Magyar Nemzet, 1995. március (58. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-01 / 51. szám

2 Maga Nemzet Nemzetközi élet SZERDA, 1995. március 1. SZÁZMILLIÓ DOLLÁROS csekket, a kereske­delmi bankokkal szembeni orosz adósságok kama­tának első résztörlesztését adja át londoni látogatá­sának idején Csernomirgyin kormányfő. Moszkva a szigetországi vélekedések szerint ezzel is demonst­rálni akarja szalonképességét, mint ahogy a beha­­rangozók az egész látogatást az orosz mosolykam­pány részeként értékelik. Célja, hogy a csecsenföldi kaland támasztotta feszültséget eltávolítsa Oroszor­szág és a Nyugat kapcsolatából. A The Independent elemzése szerint London legfontosabb feladata az lesz, hogy meggyőzze a vendéget a moszkvai poli­tikai hozzállás megváltoztatásának elengedhetet­­lenségéről. A Kreml ugyanis rossz helyen keresi az ellenséget, mikor Nyugat felé tekint, az igazi ve­szély belülről fenyegeti, írja a kommentátor, utalva a csecsen hadjárat kiagyalóira, s a NATO keleti ter­jeszkedése iránti ellenérzésekre. A cikk szerint Oroszország még ma is hitetlenkedve nézegeti egy­kori birodalma romjait, s hálátlanságnak bélyegzi a volt kelet-európai csatlósok elszakadását. Az orosz vezetés szinte zsigeri késztetést érez azon ábránd fenntartása iránt, ismerteti az írást az MTI, hogy ez mindössze átmeneti állapot, s megszűntéig sem szabad megengedni a Nyugat befolyásának érvé­nyesülését Kelet-Európában. Úgy tűnik, Washing­ton s a NATO nem hagyhatja figyelmen kívül az orosz érzékenységet, ám a közép- és kelet-európai reformországok belépése eldöntött dolog. Ezt erősí­tette meg Kinkel német külügyminiszter is, vissza­utasítva Moszkvának a NATO bővítésével kapcso­latos kifogásait, s az orosz vezetés vétójogát. A tisz­tázandó kérdés csak az, tette hozzá, hogy a csatla­kozás mikor és miként történjen. A DÉLSZLÁV HÁBORÚ ismételt fellobbanása szintén befolyásolhatja Európa jövőjét. A katona­­politikai elemzők már a horvát és a szerb haderő nagyságát méregetik, az ENSZ kéksisakosainak kö­zelgő kivonulása utáni esetleges összecsapás esé­lyeit latolgatva. A térségben közben tovább folyta­tódik a kardcsörtetés, a knini krajinában a tavaszi horvát támadásra készülnek, Zágráb pedig a min­dennapos nyilatkozatokból ítélve mintha meg sem hallotta volna Christopher figyelmeztetését, hogy hadserege gyengébb, mint azt gondolja. Elképzel­hető azonban, hogy a horvátok önbizalmát az nö­velte így meg, hogy a hírek szerint a­ közelmúltban, kijátszva a fegyverembargót, négyszáz harckocsit is vásároltak. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy a be nem tartott boszniai tűzszünet is lejár a tavasz végén, nincs ok a nyugalomra. A KISEBBSÉGI KÉRDÉS szintén az európai veszélyforrások közé tartozik. Ennek rendezését hivatott előmozdítani a márciusi párizsi stabilitási értekezlet, amelyre francia remények szerint elké­szül a magyar-román és a magyar-szlovák alap­­szerződés is. A megegyezés ugyan nem feltétele az európai integrációnak, teszik hozzá a szerve­zők, ám a vitás kérdések egymás közti rendezése mindenképpen előmozdítaná azt. A Slovenská Re­­publikának nyilatkozva Eva Mitrová budapesti szlovák nagykövet-asszony az alapszerződés alá­írásának jó esélyeit hangoztatja, nyugtalanító jelek is akadnak azonban bőven, így a Szlovák Nemze­ti Párt egyik képviselője arról írt, hogy ez ügyben országa számára milyen kockázatot jelentene az engedékenység. Chebeleu, a román államfő szóvi­vője pedig ismét az RMDSZ „törvény, alkotmány s kormány elleni kihívásáról” beszélt. A szervezet belső parlamentjének ülését elemezve az Adevarul is azt emelte ki, az RMDSZ radikálisainak célja a magyar probléma nemzetközivé tétele, az ülés alapszerződésre vonatkozó határozata pedig kö­lönc a tárgyalók nyakán, s ködös határidőbe tol­hatja el az aláírást. (S. G.) Horn Gyula Oroszországba és Kazahsztánba (Folytatás az 1. oldalról) A külügyminiszterek, Ko­vács László és Andrej Kozirjev szintén egyezményeket írnak alá, többek között a két ország­ban található hadisírok gondo­zásáról. Aláírásukkal szentesí­tik továbbá azt a listát, amely tételesen felsorolja a Szovjet­unió felbomlása után is érvény­ben maradt magyar-orosz szer­ződéseket. Kazahsztánban ugyancsak több megállapodás várható, és a látogatás során kerül sor a magyar-kazah gazdasági ve­gyes bizottság ülésére. A tervek szerint aláírnak egy konzuli egyezményt, valamint egy lég­ügyi és közúti megállapodást. Egy kérdésre válaszolva Szentiványi Gábor hangsú­lyozta, hogy az oroszországi tárgyalások napiredjén elsősor­ban a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok szere­pelnek, különös tekintettel az orosz adósságállomány ,bevá­­sárlására”. Nyilvánvalónak ne­vezte ugyanakkor, hogy a meg­beszéléseken Magyarország soros EBESZ-elnöki tisztéből adódóan érintik a csecsen vál­ságot is, valamint a NATO- csatlakozással kapcsolatos ma­gyar álláspontot. A sajtótájékoztató kereté­ben Szent-Iványi István, a Kül­ügyminisztérium politikai ál­lamtitkára beszámolt múlt heti washingtoni és New York-i tárgyalásairól, amelyet az am­e­­rikai külügyminisztérium, a Pentagon és a Nemzetbiztonsá­gi Tanács vezetőivel, valamint a kongresszus képviselőivel folytatott a kétoldalú kapcsola­tokról, továbbá a NATO-nak a kelet-közép-európai térséggel kapcsolatos politikájáról. A politikai államtitkár azt tapasztalta, hogy hazánk és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatai problémamente­sek, s különösen gazdasági té­ren igen jól fejlődnek. Látoga­tását a magas szintű találkozók nyitányaként értékelte, meg­­ utazik erősítve, hogy áprilisban Ko­vács László külügyminiszter, őt követően Keleti György honvédelmi miniszter, június­ban pedig Horn Gyula kor­mányfő látogat az Egyesült Ál­lamokba. A NATO-politikát érintő tárgyalásai nyomán Szent-Ivá­­nyi István úgy érzékelte, hogy a szövetség bővítése politikai szinten már eldőlt, a részleteket illetően azonban sok még a bi­zonytalanság. Az államtitkár némi különbséget vélt felfedez­ni az amerikai kormány és a kongresszus felfogásában a te­kintetben, hogyan és milyen ütemezésben bővítsék a NA­­TO-t Szavai szerint az admi­nisztráció óvatosabb, és erőtel­jesebben hangsúlyozza, hogy fi­gyelemmel kell lenni Oroszor­szág érzékenységére. Ezzel szemben a republikánus többsé­gű kongresszus tagjai a bővítés­sel kapcsolatos elvi döntés mi­előbbi meghozatalát sürgetik. (p. 1.) (Tudósítónktól) WASHINGTON - Clinton elnök négyszer utazott tavaly Európába,s ez­zel aláhúzta a kikerülhetetlen, de ke­véssé tudatosult tényt, hogy az Egye­sült Államok európai hatalommá vált, méghozzá olyan értelemben, amely jóval túlmegy a hagyományos ameri­kai kötelezettségvállaláson. Ezt úja Amerika, egy európai hatalom című cikkében Richard Holbrooke helyettes külügyi államtitkár a Foreign Affairs hamarosan megjelenő márciusi-ápri­lisi számában, az eszmefuttatást a szerző Christopher külügyminiszter és Talbott külügyminiszter-helyettes egyetértésével tette közzé. Egy zilált Európa az Egyesült Álla­mok nemzetbiztonsági érdekeit is veszélyeztetheti, s ez épp úgy igaz ma is, aminthogy igaz volt a hidegháború korszakában. Sok minden megválto­zott persze az elmúlt években, s Nyu­­gat-Európának Amerikával karöltve az a célja, hogy a türelmet tanúsító de­mokráciák gyökeret eresszenek, s hogy „visszaszorítsa vagy megoldja a múlt forrongó, dühös, nyitott örökségét”. Az 1815-ös bécsi, az 1919-es ver­­sailles-i, s az 1945-ös jaltai és potsda­mi értekezletek, békekötések után most negyedszer értékelheti­ át Európa biztonsági építményét. Az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vál­lalnia az egész Európára kiterjedő, a földrész stabilitását biztosító rendszer megteremtésében. A szilárd és de­mokratikus Oroszországnak a kiala­kulása és integrálása ugyanolyan fon­tos feladat, mint amilyen Nyugat-Né­­metország beillesztése volt a politikai és gazdasági szerkezetbe a második világháború után. Az alapok már léteznek, s Holbro­oke szerint ma nagyjából ott tartunk, mint amikor a második világháború után az Egyesült Államok meghirdette a Marshall-segélyt. A boszniai fiaskó, amely a harmincas évek óta a Nyugat legsúlyosabb biztonsági kudarca, csak sürgetővé teszi az új nagy feladat vég­rehajtását. S ma nemcsak az Egyesült Államok, hanem Nyugat-Európa és Ja­pán is nyújthat pénzügyi támogatást. Hozzá kell azonban tenni azt, ami a Marshall-terv tanulsága: az érintettek maguk építik jövőjüket, s önnön biz­tonságukhoz hozzá kell járulniuk fele­lős szomszédpolitikával és a demokrá­cia fejlesztésével. Az Egyesült Álla­mok bátorítja, hogy az új európai de­mokráciák tagságot szerezzenek a kulcsintézményekben, a NATO-ban és az EU-ban, de ezek a szervezetek nem klubok, ahova csak úgy be lehet­ lépni. Az európai ügyekben illetékes he­lyettes államtitkár szerint Közép-Eu­­rópára kell terelni a figyelmet elsődle­gesen, mert innen indult ki két világ­háború, s más történelmi események is megviselték ezt a régiót. „Versailles és Trianon, Jalta és Potsdam, a szovjet birodalom összeomlása feloldatlan és feszültségkeltő történelmi haragot és vágyakat, s ami még veszélyesebb, te­rületi és etnikai vitákat hagyott maga után”. Demokrácia, stabilitás és piac­­gazdaság nélkül ezt a vidéket ugyan­ilyen sérülések érhetik, gyakorta sú­lyosbítva a megrögzöttséggel, hogy a történelmi igazságtalanságokat — va­lóságosakat vagy képzelteket - jóvá kell tenni. A bizonytalanság Közép- Európában agresszívebb magatartás­ra késztetheti Németországot és Oroszországot, a történelmi példák legalábbis erre utalnak. A nyugati de­mokratikus ideálok elfogadásával azonban a kétség országai most először élvezhetik a stabilitás, a sza­badság és a függetleség érzését. A nyugati halogatás és határozat­lanság tragédia lenne, hiszen éppen azok a feltételek alakulnának ki, ame­lyektől a leginkább félni kell. A Nyu­gatnak ki kell terjeszkednie Közép-Eu­­rópára, olyan gyors ütemben, amilyen­ben csak lehet. Az Egyesült Államok kész vállalni a vezető szerepet A kö­zép-európai stabilitás létfontosságú Európa számára, de egyelőre távolról sem garantált. Az új biztonsági építmény központi tartóoszlopa a NATO, szögezi le Hol­brooke. A vasfüggöny szétrohadásának logikus következménye pedig a NATO bővítése. Az atlanti szövetség most ala­kul át, új célokat fogalmaz meg a vál­ságkezeléstől a békepartnerségen (PFP) át a vezetési rendszerének átformálásá­ig. A PFP kétoldalú szerződéseknek a sora, nem szervezet. Felmérhetetlenül értékes eszközöket tartogat a felzárkóz­ni szándékozóknak, másrészt képes ar­ra, hogy megítélje a csatlakozni kívá­nók felkészültségét, vizsgáztathatja ké­pességeiket S mivel nem minden PFP- tag lesz egyben NATO-tag is, ez az együttműködési forma állandó elemét alkotja majd az európai biztonsági épít­ménynek. Cikkének talán legfontosabb, útmu­tatóul szánt részében Holbrooke a NA­TO bővítésének feltételeit taglalja. Ta­valy eldőlt, hogy az atlanti szervezet kész kitárni kapuit. Az idén, az első fél évben megkezdődik a folyamat vitája a tizenhatok között, majd még a decem­beri miniszteri ülés előtt megfogalma­zódik a válasz a miért és hogyan kérdé­sekre. Minden szakaszban szükséges mind a tizenhat tagországnak az egyet­értését elérni, s míg korábban egyes or­szágok gyorsították, mások lassították volna a felvételi eljárást, az Egyesült Államok a szövetségeseivel együtt vé­gül a fokozatosság középútját választot­ta. Szükséges azonban néhány szem­pontot világosan megérteni. Először is, a NATO bővítésének elő kell mozdíta­nia Európa biztonságát. Másodszor, a NATO nem tekinthető többé oroszel­lenes szövetségnek. S nincs értelme an­nak sem, hogy új Jaltát és orosz katonai fenyegetést emlegessünk. Harmadszor, nincs határidő, s nincs lista a felveendő országokról. A mikor és ki kérdésére csak az idei viták lezárulása után lehet felelni. Negyedszer, minden nemzetet a maga érdemei szerint ítélnek meg. Ötödször, a NATO dönt arról, hogy kit és mikor vesz fel, külső ország vétót nem emelhet. Hatodszor, az új tagnak demokratikus, piacgazdaságon alapuló, felelős biztonságpolitikát folytató ál­lamnak kell lennn­e, amely hozzáad a szövetség erejéhez. Holbrooke emlé­keztet Clinton clevelandi beszédére, hogy elnyomó, szomszédaira acsarko­dó, hadseregét polgári ellenőrzések alá nem vető ország inkább ne is jelentkez­zék. Végül, a NATO-tagság kétoldalú katonai egyezményt jelent az Egyesült Államokkal, a védernyő kiterjesztését a szenátus kétharmadának is jóvá kell hagynia, a gyors bővítés hívei mintha ezt elfelejtenék. A NATO mellett az Európai Unió is stabilizáló hatású, hiszen a nyugat­európaiak levetették magukról a terü­leti, irredenta, etnikai csaták terheit. Holbrooke a közép-európaiak csatla­kozását a jövő század elejére teszi, amikor Málta és Ciprus is beléphet az EU-ba. A NATO és az Unió mellett szükség van az EBESZ-re, amely át­fogja egész Európát, s amolyan helyi ENSZ-ként működhet, de csak akkor, ha új együttműködési formákat talál ki. De az EBESZ nem kerülhet a NA­TO és az EU fölé. A Nyugat célja a volt szovjet térsé­get illetően az integráció, de a csecsen válság az ellenkező irányba mutat, s visszaveti a reformot Oroszországban. De ettől még nem változik meg az amerikai érdek, vagyis a reform támo­gatása. Holbrooke azzal fejezi be a Clinton-kormányzat európai nézetei­nek összefoglalását, hogy az esetleges orosz-NATO különleges kapcsolatot rögzítő dokumentumnak nem szabad megfeledkeznie Ukrajnáról, amely le­mondott az atomfegyverekről és csatla­kozott az atomsorompó-szerződéshez. Blahó Miklós Amerika európai hatalom is Richard Holbrooke cikke a Foreign AJfairsben Könnyítik a külföldiek ausztriai tartózkodását Bécsből jelenti az MTI. Az osztrák kormány törvénymódo­sítást hagyott jóvá és terjeszt a parlament elé, amely könnyíté­seket jelent a külföldiek számá­ra. A másfél éve életben lévő tartózkodási törvény kvótákban határozza meg a kiadható tar­tózkodási engedélyeket: a mos­tani módosítás kiveszi a kvótá­ból a külföldi vendégmunkások Ausztriában született gyerme­keit, és az osztrák állampolgá­rok külföldi házastársát. Utób­biak eddig a látszatházasságok kiszűrése érdekében csak a ház­­­zasságkötés után 12 hónappal adhatták be kérelmüket az ausztriai tartózkodásra, mégpe­dig hazájukban. Most ezt az időt fél évre csökkentették. Új­donság az is, hogy enyhítenek az engedély hosszabbításának feltételein: nem kell a lejárat előtt már hat héttel benyújtani a kérvényt, a tartózkodási enge­dély az abban feltüntetett utolsó napig érvényes. Ha valaki el­mulasztja a határidőt, akkor is benyújthatja kérelmét Ausztriá­ban. Eddig csak külföldről - az illető hazájából - lehetett ilyen esetekben is folyamodni. A kormány törvénymódo­sítási javaslata nemsokára a parlament elé kerül. Pozsonyi ellentét Zöld-zöld vita Mohiról POZSONY­­ A kormány­párti Szlovák Zöld Alternatíva elnöknője, Zora Lazar­ová, aki a pozsonyi parlament környezet­védelmi bizottságának az elnöke is, élesen bírálta a Jozef Po­­savny­ vezette ellenzéki Szlová­kiai Zöldek Pártját, amiért az eu­rópai környezetvédő pártokhoz és több nemzetközi szervezet­hez fordult, tiltakozva a mohi atomerőmű ellen. Jozef Pokorny ugyancsak a sajtón keresztül utasította vissza Lazarová vádja­it, mondván, sajnálatos, hogy még „a környezetvédők nevével takarózó politikusok is inkább a hatalmat szolgálják, minthogy meghallgatnák a szakmai ellen­­véleményeket”. Rámutatott: közel száz szlovák környezetvé­dő szervezet tiltakozott már az atomerőmű építése elen, s egye­dül Lazarová zöldjei állnak „hű szolgaként a kormány” mellett (n. t.) Nincs még varsói kormánylista Oleksy találkozott Walesával Varsóból jelenti az MTI. Nem egészen fél óráig tartott Józef Oleksy lengyel minisz­terelnök-jelölt és Lech Wale­sa államfő keddi találkozója. A megbeszélésről távozó Oleksy semmiféle kommen­tárt nem kívánt fűzni a történ­tekhez. Az elnök viszont szó­vivőjén keresztül közölte: Oleksyval ez idáig mint a szejm elnökével tárgyalt, ám a politikus a mostani találkozó­ra mint kormányfőjelölt je­lentkezett be. Jelöltnek azon­ban csak a koalíció állította, s ez még nem ad számára sem­miféle alkotmányos felhatal­mazást a kormányalakításra. A szejm elnöke elismerte azt a tényt, hogy formálisan csupán a jelenlegi kormánnyal szem­ben benyújtott bizalmatlansá­gi szavazás után kezdhet hoz­zá az új kabinet összeállításá­hoz. Az elnök szóvivője le­szögezte: Oleksy felkészület­lenségét az is jelzi, hogy vé­gül nem terjesztette elő a be­ígért kormánylistát. Jozef Oleksy már mint kormányfőjelölt tárgyalt Lech Walesával (MTI külföldi képszolgálat —EPA) Fegyverszünet helyett békeszerződést ✓ Észak-Korea kiutasította a lengyel megfigyelőket Távozott Panmindzsonból az MTI jelentése szerint a kore­ai fegyverszüneti megállapo­dás ellenőrzésében részt vevő lengyel küldöttség, amelyet az észak-koreai hatóságok nyílt nyomásgyakorlással igyekez­nek az ország elhagyására kényszeríteni - jelentette be kedden a dél-koreai külügy­­minsztérium szóvivője. Nyilatkozata szerint Phen­­jan - közelmúltbeli fenyegeté­seit beváltva - beszüntette a lengyel küldöttség élelmiszer- és ivóvízellátását, valamint az áramszolgáltatást, és elvágta a távközlési vonalakat is. Ezzel gyakorlatilag lehetetlenné tet­te a delegáció munkájának folytatását, amelyet már 1994- ben erősen korlátozott azzal, hogy megakadályozta a közös biztonsági övezetbe való uta­zásait, tagjai nem hagyhatták el a demarkációs vonaltól egy kilométerre lévő táborukat. Az eredetileg négyhatalmi fel­ügyelő bizottságból Phenjan 1993 áprilisában hasonló nyo­másgyakorlással távozásra kényszerítette Csehország­ és Szlovákia küldöttségét. A tes­tületben így immár csak Svéd­ország és Svájc képviselteti magát. Észak-Korea régóta köve­teli a koreai háború befejezése óta érvényben lévő tűzszüneti megállapodás békeszerződés­sel való felváltását, de erről csak közvetlenül az Egyesült Államokkal lenne hajlandó tár­gyalni, s a szerződést is vele akarja,megkötni. Washington azonban már többször is le­szögezte, hogy ebbe nem egyezik bele. F­elfüggesztettek két kolozsvári magyar képviselőt (Folytatás az 1. oldalról) A vitán maga Vacaroiu mi­niszterelnök is megjelent. A koalíciós pártok felszólalói azt próbálták bizonygatni, hogy a szóban forgó elöljárók egysze­rű csalók, az állami vagyon hűtlen kezelői. Az ellen­zékiek viszont rámutattak, hogy a ro­mán helyhatósági törvény hé­zagai és különösképpen a hely­­hatósági költségvetési törvé­nyének halogatása kényszeríti rá a legtöbb helyi közigazgatá­si vezetőt, hogy keresztüllép­jen a szabályokon. Mindeközben Kolozsváron­­ Gheorghe Funar szélsőséges nacionalista pártvezér és pol­gármester távollétében­­ tizen­két egységpárti tanácsos javas­latára, a városi tanács rendkí­vüli ülésen vitatta meg azt a ja­vaslatot, hogy az RMDSZ Or­szágos Önkormányzati Taná­csába választott két magyar ta­nácsost, Molnos Lajost és Bo­ros Jánost ezért az Erdélyt veszélybe sodró tettükért azonnal függesszék föl válasz­tott tisztségükből. A hosszas vita után, az ellenzékiek tar­tózkodásával az RMDSZ taná­csosai kisebbségben maradtak, s a két magyar tisztségviselő ellen megindulhat a bizalmat­lansági eljárás, amennyiben a hazatérő Funar, illetve javasla­tára a megye prefektusa helyet ad a döntésnek. (cseke) Német érdekeltségű kiadói képviselet hirdetésszervezőket alkalmaz Budapest területén. Feltételek:­­jó megjelenés, tárgyalókészség - megfelelő ismeretség az adott területen - napi- és hetilapok ismerete Szervezőink részére teljesítményarányosan jó, biztos jövedelmet, szakmai továbbképzést biztosítunk. Bővebb információk a 202-5059-es telefonon. A jelentkezéseket szakmai önéletrajzzal a Budapest 1525, Pf. 761-re lehet küldeni. Jelige: Lexa.

Next