - a tanítókkal ellentétben - mindig is kellett ének-zenéből felvételizniük, és magas óraszámban volt énekórájuk. Sajnos ma a félreértett korszerűsödés és szabadság hevületében sokféle „szakosodott” óvoda működik. Létezik komputeres, nyelvi, matematikai, sakkozó-, sőt birkózóóvoda. A szülők pedig nem veszik észre, hogy az óvodáskorú gyerekek számára nem a szakosodás a fontos, hanem az életkorhoz illő, derűs légkörű, sokoldalú nevelés. - A bölcsődei zenei nevelésről is írt könyvet. - Az a lényege, hogy már a bölcsődében is ugyanúgy énekelgessünk a gyerekeknek, mint ahogyan beszélünk hozzájuk. - Nem baj, ha a gondozónő hamisan énekel...? - Talán furcsán hangzik, de nem baj. Inkább énekeljen a gondozónő - ha nem is kristálytisztán -s mint hogy csöndbe maradjon! Vagy játsszon mordékákkal. Ha valaki sok egyszerű kis dalt énekelget, akkor egy idő után maga is megtanul tisztán énekelni. - Van-e tudomása arról, hogy a Csobánc utcai zeneóvodából a keze alól kikerült gyerekek közül valaki muzsikus lett? - Igen, például az ifjú cigányprímások vetélkedőjén első díjat nyert az egyik tanítványom. Tudok zongoraművésszé, karnaggyá, énektanárrá lett óvodásaimról, akik Zeneakadémiát végeztek. - Hogyan fért bele ennyi munka az életébe? - Sokan kérdezik, hogyan tudtam egyszerre ennyi mindent csinálni, hiszen férjemmel, Vikár László zenetudóssal becsülettel felneveltünk három gyereket, és emellett tanítottam, könyveket írtam. Az óvodapedagógiai könyvem angol és japán nyelven már három-négy kiadást megért, természetesen angol és japán gyermekdal anyaggal. Gyönyörű videosorozatot készítettünk Kodály Zoltán pedagógiai örökségéről, bemutatva a magyar énektanítást hároméves kortól tizennégy éves korig. Ez a munka majdnem két évig tartott. Közben pedig nyelveket kellett tanulnom, hiszen külföldre is hívtak tanítani. Bizony sokszor előfordult, hogy elaludtam a szótár mellett... Először 1967- ben a salzburgi OM-intézetbe hívtak, majd 1968-ban Japánba. Hani Kjokóval alapítottuk meg az első külföldi Kodály-társaságot. Több mint huszonöt országban tanítottam, például Ausztráliában hétszer, az Egyesült Államokban tizenkétszer. - Ezek nyári kurzusok? - Soha nem tanítok év közben külföldön, hiszen ilyenkor itthon van szükség rám. - Elkészült az új nemzetialaptanterv-tervezet Érvényesülnek-e benne azok a zenepedagógiai elvek, amelyeket annak idején Kodály megálmodott? - Kodály azt mondta, hogy a nyelvből, a néphagyományból kell kiindulni, de kaput kell nyitni a világ zeneirodalmának. Ő az országot nem csak magyarabbá, hanem a zenei írásolvasással műveltebbé is akarta tenni. Ezzel nem a muzsikusképzést, hanem a zenei közoktatást kívánta megreformálni. Elképzeléseit meg lehetett volna valósítani, ha nem jön közbe a háború és a folytonos változások. De a döntő gond mindig az volt, hogy a végrehajtáshoz nem volt elég zeneileg jól képzett pedagógus. Kodály álma az volt, hogy minden magyar gyermek egyformán részesüljön jó zenei nevelésben. Elképzelései ott valósultak meg, ahol több énekóra van és szaktanár tanít. Ennek csodájára járnak a külföldiek is. De ez sajnos csak az ifjúság három százalékának a zenei nevelését jelenti, nem a közoktatás teljes egészét. Ezért van ma óriási szerepe a kilencszázaléknyi, hangszert tanuló gyerek zenei nevelésének. A század elején komoly zenei felvételi vizsgát kellett tenni a tanítóképzőkben. Az utolsó huszonöt év úgy telt el, hogy egyáltalán nem volt ének-zene felvételi a tanítóképzőben. Ma már van alkalmassági vizsga, és több az énekóra. Azok a tanítók, akik e huszonöt év alatt kerültek ki a főiskolákról, még húsz évig oktatni fognak, hiszen fiatalok... De nem tudnak kottaírást, -olvasást tanítani, mert maguk sem tanulták meg. Örökös vita tárgya, hogy a pedagógusok alacsony képzettségéhez kell-e szabni a tantervet vagy a gyerekek életkorához, képességeihez. Mindkét szempontot figyelembe kell venni. Őrizni kell Kodály örökségét, azt az igényt, hogy minél szélesebb körben terjedjen a zenei műveltség. A tantervben olyan célokat kell követelményként megfogalmazni, melyek elérhetőek: a gyerek szívesen énekeljen, szeresse a zenét, ismerje a néphagyományt, tisztelje más népek zenéjét is, legyen tájékozott a zeneirodalomban, és felnőttként tudjon majd válogatni a különböző művészi és szórakoztatózenékben is. — Van-e még esély arra, hogy teljesüljön Kodály Zoltán álma? - Ehhez átfogó reformra lenne szükség a pedagógusképzésben, hogy a zene- és művészetoktatás ugyanolyan hangsúlyt kapjon, mint száz évvel ezelőtt. Ma azonban sokkal inkább a komputerekre összpontosít a világ. Félő, hogy a XX. század végére az ember a technika rabjává válik - még a zenében is. Devich Márton „Zeneóvoda” Forrai Katalin vezetésével MTI-fotó : Rózsahegyi Tibor Kitüntetések a magyar kultúra napján A Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány kuratóriuma által az oktatás, kultúra, közművelődés, tudomány területén elért kiemelkedő teljesítmény elismeréseként létesített alapítványi díjakat a magyar kultúra napján szombaton délelőtt adták át Budapesten a professzorok háza konferenciatermében. Az oktatás és a tudomány területén végzett kiemelkedő tevékenységéért ALAPÍTVÁNYI FŐDÍJAT kapott Király Tibor egyetemi tanár, TREFORT ÁGOSTONDÍJAT kapott Forray R. Katalin tanár, Hunyady Györgyné főiskolai tanár, Korzenszky Richárd bencés szerzetes, Pálmai Lóránt tanár, PÁZMÁNY PÉTER-DÍJAT kapott Kroó Norbert egyetemi tanár, Niederhauser Emil egyetemi tanár, DEÁK FERENC-DÍAT kapott Harmathy Attila egyetemi tanár, KODÁLY ZOLTÁN-DÍJAT kapott Körmendy József leváltási igazgató, Pinczésné Kiss Klára tanítónő, Ráday Mihály főszerkesztő, Tárcai Zoltán nyugalmazott főiskolai tanár, KEMÉNY ZSIGMOND-DÍJAT kapott Jakó Zsigmond történész. A Magyar Rádió Alapítvány a magyar kultúra napja alkalmából nívódíjakat adott át vasárnap délelőtt a városháza dísztermében. Az év férfi és női bemondója ebben az évben Aczél Anna, Zahorán Adrienne, Bátonyi György és Szalóczy Pál. A legjobb zenei felvételek elkészítésében való közreműködésért nívódíjat kapott Durkó Zsolt, Bárány Gusztáv, Jenei Sándor, Perédi Márta, Geszti Mária valamint Perényi Eszter. * Kölcsey Ferencre emlékeztek a magyar kultúra napján vasárnap Szatmárcsekén, ahol a reformkor nagy költője és politikusa élete utolsó éveit töltötte, s ahol megírta 1823. január 22-én a Himnuszt. A református templomban istentisztelettel kezdődött az emlékünnepség, melyen a politikai, társadalmi, kulturális és művészeti élet képviselői vettek részt. A szertartás után a Himnuszt Csíkos Sándor, a Debreceni Csokonai Színház művésze szavalta el, majd Kölcsey Ferenc irodalmi és politikusi tevékenységét méltatta Melocco Miklós szobrászművész. Az emlékünnepség résztvevői ezután a református temetőbe vonultak, ahol megkoszorúzták Kölcsey Ferenc sírját. A költő díszsírjánál elhelyezték a megemlékezés virágait a kormány, a Kölcsey Társaság, a Hármashatár Irodalmi Társaság, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzati Közgyűlés, valamint a Szatmárcsekei Polgármesteri Hivatal képviselői. Koszorút helyezett el a nagy költő örök nyugvóhelyénél Sződemeternek, Kölcsey erdélyi szülőfalujának polgármestere is. Meghalt John Halas Nyolcvankét éves korában Londonban elhunyt John Halas (Halász János), Angliában élő magyar grafikusművész és rajzfilmrendező. Az 1912-ben Pesterzsébeten született művész műtermében - amelyet feleségével együtt Londonban 1948-ban létesített - több mint kétezer trükkfilm készült, köztük George Orwell Állatfarm című művének rajzfilmváltozata. Ő csinálta az első egész estét betöltő sztereó rajzfilmet Európában. A Kass Jánossal közösen készített Dilemma című műve a világ első, teljes egészében komputertechnikával előállított animációs filmje volt Az angol királynő az OBE (Order of British Empire) kitüntetéssel ismerte el munkásságát, 1992-ben a Magyar Köztársaság a Pro Cultura Hungáriáé kitüntetésben részesítette. Halála nagy veszteség a világ rajzfilmművészetének. (fr.) |§ ♦ •»** *•«* « j ;; | ‘ fffj ‘ | L|B|j Holmi és Kortárs „A hazai irodalmi folyóiratok két kiemelkedően fontos lapja, a Holmi és a Kortárs,... mely vállalt és eddig teljesített programja, ám napi gyakorlata szerint is a jól körvonalazható csoportok fölé, egy homályos, mégis érzékelhető egészre veti a tekintetét. Mind a kettő a maga módján persze, hiszen vetélytársai egymásnak... Nem is olyan régen a szemünk láttára hasadt meg a föld, és nyílt szélesre ismét szellemi életünk lángot és mérges gázokat lövellő gyilkos szakadéka, egyik partján nép és nemzet, a másikon modernség és haladás" - mondta Orbán Ottó még egy októberi Kortárs-esten. Az előadás szövegét, amely a folyóirat januári számában olvasható, bölcsessége és költőisége miatt legszívesebben teljes terjedelmében idéznénk, de be kell érnünk egyetlen gondolattal: „falrengető baromság" azt állítani, hogy a „kortárs egyoldalú népnemzeti irányultságú fórum, mi több egy kivérzett ideológia mentsvára, egy vert sereg szellemi utóvédje". Csak egyetérteni tud Orbán Ottóval az, aki valóban figyelemmel kíséri az irodalmi folyóiratokat. (A „címkézők” nem mindig érnek rá olvasni, nem fedezik fel, hogy Orbán Ottó, Berták László, Marsall László és még sokan mindkét lapban ugyanazt a kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtják.) Az is nyilvánvaló, hogy sem a Kortárs, sem a Holmi nincs könnyű helyzetben, hiszen nem a szépirodalmi felfutás idejét éljük. Vannak remek szerzők, néhány nagy vers, sok töredék, jegyzet, némi félsz, némi elfogultság mindenütt. Mindkét lap azon igyekszik, hogy témát adjon, rendeljen. A Kortárs curriculum vitae két írat, amelyek egyszerre tudósítanak egyedi sorsról és e századi történelmünk különös fordulatairól. Ezúttal Bertók László és Kertész Ákos vall élvezetesen és tanulságosan. Ha kevés a jelenkori anyag, a régebbi magyar irodalom gazdag tárháza mindig kínál valamit. Kovács Sándor Iván a Holmiban Csenkeszfai Poóts András költészetével mulattat. A Weöres Sándor által - mindenekelőtt élete miatt - trágyadombi Baudelairenak nevezett XVIII. századi költőben az irodalomtörténész olyan képvilágot fedez fel, amelyet majd a nagyok (Vörösmarty, Arany) emelnek be a köztudatba. Lukácsy Sándor Kalászatok az ismeretlen XIX. századból című írásának időszerűségét nemcsak a magyar kultúra napja adja. Amikor Lukácsy XIX. századi szövegeket gyűjt és ad közre - most Kölcsey haláláról, az emlékének megőrzésére irányuló erőfeszítésekről, Vörösmarty kínos anyagi gondjairól - voltaképppen az ismeretlen XIX. századot mutatja be. „Az evangéliumi bőség mezeje ez, különösen az olyan műfajokban, mint az emlékirat, útirajz, publicisztika, történetírás, egyéb efféle - melyeket a hivatalos tudomány, csupán a szépirodalomra meresztve szemét, többnyire kirekeszt figyelméből." És még egy hasonlóság a két rangos lap januári számában! Az élen itt is, ott is nagy és fontos vers áll. Rába György Apák és fiúk-ja a Holmiban összegzés, keserű számvetés agyunkba vésődő képekkel. Rákos Sándor Senki úr Semmibe indulja a Kortársban a testi szenvedésnek olyan erőteljes, játékosan ironikus megfogalmazása a „magamat kigúnyolom, ha kell” akkád közmondás szellemében (mi, az akkádokban kevéssé jártas olvasók megint tanultunk a költő-műfordítótól, hiszen e mondást Rostand leleményének könyveltük el), „...agybeszáradt vén tuloknak a fejrábólintó mameluknak / pipaszázlábú csontkaszásnak I temetőből szökött dudásnak / habot hányó keserves frásznak / harmadnapos hidegrázásnak / s ki tudja még ezer mi másnak I hinném magam magam helyében" - indul az önarckép, hogy aztán a test szenvedésének hátborzongató megfogalmazása után ismét visszakanyarodjon a játékhoz. Ugyancsak a Kortársban olvashatunk részleteket Kiss Anna Verses ábécéjéből, ami ismét ráirányítja a figyelmünket a sokáig háttérbe húzódó, egyéni hangú költőnőre. (Ágh István kitűnő kalauzunk, amikor az utolsó Kiss Anna-kötet ürügyén világlátásról, termelésről, versépítkezésről egyaránt beszél.) A Holmiban Ferencz Győző ír pompás esszét Lator Lászlóról, aki sajátos lírikusi attitűdöt képvisel. A tanítványi szeretet és tisztelet kiérződik a sorokból, de az elemzés így is példaadóan tárgyilagos. És most jönnie kellene a szépprózának, ami a szélesebb közönséget az irodalmi lapokhoz köti. Kétségtelen, vannak itt is, ott is művek, de mintha nem tudna az utóbbi évek válságából kikeveredni a magyar epika. A Holmit kisegíti a világirodalom, a Kortárs megmarad a magyaroknál, és így van jól, mert ez a kötelessége. Osztovits Ágnes Magyar Nemzet IS NAPLÓ AZ ARANY GLÓBUSZ-díjakat szombat este Los Angelesben, a Beverly Hilton szálloda báltermében adták át. Az év legjobb filmje a Forest Gump lett. A film rendezője, Robert Zemecki elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, a főszereplő, Tom Hanks pedig - a tavalyi Oscar-díjas filmszínész ugyancsak kitüntetésben részesült a filmben nyújtott alakításáért. A KASSAI premontrei templomban szombaton engesztelő szentmisével kezdődött meg az az ünnepségsorozat, amelyet a két vlágháború közötti magyar irodalom költője, Mécs László születésének századik évfordulója alkalmából rendeztek. A kassai Márai Stúdiószínházban irodalmi szemináriumot tartottak, melyen Mécs László költészetét és munkásságát Pomogáts Béla, Turczel Lajos, Czine Mihály irodalomtörténész, valamint Korzenszky Richárd bencés szerzetes elemezte. SZEGŐ GÁBORRA, a külföldön világhírnevet szerzett matematikusra emlékeztek szombaton szülőhelyén, Kunhegyesen. A száz évvel ezelőtt a kun településen született Szegő már fiatal korában kitűnt rendkívüli képességével. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen elsőévesként elnyerte a Matematikai és Physikai Társulat tanulóversenyének első díját. A kunhegyesi program nyitányaként Szegő Gábor-emlékkiállítás nyílt meg a városi könyvtárban. Ezt követően a helyi művelődési központban az MTA matematikai osztálya, a Bolyai János Matematikai Társulat és a kunhegyesi önkormányzat által közösen szervezett emlékülésen idézték fel a város neves fiának életútját és a matematikát gazdagító felfedezéseit.