Magyar Nemzet, 1995. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-02 / 101. szám

2 MajorNemzet Nemzetközi élet KEDD, 1995. május 2. MOSZKVA MEGVÉDELMEZI a volt szovjet bi­rodalom területén élő orosz, illetve orosz nyelven beszélő kisebbségek és minden más nemzeti kisebb­ség jogait Andrej Kozirjev orosz külügyminiszter újólag megerősítette a Kreml e tervét, miközben le­szögezte, hogy ehhez nem kívánnak igénybe venni, sőt elleneznek mindenféle erőszakot, beleértve a gazdasági nyomást, és nem kívánnak beleszólni más államok belügyeibe. Ugyanakkor az EBESZ állás­­foglalásaira utalva az orosz diplomata megjegyezte, a be nem avatkozás nem terjed ki az emberi és ki­sebbségi jogok kérdésére. Kozirjev, illetve más orosz vezetők nyilatkozatai a jelek szerint aggodal­makat ébresztettek a nyugati fővárosokban. Klaus Kinkel német külügyminiszter a Welt am Sonntag kérdésére többek között az új kaukázusi hadsereg felállításának tervére utalva elmondotta, a Nyugat és Moszkva között csak akkor alakulhat ki szilárd part­neri viszony, ha ez utóbbi érezteti partnereivel: az együttműködés számára is fontos. Az említett kije­lentések azonban számos kérdést vetnek fel, s aggo­dalmat keltenek, derült ki Kinkel szavaiból. Ezzel összhangban nyilatkozott Volker Rühe is, mondván, Moszkvának el kell döntenie, belső fejlődéssel vagy külső terjeszkedéssel akarja helyreállítani nagysá­gát A német védelmi miniszter szerint az orosz ki­fogások dacára a NATO kitart bővítési tervei mel­lett, de teljesen új viszonyt akar kialakítani a Kreml­­vel is. Rühe egyébként úgy vélte, várhatóan a követ­kező két esztendőben konkrét döntés születik a bő­vítésről, s már az ezredforduló előtt lehetővé válik az első új tagok felvétele. OROSZORSZÁG NEM HISZI, hogy Európa va­lós biztonsági problémáit meg lehet oldani a NATO keleti bővítésével. Ezért olyan átfogó biztonsági szövetség kialakítását javasolja földrészünkön, amely az Észak-atlanti Szervezethez hasonlít, és magában foglalja Moszkvát is. Mindezt a Time ma­gazinnak adott interjújában Borisz Jelcin orosz el­nök fejtette ki, aki múlt heti, Bill Clintonnal folyta­­ t1IXYZM tett telefonbeszélgetésére utalva hangsúlyozta: egy­re közelebb kerülnek ahhoz a megoldáshoz, amely e kérdésben mindkét felet kielégíti. Célzott arra is, hogy a közelgő orosz-amerikai csúcstalálkozón ta­lán sikerül megállapodniuk, mivel a döntésnek négyszemközti megbeszéléseiken kell megszület­nie. Jelcin belpolitikai kérdésekről szólva megerő­sítette, elkötelezetten támogatja az 1996-os orosz­­országi választások megrendezését, arról viszont nem nyilatkozott, indul-e vagy sem az elnöki tiszt­ségért vívott harcban. SAJÁT HIBÁS SZÁMÍTÁSA miatt járt pórul Ro­mánia mind a magyar-szlovák alapszerződés aláírá­sakor, mind az Európa Tanács parlamenti közgyűlé­se 1201-es ajánlásának megerősítésekor, vélte ve­zércikkében az Evenimentul zilei. A legnagyobb példányszámú román napilap főszerkesztője utal ar­ra, hogy a párizsi stabilitási konferencia előtt Buka­rest abban bízott, Pozsony elutasítja majd az ajánlás szerepeltetését a dokumentumban, és ezzel Buda­pest elszigetelődik, míg az elmúlt heti strasbourgi döntés előtt Nastase házelnök az elutasításra számít­va azt állította: a közgyűlés döntése a mérvadó. A megerősítés után azonban Bukarestben azt hangoz­tatták, hogy a testület döntésének nincs semmiféle jelentősége. Az államelnökséghez közel álló Dimi­­neata három írásban is támadta az ajánlást, illetve annak támogatóit, míg a Ziua úgy vélte, a dokumen­tummal kapcsolatos magatartás átrendezte az egész román politikai életet, hiszen a kormánypárton belül sem ítélik azt meg egyformán. Az Adevarul az ET parlamenti közgyűlésének román tagjait bírálta, amiért azok „hagyták”, hogy Horn Gyula a tanács­kozás „hőse” legyen, s a „magyarbarát lobby által erőteljesen megdolgozott testületben” helyet fogla­lók kényelmes kérdéseket tegyenek fel a magyar kormányfőnek. A lap egyben Melescanu külügy­minisztert is hibáztatja, amiért az nem szakította meg kaukázusi „kéjutazását”, s nem utazott haza a diplomáciai ellenoffenzívát irányítani. (N. I. Zs.) Tankönyvek a máglyán Csángóviszály Moldvában (Folytatás az 1. oldalról) A hivatalosan bejelentett rendezvény - amelyet a helyi románság, illetve a csángóság román vonalához csatlakozó erők igyekeztek megtorpedóz­ni - résztvevőinek végül mint­egy 300, felháborodott klézsei lakossal kellett farkasszemet nézniük. A pékségbe érkező küldöttek és vendégek ilyen jelszavakkal találták magukat szemben: Nem akarunk ma­gyarul tanulni. Nem kell ne­künk magyar istentisztelet. A román nemzeti zászlókat len­gető tömeg egy része behatolt a pékség épületébe, s az onnan elmenekülő RMDSZ-vezetők némelyikét bántalmazta. Az Erdélyből érkezettek mikrobu­sza a gyűlés helyszíne közelé­ben elromlott, a tüntetők meg­rohamozták, és ha nem is dön­tötték fel, de az abban talált magyar nyelvű ábécéskönyve­ket és évkönyveket máglyán elégették. Az erőszakos akciót végig figyelemmel kísérte a Nagy-Románia Párt Bákó me­gyei képviselője, aki végül Ta­kács Csaba RMDSZ-ügyveze­­tő elnökkel együtt rögtönzött bakói sajtóértekezleten tisztáz­ta ottléte okát. Azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy ki akarja ter­jeszteni tevékenységét Mold­vára, olyan emberekre, akik ro­mánok. A romániai magyar ve­zető azt nehezményezte, hogy egy romániai állampolgárnak a szemére hányják: miért megy bizonyos vidékekre, amikor a törvények értelmében szabad mozgása van. Cseke Gábor Az 1995-97. évi román-magyar oktatási együttműködési jegyzőkönyv aláírására Bukarestbe érkezett Fodor Gábor. A művelődési és közoktatási miniszter hétfőn bukaresti magyar személyiségekkel - Verestóy Attilával, a szenátusi RMDSZ- csoport elnökével, Gálfalvi Zsolttal, az „A Hét” című folyóirat főszerkesztőjével, a romániai magyar írók PEN Klubjának elnökével, Demény Lajos történész professzorral, volt oktatási államtitkárral és Gyarmath Jánossal, a Romániai Magyar Szó főszerkesztőjével­­ találkozott. Fodor román kollégájával, Liviu Maiorral kedden írja alá az egyezményt, majd fogadja őt Nicolae Vacaroiu miniszterelnök. Meciarék mérsékletre szólítják fel a magyarokat A nemzetiek elvetették az alapszerződést POZSONY . „Szlovákia számára hátrányos a szlo­vák-magyar alapszerződés, ezért a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti képviselői ne tá­mogassák annak ratifikálását” - szól a párt köztársasági ta­nácsának szombati ülésén el­fogadott határozata. A döntést Ján Slota, a párt elnöke azzal indokolta, hogy az alapszer­ződés olyan pontokat is tartal­maz, amelyek a szlovákiai magyarokat előnyökhöz jut­tatja, s így „folytatódhat a ma­gyar expanzió, a szlovák la­kosság elmagyarosítása azzal a végcéllal, hogy Dél-Szlová­­kiát Magyarországhoz csatol­hassák. Ezt a politikát nem Szlovákiában találták ki, vala­hol másutt, egy másik ország fővárosában, s ezt a Szlovák Nemzeti Párt soha nem fogad­ja el”. Szombaton ülést tartott a kormánykoalíció legerősebb tagja, a Demokratikus Szlová­kiáért Mozgalom országos ta­nácsa is. A Meciar vezette mozgalom a komáromi nagy­gyűlés kapcsán felhívással fordult Szlovákia magyar pol­gáraihoz és politikai pártjai­hoz. Ebben felszólították a szlovákiai magyarokat, mond­janak le a nacionalista hang­vételű megnyilatkozásokról, a túlzott követelésekről, a szlo­vák-magyar kapcsolatok túl­­feszítéséről. A mozgalom leg­felsőbb szerve nyilatkozatá­ban úgy véli, a szlovák-ma­gyar alapszerződés megkötése után minden esély megvan a két nemzet közti megbékélés­re, ezért meglepő, hogy éppen ebben az időszakban aktivizá­lódnak a szlovákiai magyarok túlzott igényeikkel. A nyilat­kozat és a mozgalom országos tanácsának határozatai azon­ban nem reagálnak a szlováki­ai magyar pártok és az áprilisi komáromi közművelődési nagygyűlés azon felhívására, hogy a végrehajtó hatalom kezdjen párbeszédet a szlová­kiai magyarok legitim képvi­selőivel. A hét végén ülést tartott a parlamenten kívül rekedt, egyre népszerűbb Demokrata Párt országos tanácsa is, amely ugyancsak nyilatkoza­tot fogadott el, s arra szólítja fel benne a szlovák törvény­hozást, mihamarabb tűzze na­pirendjére a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálását. A párt országos vezetésének az a véleménye, hogy Szlovákia európai integrációs szándéka­inak legnagyobb veresége lenne, ha a „túlfűtött nemzeti érzések győznének a józan ész felett”, s a kormánykoalíció visszautasítaná azt a szerző­dést, amely Pozsonynak az „elmúlt hónapok legnagyobb diplomáciai sikerét hozta”. (neszméri) ­ Szlovákia hosszabb távlatnak tekinti az európai struktú­rákhoz való csatlakozás lehetőségét, míg Lengyelország nagy hangsúlyt fektet a konkrét menetrend szükségességére, s szeretné mindinkább lerövidíteni az unióhoz vezető utat - jelentette ki Józef Oleksy lengyel kormányfő, miután vasár­nap Zywiec városában kétoldalú megbeszéléseket folytatott Vladimír Meciar szlovák miniszterelnökkel. Az őszi szlovák választások, illetve a márciusi lengyel kormányátalakítás óta első ízben került sor kormányfői szintű találkozóra a két ország között Az MTI jelentése szerint a két politikus meg­nyitotta a Zwardow-Skalite közötti új határállomást, mely a legrövidebb összeköttetést biztosítja Lengyelországon át Ausztria felé. Referendum Kazahsztánban Nazarbajev 2000-ig elnök A közép-ázsiai országok kö­zül harmadikként Kazahsztán­ban is meghosszabbították az el­nök, Nurszultan Nazarbajev megbízatását. Az MTI jelentése szerint kilencmillió szavazópol­gár 91 százaléka járult az urnák elé, 95 százalékuk szavazott Na­zarbajev elnöki megbízatásának öt évvel történő, 2000-ig tartó meghosszabbítására. Nazarba­jev a piaci reformok meggyorsí­tásához kért és kapott ily módon szabad kezet. A kazah elnök, aki a márciusi alkotmányos válság nyomán feloszlatta a törvényho­zást, elnöki rendeletekkel, szá­mottevő politikai ellenzék nél­kül kormányozhat a népszava­zás során kinyilvánított tömeg­támogatás birtokában. A közép­ázsiai államban tartott népszava­zással folytatódott a tavaly kez­dődött folyamat, amely Szapar­­murad Nyijazov türkmén, illetve Iszlám Karimov üzbég elnök mandátumhosszabbításával kez­dődött Pekingi korrupciós botrány További tisztogatások? Pekingből jelenti az MTI. További tisztogatások várhatók a korrupcióval gyanúsított pe­kingi városi vezetőségben - je­lentette szombaton, jól értesült kínai forrásra hivatkozva, a South China Morning Post. A hongkongi lap Li Csi-jen polgár­­mestert és Csang Paj-fa polgár­mester-helyettest említi név sze­rint a rövidesen lemondani kény­szerülő hivatalnokok közül. A pekingi pártbizottság előtt a Kí­nai Kommunista Párt csúcsveze­tőségének, a politikai bizottság állandó bizottságának legfiata­labb tagja, Hu Csin-tao magya­rázta meg Csen Hszi-tung le­­mondatását. Mint az Új Kína hír­­ügynökség a jelentette, Hu fel­szólította a pekingi pártappará­tust: „értelmezze helyesen a dön­tést, s tömörüljön a központi bi­zottság, illetőleg a pártfőtitkár, Csiang Cö-min köré”. Elemzők szerint „a döntés helyes értelme­zésére” való felszólítással Hu elébe kívánt vágni azoknak a fel­tevéseknek és híreszteléseknek, hogy Csennek hatalmi harc veszteseként kellett buknia. Az állandó bizottság tagja kijelen­tette, hogy­­számos gazdasági bűncselekmény történt az utóbbi időben Pekingben”, ezzel hang­súlyozva, hogy nem politikai le­számolásról, hanem a korrupció elleni harc egyik fontos lépéséről van szó. A kínai sajtó rendkívül szűkszavú az ügyben, a „lemon­dás” tényén kívül szinte semmit sem közölt Nem tudni, meg­fosztották-e Csent PB-tagságá­­tól, s azt sem, hogy bűncselek­ménnyel vádolják avagy csak korrupt alárendeltjeinek hiányos ellenőrzésében marasztalják el. Hongkongi sajtóértesülések sze­rint Csen Hszi-tung évek óta el­lenfele a pártfőtitkárnak, s leg­alább egyszer,feljelentette” őt a legnagyobb hatalmú vezetőnél, Teng Hsziao-pingnél, hogy sanghaji híveiből klikket hoz lét­re a legfelsőbb pártvezetőség­ben. Jane Fondával Hanoiban Amerikai önvizsgálat McNamara (en)leleplező könyve a vietnami háborúról és a háború befejeződésének húszéves évfordulója az ön­vizsgálat lökéshullámát indí­totta el az Egyesült Államok­ban. Túlélők és hozzátartozók sebei fakadtak fel, s az időköz­ben felnőtt nemzedékek - nem csak ott, szerte a világban -kérdezik: mi is történt valójá­ban az évszázad egyik legna­gyobb katonai konfliktusában. Mert mondjuk a Rambo-filmek együgyű és hamis beállításán felnőtt igénytelenebbeknek hi­ába is ajánlana bárki a témáról született másfajta filmeket: a mitikus Apokalipszis most vagy a naturalistább A szakasz címűt. A kérdésnek a katonapoli­tikai vonatkozásait lehetne könnyebben megmagyarázni, ám az erkölcsi dilemmák máig kísértenek. Mert az az ameri­kai, aki­ úgy­ gondolta, a sza­badságot megvédeni ment a dél-vietnami frontra, most, McNamara könyve után joggal érezheti, hogy becsapták, vál­lalása értelmetlen volt, ha egy­szer a katonai vezetés már ak­kor tudta, elhibázott lépés volt a háború kiszélesítése, éveken át feleslegesen pusztultak em­berek tízezrei az amerikai, mil­liói a vietnami oldalon. A belső meghasonlás nem újkeletű: már a hatvanas évek második felétől megérintette az akkori nemzedékeket. Gon­doljunk csak arra, hogy Clin­ton elnök választási kampánya során hányszor kényszerült magyarázkodásra, amiért an­nak idején - erkölcsi megfon­tolásból - elkerülte a vietnami katonai szolgálatot. Az ameri­kaiak rossz lelkiismerete tehát már a háború kellős közepén fel-feltámadt, még ha elnyom­ta is az erőtudat és a hadilárma. Hanoi egyetlen épen ma­radt szállodájában, a még a franciák építette Thong Nhat­­ban a bombázások kellős köze­pén, 1972-ben alig néhány kül­földi lakott, köztük különtudó­­sítóként e sorok írója is. A ho­tel a belvárosban, a kormány­zati negyed közelében állt, s ez a városrész viszonylag épen vészelte át a megpróbáltatáso­kat. Decemberben aztán súlyos bombatámadást szenvedtek el a belső negyedek is. Júliusban pár hétig a Thong Nhatban la­kott az éppen abban az évben Oscar-díjat nyert Jane Fonda is, aki filmet forgatott az ame­rikai bombázások észak-viet­nami hatásáról. Megfordult szétrontott lakótelepeken, kór­házakban, ahol megcsonkult gyerekek feküdtek, és megron­gált gátrendszerű rizsföldeken. Világot bejárt filmje híradás volt arról, hogy a másik olda­lon olyan nép küzd, amelyik­nek több nemzedéke nem is­mert mást, csak a háborút­­ a japánok, a franciák, majd az amerikaiak ellen. Ők tehát nemzeti önvédelemként fogták fel a harcot. Még akkor is, ha az északi vezetésnek joggal hányták a szemére a nemzetkö­zi fórumokon az amerikaiak, hogy állandó utánpótlással, sőt, reguláris egységekkel segí­ti a déli országrészben harcoló Vietkongot, a Dél-Vietnami Felszabadítási Front egységeit. Jane Fonda búcsú-sajtóér­tekezletén keményen bírálta a Mxon-adminisztrációt, majd így fogalmazott: „Úgy gondo­lom, a tragédia nem a vietnami népé, amely vissza fogja nyer­ni a szabadságát és fü­ggésmeny­­ségét, sokkal inkább az ameri­kai népé...” A mostani ameri­kai nemzeti önvizsgálat is jelzi, a vietnami trauma feldolgozá­sához kevésnek bizonyult az eltelt két évtized. Marafkó László Jane Fonda egy szétbombázott hanoi panel lakótelepen (A szerző felvétele) A brit Munkáspárt történelmi döntése LONDON­­ A hét végén történelmi jelentőségű döntést hozott a Labour Party rendkí­vüli kongresszusa: az egy éve elhunyt pártvezér, John Smith örökébe lépett utódnak, Tony Blairnek sikerült elérnie a párt­alkotmány megváltoztatását. A vita a munkáspárti alapokmány ama nevezetes negyedik cikke­lye körül forgott, amelyet min­den párttagkönyv fedelére rá­nyomtatnak, és amely hitet tesz az átfogó társadalmi tulajdon mellett. A legfontosabb ipar­ágak és közszolgáltatások álla­mosításáról szóló cikkely fölött — mondotta Tony Blair — eljárt az idő, és amennyiben a Labour meg kívánja hódítani a szava­zók zömét jelentő, tulajdonnal rendelkező brit középosztályt, és a következő általános válasz­tásokon le szeretné győzni a torykat, pártalkotmányát az élet realitásaihoz kell igazítania. A 77 évvel ezelőtt megszö­vegezett negyedik cikkelyt vé­gül túlnyomó többséggel vetet­te el a rendkívüli munkáspárti konferencia: a Londonban megtartott szavazáson a részt­vevők 65 százaléka voksolt át­fogalmazása, 35 százaléka pe­dig megtartása mellett. Megfi­gyelők megjegyzésre érdemes­nek tartották, hogy a rendsze­rint konzervatív szocialista el­veket valló szakszervezetek - amelyeknek pedig speciális szavazati joguk van a Munkás­párt nemzeti kongresszusain -egy része is a negyedik cikkely elvetésére szavazott. A döntés után a Labour ve­zére már arról beszélt, hogy: „ezek után nem kisebb feladat vár ránk, mint a nemzet újjászü­letésének megvalósítása, egy új, nemzeti szellemében megújított Nagy-Britannia megvalósítá­sa”. A pártvezér ugyanakkor - a londoni The Guardiannek adott interjújában - érzékeltette azt is, hogy e munkára való fel­készülés jegyében tovább kell csökkenteni a szakszervezetek befolyását a Munkáspárton be­lül, hiszen egy sikeres választá­si kampány csakis úgy vihető végig, ha a pártvezérnek a ter­vezésben szabad keze van. (-byp­) f­t Hamasz-aktivistákat tartóztattak le Lezárják Ciszjordániát és Gázát Izraelben bejelentették, hogy május 2- án éjféltől május 6-ig lezárják Ciszjordáni­át és a Gáza-övezetet, hogy megakadályoz­zák a négynapos függetlenségi évfordulós ünnepségek alatti esetleges támadásokat. A zsidó állam csütörtökön ünnepli fennál­lásának 47. évfordulóját. Az intézkedés következtében 26 ezer palesztin munkás nem tud majd megjelenni munkahelyén. Az AP jelentése szerint a palesztin auto­nóm terület hatóságai kollektív büntetésnek minősítették a lezárásokat. Becsléseik sze­rint a lépés napi hárommillió dolláros kárt okoz az egyébként is súlyos helyzetben lé­vő palesztin gazdaságnak. A palesztin rendőrség kilenc Hamasz­­aktivistát tartóztatott le a Gáza-övezetben, és razziát tartott egy mecsetben fegyverek után kutatva - közölték Hamasz-források vasárnap. A Reuternek a radikális palesztin szervezetre hivatkozó jelentése szerint a Hamasz és az Iszlám Dzsihád áprilisi ön­gyilkos merényletei után kezdett letartóz­­tatási hullám még tart. Egy igazságügyi forrás arról számolt be, hogy egy katonai bíróság szombaton egy-egy évi szabadság­­vesztésre ítélt két palesztint illegális fegy­verkereskedelem miatt. Jichak Rabin izraeli kormányfő remé­nyét fejezte ki, hogy még az 1996 novem­berében esedékes izraeli parlamenti vá­lasztások előtt sikerül nyélbe ütni a béke­megállapodást Szíriával. Az ellenzéki Li­kud azt állítja, hogy kormányra kerülése esetén nem fog békét kötni Dam­asz­­kusszal. Rabin nem kételkedik abban, hogy Damaszkusz valóban békét akar Izraellel. Közben Damaszkuszban az al-Szaura cí­mű kormánylap azzal vádolta Izraelt, hogy semmi újjal nem állt elő a kétoldalú meg­beszélések legutóbbi fordulóján Washing­tonban, s ezzel eleve kudarcra ítélte a tárgyalási fordulót.

Next